Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-08 / 288. szám

1982. DECEMBER 8., SZERDA

5KTtt *»

K/ünap

Zárás előtt fél árával is

Dabason, a százhúszasban

rása. Szerencsére az áfész vezetősége előrelátó volt. Az avatás évében 2 és fél millió forint volt havi forgalmunk, az idén 5 és fél—6 milllió forint az átlagos havi árbevételünk. Ami pedig az árukészletet illeti, az is több 5 millió forintnál.

Hogy mi a titka a dabasi ABC gazdag áruválasztékának? Mint megtudtuk a boltvezető szavaiból: nem kell félni az árutól. Még akkor sem, ha néha túllépik a megengedett raktárkészletet. Ennek persze egyáltalán nem örülnek az áfész kereskedelmi osztályának vezetői, abban azonban igazat kell adniuk Józsa Dávidnak: inkább — számolva a nagykereskedelmi vállalatok túrajáratainak késéseivel — legyen nagyobb a készlet és a vásárló a keresett termékekkel távozzon, semmint, hogy azt kelljen mondani: nincs. És a nap minden szakában kielégítő választékot találjon a vevő. Még zárás előtt fél órával is! Ehhez hozzájárult az is, hogy az utóbbi időben bővült a szállítópartnerek köre, ami elsősorban az üzletvezető érdeme. Hogy csak a legutóbbi példát említsük: vmivel Budapestről heteken át nem kapott kristály üvegárut, elment Kecskemétre. Néhány nao múlva olvan kristálypoharak és -vázák jelentek meg a polcon, amilyet még a fővárosi boltokban sem látni mindennap.

Kistermelők bázisa

A kristály persze nem létkérdés, viszont a hús- és a tejtermékellátás bizony az. Jó

Módszertani útmutató

Fiatalodó óvárosok

Megőrizve a meglévő építészeti értékeket

Városainknak több mint a felében mind nagyobb gond, hogy elfogynak a lakásépítésbe számításba vehető szabad területek. A figyelem előterébe kerül a régi belső városrészek megfiatalítása, a régi épületállomány védelme, fejlesztése, amellyel csökkenthetik az új és a régi lakónegyedekben élők életkörülményeinek, ellátásának különbségeit.

Ezt Célozza a régi városrészek átfogó korszerűsítése,

amit a szakemberek a városi területek rehabilitációjának neveznek, mert ezzel a munkával visszaadják az elavult, beteg településrész egészségét, hogy — távlatban is — jól kielégítse az ott élő lakosok korszerű ellátásának igényeit. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az érintett tárcákkal, főhatóságokkal közösen kidolgozta és közreadta a városi területek rehabilitációjának komplex előkészítéséhez, megszervezéséhez és lebonyolításához szükséges munkák elvégzéséről tájékoztató módszertani útmutatót. Az anyagot valamennyi érdekelt tanácsnak és tervező vállalatnak is megküldték, hogy e segédeszköz birtokában

kellő körültekintéssel jelölhessék ki

a rehabilitációra érett területeket, s a korszerűsítés tennivalóit.

Alapvető cél, hogy az egész város fejlesztésével összhangban kerüljön sor a régi város- központok vagy az elavult lakónegyedek megfiatalítására, az ott élő vagy dolgozó emberek életkörülményeinek javítására. A megoldás módszereiben nem a bontás, hanem a meglévő értékek, a város- szerkezet, az épületállomány, a zöld területek megőrzése és Indokolt kiegészítése, korszerűsítése az elsőrendű követelmény. Komfortosabbá teszik az elavult régi, nagy lakásokat, s magát a lakókörnyezetet is a közlekedési kapcsolatok, a közművek és egyéb infrastrukturális szolgáltatások fejlesztésével. Egyúttal egészségesebb környezetet formálnak, csökkentik a légszennyeződést, a zajt. A megfiatalított városrészek a korábbinál

több zöld területhez, parkolóhelyhez jutnak.

Az ÉVM módszertani útmutatója alapján az első ütemben a korszerűsítendő, a rehabilitációra szoruló belső városnegyedek helyét, korszerűsítésének sorrendjét jelölik meg az általános rendezési tervekben, s az ezt követő ütemezés szerint dolgozzák ki a részletes rendezési terveket.

az áfész kapcsolata a környező termelőszövetkezetekkel. A dabasi Fehér Akác tói kapják a tejet, tej készítményeket, a hernádi Március IS Tsz-től a sertés-, baromfihúst. Ami pedig a kenyeret illeti: Dabason nagyon finom cipót sütnek!

— És a zöldség-gyümölcs ellátás?

— Amióta vállalva a kockázatot — netán a nyakunkon marad az áru — közvetlenül a kertészkedőktől is vásárolunk, érezhetően javult e téren a minőség. Tavasszal-nyáron a hajnalban szedett paprika, paradicsom, cseresznye, meggy, szamóca, málna és a többi termék már a reggeli órákban kínálta magát a pulton. A kistermelők azért is szívesen hozták ide portékáikat, mert mindössze 20 százalékkal kaptak kevesebbet a napi fogyasztói árnál. A 20 forintért árult epret például 16 forintért vettük át. Természetesen a zöldáru túlnyomó többségét az áfész központi raktárából kapjuk. Szerencsére már ott is a legfontosabb szempont: csők jó minőséget szállítani a boltokba.

Népszerű ajándéksarok

Az elmúlt néhány év alatt nagyszerű kollektíva kovácso- lódott össze a dabasi 120-as ABC-ben. Valamennyien rendelkeznek szakmai képesítéssel, sokan tanulnak most is. Munkájuk színvonalát érzékelteti, hogy az egy dolgozóra jutó havi forgalom átlagosan 185 ezer forint! Ilyenkor karácsony előtt persze a szokottnál is nagyobb a tempó. Remek ötlet volt az ajándéksarok létesítése, itt a nap szinte minden szakában tolongnak a vásárlók, s a díszes csomagolás sem hiányzik!

Igaz a mondás: oz árubőség fél győzelem a kereskedelemben, s ha az árut képzett és udvarias kereskedők ajánlják — teljes a győzelem. Míg tavaly 56 millió 300 ezer forintos forgalommal zárták az évet, az idén minden valószínűség szerint 62 milliós árbevételt könyvelhetnek el, másfél milliós haszonnal!

Kovái Iván

Nagyobb forgalomra

Bekötő utak

Pest megyében tavaly több mint 10 millió forintot költöttek mezőgazdasági bekötő utak építésére. A tetemes beruházást még kiegészítették azok a munkák, amiket az egyes mezőgazdasági üzemek rendeltek, hogy telepeikhez a megnövekedett forgalom feltételeit megteremtsék.

Jelentős munkát végeznek — egyebek között — Farmoson, ahol a Tápiómente Termelőszövetkezet központi sertéstelepéhez építenek 3,5 kilométer hosszúságú olyan mezőgazdasági bekötő utat, ami közvetlen kapcsolatot teremt a közeli főútvonallal.

Az idei munkák közül még kiemelkedő jelentőségű az a 645 méter hosszúságú szakasz, amit a Dózsa Tsz dömsödi tehenészeti telepéhez építettek.

K. Z.

Ötezer tonna fékdob

.a

A Gábor Áron öntödében az idén a Rábának, az Ikarusnak és a Csepel Autógyárnak, valamint az IFA-tehcrautókhoz mintegy ötezer tonna fékdobot öntenek.

Asszonyok a Telefongyárban

Ügyeletes brigádnak mondják

Nagykátán a Telefongyárban mindenki ismeri a Há- mán Kató brigád tagjait. Minden feladatra azonnal vállalkoznak, két éve aranykoszorút kaptak. Különösen kedvelik a vetélkedőket, a legtöbbet meg is nyerik. Csak így emlegetik őket: az ügyeletes brigád.

A tekercselőrészleg, ahol dolgoznak, hatalmas, körbe- üvegezett csarnok. Tarka kendős asszonyok, lányok ülnek sorban az asztaloknál. A munka teljesen zajtalan, csak kellemes, halk beszélgetés hallatszik. Az egyik sarokban hatalmas- datolyapálma, a pálmaháznak is díszére válna. Odébb búja filodendron, leander, az oszlopok és az asztalok között futónövények. A csarnok inkább lugasra, vagy pálma kertre, mint égy gyár részlegére emlékeztet.

Megteszik a magukét

— 1975-ben alakultunk — mondja Domonkos Jánosné, a kétszeres aranykoszorús brigád vezetője. — Csak ketten vagyunk idősebb asszonyok, a két férfi tagunkon kívül a többiek mind fiatal lányok.

— Mi volt az elmúlt év legnehezebb feladata?

— Gyáregységünkben az alkatrészgyártók munkaerőgondokkal küszködnek. A hiányzó harminc embert belső tartalékokból próbálták pótolni, öt

legjobb dolgozónk egy hónapra átment az alkatrészgyártókhoz. Addig az ő munkájukat is nekünk kellett elvégezni. Meg tudtuk oldani a problémát, hiszen a munkaversenyben is megálljuk a helyünket.

A szórakozás is fontos

— Hallottam, hogy kedvelik a vetélkedőket. Milyen versenyeken vettek részt eddig?

— Tavaly megnyertük a megyei kongresszusi és felszabadulási vetélkedőt. Elsők lettünk a József Attila műveltségi vetélkedőben. KISZ-eseink pedig a ’82 ősz című versenyt nyerték meg. Most indultunk a Kodály zenei, kulturális rendezvénysorozat első fordulóján. Reméljük, itt is jó eredményt érünk el. Más jellegű feladat, mikor az új óvoda vagy a bölcsőde befejező munkáiban segítettünk, vagy a vállalat területén dolgoztunk társadalmi munkában.

— Miben tudnak a brigád tagjai egymásnak segíteni?

— A lányok gondjaikba veszik az újonnan érkezett dolgozókat. Segítenek nekik a betanulásban, megismertetik őket a helyi szokásokkal, a munkatársakkal. Meglátogatjuk a gyesen lévő kismamákat.

A brigádpénzből ajándékot viszünk nekik. Természetesen számíthatunk egymásra a háztáji munkákban, a szőLőkötö- zésben. is. Minden évben rendezünk egy közös vacsorát. Idén disznót vágtunk, dolgoztunk fel és fogyasztottunk el, i: jó hangulatban, közösen.

Míg beszélgetünk, sebesen járnak a lányok ujjai. Boszorkányos ügyességgel irányítják a hajszálvékony szálat az orsóra. Teljesítménybérben dől- J góznak.

Szaporodnak az oklevelek

— Ki a legjobb dolgozó a brigádban? — kérdezem Domonkos Jánosnétól.

— Sok legjobb van, nehéz lenne választani.

Kifelé menet veszem csak észre a hatalmas, pávás kerámiatálat, a József Attila ve- ; télkedő fődíját. Körülötte a falon egyre szaporodnak az oklevelek, dicséretek.

M. A.

Na, öreg, szomorú vagy? Hat óra. Nem pusmoghatsz tovább a sötétben, fel kell gyújtani a villanyt — bökött a tükörből visszanéző önmagára Ke- menes Lajos, aztán indulatosan beletúrt ősz üstökébe: — Bohóc! El akartad játszani a Mikulás szerepét, és azt vártad, hogy hozzád csöngessenek be. És most szomorú vagy, vénségedre szeretnél sírni, hogy nem csengettek be a Mikuláshoz!

Kattantak a kapcsolók. A szoba hirtelen olyan fényárban úszott, mintha világítóakna robbant volna a feje felett. Hunyorgott. Aztán leült a kényelmes fotelbe, amely miatt annyi szemrehányást kellett eltűrnie a családtól, hogy majd belebolondult. Hogy vénségére pazarolja a kis megtakarított pénzét, neki már nem jó a leértékelt bútor, ruha, cipő, nintha meg most is az intézetben dolgozna. Mintha még most is csurogna, cseppenne a prémium, a jutalom, s kapná a másodállás után járó tisztességes összeget.

Magára maradt. Lánya férjhezment, elköltözött egy félkomfortos tanácsi lakásba. Apját egyedül hagyta a másfélszobás öröklakásban. A temetés után látogatásaik ritkultak, inkább csak az ünnepekre korlátozódtak: névnap, születésnap, karácsony, újév, húsvétvasárnap.

Az idén, kora tavasszal, mintha minden megváltozott volna az öreg Kemenes körül. Hol a lánya, hol a veje csöngetett be váratlanul, apró kis ajándékcsomaggal. És jöttek együtt is, szombaton este vagy vasárnap délután.

— Hogy van a papa? — kérdezték kedvesen.

— Hál’ istennek semmi bajom. Csak anyátok hiányzik — sóhajtott.

Bába Mihályi

/lem cóenae tteli le

— Bele kell nyugodni, papa — simogatta meg a lánya apja eres, ráncos kezét.

Kemenesnek majdnem könny csillant meg a szemében. Hirtelen az jutott eszébe, hogy alig emlékszik arra, hogy valamikor is megsimogatta volna a lánya a kezét.

— Igen, bele kell nyugodni.

Kemenesnek ez a boldogsága pünkösd vasárnapjáig tartott. Akkor rendült meg először felesége halála óta.

— Apa, szeretnénk veled komolyan beszélni — kezdte a lánya kissé kimérten, majdnem hivatalos hangon. — Ugye, tudod, hogy építkezünk, jártál ott, nyár végére készen lenne a házunk ...

— Készen lesz az — mondta boldogan mosolyogva Kemenes.

— Készen lesz az — mondta boldogan mosolyogva Kemenes.

— Készen lesz, ha lesz pénzünk befejezni. Az OTP már nem ad több hitelt, annyi adósságunk van, hogy többet nem csinálhatunk. A ház pedig csak félig kész.

— Tegyetek rendbe egy szobát, a többit majd lassan, ha lélegzethez juttok.

— Az szörnyű lenne. Rámenne a fiatalságunk. Hanem arra gondoltunk, hogy hozzánk költöznél, tudod, abba a kis szobába, amelyiket Feri majd, egyszer valamikor barkácsolóműhelynek akar berendezni.

— Én, oda? — döbbent meg Kemenes. — Hiszen itt az öröklakásom.

— Ezt eladnánk. Az árából szépen be tudnánk fejezni az építkezést. Neked is jobb lenne a körünkben. Gondolj csak arra, hogy nem vagy fiatal, az egészséged is megromolhat. Tudod, akkor mégis csak jobb lesz, ha velünk laksz.

Zavartan pislogott lányára Kemenes, aztán a vejére, aki elkapta tekintetét és valahová a semmibe bámult.

— Nézzétek, én anyátokkal majdnem negyven évig laktam itt, én nem akarok menekülni az emlékek elől, én nem tudnék már máshol megszokni sohasem. Hetvenhat éves vagyok, isten tudja mit hoz a holnap, isten tudja mennyi időm van még hátra, de esküszöm anyátok emlékére, hogy én a hátralevő napjaimat, itt, itt, értitek,.itt ebben a lakásban szeretném eltölteni. Aztán úgyis a tietek lesz. Aztán úgyis azt csináltok ezzel, amit akartok. Legyetek türelemmel, várjatok nyugodtan. Én is vártam annak idején, negyven felé közeledtem már, amikor végre rendes lakásunk lett. Várjatok ti is türelemmel.

— Mondtam én — mordult a veje a feleségére. Az asszony legyintett, apjához fordult:

— Apa, légy belátással. Rajtunk most segítenél. Apához méltóan. Csak nem azt akarod, hogy mi is úgy várjunk, mint ahogy ti vártatok, isten

tudja meddig. Fiatalok vagyunk, élni is szeretnénk.

Kemenes felállt. Reszketett.

— Éljetek boldogan. Segítek Is erőmhöz mérten, de azt ne kívánjátok, hogy eladjam fejem fölül a lakást és költözzem be abba a kis lyukba, hol két méter magasan van az ablak, ahol soha ki nem tudnék pillantani a kertbe se.

— Apa ott csak aludna, az egész kert, ház rendelkezésére állna egész nap. Azt csinálhatna, amit akar. Mi nem zavarnánk. Mi csak azt szeretnénk ...

— Nem, nem adom el a lakást. A tietek lesz, ha meghalok, addig meg itt akarok élni.

A heves szócsata talán még fél óráig tartott, aztán a lánya és a veje elrohant. Ezután ismét ritkultak a látogatásaik, de soha nem említették többet, hogy adja el , az öröklakását.

Elmúlt a nyár, a hideg szelek elvitték az őszt és átadták helyüket a téli viharoknak. Kqmenesnél egyre gyakoribb vendég lett az orvos. Ritkultak a napi sétái is. Ült és töprengett. Mit tegyen? Ingnyakjai bővültek, nadrágja, zakója, mintha kinyúlt volna. Lötyögött rajta.

Beleegyezem, bele, hogy adják el az öröklakást, döntötte el, és elhatározta, hogy ezt az örömhírt Mikulásnapon közli velük. Ez lesz az ő Mikulás-ajándéka. Boldog volt, És várta őket.

Tíz óra elmúlt. A csengő nem berregett fel. Az ajándékosztó Mikuláshoz nem csengettek be. Elszendere- dett. Ciragettája elaludt ujjai között. Világos reggel ébredt fel riadtan. Arca gyűrött volt, borostás. Ellépett a tükör elől. Kiment a konyhába, hogy megfőzze a szokásos kávéját.

• Kakucson, Inárcson, Űj- 2 hartyánban, Bugyin, ör- ^ kényben, Hernádon és ter- ^ mészetesen a járási székhe- ^ lyen, Dabason, elég ha csak ^ annyit mond az ember: 120- í as, nagyon sokan tudják, 2 hogy a Dabasi ÁFÉSZ 120- 2 as számú ABC-jérői van ^ szó.

^ S ha ilyenkor, karácsony ^ előtt tér be a vásárló, örül | a szíve a gazdag választék í láttán. Jó érzés végigsétál- í ni a pultok, gondolák' kö- ázött. És kellemes tapasztal- 2 ni, hogy az itt dolgozó ke- ^ reskedők udvariasak és tü- | relmesek, megfelelő mun- #. kátémpóban dolgoznak.

Nem félnek az árutól

Benyomásainknak azért adunk szívesen teret, mert jól emlékszünk, milyen lelkes társadalmi összefogás segítette annak idején az áruház építését. Nemcsak a dabasiak, hanem a környékbeli falvak lakói is élénk érdeklődéssel kísérték az építkezést. Érthető volt az a nagy öröm, amikor 1978 tavaszán sor került az annyira várt nyitásra. Ama emlékezetes nap óta vezeti az 1160 négyzetméteres boltot Jó- zsa Dávid, az áfész kiváló dolgozója.

*— Annak idején elhangzott olyan bírálat, hogy megtette volna kisebb ABC is, az jóval kevesebbe került volna. Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha mondjuk 200 négyzetméterrel kisebb. Akkor bizony tárolási, raktározási gondjaink lennének jelenleg, ami bizony sok bosszúság for-