Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

Készülés tavaszra A Szilasmentl Termelőszövetke­zet mezőgazdasági főágazatában fo­lyik az erő- és munkagépek, va­lamint a szállító járművek felké*- szítése az elkö­vetkezendő ta­vaszra. A bosszú téli hónapok alatt 140 tehergépko­csit, 50 erőgépet és a hozzá csatla­kozó munkagépek sokaságát keli felkészíteni a munkára. Barcza Zsolt (elvétele Amíg dolgozni tudnak Több figyelem, nagyobb törődés jf Nem művészet megöre- 9 gedni — művészet azt elvi- ^ selni — írta Johann Wolf- | gang Goethe. S bár a hall- ^ hatatlan költő mondásával ^ kár lenne vitatkozni, any- ^ nyit mégis hozzátehetünk, ^ hazánkban egyre inkább a ^ figyelem és a törődés kö- ^ zéppontjába kerülnek az idősebb generáció képvise- ^ lői. Felmérések, statisztikák ^ készültek s készülnek ar- ^ ról, egy-egy településen mit f tettek s mit szándékoz­ik nak tenni az idősek érdé­ig kében. Kedvező arány A közelmúltban Dunakeszin is született egy ilyen összegző elemzés. Nem érdektelen né­hány megállapítását megem­líteni, mert bár a gondok itt sem mások, mint hazánkban bármely településen, megoldá­sukra azonban olykor egyéni ízű recept is találtatott. A városban élő nyugdíjasok aránya kedvezőbb az országos, sőt a megyei átlagnál is, ami persze nem véletlen, hiszen a Városba újonnan letelepülők általában a fiatalabb korosz­tályból kerülnek ki. Az idős korúak anyagi helyzete na­gyon eltérő. A régi nyugdíja­sok helyzete lényegesen rosz- szabb, hiszen körükben — életkoruknál fogva — már jö­vedelemkiegészítő tevékeny­ségről szó sem lehet. Pedig ál­talános a tapasztalat, hogy a 60—70 közötti férfiak főleg fizikai munkakörökben dol­goznak. A város ipari üzemei, az építőipari vállalatok nagy számban foglalkoztatnak nyug­díjasokat. Továbbra is gond viszont a csökkent munkaké­pességű és alacsony nyugdíj­jal rendelkezők foglalkoztatá­sa. A Gödön létrehozott szo­ciális foglalkoztató — átlag­ban 40 személynek tudnak itt munkát adni — nem elé­gíti ki az igényeket. A legmostohább körülmé­nyek között élők Dunakeszin is számíthatnak a tanács se­gítségére. Az öregek napközi otthonában, a segélyekkel vagy a házi szociális gondozás keretében a városi rang el­nyerése óta a korábbinál ha­tékonyabb támogatást tudnak nyújtani. Az öregek napközi­jében és a házi szociális gon­dozással némiképp pótolják a hiányzó családi _ gondoskodást. Szükség is van rá. hiszen mintegy 700 egyedülálló, idős ember él a városban. Fokozott megbecsülés Segélyek, kézzelfogható tá­mogatás — mind fontosak az idős emberek számára. Azon­ban a tapasztalatok is azt bizonyítják, olykor az anya­giaknál is fontosabb lenne a nagyobb társadalmi megbe­csülés, a törődés, amellyel megszüntethetnék bennük a feleslegesség érzését. A MÁV járműjavító üzemében, a Mechanikai Laboratóriumban és a Konzervgyárban jó pél­dát találhatunk az üzemtől megvált nyugdíjasokkal való kapcsolattartásra. Üdülőbeuta­lót kapnak, igénybe vehetik az üzemi étkeztetést, tartal­mas, és nemcsak mondvacsi­nált találkozókat, kiránduláso­kat szerveznek számukra. Klubban könnyebb Összességében nincs tehát szégyenkeznivalójuk a _ du- nakeszieknek. A lehetőségek­hez mérten sokat tesznek a város idős korú lakóiért. Ügy tűnik azonban, a helybeliek ezt nem tartják elegendőnek. Hiszen megfogalmazták az el­következő időszakra szóló fel­adatokat is, amelyek teljesí­tése után még kedvezőbb le­het az idősek helyzete a város­ban. A teljesség igénye nél­kül, a tervek közül csak néhá­nyat említsünk meg: az ala­csony összegű nyugdíjjal ren­delkezők számára szociális foglalkoztatót kell létesíteni, közéleti aktivitásuk, szóra­kozási igényeik kielégítése érdekében lehetőséget kell te­remteni a nyugdíjasklubok működésére, s távolabbi cél­kitűzésként egy szociális ott­hon létesítésének mikéntjét is kutatják. Gáspár Mária Kísérleti múzeum A tudomány a termelést szolgálja j! Kutatóállomás és ipari múzeum: csak látszólagos az $ ellentmondás. A budakalászi központú Lenfonó- és Szö- $ vőipari Vállalat szombathelyi Roslentermesztési Kutató- % állomása valóban a lenfeldolgozó eszközök múzeuma is. 0 De a ma is működő berendezések a tudományos kutató­ul munkára is alkalmasak, s erre is használják a szakem-' 9 berek. 9 Harminc-negyven évvel ezelőtt még általános volt az $ iparban az a technológia, amivel itt a kísérletek során ^ földolgozzák a lent. A fakéses tiloló például még egy- '9 két évtizede is megszokott látvány volt a gyárakban. Sőt ^ lényegében a mai, korszerű berendezések is az ősi elven ^ alapulnak, hiszen csak így lehetséges, hogy ezeken a ^ muzeális eszközökön kísérletezzenek a nagyipar szá- í mára. A kutátóállomáson nem sze­génységből vagy valamiféle nosztalgiától indíttatva dolgoz­nak az egykori gépekkel. A kis tételek feldolgozásához ezek a berendezések a legal­kalmasabbak. Csak a Dunántúlon A Szombathely határában álló műemlék kastélyban 1975- ben hozta létre a kutatóállo­mást az LSZV. S minden bi­zonnyal megtérül a vállalat­nak az a kétmillió forint amit évente az intézet működ­tetésére fordít, hiszen a tudo­mány ebben az esetben a legközvetlenebb módon a ter­melést szolgálja. Az állomás húszhektáros te­rületén 30—40 fajta rostlent termesztenek, apró, 15—20 négyzetméteres parcellákban. Majd megvizsgálják az egyes fajták termőképességét, az éghajlathoz való alkalmazko­dását, az állóképességét és a gépi betakarítás lehetőségét. Hazánkban csak a Dunántúl éghajlata alkalmas rostlen ter­mesztésére, mivel a páradús, nedves klímát kedveli ez a fontos ipari növény. Harminc­negyven gazdaságban vetik ma a lent, összesen mintegy 4000—5000 hektáron. Az így előállított ipari nyersanyag a hazai feldolgozás igényének mintegy az egyharmadát elé­gíti ki. S azt már a kutatóál­lomás eredményeként lehet el­könyvelni, h'ogy nem is olyan régen, a mostani vetésterület kétszeresén termeltek annyi lent, mint ma. — Kísérleteink célja — mondja Vaskúti Zsuzsa, az ál­lomás vezetője —, hogy a leg­megfelelőbb fajtáját kínáljuk a gazdaságoknak. Több szem­pontot veszünk figyelembe. Például hiába jó termőképes­ségű az egyik fajta és hoz 120 mázsát hektáronként, ha gyenge állóképessége miatt megdől és a gépekkel a ho­zamnak csak egy részét lehet betakarítani. Elsősorban a lengyel, a cseh és a holland fajták a legalkalmasabbak hazai termesztésre. A vető­mag kiválasztásán kívül fel­adatunk a növényvédő, gyom­irtó szerek ajánlása, bedolgo­zunk a gépesítés fejlesztésébe is. Ma már — elmondható —, a termesztést teljes egészében gépesítette minden gazdaság. Hajlékonyság A kutatóállomáson termé­szetesen az egyes fajtáknak nemcsak a termőképességét vizsgálják. Lényeges az is, melyik adja a legjobb alap­anyagot. Ezért fel is dolgoz­zák a kísérleti parcellákról betakarított lent. A szakem­berek mérik a rost szakító­erejét, hajlékonyságát és csa­varodó képességét. Az évek során bebizonyoso­dott az is, hogy hazai fajta nemesítésével nem érdemes kísérletezni. Sokkal gazdasá­gosabb kis tételekben megven­ni a már ismert, jó külföldi vetőmagot, s azokból ellátni a termelő gazdaságokat. Felmerülhet a kérdés: ha ilyen komolyan foglalkoznak a len termesztésével, ha nagy összegeket fektetnek a kuta­tásba, miért csak a szükséglet A szemüvegtől a grillcsirkéig ézhoz jönnek a szolgáltatások 9 Műszaki rajz fekszik előttünk az asztalon, Dabas nagy- ^ község most formálódó új központjának a rendezési ter- ^ ve, amit decemberben fogadtak el a tanácsülés résztve- ^ vői. ^ Tavaly adtak át nyolcvanhat új otthont azon a lakóte- 9 lepen, melyet 1966-ban kezdtek el építeni, a kukoricaföl- 9 dek helyén. Az első beköltözők még aligha sejthették, 9 hogy a következő években milyen városiassá formálódik % a környék. '9 A több mint ezer négyzetméteres, modem ABC áruház ^ mágnesként vonzza távolabbi vidékekről is a vásárló- ^ kát. A másfél éve átadott szakorvosi rendelőintézetbe az egész járásból jönnek kezelésre, vizsgálatra, és ki ne ^ felesjtsük az idegenforgalmat fellendítő csárdát meg a 9 motelt sem a felsorolásból. Új lakások Járomi Lajos, a nagyközségi tanács műszaki csoportvezetője a legújmDb terveket magyaráz­za az ábrákon. Hogyan is lesz tehát? ' A nagyközség alakuló, új központjában kétszázhúsz la­kás épül, előregyártott elemek­ből, telepszerű többszintes tár­sasházakban. Ezen kívül lesz ott huszonkét lakásos sorház is, melynél nagyobb lehetőség nyílik különböző variációk ki­próbálására. Mindenesetre elő­zetesen összehozzák a tervező­ket, a kivitelezőket és az épít­tetőijét, hogy egyeztessék az elképzeléseiket. Ugyancsak a központban van egy olyan .építkezésre ki­jelölt terület, ahol 150—200 lakás elfér, családi ház jelle­gű épületekben, melyekhez nyolcvan négyszögöles kert is tartozhat. Természetesen arra is számí­tanak, hogy az új otthonok nagy többségét fiatal házasok népesítik, tehát kijelölik a he­lyet a bölcsődének, és hetven­öt gyermek elhelyezésére al­kalmas óvodát is terveznek. Ami pedig ugyancsak lét­feltétel, az a vásárlási lehe­tőségek kibővítésé. A panelhá­zak kisebb méretű kamrái­ban nem lehet „bespájzolni”, és ahol nincs kert, ott mu­száj vásárolni a zöldséget meg a gyümölcsöt, még pedig nem túl távol az otthonoktól. Gazdag választék Piac kell tehát és fedett vásárcsarnok, melynek építé­sére 1983-ban kerül sor a MEZÖVÄZ előregyártott vas- szerkezeti elemeiből. A fedett csarnok csaknem négyszáz négyzetméter alapterületű lesz, és később az igényeknek meg­felelően bővíthető. Jó lehető­ség, hogy a környékbeli ter­harmadát adják a gazdasá­gok? — Az igaz, hogy a terme­lés gépesítve van, jó tulajdon­ságú fajtákat termesztenek a gazdaságok, s a mennyiség is növelhető lenne. A feldolgo­zás színvonala azonban még messze elmarad a termesztésé­től. A rostfeldolgozó gyárak kapacitása nagyon kicsi, a technológia sem a legkorsze­rűbb. S ezek fejlesztése na­gyon sok pénzt igényelne. En­nél sokkal ésszerűbb a már feldolgozott len behozatala, el­sősorban a Szovjetunióból és néhány nyugati országból. Rendszerben S hogy a kísérletek, a kuta­tások mennyire szorosan kö­tődnek a termelés gyakorlatá­hoz, azt az állomás és a ter­melő gazdaságok kapcsolata melók kínálják majd a min­dig friss árut. Ez tehát a hol­nap, ami pedig a mai hely­zetet illeti úgy tűnik, felké­szültek a központ kialakításá­val, a városiasodással együtt­járó új igényekre. Tegyük hát félre a tervraj­zokat, és induljunk el egy kis sétára, a lakótelep környé­kén. Az ABC áruházban nagy a forgalom, amit Baranyi Pai­ne üzletvezető-helyettes sze­rint nem lehet, (bár éppen péntek van) csupán a hétvégi bevásárlásokkal magyarázni. — Nálunk mindig sokan vannak, messziről is jönnek, mert olyan gazdag a válasz­ték, hogy hasonlót jó pár ki­lométeres körzetben nem talál­ni. — Milyen cikkekért jönnek távolabbról? — Nagyon kapósak- a hi­degkonyhai készítmények, annyira, hogy most már a fő­várostól rendeljük hűtött ko­csiban. Azelőtt Kecskemétről kaptuk, de a pestiek változa­tosabban' csinálják a salátákat. Először egyik termelőszövet­kezet rendelt tőlünk valami­lyen ünnepélyes alkalomra hi­degtálat. Megcsináltuk és olyan szépen elrendeztük az egészet, hogy híre ment. Azóta viszik, rendelik egyre többen, és nemcsak hivatalos alkal­makra. így jártunk a grillcsir­kével is, amit meghatározott időre kérnek, alufóliába cso­magolva, hogy friss és meleg maradjon. Főleg eljegyzési va­csorákra szánják, meg névna­pokra. Nagy forgalom — Ügy látszik, nem tarta­nak otthon baromfit. — A lakótelepen legfeljebb cicát dédelgetnek, és az otta­ni szokások terjednek másfelé is a környéken. Lakodalmak­jelzi. A kísérletek első ered­ményei után, 1977-ben a vál­lalat megalakította a budaka­lászi rostlentermesztési rend­szert. A kutatóállomás lénye­gében szakmai irányítója, ta­nácsadója a rendszerben levő gazdaságoknak. Olyannyira, hogy a termés minőségét is ők ellenőrzik. — Korábban a vállalat a felvásárolt kóróért fizetett a gazdaságoknak. De az csak a feldolgozásnál derült ki, hogy milyen volt a termés. Idén már minden termelőtől mintát hoztunk be és ellenőrző kísér­letekkel vizsgáltuk a rostho­zamot. Azt szeretnénk elérni, hogy ettől függően fizessen a vállalat a gazdaságoknak, s hogy a termelőknek érdekük legyen minél jobb minőségű lent előállítani. M. Nagy Péter ra is tőlünk rendelik a tortát, gyakran a tanyáról is jönnek el érte. A vállalkozó szellemű embe­rek úgy látszik, hamar észre­veszik, hogy érdemes itt sok mindennel próbálkozni. December elején nyílt az új, nagyon szép barkácsbolt, ahol rengeteg apró cikket lehet kapni az építkezéseknél nél­külözhetetlen szögektől és zá­raktól kezdve egészen az autó- alkatrészekig. Újvári Györgyné, az üzlet tulajdonosa korábban a nagy­község másik részében árusí­tott, de úgy látta, hogy ezen a környéken több fantázia van a dologban. — Nagy itt a forgalom, mert közel van az ABC is, meg a szakorvosi rendelőintézet. A lakótelep pedig gyorsan épül, és sok ember költözik erre a környékre. — Mit keresnek, visznek a legtöbben? — Rövid ideje nyitottam, da úgy látom, mindent, ami könnyíti az otthoni barkácso­lást. Különben én úgy vagyok vele, ha két ember keres egy apró cikket, már felkutatom hol lehet kapni, és beszerzem, mert érdemes vele foglalkozni. Szerencsét próbálni Két sarokkal odébb Mízseí Andrásné kötődője már egy­éves. A fiatalasszony gyer­mekgondozási szabadság után váltotta ki az engedélyt, és cserélte fel korábbi admi­nisztrációs munkáját az önál­lósággal. — Érdemes volt új dologra vállalkozni? — Nyáron bezártam a bol­tot, mert akkor senki sem ke­resi a kötöttárut, és nem ne­kem való, hogy itt tehetetlen- kedjek. Már akkor inkább a kert, meg az állatok. — És télen? — Karácsony előtt fellendült az üzlet, keresik a választéko­sabb, a méretre szabott hol­mikat. Engem ismernek a kör­nyéken, mert gyerekkoromtól itt élek, és megbíznak ben­nem, hogy nem adok bóvlit. Rajki Mária, a látszerész viszont nem helybeli hanem Pestről jött Dabasra, szeren­csét próbálni. Meghallotta, hogy itt van az új szakorvosi rendelőintézet, ahol természe­tesen szemészeti ellátást is kapnak a rászorulók. Szemüve­gért viszont a fővárosba kellett utazni, mert nem volt helybéli látszerész. Aprócska üzlethelyiségben ülünk, ami azelőtt csirkeól volt, de az új bérlő nagy gonddal rendbe hozatta. ^Az egyik sarokban dívány, éjsza­kai fekvőhelyül szolgál, mert fárasztó és költséges is lenne naponta hazautazni. Ketten a szakmából Rajki Mária tehát sok min­denre felkészült, de most mé­gis aggodalmas. . — Májusban nyitottam — mondja — és minden bizta­tóan indult. Azután megbete­gedtem, pont a legrosszabbkor, mert hónapokra abba kellett hagynom a munkát. Közben pedig idetelepült egy másik kisiparos, .és most már őt is­merik jobban. De talán meg­élünk ketten is a szakmából, mert az emberek azt szeretik, ha utazás nélkül, helyben megkaphatnak mindent, ami szükséges. Búcsúzóul egy kis könyvet mutat, bejegyzésekkel. Néhá- nyan írásban is megköszönték a jó munkát, egy átutazó ven­dég például azt írta: nem is számított arra, hogy vasárnap este, Dabason meg tudja csi­náltatni a törött szemüvegét. A nagyközség új központja még most alakul, de már ház­hoz jön sokféle szolgáltatás, ami kényelmesebbé teszi az életet. Gál Judit

Next

/
Thumbnails
Contents