Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-18 / 297. szám

1982. DECEMBER 18., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Gazdálkodás - szemléletváltozással Beszélgetés Ádori Károllyal, az MSZMP Dabasi járási Bizottságának első titkárával p Éjszakánként gyakran már csíp* |nek a fagyok. Még néhány hét és «ismét csikorgó lesz a föld, leesik g bizonnyal az első hó, beköszönt a ptéL Az állami gazdaságok és ter- | melószövetkezetek dolgozóinak | azonban nincsen okuk a félelemre. pAz idén — miként az elmúlt esz- p tendőben — újra sikerült a zi- | mankó beállta előtt végezni a | mezőgazdasági munkákkal, biz- ptos fedél alatt, magtárakban, fel- p dolgozó üzemekben a termés. Lát- p szólag olajozottan ment 1982-ben í is a munka az őszi szezonban, palig-alig volt érezhető a felszín p alatt az erőfeszítés. Az idei év | mezőgazdasági munkáinak ered- ményeiről s annak mcgalapozásá- ^ ról, a gazdaságoknak a járásban p betöltött szerepéről beszélgettünk pAdori Károllyal, az MSZMP Da- p basi járási Bizottságának első tit- jj kárával. — Joggal mondhatjuk: a dabasi Járás életét a mezőgazdaság formál­ta át. Az ország egyik legszegényebb vidékén ma korszerű nagyüzemi gazdálkodás érvényesül, milliárdos szövetkezetek művelik a földet. Ho­gyan sikerül évről-évre — a gyakran nehezebb körülmények között is — újabb eredményeket felmutatni? Korszerű technika — Valóban igaz, hogy a dabasi Járást a mezőgazdaság formálta át i- ltezdte Adori Károly, majd így folytatta: — Gyenge földeket mű­veltek e vidéken egykor a gazdák, az elöregedett gyümölcsösök adtak némi jövedelmet. Ma már korszérű, nagy­üzemi gazdálkodás jellemzi a járás hét termelőszövetkezetének, egy szakszövetkezetének és két közös vállalatának a munkáját. Alkalmaz­zuk a technika legújabb vívmányait, nagy teljesítményű erőgépek járják a határt. Hangsúlyozom azonban; a mezőgazdaság dinamikus fejlődése járásunkban együtt járt a gazdálko­dók szemléletének gyökeres változá­sivá k.Má tnár nem kizsákmányolni;; akarjuk a földet, hanem az agroké­mia és -technika eredményeit hasz­nosítva szolgálatunkba állítani. Csak ennek köszönhető, hogy a szövetke- zéteirik idei árbevétele eléri a csak­nem 8,5 milliárd forintot, s ez több, mint félmilliárd forinttal haladja meg a tavalyit. Persze csupán fo­rintban nem lehet mérni a világot. Rögtön hozzáteszem: arra kértük a gazdaságok Vezetőit, hogy munká­jukban hétköznapi gyakorlat legyen a népgazdasági érdekek szem előtt tartása. Ez eredményezte, hogy az idén nőtt a gabona és a kukorica termőterülete, fejlődött a juhtenyész­tés, a szarvasmarha-hizlalás. — Nem volt tehát semmi gondjuk, minden mént rendesen a maga útján gördülékenyen, olajozottan'? — Valótlan lenne, ha ezt így állí­tanám — folytatta a továbbiakban Adóri Károly. — A kívülálló ugyan mondhatja: könnyű önkritikusnak lenni, amikor már a magtárakban, a feldolgozó üzemekben a termés. Csakhogy a kérdés nem ilyen egy­szerű. Van ugyanis gazdaságunk, amely alig tíz esztendővel ezelőtt nem sokkal több, mint 50—80 millió forintnyi árbevételt ért el. Ma már több milliárd forintnyi az árbevéte­le, bonyolulttá vált termelésének szerkezete, számos partnerrel kell együttműködnie. ködést kell kialakítaniuk a gazdasá­gok szakembereinek a kül- és bel- honi partnerekkel. Sajátos profilok Felsőfokú képzettség — Mindehhez szakértelemre van szükség. Szerencsére ebből a szem­pontból sem panaszkodhatunk. Hét termelőszövetkezetünkben 565 egye­temet, főiskolát végzett szakember dolgozik. — Ez még azonban nem minden, hiszen a modern tudományokhoz, modern szemlélet is kell. És rögtön rátérek a gondokra. Közismert nem­csak hazánkban, hanem a nálunk fejlettebb országokban is az ener- gíagond; jelentősen megdrágult az energia, s ez kétségtelenül érzéke­nyen érint számos gazdaságot. Arra kértük azonban a szövetkezétek ve­zetőit, dolgozóit, hogy a panaszkodás, a kesergés helyett keressék, kutas­sák mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkenthetők a költsé­gek. Kedvező példának mondom a hernádi Március 15. Termelőszövet­kezetet, ahol az olajtüzelésről jelen­tős részben a gázfűtésre térnek át. Most milliókat kell költeni erre a beruházásra, amely távlatokban re­mélhetőleg haszonnal megtérül. Szo­rosabb kapcsolatot, jobb együttmű­— Mit tart kiemelkedő eredmény­nek. követendőnek a járás mezőgaz­dasági üzemeinek a gazdálkodásá­ban? — Sok jó példát, eredményt sorol­hatok. még akkor is. ha tudom: jócskán- akad gond. A szövetkezetek pénzügyi helyzetének vizsgálatakor kitűnik, hogy folytatódik a 17 eszten­dős hagyomány. Pontosabban, az ed­digi felmérések szerint idén sem lesz veszteséges, szanálandó szövetkezet. Ugyancsak követendőnek ítélem, hogy a mezőgazdasági üzemek nem másolják egymás tevékenységét, ha­nem törekszenek a legelőnyösebb, sajátos profil kialakítására. A herná­di Március 15. Termelőszövetkezet országos hírű baromfitermelő gaz­dasággá vált, mely évek óta kiválóan integrálja a háztáji gazdaságokat. A Szabadság Termelőszövetkezet nagy feladatokat vállal a főváros zöldség­ellátásában. Az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet egyéb érdemei mellett a kisállattenyésztésben ért el nagy sikereket, gazdája a húsga­lamb-termelési rendszernek. Említ­hetem az Örkényi Béke Termelőszö­vetkezetet, mely kitartóan, szívósan fejlesztette elsőrangúvá tehenészetét. — Mindezek olyan jól példák, amelyeket jómagam természetesnek tartok, a modern gazdálkodás szük­ségszerű eredményének. Kiemelkedő sikerekről kérdezett azonban, s ezért csak azt mondhatom: legjelentősebb­nek a szemléletváltozást tartom. Fel­ismerték a termelőszövetkezetek a megfelelő rangsort a mai, engedtes­sék talán meg, szövevényes érdek­szférában. r — Az emberek végül is ezt érzé­kelik legközvetlenebbül, hogyan ala­kul az életük. Amikor körbejárta a dabasi járást, megfigyelhette: ma már ritkábban épülnek egyszintes házak. Legtöbb helyen ott a beépített tető-, tér, az egykori tiszta szoba helyén a tágas társalgó, sokszor a színes tele­vízió. Rendezett, szép a porta, né­melyikben fóliasátor készül, másutt a tiszta ólakban gondozott a jószág. Az a véleményem, hogy mindez rendjén van így, s bizonyítja napon­ta azt az utat, amelyet mezőgazdasá­gunk formálásában megtettünk. Ez a járás egyértelműen mezőgazdasági arculatú. És ne higgye, hogy lokál- patrióta, vagy a világot túlzottan ró­zsaszínben látó ember vagyok, ami­kor nyugodt szívvel kijelentem: a modern életszínvonal megvalósulása elválaszthatatlan a mezőgazdaság­tól ebben a járásban. Másképpen úgy fogalmazhatok: a mezőgazdaság tette azzá a járást, ami. — Nyilván nemcsak sikerek, ered­mények jelzik a fejlődést. Mi az, amiben leginkább gondot lát? — Nem elhárítom a kérdést, ami­kor azt válaszolom: az ellenpéldák­ban. Azt mondtam, hogy az előbb említett -szemlélet általánosnak mondható. Olykor azonban az egyéni, a csoportérdek érvényesül — sze­rencsére egyre ritkábban — szemben a közérdekkel. Nagyon konkrét pél­da. Évek óta arra ösztönözzük a gaz­daságokat, hogy a népgazdasági ér­dekekkel összhangban csökkentsék a gazdaságtalan tevékenységüket. Azt kell mondanom, hogy sok még a ten­nivaló ebben. Persze, a gondok so­rolásakor a feladataink is megfogál- mazódnak. Így például az is, hogy ma már nem elég egy modern gaz­daság vezetéséhez pusztán a szakér­telem. Emberi adottságok, előrelátó, kockázatot is vállaló vezető egyéni­ségekre van szükségünk. Azt gondo­lom, ezen a téren is léptünk előre az elmúlt években. Közéleti szerep — Nézzük röviden, hogyan is van ez a gyakorlatban! A dabasi járás­ban a VI. ötéves terv idején mintegy 400 millió forintot fordítanak fejlesz­tésekre. Ezt az üzemek — s az elő­zőekből kiderült, hogy javarészt mezőgazdasági üzemek — még meg­toldják további 150 millió forinttal. Óvodák, iskolák, kulturális intézmé­nyek épülnek e pénzből, bővül a ke­reskedelmi hálózat. — És ami megvalósult? A Szabad­ság Termelőszövetkezet óvodát, böl­csődét, játszótereket épített. Herná- don idén kezdték el az iskola építé­sét, és már át is adták. A dabasi Fe­hér Akác Termelőszövetkezet óvodát létesített. Se szeri, se száma az önzet­len társadalmi munkának. A járás valamennyi mezőgazdasági üzeme például kommunista szombatok be­vételét ajánlotta új szabadidőköz­pont építéséhez. Eredetileg 4 millió forint előteremtését terveztük, je­lenleg úgy tűnik, hogy 10 millió fo­rintot teljesítünk. Itt is, miként a gazdálkodásnál, azt tartom a legfon­tosabbnak: nem muszájból jönnek el az emberek egy-egy társadalmi mun­kaakcióra, hanem tudják, ha a közért tesznek, saját életüket változtatják gazdagabbá — mondta befejezésül az MSZMP Dabasi járási Bizottságának első titkára. VIRÁG FERENC Szentirásnak látszott, amitől vétek eltérni Parazsat papirosba csomagolva — Hogyan összegezné a mezőgaz­dasági üzemek, a termelőszövetkeze­tek szerepét a járás mai életében? — Engedje meg, hogy ne röviden és főként példákkal válaszoljak. A gazdaságok azon túl, hogy a járá­sunkban érvényesülő életszínvonal gazdasági alapját megteremtették, rendkívül jelentős közéleti szerepet is vállaltak és vállalnak. E vidék is­merői között tudott tény, hogy kevés az ipari üzem. Említhetem a Dabasi Nyomdát, a Bugyi Telefongyárat, s jószerével az igazán nagy üzemeket már fel is soroltam. A lakóhely köz­életének, egyáltalán anyagi létének formálásában ezért érthetően a szö­vetkezetek vannak jelen, s teszik a legtöbbet Rosszul hangzott a mondat első fe­le, mégis, n gyárigazgató arcán elége­dettség tükröződött. Azt mondta ugyanis': nem teljesítettük a tervet, de ifibbre. '}#tottu.nlc,: .tnip-k avaejjtnyitj titkon reméltünk. Tavaly, amikor az esztendő utolsó negyedében elké­szítették éves tervüket, sok minden úgy látszott... de azután közbeszólt az élet. A dilemma: a papíron levő­ket szentnek tartva, ahhoz ragasz­kodjanak-e makacsul, vagy fölis­merve az új lehetőségeket, a kínál­kozó alkalmakat, éljenek azokkal?! Az utóbbit választották, ennek a kö­vetkezménye az év kilenc hónapjá­nak furcsán hangzó mérlege, a nem teljesítettük a tervet, de többre ju­tottunk, mint amennyit titkon remél­tünk. Más tartalmat kap Természetes: az évi program a ter­melőhely számára fontos iránytű, nélkülözhetetlen forgatókönyv a be­szerzés, előállítás; értékesítés minél jobb összhangjának megteremtésé­hez, a sokféle cselekménynek és sze­replőnek helyet adó színpad megter­vezéséhez. Előrelátás nélkül nem le­het dolgozni, ez olyan igazság a vál­lalkozó számára, mint a tanulónak az egyszeregy. Napjainkban azonban az előrelátás mikéntje más tartalmat — és értelmezést — kap, mint ko­rábban. Akkor a főként mennyisége­ket magába foglaló terv — gyakran: kerül, amibe kerül alapon is — olyas­fajta szentírásnak látszott, amitől vétek eltéríti, mert hiszen a cél eléré­se adta a társadalmi, gazdasági el­ismertetésre az alapot. Most lassan afelé tartunk, hogy legkevésbé a mennyiségé a főszerep ebben az el­ismertetésben, annál inkább megha­tározó elem lesz, miként igyekeztek a célhoz, miféle utakat jártak meg, lépteik hogyan igazodtak a társadal­mi érdekeltséghez és az azokból ki­alakított követelményekhez. Ha jó volt az út, a cél sem bizonyúlhat rossznak! Azt ne gondoljuk: ez az új irány ma már természetes, logikusként el­fogadásra talál. Az igazgató ugyan­is folytatta a bevezetőben említett megállapítást, hozzátoldva, döntésük, gyakorlatuk miatt kínos vitákba ke­veredtek a társadalmi szervezetek némely helyi és városi tisztségviselő­jével, a felügyeletet gyakorló ható­ság néhány emberével, akik úgy vélték, a tervnek ez a felrúgása megengedhetetlen. Mi is történt? A gyár négy fő termékéből csak kettő­nél tartotta magát a tervhez, azaz — szakmai tolvajnyelven — hozta a tervet. A két másik árunál — eladták ugyan, volt rá vevő, de csekély a ha­szon, a jelentős anyaghányad miatt gyorsan kúsztak fölfelé a költségek — januárban nagy hajrával előállí­tották az első negyedévre leszerző­dött mennyiséget, s a második fél­évre már nem fogadtak el megren­új feladatot kaptak. Eredetileg a ne­gyedik negyedévre tervezték annak a friss konstrukciónak a gyártásba vé­telét, amelyhez a fejlesztők és a ke­reskedelmi főosztályon dolgozók egy­aránt nagy reményeket fűztek. . A munka meggyorsításával — igaz, rengeteg gondot. többletfeladatot vállalva — elérték, a második ne­gyedévet már az új termékkel kezd­ték a felszabadított gyártósorokon, s kétheti — buktatókat is tartogató — próbatermelés után. folyamatosan szállíthattak a közben megnyert ve­vőknek. Akiknek véleménye — s ami a fontosabb, a pénze — igazolta a re­mélt üzleti sikert, bár ez a siker pa­píron szemben állt a tervben rögzí­tett feladatokkal. A tények súlya Mondhatnánk, így kézenfekvő. Így lenne kézenfekvő. Sajnálatosan, tipikusnak aligha nevezhető terme­lői magatartás ölt testet a történtek­ben, amint meglehetősen tipikus vi­szont a környezet reagálása, talán éppen a magatartás szokatlansága, a döntésben rejlő kockázat miatt. A korábban említett kínos viták még napjainkban sem csitultak el telje­sen, sőt, a próbaüzem néhány rész­kudarca rögtön igazolni látszott azo­kat, akik ugye megmondták, jobb lenne tisztelni a tervet, az egyszer jóváhagyott papírokat... Az általá­nosan követett gyakorlat valóban er­re ad példát, az egyszer eltervezet­tek merev betartására, a papír túl­zott tiszteletére, arra, amit a gunyo- ros üzemi szóhasználat így jelöl: a tényéktől ne hagyjuk magunkat be- folyásoltatni. A megye szövődéiben például legtöbbször az új anyagok kimintázása és gyártásba vétele kö­zött kétszer két és félszer annyi idő telik el, mint amit az értékesítés­sel foglalkozók nemzetközi tapaszta­lataik alapján elfogadhatónak tarta­nak. Amire persze rögtön elhangzik a felelet: így terveztünk, erre készül­tünk fel, az új feladathoz idő kell. Igen, idő, de ennyi?! Szokatlan a termelőhelyeknek az,, ami a nemzetközi kereskedelemben természetes: nem a már készülő áru­ra kutatják a vevőt, hanem azt gyártják, amit a vásárló, a felhasz­náló keres. Vannak terveik, terme­lési programjaik, ám ezek — szem­ben az itthon még mindig eléggé ál­talános gyakorlatfal — nem célok, hanem folytonosan megújítható, át­alakítható eszközök, a hasznot hajtó árukibocsátás szolgálatában. Igaz, gyarapodnak a példák az új módon való -gondolkodásra"a megye ipará­ban. A Dunai Kőolajipari Vállalat f agy mgMmas|ág&ü érzékelte, jelé- ftette ' ki az úr), aromás terníékék I iránt 'átmenetileg megugró külföldi - keresletet, a Kohászati Gyár építő Vállalat tekintélyes megrendeléshez , jutott, mivel — terveit módosítva —■ a versenytársak közül a legrövidebb határidőt vállalta az exportszállítás­ra, amint a Nagykőrösi Konzerv­gyárban is gyakran az segít áthidalni a nehézségeket, hogy ún. csúszóterv­vel dolgoznak, azaz nem kötik mere­ven magukat valamikor elhatározott határidőkhöz, feladatokhoz. A megye vegyiparából, gépipará­ból, élelmiszeriparából említett pél­dák azonban csak arra elegendőek, bizonyítani lehessen, mód van a ru­galmasságra, a tervezés — de: a min­denkori állapotoknak utat nyitó ter­vezés — és a friss kereslet, szükség­let egyeztetésére, összhangjának megteremtésére. Amihez — ne hall­gassuk el —- nélkülözhetetlen lenne az említett gyárak, vállalatok mel­lett a másik üzem, üzemek, azaz a kooperáló partnerek rugalmassága is, ahogy az egész gazdasági környe­zet friss jeleket fölfogó érzékenysé­gének növelése szintén elengedhetet­len. Tervezés és rugalmasság egy gyékényre hozásának Vannak felté­telei tehát, amiktől senki sem tekint­het el, ám az az igazság: a meglevő források sem kihasználtak itt Tágabb utat nyitva A termelő elsősorban még min­dig abban érdekelt, hogy tartsa ma­gát ahhoz, amit tervezett, ne nagyon kacérkodjon a kockázatvállalás gon­dolatával, érje be a szerény biztossal, a ki tudja, hogyan sikerül bizonyta­lanjával szemben. A politikai, gaz­dasági felügyeletet gyakorlók mun­kája sem következetes, mivel a terv,- a papírra írt program megfoghatóbb- nak látszik, mint a gyorsan jött fel-- adat, ami a levegőben lógónak tűnik, inkább a papírnál; adnak elsőbbsé­get, nem véve tudomást róla, para­zsat csomagolnak bele, mert a való­ság úgyis elhamvasztja. Igaz, ha ezt megvárják, már késő a módosítás, akkor csak a hamu fölött lehet töp- ■ rengeni... A januártól érvényes sza­bályozók terv és rugalmasság szoros kettősének kívánnak a .jelenleginél sokkal tágabb utat nyitni. Amihez nemcsak tervezés és termelés rugal­massága szükségéltetik, hanem leg­alább ennyire nélkülözhetetlen a gondolkodásmód átalakulása is. szá­mot adóknál és számon kérőknél egyaránt; ez látszik a nehezebbnek. MÉSZÁROS OTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents