Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-19 / 298. szám
1982. DECEMBER 19., VASÁRNAP 5 Jegyzet Logical puzzle H a mindenki úgy gondolkodna, mint én, akkor bizony be lehetne csukni a karácsonyi vásárokat. Az a véleményem, s ezt senkire sem szeretném ráerőszakolni, hogy olyasmit nem érdemes ajándékozni, amire szüksége van az embernek, mert azt úgyis mindenki megveszi magának. Haszontalanságot meg minek vennék? A gyerekek persze kivételek. Nekik jár az ajándék, akár jók, akár rosszak. Isten őrizzen attól, hogy az ajándékot összekeverjük a jutalommal. Az előzőekből következik, hogy nem kerülhettem el a nagykőrösi játékboltot, midőn karácsonyi kirándulásra indultam. Ebben az üzletben találkoztam az „ördögi háromszöggel”, mely jó játéknak látszik, s Kelebián készül a Rákóczi Csillaga Mgtsz-ben. Hanem a doboza nagyon kacifántos feliratú. Ugyanis az van ráírva, hogy ez az ördögi háromszög nem egyéb, mint „logikai puzzle”. A kereskedelemben jártasak tudják, hogy a puzzle általában összerakó játékot jelent. A magyar kereskedelmi nyelv szerint ez a játék nem puzzle. Egyébként ez a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy nem, általában nem helyes félig magyar, félig idegen nyelvű nevet adni még játékoknak sem. Tehát vagy „logical puzzle” vagy „logikai rejtvény”. A puzzle ugyanis lefordítható szó, s valóban rejtvény, fejtörő a magyar megfelelője. Ámde azt is jelenti, hogy zavar, zavarodottság. Amiből az is következik, hogy az „ördögi háromszög”-nek mégiscsak van valami köze a kifogásolt angol szóhoz. E Inevezői fejében ugyanis könnyen lehet valamiféle puzzle. A kelebiai játék polcával szemközti állványon nagykőrösi játékot találtam. Fából készült, s ízlésesen csomagolt kutyuska volt ez, a Monori Kefe- és Játékgyár nagykőrösi részlegének terméke. A csinos jószág a Dugli névre hallgat. Minthogy magyarul ezzel a szóval sem tudtam mit kezdeni, angolul próbáltam olvasni. Ettől viszont elpirultam, mert bár ilyen angol szó tudtommal nincsen, de az eleje, hogy finom legyek, emlőt jelent. Erről az jutott eszembe, hogy hátha a dud- li-t ferdítették el, ami viszont német szó, s mostanság inkább a cumi, a cucli járja helyette. Mindenesetre a Dugli, akárhogy született is, meglehetősen német hangzású. Nudlira, hokked- lire hasonlít. E gyébiránt ez a játék nagyon tetszett, mégsem „dugliztam” a zsebembe, illetve helyeztem a kosaramba. Képtelen volnék játék közben imigyen szólftgatni: „Dugli! Gyere a gazdihoz!” Farkas Péter Nem csak kenyérrel é! az ember... Percnyi pentosan érkezik a betű Van már olvasnivaló Húszmilliós exportterv Bőröndtől a lángvágóig Azt mondják, szorult helyzetekben születnek a legjobb ötletek. Igaz, a Tex- clektro Ipari Szövetkezetről nem mondhatjuk, hogy szorult helyzetben van. A gazdálkodás nehezebb körülményeit viszont ők is érzik, mondhatnánk, átérzik. S ennek megfelelően keresik a lehetőségeket, például az export növelésére. Pontosan tudják, hogy a vevők manapság nem tolonganak a világpiacon, de tudják azt is, mit követel meg exporttervük. S megszületnek a jó ötleteik, az eredményeket hozó döntések. Szó sincs arról, hogy csodaszereket találnak föl a Texelektro vezetői, szakemberei, de bizonyos lehetőségeket kihasználnak. Hol itt a haszon? Például a bőröndgyárbán. Évekig bérmunkában készítették ezeket a termékeket a tőkés partner által felszerelt gépsorokon. S amikor kínálkozott az alkalom, nem haboztak: megvásárolták az egész gyártósort. Hol itt a haszon? Hatvan- százalékos áron jutottak hozzá egy korszerű termelőberen- dezáshez, amelyet az évek során kitapasztaltak, a hiányosságokat kiküszöbölték, a gyártási technológiát bejáratták. Igaz, ugyanazt gyártják, mint eddig, de termékeiket most mór a maguk hasznára értékesíthetik. A dolognak mindössze egy szépséghibája van. Hiába jutottak olcsón a gépsorhoz, hiába vásárolták GO százalékos áron, a vámot az új ár után kellett kifizetniük! Már betanultak Figyelemre méltó a lángvágó esete is. Egy svéd cégnek van egy praktikus terméke: kis lángvágó készülék, amely programozható különböző lemezidomok kivágására, amelyek utána már nem igényelnek más megmunkálást. A Texelektro ötéves megállapodást kötött a svédekkel, miszerint első lépésként 100 darab készüléket itt szerelnek össze eredeti alkatrészekből. Közben a szövetkezet beindítja az alkatrészek gyártását is, s amilyen ütemben fogy a svéd cég raktárkészlete, úgy növelik ők a termelést. Jövő év végére teljes egészében a Texelektrónál készül a lángvágó. Az idei kétszáz darabco termelés jövőre a félezret is eléri. Nem nagy tétel igaz, de mintegy 30 ezer forint értékű termékről van szó. Lieenc helyett S ebben mi az ötlet? A szövetkezet egy exportot növelő termék gyártásához jutott licencvásárlás nélkül. S mivel a készüléket továbbra is a svéd cég forgalmazza, nincsen gond a piacra sem, ennek felkutatását, az áru bevezetését már régen elvégezték a svédek. S a gyártás elindítása, fölfuttatása is fokozatosan történhet. Mindössze két kiragadott példa, két termék a Texelektro szinte felsorolhatatlanul hosz- szú oikklistájáról. S ha nem is ezeken múlik a szövetkezet kiviteli tervének teljesítése, mindenesetre hozzájárulnak az ilyen és hasonló ötletek is a mintegy 20 millió forintos exportbevételhez. M. N. P. Havat jósoló, lomha varjúcsapat vitorlázik fölöttünk, reggeli ködben úsznak, majd lehuppannak az őszi vetésre a fekete madarak. Fejkendős, kucamás, nagykabátos férfiak és asszonyok feje mozdul a bákgátas bekötőút irányába, arra, hol a keskeny betonúton balról jobbra bucskázik az UAZ — csúszós deres az út —, Turíkli István gépkocsija. December elejét mutatja a naptár, azt bizonyítja a telihold színű nap is, s a gépkocsivezető hangulata: a nyugdíjak kifizetésén, újságpénz bevételén túlvan már Tunkli István, a nagykátai postahivatal külterületi gépkocsivezetője. Hstszáz porta S hogy közelünkbe ér, huppan még néhányat a terepjáró, s megáll. Kilép fülkéjéből a fiatal férfi, s fölnyitja a levélszekrények tetejét. Megyei lap, Szabad Föld, rádióújság bújik a ládák aljába, no meg a névnapi, karácsonyi üdvözlőlapok korai serege. Suhajda Józsefné — Panni néni — asszonytársaihoz hasonlóan, kilométereket gyalogolt, hogy találkozhasson „Pistával”, illetve a gépkocsis kézbesítő szállította, papírra írt jókívánságokkal. Itt, az Erdő- szőlő iskola előtt levő, tám- pontos kézbesítésű telephelyen is megszokott látvány, hogy a terepjáró autó érkezésekor csi- vitelő aasszonysereg lesi: mi kerül a szomszéd levelesládájába? — Azelőtt minden tanyára bezörgetett a postás — mondja Panni néni —, most mi jövünk a küldeményekért. Ha száraz az út, nem is baj, jólesik egy kis séta. A csomagot, táviratot azonban most is helyünkbe hozza a gépkocsi. — Tréfának vegye kedves- kém, de úgy hírlik, errefelé nemigen hasonlítanak a gyerekek a postásra — évődik egy apró nénike, Mikii hászlóné. Azelőtt, azaz hét éve már kerékpárral, motorral, lófogattal járták a kézbesítők a Nagy- káta környéki tanyákat, de a megsokasodott küldeményeket 1975 januárja óta gépkocsival szállítják támpontokra a postások. Hétfő kivételével naponta, percnyi pontossággal érkezik a járat, s a környékbeliek — állítólag — Tunkli István gépkocsijához igazítják óráikat ... — Tizenhárom, ehhez hasonló telephely van Nagykáta külterületén — mondja a fiatalember. — A több, mint hatszáz család részére én hordom az újságot, a táviratot, a csomagot s a pénzküldeményt. Reggel nyolckor indulok, s mire végzek, mögöttem van hetven kilométer. Ezt már nem győzném kerékpárral, lóícgattal. de még motorral sem. Tunkli István a hetvenes évek közepén öltött magára először postás uniformist. Küszködött az istenverte dűlőkkel, azokban az években vált igazán vérbeli postássá. — Most gyakrabban találkozom a lakókkal, szeretnek az emberek, kínálnak jó szóval. nyáron hűsítővel, ilyenkor, télen forró teával. Ha egy-egy telephelyre megérkezik a zöld autóval, a fiatal férfit fiukként köszöntik a tanyai öregek. Igen, a közel hatszáz lélek többsége közelebb van a hetvenhez, mint a harmadik ikszhez — évről évre mind kevesebb ismerős arccal találkozik Nagykáta külterületén a kézbesítő ... — Bár az is igaz, mind kevesebb körzetemben az üres, elhagyott tanya — mondja Tunkli István, miközben a Fekete-erdői telephely felé robog a gépkocsi. — Mind több nagyközségi lakos hasznosítja a kertet, az udvaron hagyott istállót, ólakot. S ezzel együtt emelkedik körzetemben az újságok, folyóiratok példányszáma is. A tanyák többségében van villany, annak fényénél olvasnak ma már az emberek — száznyolcvanöt tévékészülék elé ülnek esténként. Most, december elején több, mint négyszáz újságot kézbesítek — ennyi napi- és hetilapra fizetnek elő az itteniek. Ajándék naptár — S a kézbesítő is szeret olvasni? — Műszak után, négy óra körül már otthon vágyóik. Dolgozom a ház körül, vagy — ha időm engedi — olvasok. Újságokat, képeslapot, könyveket. S míg a telephelyeken várakozók, átbogarászom a reggeli lapokat is, hadd tudjam és tudassam: mit mond rólunk a világ... Lassít az UAZ, jobbra indexel Tunkli István: a legnagyobb, harmincöt ládás telephelyre érkezünk. Szatyros-ko- saras asszonyok, kerékpáros férfiak bújnak elő a szomszédos vegyesboltból. Sárga baju- szú öregúr lép a gépkocsihoz. — Hozott-e betűt, Pista? Merthogy — adja a magyarázatot — az asszony csak úgy tud jót főzni, ha közben fölolvasok neki. — No, ugye, Miska bácsi, nemcsak kenyérrel él az ember — nevet Tunkli Isitváry s a férfi kezébe nyom egy alig száradt, festékszagú újságot. — Ezt meg — matat a kézbesítő a gépkocsi belsejében —, ezt a naptárt ráadásnak adom... Holnap ismét Folyik még néhány percig a szó, aztán lezárja a ládák tetejét, s indul a következő telephelyre Tunkli István, a nagykátai postahivatal külterületi kézbesítője. Gépkocsija nyomában száll a por, kavarog a pára, s aztán újra megül a csönd itt, Nagykáta alatt, a Fekete-erdő dűlőben. Az újabb hírekig, azaz holnap délig... Besze Imre Eljutott Kínába He^ler-forgó A Transelektro külkereskedelmi vállalat több mint 42 millió svájci frank értékű szerződést kötött kínai céggel két, Heller-forgó légkondenzációs hűtőtorony és az azokhoz szükséges segédberendezések szállítására. A berendezéseket a Datongban épülő hőerőműben szerelik fel és 1985—86-ban adják át. Ilyen hűtőtornyokat a magyar külkereskedelem eddig nem szállított a Kínai Nép- köztársaságba. A kínai partnerek egymillió frankért megvásárolták a Heller-forgó berendezések licen- cét is. Kerekeken gördül ScVlQ7ClÓ Tél eleji ígéretes készülődés a kánikulára: a Műanyagipari Vállalatnál megtették az előkészületeket annak az új ötszázliteres műanyag, csapra verhető sörtároló és -szállító tartálynak a gyártására, amely javulást hozhat a strandok, nyári vendéglők sörellátásában. Az új hordó révéin a sör kedvelőinek a legnagyobb hőségben — amikor a palackozó berendezések már nem győzik a munkát — sem kell nélkülözniük hűsítő italukat, mert a sörgyárakban feltöltött tartályok minden különösebb előkészület nélkül, bárhol csapra verhetők. A nyomás alatt levő tartályok kis kerekeiken könnyen kiguríthatók akár a strandok alkalmi elárúsítóhe- lyeire is, s a műanyag hordó különleges hőszigetelése a tűző napon is megtartja a sör kellemes hőfokát. Az első, jövő év elején elkészülő mintadarabok már elővételben gazdára találtak, a Nagykanizsai Sörgyár, valamint a Borsodi Sörgyár jelentette be igényét. VASÁRNAPI GONDOLATOK Ä JÁTÉK VARÁZSA Z súfolt a HÉV-szerelvény, de még jut hely a kétgyermekes édesanyának. Éppen jut a kora reggeli szürkületben. Kmt köd bújtatja a házakat, fákat, — nem csoda, hogy a két kisfiú — egyik kiscsoportos, másik nagycsoportos lehet: nyűgös. A frissen, jól ápolt anyuka azonban türelmes: csákót, sótartót, kis hajót hajtogat kitépett füzetlapokból, s azonnal abbamarad a pityergés, sőt a dallamot már együtt éneklik: Kerekecske dombocska, itt szalad a nyulacska. Pomáznál még könnyeik peregtek, Békásmegyernél már javában nevettek önfeledten, s bár egyre tömöttebb lett az első kocsi — ők nem érzékelték, sem az anyuka, sem a gyerekek. Tündérkertté változott az utazás, s egyre vidámabban ugrált a kisebbik, amikor az idősebb óvis betűket kezdett róni az üres papírra a szőke mama irányításával: Pocakos betűt írj — s már megjelent a P diagramja, melyet követett a háromfogú fésűs E ákom- bákomja és a T és az I. Micsoda duhaj jókedv támadt erre! Peti örült leginkább, mert az ő nevét írták a lapra, s két, közben felszállt iskolás lány is abbahagyta a Toldi olvasását, annyira ránangolódtak e kis lurkók örömére, sőt egy szakállas férfi is táskájába tette az újságot, hiszen ez nagyobb esemény volt, mint az, hogy az OSC vízilabdacsapata egy góllal kikapott a CSZKA együttesétől és a Tatabányai Bányász legyőzte a Videotont. Az asszony és a két kisfiú lett a kora reggeli HÉV-vagon meghatározó hangulatteremtője. Ök a mese szigetén éltek — egy mozgó, szálló varázsdobozban, s már nem látták a ködöt, nem érzékelték a beáramló hideget, amikor december özönlött be a megállónál. A játék friss ereje hozta a hirtelen hangulatváltozást. Testesült a költészet, először József Attila, aki sürgette a jövőtől, — a mi jelenünk az —, hogy játszani is engedje a társadalom gyermek és felnőtt fiait. P omáztól a Margit-hídig ez a metamorfózis zajlott le: engedi. Ök válaszoltak papírcsákókkal és énekes mondókákkal Kosztolányi kérdésére is: A játszótársam mondd akarsz-c lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani? Szeretnek, akarnak, tudnak: anyák és gyermekek, felnőttek és fiatalok, itt, nálunk és most, Magyarországon reggel 7 órakor Budakalász, Pünkösdfürdő és Csillaghegy térségében. Losonci Miklós r Csillogás Különösen hangzó megjegyzés ragadta meg képzeletem. A kislányok csak csillogni szeretnek a pult mellett — mondta Dunakeszin, az ABC-áruház egyik eladója, miközben a munkával eltöltött napot igazolva, aláírta a tanulók ellenőrző könyvét. Mit jelent vajon, ha valaki csillogni akar a pult mögött? Mint kiderült, nem feltűnő viselkedést, netán kihívó öltözködést értettek alatta, hanem alkalmat a megszerzett szakértelem bemutatására és kapcsolat- teremtést a vásárlókkal. Például, ha valaki ügyes, akkor szép vékonyra szeleteli a párizsit és első nekifutásra a kívánt tízdekás darabot vágja le az ementáliból. A figyelmesebb vásárlók (ilyenek is léteznek) megköszönik a pontos mérést, a kedves kiszolgálást, esetleg tanácsot is kérnek. Tudakolják, hogy friss-e a disznósajt és mennyi bors került a kolbászba? Szakmai ambíciót, becsvágyat jelent hát ez a csillogás. És mégis, némileg elítélő színezetet kapott az idézett mondat. A középkorú, kicsit fáradtnak tűnő asszony még hozzátette: nemcsak ebből áll a bolti munka, hanem sok olyasmiből, amit a kislányok nem szeretnek. Takarítani kell az üzletet, tisztán tartani a kosarakat, kirakni a polcra a kenyeret, elhelyezni a hűtőpulton a tejet, és így tovább. A nehéz, kényelmetlen feladatok elvégzése után kell kedvesen mosolyogni a vásárlókra! Nem pedig előtte, s főleg helyette... Kinek van hát igaza ebben a szakmai csillogás vitában? Szerintem azoknak, akik megtalálják a munka elosztásának ésszerű arányait. Nem lehet mentesíteni a fiatalokat a mindenkire háruló közös terhek vállalása alól, de lehetőséget kell adni nekik, hogy gyakorolják a kéo- zettséget igénylő tennivalókat, és minél előbb sikerélményt szerezzenek. Minden pályának van — igazán csak a bennfentesek számára érzékelhető — fénye és árnyoldala. Mint ahogy valamennyi mesterségnek léteznek a naptárban nem jelzett, de sok örömöt adó házi ünnepei is. Régi, híres cukrászok életének krónikájában lapozgatva ismerkedtem meg a XIX. századi Auguszt mester (leszármazottai ma is a szakmában dolgoznak) szokásaival. A dinasztia alapítója napi tizenkét-ti- zennégy órát dolgozott vanília- és csokoládéillatú konyhájában, de minden délután egy kis időre megszakította a m inkát. Ilyenkor ünneplő, sötét ruhát öltött és házigazdaként leült a vendégei közé. Amikor pedig letelt a fél- vagy egy óra, amit engedélyezett magának, visszament a konyhába, ahol éppúgy verte a habot és sikálta az üstöt, mint fizetett alkalmazottai. Nem ismerem a mai üzletvezetők, főnökök, első- és másodhelyettesek időbeosztását, de tudom, hogy sok órát töltenek adminisztrációval, kimutatások készítésével. Ritkán jut idejük arra, hogy a vásárlókkal beszélgessenek. Az ünnepi öltöny meg, ugyan kinek jutna eszébe? Ilyen körülmények között érthető, ha szokatlan a fialok csillogási vágya. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a nemszeretem fel- elvégzéséből ne vegyék ki a részüket. Többször jártam a beszélgetés óta Dunakeszin, az ABC-áruházban. Mindig rend fogadott. Mint a többi vásárló, én sem tudom, kinek a keze nyomán lettek tiszták a kosarak, került papír a kenyér alá és tűnt el a behordott latyak a kőkockákról. Valóban nem lehet csillogni ezekkel a munkákkal. De nélkülözhetetlenek. Gál Judit
