Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
sJíirhw 1982. DECEMBER 24.. PÉNTEK Nem keresik a bizonytalan! Mill® kerül az ingázás? Decemberben is friss kukorica Amikor a távolsági közlekedés viteldíjai megemelkedtek, egy ismerősöm így vigasztalta magát: most legalább lelkiismeret- furdalás nélkül ülök autóba, két-három embernek már kifizetődőbb, mint a vonat. Nagyon sokan vannak olyanok — különösen Pest megyében —, akik ilyen vigaszhoz nem folyamodhattak. Sok tízezren járnak munkába nap mint nap vonaton vagy távolsági buszon. A bérletek árának jelentős emelkedése, a térítések körüli kezdeti bizonytalanság sok családot számolásra kényszerített: nem billen-e föl a háztartás egyensúlya, érdemes-e továbbra is ingázni? Választási, vádtoztatási lehetősége azonban nem mindenkinek adott. Sokakat köt a régi üzemhez szakképzettségük vagy éppen a környék kínálta munkaalkalom hiánya. Ha a családi költségvetést érzékenyen érintette a tarifaemelkedés, akkor ez elmondható az üzemekről, a vállalatokról is. Különösen a főváros és az agglomeráció munkahelyeiről, amelyek termelésüket nagyrészt bejáró dolgozókra építik. Többletköltség ide vagy oda, kénytelenek ragaszkodni minden egyes dolgozójukhoz — ha megtartásuknak ez az ára. Hátrányos helyzetben A textilipar nem tartozik a munkaerőben bővelkedő ágasatok közé. Égyre csökkenő létszámmal kénytelenek megfelelni a követelményeknek. Ebben a törekvésben bizony nem segített az utazási költségek drágulása, bár a tapasztalatok az első hónapok után nem rosszak. Talán jobbak is a vártnál. Károly Béláné autóbusszal és HÉV-vel jár be Dunabog- iányből Pomázra a Hazai Fé- tűsfonó és Szövőgyárba: — A buszbérletért 430 helyett 830 forintot kell fizetni, a HÉV 83-ról 184-re emelkedett. Nekem most 200 forintnál valamivel több a kiadásom az Utazásra. Az eszembe sem jutott, hogy ezért megváljak a gyártól, ahhoz már túl régen dolgozom itt. Azt viszont elvárnám, hogy valamit kapjak Is a drágább jegyért. Korábban lem voltam elragadtatva a közlekedéstől, de most sokkal bosszantóbb, hogy például ‘ a HÉV nagyon gyakran nem vár még egy-két percet sem a buszra. Sorozatban késünk el emiatt. — A vasút és'a busz áremeléséről időben értesültünk és tájékoztattuk a dolgozókat, hogy a térítés aránya nem Változik. Meglepő volt viszont m HÉV-jegyek drágulása. Az csak akkor derült ki, amikor megvették a bérletet az ingázók. Ez minket is készületlenül ért — mondja Schmelka Róbertné, a gyár .alapszerve- *eti párttitkára. — Az embereket is ez döbbentette meg legjobban. Most Szentendrétől Pomázig 184 forint a havi bérlet. Dolgozóink így gondolkodnak: Pesten a gáz, a Villany, a közlekedés is sokkal olcsóbb, szerintük most aránytalanul hátrányosabb helyzetbe kerültek. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában is beszédtéma volt, vajon az áremelés után fizet-e to- yábbra is a vállalat? — Kétségeik voltak a dolgozóknak — mondja Jokán Rétemé igazgató —, de igyekeztünk megelőzni a rossz hangulatot. A lehető leggyorsabban tájékozódtunk, hogyan lesz ezután. Táblákat tettünk ki az üzembe, elmondtuk az embereknek, hogy a bérletek érának 80 százalékát továbbra is térítjük. Az első havi összeget meg is előlegeztük azoknak, akiknek nagyon sokat kell fizetniük. A kérdés inkább az, mi lesz január elsejétől? Mi már tudjuk, hogy változatlanul hozzájárulunk az utazási költségekhez, meg Is nyugtattuk dolgozóinkat. Ilyen esetben nagyon fontos a gyors, a közérthető tájékoztatás. A HÉV-jegyek árával Bu- dakalászon is elégedetlenek. Ha például valaki most a Batthyány tértől Budakálá- szig utazik, négy forint helyett nyolcért válthat retúrjegyet. Viszont, ha veszi a fáradságot és pesti jeggyel elmegy Békásmegyerig, ott leszáll és vesz egyet Kalászig, két forintért, akkor az olcsóbb. Békásmegyer—Budakalász mindössze két megálló, s ezért többet kell fizetni, mint a Batthyány tértől odáig a sokkal hosszabb útvonalon. Közérzetben megtérül — Tény, hogy néhányan azóta itthagyták az üzemet — folytatja az • igazgatónő —, de senki nem az utazás drágulását jelölte meg fő okként. Hogy aztán ténylegesen nem játszott-e közre ez is, az nem derült ki. Egyébként soha nem a törzsgárdatagjaink válnak meg a gyártól. Mi megpróbálunk olyan körülményeket teremteni, hogy az emberek maradjanak. Pedig a bejárók utazása nem kevés pénzbe kerül az üzemeknek. Budakalászon például a dolgozók egyharma- da — összesen háromszázan — a környező településeken lakik. Sokan járnak Dunabog- dányból, Pilisborosjenőröl, Szentendréről, Pomázról és Leányfaluról. Ez mintegy évi 800 ezer forintjába kerül a gyárnak. S nemcsak a közlekedés költségei emelkedtek az idén. Pomázon — amint azt Végh Jánosné főkönyvelő elmondja — a dolgozóknak majdnem a felét érinti az áremelkedés. A gyár addig 15—20 ezer forintot költött a hozzájárulásra havonta, ez most 40 ezerre emelkedett. Bizony spórolnunk kell a költségek tervezésénél, s még így is ötmillió forinttal magasabb összeg jött ki 1983-ra. Az áram, a víz, az olaj • drágulása mind-mind érezteti a hatását. Még arra is figyelnünk kell például, hogy a mosdókban ne maradjon égve a villany. Van azonban, amin nem lehet takarékoskodni, s nemcsak a termelés költségeiről van szó. Ha meg akarják tartani a munkásokat, vonzóvá kell tenni a munkahelyet. Pontosan tudják ezt Budakalászon is. Nem kis összeget fordítanak hát a szociális ellátásra. A gyár korszerű büféjében az áruellátás a bevásárlást is lehetővé teszi, a fodrász- és kozmetikaszalon féláron dolgozik, a bölcsődébe, óvodába minden gyereket föl tudnak venni, a művelődési Ridegtartás: kisborjaknak Az őcsai Vörös Október Tsz új borjúnevelési szisztémát vezetett be. A lábasjószágok születésük után egyedi, fűtetlen, ám szalmával jól kibélelt „házacskába” kerülnek. Barcza Zsolt (elvétele házban esküvőt, névadókat tarthatnak a dolgozók. Minden bizonnyal munkában, közérzetben megtérülő befektetések ezek. Én már maradok A kezdeti bizonytalanság megszűnt. A dolgozók megnyugodtak, hogy a munkahely továbbra is fizet. A gyárak sem vesztették el tömegesen munkásaikat. A biztosat kevesen cserélik bizonytalanra. Bár Pomáz és Budakalász környékén nem is nagyon lehet válogatni a munkahelyek között. A két textilgyár dolgozóinak zöme a Dunakanyar üdülőövezetéből jár be. Néhány száz forintért kevesen keresnek új munkát. Pedig van, akinek a pénztárcáját érzékenyen érinti az áremelkedés. Ádám Andrásné fonalberakó a pomázi gyárban: — Dunabogdányból járok Pomázra. Háromezer forint körül keresek, ebből csak az én bérletem kétszáz. A lányom Szentendrén tanul, havonta száztízet fizetek az ő utazásáért, s jövőre a fiam is eljár majd az iskolába. Ennek ellenére harminc év után én innen már el nem megyek máshová dolgozni. M. Nagy Péter P-- , n i * m w Jr á I7 A ráckevei hűtőházban a még nyáron és ősszel tartósított termékeket ezekben a napokban csomagolják és szállítják a budapesti, valamint a Pest megyei áruházakba és üzletekbe. Az ünnepi ebédekhez, vacsorákhoz jól jön a változatosság kedvéért a friss kukorica. Erdőst Agnes (elvétele A példa adott Nem folyik a patak vize Mennyire fontos környezetünk tisztasága, védelme; nem hiszem, hogy bizonygatni kellene embertársaimnak. A sajtó, a rádió és televízió sokat foglalkozik e témával manapság. Am, úgy tűnik, mégsem eleget ahhoz, hogy egyértelműen szívügyüknek tekinthessék megyénk településeinek lakói is. Foglalkozásom utazással jár: s bizony, néhol kellemetlen meglepetések érik az arra járót. Rendetlen utcák, koszos buszmegállók, útmenti szeméthegyek. A gödöllői járás egyik községe, Vácszentlászló altalános iskolájának portáját szeretném bemutatni. Az iskola udvara a községet átszelő patakig nyúlik. S ml sem természetesebb, itt helyezkednek el az illemhelyek tüzelő- és szeméttárolók. Ez még önmagában nem lenne baj. Az viszont már baj, hogy a szeméttárolót nem ürítik. Az ütött-kopott drótkerítés, amely körülveszi, inkább arra szolgál, hogy a felségterületet jelezze. Ám ezt egyáltalán neun tartják tiszteletben a délután tanuló alsótagozatos kisdiákok. Szünetekben, játék címén a gyerekek a patakban locsognak-tocsognak, és mindennemű hulladéktárgyat a mederbe dobálnak. S mivel a szeméttárolónál a kerítésen hatalmas lyuk tátong, már valóságos szeméthegy zárja el a patakmedret, melyet a gyerekek kotornak bele nagy élvezettel az iskolai szeméttelepről. Igaz, egy oktatási Intézménynek nem nagyon dagad a bugyellárisa — így kevesebb juthat vagy egyáltalán semmi a kerítés megjavítására. Ám ha már az elszállításra sem futja, biztos, hogy a helyi üzemek szívesen segítenének társadalmi munkában. Végső esetben a tantestület felvilágosíthatná növendékeit, menynyire fontos lakóhelyük, környezetünk védelme, a természet tisztelete. Szerencsére, már nem fehér holló Pest megyében a jó példa sem. Sok településen, környezetvédő őrsök, rajok munkálkodnak az úttörőcsapatokban, s nem egy művelődési ház van, ahol környezetvédelmi szakkör működik. Ezek a gyerekek szabad idejüket nem csupán kirándulással, szórakozással töltik. Többször láttam kétkezi munkájuk eredményét: a tiszta, virágos utcákat, frissen festett buszmegállókat, az utak mentéről-öszszegyűjtött hulladékok eltávolítását. A példa adott. Követni lehet. Csupán, egy lelkes pedagógus vagy népművelő kell ahhoz, hogy csodát műveljenek gyerekeinkkel saját örömükre, mindannyiunk hasznára. Saint Sándor Be lehet kapcsolni őket... KÖZÉLETISÉG A GYŰRŰBEN P anaszkodnak a különböző társadalmi és tömegszervezetek munkatársai — nehéz rátermett aktivistákat találni. Olyan személyeket, akik a munkaidő után hajlandók a közösség érdekében tettekre, cselekvésre. Még a munkahelyeken csak-csak akad vállalkozó, de a lakóterületeken már nehezebb fellelni, a közéletbe bekapcsolni az ott élőket. Különösen igaz ez a város- környéki településeken — idegen, de közkeletűvé lett kifejezéssel élve —, az agglomerációban. A legnagyobb, ezzel együtt a legtöbb gondot okozó vonzáskörzete a fővárosnak van. A Budapestet környező Pest megyei községek, városok pedig élvezik e szomszédság előnyeit, nyögik hátrányait. A közéleti tevékenységre inkább csak a hátrányok hatnak — szögezik le joggal a települések sorsát irányítók. A sokórás ingázás után bizony rutin- feladat, hogy rábírjanak bárkit is arra: teljes erőbedobással vállaljon még pluszt lakóhelye érdekében. A megye lakosságának 42 százaléka él az agglomerációban. Itt a népesség növekedése rendkívül gyors ütemű. Gyálon 30, Szigethalmon 47, Halásztelken 40 százalékkal gyarapodott a lélekszám, zömében a betelepülés révén. A 250 ezer ingázóból 200 ezer a fővárosban talált munkahelyet. A megye 144 településéből indulnak reggelenként a budapesti munkahelyekre, s akad, ahonnan a munkaképes korosztály 75—80 százaléka is. Hogy az adott feltételek mellett mégsem lettek csupán alvófalvak a Pest környéki települések, hogy a közéleti tevékenységbe — ha nehezen is —, de bekapcsolhatók az újonnan érkezettek is, az azt mutatja: a pártszervezetek, a tanácsok, a Hazafias Népfront helyi bizottságai a dolog nehezebbik végét fogták meg — jól. Meg kell találni az érdekazonosságot — hangzik a végtelenül egyszerű módszer. Márpedig a településfejlesztés ezerarcú gondja ügyében a legkönnyebb szót érteni a kezdetben zárkózott és visszahúzódó új lakosokkal. Víz, villany, csatorna, jó út mindenhová kell, s a közös kasszából vékonyan csordogáló forintok aligha fedezik a jogos igényekhez szükséges pénzt. Az óhajok mércéjét ugyanis — épp a mindennapos összevetés, a pesti példa alapján — néha magasra teszi az agglomeráció lakossága. A nagyléptékű fejlődés ellenére is kevés a lakás, a vízvezeték, a csatorna, s bár a boltok számának gyarapodásával a kereskedelem előrelépett, a nyitvatartás még mindig az ellátás neuralgikus pontja. A nyílt településpolitikának is köszönhető, hogy mégis van egyre izmosodó közélet az agglomerációban. A döntések előtt elvárt és meghallgatott vélemény, a hasznos célokra kért segítség nem marad hatástalan. Gondoskodással kiváltott közéletiség ez — fogalmazta meg nemrég egy hozzászóló az agglomeráció társadalmi életével foglalkozó tanácskozáson. Egyet kell vele érteni, hiszen ha látják a gyűrűben élők, hogy személyes problémáikkal nemcsak meghallgatásra, hanem megoldásra is találnak, szívesebben mozdulnak, vállalkoznak ők is a településért, az otthonért mind többre. E nélkül aligha gyarapodhatott volna városi rangjához méltón Érd, aligha számolhatnánk csak az év első felében 15 milliós társadalmi munkával, s aligha tudták volna felébreszteni az alvóközségnek félig-meddig kikiáltott Gyált. S éppen ott foghattak olyan nagy munkába, mint egy vízmű társulat megszervezése, s a megvalósításhoz szükséges sok millió forint előteremtése. Olyan úton indultak el az agglomerációs települések, amelyen ha kis lépésekkel haladva is, de eljutnak odáig, hogy a közös célok megvalósításában egyként cselekszik a sokféle helyről betelepülő s az őslakos. Gáspár Mária Első lépés az intézményrendszer korszerűsítésében A kistermelők érdekeit védve A felügyelőség helyett az állategészségügyi állomás A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy Pest megyében a háztáji gazdaságoktól évente 30 millió liter tej kerül ki. Tehát a megtermelt tej mennyiségének 16 százalékát a háztáji adja. A 4—4 ezer 500 kistermelő közel 8 ezér 500 tehenet tart. Igaz, ehhez számottevő anyagi támogatással is hozzájárul az állam, évente 40 millió forinttal, csak Pest megyében. A háztáji szarvasmarhatartásra jellemző, hogy a gazdák a tartás körülményeit nemcsak korszerűsítik, modernizálják. hanem gépesítik is. S egyre többen látják úgy, hogy érdemes, hiszen az első tehén után évente 2 ezer 500. minden további vásárlását követően 6—6 ezer forint az állami támogatás összege. S ezért a pénzért mindenki jól tudta szűkebb pátriánkban, hol kell kopogtatni — a Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőségnél illetve a járásban dolgozó főfelügyelőinél. Tehát amellett, hogy az anyagi támogatás összegének kézhezjuttatásáról gondoskodtak, járásonként egy-egy állat- tenyésztési főfelügyelő adott esetben nemcsak pontos tanácsokkal szolgált. hanem megszervezte például a Téli Esték néven ismert előadássorozatot. Ezek sikere bizony sok-sok rendesvényével vetekedett. Tehát mintegy támaszt. hátországot jelentett a kistermelőnek a felügyelőség léte. A jogutód feladata világos Hogyan tovább? — a kérdés címzettje dr. Hadházy József, a Pest megyei Takarmányozási és Ál lat tenyésztési Felügyelőség igazgatója. — Mert ha nem is közismert még a tény, de híre ment már hogy a felügyelőség 1983. ja nuár elsejével megszűnik. Ki lasz a jogutód? — Nemrég látott napvilágot az a minisztertanácsi határozat, mely a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó szakigazgatási intézmények korszerűsítésével foglalkozik. Ennek szellemében a felügyelőség 1983. január elsejével átszervezéssel megszűnik. Jogutódja az Állattenyésztő Vállalat, Gödöllő lesz, átvéve eddigi munkánk egy részét. Például a törzskönyvi ellenőrzést, a törzstenyészettel való foglalkozást, a mesterséges termékenyítést, 3 tenyészállat-gazdálkodást. Ugyanakkor az eladásra felkínált üszőboriak intervenciós (közvetítő) eladásával, az üszőneveltetési szerződésekkel is foglalkozik maid. — A felügyelőség eddigi feladatkörének más részét viszont a Pest megyei Állategészségügyi Állomás hivatott átvenni, amelynek Gödöllőn va" a köznontia. Ésszerűbb szervezéssel Or. Tóth Péter, a Pest megyei Állategészségügyi Állomás igazgató főállatorvosa a következő kérdés címzettje:
