Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

A lehetetlen nem létezik... Amikor mi, magunk igyek­szünk vásárolni, gyakran ta­pasztaljuk, hogy épp az nincs és ott nincs, ahol keressük, s nem tehetünk mást, mint nyakunkba vesszük a várost, és ha törik, ha szakad, addig nem nyugszunk, míg meg nem szerezzük. Mindezt azért em­lítem elöljáróban, ha mi így vagyunk, akkor sokkal inkább így vannak az anyagbeszer­zők, akik nem magukért, ha­nem gyakran több száz em­berért dolgoznak, tehát fele­lősségük is nagyobb, mint a miénk, mert ha nem kapunk ma. akkor megkapjuk holnap. De egy anyagbeszerző, akinek szállítmányára emberek vár­nak, nem jelentheti, ki, neki naprakészen kell állnia, ha esik, ha fúj, sőt akkor is meg kell szereznie a szükséges anyagot, ha a legtöbb helyen azt mondják neki, nincs, s nem is lesz! Stark György, az eeseri Rá­kosmezeje Tsz építőágazatának anyagbeszerzője, munkája 85 százalékát ez teszi ki, de ezen­kívül hozzátartozik a szállítás is, ő irányítja az építőágazat gépkocsijait, valamint a határ- malom-dűlőbelieket, de kisegí­ti a takarmánykeverő főágaza­tot, a' szőlőágazatot, az állat- tenyésztési főágazatot. Mindez nemcsak rátermett­séget, hanem alapos, képzett­séget követel, ő amit lehet megtanult, hiszen elvégezte a KPM Közlekedés-Szállítási Tanács felsőfokú szállítási szaktanfolyamát, ezenkívül a Magyar Kereskedelmi Kamara reklám- és propagandatanfo­lyamát, tehát ismeri területé­nek minden csínját-bínját. De, el is kel ez az ismeret, hiszen 198 ember anyagigé­nyét elégíti ki, s ezzel közvet­ve hozzájárul ahhoz, méghoz­zá nem is kismértékben, hogy az építőipari ágazat nehezedő körülmények közepette is si­kerrel birkózzék meg az évi tervfeladatokkal. Több mint tíz éve dolgozik a tsz-ben, s még mindig sike­rült neki, hogy anyaghiány miatt egy percig sem szünetelt a munka. Pedig, elképzelhető, hogy voltak és vannak forró percei. Ez a munka nemcsak állha­tatosságot. hanem rugalmassá­got is igényel, gondoljunk csak bele, más anyaggal dol­gozik a festő, az asztalos, a villanyszerelő, a tetőfedő, stb. S az anyagigényük mind-mind összekapcsolódik, tehát arra is törekednie kell. hogy a mun­kák egymásutánisága ne szenvedjen csorbát. S ha vé­letlenül kiderül, hogy még kell anyag, akkor ül a kocsi­ba, s irány valamely nagy­kereskedelmi vállalat, s ha ott sem kap, akkor kénytelen maszekhoz fordulni, ugyanis a munka nem állhat. Az ilyen jellegű munka nem nyolc órából áll, gyakran ha szükséges, az ország külön­böző tájain épít ki kapcsola­tokat. Miskolc, Szeged, Kecs­kemét stb. Tehát, nem elé­gedhet meg a főváros és a me­gye vállalataival, előre kell tekintenie, s olyan ismeret­ségekre szert tennie, amelyek segítségével leküzdhetők az ideiglenes anyaghiányok. Ide, ehhez a munkához nem elegendő a képzettség, hanem szinte munka közben lehet és kell elsajátítani mindazt, ami zökkenőmentessé teszi a mun­kafolyamatokat. Anyagbe­szerzéssel immár tizenhárom éve foglalkozik, a szállítás szervezése hat éve tartozik hozzá. Azaz, van elegendő ta­pasztalata, hogy úgy szervez­ze meg a mun Icát, hogy a tő­le függő emberek ne álljanak, hogy ne kerüljön veszélybe fi­zetésük. Nemcsak a nagykereskedel­mi vállalatokat^ kiskereskedő­ket kell ismernie, hanem a műszakkal is szoros kapcsolat­ban kell állnia, és ez sem egy­szerű dolog, hiszen az idén, eddig hatvan munkahelyen (!) dolgozott az építőipari ága­zatban. Csak egyetlen példát: tegyük fel, hogy nem ismeri a munkahelyet, ahová az anya­got küldi, s kiskocsi helyett nagykocsit küld, igenám, de ez a kocsi nem fér be, fordul­hat vissza, pakolhatják át a kiskocsiba a rakományt, s közben idő, emtperi erő, s anyagi veszteség éri a szövet­kezetét. íme. egy parányi pél­da is mennyire jellemzi ezt a munkakört. Elegendő egy ki­csiny hiba, tévedés, máris komoly veszteséget könyvelhe­tünk eh <3 is, mint általában az anyagbeszerzők, kincsként őr­zi a telefonjegyzékét, cím­jegyzékét, amit napról napra bővít, de ez nem elegendő, hi­szen a személyes megjelenést nem pótolhatja, hányszor hallja, amint a hívott fél meg­jegyzi a telefonban, igen, megnézhetjük, lehet, hogy van, de mégis jobb lenne, ha sze­mélyesen beszélnénk meg... Tehát, nemcsak az anyago­kat, a különféle termékeket kell ismernie, hiszen ezek I holt anyagok, hanem az • élő embert is. aki ezeket forgal­mazza, tehát jó emberismerő­nek kell lennie. Olyannak, aki szemrebbenés nélkül és rugalmasan alkalmazkodik egy-egy üzletvezető személyes kéréséhez is. A kölcsönös se­gítség itt elengedhétetlen! Aki ezt a szabályt, amelyet senki és sehol nem fektetett írásba, megszegi, az máris ve­heti a munkakönyvét, mert azontúl semmit nem tud el­intézni. Tehát előállt az a furcsa helyzet, hogy még a személyes kapcsolat is a szö­vetkezetnek használ! Aki er­re nincs tekintettel, az meg­bukott. Stark György állja a sarat, a meg-megújuló gondok nem gyengítik, hanem megsózik, mert mindig a szövetkezet, s azon belül a 198 ember létér­dekeit tartja szem előtt. Ez ad neki erőt és sarkallja az új erőfeszítésekre. Harmat Béla Üllő egyetlen cipészmestere, Medlik Zoltán a helyi szolgál­tatóházban dolgozik. Egysze­mélyijén vezető, pénztáros, adminisztrátor cs szakmunkás. Nemcsak szakmájához hű azonban: már kilencedik éve dolgozik a Monori járási Szol­gáltató Szövetkezetnél. Hancsokvszki János felvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1982. DECEMBER 29., SZERDA levőre ssm Essz Sronnyu Közösen formált változások Sok bejelentés, panasz^ kérés bong zott el A járás legtöbb településén megtartották vagy ezekben a napokban tartják az idei utolsó végrehajtó bizottsági, illetve tanácsüléseket. A köz­ségek tanácsi vezetői kará­csony előtt a járási hivatalban egy évzáró megbeszélésen ta­lálkoztak, amelyen — kötetlen formában — sok szó esett az év sikereiről, kudarcairól, és az új évben várható lehetősé­gekről. Aktívak, passzívak A gombai közös tanács tes­tületé is azon a napon tár­gyalt az elvégzett múnkáról. — Milyen közös álláspontot alakítottak ki a résztvevők? — kérdeztük Benyó Páltól, a tanács elnökétől. — As elfogadott határozat leszögezte: a tanács az 1971. évi 1. törvényben foglaltaknak megfelelően működött. Meg­tárgyalta mindazokat a napi­rendeket. amelyek a lakosság széles körét érintették és fog­lalkoztatták. A lehetőségekhez képest eredményesen képvi­selte a három társközségben élők érdekeit, jól szervezte szükségleteik kiegészítését. — Gondoskodott a jogszabá­lyok következetes végrehajtá­sáról. Legalább ennyire fon­tos azonban, hogy erősödött a tanács népképviseleti, önkor­mányzati és államigazgatási jellege, szélesedett a demok­ratizmus. A gombai közös tanácsnak egyébként 52 tagja van, a vég­rehajtó bizottság .9 taggal mű­ködik. Mind e két testület, mind pedig a különböző bi­zottságok előre jóváhagyott terv szerint dolgoznak. Nem mellékes tehát, hogy milyen témát