Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

1982. DECEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Távlati fejlesztés Mezőgazdaság Befejező szakaszához érke­zett az a széles körű előkészí­tő munka, amit az állami szer­vek a tudományos intézmé­nyek, szakértők és társadalmi fórumok bevonásával az utób­bi két év során a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar táv­lati fejlesztési koncepciójának megalapozására végeztek. Az Országos Tervhivatalban Faluvégi Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke és Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter veze­tésével az ÖT és a miniszté­rium vezetői együttes értekez­leten áttekintették és megvi­tatták a koncepció tervezetét. Gépesített könyvkötészet Bár csak középüzem, mégis rangot vívott ki magának a Dabasi Nyomda. Hírnevük a dolgozók szakértelmén túl annak is köszönhető, hogy berendezéseik a legkorszerűbbek közé tar­toznak. Erdősi Agnes felvétele A tanácsülés utolsó napirend­jét tárgyalták még, amikor a folyosón, majd a titkárságon már gyülekeztek az emberek, akik az országgyűlési képviselő fogadóórájára jöttek. Levették a kabátjukat, elhelyezték a fo­gasokon, s várakozóan figyel­ték az ajtót. Éppen azon tű­nődtem, vajon azonkívül, hogy az újságban olvashatták, hon­nan szereztek tudomást a fo­gadóóráról? A tanácsháza kör­nyékén sehol sem láttam erre vonatkozó hirdetményt. Bizo­nyára volt, csak elkerülte a fi­gyelmemet \ Készséges partnerek Néhány perc elteltével — mi­után befejeződött a testület, ülése — nyílt az ajtó, s szi­ves szóval invitálta válasz­tóit még beljebb, a vb-tit- kár szobájába. B. Hegedűs László. Vele volt maga a vendéglátó, dr. Bertalan Fe­renc, jött Havass Imre, a vá­rosi tanács elnökhelyettese és Benkovics György a népfront városi bizottságának titkára is. Attól tartottam, nem túl sze­rencsés, hogy a város vezetői ott ülnek a fogadóórán, ez ta­lán féket tesz azoknak a nyel­vére, akik ügyes-bajos közér­dekű dolgaikkal keresték fel a képviselőt. Hiszen óhatatlan, hogy esetleges elmarasztaló bí­rálat esetén ne váljanak rögtön érintettekké azok, akik felelő­sek jelentős mértekben a lakos­ság közérzetéért a városban. Amint azonban a beszélgetése­ket hallgattam, tapasztalhat­tam, hogy e vezetők csak hasz­nára voltak az ügynek, készsé­ges segítő partnereiként a kép­viselőnek, a választóknak egy­aránt. Az egyik ügy szempontjából — amelyben poprádi Lásztóne mintegy hatvan család nevé­ben kereste fel a képviselőt a Felszabadulás lakótelepről — kiváltképp Jól jött a város ve­zetőinek jelenléte. Közvetlenül hallották a tájékoztatást arról, ami ugyan már több éve prob­lémát okoz ezeknek a csalá­doknak, ám csak részleges, ese­tenként félrevezető informá­ciók Jutottak el belőle a ta­nácsig. Nézzük, miről is van szó tulajdonképpen’ Meglepetés Poprádi Lászlóné rendre előadta, hogy 1975. októberé­ben, pontosabban a 21-én kelt szerződés szerint megvásárol­ták 44 ezer forintért a B épü­let II. 8. számú gépkocsitároló­ját (a többiek más tárolókat, csaknem ugyanekkor, ugyan­ennyiért), miután abban a ház­ban, amelybe költöztek, nem volt garázs. Használatba ugyan nem vehették, csak mintegy két-három hét elteltével, lévén, hogy a garázsokban az építő­ipari vállalat raktárai voltak, s bizony nem siettek azoknak ki­ürítésével. Legnagyobb megle­petésükre több mint fél évvel később (!) 