Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

1982. DECEMBER 23.. CSÜTÖRTÖK Világszerte nagy az érdeklődés A szovjet javaslatok visszhangja A tegnapi nyugat-európai lapok nagy terjedelemben, ve­zető helyen ismertették Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának keddi beszédét és az abban elhangzott új szov­jet leszerelési javaslatokat. A francia lapok címeikben kiemelték, hogy az SZKP KB főtitkára új ajánlatot tett a Nyugatnak. A lapok ugyanak­kor rámutattak arra, hogy Cheysson külügyminiszter, a francia nukleáris haderő füg­getlenségére hivatkozva eluta­sította azt, hogy a francia nuk­leáris potenciált a nyugati nukleáris fegyverzet részeként vegyék számításba. A tegnapi brit lapok közül a liberális The Guardian és a kommunista Morning Star üd­vözölte az SZKP KB főtitká­rának a közepes hatótávolsá­gú rakétafegyverek korlátozá­sára tett indítványát. Hírügynökségi jelentések szerint az NSZK-ban különös érdeklődéssel fogadták Jurij Andropov javaslatait. A kom­mentárok többsége szerint a javaslat érdeme, hogy a „dol­gokat mozgásba hozza” Géni­ben, ugyanakkor sokan kéte­lyeiket is hangoztatták. A Corriere della Sera olasz lap szerint Andropov nem­csak az Egyesült Államokhoz jutatta el a tárgyalásra vo­natkozó „új jelzéseit”, hanem a világközvélemény figyelmét is fel kívánta hívni a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek telepítéséből származó veszély­re. A L’Unita vezércikkében két szempontból is bátorító lé­pésnek nevezi Andropov javas­latait. Először azért, mert e kezdeményezések révén az új szovjet vezetés mind a tár­gyalópartnerei, mind a világ­közvélemény előtt pozitív mó­don mutatkozik be. Bátorító továbbá a beszéd konstruktív tartalma. Az OKP lapja arra is rámutatott, hogy a szovjet javaslat Olaszországot is érin­ti, minthogy jó irányba vinné azokat a tárgyalásokat, ame­lyek eredményeként nem ke­rülhetne sor a szicíliai rakéta­támaszpont felépítésére. Élesen bírálta az Egyesült Államok kormányát a Szovjet­unió által előterjesztett fegy­verkorlátozási javaslatok hű­vös elutasítása miatt Gary Hart amerikai demokratapárti szenátor, pártjának egyik „trónkövetelője” az 1984-es elnökválasztásra. A coloradói szenátor a külügyminisztérium kedd délutáni nyilatkozatára utalt, amely „elfogadhatatlan­nak” nevezte a Jurij Andro­pov beszédében foglalt javas­latokat. Kijelentette: „ha ez a válaszuk, akkor az az érzé­sem, hogy ez a kormányzat nem érdekelt a tényleges tár­gyalásokban”. Hart szerint — akinek nyi­latkozatát a The New York Times idézi — „komoly tár­gyalási kísérletről van szó a Szovjetunió részéről és nem valamiféle trükkről, vagy ra­vaszkodásról”. A szenátor, aki novemberben ellátogatott Genfbe, hogy tanulmányozza a közepes hatótávolságú és a hadászati rakétákról ott fo­lyó szovjet—amerikai tárgya­lásokat. úgy véli, hogy ha az Egyesült Államok, komolyan venné a Szovjetunió ajánla­tait. ezzel javítaná saját tár­gyalási pozícióit a tárgyaláso­kon is és szövetségeseivel szemben is. A tegnapi amerikai sajtó viszont félreérthetetlen érdek­lődéssel és részletesen tár­gyalja a moszkvai javaslato­kat. A The Washington Post „A forgószél ellenőrizhetetlen­né válik” címmel hosszú rész­leteket idéz Jurij Andropov beszédéből. A The New York Times címoldalas moszkvai je­lentése is részletesen beszámol az SZKP KB főtitkárának be­szédéről, s a lap csaknem kéi teljes oldalát szenteli a beszéd és a nyugati reagálások ismer­tetésének. ★ Mint a TASZSZ szovjet hír- ügynökség jelenti, o világ szá­mos pontján tartottak ünnep­ségeket, ünnepi rendezvénye­ket a Szovjetunió megalakulá­sának 60. évfordulója alkal­mából. Megemlékezésekre ke­rült sor Hanoiban, Pekingben Párizsban, Pozsonyban, Phen- janban, Űj-Delhiben, Lissza­bonban és Bangkokban és sok más városban. Pekingben a Kínai Baráti Társaságok Szövetsége és a Kínai—Szovjet Baráti Tár­saság adott fogadást. Van Pin- nan, a Kínai Baráti Társaságok Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyre /. Sz. Scserbakov, a Szovjetunió pekingi nagykövete válaszolt. Részt vett a fogadáson Csien Csi-csen külügyminiszter-he­lyettes és több más hivatalos személyiség, a kínai közélet számos képviselője. Az UNESCO párizsi székhe­lyén most ért véget az az egy­hetes konferencia, amelyet a Szovjetunió tudományos és kulturális életének fejlődésé­ről tartottak. Nyilatkozatok is napvilágot láttak az évforduló alkalmá­ból. Najef Havatmah, a De­mokratikus Front Palesztina Felszabadításáért főtitkára da­maszkuszi sajtóértekezletén azt hangsúlyozta, hogy az évfor­duló a nemzeti felszabadító mozgalmak számára is nagy jelentőségű, így az arab világ számára is, amelynek a Szov­jetunió igazi támogatója. Nyi­latkozott a ^ TASZSZ tudó­sítójának az évforduló kap­csán Hernan Sites Zuazo bo­líviai elnök, aki történelmi je­lentőségűnek nevezte a Szov­jetunió létrehozását. Feleke Gedle Giorgisz etióp külügy­miniszter a moszkvai ünnep­ségen elhangzott Andropov- beszéd jelentőségét méltatta. Eredményes a két ország együttműködése Andropov fogadta Koivistót Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára tegnap a Kremlben megbeszélést folytatott a finn államfővel, aki a Szovjetunió megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségekre érkezett Moszkvába. A megbeszélésen — amely a szovjet—finn kapcsolatokra jellemző baráti légkörben, a kölcsönös megértés jegyében folyt le — Jurij Andropov és Mauno Koivisto megvitatott több, a Szovjetunió és Finnor­szág kapcsolataival összefüggő kérdést, valamint kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdéseket is. Mindkét fél elégedetten szólt arról, hogy a Szovjetunió és Finnország kapcsolatai sikere­sen fejlődnek az 1948-ban kötött barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés alapján, és szem­léletes példáját mutatják a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok közötti békés egymás mellett élés, a helsinki záródokumentumban foglaltak megvalósítása gyümölcsöző voltának. Margaret Thatcher Észak-Írországban Margaret Thatcher minisz­terelnök tegnap — előzetes bejelentés nélkül — Észak-ír- országba látogatott. Azon kí­vül, hogy délelőtt a Down megyei Bangorban járt és ke­reskedőkkel beszélgetett, biz­tonsági okokra hivatkozva nem hoztak egyebet nyilvá­nosságra útjáról. Mindeneset­re Londonban bizonyosra ve­szik, hogy látogatást tesz a tartományban állomásozó brit fegyveres erőknél is. Az ENSZ-köigyűlés felfüggesztette munkáját Hullai Imre záróbeszéde Az ENSZ közgyűlésének 37. ülésszaka kedden felfüggesz­tette munkáját. Az ülésszak — amely szeptember 21-én kez­dődött — 142 kérdés megvita­tását tűzte napirendjére. A fórumon a világszervezet 157 tagállamának képviselői egye­bek között olyan nemzetközi jelentőségű kérdésekben foglal­tak állást, mint a leszerelés, a közel-keleti helyzet, Namíbia és a világgazdaság problémái. Az amerikai elnök kiábrándultsága Ekgadték az új költségvetést Reagan amerikai elnök ked­den — hírügynökségi jelenté­sek szerint — „nehéz szívvel” aláírta a kormányhivatalok 1982—83-as, 412,7 milliárd dol­láros költségvetéséről szóló tör­vényt, amelyet a kongresszus két háza megkésve fogadott el hétfő éjszaka. Mint az elnöknek az ellen- jegyzést kísérő nyilatkozatából kiderül, a megajánlás azért okoz számára „kiábrándultsá­got”, ment javaslata ellenére a Pentagon teljes, egyébként összesen 232 milliárd dolláros, rekordnagyságú költségvetésé­ből a kongresszus törölte az el­ső öt MX-rakéta gyártására szánt 988 millió dollárt, bár a Népszavazást rendeznek a NA TO-belépésről Madrid külpolitikai lépései A spanyol katonák addig nem akarnak belépni a NATO- ba, amíg minden részletkér­dés nem tisztázódik — jelen­tette ki Fernando Moran. Az új szocialista kormány diplo­máciájának vezetője a parla­ment külügyi bizottságában Hatpontos libanoni munkaokmány Küszöbönálló tárgyalások A libanoni kormány egy­fajta előzetes „nemzeti kon­szenzus” birtokában kíván tár­gyalásokat kezdeni Tel Aviv- val az izraeli megszálló csapa­tok kivonásáról, a két ország viszonyának rendezéséről. Az immár végleges formá­ba öntött munkaokmány az alábbi hat pontból áll: 1. A Libanon területén tartózkodó összes külföldi fegyveres erők kivonása. 2. Az ország egész területére kiterjedő nemzeti szuverenitás helyreállítása a libanoni hadsereg, a belbiz­tonsági szervek és a több nem­zetiségű békefenntartó erők közreműködésével. 3. A több nemzetiségű haderő létszámá­nak növelése, alkalmazási te­rületének és megbízatásának kiterjesztése. 4. A tárgyalások keretéül szolgáló amerikai kezdeményezés elfogadása. 5. A külföldi csapatok teljes ki­vonását két szakaszban, leg­később február 15-ig viszik véghez. Az első szakaszban az izraeli megszálló csapatok Da- mur vonaláig, az arab (Szí­riái) békefenntartó érők pe­dig a Bekaa-völgybe vonul­nak vissza, míg a palesztin ge­rillák végleg elhagyják Liba­non területét. 6. Izraeli—liba­noni biztonsági megállapodás, Iráni választások Teheránban tegnap közzé­tették a Khomeini ajatollah utódját kijelölni hivatott szak­értői gyűlés tagjait megvá­lasztó országos szavazás ered­ményét. Az iráni belügyminisztérium által közzétett jelentés szerint a testületbe eddig azt a 76 személyt választották be, akik a szavazatok abszolút többsé­gét szerezték meg. A szakér­tői gyűlésbe így beválasztották Khamenei államfőt, Hasemi Rafszandzsanit, az iráni par­lament elnökét és más vallá­si vezetőket. A jelentés szerint a szavazáson az iráni lakosság mintegy fele, összesen 17,7 millió ember vett részt. ameüy magában foglalja a ha- diállapot megszüntetését. Bejrúti sajtóértesülések sze­rint valószínű, hogy a küszö­bönálló első találkozó színhe­lye a Bejrút melletti Khalde lesz, a másodiké pedig az észak-izraeli Kirjat Smona. számolt be az új kabinet el­ső külpolitikai lépéseiről. Moran egyértelművé tette: „ha garanciát kapunk arra, hogy az USA-val kötendő egyezményt nem akarják ösz- szekapcsolni a NATO katonai szervezetébe való belépéssel, akkor a módosított szerződést — még annak májusi lejárta előtt — a parlament elé ter­jesztjük. Megismételte kormá­nya álláspontját: ígéretünket betartjuk, népszavazást ren­delünk el a NATO-ügyben ak­kor, amikor eljön az ideje”. A külügyi bizottság ülésé­nek munkáját elemző első kommentárok rámutatnak ar­ra, hogy ha alapjában nem változott is a szocialista kor­mány álláspontja, de „a ke­ménység mérsékeltebb” mind az USA-szerződés, mind a NATO-témában. további MX-kutatásokra szánt 2,5 milliárd dollárt feltételesen meghagyta — és törölte azt a 498 millió dollárt is. amely a Nyugat-Európában 1983 végé­től elhelyezendő Pershing—II. rakéták gyártásához kellett volna. A Pershing—II rakéták személyzetének kiképzéséhez szükséges 30 millió dollárt azonban a kongresszus jóvá­hagyta. A költségvetési törvényből — mintegy „cserébe” a rakéta­programoktól egyelőre meg­vont pénzekért — véglegesen kimaradt több olyan több mil­liárdos program, amelyet a kongresszus korebbi álláspont­ja szerint a munkanélküliség csökkentésére sáántak volna. Ezeket a programokat az elnök ellenezte. A képviselőház ked­den jóváhagyta a benzin for­galmi adójának 5 centes eme­lésére vonatkozó elnöki javas­latot is. A nagyszámú napirendi pont közül mindössze négy kérdés maradt lezáratlanul, közöttük a ciprusi helyzet és az Észak- Dél párbeszéd megkezdése ér­dekében hozandó erőfeszíté­sek kérdése. A kedd esti záróülésen el­hangzott beszédében Hollai Imre külügyminiszter-helyet­tes, a világszervezet közgyűlé­sének elnöke rámutatott: az ülésszak is tükrözte a jelenlegi nemzetközi helyzetből fakadó feszültségeket és megosztott­ságot, és nem állítható, hogy a vita során nem akadtak olyan pillanatok, amikor a fontos eszmecseréknek ez a fóruma veszélybe került. A józan ész és a felelősségtudat azonban felülkerekedett és az Egyesült Nemzeteket fenyegető veszély elhárult. Az ülésszakot értékelve Hol­lai Imre mindenekelőtt a nemzetközi tengerjogi egyez­mény időben azzal egybeeső aláírását méltatta. Salvador Meghosszabbították a rendkívüli állapotot Salvadorban kedden egy hó­nappal meghosszabbították a több mint két éve érvényben levő rendkívüli állapotot. Guillermo Garda tábornok, hadügyminiszter egyúttal beje­lentette, hogy a kormánycsa- patok az év végén fokozzák támadásaikat a gerillák ellen. A járdán király szűkszavú nyilatkozata Reagan-Husszeia találkozó A szerény várakozásoknak megfelelően csak bizakodó sza­vakat, általánosságban kifej­tett kötelezettségvállalásokat hozott az amerikai—jordániai csúcstalálkozó első napja. Rea­gan ma még egy alkalommal találkozik a jordániai királlyal. Kedden Husszein előbb a Pentagonban járt, majd a Fe­hér Házban töltött két órát. A találkozó után Reagan azt mondta, hogy az „őszinte és jóakaratú” megbeszélésen „a kölcsönös barátságot erősítet­ték meg”. Az elnök köszönetét fejezte ki Husszeinnak a béke­tervéhez nyújtott támogatá­sért, de semmilyen utalással nem szolgált arra nézve, hogy ez a támogatás túlmenne az eddig is kifejezett elvi egyet­értésen. Husszein — akárcsak hétfőn, Shultz külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után — rendkívül szűkszavú volt. Csak annyit mondott, hogy kész a lehető legnagyobb hoz­zájárulásra a közel-keleti bé­ke megteremtéséhez. Staden szzmáv a mzigcs terhét érzi Ismét győz a többség igazsága hiszen minden szamár a ma­ga terhét érzi alapon csak a saját pénztárcájuk tartalmát illetően gondolkodhatnak. Ez teljes mértékben érthető. A másik tábor — a tulajdo­nosoké — igazságosnak tartja az intézkedést, úgy vélik, tár­sadalmi igazságtalanság okoz­ta feszültség oldódik az ará­nyosabb teherviseléssel. S a két csoport közül — mint már említettük — ez a nagyobb. A bérlakásban élők egy ré­sze megértéssel fogadta az in­tézkedést. Afféle szükséges rosszként, amit jelen kény­szerhelyzetünkben nem lehe­tett elkerülni, hiszen nem várhatjuk örökké az államtól a bérlemények fenntartásának finanszírozását. Kői Lászióné, a törökbálinti nagyközségi ta­nács népességnyilvántartója például úg.yN véli, hogy igazsá­gos a döntés, ugyanakkor buktatókat is rejt, már ami a végrehajtást illeti: — Szomszédaink zömmel nagycsaládosok. Jelenleg fi­zetnek például egy négyszobás félkomfortos lakásért 311 fo­rint lakbért. Meg kell monda­nunk, sokan vannak a község­ben, akik még ezzel is tartoz­nak hónapok óta. Nagyon ag­gódtak azonban a tisztessége­sen fizetők is, hiszen a ház­tartási tüzelőolaj árának eme­lésével nagyon megdrágult a fűtés, többe kerül a villany­áram is. Ez utóbbi minket azért is súlyosabban érint, mert a tarifánk magasabb a városokénál. Hogy félnek az emberek a lakbéremeléstől, érthető. A Minisztertanács döntése után valamelyest nyugodtab- bá vált a hangulat, hiszen nyilvánvaló lett: az állam nem hagyja magukra a nagy­Az is igaz, hogy ezek a visz- szás jelenségek csak azért lé­tezhetnek, mert valós a la­káshiány. Az, hogy ilyen so­kan szerepelnek tulajdonosi minőségben, végül is a meg­levő helyzet következménye. Azonban az is kétségtelen, hogy ez utóbbiak — tehát mindazok, akik nem a készre várnak, hanem hajlandók szi­gorú takarékossággal, kemény pluszmunkával maguknak ott­hont teremteni — jelentősebb mértékben segítik az említett lakáshiány megoldását, vagy legalábbis a hiány okozta •gondok enyhítését. Ezért is feltétlenül indokolt a Minisz­tertanács döntése a magán­erős lakásépítés támogatásá­nak korszerűsítéséről. Kát tábor — s még egy Feltétlenül indokolt, mon­dom, közben arra gondolok, hogy a lakbéremelésről szóló rendeletek fogadtatása már nem ennyire egyértelmű. A megye közvéleménye is két táborra szakadt Egyik részük — az állami bérlakásokban lakók — aggodalommal tanul­mányozták a lapok erről szóló híradásait. Életszínvonaluk romlásától tartanak, túlzott­nak ítélik az emelés mértékét, úgy érzik, hátrányos helyzet­be kerültek. Ezenközben per­sze nem gondolnak arra, hogy a személyi tulajdonú lakások­ban élőkhöz képest még így is előnyösebb lesz ez a helyzet, venöt százaléka jelenleg is személyi tulajdonú ~ lakásban lakik, tehát anyagi terheket vállal a lakás létesítéséből is, fenntartásából is. Ehhez ké­pest a bérlakás nagy előnyt jelent. A családi jövedelmek­ben ugyanis nincsenek akkora különbségek, mint amekkorák így a lakásköltségekben ke­letkeznek. A családok élet- színvonalát tekintve jelentős rétegeknél szociális helyzetük miatt indokolt ez az előny, más családkategóriáknál vi­szont nem. Érdekes adat eb­ből a szempontból, hogy az üdülötulajdonosok 67 százalé­ka a bérlakásban lakók közül kerül ki.” ' Ennek ellenére gyakran hallani az irigykedő megjegy­zéseket, nevezetesen olyano­kat, hogy az öröklakásban lakók a gazdagok, milliós va­gyon van a kezükben és így tovább. A saját tulajdonú la­kás azonban köztudottan ki­zárólag eszmei vagyon, hiszen értékesítéséről szó sem lehet az esetek többségében. Ha el­adja az ember a lakását, nincs hol laknia. Ugyanakkor az is tény, hogy a bérlakást lényegesen kevesebb költség­gel lehet utódainkra hagyni, mint a saját tulajdonút. Az örökösödési illeték (bár mos­tanában csökkentett mértékű) súlyos anyagi terhet ró a ha­gyatékokra, nem beszélve ar­ról, hogy a tulajdonosi minő­séggel együtt járó anyagi hát­rányok összességét is örökli. A Minisztertanács megálla­pította, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek. A la­kásépítéssel és a lakásfenntar­tással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai kö­zött. Jelenleg a lakások 24 százaléka (Pest megyében 7 százaléka) bérlakás. A legna­gyobb terhet azok a bérből és fizetésből álló családok vise­lik, akik a saját tulajdonuk­ban levő lakásokban laknak, vagy ilyen lakást építenek, il­letve vásárolnak. (Részlet a Minisztertanács 1982. szep­tember 30-i üléséről kiadott közleményből.) A megyében a hatodik öt­éves tervidőszakban a leendő lakások háromnegyede ma­gánerőből épül, a csoportos családi házakkal együtt ez csaknem 28 ezer lakást jelent. A jelenlegi lakásállomány­nak is több mint 90 százaléka saját tulajdonban van, tehát igen kevesen élnek szűkebb hazánkban olyan szerencsések, akiknek kijutott a kedvez­mény: az állami bérlakás. Amikor tehát arról beszélünk, hogy a saját otthonban élők viselik a lényegesen nagyobb terheket, akkor Pest megye lakosságának jelentős többsé­géről van szó. Eszmei vagyon Benke Valéria így ír erről a Társadalmi Szemle idei 2. számában: „A családok hét-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents