Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982. DECEMBER 18., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Gazdálkodás - szemléletváltozással Beszélgetés Ádori Károllyal, az MSZMP Dabasi járási Bizottságának első titkárával p Éjszakánként gyakran már csíp* |nek a fagyok. Még néhány hét és «ismét csikorgó lesz a föld, leesik g bizonnyal az első hó, beköszönt a ptéL Az állami gazdaságok és ter- | melószövetkezetek dolgozóinak | azonban nincsen okuk a félelemre. pAz idén — miként az elmúlt esz- p tendőben — újra sikerült a zi- | mankó beállta előtt végezni a | mezőgazdasági munkákkal, biz- ptos fedél alatt, magtárakban, fel- p dolgozó üzemekben a termés. Lát- p szólag olajozottan ment 1982-ben í is a munka az őszi szezonban, palig-alig volt érezhető a felszín p alatt az erőfeszítés. Az idei év | mezőgazdasági munkáinak ered- ményeiről s annak mcgalapozásá- ^ ról, a gazdaságoknak a járásban p betöltött szerepéről beszélgettünk pAdori Károllyal, az MSZMP Da- p basi járási Bizottságának első tit- jj kárával. — Joggal mondhatjuk: a dabasi Járás életét a mezőgazdaság formálta át. Az ország egyik legszegényebb vidékén ma korszerű nagyüzemi gazdálkodás érvényesül, milliárdos szövetkezetek művelik a földet. Hogyan sikerül évről-évre — a gyakran nehezebb körülmények között is — újabb eredményeket felmutatni? Korszerű technika — Valóban igaz, hogy a dabasi Járást a mezőgazdaság formálta át i- ltezdte Adori Károly, majd így folytatta: — Gyenge földeket műveltek e vidéken egykor a gazdák, az elöregedett gyümölcsösök adtak némi jövedelmet. Ma már korszérű, nagyüzemi gazdálkodás jellemzi a járás hét termelőszövetkezetének, egy szakszövetkezetének és két közös vállalatának a munkáját. Alkalmazzuk a technika legújabb vívmányait, nagy teljesítményű erőgépek járják a határt. Hangsúlyozom azonban; a mezőgazdaság dinamikus fejlődése járásunkban együtt járt a gazdálkodók szemléletének gyökeres változásivá k.Má tnár nem kizsákmányolni;; akarjuk a földet, hanem az agrokémia és -technika eredményeit hasznosítva szolgálatunkba állítani. Csak ennek köszönhető, hogy a szövetke- zéteirik idei árbevétele eléri a csaknem 8,5 milliárd forintot, s ez több, mint félmilliárd forinttal haladja meg a tavalyit. Persze csupán forintban nem lehet mérni a világot. Rögtön hozzáteszem: arra kértük a gazdaságok Vezetőit, hogy munkájukban hétköznapi gyakorlat legyen a népgazdasági érdekek szem előtt tartása. Ez eredményezte, hogy az idén nőtt a gabona és a kukorica termőterülete, fejlődött a juhtenyésztés, a szarvasmarha-hizlalás. — Nem volt tehát semmi gondjuk, minden mént rendesen a maga útján gördülékenyen, olajozottan'? — Valótlan lenne, ha ezt így állítanám — folytatta a továbbiakban Adóri Károly. — A kívülálló ugyan mondhatja: könnyű önkritikusnak lenni, amikor már a magtárakban, a feldolgozó üzemekben a termés. Csakhogy a kérdés nem ilyen egyszerű. Van ugyanis gazdaságunk, amely alig tíz esztendővel ezelőtt nem sokkal több, mint 50—80 millió forintnyi árbevételt ért el. Ma már több milliárd forintnyi az árbevétele, bonyolulttá vált termelésének szerkezete, számos partnerrel kell együttműködnie. ködést kell kialakítaniuk a gazdaságok szakembereinek a kül- és bel- honi partnerekkel. Sajátos profilok Felsőfokú képzettség — Mindehhez szakértelemre van szükség. Szerencsére ebből a szempontból sem panaszkodhatunk. Hét termelőszövetkezetünkben 565 egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozik. — Ez még azonban nem minden, hiszen a modern tudományokhoz, modern szemlélet is kell. És rögtön rátérek a gondokra. Közismert nemcsak hazánkban, hanem a nálunk fejlettebb országokban is az ener- gíagond; jelentősen megdrágult az energia, s ez kétségtelenül érzékenyen érint számos gazdaságot. Arra kértük azonban a szövetkezétek vezetőit, dolgozóit, hogy a panaszkodás, a kesergés helyett keressék, kutassák mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenthetők a költségek. Kedvező példának mondom a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetet, ahol az olajtüzelésről jelentős részben a gázfűtésre térnek át. Most milliókat kell költeni erre a beruházásra, amely távlatokban remélhetőleg haszonnal megtérül. Szorosabb kapcsolatot, jobb együttmű— Mit tart kiemelkedő eredménynek. követendőnek a járás mezőgazdasági üzemeinek a gazdálkodásában? — Sok jó példát, eredményt sorolhatok. még akkor is. ha tudom: jócskán- akad gond. A szövetkezetek pénzügyi helyzetének vizsgálatakor kitűnik, hogy folytatódik a 17 esztendős hagyomány. Pontosabban, az eddigi felmérések szerint idén sem lesz veszteséges, szanálandó szövetkezet. Ugyancsak követendőnek ítélem, hogy a mezőgazdasági üzemek nem másolják egymás tevékenységét, hanem törekszenek a legelőnyösebb, sajátos profil kialakítására. A hernádi Március 15. Termelőszövetkezet országos hírű baromfitermelő gazdasággá vált, mely évek óta kiválóan integrálja a háztáji gazdaságokat. A Szabadság Termelőszövetkezet nagy feladatokat vállal a főváros zöldségellátásában. Az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet egyéb érdemei mellett a kisállattenyésztésben ért el nagy sikereket, gazdája a húsgalamb-termelési rendszernek. Említhetem az Örkényi Béke Termelőszövetkezetet, mely kitartóan, szívósan fejlesztette elsőrangúvá tehenészetét. — Mindezek olyan jól példák, amelyeket jómagam természetesnek tartok, a modern gazdálkodás szükségszerű eredményének. Kiemelkedő sikerekről kérdezett azonban, s ezért csak azt mondhatom: legjelentősebbnek a szemléletváltozást tartom. Felismerték a termelőszövetkezetek a megfelelő rangsort a mai, engedtessék talán meg, szövevényes érdekszférában. r — Az emberek végül is ezt érzékelik legközvetlenebbül, hogyan alakul az életük. Amikor körbejárta a dabasi járást, megfigyelhette: ma már ritkábban épülnek egyszintes házak. Legtöbb helyen ott a beépített tető-, tér, az egykori tiszta szoba helyén a tágas társalgó, sokszor a színes televízió. Rendezett, szép a porta, némelyikben fóliasátor készül, másutt a tiszta ólakban gondozott a jószág. Az a véleményem, hogy mindez rendjén van így, s bizonyítja naponta azt az utat, amelyet mezőgazdaságunk formálásában megtettünk. Ez a járás egyértelműen mezőgazdasági arculatú. És ne higgye, hogy lokál- patrióta, vagy a világot túlzottan rózsaszínben látó ember vagyok, amikor nyugodt szívvel kijelentem: a modern életszínvonal megvalósulása elválaszthatatlan a mezőgazdaságtól ebben a járásban. Másképpen úgy fogalmazhatok: a mezőgazdaság tette azzá a járást, ami. — Nyilván nemcsak sikerek, eredmények jelzik a fejlődést. Mi az, amiben leginkább gondot lát? — Nem elhárítom a kérdést, amikor azt válaszolom: az ellenpéldákban. Azt mondtam, hogy az előbb említett -szemlélet általánosnak mondható. Olykor azonban az egyéni, a csoportérdek érvényesül — szerencsére egyre ritkábban — szemben a közérdekkel. Nagyon konkrét példa. Évek óta arra ösztönözzük a gazdaságokat, hogy a népgazdasági érdekekkel összhangban csökkentsék a gazdaságtalan tevékenységüket. Azt kell mondanom, hogy sok még a tennivaló ebben. Persze, a gondok sorolásakor a feladataink is megfogál- mazódnak. Így például az is, hogy ma már nem elég egy modern gazdaság vezetéséhez pusztán a szakértelem. Emberi adottságok, előrelátó, kockázatot is vállaló vezető egyéniségekre van szükségünk. Azt gondolom, ezen a téren is léptünk előre az elmúlt években. Közéleti szerep — Nézzük röviden, hogyan is van ez a gyakorlatban! A dabasi járásban a VI. ötéves terv idején mintegy 400 millió forintot fordítanak fejlesztésekre. Ezt az üzemek — s az előzőekből kiderült, hogy javarészt mezőgazdasági üzemek — még megtoldják további 150 millió forinttal. Óvodák, iskolák, kulturális intézmények épülnek e pénzből, bővül a kereskedelmi hálózat. — És ami megvalósult? A Szabadság Termelőszövetkezet óvodát, bölcsődét, játszótereket épített. Herná- don idén kezdték el az iskola építését, és már át is adták. A dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet óvodát létesített. Se szeri, se száma az önzetlen társadalmi munkának. A járás valamennyi mezőgazdasági üzeme például kommunista szombatok bevételét ajánlotta új szabadidőközpont építéséhez. Eredetileg 4 millió forint előteremtését terveztük, jelenleg úgy tűnik, hogy 10 millió forintot teljesítünk. Itt is, miként a gazdálkodásnál, azt tartom a legfontosabbnak: nem muszájból jönnek el az emberek egy-egy társadalmi munkaakcióra, hanem tudják, ha a közért tesznek, saját életüket változtatják gazdagabbá — mondta befejezésül az MSZMP Dabasi járási Bizottságának első titkára. VIRÁG FERENC Szentirásnak látszott, amitől vétek eltérni Parazsat papirosba csomagolva — Hogyan összegezné a mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek szerepét a járás mai életében? — Engedje meg, hogy ne röviden és főként példákkal válaszoljak. A gazdaságok azon túl, hogy a járásunkban érvényesülő életszínvonal gazdasági alapját megteremtették, rendkívül jelentős közéleti szerepet is vállaltak és vállalnak. E vidék ismerői között tudott tény, hogy kevés az ipari üzem. Említhetem a Dabasi Nyomdát, a Bugyi Telefongyárat, s jószerével az igazán nagy üzemeket már fel is soroltam. A lakóhely közéletének, egyáltalán anyagi létének formálásában ezért érthetően a szövetkezetek vannak jelen, s teszik a legtöbbet Rosszul hangzott a mondat első fele, mégis, n gyárigazgató arcán elégedettség tükröződött. Azt mondta ugyanis': nem teljesítettük a tervet, de ifibbre. '}#tottu.nlc,: .tnip-k avaejjtnyitj titkon reméltünk. Tavaly, amikor az esztendő utolsó negyedében elkészítették éves tervüket, sok minden úgy látszott... de azután közbeszólt az élet. A dilemma: a papíron levőket szentnek tartva, ahhoz ragaszkodjanak-e makacsul, vagy fölismerve az új lehetőségeket, a kínálkozó alkalmakat, éljenek azokkal?! Az utóbbit választották, ennek a következménye az év kilenc hónapjának furcsán hangzó mérlege, a nem teljesítettük a tervet, de többre jutottunk, mint amennyit titkon reméltünk. Más tartalmat kap Természetes: az évi program a termelőhely számára fontos iránytű, nélkülözhetetlen forgatókönyv a beszerzés, előállítás; értékesítés minél jobb összhangjának megteremtéséhez, a sokféle cselekménynek és szereplőnek helyet adó színpad megtervezéséhez. Előrelátás nélkül nem lehet dolgozni, ez olyan igazság a vállalkozó számára, mint a tanulónak az egyszeregy. Napjainkban azonban az előrelátás mikéntje más tartalmat — és értelmezést — kap, mint korábban. Akkor a főként mennyiségeket magába foglaló terv — gyakran: kerül, amibe kerül alapon is — olyasfajta szentírásnak látszott, amitől vétek eltéríti, mert hiszen a cél elérése adta a társadalmi, gazdasági elismertetésre az alapot. Most lassan afelé tartunk, hogy legkevésbé a mennyiségé a főszerep ebben az elismertetésben, annál inkább meghatározó elem lesz, miként igyekeztek a célhoz, miféle utakat jártak meg, lépteik hogyan igazodtak a társadalmi érdekeltséghez és az azokból kialakított követelményekhez. Ha jó volt az út, a cél sem bizonyúlhat rossznak! Azt ne gondoljuk: ez az új irány ma már természetes, logikusként elfogadásra talál. Az igazgató ugyanis folytatta a bevezetőben említett megállapítást, hozzátoldva, döntésük, gyakorlatuk miatt kínos vitákba keveredtek a társadalmi szervezetek némely helyi és városi tisztségviselőjével, a felügyeletet gyakorló hatóság néhány emberével, akik úgy vélték, a tervnek ez a felrúgása megengedhetetlen. Mi is történt? A gyár négy fő termékéből csak kettőnél tartotta magát a tervhez, azaz — szakmai tolvajnyelven — hozta a tervet. A két másik árunál — eladták ugyan, volt rá vevő, de csekély a haszon, a jelentős anyaghányad miatt gyorsan kúsztak fölfelé a költségek — januárban nagy hajrával előállították az első negyedévre leszerződött mennyiséget, s a második félévre már nem fogadtak el megrenúj feladatot kaptak. Eredetileg a negyedik negyedévre tervezték annak a friss konstrukciónak a gyártásba vételét, amelyhez a fejlesztők és a kereskedelmi főosztályon dolgozók egyaránt nagy reményeket fűztek. . A munka meggyorsításával — igaz, rengeteg gondot. többletfeladatot vállalva — elérték, a második negyedévet már az új termékkel kezdték a felszabadított gyártósorokon, s kétheti — buktatókat is tartogató — próbatermelés után. folyamatosan szállíthattak a közben megnyert vevőknek. Akiknek véleménye — s ami a fontosabb, a pénze — igazolta a remélt üzleti sikert, bár ez a siker papíron szemben állt a tervben rögzített feladatokkal. A tények súlya Mondhatnánk, így kézenfekvő. Így lenne kézenfekvő. Sajnálatosan, tipikusnak aligha nevezhető termelői magatartás ölt testet a történtekben, amint meglehetősen tipikus viszont a környezet reagálása, talán éppen a magatartás szokatlansága, a döntésben rejlő kockázat miatt. A korábban említett kínos viták még napjainkban sem csitultak el teljesen, sőt, a próbaüzem néhány részkudarca rögtön igazolni látszott azokat, akik ugye megmondták, jobb lenne tisztelni a tervet, az egyszer jóváhagyott papírokat... Az általánosan követett gyakorlat valóban erre ad példát, az egyszer eltervezettek merev betartására, a papír túlzott tiszteletére, arra, amit a gunyo- ros üzemi szóhasználat így jelöl: a tényéktől ne hagyjuk magunkat be- folyásoltatni. A megye szövődéiben például legtöbbször az új anyagok kimintázása és gyártásba vétele között kétszer két és félszer annyi idő telik el, mint amit az értékesítéssel foglalkozók nemzetközi tapasztalataik alapján elfogadhatónak tartanak. Amire persze rögtön elhangzik a felelet: így terveztünk, erre készültünk fel, az új feladathoz idő kell. Igen, idő, de ennyi?! Szokatlan a termelőhelyeknek az,, ami a nemzetközi kereskedelemben természetes: nem a már készülő árura kutatják a vevőt, hanem azt gyártják, amit a vásárló, a felhasználó keres. Vannak terveik, termelési programjaik, ám ezek — szemben az itthon még mindig eléggé általános gyakorlatfal — nem célok, hanem folytonosan megújítható, átalakítható eszközök, a hasznot hajtó árukibocsátás szolgálatában. Igaz, gyarapodnak a példák az új módon való -gondolkodásra"a megye iparában. A Dunai Kőolajipari Vállalat f agy mgMmas|ág&ü érzékelte, jelé- ftette ' ki az úr), aromás terníékék I iránt 'átmenetileg megugró külföldi - keresletet, a Kohászati Gyár építő Vállalat tekintélyes megrendeléshez , jutott, mivel — terveit módosítva —■ a versenytársak közül a legrövidebb határidőt vállalta az exportszállításra, amint a Nagykőrösi Konzervgyárban is gyakran az segít áthidalni a nehézségeket, hogy ún. csúszótervvel dolgoznak, azaz nem kötik mereven magukat valamikor elhatározott határidőkhöz, feladatokhoz. A megye vegyiparából, gépiparából, élelmiszeriparából említett példák azonban csak arra elegendőek, bizonyítani lehessen, mód van a rugalmasságra, a tervezés — de: a mindenkori állapotoknak utat nyitó tervezés — és a friss kereslet, szükséglet egyeztetésére, összhangjának megteremtésére. Amihez — ne hallgassuk el —- nélkülözhetetlen lenne az említett gyárak, vállalatok mellett a másik üzem, üzemek, azaz a kooperáló partnerek rugalmassága is, ahogy az egész gazdasági környezet friss jeleket fölfogó érzékenységének növelése szintén elengedhetetlen. Tervezés és rugalmasság egy gyékényre hozásának Vannak feltételei tehát, amiktől senki sem tekinthet el, ám az az igazság: a meglevő források sem kihasználtak itt Tágabb utat nyitva A termelő elsősorban még mindig abban érdekelt, hogy tartsa magát ahhoz, amit tervezett, ne nagyon kacérkodjon a kockázatvállalás gondolatával, érje be a szerény biztossal, a ki tudja, hogyan sikerül bizonytalanjával szemben. A politikai, gazdasági felügyeletet gyakorlók munkája sem következetes, mivel a terv,- a papírra írt program megfoghatóbb- nak látszik, mint a gyorsan jött fel-- adat, ami a levegőben lógónak tűnik, inkább a papírnál; adnak elsőbbséget, nem véve tudomást róla, parazsat csomagolnak bele, mert a valóság úgyis elhamvasztja. Igaz, ha ezt megvárják, már késő a módosítás, akkor csak a hamu fölött lehet töp- ■ rengeni... A januártól érvényes szabályozók terv és rugalmasság szoros kettősének kívánnak a .jelenleginél sokkal tágabb utat nyitni. Amihez nemcsak tervezés és termelés rugalmassága szükségéltetik, hanem legalább ennyire nélkülözhetetlen a gondolkodásmód átalakulása is. számot adóknál és számon kérőknél egyaránt; ez látszik a nehezebbnek. MÉSZÁROS OTTÓ