1976. június 30-án értesítést kaptak a Szentend­rei Városgazdálkodási Vállalat­tól, hogy mint garázstulajdono­sok, garázsaik után is tartoznak fűtési díjat fizetni, mégpedig 1975. október 15-töl. Az értesítésben jelzett dá­tumnál ugyan egy héttel ké­sőbb történt az adásvétel, még később a használatbavétel, de mégsem ez volt, amin a tulaj­donosok megütköztek, hanem az, hogy fűtési díjat kér tőlük a vállalat, előzetes szerződés nélkül. A lakásuk fűtésére és a melegvíz-szolgáltatásra ugyanis még a kulcsátadás előtt írás­beli megállapodást kötöttek a lakók és a városgazdálkodási vállalat. Mivel a gépkocsitáro­lók megvásárlásakor fűtésről szó sem volt — az OTP sem fűtött garázs címen ajánlotta értékesítésre az ingatlant — rögtön válaszoltak a tulajdono­sok: köszönik, nem igénylik a fűtést, kérik annak megszün­tetését a gépkocsitárolókban, hiszen az teljesen szükségtelen. Válasz nélkül Erre a levélre — mint Pop­rádi Lászlóné mondja — nem kaptak választ mind a mai na­pig. Küldte viszont a vállalat szorgalmasan a felszólításokat: fizessenek. A tulajdonosok — csaknem negyven garázsról van szó. helyesebben ikerga­rázsról — kitartották állás­pontjuk mellett, hogy a fűtés­re semmi szükség, bírósághoz fordultak. Első, majd másodfo­kon nekik adtak igazat, aztán kis idő elteltével — óvás foly- tán — újra tárgyalták az ügyet,' s most a legmagasabb magyar bírói fórum foglalt állást, hogy a fűtés marad, a vállalat kér­heti a pénzt. Természetesen mire ez a tör­ténet így kikerekedett, a kép­viselő számos kérdést tett föl arra vonatkozóan, hogy a vá­sárláskor miért nem voltak kö­rültekintőbbek a lakók, miért nem nézték meg, mit vesznek? (A fentebb említett okok miatt ezt nem is tehették.) Felhívta a figyelmet arra is, nyomatéko­san, hogy egyetlen állampolgár sem juthat semmiféle előny­höz ellenszolgáltatás nélkül, még akkor sem, ha például adásvételi szerződés esetében nem tájékoztatták előre kellő­képpen. Addig gombolyították a beszélgetés fonalát, míg rendre kiderült: a szóban for­gó családok nem zárkóznak el egyszer s mindenkorra eddigi fizetési kötelezettségük teljesí­tése elől, tudatában vannak, hogy az állampolgári fegyelem rájuk nézve is joggal elvárt magatartás, még akkor is> ha a városgazdálkodási vállalat és az OTP egyként vétkes ve­lük ebben az ügyben. Tudatában vannak azonban annak is, hogy a takarékosság e hazában is általános érdek. A nevezett gépkocsitárolók fű­tése felelőtlen pazarlás, még akkor is, ha állítólag így tart­ható fönn a lakások hőegyen­súlya. (Zárójelben: tudomá­som szerint Vácott, a Földvári téri lakótelepen lekötötték a garázsokban teljesen fölösle­ges fűtési szerelvényeket, még­sem bomlott meg az az egyen­súly.) Pazarlás még akkor is, ha a garázstulajdonosok fizet­nek a fűtésért — de ki fizet a szeméttároló, a gyermekko­csi-tároló, a kerékpártároló stb. közös használatú helyiségek fűtéséért, ami ugyancsak fö­lösleges? —, mivel fizetni any- nyit nem tudnak, amennyibe a hőenergia előállítása a népgaz­daságnak kerül. A helyszínen aztán meggyő­ződhettünk arról is, hogy ez a fűtés még azért is hiábavaló, mert a meleg fürgén kisurran a lemezajtók eresztékein, el­száll a drága energia a leve­gőbe. Van-e megoldás? A kérdést tehát közösen ve­tették föl tegnap délután is­mét, most már a képviselővel, a város vezetőivel együtt: meg lehet-e szüntetni a fűtést ezek­ben a gépkocsitárolókban? Ha­vass Imre tett ígéretet S. Hege­dűs Lászlónak: a legrövidebb időn belül megvizsgálják a mű­szaki lehetőségeket, figyelem­be véve az itt fölmerült nép- gazdasági szempontokat is. Olyan megoldást kell találni, amely az érintett mintegy hat­van családnak, a házakban la­kóknak is megnyugtató. Van ilyen megoldás? A kép­viselő fogadóórájáról abban a biztos tudatban jöttünk el. hogy van. Ha jó szándékkal ennyien keresik, rá is talál­nak rövidesen. S nem harag­szik meg érte még a Legfel­sőbb Bíróság sem. Az alkot­mány értelmében ott is az ál­lam, egyben az állampolgárok törvényes érdekeit védik. Ez az érdek most az, hogy az or­szágban mindenütt megtalál­ják a módot a sajnos, nagyon sok ilyen garázsban, a fölösle­ges fűtés megszüntetésére. S arra is, hogy az adásvételi szer­ződés megkötésekor vétett mu­lasztásokért visszamenőleges hatállyal ne egyoldalúan csak a lakók bűnhődjenek. Bálint Ibolya A termelés minőségi jellemzői Zsákkal nem lehet nyulat fogni Versenyezni annyi, mint összemérni valamivel , Néhány esztendővel ezelőtt ^»biztos, hogy zajos visszhangot ^ kelt az a tény, ami most ter- ^ mészetes, bár nem örvendetes: ^január és szeptember között a x szocialista ipar termelése, 1981 x hasonló időszakához képest, X mindössze 1,5 százalékkal emel- J kedett. Ami annak idején meg- ^ hökkentőén hatott volna, az 4 most részben tudatos törekvés, ^ részben kényszerű hatások kö- x vetkezménye: a termelés meny- x nyiségi adatai — a sokat emle- X getett bázis — helyett a minő- £ ségi jellemzők kerültek — iga- $ zabban szólva: kerülnek — /* előtérbe. Mellékesnek látszik Ez utóbbiakból érzékeltet valamit, ha leírjulk: az egy foglalkoztatottra jutó termelés idén január és szeptember között 8,4 százalékkal bővült azaz a korábbiaknál világo­sabban kirajzolódik a törek­vés, termelékenyebben ké­szítse áruit az ipar. Ami per­sze csak egyike a minőségi jellemzőknek, bár a legfonto­sabbak közül való. Egymástól látszatra függet­len tényeket sorolva. A me­gye gépipari üzemeiben az az ún. dinamikus fejlesztésre kijelölt termékek előállítása kétszer, háromszor gyorsab­ban emelkedik, mint a terme­lés egésze. Ezeknek az áru­cikkeznek az aránya a terme­lési értéken belül viszonylag nagy iramban bővül, van. ahol fél évtized alatt — mint a Csepel Autógyárban, a Ganz Árammérőgyárban, a Pestvi­déki Gépgyárban, az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyá­rában — szerepük uralkodóvá lett. Nem az óvatoskodás, ha­nem a gyakorlat mondatja ve­lünk egyszuszra a növekedés elismerésével, hogy önmagá­ban e termékek előállítása sem garancia a gazdálkodási eredményekre, ha a gyártók megfeledkeznek némely, mel­lékesnek látszó, valójában azonban lényeges tényezőről, mint amilyen a megbízható vevőszolgálat, a folyamatos alkatrész-utánpótlás, mert ha ez háttérbe szorul, akkor » remélt haszon — a jogosan remélt haszon — egy része el­vesz. Állításunkat külkereskedel­mi tapasztalatok, s ami keser­vesebb, az elérhető és az elért árak közötti különbségek igazolják. Mert hiába a kor­szerű. számjegyvezérlésű meg­munkáló központ, ha felület­védelme, foltos festése jogos kifogásokra ad okot, ha lassan mozdul előre az autóbusz-al­vázak korrózióvédelmének ügye, ha a textilnemű kiké­szítése régen elavult techno­lógiákon nyugszik. Ellenpélda: különböző villamos motorok­nál, vákuumtechnikai termé­keknél évek óta a megenge­dett határ alatt van a külföld* vevőktől érkező — a minősé­get érintő — észrevételek szá­ma. Ami éppúgy javára írha­tó a fe lesztés folyamatossá­gának, a műveletközi és a végellenőrzés szigorításának mint a szerviz vállalásának. Gyakran hallható, lehető é- geink egy részét vesző' hagyjuk, holott kamatoztat­hattuk volna azokat. S ezek­nek a lehetőségeknek a iav i éppen a termelés minőségi jellemzőinél rejlik, pocsékoló­dik, mert hiszen a gyártók némelyike könnyen bebizo­nyítja, miként lehet jó minő­ségű acélból, közepes minősí­tésű alkatrészekből gyenge végterméket előállítani: hány­féle módon — szövés- és nvo- máshibákkal, festési elszíne­ződésekkel — készíthető har­madosztályú pamutszövet ab­ból az alapanyagból, ami meg­felelt volna az első osztályú áruhoz is...! Csupán utalunk rá: az idei első félév külke­reskedelmi minőségvizsgálatai szerint a termékhibáik kéthar­mada (!) pusztán nagyobb fi­gyelemmel, a technológiai fe­gyelem betartásával megelőz­hető lett volna ! Naponta tanúkként Példáink egyik végpontján helyezkednek el annak a teen­dőláncnak, amely a termelés minőségi jellemzőit formálja A másik végponton olyan, nagy népgazdasági összefüg­gések hordozói állnak, mint a termelési és a termékszerke­zet korszerűsítése, a tudomá­nyos-műszaki .haladás friss eredményeinek minél gyor­sabb beépítése a termelésbe, az energia- és az anyasigé- nyesség csökkentése, az élő­munka hatásosabb kamatoz­tatása, illetve mindezekre az ösztönzés és a kényszerítés. A termelés ilyen értelmű minő­ségi jellemzői valójában arról tanúskodnak, mennyire verr senyképes az árükészítés és -értékesítés, s mert a verseny mindenkor összemérés vala­mivel, a hazai gyártóknak a nemzetközi porondon elért he­lyezése ad tárgyilagos képet arról, mit ér az, amit csinál­nak. A sok gyártót átfogó ítélet pedig a gazdaság egé­szének minősítése, ismét csak arról, mit ér az, amit mind­annyian teszünk. Beláthatjuk, a képletes lánc két végpontja nem azonos fajsúlyú, ám mert a nagy ösz- szefüggések, természetükből következően, lassabban vál­toztathatók, alakíthatók át, hiba lenne erre várva a má­sik végponton elszalasztani a cselekvési — a haladási — alkalmat. Amiről, szerencsére, nincs szó, hiszen mozdul elő­re a kívánalmak teljesítésé­nek ügye, de — sajnos — lassabban, több akadályba üt­közve, mint amennyi elfo­gadható, elviselhető az össz­társadalmi érdekek szemszö­géből mérlegelve. Amikor te­hát azt mondiuk, a megye gépiparában a termelésnél sokkal gyorsabban szükséges bővülnie a nem dollár elszá­molású kivitelnek, amikor azt helyeseljük, hogy a biológiai­lag aktív termékek — így nö­vényvédő szerek állati táp- koncentrátumok — gyártása az eddigieknél tágabb utat kap, akkor ezzel a termelés minőségi jellemzőinek egy- egy elemét is megvilágítot­tuk. Megvilágítottuk, de monda­nunk kell tovább is, azt szin­tén, hogy korszerű és nagyon drága textilipari alapgépeken csak alacsony áron étrékesít- hető — azaz nem gazdaságos — termékek tömege készül, a be nem fejezett, a termelés egészét csak részben átfogó — a festésre, kikészítésre, cso­magolásra kevés gondot for­dító — rekonstrukció eleve elérhetetlenné tette azt a többletet, amelyet a korszerű fonó- és szövőgépek, potenciá­lis lehetőségként, magukban rejtettek. Folytathatjuk a kelletlenül, de elkerühetetle- nül tudomásul veendő tények említését a tőkés valutáért vásárolt nagy termelékenységű gépek papíron tervezett és a valóságban elért műszaki tel­jesítményeinek különbözősé­gével, a kampányként végre­hajtott, majd hosszú időre szinte teljesen mellőzött szer­vezési intézkedésekkel, mint az elvesztegetett lehetőségek mindennapos tanúsítóival. A gond éppen mindennapossá­gukban van, hiszen a világ legerősebb, legjobban vezetett cégeinek is akadnak ballépé­sei, drága kudarcai, de: ezek a veszteségek nem válhatnak ott mindennapossá, megszo­kottá, már-már természetes kísérőjévé a termelésnek. Ráolvasás nélkül Ügy igaz, ahogyan mond­ják: a termelés minőségi jel­lemzőinek elsődlegessége nem belátás függvénye, hanem szükségszerűség. Mégis, a ter­melők, az irányítók magatar­tását, gyakorlatát sok esetben az jellemzi, mintha zsákkal akarnának nyulat fogni, és csodálkoznak, üres marad a zsák ... Az alkalmatlan mód­szerek és eszközök mind irá­nyítási, mind vállalati közeg­ben alkalmatlanok maradnak, nem alakulnak át célszerűvé, akkor sem, ha szűnni nem akar a ráolvasás, legyen már varázslat, jöjjön a csoda. Jó­kora késéssel, csak mostaná­ban kezdünk felhagyni ezzel a ráolvasással, mert rákény­szerültünk a belátásra, a ri- mánkodás nem vitt előbbre, sőt. konzervált kedvezőtlen irányzatokat és hatásokat Ezeknek az irányzatoknak, hatásoknak a következmé­nyeivel még jó ideig kell bir­kóznunk. Mészáros Ottó Bevált a teljesítménybérezés Kevesebbnek több pénz jut Gyakorta elhangzó panasz, észrevétel napjainkban is: „Egyes építkezéseken alig-alig dolgoznak...- csak a csáká­nyokat, a lapátokat támaszt­ják... olykor az itallal teli üvegek sem hiányoznak a munkások kezéből...” így van-e Pest megyében is? Szűkebb pátriánk építőipará­nak irányítói állítják, hogy so­kat javult a munkafegyelem, egyebek között a többszöri, a szigorúbb ellenőrzés 'miatt. Igazán jó eszköznek viszont azt tartották, hogy az utóbbi években egyre többféle-fajta munkát kötöttek normafeltéte­lekhez, megszüntetve ily mó­don a korábbi gyakorlatot, hogy „Az órabér az úgy is jár, hát akkor..." A Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat élen jár a tel­jesítménybérezésben. A pél­dánkban említett módiért, a lapátra támaszkodásért így az­tán kevesebb pénz juthat a fi­zetési borítékba. — Elérték-e a megfelelő,- a kívánt szintet? — kérdezem Borbély András-- munkaügyi osztályvezetőt. — Mostanra már az összes kifizetett bér 83,6 százaléka — valami formában — teljesít­ményhez kötött. Ez pedig nem rossz arány — feleli. — Igaz, nem lehetünk még .teljesen elégedettek, van ahol még csak a lehetőségeket keressük. Például a szállítási osztály és a tmk-üzem dolgozóit prémiu- mos időbérben fizetjük, nem találva jobb megoldást. Ugyan­akkor előfordul, hogy a javí­tásoknál, a pótlólagos szak­ipari munkáknál szintén nem írhatunk elő normát. Viszont célprémiummal ösztönzünk a határidő betartására, a kifo­gástalan minőségre. — Bevált-e a teljesítmény­bérezésen belül kialakított úgynevezett egyösszegű mun­kautalványozási forma? Sokan azt sem értik, mit is jelent ez valójában? — Lényege, hogy mindig egyetlen megoldandó feladat­ból indulunk ki. Például: meg­szabjuk. hogy az összes alapo­zásért mennyit fizetünk egy épületnél s hogy mennyi idő alatt kell elkészülnie. Vagy: a ház teljes összeszereléséért. De, normázzuk, hogy mennyi idő kell a csőszereléshez, a nyílás­zárók behelyezéséhez, tehát szinte minden tevékenység nagyító alá kerül. Természete­sen az építőipari alapnormák­ból indultunk ki, de fölhasz­náljuk a korábbi tapasztalato­kat is. A vállalatnak azért ér­dekes ez a gyakorlat, mert elősegíti az ütemes munkát, a tervszerűséget, a technológiák betartását. A dolgozóknak pe­dig azért kedvező, mert tudják, hogy a kijelölt felada­tért — ha jól csinálták — mekkora összeget kapnak. A brigádvezetők előre aláírják a szerződéseket, vállalva, hogy létszámhiány esetén is meg­birkóznak a kijelölt munkával, így a pénzt is kevesebb rész­re oszthatják, azaz jól járnak. A munkabér — valóban csak munkáért kifizetett bér lehet, sommázza a PÁÉV munkaügyi osztálvvezetőie. És hogy ez nem is lehet másként, talán bizonyítja: a vállalat sikerrel mozdult el a csőd széléről s idén — sok segítséget is élvez­ve a megye vezetőitől — a nyereségesek közé küzdötték magukat. D. Gy. A képviselő hétköznapjai Törvényes érdekek védelmében > Az országgyűlési képviselők alkotmányos kötelezettségeiknek í tesznek eleget, amikor rendszeresen megtartott fogadóóráikon í tájékozódnak kerületűk lakosságának problémáiról. Egy-egy « parlamenti ülésszak előtt azonban igyekeznek a szokottnál is f többször találkozni választóikkal, hogy a legfrissebb információk j birtokában foglalhassák cl helyeiket az ülésteremben. Az utóbbi í hetekben járt választói körében Budakeszin Tausz János, Duna- 5 harasztin Tarjányi Béláné, Tápióbicskén és Pándon Matula Pál. 5 Kedden S. Hegedűs Lászlót. Szentendre képviselőjét kerestük S fel mi is fogadóóráján. Délután négytől várta választóit, előtte V. azonban részt vett a városi tanács ülésén is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents