Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
IX. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM 1982. DECEMBER 18., SZOMBAT Kánkánszoknyák exportra Évenként mintegy tizennyolcezer szoknyát és egyéb ruhaipari terméket készítenek, s az idén már tőkés exportra is dolgoztak a Péccli Ruhaipari Szövetkezetben. ★ Jobb oldali képünkön: Szé- nási Tiborné meós az elkészült szoknyákat ellenőrzi. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Alsó képünkön: A szalagon dolgozók a Huckc, NSZK-beli cég részére gyártott leányka kánkánszoknyákat varrják. A kép előterében Besnyői Pálné látható munka közben. A kisszövetkezet: más Kemény munkával bizonyítanak Mit jelent kisszövetkezetnek lenni? Benne dolgozni, tervezni? Egy évvel ezelőtt az akkor éppen kisszövetkezetté alakult péceli vasipariaknál bizakodó volt a hangulat: remélték, hogy az új forma, új lehetőségeket is nyújt. Nos, egy év elteltével, sok-sok munkával a hátuk mögött elegendő tapasztalat Jialmozódott fel ahhoz, hogy az elnök: Juhász Gyula és a főkönyvelőnő, Markó Zoltánná kérdésünkre — megérte-e — azt válaszolták: igen. Bár az elnök azt is hozzáteszi; igaz, nem is volt más választásunk. Gyors alkalmazkodás Keresett játékszerek Autók a házi műhelyből Ritka az olyan üzem, műhely, amely ne keltene érdeklődést a szomszédokban vagy az éppen arra járókban. Pedig van olyan is, amelyik szerényen húzódik meg, például az a családi házban lévő, amit Gödöllőn a Blaha strandfürdő szomszédságában találhatunk. A garázsajtó felett tábla hirdeti Kormos Gyuláné játékkészítő nevét. Kopogásunkra mosolygós arcú, fekete szemű asszony nyitott ajtót. Régi ismerős, legutóbb a járási hivatal nagytermében rendezett műsoros nyugdíjas-találkozón serénykedett, fogadta, vezette helyükre az érkezőiket. A Hazafias Népfront városi bizottsága, vagy a KIOSZ rendezvényein mindig megtalálható, s tagja a KIOSZ országos választmányának is. Szívesen beszél életéről, sorsának alakulásáról, családjáról, a munkától. — Nincs mit titkolni, mindenki ismer — mondja ízes magyarsággal. — ■ Tizenegy évet ledolgoztam a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, majd tíz évet az áfésznél. De mindezt ne írja meg — kérlel —, mert megtudják, hogy hány éves vagyok! — Aztán jót nevet. ■ — Bakonyi lány voltam, onnan kerültem el Gödöllőre. Édesapám Bakonyszombathe- lyen lakott és egy napon súlyos beteg lett. ágynak dőlt és ápolni kellett. Nem maradt más hátra, minthogy kilépjek a munkahelyemről. Pedig szerettem a közösségben dolgozni. Rendszeresen lejártam a Bakonyba, de ugyanakkor itthon is volt két férfi, a férjem és a nagy fiam, akiknek ellátásáról gondoskodnom kellett. Felmértük a helyzetet és úgy határoztunk, hogy kötetlen munkaidővel járó foglalkozásba kezdek. Így esett a választás a játékkészítésre. Megfelelő kínálatot kaptam, s megragadtam az alkalmat. Most egész nap játékot készítek. Közben a katonaságtól leszerelt a nagyfiú, és ő is segíti édesanyját. Kis autókat gyártanak a fröccsentéstől a festésen és szerelésen keresztül a végmunkáig, a csomagolásig. Termékeik a kiskereskedelmen keresztül kerülnek forgalomba. Ezek a modelleik beváltak, keresettek a piacon, amit legjobban az bizonyít, hogy már hat éve gyártják. — Ennek a kenyérkeresetnek is megvan a maga árnyoldala. Most, ünnepek előtt nagy a kereslet, utána húsvé- tig jön a pangás — mondja Kormosné, aki készségesen megmutatja a lakást. Itt van a fröccsöntő gép, sajnos, az automatája éppen elromlott, most várjuk az iparost. A másik kis helyiségben történik a festés, a harmadikban a szerelés és csomagolás. A sokszínű autók kedvelt játékszerek, a gyerekek szerte az országban szeretik, s a kereskedelem mindenhová eljuttatja. Csiba József Homoki Nagy István Kiállítás, vetítések Homoki Nagy István, az ország határain kívül is jól ismert, három éve elhunyt természetfilmes emlékére nyílik kiállítás holnap, vasárnap öt órakor a városi-járási művelődési központban. Előtte három órától az emlékezetes, nagy sikert aratott Cimborák hegyenvölgyön című filmet vetítik. A kiállítást György István filmrendező, érdemes művész nyitja meg. A tárlat január 8-ig tart nyitva, s szerdát kivéve naponta délután négytől este tíz óráig tekinthető meg. Ezalatt még három olyan filmet láthat a közönség, amely annak idején ismertté tette Homoki nevét, s amelyekben a gödöllőiek és a környékbeliek szűkebb pátriánkbeli tájakra ismerhetnek, hiszen a felvételek közül nagyon sok készült itt, a gödöllői Mafilm-telepen és a környező dombokon, erdőkben. December 24-én, pénteken délután négykor a Cimborák nádi szélben, december 28-án ugyancsak délután, két órától a Gyöngyvirágtól lombhullásig, január 6-án este hattól pedig a Vadvízország című filmeket vetítik. Már ennyiből is kitetszhet, a kisszövetkezetek élete sem fenékig tejfel. Van gond is — ebből a több —, van öröm és eredmény is. A legelső dolog, amivel kezdenünk érdemes, akár személyesnek is tekinthető. Az elnök nem kevés megnyugvással látja megvalósulni elgondolásait, ő hosszú évek óta a kisebb termelési egységek létjogosultsága mellett érvelt. Ezt munkatársaival együtt kemény munkával igyekeztek is alátámasztani. S hogy most végre úgy tűnt: bizonyíthatják életképességüket, még jobban hajtottak. Az év végi becsült mérleg szerint — a pontos számadást később kell elkészíteniük — jól kihasználták lehetőségeiket, s bár rajtuk kívül álló okokból nem tudják teljesíteni maradéktalanul terveiket, nyereségük nem csökken. Mindehhez figyelembe kell venniük, hogy a kisszövetkezet más. Talán nem tévedünk, hogy a közbejött nehézségek tették igazán próbára a formát. Hiszen nem kevesebbről volt szó, minthogy több jelentős megrendelésüket mondták le év közben, vagy a már kész árut nem volt hajlandó átvenni a kereskedőpartner. Ügy vélhetnénk, a kisszövetkezetnek éppen a gyors alkalmazkodás, a rugalmas váltás a sajátja, s ez így is van; a péceliek is kimásztak a bajból. De mégis az a véleményük, hogy ez az eljárás nem éppen a legtisztességesebb, hiszen egy ilyen kis cégnek minden munkadarab számít, s itt nem arról volt szó, hogy, a tisztességes versenyben maradtak. alul, hanem hogy a partner rosszul mérte fel az igényeket. Hej, szabályok! Aztán, hogy a gondoknál maradjunk: a kisszövetkezet jogi szabályozása még nem forrott ki igazán. Nemcsak a péceliek véleménye, hogy talán részben azért, mert még mindig nem tekintik őket egyenlő partnernek, s megkérdezésük nélkül állítják össze az újabb és újabb rájuk vonatkozó szabályokat. Kát példa. Korábban tömérdek teendőt adott a statisztika, amit ugyan jogszabályban csökkentettek, de egészen a félévig mégis megköveteltek tőlük. Szerencsére ez megszűnt. Mint ahogy jövőre már nem Krónikaírók Tanácskozás a pályázatról Az agrártörténet-kutatás lehetőségei a krónikaíró mozgalomban címrpel tart előadást Balia G. Tamás egyetemi docens a Hazafias Népfront gödöllői Bizottsága krónikaíró csoportjának december 21-i összejövetelén. A délután 5 órakor kezdődő összejövetelen a pályázatok beadásával kapcsolatos tudnivalókat is megtudhatják az érdeklődők. Az értekezlet helye a városi művelődési központ Galga-terme. kell kétszer adózniuk az ,SZTK-hozzájárulás után, korábban ugyanis az volt a helyzet. Igaz, a mostani új megoldás viszont tovább élezi a dolgozók és a vezetők érdekeltségének ellentmondásait. ' Mert jelenleg a szabályozók szerint a kisszövetkezet vezetése arra van ösztönözve, hogy a saját prémiuma növekedése érdekében kevesebb bért fizessen ki év közben a dolgozóknak. A megoldás egyelőre az, hogy a korábbiakhoz képest az igazán jól dolgozó szövetkezeti tagok keresete akár 25 —30 százalékkal is nő, a vezetők pedig jó, ha megkeresik azt, amit korábban. De talán később ez is kialakul, s a dolgozók is megértik majd: hogyha bér helyett prémiumot kapnak az év végén; a nagyobb összeg kárpótolja őket a havi tartalékolásért. S bár korántsem panaszfórumot tartottak a kisszövetkezetben, de azt is sérelmezik, hogy a vezetők az újabb ren- délkezések értelmében nem kaphatnak gépkocsiátalányt. Itt is az történt, hogy — szerintük — nem vették figyelembe a sajátosságokat. A péI celi Vasiparnál, írd és mond, három vezető van: az elnök, a főkönyvelő és a műszaki ellenőr. Rajtuk kívül még három adminisztrátor és néhány művezető, a többiek, a hetvenegy dolgozóból legalább hatvanan konkrét termelő munkát végeznek. így viszont a vezetőkre hárul tömérdek olyan tevékenység, az ellenőrzéstől az anyagbeszerzésig, amit busz- szal, vonattal ugyancsak nehéz megcsinálni. Ezért elégedetlenek. Nem nyolc óra összességében úgy tűnik, hogy sikerült a váltás. Az idén összesen csak négyen léptek ki a cégtől, ők is egytől egyig családi okok miatt. .Általában nőtt a fizetség, igaz a munka is, ami már nem napi nyolc óra! De a több bérért a többség a többletmunkát is vállalja. A legnagyobb közös öröm pedig az, hogy még decemberben átadják az új Határ úti telepüket, amelynek építéséről majd az avatás alkalmával számolunk be. G. Z. Még a régi telephelyen: NDK exportra készül a ketrec- szállító-kocsi. Képünkön: Grajnyák Pál hegeszt! a hetvenha- tos széria egyik darabját. Hancsovszki János felvételei A nap programja December 18-án. Gödöllő, művelődési központ: Gyermekprogramok: Csináld magad! (karácsonyi ajándékkészítés), 16 órakor. Karácsonyi ajándékkosár: TRIÄL- játékkiállítás és -vásár, könyv- és hanglemezvásár, 10—18 óráig. A művelődési központ művészeti kiscsoportjának bemutatója, 16 órakor. Ifjúsági rendezvények; Diákstúdió 2. Nyílt nap történelemből. A gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanulói részére Őstörténelmünk címmel előadást tart László Gyula egyetemi tanár, 10 órakor. Ismerkedjünk az írott történeti forrásokkal! Foglalkozásvezető: Horváth Lajos, a Pest megyei Levéltár munkatársa, 14 órakor. Ősi jelképek a magyar tárgykultúrában, foglai- kozásvezető: Csömör Lajos népi iparművész, 15 órakor. Kovács András Októberi * vasárnap című filmjének vetítése, 18 órakor. Beszélgetés a film történelmi hátteréről. Vendég: Vigh Károly (Magyar Nemzeti Múzeum), 19.30 órakor. A természet furcsaságai című kiállítás, megtekinthető 15 —20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megtekinthető 10-től 14 óráig. Hófehérke és a hét törpe. Színes, amerikai rajzfilm felújítása, 4 és 6 órakor. Meztelen bosszú. Színes amerikai westernfilm, 8 órakor. Felnőttek j Mindenki, aki csak kicsit is érintett a közlekedésben, nagyon jól tudja: életünknek meghatározója a mozgás. Mozgás járművel, gyalog, kerékpáron, tehergépkocsin, autóbusszal, és ki tudja, még mivel nem. Görkorcsolyán is, gördeszkán is. Bárhol, bármivel döcögünk, sietünk, jutunk, ruhanunk tovább — egy pici vagy éppen nagy adag felelősség terhel minket, hiszen a súrlódástól, a horzsoláson át az ütközésig többféle kalamajka, baj előadódhat. Nem a gép hibája, de mennél inkább gépesített a mozgásunk, annál nagyobb az eshetősége, a lehetősége, hogy másokkal ütközzünk, koccanjunk. Lehet persze azzal is vétenünk a közlekedés szabálya, etikája ellen, ha rosz- szul állunk. No, nem a szénánkkal, hanem mondjuk, flegma viselkedésünkkel, modorunkkal, ennél fogva a gépkocsival is. Hogyan ■ lehet ezt tenni? A minap az Agrártudományi Egyetemen akadt dolgom, üzletsorára is elátogattam. Láttam, hogy az üzletek előtti parkolóban szépen sorakoznak a személyautók. A legtöbb jól, merőlegesen beállítva várta gazdáját. ■ Egy, csak egy lézengett ott há- nyag eleganciával, szabálytalanul. Igen, az-a fehér Wartburg. Ott, a jól láthatóan felfestett gyalogátkelőn. Körülbelül tíz percig figyeltem a helyzetet: a gyalogosátkelőn jövők szidták, emlegették a hanyag embert. Kisebb s nagyobbacska gyerekek bújtak ki a szabálytalanul parkoló kocsi mögül az úttestre, mi- kökben veszélybe kerültek. Azután megjelent a Wartburg gazdája: kicsiny, mo- kány, köpcös, harminc körüli fiatalember, barna pulóverben. Beszállt, majd elsöpört, mintha mi sem történt volna. Ezúttal nagy dolog tényleg nem történt. Rendszámát már leolvastam volna, de a kosztól csak a kezdőbetű, a T látszott belőle. Mit is érek vele, gondoltam magamban. Nem történt semmi, amiatt, hogy a gyalogosátkelőn parkolt: Hatóság nem vagyok. Aznap ráadásul még egy helyzetet megfigyeltem, abban is legföljebb, mint szószóló teszek észrevételt. Sokan tudják, mások láthatják, amikor a gödöllői Munkácsy út Szabadság úti torkolatához érkeznek, hogy ott csak jobbra, tehát a sorompó felé lehet kanyarodni. Nem így tett egy sárga Nysa vezetője, aki fittyet hányva a kötelező haladást pontosan közlő táblára, a záróvonalat átlépve kanyarodott el balra. Aszód irányába. Másnap vagy harmadnap meg azt láttam, hogy a Szabadság tér felől jövő, a síneken éppen átguruló IFA, ugyancsak a záróvonal:, t átlépve osont be a Munkácsy utcába. Nem értem! Ha egy kicsit poros, sáros az a záróvonal, s ezáltal kevésbé látszik, miért engedmény ez arra, hogy egyesek megszegjék a tiltását. Ha gyerek követ el egy ilyen, illetve hasonló csínyt, legföljebb legyintünk, s azt mondjuk rá: butuska. A durva vétséget elkövető felnőttre már másfajta jelző illik, a felelőtlen, a nagyképű, az ostoba kitétel ilyenkor enyhe kifejezés. Mert mit is mondhatunk á zebrán tanyázóról, a piros lámpánál áthaladóról, a tilos irányba hajtóról. Hiszen azt már a cseperedő gyerek is tudja, milyen bajok történnek manapság a közlekedésben, Csak mi, meglett emberek, felnőttek, nem gondoljuk meg, hogy ebben a nagy és nagyon komoly játékban mit jelentenek a kisebb, majd a nagyobb kihágások. Vagy inkább az a baj, hogy nem előbb, hanem utóbb jövünk rá? Valószínűleg így van. Fehér István :SSÍÍ 0133—1957 (Gödöllői Hírlap
