Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

Emlékülés a moszkvai Kremlben (Folytatás az 1. oldalról.) más nemzetiségek és népek iránti tiszteletlenséget. Ilyen negatív jelenségekkel még mindig lehet találkozni, s helytelen lenne, ha ezt csupán a múlt örökségeként tekinte­nék. Hozzájárulnak ezekhez saját hibáink is. E téren nin- nincsenek apró, jelentéktelen dolgok. Egyformán fontos a nyelvhez, a történelmi múlt emlékeihez való viszonyunk, a történelmi események értel­mezése, és az, hogyan alakít­ják át a falut és a várost, ho­gyan befolyásolják az embe­rek élet- és munkakörülmé­nyeit. Jelenleg valamennyi szövet­séges köztársaságban a mun­kások alkotják a legnagyobb társadalmi csoportot. Néhány köztársaságban azonban a he­lyi nemzetiség képviselőinek nagyobb arányban kellene je­len lenniük a munkásosztály soraiban. Ez fontos a gazda­ság fejlődése szempontjából és fontos politikailag is. Kö­vetkezetesen kell törekedni arra is, hogy az egyes köztár­saságok valamennyi nemzeti­sége megfelelő módon képvi­selve legyen a különböző szin­tű párt- és tanácsi szervek­ben. Mindebből következik, hogy a nemzetiségek közötti viszony kérdését a fejlett szocializmus körülményei között sem ve­hetjük le a napirendről. Ezek különös gondot, a kommunis­ta párt részéről állandó fi­gyelmet érdemelnek. Problé­máinkról, megoldatlan felada­tainkról bátran merünk be­szélni, mert szilárdan tudjuk, hogy van elég erőnk, ezeket a problémákat és feladatokat meg kell és meg is tudjuk ol­dani. Csupán tettekre és nem hangzatos szavakra van szük­ség — mondotta Jurij Andro­pov, Hatalmas erőt jelent a szocialista közösség Nemzetközi kérdésekről szól­va Jurij Andropov kitért a szocialista országok közötti kapcsolatokra, megállapítva, hogy e téren természetesen nem sikerült mindent azonnal megoldani. Nem mindig sike­rült időben levonni a követ­keztetéseket a szocialista vilá­gon belüli változásokból. Vol­tak illúzióink, amelyeknek meg kellett szűnniük, és vol­tak hibáink, amelyekért fizet­nünk kellett. Most azonban elégedetten kijelenthetjük, hogy sok mindent megtanul­tunk, s a szocialista államok közössége hatalmas, erős szer­vezetté vált, amely óriási po­zitív szerepet tölt be a világ életében. Természetesen ma sem állít­hatjuk, hogy túlléptünk min­den nehézségen, elértük az Ideális állapotot. Közösségünk országai előtt sok komoly fel­adat áll. Ezek közé tartozik szocialista vívmányaink és ér­tékeink védelme az imperia­lista nyomással szemben, á bé­ke és az enyhülés megszilár­dításáért vívott közös harc, politikai együttműködésünk tökéletesítése, a gazdasági in­tegráció folyamatának elSbbre- Vitele. Az SZKP KB főtitkára a harmadik világ országairól szólva a Szovjetunió változat­lan támogatásáról biztosította azokat függetlenségük meg­szilárdításáért, népeik jólé­téért és fejlődéséért a nehéz körülmények között vívott harcukban. Megállapította, hogy a Szovjetunió tisztelet­tel adózik az el nem kötele­zett országok mozgalmának, amelynek békeszerető politi­kája hasznos szerepet tölt be a nemzetközi életben. Veszélyesen kiéleződött a nemzetközi helyzet Jurij Andropov leszögezte, hogy a Szovjetunió külpoliti­kája a békés egymás mellett élés elvein alapszik. A béke megszilárdítását szolgáló min­den lépés érdekében azonban nehéz harcot kell vívni az im­perializmus héjáival. Ez a harc különösen kiéleződött most, amikor Nyugaton aktí­vabbá vált a leginkább kard­csörtető erők tevékenysége. Az Imperialisták nem mondtak le arról, hogy gazdasági bojkot­tot valósítsanak meg a szocia­lista országokkal szemben, s beavatkozzanak belügyeikbe. Teszik mindezt abban a re­ményben, hogy megingathat­ják társadalmi rendszerüket. Katonai fölényt akarnak elér­ni a Szovjetunióval, a szocia­lista közösség valamennyi or­szágával szemben. Természe­tesen ezek a tervek elkerül­hetetlenül kudarcba fulladnak. Nem téveszthetjük azonban szem elől, hogy Washington politikája veszélyes mérték­ben kiélezte a nemzetközi helyzetet — mutatott rá Jurij Andropov. — Minden korábbi méretet felülmúlóvá vált az Egyesült Államok és a vezeté­se alatt álló NATO katonai ké­szülődése. Az Egyesült Álla­mok hivatalos képviselői a korlátozott, az elhúzódó és más típusú nukleáris háborúk lehetőségéről beszélnek. E kérdésben világos az álláspon­tunk: nem szabad megengedni a nukleáris háborút — sem a a kis, sem a nagy, sem a kor­látozott, sem a totális nukleá­ris háborút. A .nukleáris háború veszé­lyének reális csökkentéséhez vezető egyik legfőbb út: meg­állapodás létrejötte a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről. Mi felelősse­günk teljes tudatában foly­tatjuk erről a tárgyalásokat, s becsületes megállapodásra tö­rekszünk. amely nem okoz kárt egyik félnek sem, ugyan­akkor csökkenti a nukleáris fegyverzet nagyságát. Az Egyesült Államok sajnos, egyelőre más magatartást ta­núsít. Szavakban radikális csökkentésre szólít fel, de va­lójában arra törekszik, hogy a Szovjetunió hadászati ereje csökkenjen, őmaga pedig to­vábbra is szabadon növelhes­se hadászati fegyvereit. Kép­telenség még az a gondolat is, hogy mi ebbe beleegyezhetünk. A Szovjetunió javaslatai az egyensúly megőrzéséből in­dulnak ki. Készek vagyunk hadászati fegyverzetünk több mint 25 százalékos csökkenté­sére. Ennek megfelelően kell csökkenteni az Egyesült Álla­mok fegyverzetét is, úgy, hogy végső soron mindkét állam ha­dászati fegyverhordozó eszkö­zei egyenlőek legyenek. Ja­vasoljuk azt is, hogy lényege­sen csökkenjen a nukleáris töltetek száma és a lehető leg­nagyobb mértékben korlátoz­zuk a nukleáris fegyverek tö­kéletesítését. A tárgyalások idejére azt ja­vasoljuk, amit a józan ész is diktál: fagyasszuk be mindkét fél hadászati fegyverzetét. Az Egyesült Államok kormánya ezt nem akarja, mivel bele­kezdett a nukleáris fegyver­zet jelentős növelésébe. Fel kell számolni a gyanakvás légkörét! Ez nem fogja rákényszeríte­ni a Szovjetuniót arra, hogy egyoldalú engedményeket te­gyen. Az amerikai kihívásra kénytelenek leszünk saját meg­felelő fegyverrendszereink ki- fejlesztésével válaszolni: az MX-rakétákra hasonló rakéták­kal, a nagy hatótávolságú ame­rikai robotrepülőgépekre saját nagy hatótávolságú robotrepü­lőgépünkkel, amelynek kipró­bálása már tart. Ez egyáltalán nem fenyegetőzés. Mi nem akarjuk, hogy az események ilyen fordulatot vegyenek, és mindent megteszünk azért, hogy ezt elkerüljük. Ám az Egyesült Államok politikáját meghatározó személyeknek és a széles közvéleménynek pon­tosan látnia kell a reális hely­zetet. A Szovjetunió komolyan kö­zelíti meg a bizalomerősítő intézkedéseket is. A korszerű fegyverek gyorsasága és ha­tóereje mellett a kölcsönös gyanakvás légköre különösen veszélyes. A vak véletlen, egy műszaki hiba tragikus követ­kezményekkel járhat. Ezzel az eshetőséggel szemben megbíz­ható védelemre van szükség, s ebben az irányban már tör­téntek is lépések, többek kö­zött a helsinki megállapodá­sok keretein belül. A Szovjet­unió, mint ismeretes, komo­lyabb, átfogóbb intézkedéseket is javasol, s ezeket elő is ter­A vendégek padsorában (balról jobbra, elöl): Todor Zsivkov, Kádár János és Gustáv Husák jesztette a nukleáris fegyve­rek korlátozásáról és csökken­téséről a Genfben folyó szov­jet-amerikai tárgyalásokon. Készek vagyunk megvizs­gálni mások erre vonatkozó javaslatait is, többek között azokat, amiket nemrég az Egyesült Államok elnöke ter­jesztett elő. Ám csupán azok az intézkedések, amelyekről ő beszél, a kölcsönös bizalmat­lanság légkörét nem oszlatják szét, a bizalmat nem állítják helyre. Ennél többre van szük­ség: a körülmények normali­zálására', az ellenségeskedés és a gyűlölködés hirdetéséről, a nukleáris háború propagandá­járól való lemondásra. A fegyverkezési hajsza be­szüntetését, az államok közöt­ti nyugodt, korrekt viszonyok­hoz, az enyhüléshez való visz- szatérést különösen fontosnak tekintjük Európa szempontjá­ból — hangsúlyozta Andro­pov. Kontinensünkre most új veszély leselkedik — az a le­hetőség, hogy Nyugat-Európá- ba több száz amerikai rakétát telepítenek. Ez még töréke­nyebbé tenné a békét. Véleményünk szerint Európa és az egész világ népeit fenyege­tő veszélyt el lehet hárítani. A Szovjetunió ennek érdekében kész nagyon messzire elmenni. Javasoltunk, hogy kössünk egyezményt, amelyben lemon­danánk minden, európai cél­pontokra irányított nukleá­ris fegyverről, a közepes hatótávolságúakról és a har­cászati redeltetésűekről egy­aránt. E javaslatunk süket fülekre talált. Elfogadni szem­mel láthatóan nem akarják, nyíltan visszautasítani viszont félnek. Szeretném ismételten megerősíteni, hogy javaslatunk továbbra is érvényes. Javasoltuk azt is, hogy a Szovjetunió és a NATO orszá­gai közepes hatótávolságú fegy­vereik számát alig egyharma- dára csökkentsék. Az Egyesült Államok ebbe sem akar bele­egyezni. A maga részéről a ne­vetséges módon nulla-megol­dásnak nevezett javaslatot ter­jesztette elő. Ennek célja vala­mennyi közepes hatótávolságú szovjet rakéta felszámolása a Szovjetuniónak nemcsak az európai, hanem, ázsiai területén is, miközben megmaradna, sőt tovább nőne a NATO európai nukleáris rakétakészlete. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Szovjetunió ebbe bele­egyezik. A magunk részéről azonban készek vagyunk arra, hogy a Szovjetuniónak csak annyi ra­kétája maradjon Európában, amennyivel Anglia és Francia- ország rendelkezik. Ez azt je­lenti, hogy a Szovjetunió több százzal csökkentené rakétái számát, s ezen belül több tu­cattal a legkorszerűbb, nyuga­ton SS—20 néven emlegetett rakétái számát. Ha az angol és francia rakéták száma a későb­biekben csökkenne, akkor a szovjet rakéták száma is ugyan­ilyen mértékben csökkenne. Ez­zel együtt megállapodásra kell jutnunk arról is, hogy azonos mértékűre szállítjuk le a két fél közepes hatótávolságú nuk­leáris fegyverek hordozására alkalmas repülőgépeinek szá­mát. ’ Felszólítjuk partnereinket, hogy fogadják el ezt az igazsá­gos megállapodást, és éljenek a lehetőséggel, amíg az meg­van. Senki ne essen azonban tévedésbe: soha nem engedjük meg, hogy saját biztonságunk és szövetségeseink biztonsága veszélybe kerüljön. KADAR JÁNOS: Mi a széles körű, gyümölcsö­ző, a diktátumtól és az idegen ügyekbe való beavatkozástól mentes együttműködés hívei vagyunk. A Szovjetunió min­dent megtesz azért, hogy a je­lenlegi és a felnövekvő nemze­dékek számára biztosítsa a nyugodt, békés jövőt — mon­dotta Jurij Andropov. Jurij Andropov beszédét követően az ünnepi ülés részt­vevői és külföldi vendégei szó­laltak fel. Beszédet mondott Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszk­vai városi pártbizottság első titkára, Mihail Szolomencev, fiz SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, az OSZSZK Minisztertanácsának elnöke, Todor Zsivkov, a BKP KB fő­titkára, a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsának elnö­ke. Vlagyimir Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az Ukrán Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, majd Ká­dár János, az MSZMP KB el­ső titkára. Mi a szovjet népben a társadalmi haladás úttörőjét, felszabadítónkat tiszteljük Megtiszteltetés számunkra, p hogy e kiemelkedő ünnepen, a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulóján átadhatjuk önöknek s az önök személyé­ben a nagy szovjet népnek a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának és Miniszterta­nácsának s a szocializmust építő magyar népnek forró üdvözletét, baráti jókívánsá­gait — kezdte beszédét Kádár János. A nagy Lenin alapította szovjet állam fennállásának hat évtizede a harc, a megfe- szítet munka, a hősies helyt­állás korszaka volt. A szov­jet hatalom győztesen került ki a polgárháborúból és a kül­földi intervenció elleni harc­ból, visszaverte a fasizmus orvtámadását, kiállta a hideg- háborús évek próbáját. A szovjet nép pártja vezetésé­vel korszakalkotó vívmányo­kat ért el az új társadalom építésében, a haza felvirágoz­tatásában. Az egyetemes tör­ténelem lapjairól immár kitö- rölhetetlenek azok a hatalmas eredmények, amelyekről bará­tunk, Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára szólt. A Szovjetunió egész törté­nelme bizonyítja, hogy milyen hatalmas eredmények elérésé­re képes a kapitalista kizsák­mányolástól a feudalizmus béklyóitól, a nemzeti elnyo­mástól megszabadult nép, a testvérként egyesült dolgozó osztályok, nemzetek és nemze­tiségek. A szovjet nép törté­nelmi vívmányai fényesen bi­zonyítják a marxista—leninis­ta elmélet el nem évülő igaz­ságainak életerejét, a szocia­lista társadalmi rendszer ma- gasabbrendűségét, a lenini nemzetiségi politika helyessé­gét. A Szovjetunió történelmi tapasztalatai az egész haladó emberiség figyelmen kívül nem hagyható szellemi érté­keit jelentik, és azokat a szo­cializmus építésének útjára lépett népek országuk adottsá­gait, történelmi fejlődésük nemzeti sajátosságait tekintet­be véve már ma is hasznosít­ják. A magyar kommunisták, a szocialista eszmék magyar hívei így tekintenek a szovjet tapasztalatokra. Mi a szovjet népben a társadalmi haladás úttörőjét és felszabadítónkat tiszteljük, s ilyenként szívből gratulálunk nagy barátunknak eddigi eredményeihez, kívá­nunk új sikereket a kommu­nista építőmunkában, s kíván­juk azt is, hogy békében él­vezhesse munkájának gyü­mölcseit. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmével s az abból született szovjet ál­lam létrejöttével az emberiség történelmének új korszaka vette kezdetét^ A Szovjetunió léte, dinamikus fejlődése gyö­keresen megváltoztatta a vi­lág arculatát. A szocializmus eszméinek megvalósulása ösz­tönzést adott az elnyomott és kizsákmányolt millióknak, a nemzetközi munkásmozgalom­nak, a világ haladó mozgal­mainak, a gyarmati népek függetlenségi harcának. A vi­lág első szocialista államának, a Szovjetuniónak döntő szere­pe volt a fasizmus leverésé­ben. A fasizmus elleni győze­lemmel új erőviszonyok ala­kultak ki a világban. Az új szocialista országok létrejöttével a szocializmus világrendszerré vált, széthul­lott a gyarmati rendszer, és a saját sorsuk uraivá lett népek a társadalmi fejlődés útját keresik és találják meg. A ha­talmas Szovjetunió, az eszmék és az alapvető érdekek alap­ján tömörülő szocialista or­szágok közössége, a politikai nyomástól, a gazdasági kiszi­polyozástól, mindenféle impe­rialista függéstől szabadulni törekvő fejlődő országok léte a mai világhelyzet meghatá­rozó tényezője. A Szovjetunió hatóereje és politikája döntő szerepet játszik abban, hogy napjainkban érvényesült, va­lósággá vált a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­nek lenini elve, és többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen a háború. Ma a világnak számos feszí­tő, megoldatlan politikai, gaz­dasági problémája van. Eze­ket tetézi a NATO vezető köreinek törekvései nyomán fokozódó fegyverkezési ver­seny, a népek békéjét fenye­gető veszély. Mégis bízunk. Ügy tartjuk, hogy a Szovjet­unió. a Varsói Szerződés bé­kés szándékai és védelmi ere­je, a szocialista országok, a népek béketörekvései, a pol­gári politikai körök józan, enyhülést kívánó embereinek együttes erőfeszítései elég ha­tékonyak lesznek. -Mi a vitás nemzetközi kérdések — az ér­dekeket kölcsönösen ■figyelem­be vevő — tárgyalásos rende­zésének hívei vagyunk Tud-» juk, hogy ezért még sokat kell dolgozni, de bízunk, hogy ér­vényesül igazságos álláspon­tunk, amely az egyenlő biz­tonságot a fegyverzet alacso­nyabb szintjén garantálja, s a jövőre nézve az emberiség nem az önmegsemmisítés, ha­nem egy békésebb világ felé halad. A Magyar Népköztársaság­ban a politikai helyzet szi­lárd. Népünk, követve és tá­mogatva pártunk XII. kong­resszusának útmutatásait, a fejlett szocialista társadalom építésén, jelentős társadalmi vívmányainak megvédésén, megszilárdításán és gyarapí­tásán munkálkodik. Fejlődé­sünk mai, magasabb szaka­szának új követelményei, a sok nehézséget támasztó ked­vezőtlen nemzetközi gazdasági körülmények bonyolult fel­adatok megoldását követelik tőlünk. De van vezérlő esz­ménk, a marxizmus—leniniz- mus, bevált politikánk, szi­lárdan megalapozott szocialis­ta rendszerünk, s ami a leg­főbb, kölcsönös a bizalom a párt és a nép között. Erőin­ket mozgósítva megoldjuk fel­adatainkat, s biztosíthatjuk barátainkat, a Magyar Nép- köztársaság tovább halad a szocializmus útján. A magyar kommunisták, népünk az elmúlt évtizedek­ben ugyancsak nehéz törté­nelmi úton jártak. Ennek az útnak sok tanulsága van szá­munkra. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy az élet pártunkat és népünket is a tényekkel, a helyzettel való számvetésre tanította. Mi a valóságból kiindulva bizakod­va tekintünk előre. Bízunk eszméink erejében, szocialista rendszerünk hatékonyságá­ban és mindenekelőtt bízunk népünkben. Bizakodásunk másik forrása az internacionalista szolidari­tás. Biztos támasz számunkra, hogy nagy barátunkkal, a Szovjetunióval egy úton, együtt haladunk, évről évre erősödik a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság, mélyül és bővül politikai, gaz­dasági és kulturális együtt­működésünk. Barátként, önökkel együtt átéltük azt a nagy csapást, amely a felejthetetlen emlékű Leonyid lljics Brezsnyev elv­társ elvesztésével bekövetke­zett. Üdvözöltük Központi Bizottságuk világos állásfog­lalását, hogy eltökélten halad­nak tovább a lenini úton. tö­retlenül folvtatják politikáju­kat. Pártunk, kormányunk, a magyar név üdvözli és teljes meggyőződéssel támogatja a Sznvietunió vagy fontosságú béke javaslatait. Mi a jövőben is együtt fogunk munkálkod­ni szovjet barátainkkal, a testvéri szoviet néppel, mind a ' kétoldalú kapcsolataink vo­nalán, mind a Varsói Szerző­dés és a KGST intézményesí­tett kereteiben. Elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Megismétlem pár­tunk, kormányunk. népünk szívből jövő üdvözletét a nagy (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents