Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN m2, december 24, péntek Utálom a tapintatot Tenyérbe rajzolt geometria S A trolibusz nagyokat döccenve visz úticélom felé. Félek a talál- ^ kozástól. Megkísérlem másfelé te- ^ relnl gondolataimat, de vissza- | visszatér egy buta gyermekkori á játék emlékképe. Meg kell ismé- 6 telnem. Behunyom a szemem és g elképzelem: vak vagyok. A ma- g gam csinálta sötétben tapogatózva í indulok. Tehetem, kevesen utaz- § nak ilyenkor. Néhány lépés után k teljesen elveszítem tájékozódóké- 8 pességemet; bizonytalan leszek és | iszonyúan magányos. Győz vala- g miféle életösztön. Űjból látok. ^ Már botorkálás nélkül, megköny- nyebbülten érek az ajtóhoz. Le- & szállók... A budapesti I. István Gimnázium barátságos igazgatói szobája. Dr. Fó- rizs József igazgatóval és Somogyi Lászlóval, a III/B. matematika-fizika szakos osztályfőnökével beszélgetünk. — Hogy miért vettük át Csapó 'Endrét a budakeszi gimnáziumból? — kérdez vissza dr. Fórizs József. — Amikor a Vakok Intézete kérte, egy pillanatig sem haboztunk. Persze, mondhattuk volna, hogy nem tudunk vele foglalkozni, hiszen még ráadásul nem is budapesti. Elküldhettük volna azzal, hogy nem tartozik a körzetünkbe. De nálunk nem ő az első ilyen. Mintegy tíz világtalan gyerek végzett már itt. Kevesen jelentkeznek, hiszen tisztában vannak azzal, hogy a többiekkel szemben eleve hátránynyal indulnak. A tanulás több munkával jár, mint másnak, ök még azt sem tehetik meg, hogy a hosszú utazás idejét az ismétlésre, a további memorizálásra fordítsák. A rendtartás nem tiltja a fogyatékos tanuló felvételét. Igaz, hogy a pedagógusnak ez sok nehézséget okoz, de elsősorban a gyermek érdekét kell tekinteni. A tanárnak pedig figyelembe kell venni a vak diák jelenlétét a magyarázatoknál, s megszokni, hogy óra közben kattog az írógépe. A látás hiánya természetesen problémát jelent, de Csapó Endre jól tanul és igyekszik beilleszkedni az osztályközösségbe. — Így van — szól Somogyi László. — Az ősszel szőlőt szüreteltünk. Nem akartuk őt magunkkal vinni, de ragaszkodott hozzá. Majdnem annyit szedett, mint a társai. Akaraterejét, kitartását nemcsak növendékeink, hanem ffli, felnőttek is csodáljuk. A helytállás ebben a gimnáziumban nagy dolog, mert magasak a követelmények. Tavaly például a 137 tanulónkból 132-en jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, s közülük 101-et föl is vettek. Csapó Endre történetéről érdeklődöm. A Vakok Intézete 1981 nyarán kereste meg először az osztályfőnököt. Diákjai közül néhányan ugyanis ott dolgoztak a nyáron. Közös szovjetunióbeli utazásra gyűjtöttek így pénzt. Gondozói munkájuk során ismerkedtek meg a riport alanyával, aki szintén az első gimnáziumot végezte el és gondjai voltak a továbbtanulással. A gyerekek összebarátkoztak. A többi már ismert. Mwy/>m9r////or/«a Kopogtatnak. Nyílik az iroda ajtaja. Egyik osztálytársa vezeti be a fiatalembert, ki már betöltötte tizennyolcadik évét. Nehezen indul a beszélgetés. Óvatosan fogalmazom kérdéseimet, igyekszem kikerülni a kényes, fájó pontokat. Amikor már úgy érzem, sikerült, a diák fölkapja a fejét: — Ne udvariaskod jón! Utálom a tapintatot! Mondja csak ki nyíltan, hogy vak vagyok! A szépítés sem változtat a lényegen. Eleinte nagyon nehéz volt. Édesapám 1979-ben halt meg. Egy évre rá követte őt édesanyám is, közvetlenül karácsony előtt. Aztán 1981-ben megvakultam... Azóta is töprengek, hogyan bírtam ki mindezt. Mondok erre egy példát. Ha az ember súlyos tárggyal nagy ütést mér egy üveglapra, előfordulhat, hogy nem törik össze. Ha viszont ugyanerre az üvegre folyamatosan nagy nyomás nehezedik, bizonyos, hogy összetörik... A nagy megrázkódtatásokra emlékezve, Csapó Endre elmeséli, hogy már a klinikán megtanulta a Braille- írást, s hogy milyen sokat köszönhet a rehabilitációs csoportnak. Máig is sajgó seb, hogy féltek visszavenni a budakeszi gimnáziumba. Azzal érveltek, hogy nem tudja megírni a dolgozatokat és nem tud írásbeli érettségit tenni. Minisztériumi döntésre vártak. Mire a pozitív válasz megérkezett, addigra már nyugalmat lelt az István Gimnáziumban. — Nem volt könnyű a kezdet — mosolyog. — Néhányan idegenkedtek tőlem. Én is izgultam, hogyan fogadnak majd. Tanáraim azonban megbíznak bennem és én nem élek vissza ezzel a bizalommal. Pedig előfordul, hogy a vakírással készült dolgozatomat csak két-három nappal később olvasom föL Tavaly 4,1 volt az átlagom. A matematika és a fizi-' ka mehetne jobban is, ha nem lennék egy kicsit lusta. A legjobban á biológiát, a kémiát és az oroszt tudom. Az első kettő mindig érdekelt. Annak idején minden megjelent ilyen témájú könyvet, tanulmányt elolvastam. A vékony, értelmes arcú fiúnak az olvasás hiányzik — a kísérletezés mellett — a legjobban. Braille-írást olvasni azonban szaporátlan és roppant helyigényes dolog. Emellett igen szegényes a pontírásos és a hangoskönyvtári szakirodalom. Ügy érzi, ilyen szempontból is erősen beszűkültek a lehetőségei. Biológus szeretett volna lenni, de most más pálya vár rá. Nálunk általában csak az ELTE jogi kara fogadja a vakokat, de ő most pszichológusnak készül. (Szerkesztőségünk ígéretet kapott az egyetemtől arra, hogy ha megfelelő lesz a felvételi eredménye, nincs akadálya annak, hogy Csapó Endre a bölcsészkar pszichológia szakán folytathassa .tanulmányait.) W////////////////////A Ahogy telik az idő, úgy nyílik meg mind jobban Csapó Endre. Osztálytársairól mesél. Matematikaórán a padszomszédja a tenyerébe rajzolja a különféle geometriai ábrákat, hogy el tudja képzelni, milyen. Elmondják, mi van a táblán, magnóra olvassák a tankönyvet. Még színházba is együtt járnak. De még így is mennyi gyötrelem kínozza: — Jó a kapcsolatom a srácokkal. De számtalanszor megkérdem magamtól, vajon akkor is szeretnének, barátkoznának velem, ha látnék? Persze, a magánéletemben így is csak kevesekkel találkozom. Az új könyveket sem kérhetem, hogy olvassák föl nekem. Akad mindenkinek bőven tanulnivalója, az idő pedig kevés. A magamkorú fiúk már mind udvarolnak. Sokszor úgy tűnik, a fehér bot nagyobb választó, mint egy fal. Már két éve, hogy besötétült. Mégsem gondolok soha erre az időre úgy, mint ami kiesett az életemből. Csak érzelmileg vagyok egyedül és a hiány fokozza az értékeket. Az autóbuszon, amikor utazom, sokszor érzek lelkiismeretfurdalást, hogy nekem ingyenjegyem van. Amiért kapom, az egy állapot. Nem érdemeltem ki. Tudom, hogy többet kéne tennem, hogy le kellene győznöm az időnkénti depressziómat, de lépten-nyomon csatát vesztek önmagámmal szemben. S ha így van, akkor improduktívnak bizonyul a társadalom segítsége. Ezt nem akarom. Prónay Beáta foglalkozik a Vakok Intézetében Csapó Endrével. Hosszú órákon át beszélgetünk róla. A fiatalember sohasem látott igazán jól. Veleszületett glaucoma akadályozta ebben. Innen származik jelenlegi állapota is. Mindig zárkózott, magának való gyerek volt. Az állatok, az erdő, a mikroszkóp és a könyvek érdekelték. A biológiával, kémiával, pszichológiával kapcsolatos tudása néha még a szakembereket is megdöbbenti. Az intézet és a gimnázium pedagógusai azon vannak, hogy segítsék továbbtanulási elképzeléseinek megvalósulását. Fél olykor, hogy nem sikerül, elbizonytalanodik. Ezt próbálják most oldani benn« felnőttek és gyerekek egyaránt. Osztálytársai testvérként szeretik. Néha a legképtelenebb ötletekkel ostromolják pedagógusaikat: hogyan könnyíthetnék meg jobban társuk életét. Az tény, hogy Csapó Endre is hasznára válik a közösségnek. Nemcsak ő kap, ő is sokat ad. Egy egész iskola kollektívája nevelődik azáltal, hogy ezek a diákok nap mint nap példát adnak mindenki számára emberségből, s főként azáltal, hogy van közöttük valaki, áld akaratereje, kitartása révén nem ismer leküzdhetetlen akadályokat. KÖRMENDI ZSUZSA Az összefogás szép és maradandó példái Népszerű a Közép-Duna-vidék A magyax idegenforgalom zárszámadása eredményesnek ígérkezik, tovább emelkedtek az idén a turistaforgalomból származó konvertibilis valutabevételek, szervezettebbé, tartalmasabbá vált a vendégjárás a szocialista országokból, hasznos kezdeményezések születtek a belföldi forgalom fogadási feltételeinek javítására. Tervezett, szervezett A Közép-Duna-vldéki tájegység, a Duna-kanyar és a ráckevei üdülőkörzet idegenforgalmát szervező, lebonyolító vállalatoknak, hivataloknak, intézményeknek sincs szégyell- nivalójuk. A tavalyinál több nyugati túrista fordult meg a Duna-parti üdülőhelyeken, többen keresték fel a nevezetességeket, tekintették meg a látnivalókat és vették igénybe a különböző szolgáltatásokat. Érzékelhetően növekedett a belföldi vendégek száma, különösen a hét végi turistaforgalom öltött esetenként olyan méreteket, mely egy-egy kedveltebb kirándulóhelyen már- már megközelítette a tűréshatárt. A terület házigazdái: a tanácsok, a lebonyolításban közreműködő idegen- forgalmi hivatalok és maguk a helyi lakosok, üdülőtulajdonosok, tőlük telhetőén igyekeztek a fogadás feltételein javítani. A lakosság társadalmi munkája a két üdülőkörzetben — mely közvetve vagy közvetlenül az idegenforgalom érdekeit is szolgálja — várhatóan megközelíti a negyedmilliárd forintot. Tökölön például 600 ezer forintos munkával járultak hozzá egy üdülőterületi út kiépítéséhez, Szentendrén, a Duna- parti sétányhoz 620 ezer, a Patak- híd megépítéséhez pedig majdnem Kopár tetők * ' , is*5 1 v Dobroszláv Lajos festménye 700 ezer forint értékű társadalmi munika kapcsolódott. Milliós összegű társadalmi hozzájárulással tovább szépült, csinosodott Budakalász határában az Omszki park, Ráckevén, Sződligeten, V ámosmikolán, Nagymaroson, Fóton a sportlétesítmények gazdagodtak. Visegrádon a településközpontot parkosították, Gödön autóparkolót építettek. Hosszan folytathatnánk a felsorolást, a leg- örvendetesebb mégis az, hogy a társadalmi összefogás ma már legtöbb helyen nem kampányszerű, hanem körültekintően tervezett, átgondoltan szervezett. A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság az idén mintegy 27 millió forintos anyagi támogatással serkentette a helyi kezdeményezéseket, aktivitást. Sajnos tény, hogy jó néhány helyes kezdeményezést, javaslatot nem lehetett megvalósítani, az anyagi eszközök korlátozott volta miatt, annak ellenére, hogy az idegenforgalmi alapból juttatott támogatási összegek az előző évhez viszonyítva nem csökkentek, hanem szerény emelkedést mutattak! Az év szomorú szenzációja Kívánatos az agglomerációban újabb üdülésre alkalmas területek feltárása, előkészítése, a fogadási feltételek megteremtése. Már az idén nyáron be kellett vezetni a Budapest környéki települések közfürdőiben is azt a gyakorlatot, mely az ország leglátogatottabb termálfürdőiben már ismert volt: a közegészségügyi hatóságok által meghatározott létszámnál nem fogadhattak több vendéget. így ebben a körzetben is több fürdő bejáratára kikerült a megtelt tábla. Voltak persze találékonyak, akik kerestek és találtak ... Az új honfoglalás a délegyházi tavaknál az év krónikájának szomorú szenzációját jelentette. Szenzációnak az számított, hogy az odaérkezők tekintélyes tábora a nudizmus híve volt. Szomorú statisztika viszont az a tíz halott, akit elnyelt a bányatavak mélye. A dunavarsányiak, délegyháziak, természetesen egymagukban nem tudnak megbirkózni a feladattal. Az emberi élet védelmét szolgáló alaplétesítmények kialakítása, a higiénés infrastruktúra megteremtése összefogást, több milliós beruházást kíván. Intéző bizottságunk elnöksége is részt kíván vállalni anyagi eszközeivel a tervszerű területkialakítás és -használat alapjainak lerakásából. Ám addig is, amíg ennek megvalósítására sor kerül, nagyobb figyelmet és törődést kívánnak a megfelelő fogadási feltételeket biztosító szabadstrandok, örvendetes jelenség — ellentétben a közhiedelemmel —, hogy a Dunakanyarban és a Ráfc- kevei-Duna mentén a víz minőségének kedvező alakulásával újból lehetőség nyílik a szabadstrandok megnyitására. Ezt kívánja elősegíteni a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság, amikor Visegrád, Göd, Pilismarót, Dunakeszi, Kiskunlacháza ez irányú kezdeményezéseit anyagilag ugyancsak támogatja. A széles tömegek üdülési, pihenési igényeinek jobb kielégítését segítik azok a jövő évi fejlesztések is, melyek támogatásáról a közelmúltban határozott a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság elnöksége, önmagáért szól az a tény, hogy az ismert gazdasági problémák ellenére sem csökken az idegenforgalmi alapból rendelkezésre álló juttatások mértéke, így nyílik majd lehetőség a dunakanyari campingek egy részének korszerűsítésére, fejlesztésére. Budaka- lászon tovább épül az Omszki park strandja, Sződligeten, Vácott rendezik a Duna-parti zöldterületet. Visegrádon folytatódik a Fellegvár helyreállítása, Qsobánkán a Fő utcában, Dunakeszin a Rév utcában járdát építenek. Nagymaroson befejeződik a Törökmező villamosítása. Vácrátóton rendezik a tópartot, Kisorosziban fejlesztik a sportligetet. Kemencén tájházat létesítenek, Szentendrén két és fél milliós, ráfordítással járda épül a falumúzeumhoz. Tahit ót faluban — a, 11-es főút mellett — ugyancsak járdát építenek. Pilisszentkerésztén folytatják a romkert állagmegóvását, megmentik a pusztulástól a magyar természetjáró-mozgalom bölcsőjét, a dobogókői Eötvös-menedékházat. Ráckevén autóparkoló létesül, parkosítják az István teret és kiépítik a közvilágítást. Dömsödön a holtág árnyas parkját rendezik, Tökölön a Duna-parton vízvezeték épül, Szigethalmon pedig a Duna-szigeti híd. A társadalom mozgósításával Eltérést jelent a korábbi évek gyakorlatától, hogy a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság elnöksége az idegenforgalmi alapból nyújtott támogatásoknál előírta a kivitelezési, építési munkák jövő július 1-ig történő beindítását. Ellenkező esetben a támogatási összeg megvonható, és másra használható fel. A vendégfogadás feltételeit Javító fejlesztések támogatása mellett a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság az elkövetkező évben az üdülőkörzetek számos egyéb problémájával foglalkozik. Így a tájegységekre kialakított hosszú távú megyei környezet- és természetvédelmi koncepciókkal, a Duna-kanyar üdülőkörzet, regionális rendezési tervével, a Közép-Duna-vidék kulturális és sport- rendezvényeivel, az idegenforgalom fogadási feltételeinek alakulásával, különös tekintettel a magánerős fejlesztésekre, a zártkertek rendezésével, a Pest megyei Kishajózási Vállalat idegenforgalmi tevékenységével, a Pilisi Parkerdőgazdaság működésével a ráckevei üdülőkörzetben. A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság legfőbb célkitűzése, hogy a fejlesztéseken munkálkodó tanácsokkal, szervekkel szoros együttműködésben a társadalom széles tömegeinek mozgósításával segítse az idegenforgalom, az üdülés feltételeinek javítását. FABJÁN LAJOS, a Közép-Dunavidék! Intéző Bizottság főtitkára
