Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

4

1932 DECEMBER 29., SZERDA

Kiállítótermekből bhu

Kocsis László emlékezete

Tárlatot terveznek jövő tavaszra Szigetszentmiklóson

Műveket hagyott maga után a tíz évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt Kocsis László. Festő volt és tanár. Szigorú elvekkel ragaszkodott a legmagasabb minőséghez. Lelkiismeretesen dolgozott, olykor sebzetten és rossz idegállapotban is, de mindig kifogástalan rajzokat, képeket alkotott.

Rögös életút

Gellénházán született 1926- ban. Ifjúságát derékba törte a háború. Leventeszökevény volt 1944-ben, olvasta a nyilasok rámért halálos ítéletét. Megszökött, de ez az esemény idegzetét súlyosan megviselte. A Képzőművészeti Főiskolát 1957 ben végezte el Barcsay Je Híncz Gyula, Domain j Endre tanítványaként.

Ek

.....- telepedett le Szigetsz

cntmiklóson, s 1972-ben bekövetkezett elhunytéig ott élt és alkotott. Több mint egy évtizedig a helyi általános iskolában tanított, onnan került a Képzőművészeti Főiskola pedagógiai tanszékére.

Életét, munkásságát belső felismerései határozták meg. Gondolkodó, érző alkata filozófiai síkon alapozta meg képeinek szemléletét, melyekhez kereste és a legtöbb esetben meg is találta a formákat. Külön esszenciája művészetének, hogy a látványban épített a saigetszentmiklósi motívumokra: festészetté alakította a dombos kertek, a Duna-part, a bucka színes ringását. Braque, Barcsay és Klee eszményeit figyelte elsősorban, az ő teljesítményüket egyeztette független forrásaival. Ízlése hibátlan volt, pontosan tudta, mit ért el a magyar és az európai festészet, honnan kell neki rajtolnia. Ami már festőileg létezett, azzal nem törődött, igyekezett elkerülni az ismétlést. Ha csak valamivel nagyobb bátorsággal rendelkezik, akkor tehetsége és szigora még nagyobb teljesítményre ösztönözKocsis László:

Férfifej (olaj, 19G3)

hette volna, de szerénysége nemcsak rendezte, hanem gátolta is képességeit.

Kísérletező ember

Konstruktív fegyelemmel működtette képzeletét él eszközeit, ennek jegyében készített figyelemre méltó rajzokat, grafikákat, akvarelleket és olajképsket Szentendréről, a taksonyi dombokról, olaszországi tájakról. Kísérletező ember volt, aki minden idegszálával a megoldásra törekedett. Ezzel a lelkülettel festette portréit. Mindig az új probléma felvetve és annak megoldása érdekelte. A lovakról készült grafikai sorozatának is ez az újszerűsége. Aszikézise abban nyilvánult meg, hogv soha nem törekedett, talmi csillogásra, előnyökre, csak a műalkotás létrehozása érdekelte.

Nagy utat tett meg Kocsin László, a szigetszentmiklósi tanári munkájától a főiskolai katedráig, s még erősebb kaptatót jelentett az a meredély, amely a tervektől a festményig! terjedt. Megjárta útját, betöltötte hivatását. Inspirativ szerepe is jelentős lett. Elvi alánokon nyugvó biztatásaival erősítette Nádasdy János megMOZIMUSOR

DECEMBER 30-TÓL JANUAR 5-IG

ABONY

30: Mackenna aranya 1— 2: A fekete paripa (du.)

Esküvő* (este)

3— 4: Hófehérke

és a hét törpe

BUDAÖRS

30 és

1— 2: Elvis Presley 3— 4: Kilenctől ötig*

CEGLÉD, Kamara

30 és

1— 2: A harapós kiskutya (du.)

A fekete herceg (este) 3— 5: Helyre vagy befutóra

CEGLÉD, Szabadság

30 és

1— 2: Koncert (du.)

Szökés a halál elől* (este)

3— 5: Tündér Lala

DASAS

30— 3: Ben Hur I—II.

DUNAHARASZTI

30: A pogány Madonna 1— 2: A maláj! tigris 3— 4: Nyom nélkül

DUNAKESZI, József Attila

30: Kojak és a Marcus- Nelson gyilkosságok I—II.*

2: Bátorság, fussunk!*

3: Félénk vagyok, de hódítani akarok 5: Fehér farkasok

DUNAKESZI, Vörös Csillag

30: Iicrkulesfürdői emlék 1— 2: Languszta reggelire*

2: Páter cár és a szerecsen (du.)

3— 4: Megáll az idő*

ÉRD

30: A maláj! tigris 2: Honda-lovag 3— 4: Én és Caterina

FÓT

30: Piedone Egyiptomban 1— 2: Pucéran és szabadon*

3— 4: Az elnök elrablása**

GÖDÖLLŐ

30 és

1— 2: A lator**

3— 5: A maláji tigris

GYAL

30: Valahol Európában 1— 2: Bronco Billy 3— 4: Agónia I—II.*

MONOK

7— 2: Hófehérke

és a hét törpe 3— 5: Esküvő*

NAGYKÁTA

30 és

1— 2: Elvis Presley

3— 4: A vőlegény

NAGYKŐRÖS, Arany János

30— 2: Tündér Lala 3— 5: Szökés a halál elől*

NAGYKŐRÖS, Stúdió mozi

30 és

1— 5: Vízimese (du.)

30 és

1— 2: Az öszvér nem megy esküvőre (este)

3— 5: Mackenna aranya /este)

PIL'SVÖRÜSVÁR

30: Seriff az égből 2: Hová tűnt

Agatha Christie?*

3: Akiket forró szenvedély hevít**

POMAZ

30: Suli-buli 1— 2: Keoma

3: Sörgyár! capriccio*

RÁCKEVE

30: Nyom nélkül 1— 2: Suli-buli (du.)

Kilenctől ötig* (este)

3— 4: Megbocsátás*

SZENTENDRE

30 és

1— 2: Kenyér, arany, fegyver (du.)

Az ifjúság édes madara** (este)

3— 5: A lator**

SZ3GETSZENTMIKLÓS

30: Pajzs és kard I—II.

1— 2: Aki mer. az nyer (du.)

Nyom nélkül (este)

3— 4: A Birodalom visszavág

TÁP’ÓSZELE

30: Sörgyári capriccio*

1— 2: Fehér farkasok 3: Elvis Presley

VÁC, Kultúr

30 és

X: A csodálatos asztalos (du.)

Az elnök elrablása

(este)

VÁC, Madách Imre Művelődési Központ

3— 5: A herceg és a csillaglány (du.)

Meztelen bosszú*» (este)

VECSÉS

1— 2: E~v pisztoly eltűnik (du.)

1— 5: Szuperzsaru

• 11 éven p’uKaknak rém al^nlott.

•• Csak 10 éven felülieknek.

szakadt életművének folytatását, aki azóta érett festő lett művek egész sorával, Sziget- rzentmiklóa környezetének vizuális feldolgozásával. Még fontosabb az a szerep, melyet Kocsis László festői eszményei betöltenek Somogyi György készülődő, erősödő életpályájában. ö az örököse, szellemi jogutódja Kocsis László műveket és életművet eredményező törekvéseinek, továbbá a várossá gyarapodó Szigetszent- miklós.

Hagyatékához méltóan

A helyi művészeti élet kibontakozása nemcsak az Adám Jenő állandó gyűjteményben ér. a most létesült közös képzőművészeti alkotóműhelyben nyilvánul meg,, hanem abban is, hogy tervezik a szigetszentmiklósi képtár létrehozását, benne a Kocsis László hagyatékából berendezett emlékszobát. Figyelemre méltó, hogy tavasszal megrendezik emlék- kiállítását olyan katalógus njegjelentetésável, amely barátainak visszaemlékezéseit, az életművet elemző művészet- történészek, írók tanulmányait tartalmazza.

Losonci Miklós

Magnó és kérdőív

Honismereti

táborok

Jól sikérült-ií az idei honismereti táborok, s ez elsősorban a körültekintő szervezésnek köszönhető — tűnik ki a Hazafias Népfront honismereti munkabizottságának értékeléséből. Országszerte 28 városban, faluban, községben ütöttek fel honismereti táborokat, s a munkában 2400 fiatal vett részt.

A táborban elméleti előadások és gyakorlati foglalkozások váltogatták egymást. A fiatalok magnóval és kérdőívekkel járták a környéket, gyűjtötték letűnt korok tárgyi emlékeit, s hangszalagon rögzítették idős emberek visszaemlékezéseit a múltról. Vallomásaikból számos fontos adalék került a felszínre, amelyeket a kutatók a későbbiekben jól hasznosíthatnak majd. A táborokban töltött idő arra is alkalmas volt, hogy a jelen ifjúsága megtanulja becsülni elődei tevékenységét, erősödjön érdeklődése a hagyományok iránt, fontosnak és szükségesnek érezze a még fellelhető tradíciók áoolását, megóvását. Mód nyílott arra is, hogy megismerkedjenek nép- művészeti együttesekkel, s azokkal a szakemberekkel, akik társada'mi összefüggésben látják a hagyományok szerepét, hatásukat nanjaink kultúrájára. A gyűjtőmunka végeztével a honismereti táborok lakói dolgozatokban értékelték a látottakat, hallottakat.

Rádiófigyelő

KARÁCSONYI történet.

A válaszolunk hallgatóinknak riportéra Király Györgyi, miközben hangyaszorgalommal keresi a mindennapi apró- cseprő ügyekben az igazságot, megjegyzi, elraktározza, s később általánosabb érvényű tanulságokat ia ígérő dokumentum műsorokká dolgozza fel azokat a történeteket, amelyek nem férnek bele egy párperces riport kereteibe.

Ilyen volt a karácsony más- ’ napján hallott Pest megyei '■ kislány, a vér és a szív szerinti szülők, az emberséges, de • nem tévedhetetlen hivatalok esete is.

Ha valaki máris gyanakodni kezdene, hogy ismét egy szokványos karácsonyi történettel találkozott a riporter, amelyben a szülői szerepre méltatlan emberek bűnein kell meg- botránkoznunk, az téved. Mert valóban igaz, hogy a szükség, az emberi gyarlóság állami gondozásba, majd nevelőszülőkhöz juttatta a történet főhősét, de a mérleg másik serpenyőjén az is ott áll, éppen a gyermeke utáni vágy miatt tért vissza a rendes kerékvágásba, állt talra erkölcsileg és anyagilag egyaránt a két nagyot hibázó felnőtt. Most néhány év után, amikor megtették ami tőlük tellett visszavárják a gyereket.

Átérezzük és megértjük a két ember igazságát, a hogyne tennénk ugyanezt a nevelőszülők esetében is, akik annyi szeretettel gondozták a kislányt, mint a magukét. Érdemlik-e az élettől, hogy ismét magányosak legyenek?

Nem szokványos, kész igazságot szolgáló ez a karácsonyi riport. Hogy is lenne az, amikor szereplői hús-vér emberek, jók és rosszak, boldogságra, szeretetre vágyók egy személyben.

A műsor készítője jó szemmel vette észre, hogy ebben a történetben nem egy, de több dráma is rejtőzik. A vér szerinti szülőké, a gyerek nevelőié és még inkáob a kislányé, válasszon ő szülőt magának, akire a felnőtt világ rátestálta a döntés minden felelősségét: ha korban és szellemi gyarapodásban erre megérik.

Jó műsor volt Király Györgyi karácsonyi műsora. Jó akkor is, Jia a riporter kicsit maga ú megijedt attól, hogy ebben a látszólag köznapi történetben mennyi mai és jövendő dráma sűrűsödik, s félt valamennyit teljes mélységében megmutatni.

FELSŐBB OSZTÁLYBA LÉPHET. Az a bizonyos felsőbb osztály nem jelent mást, mint hogy néhány korábban gyáregységként vagy valamely vállalat gyáraként működő gazdasági szervezet egy-más- fél éve önálló lett, illetve két- három évtized után ♦ ismét egyedül gazdálkodhat. A felsőbb osztály titulus azonban kicsit megtévesztő. Ügy tűnhet, mintha az önállóság elterjesztése valamiféle csalhatatlan orvosság lenne iparunk, gazdasági életünk nem kevés számú gondjára, bajára. Igyekszünk meggyőzni az olvasót 5 a hallgatót: erről azért nincs szó. A törekvés csupán az, hogy az önmagukban ia életképes, sőt a korábbinál hatékonyabban működni tudó gazdasági szervezetek ne viseljék egv nagyvállalat béklyóit.

Ez a riport pozitív példák sorában foglalkozott a témával, de így is felhívta arra a figyelmet, hogy az ilyen átszervezés áldozatokkal is jár. Tárnái Gizella és Varga Zsuzsa arra is. rámutatott, hogy az elhamarkodott, megalapozatlan döntéseknek most nincs helye. Ez pedig figyelmeztető lehet azoknak a Pest megyei gyáraknak, amelyek hasonló megoldáson törik a fejüket, vagy azoknak a más megyében levő üzemeknek, amelyek éppen a Pest megyei anyavállalattól akarnak elszakadni.

Csulák András

Moldvai folklórkincs

Az ősmítoszok tudója volt

Meghalt a magyar ősmítoszok tudója: a baranyai Egy- házaskozáron élt Mares György, aki a legteljesebben őrizte meg a 'moldvai csángók gazdag folklórkincsét. Hetvenkilenc éves volt. Szülőfaluja, Klézsa, híres termőhelye volt a csángó daloknak, táncoknak. Ma- rés György egy évtizede kapta meg a népművészet mestere címet. Tőle tanulta a pécsi Mecsek táncegyüttes azokat a csángó táncokat, amelyekkel itthon és külföldön nagy sikert aratott. Sok íági népdalt tudott és művészien furulyázott. Ami leginkább felkeltette iránta a néprajzkutatók érdeklődését, az az általa ismert mondakincs volt.

aHETl FILMTEGYZETa Várlak nálad vacsorára

Walter Matthau és Glenda Jackson a Várlak nálad vacsorára egyik jelenetében

Richard Burton azt mondta

(egyebek között) a karácsony másnapján sugárzott tévéinterjújában, hogy a rendezők túlnyomó többsége afféle autóbuszkalauz, s ha jó színészek vannak jelen egy produkcióban, a legtöbb, amit megtehetnek, hogy megmondják a színésznek, hol jöjjön be és hol menjen ki. A többi a színész dolga, mert végül is ő csinálja meg az előadást, a filmet — mondta Burton. Bizonyos esetekben vitathatatlanul igaza van. Számtalan film nézése közben érezhetjük, hogy a rendező szerepe kimerült a színészmozgatással és a különböző plánok és gépmozgások meghatározásával (ha ugyan azokban is nem az operatőr döntött).

A héten a mozikba kerülő amerikai film, a Várlak nálad vacsorára, mintha Burton véleményének illusztrálására készült volna. A forgatókönyv négy írót is felsorol, s hozzájuk társul még a rendező, Howard Zieff is. Nos, ez az öt úr együttvéve sem vpjtképes;valami érdekeset, eredetit, ötleteset kitalálni. Sem a film sztorijában, sem a figurákban, sem a végkifejletben nincs jelen az a szellemesség, vagy legalább jópofaság, amitől egy vígjáték valóban mulattató lesz. Ha a magyar szinkron sikerült, szellemes, pesties humorú szövege

nem segítené, bizony olyan fáradt szórakozást nyújtana ez a film, mint egy hatodszor olvasott Ludas Matyi-szám, Zieff, a rendező pedig valóban nem több autóbüszkalauznál: vigyáz, hogy szereplői egymásba ne ütközzének a kamera előtt, és hogy a snittek a helyes sorrendbe rakva kövessék egymást. Burtonnek tehát igaza van, de igaza van a tétel másik felében foglaltakkal is: a színész csinálja meg végül is a produkciót.

Jelen esetben nem is egy, hanem két színész. Glenda Jackson, ez a bűbájosán szürke, jelentéktelen és mégis izgalmasan nőies színésznő és Walter Matthau, ez a mackós, esetlen, örök rossz modorú, túlkoros és túlméretezett kamasz. Nekik köszönhető, hogy a váratlanul megözvegyült, s özvegyi bánatát mindennap más nők ágyában felejteni akaró főorvos (Matthau) és a nagyszájú, meglehetősen agresszív elvált nő (plusz egy gyerek) : története:, végül j.s nézhetővé válik. Hogy Matthau sokad- szorra is ugyanazokat a színészi eszközöket használja, és hogy Glenda Jackson érezhetően a kisujjából rázza ki ezt a figurát, az más kérdés, de hát miért erőltetnék meg magukat, ha ez is elég?

A gránátalma színe

Nem mindennapi filmcsemege az örmény Szergej Parad- zsanov rendező alkotása, A gránátalma színe. Bizonyáré nem is a legszélesebb nézőrétegeknek szánt film, de ez semmit sem von le értékeiből, melyek ugyan sokáig rejtve maradtak (a film 1967-ben készült, de csak sokkal később mutatták be, s hozzánk még ezt az évtizedet késett bemutatót is újabb öt esztendővel túllépve jutott el), de tizenöt év alatt sem fakultak el. A filmművészetben ez iszonyatosan hosszú idő; csak a legjobb művek élik túl azokat a változásokat — ízlésbeli, stiláris, technikai, stb. változásokra gondolok —, melyek ily sok esztendő alatt bekövetkeznek.

Paradzsanov filmje annak idején az elsők között volt azzal a kísérlettel, hogy a filmet megfosztotta az egyik alapvető információs rétegétől, a dialógustól, a beszélt szövegtől, s a szavak, a párbeszédek, a monológok helyett a merőben képi eszközök alkalmazásával igyekezett kifejezni mondanivalóját. Ez a módszer lényegében véve vissza- kanyarodás volt a filmművészet egy korai időszakához: a némafilm rendkívüli művészi magasságokat hódított meg anélkül, hogy szüksége lett volna a beszédre, vagy akár a zenei hangra, a zörejekre. A montázs, a képi asszociációk, a vágás, a plánok, a tempó, és a ritmus, az operatőri munka, a roppant fejlett trükktechnika, s a többi eszköz bőségesen elegendőek voltak olyan remekművek létrehozásához, mint — a szovjet filmeknél maradva — Ejzenstein, Dovzsenko, Pu- dovkiu alkotásai, a Patyomkin páncélos, a Föld, Az anya, s a többiek.

Paradzsanov persze már felhasználja filmjeihez a modern

filmtechnika sok-sok vívmányát, a fantasztikus dolgokra képes optikáktól a bonyolult gépmozgásokig, a színesfilm- • technika adta dramaturgiai lehetőségektől a zörejekig, a zenéig — csak éppen az emberi beszédet mellőzi. £s az ő filmjeiben valóban nem is érezzük a szó hiányát. (Előző alkotását, a szintén különleges Elfelejtett ősök árnyai című filmet pár éve vetítették nálunk; abban is hasonló eszközöket használt).

Nos. A gránátalma színe egy nagy örmény költőről, a XVII. században élt Sayat-Nova nevű korszakos jelentőségű poétáról szól, de — bár megtudjuk a filmből a költő életútjának fontosabb mozzanatait is — korántsem életrajzi film. Paradzsanov azt tűzte ki célul, hogy a mozgókép eszközeivel és lehetőségeivel felidézze, megérzékítse Sayat-Nova költői világát, azt a környezetet, azokat a benyomásokat, látványélményeket, a tárgyi világnak azt a képét, melyek átszivárogtak a Költő verseibe, mint ahogyan a gránátalma bíborvörös leve átszivárog egy hófehér szőttesen, s egyre nagyobb foltban vörösre festi. Nyolc tételben, merészen asz- szociatív képi ötletekkel, egy öntörvényű, már-már szürrealista (de az örmény népművészet sajátos szürrealizmusában gyökerező) látványvilágba foglalva meséli el a költő gyermek- és ifjúkorát, szerelmét. hányattatásait, öregségét, találkozását a Halál Angyalával, s végül a halálát, mely "sak a testét semmisítette meg, mert költészete, s benne korának képe örökké él. Különleges film; nálunk Huszárik Zoltán csinált hasonlókat (Elégia, Capriccio).

Takács István