tűznek napirendre, s az sem, hogy milyen aktívan kapcsolódnak be azok előké­szítésébe, megtárgyalásába a tanácstagok. — Sajnos, a megjelenési arány a tanácsüléseken a ta­valyihoz képest egy százalék­kal — 82 százalékra — csök­kent. A végrehajtó bizottsági üléseken általában a vb-tagok 78 százaléka vett részt,' ez vi­szont háromszázalékos csökke­nést jelent •— mondta a ta­nácselnök. — Azokkal a ta­nácstagokkal, akik a vállalt kötelezettségüknek legkevésbé tettek eleget, elbeszélgettünk. Bízunk benpe, hogy a jövőben nem lesznek ilyen gondjaink. Nem mellékes — Hogyan sikerültek a kö­zelmúltban megtartott tanács­tagi beszámolók? — Vegyes a kép. Valameny- nyi tanácstagunk megtartotta a beszámolóját, s azokon ösz- szesen 798 választó vett részt. Néhány körzetben a megje­lentek száma felülmúlta a vá­rakozásunkat, de akadt olyan körzet is, ahol nagyon közöm­bösnek bizonyultak az ott la­kók. Természetesen így is rengeteg bejelentés, panasz, kérés hangzott el. A jogos igényeket is rangsorolni kell azonban, mert a lehetőségeink jövőre is korlátozottak lesz­nek. A gombai tanács mellett négy bizottság és két albizott­ság tevékenykedik. Tagjaik között is akadnak természe­tesen kevésbé aktívak, de összességében az idén is hasz­nos munkát tudtak végezni. Ehhez persze kellett a kijelölt tanácsi patronálok segítsége is. Az apparátusban egyébként — három csoportban — nyolc előadó és egy adminisztrátor dolgozik. Munkájuk nem könnyű és nem kevés, de je­lenleg legalább teljes a lét­szám. Teljes létszám Az igazgatási, a gazdálko­dási és az adócsoport mellett két kirendeltsége is működik a tanácsnak: Bényén és Kó- ván. A feladatok mindkét he­lyen egy igazgatási előadó vállára nehezednek. Rerdkívül fontos azonban a helyben in­tézhető ügyek gyors és törvé­nyes, emberséges kezelése, mert a társközségekben lakók leginkább a kirendeltségen tapasztaltak alapján ítélnek. S ez nem mellékes szempont. A Gombán élő 2 ezer 600, a bényei 1 ezer 352 és a kávai 680 állandó lakos közérzete, hangulata elsősorban attól függ. hogy milyen az ellátás, a közvilágítás, az utcák^ állapo­ta. S egyáltalán — Közvetle­nül vagy közvetve — beleszól­hatnak-e lakóhelyük jelené­nek és jövőjének formálásába? V. J. Régi és új utakon Megismerni a nagyvilágét Akikről keveset beszélünk Költőnek indult, ma üzemvezető Róla magáról, mint a PEVDI gyömrői vegyi gyáregysége szinterező üzemének vezetőjé­ről, s mint magánemberről személyes beszélgetés során tudtunk meg nagyon sokat fő­városi otthonában, egy vasár­nap délelőtt. A negyvenöt éves Szabó László Dezső szülei tisztviselők voltak. A család a háború után került Kassáról Budapestre. Iskoláit a fővá­rosban végezte: nyolc általá­nos, gimnázium, egészségügyi szakiskola, majd vegyipari technikum és több továbbkép­ző tanfolyam után került a műanyagfeldolgozó vegyipar­ba. A példakép Pedig egészen más elképze­lése volt leendő hivatásáról. Költő akart lenni. Ma üzem­vezető. De rendkívüli olvasott­sággal, átlagon felüli művelt­séggel bír, s nagyon jól eliga­zodik az emberi kapcsolatok szövevényében. Meg is kérdezték már isme­rősei, miként lehet az, hogy ő „csak” üzemvezető? Holott nem kis dolog egy 100 millión felüli üzemet vezetni, 40—50 emberrel foglalkozni, dolgai­kat intézni, problémáikat meg­érteni, megoldani. Persze ez nei; azt jelenti, hogy már meg is van elégedve mindennel. Mint mondta: — Igyekszem előbbre lépni, de úgy, hogy mögöttem ne maradjon le az a félszáz ember, akit vezetek mái három éve. Hétéves korában írta első versét, 1952-ben megnyerte a Magyar Rádió ifjúsági pályá­zatának díját a Mi leszek, ha nagy leszek? című versével. Az írott szó iránti rajongás nála nem állt meg. A girtaná- ziumban, 1955-ben az önkép­zőkörön belül az ország elő, háború utáni diák­folyóiratát alapította kor­társaival, amelynek jog­utódja ma is szépen mű­ködik. Aztán verseket küldött sajtóorgánumoknak, az Élet és Irodalomban meg is jelent a Budapesti ősz című verse. Ám az esetek nagyobb ré­szében fáradozásait nem kö­vette siker. Ez nem szegte kedvét, pedig már „példaké­pe” is akadt. Ugyanis egy 86 éves nagynénje 65 éves ko­rában kezdett el gyermekme­séket írni, s nagyon szép si­kereket ért el. Kissé értetlen­kedve jegyzi meg, hogy a Pest megyei Hírlapnak szép ha­gyományai vannak a fiatal toliforgatók támogatásában, miért nem ad ki legalább évente egy antológiát, mint több vidéki lap is? . Szabó László Dezső tovább­ra is írogatott, mert hitvallá­sa szerint, ha valaki tollat ra­gad, hogy leírja gondolatait, az már egy magasabb kulturá­lis igény, s dicsérendő szán­dék még akkor is, ha nem publikálj^ sorait. A PEVDI-hez vezető út le­írásához tartozik, hogy ami­kor ő született, édesapja már ötvenes éveiben járt. Ebből adódik, hogy a 40-es évek vé­gén, az ötvenes évek elején meglehetősen nehéz körülmé­nyek között nőtt fel testvérei­vel. Még két öccse volt, a na­gyobbak már családot alapí­tottak. Édesapja közben nyugdíjas lett, így,hát npm volt köny- nyű a háromgyermekes csa­ládot eltartani. Mint később testvéreinek, úgy előbb neki is dolgoznia kellett az iskolai nyári szünetekben: volt táv­vezeték-építőknél, amikor a Debrecen—Tiszalök erőművet építették, dolgozott posztó­gyárban, sertéshizlaldában lett kanász, vágóhídon, s egyebütt kereste a ruháravalót. A mun­ka volt a nyaralása. Kiválóan végzett Egyetemi jelentkezését nem fogadták el helyhiány miatt, s talán, mert akkori­ban az értelmiségi szár­mazás nem volt ép­pen jó ajánlólevél. Később, mikor mehetett volna egye­temre, megint családi problé­ma adódott, édesapja meghalt, két öccse járt még gimnázium­ba. így ő, tulajdonképpen csa­ládfő lett. — Nincs hiányérzetem, hogy nem kerültem egyetemre. Ta­lán, mert a szüleim belém ol­tották a könyv, az írott szó, a kultúra szsretetét. Saját könyv­tárammal pótolom az egyete­mi oktatást — mondta minden kertelés nélkül Szabó László Dezső, majd a polcokhoz lé­pünk, válogatunk a címek kö­zött: Mikszáth, Jókai, Verne, Móricz után, mely írók mű­veiből esténként édesapja fel­olvasott a fiúknak, már meg­találhatjuk Straton Geogra- phikáját, a Technikai Encik­lopédiát. Ősnyomtatványnak számító kiadvány is van birtokában, mint Madách Imre apjának verseit tartalmazó kis füzet, az 1800-as évek végéről szár­mazó kis latin szótár, amely­ből az ő apja tanult. De a gyógynövényekkel, utazással, egyháztörténettel foglalkozó könyvek egyaránt árulkodnak az ember rendkívül széles ér­deklődési köréről, olvasottsá­gáról.- Közben elvégezte a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyete­met, általános tagozaton. A XX. kerületi pártbizottság szervez­te az iskolát. Ott lehetőséget adtak az utolsó évben, hogy akik kiválóan teljesítettek ad­dig, egy pedagógiai szeminá­riumot is elvégezhessenek. Vol­tak vagy tizenhármán. Fog­lalkoztak pszichológiával, pe­dagógiával, az emberekkel va­ló helyes törődéssel. Mindez nagyon hasznosnak bizonyult az üzemvezető számára. A közömbösség ellen — Kimondottan szerencsés­nek tartom, hogy családunk­ban az emberek szeretete, tisz­telete szinte a vérünkbe ivó­dott. Én elköteleztem magam a munkához, amit viszont mindegy; hogy tollal, vagy más eszközzel a kezemben végzek Ennélfogva az emberi prob­lémákkal való foglalkozás, az emberi közömbösséggel szem­beni harc motiválja egész éle­temet — mondta Szabó Lász ló Dezső üzemvezető, beszélge­tésünk végén. Nem volt nehéz meggyőz­nie hallgatóságát g több órás izgalmas beszélgetés alatt... Aszódi László Antal A két ünnep közötti idő­szak sok szempontból már holt szezon. Többen még ilyenkor igyekeznek mindazt bepótol­ni, amit az óesztendőben el­mulasztottak. Mások már az új évben élnek: tervezik, szer­vezik, mit, hogyan sikerülhet megvalósítaniuk. Az utazás, a világjárás sze­relmesei természetesen a kü­lönböző tájékoztatókat, propa­gandaanyagokat bújják. Járá­sunkban az egyik legnagyobb „utaztató” a pedagógus-szak- szervezet, amely az 1BXJSZ- szal épített ki jó kapcsolatot. Végh József szervező már a jövő évi lehetőségekről tájé­koztatott. Elmondta: az IBUSZ az elő­ző esztendőkhöz hasonlóan de­cemberben visszaigazolta a jö­vő félévre igényelt utakat. A kör évről évre bővül. Az „Új utakon az IBUSZ-szal” jelszó szellemében új tájakkal, új or­szágrészekkel, új országokkal ismerkedhetnek meg az utaz­ni vágyók. Továbbra is közkedvelt a fekete-tengeri hajóút, amely július 28-tól augusztus 4-ig tart. Az útvonal során a 'részt­vevők megismerkedhetnek Odessza, Jalta, Szocsi, Szuhu- mi, Batumir és NOvoriszk ne­vezetességeivel. A részvételi díj: 5 ezer 400 forint. A másik kedvelt kirándu­lóhely: Szász-Svájc. Ez az út augusztus 25-től szeptember 1- ig tart, s mindössze 4 ezer 500 forintba kerül. Mindig sok él ményt nyújtanak az osztrák körutazások, amelyek általában ötnaposak. Jövőre a július 2 tői 6-ig tartó autóbuszkirán dulás 5 ezer 100 forintba ke rül /majd. Az eddigi háromnapos — ál­talában „irhatúrának” neve­zett — Isztambuli út helyett jövőre 16 napos törökországi körutazást kínál az IBUSZ. Oda-vissza repülőgéppel, az or­szágban autóbusszal utaznának a résztvevők. Indulás május r9-én, visszaérkezés június 3- án. Isztambul, Ankara, Rodos­tó után még nyolc nagyváros nevezetességeivel ismerkedhet­nek meg az utasok. A részvé­teli díj 12 ezer 300 forint. Az utolsó négy napot — pi­hen tetőül — Bulgáriában, a Naposparton töltik a résztve­vők. Egyébként erre az útra a 44 helyből már csak 17 hely szabad, mert — a szervezők tájékoztatása szerint — sokan előre feliratkoztak. Épp ezért kéri, hogy aki velük szeretne tartani, az 1983. január 10-ig jelentkezzen nála, a befizeten­dő előleggel — 2 ezer forint — együtt. A többi útra a jelent­kezési határidő 1983. január 31. Az előleg 1 ezer forint. A szer­vező, Végh József bővebb fel­világosítással is szolgál az alábbi címen: Monor, Jókai út 57. sz. Vecsésen I// r Tudoszures Vecsés nagyközségben a rendszeres kötelező tüdőszűrés 1983. január 4-től február 22- ig tart A szűrés helye: Vecsés, Baj- csy-Zs. u. 81., Időpontjai a kö­vetkezők: hétfő délelőtt ll-től 18 óráig, kedd, szerda, csütör­tök és péntek: 8-tól 12-ig és 13-tól 16 éráig. Szombati na­pokon a szűrés szünetel. A ko­rábbi években kiadott szűrés- vizsgálati igazolványt min­denki vigye magával. *SN 01Í , ..«/«.őri Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents