Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Télidében elmaradt a írüstök Hová lettek a keszeg parasztok? I Mesélik: Mr. Stephen Ko| vac most először jött haza Ka- • nadából. Ferihegyen át egye- | ncsen V.-re, testvérnénjéhez. § Az 1956-ban eltávozott Ko- vács István gyanakodva mére- I gette nővérét, Annus, te len- § nél az...? Este meg, a presz- ji szót és kocsmát vegyítő szóraja kozóhelyen, kissé elázva, a I volt cimborák mellét bökdös- | ve, az asztal lapját csapkodÍ va azt kiabálta, hát hová az úristenbe lettek a keszeg parasztok?! A legénykor! pajtások döcögve nevettek, mert hiszen igaz, nem hasonlatosak 5 ők a Pistihez, aki olyan egy szál bélű maradt, mint amilyen akkor, tizenhét esztendősen volt. Kitörne a botrány Nem hívtak, nem vártak, ezért azután eltart néhány percig a fur- csálkodás, míg elhiszik Hídvégi Sándoréit, valóban azért jöttem, amit mondtam, s a véletlenen túl csupán annyi vezetett hozzájuk, hogy azt kértem a tanácsnál, három vagy négy gyermeket nevelő családot ajánljanak. A Dózsa György út esett közelebb, ezért hát ajtajukon a kopogtatás. Az asszony idevaló, örboty- tyánba, férje a várost, Vácot hagyta ott a kedvéért, Igaz, csáberő volt a nászajándékba kapott teleki is, amelyen most takaros, de nem túl nagy ház áll. Szorosan vagyunk — Így az asszony —, mert úgy gondoltuk, eOV vagy két gyerek lesz ... Mosolyog szemérmesen, hogy hát háromra nőtt az eltervezett létszám, embere meg, az Izzó váci gyárának elektroműszerésze, jól bevált receptként ugratja, mondván, csak azt tudnám, ki az apjuk? Oda már a kezdeti furcsállkodás, nevethetünk együtt, velünk a három fiú, tizenegy esztendős a legnagyobb, hároméves múlt a legkisebb. Hídvéginé bolti eladó, azaz családi pótlékkal lem valami horribilis a jövedelmük, s amiért jöttem: mennyi megy élelemre? Az összes bevételnek majdnem a fele, több, mint négyezer forint. Pedig van hízó, kert is, zöldséggel, gyümölccsel. öt személy azonban öt száj, öt has, szombatra, vasárnapra meg kell venni a két kilogramm húst, mert máskülönben — véli az asszony — kitörne a botrány. A srácok rettentően élvezik anyjuk indokolását, feszélyezettség nélkül hahotáznak, csak apjuk keményebb pillantására csitulnak el Kitörne a botrány? Azaz, ha nem szemtelen a kérdés, szeretik a hasukat? A férfi: Enni szeretünk, az biztos. Kell. A srácok nyúlnak, én egész nap szaladgálok a gyárban, a feleségem úgyszintén talpon van, s amit napközben bekap az ember, az arra jó, ne lyukadjon ki a gyomra. Való igaz: nem kövérek, igaz, soványnak sem soványak. Hanem ha ennyi az élelemre a kiadás, miiként jut másra, jutott a házra? Volt családi segítség, volt rengeteg saját munka, a hitelt fizetik ma is visz- sza, a mostani vásárlások meg főként a gyerekek holmijaira korlátozódnak, apjuknak, anyjuknak akkor kerül csak valami, ha leszakad róluk az, amit'hordtak. Jó ez így? Hídvéginé: Nem tehetem meg, hogy egy lekváros vagy margarinos kenyérrel engedjem az iskolába a gyerekeket, mert a többi, hát hogy is mondjam, lesajnálná őket. Ahogy arra sem visz rá a szívem, ne vegyek nekik édességet, Sanyi ne hozzon nekik, amikor van, narancsot, banánt. Talán lehetne takarékoskodni, de az uram is, én is elég szegényesen nőttünk fel, sokszor — szégyelljem? — az volt az ember egyetlen vágya, hogy jóllakhasson. Inkább varroga- tok, sokat takaríthatok meg vele,- meg amit lehet, a ház körül megtermel az ember, zsírra például én még nem adtam pénzt, sajnos, zöldségre kell, mert annyi fogy, hogy háromszor ekkora kertben sem teremne meg. A gyümölccsel ugyanígy állunk. Akkor hát hol. miből csípjek le? Változó arányok Pest megyében a munkásosztályhoz tartozó háztartásokban tavaly átlagosan az összes kiadás 37,1 százaléka fedezte az élelmiszerek, az élvezeti cikkek beszerzését, míg 1977-ben ez az arány 34,6 százalék volt, de persze az így kialakuló százalékok mögött erősen eltérő összegek állnak. Amíg 1977-ben 9513 forintot költött a megyében egy-egy munkáscsalód egy főre számítva egy évben élelmiszerekre és élvezeti cikkekre, addig 1981-ben 13 831 forintra hízott a bankóköteg. Tapasztalatok szerint a keresők és az eltartottak családon belüli arányának alakulása nagy mértékben befolyásolja az élelmiszer-kiadásokat, mivel ezek súlya az összes kiadásokon belül meredeken emelkedik akkor, ha több az eltartott, mint a kereső. A szemébe mondtam Hárman látják eí a község 8714 főnyi lakosságát, S. a korelnök, tizenkilenc esztendeje jött Ide körzeti orvosnak. Emberi, orvosi tekintélye van, társadalmi tisztségeket visel, betegei szeretik, kivéve, ha — fölemeli a kezét, úgy mondja — valakitől azt kérem, egyen már kevesebbet. A szó szoros értelmében halálra sértődnek, érti kérem, megsértődnek. Már elnézést a kifejezésért, de divat a zabálás. Ünnepen, köznap, rokonlátogatáskor, jeles név- és születésnapokon, barátokat invitálva, mindig. Ürügy van, ha más nem, akkor az, hogy unalmas a tévéműsor, tehát rágni kezdenek valamit, unaloműzőnek. Volt olyan betegem, sajnos, tényleg már csak volt, mivel ott fekszik a temetőben, akinek tehetetlen mérgemben a szemébe mondtam, meghal, ha nem képes fegyelmezni magát, s a minimális javallatokat sem tartja be. Tudja, mit felelt7 Elküldött oda.. Többet nem jött. Hét hónap múlva kórházba kellett vitetnem, ahonnét már koporsóban hozták vissza a faluba. A szívbetegeim java túlsúlyos, de rlmán- kodhatok nekik... eh, a fenébe is, amikor a vöröskeresztesek hívnak előadásra — minden évben hívnak — mindig azt mondom nekik, mit papoljak én a korszerű táplálkozásról, amikor az az első kérdésük a vendéghez, mivel kínálhatom meg? Fagyott krumplit Amikor seregével, törzsével erre járt a marsall, amikor a Sőregl-erdő katonákkal volt tele, a kilenctagú Fekecs család nem a történelemmel, hanem a holnapi, de gyakran a mai ebédért birkózott, legyen, lehessen. Legyen; miből? Az uraság megfutott, kisebb gondja is nagyobb volt, mint cselédsége sorsán töprengeni. Tápiószentmárton, Vorosilov út, a Fekecs lányok egyike, Ilona, Dunáik Károlyné, 1982-ben. Mire emlékszik, az akkori nyolcéves mit evett? Elfutja a könny a szemét: Senkinek sem kívánom azt, amit szegény anyám, apám megélt, heten gyerekek rajtuk, ők meg nem mondhattak mást, csak azt, nincs, nincs. Főztünk mi fagyott krumplit, marharépát, kanálnyi sóért, zacskó lisztért álló Viap gyötörte magát az apám, fát vágott az egyik portán, ez volt a bére. Rettenetesen szegények voltunk, olyat manapság elképzelni sem lehet, ment volna apám dolgozni bárkihez, bármit, de nem kellett, volt akkor annyi ember, mint a pelyva, így lett cseléd az uradalomban, örülnie kellett, hogy oda bevették, mert akkor már élt három testvérem, mi többiek azután már ott születtünk... Férje eddig csöndben figyelt, de most gyorsan poharat emel, megbocsátóan koccint az én üdítős kelyhemmel, s rámondja: Nem érdemes azt a világot emlegetni, elpusztult, megérdemelte. Mindketten tsz-tagok, a közös — a férfi szerint — se fényes, se hóka, olyan, mint a legtöbb, két lányukat tisztességgel férjhez adták, s bár ahányszor hazajönnek családostól, annyiszor pakkal távoznak, gondként nem maradt más Bundikéknak, mint kettejük ellátása. Amíg gyereket neveltek, házat bővítettek, korszerűsítettek — öreg épületet vettek meg annak idején, ráfért a csinosítás —, gyakran tartottak húshagyó napokat, azután következett a saját jószág felfüstölt húsa, majd mostanában, úgy öt-hat esztendeje, egyre inkább a boltban vásároltat részesítik előnyben, mert unalmas — az asszony mondja így — ez a szikkadt hús. Mármint a füstölt. Mi az, amit újdonságként vettek meg először, azután megkedveltek? A darabolt baromfit. Különböző mirelit készítmények, felvágottak, poharas tejföl. A kedvenc köfítés? Krumpli. Húsban? A karaj. Tésztában? A torta, a rétes. Hetente kétszer süt az asszony. Indok? Szeretjük is, meg ha jön valaki, és mindig jön, kínálni kell. Ügy illik. Saját termelésből A megyében a szövetkezeti parasztsághoz tartozó háztartásokban tavaly az összes kiadás 33,6 százaléka adta az élelmiszerek és élvezeti cikkek pénzbeli fedezetét, 1977-ben ez a részesedés 32,1 százalék volt. Amint a munkáscsaládok esetében, itt is az arányok lényegesen különböző összegeket fednek, 1977- ben ugyanis 10 721, mig tavaly 14 265 forintot tett ki az élelmiszerek és élvezeti cikkek ellenértéke egy főre számítva. Ismereteink szerint a szövetkezeti paraszt család oknál lényegesen megváltozott a saját termelésű élelmiszerek fogyasztása. Vannak termékek, ahol szinte teljesen eltűnt a saját előállítás — így a cukornál, lisztnél, kenyérnél —, vagy erőteljesen csökkent — mint a tej és a tejtermékek esetében —, míg a baromfinál, a sertéshúsnál, a zsiradékoknál, a szalonnánál, a zöldségeknél és gyümölcsöknél, valamint a burgonyánál, még mindig tekintélyes a saját termelés szerepe. Ami nemcsak érdekes, hanem elgondolkodtató is: túl a szövetkezeti parasztcsaládokon, a tapasztalatok azt mutatják, a saját termelés szerepe az élelmiszer-fogyasztásban növekvőben van a munkás- és az értelmiségi családoknál. Ez az Irányzat különösen 1979 óta érzékelhető plasztikusan. Valamikor' még a harmincas években is, a szegény ember úgy csapta be a hasát, hogy télidőben elhagyta a früstököt A hiányzó reggelit azután a kora ebéd — tizenegy óra felé — és a vacsora — négy és hat óra között — igyekezett feledtetni, a napi háromszori étkezésre télen és nyáron csupán a negyvenes években váltott át a családok többsége. Jánoska fagylaltjai Jánoska termete még a sok duci között is szembetűnő. Pedig van a ducikból tisztességgel, az osztályfő- nökn.5 úgy mentegetődzik, magyarázkodik, mintha az ő lelkén száradna o hatodik bé sok-sok fölös kilója. Holott valószínű, csak a saját, erősen nélkülözhető plusz kilóiról tehet. Jánoska: Szeretem a krémest, a tortát, a tejszínhabot, meg a fagylaltot, van, hagy a eukrászdás Ildi néni mondja, Jánoska, nem lesz ez sok, dehát én meg tudok enni tíz fagylaltot is, semmi bajom nem lesz tőle. Ad apu is meg anyu is pénzt, ha kérek, a nagymamám megint, az nagyon jószívű, még egyszer sem mondta, hogy nem, és olyan sütiket csinál, hogy abból nem lehet eleget enni, olyan finomak. Szeretem a húst is, a csirkét nem nagyon, mert olyan kevéske, inkább csont, piszmogni kell vele. Azután a főtt tésztát is szeretem, a bombát, ahogy én a gombócot nevezem, azt különösen, ha mondom anyunak, hogy bombázni kellene, akkor biztosan főz azon a héten gombócot. Apuval ketten mondjuk, mit józzon és akkor 6 azt csinálja. Csak akkor cirkuszol velem, ha látja, eszem a csokoládét vagy a befőttet, mert akkor minek csinálja 6 az ebédet vagy a vacsorát? Máskor nem szól rám, nem olyan veszekedős, olyan jószívű, mint a mamája, a nagymamám, alti azokat a klassz sütiket csiriálja. Hány éves vagy Jánoska? Hát tizenkettő múltam. Es milyen magas? Száznegyvenkilenc. A súlyod? Hatvannégy kiló. Elhagyva a jót Érthetően, helyzetükből következően, az ún. inaktív háztartások tagjai, azaz a nyugdíjasok költik a legtöbbet összes kiadásaikon belül élelmiszerekre és élvezeti cikkekre a megyében. Az arány 1981-ben: 42,6 százalék, 1977-ben pedig 50,2. Amíg tehát a keresők háztartásaiban emelkedett e kiadási csoportnak a szerepe, az inaktivoknál csökkent, elsősorban annak köszönhetően, hogy megnőtt a saját jogú nyugdi- jasok tábora és kisebb lett az ún. régi nyugdíjasoké, illetve a járadékosoké. Annak ellenére, hogy az élelmiszer-kiadások terhe — a változó fogyasztási szokások hatására is, az áremelések következtében is — emelkedett; a megye valameny- nyi háztartástípusában folyamatosan nőtt az élvezeti cikkekre költött forintok mennyisége, öt év alatt — egy esztendőre és egy főre számítva — a munkáscsaládoknál 1030, a szövetkezeti parasztoknál 1105, a kettős jövedelműeknél 508, a szellemi háztartásokban 894, az inaktív háztartásokban 694 forinttal. Kérdés. s erre csak egy-egy családon belül adható meg a válasz, a fogyasztás élelmiszerrésze mennyiben sínyli meg az így elköltött pénzt?! Háztartás-szociológiai vizsgálatok szerint az élelmiszerekre és élvezeti cikkekre jelentősen túlköltekező családok sem ismerik pl a fölös kiadások tényét, legjobb esetben is csupán annyit fogadnak el, hogy talán lehetne valamit megtakarítani. Arra azonban nem tudnak válaszolni. miről mondanának le á legkönnyebben, s ha mégis válaszolni kell, akkor elsősorban a korszerű tápanyagok címszavába tartozó termékeket Jelölik meg, a tojást, a növényi zsiradékokat, a tejet és a tejtermékeket, a húskészítményeket A holtban sem titok Vakolatlan még a ház, de Így 1« Játszik, tágas otthont-, kényelmet kínál a benne élőknek. Üjhartyán, Akácfa utca, úgy fogad a házaspár* mintha a szomszéd nézett volna át Ritka erre az Idegen — Indokol a férfi —, ha rossz szándékkal jár, hamar kiderül. Leültetnek, kínálnak, itallal, süteménnyel, ha nem szeretem az édeset akkor talán .kolbász, szalámi, savanyúság? Nehezen törődnek bele a nem kérek, köszö- nömbe. Háromesztendei munkára tesz majd pontot a karácsonyi házavatás, az állami gazdaság gépésze, az erdőgazdaság adminisztrátora, férj és feleség akkorra várja a szülőket a testvéreket, kettős ünnepre, otthont és karácsonyt köszönten! egyszerre. Mit szánnak rá 7 Az asz- szony: Nem számoltuk össze, de egy malac, baromfi húsnak, tésztákat segít sütni anyám, mondta, legalább háromféle kell, ital a boltból lesz, bor, pálinka, sör, ahogy kell. Üdítő a gyerekeknek. Hányán lesznek? A férfi: Húszán, huszonegyen, hála istennek, megvagyunk valamennyien mindkét családban. Nem lesz nagy a költség? A férfi: Ki bája, ennyit megérdemlünk, azt maga nem tudja, uram, mit hajtottunk ml össze, míg fal, a falra tető, a tető alatt ház lett...l Az esküvőn Is volt sokada- lom? Na, persze. Errefelé még így szokás, falu ez, ahol megadják a módját, senki sem szeretné, ha lesajnálnák. Manapság ez könnyen megy ám! Meg hát szép is lenne, ha az embernek a hasán, mérhetnék le, mire telik. Van gond elég éppen, akkor még csak ez hiányozna! Itt belelátunk ám egymás fazekába, meg hát a boltban sem titok, ki mit vesz, visz, látják egymást' az asszonyok, no meg, figyelik is. Ez ts egy szórakozás. Minden ötödik Jó Zrínyi Miklós urunk azt írta, „minden egyéb alkalmatlanságot elszenved az ember, de ha a hasa korog, bizony, minden ízetlen", ám aligha gondolta, gondolhatta, nemzete fialnak, lányainak egyszer majd az lesz a baja, nagyon is nagy a has, bő a kebel, széles a hátulsó fertály, dagadó a comb, lógó a toka. A megye kiskereskedelmi boltjaiból egy esztendő alatt elkélt 14 ezer tonna nyers hús, 779 tonna vaj, ötezer tonna zsír, 23 ezer tonna liszt, 72 ezer tonna kenyér, 23 ezer tonna cukor, 2,5 tonna kávé, 11 millió liter bor, 89 millió liter sör... Sok ez, elég, kevés? A tény, ami talán felelet a kérdésre: az ország lakosságának egyötöde jelentős túlsúlyt cipel. Nyersebben: minden Ötödik ember kövér. MÉSZÁROS OTTO Öregbércs Az Oregbére« f«tápláléka: suhantott leves, krumpli, IétospOrém, tarhonya, paszuly, a levesbe kis hús-, kolbászdarabok. Tej, tejfel, túró, nyáron sajt. Vacsorára: szalonna, hagyma, kenyér. Szombaton lepény, télen tök sülve. Ha bent. a városban lakik a gazda, ötvékás zsákban ott van a tarhonya, azt főznek egész hónapon át, meg répát, körösztcsonttal, lapockával. (Kiss Lajos: Szegény ember élete, 1939.) Élelmiszer-fogyasztás A fontosabb élelmiszerek egy fö által egy év alatt elfogyasztott átlago« mennyisége kilogrammban & különböző időszakokban a következőképpen alakult: 1938 1950 1970 1981 Hús 53.9 34,9 60,4 71,0 Tej, tejtermék 101,9 99,0 109,6 172,0 Zsiradékok 17,0 \ 18,7 27,7 Liszt, rizs 147,0 142,1 128,2 114,0 Cukor 10,5 16,3 33,5 36,0 Burgonya 130,0 108,7 75,1 62,0 Tojás (darab) 93 85 247 315
