Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-09 / 289. szám

1982. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK A vízi élet emlékei A Tiszaíáj egyetlen vízügyi múzeuma Szolnok mellett; egy régi, gőzkazános szivattyú kele­pen található. Ide gyűjtötték össze a még fellelhető vízügyi emlékeket; az ősi vízi élet használatos eszközeit, halász-, pákászszerszámokat, kub'kos relikviákat, egykori árvédelmi eszközöket, földmérő műszere­ket és régi gőzkazánokat. A magyar antifasiszta ellenállásról Óriási tudományos feladat A magyar antifasiszta ellen­állás tértijeinek és dokumentu­mainak gondos összegyűjtése, tudományos feldolgozása, al­kotó megismertetése, az ellen­állók, mártírok emlékének méltó ápolása, sajátosságainak, internacionalizmusának hite­les bemutatása szocialista nemzetépítő feladatunk. Ezek­ről a kérdésekről beszélget­tünk Kerekes Imrével, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének titkárával. ÄMilyen fő kérdésekkel fog­lalkoznak napjainkban? — Szövetségünk az egykori ■politikai és fegyveres ellenál­lókat fogja össze. A január elejei szerkezeti átalakulásig a Partizán Szövetség hang­súlyozottan a fegyveres ellen­állókat, a volt partizánokat tömörítette. A fegyveres el­lenállástól elválaszthatatlan volt, annak mintegy alapjait képezte a politikai ellenállás. A magyar munkásmozgalom­történet több ezer olyan régi illegális harcost tart számon, akik többszörösen megjárták a Horthy-fasizmus politikai nyomozó alakulatainak kínzó­kamráit, börtöneit, internáló­táborait. Hosszú éveken át naponta kockáztatták életü­ket. Ennek ellenére nem vol­tak tagjai szövetségünknek. A Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjeinek is ke­vesebb mint negyede tartozott tagjaink sorába. Kimaradtak a náci Németországgal szembe­forduló jelentős közéleti sze­mélyiségek, polgári ellenállók is. Megérdemelten és helyesen utcákat, tereket neveztünk el például Bajcsy-Zsilinszky End­réről és küzdőtársairól, azok­ról, akiket kivégeztek, de az életben maradottak nem tar­toztak a szövetséghez. Szövet­ségünk átalakulása politikai elégtétel is számunkra. Az új szervezet kielégíti azt a jogos történelmi igényt is, hogy a magyar demokratikus hadsereg a náci hadigépezet ellen fegyvert fogott alakula­tainak egykori tisztjei és ka­tonái sorainkba kerüljenek. Ide tartoznak az 1. és a G. hadosztály tagjai, akik önként vállalták a részvételt a fasiz­mus fegyveres megsemmisíté­sében. A háború első vonalai­ba már nem kerültek, de fegyveres harcra vonultak Ausztria területére, mint had­műveleti tartalék és jelentős hátországvédelmi feladatokat láttak el. Minden beszélőre érvényes szabályok Szavainkban a kor bélyege Minden nyelv — köztük a mienk is — sokoldalú, cso­dálatos hangszer. Több évezredes fejlődésének eredmé­nyeképpen képes kifejezni mindannyiunk gondolatait, érzéseit: örömét, bánatát, töprengését csakúgy, mint a költők rejtettebb, gyakran csupán sejtető, de annál töb­bet mondó gondolatát; a legelvontabb filozófiai követ­keztetéseket és a természettudós szigorít egyértelműsé­get követelő bonyolult felfedezéseit; és tud ünnepélyes, komoly vagy éppen csevegő, tréfás, sőt, groteszk, eset­leg durva lenni... Vajon hogyan lehetséges ez? Röviden szólva úgy, hogy a nyelv lényegében ugyanazt a cselekvést, tulajdonságot, dol­got többf éle, árnyalatokban el­térő szavakkal, kifejezésekkel képes megnevezni. Finom árnyalatok Aki megszágyenülten el­megy, arra a következőket monü.iatjuk: elsurran, eisriy- tyen, ellép, meglép, elszelel, meglóg, elinal, kámfort ját­szik, oiájra lép, elhúzza a csí­kot és így tovább. És mindeh­hez tegyük hozzá, ezek az úgy­nevezett rokon értelmű sorok állandóan változnak, újulnak; egyes elemek kihullanak vagy régiessé válnak, illetőleg — természetes vagy mesterséges úton — újak keletkeznek, na­gyon, sokszor magukon hordva a kor bélyegét. Az előbbiekre a főispán, a méltóságos úr, a városháza lehet példa, az utóbbiakra az effélék; kár a benzinért, megtalálták a kö­zös hullámhosszat, zöld utat kap, illetőleg presszó, labor (’laboratórium’), kösz (’köszö­nöm’). Bár a nyelv nyelvtana nin­csen olyan nyitott, mint a szó- és kifejezéskészleté, és — érthető okokból — lényege­sen lassabban is változik, en­nek ellenére a szóképzésben, az ige- és névragozás terüle­tén, a mondatszerkesztésben szintén találkozunk két- vagy többféle változattal, megoldás­sal. Nyelvünkben például a cselekvés gyakoriságának a kifejezésére hét egyszerű és több mint harminc összetett képző található; ezért tudunk annyi finom árnyalatot érzé­keltetni a szállong, szálldos, szálldogál, szállingózik alakok­kal. Vagv mennyi mindent „közölnek” az igei jelentésen kívül a következő igekötős for­mák; megfagy, lefagy, befagy, kifagy. átfagy, felfagy, szét­fagy. További példák: alv.di és aludjál; mondta és mondotta: elmegy és el fog menni; legyen szíves megmonJani..., lesz szíves megmondani ..., lenne szíves megmondani.. .. nem lenne szíves megmondani...? Íme a nyelvi változatok, le­hetőségek. De vajon beszéd és írás közben élünk-e velük, s ha igen, helyesen-e?. Az általános szabály az, hogy a beszéd tárgyától, köz­vetlen céljától és a beszéd- helyzettől függően a rendelke­zésünkre álló nyelvi eszközök (szavak és kifejezések, alak- és mondattani jelenségek, a han­gos beszéd lehetőségei, a szö­vegbeli megoldások stb.) közül a legodaillőbbet válasszuk ki. Valahogy úgy, ahogy József Attila is Éhség című versében a ■ közömbös eszik után éppen a. nagyon jellemző erejű fal igével élt: „A gép megállt. El­fáradt por kering/ fölötte, mint az őszi köd meg pára,/ s rá­száll az emberek hajlott nya­kára./ kik esznek rocvh Átiz­zadt szennyes ing / hűl a vál- lukra.' Fal, fal egyre mind ...” így tudta ugyanis érzékeltetni a cséplőgép melletti kemény, szinte embertelen munkában megfáradtaknak a viselkedé­sé1, lelkiállapotát, és közben a mindezzel kapcsolatos saját állásfoglalását. Illik, nem illik? A nyelvi lehetőségek közti választást azonban korlátozza a mindenkori társadalmi ma­gatartás is, vagyis az, hogy bizonyos helyzetben valamit illik mondani, írni. Nyilván­való, hogy diákok mondhatják egymásra: meglógott, olajra lépett, elhúzta a csíkot, vagy kajált, tömte a fejét; felnőt­tek is élhetnek ezekkel a kife­jezésekkel egymás között — ha nagyon kifejező módon akar­ják tudtul adni érzelmi állás­foglalásukat, de a diákoknak már nem illik ezeket a nyelvi eszközöket használni — mond­juk — tanáraikra. Ezenkívül mivel a nyelv a, szépségnek, esztétikai jelen­ségeknek is a hordozója, álta­lában kerülnünk kell beszéd közben is azt, ami a nyelvben nem szép. Ezzel a társadalmi magatartástól elérkeztünk a nyelvi magatartáshoz. A nyel­vi magatartás érvényesülésé­nek legfontosabb területei: a megszólítás, a köszönés, az udvariassági fordulatok hasz­nálata és — általában — az ér­zelemmel telített, köztük a durva, sőt trágár szavak, ki­fejezések alkalmazása. Felelősség Ismeretes, hogy napjaink­ban baj van egymás megfelelő megszólításával, kezdünk le­szokni a köszönésről, nem so­kat adunk az udvariassági for­mulákra, de a legnagyobb baj, hogy nagyon terjed — fiatalok, sőt lányok között — a közön­ségesen durva, trágár beszéd. A nyelvi lehetőségeket tehát csak a helyes nyelvi magatar­tás tudja igazán eredménye­sen felhasználni. Mert nem­csak a költőkre, hanem min­den beszélőre érvényes az. amit a költő, Nagy László ha­lála előtt nem sokkal mondott: „ ... megnyugtat a bizonyos­ság: hiszek n szóban. Köteles­ségem figyelni a szóra. Bán­nom a szóval: odaadás és fe­lelősség." Szathmári István # Az antifasiszta ellenállás tényszerű ismerete, emlékeinek megőrzése és hasznösítása egyetemes nemzeti felaáatank. Milyen helyet foglal az cl né­pünk történet.'nda ában, nem­zeti önismeretünkben? — Társadalmunk tudatá­ban több még a tisztázandó kérdés. Egykor mértékadó he­lyeken is tartotta magát az ellenállási mozgalmat mélyen alábecsülő történelmietlen fel­fogás. Ma néhol ennek az el­lenkezőjét tapasztalhatjuk, azt a hazug, történelemhami­sító törekvést, amely hovato vább Horthyt is ellenállóként próbálja beállítani. XA magjai antifasiszta ellenállás fő ere­je, letéteményese, a legtöbb ál­dozatot hozó bázisa — sorai­ban igen sok értelmiségivel — a munkásmozgalom volt. Ez egészült ki számottevő pa raszti erőkkel és különösen 1914 második felétől polgár: hazafiakkal. A magyar mun kásmozgalom az ellenállás időszakában is élethalálhar­cot vívott a Horthy-fasizmus- sál. Horthy és környezete, míg a fegyverszünetet kérő kül­döttségének Moszkvába in­dítását követően is tovább hat­ványozta a nemzetárulást. A legújabb kutatás eredményei például egyértelműén bizo­nyítják, hogy a munkások felfegyverzésének elodázásával egy időben, 1944 októberében Sátoraljaújhelyről, Szegedről, Vácról gyors ütemben folytat­ták a politikai elítéltek koma romi összevonását, majd Né­metországba deportálását, hogy ezzel is tovább gyengítsék a munkásmozgalmat. Tudomá­nyos életünk fontos feladata lesz az antifasiszta nemzeti ellenállás történetének telje­sebb feldolgozása, a nemzettu­datunkat ily módon is gazda­gító ismeretterjesztő munka széles körű kibontakoztatása. G Tirsadatmi isaz;a'-iia:nk, k'ázművelGcIcsáPk. a uríívészp- tcS miként r.crrídk, sésíövefík ezt a. nagyon tonlos, sürgető munkát? — Igen sok dicséretes kez­deményezésről adhatunk szá­mot az utóbbi évtizedből, de még sok a hiány is. Mindenki­nek megvan a maga leckéje. Egyetlen perc haladékot sem viselhet el például a még élők visszaemlékezéseinek össze­gyűjtése. Sok, nagyértékű em­léket őriztek .meg az antifa- S'szta ellenállásról a budapes­ti múzeumok, a megyei köz- gyűjtemények. Ugyanakkor gond, hogy az ellenállási cm lékhelyek megjelölése közel sem egyforma igényességgel folyik. Csak sajnálhatjuk, hogy Sok régi településünkről el­tűnnek a munkások fillérje bűi épült egykori munkásott­honok. A fasizmus elleni, harc hősei és a fasizmus áldozatai emlékének megőrzésével kap­csolatos nemzeti kötelessé­günknek teszünk eleget a köz­ponti ellenállási emlékmű fel­építésével. Nagyobb figyelmet kell fordítani a jelen és a holnap történelemtanári ge­nerációinak felkészítésére, szemléletére. Nemzeti történel­münk fenti időszakának fel­dolgozásában és megőrzésé­ben még nagyobb szerepet kell vállalnia a széles körű társa­dalmi tekintélyt élvező nép­szerű honismereti 'mozgalom­nak. Ágoston László eiHeti filmtegyzet Panelkapcsolat Elismerés Kimagasló mű­vészeti eredmé­nyeinek elismeré­séül a váci Hámán Kató ének-zene tagozatos általá­nos iskola elnyer­te a Népművelési Intézet nívódíját. A díjat Bíró Éva, az intézet igazga­tója nyújtotta át Hajnóczy Katalin énckszakos tanár­nak, az iskola karnagyának. Veress Jenő felvétele Pogány Juciit és Koltai Róbert, a Panelkapcsolat főszereplői Ajánlom a következő kísér­letet. Menjünk be az utunk­ba eső első italboltba, kérjünk egy nagyfröccsöt, álljunk oda valamelyik kQnyciklőpulthoz, s kortyolgatás közben hallgas­sunk kissé oda, miről folya-c a sz^ könyöklőtársaink között. Nem ado.í rá fél órát, s meg­tudhatjuk, hogy Lacikámnak zűrjei vannak otthon az asz- szonnyal, pedig ö a ma szüle­tett bárány, mag hogy Karcsi- kám feleségének az isten pénze se lenne elég vagy nagy Tónit csalja az asszony, az a ... És ha egy kis sze­rencsénk is van, elóbb- utóob megkaphatjuk Józsi, Hala vagy Janó élettörté­netét nemcsak úgy, hal­lomásból, hanem egyenesen nekünk címezve, cseresznye­pálinkától illatozó mondatok formájában, többnyire ezzel az inaidí&sal: — Uram, ha én magának elmesélném az éle­temet, nem hinné el. Pedig bi- zonyuristen kész regény, csak meg kéne írni valakinek. Es eikezdi elmesélni, és valóban kész regény, csaik eppen meg kéne írni valaki­nek, de hat, amíg nincs meg­írva, addig csak borközi álla­potban elsírt magánügy, amit emberbarát! reflexeink műkö­dése következtében meghall­gatunk, bólogathatunk is iá, szornyülködhetünk azon két újabb íröccs mellett — mű­vészi alkotássá azonban aligha lesz ez a kész regény. Ahnoz egy alkotóművésznek — író­nak, drámaírónak, filmesnek — kell kézbe vennie, s átfor­málnia. Józsika kész regeny élete attól még nem lesz igaz, na csupán valódi. Fenti eszmefuttatás egyéb­ként egy új magyar film né­zésé közben született bennem. Részint Önvédelemből — ezzel vedakeztem az unalom ellen, ami úgy hömpölygött le a vá­szonról, mint a bágyasztó, sű­rű őszi ködök. Részint pedig az indulatszavakra korlátozó­dó dühös vélemény ellen — mert, mint fegyelmezett em­ber, gyógyíthatatlan civilizá­ciós és szocializációs ártalom­ként akkor is türtőztetem magam, ha nyilvánvalóan in- zultálnak, ütődöítnek néznek, és mindezt még úgy tálai hogy tulajdonképpen nekem kellene röstellkednem, amiért azt érzem, azt gondolom, amit érzek és gondolok, holott vi­szonylag ép ésszel és ép Ízlés­sel nem érezhetek és gondol­hatok mást, mert az, amit a vásznon látok, nem engedi. Tarr Béla filmje, a Panel- kapesolat, tulajdonképpen annyival is elintézhető lenne, hogy rossz film, édes iste­nem, nem az első, nem is az utolsó, minek szót veszteget­ni erre, minek indulatba jön­ni miatta. Csakhogy ez a film olyannyira rossz, hogy már-már ezzel érinti meg a műalkotás (igaz, roppant ala­csonyra telt) mércéjét. A Pa­nelkapcsolat pontosan olyan, mintha a talponállóban me­sélné Józsi, Lajcsi vagy Géza. Es pontosan olyan érdektelen privatizálás is. A férj és a fe­leség unalmas egymást tépő vitái, ezek a körülbelül há­romszáz szavas szókincset fel­ölelő primitív kommunikációs minimumok, az állandóan le­hetetlen szituációba kerülő emberi viszonylatok (kapcso­latokról, a cím ellenere, itt beszélni sem lehet), a folyto­nos és masszív, átmentünk öunkó'oa című, szociológiai lát­leletnek szánt felfedezések körülbelül egy fél óra után mk tulajdonképpen idegesíte­ni sem tudnak. Egy darabig még érdekel a feltételezhető alapgondolat, hogy t. i. — el­nézést kérek Totn Árpád szel­lemétől, amiért ehhez a si­lánysághoz az ő szavait hasz­nálom a jobb megértés ked­véért — küldözzük a szem csüggedt sugarát, / köztünk a jeges űr lakik. De aztán kide­rül', hogy’ 'íMyegébSá senki nem küldöz itt semmit, talán szem sincs, csüggedt sugár meg végképp nincsen, a jeges űr pedig valószínűleg csak az alkotói fantázia helyét töltöt­te ki. Arad ebből a filmből vala­miféle kelkáposzta-főzelék szagú, rossz szajízű, mester­séges és szándékos lefokozott- sag-sulykolás. Hogy tudniil-. lik ilyen a magyar melós, ez az élete, idáig sikerült leküz- denie magát. És ez nyilván Tarr Béla véleménye, hiszen a forgatókönyvet is ö írta, te­hát nemcsak a rendezésért fe­lelős. Ugyanakkor a filmet jegyzi mint gyártó (produ­cer?) a MAFILM Társulás Filmstúdió, a Balázs Béla Stúdió, valamint a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiója. Olcsó dolog lenne azt mondani, hogy ennyi, fel­tehetőleg kompetens cégnek, s benne annyi, feltehetőleg szintén kompetens embernek csak ennyire futotta. Azt azonban azért meg kell kér­dezni, hogy feltétlenül szük­séges-e minden elkészült fil­met bemutatni — még akkor is, ha a kudarc egyértelmű, s ha a filmnek is, az alkotónak is akkor tennénk jót, ha do­bozban hagynánk az egészet? Ezt a kérdést eddig csak egy­némely televíziós film kap­csán tették fel. Most a Panel­kapcsolat láttán a mozifilm­mel kapcsolatban is fel kell tenni — nem mintha ez bár­mit is változtatna már a té­nyeken. Kenyér, arany, fegyver Kalandfilm a szovjet pol­gárháború korából. S mint ilyen, természetesen (de miért természetesen?) nem mentes a téma és a műfaj kötelezd fordulataitól és majdnem ugyanennyire kötelező hibái­tól. A sztori néhány zsák búza és három, eléggé kicsiny rúc arany körül bonyolódik. E kincseket kell eljuttatni ren­deltetési helyükre: a búzát a gyermekotthonba, az aranyat az állami bankba. A felada­tot persze fehérgárdistók kozákok és rabló bandi­ták ármányos akciói akadá­lyozzák. ám Gorbács, az el- nyűhetetlen csokista és Olga, az orvoscsaládból származó bolsevista tanárnő (szintén elpusztíthatatlan) végül is mindent megold. Nagy kár, hogy némelyek szerint a pol­gárháború azért nem egészen ilyen esti mese volt... Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents