Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
irrem 4 1982. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Azt írta az újság... Jó tankönyv — alakuló módszer Rádióban Szovjetunió évfordulója Országszerte folynak az előkészületek a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának méltó ünneplésére. A Magyar Rádió az alkalomból a szokásosnál is több, a szovjet nép életével, eredményeivel foglalkozó, kulturális kincseit népszerűsítő műsort sugároz a következő hetekben. A művészeti programok közül kiemelkedik a moszkvai rádió hangarchívumát bemutató zenés műsor, valamint Borodin, Glinka és Hrennyikov operáinak, illetve zenés játékainak bemutatója. Műsorra tűzi a rádió a Mai szovjet zeneszerzők műhelyében című sorozatot is. Az esztendő utolsó két hetében a hagyományos napi tudósítások mellett nagyobb politikai jelentőségű műsort is terveznek. A 350 éves a tartui egyetem című, 60 perces összeállítás az Ötödik sebesség műsoridejében az egyetem történetéről. 1917 utáni eseménydús fejlődéséről, a diákok, tanárok életéről, az egykori tudósgárdáról ad képet, bemutatva a szovjet ifjúságot ízlését, gondjait. A Szovjetunió turistaútjaira kalauzolja a hallgatókat az ország földrajzával, történelmével és a nemzetiségek életével foglalkozó vetélkedő-sorozat; A szovjet állam és a kultúra című irodalmi, politikai dokumentum-összeállítás pedig a Szovjetunió megalakulását közvetlenül megelőző, majd az azt követő néhány esztendőt tekinti át. Az évforduló fő műsora — december 27-én — Csák Elemér összeállítása lesz a moszkvai rádió muzeális hangdokumentumaiból, illetve az egyes köztársaságoknak az ünnepre készített programjairól. Kiállítások Vallomások a szülőföldről címmel a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére nyílik kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban december 9-én, csütörtökön. A szovjet amatőr képzőművészek tárlata december 31-ig várja az érdeklődőket. Amatőr fafaragók és népi díszítők közös kiállítása nyílik meg december 9-én 16 órakor Sopronban, a Liszt Ferenc művelődési központban. Bélyegkiállítás nyílik december 11-én 17 órakor Sopronban, a középkori belvárosban levő festőteremben. Több száz régi és új bélyeget mutatnak be. A televíziózás kezdetén, az új technika üdvözlésével egy időben láttak napvilágot a hagyományos művelődési formákat féltő publikációk is. Az otthonokba betolakodó szerkezet úgymond elkényelmesít. A képernyő rabjai megelégednek a papucsos ismeretszerzéssel, ahelyett, hogy elmennének egy jó előadásra, a moziba, színházba. Még ma is jogos az aggódó szó. Csakhogy a köz- művelődés szakemberei időközben felfedezték, hogy a televízió műsorai szolgálatukba szegődhetnek. Kiváltképp a videotechnika megjelenésével. Avatottan A közvetlen gondolatcsere Igénye népesíti be az előadótermeket. a klubokat. Az élőszavas ismeretterjesztés közvetlenségét ugyanis semmi sem pótolhatja. A TIT Pest megyei szervezetének elnökségi ülésén megfogalmazták: az utóbbi években megnőtt a rendezvények száma, az újfajta kezdeményezések érdeklődőkre találtak. Pest megyében tizennégy TIT-szervezetben és huszonkét szakosztályban zajlik e tevékenység. Az országos átlagtól eltérően a foglalkozások hetvenöt százalékát tartják a községekben. Ugyanakkor a sajátosságok között számítani kell a sűrűn lakott agglomerá— Milyen körülmények között alkotott az Osztrák—Magyar Monarchia Prágájában Franz Kafka? — Mindenekelőtt a családi helyzete határozta meg alkotói pályáját. Befolyásolta a monarchia értelmetlen, bürokratikus légköre. Mindebből következik szorongásos lelkiállapota, magányérzete és pesszimizmusa — adta meg a szép, kerek választ egy szőke kislány a monori gimnázium IV/E osztályában. A hírhedt vita — Franz Kafka munkásságát számos bírálat érte — egészítette ki Kreutz Raymundné, Latin—spanyol—magyar szakos tanár, megyei szakfelügyelő. — Sokan tartották nihilistának, aki semmiféle értékben nem hisz, egzisztencialistának, aki értelmetlennek ítéli az egész életet, és vallásos misztikusnak is. A mi értékelésünk szerint moralista volt, aki örökérvényűen volt képes meg. fogalmazni a szigorú erköl- csiséget. Kiválóan elemezte a „hatalom” természetét, az elidegenedést, eldologiasodást, az ember és környezete közötti összhang teljes hiányát. A fölsoroltakból fakadt a kiszolgáltatottság, a szorongás érzése. A gyorsan pergő óra alapos, pontos képet adott a gyerekeknek Kafkáról, hőseiről, az író fő műfajáról, a paraboláról, vagy példázatról. Megbeszélték a rá jellemző abszurditás lényegét, könyveinek stílusát, mondanivalóját. Hihetetlenül sok fért bele ebbe a negyvenöt percbe, de szükség is volt cióra, a főváros közelségére. Éppen ezért a szabadegyetemekre, a nyelvtanfolyamokra jelentkezők Budapestre járnak. A községekben és városokban a hagyományos előadássorozatok helyett a kiscsoportos foglalkozásoké a jövő. Azonos érdeklődésűek szívesen hallgatják avatott szakemberek szavát. Az előadók a megmondhatói, hogy tévedések itt is akadnak Legyen bármilyen érdekes a téma. legyen bármilyen lelkes a megszólaltatója, ha a résztvevők mást vártak. A félreértések elkerüléséért a szakemberek ötlete: a TIT küldjön vázlatos témajavaslatot — ami árulkodik a tartalomról is — a művelődési intézményeknek. Megújulón A megújulás vágya tükröződik a küldöttgyűlés utáni időszakban, Az általános, elméleti fejtegetéseket felváltja a célra irányult szakmai kiegészítés. Újdonságként köszönthetjük a gödöllői szakmai stúdiót. Fiatal pályakezdő és a gyermekgondozási szabadságról munkába álló pedagógusoknak jelent továbbképzést, egyelőre matematika, fizika szakokban. Budaörsön a hétvégi családi rendezvényeken várják az együttműködést. rá, hiszen köztudott, hogy a gimnáziumok negyedik osztályában nincs irodalomtan. könyv. — Bizony, nem könnyű dolog így haladni a tanítással, hiszen kénytelenek vagyunk annyi magyarázatot adni egy- egy órán, amennyi elegendő ahhoz, hogy a gyerekek segédeszköz nélkül is meg tudják tanulni a tanterv által előírt anyagot — magyarázta Kreutz Raymundné. — Erről a tényről egy kissé mintha megfeledkeztek volna a lassan hírhedtté váló tankönyvvita résztvevői. Sokat ártott nekünk ezzel a sajtó. Egyébként a magyarszakos tanárok véleménye általában az, hogy a már meglévő irodalomkönyvek jók, az embert szinte ösztönzik arra, hogy egy-egy korszakra az előírtnál is több időt fordítson. A helyzetet azonban mindenképpen nehezíti, hogy egyszerre indult az új tanterv és az ötnapos munkahét. Mindezek ellenére. ha például az elsős könyvet összevetjük a régivel, min- denkéDpen az új javára billen a mérleg nyelve. Kiemelhetem, mondjuk a verselemzéseket, amelyek eddig csak tartalmiak voltak, most viszont alaposak, értékszempontúak. Sokkhatás Három magyarszakos pedagógus egyöntetű véleménye ez, hiszen az elhangzottakat helyeslő bólogatással kísérte dr. Simon Gyula igazgatóhelyettes, olasz—magyar szakos, és a magyar munkaközösség vezetője, Bakos Koppányné, maUgyancsak Gödöllőn hívják majd életre a leendő pedagógusok baráti körét, hogy a középiskolásokkal megismertessék a pálya mindennapjait. A felsőoktatási intézetekben külön működik hallgatói és oktatói szervezet. Zsámbékon a napokban jött létre a tanári csoport. Gödöllőn stafétaváltás történt a hallgatók között. A felsőoktatási intézetekben a szigorú tanrend mellett a kötetlen formák élnek meg. tgy legnagyobb sikerük a műhelymunka-szerű kluboknak, s az általános műveltséget kiegészítő előadásoknak van. A pedagógiai szakosztály legnagyobb gondja szintén az, miként nyújtsanak mást, mint a tanórákon. Így alakulnak meg egymás után például a dabasi járásban a kis fizikusok, Nagykőrösön az ifjú történészek. Érden a kis kémikusok, a kis nyelvészek baráti körei Szentendrén a művészeti nevelés mellé szegődik az ismeretterjesztés. Ezeken a foglalkozásokon a gyerek belső igényből fakadóan érdeklődik, ami felszabadultabbá, a tudásanyag mélyebb befogadójává teszi. Korszerűen Hosszú sora lenne az elképzeléseket papírra vetni. A Pest megyei szervezet készülő jövő esztendei tervébe beépülnek az új elképzelések Kiszűrik az elavult vonásokat hogy az iskolák, művelődési házak programjához korszerűen illeszkedjék a tudományos ismeretterjesztés. Erdősi Katalin gyár—történelem szakos tanár. Egyedül az első könyv bevezetője volt az, amit kifogásoltak, mert úgy érzik, ez sokkolja a gyerekeket. Az ő számukra pedig sokkal inkább sikerélmény kell. A 14—15 éves gimnazisták úgyis rendkívül félénkek, amikor átkerülnek a középiskolába. Durván két hónap, amit az év elején erre a bevezetőre fölhasználnak, s miután számonkérés, osztályzás nincs, a gyerekek úgy tanulnak, hogy nem kell tudniuk gyakorlatilag semmit. Megszokják, s ez később gondot okoz. — Azok a tanulók, akik szeretik az irodalmat, mindenképpen többet kapnak, mint régebben — tette hozzá Bakos Koppányné. — A gyöngébb képességűek, kevésbé szorgalmasak számára ez a tananyag valóban nehéz. Véleményem szerint azonban nem szabad az utóbbiak tudása alapján általánosítani. A tankönyv rendkívül sokat ad a kiegészítő anyagból. Alaposan, sokrétűen foglalkozik például a romantikával. Ennek az irodalomjegyzetnek a kétharmada képezi a törzsanyagot, s a többiből szabadon válogathat a szaktanár. Sajnos, éppen erre a szelektálásra nem képes jó néhány kollégánk. Ha összegezném, azt mondhatnám, az új könyv jót tesz a tanításnak, sokat segít a tanárnak, de jóval több munkával jár a fölkészülés. Persze, most kellemetlen helyzet alakult ki. Elsőben, másodikban új tankönyv, harmadikban régi, negyedikben pedig semmilyen könyv nincs. Ugyanakkor új érettségi és felvételi követelményrendszer lesz, amelyben még nem tudjuk mi szerepel majd. Így a gyerekek fölkészültsége egyértelműen csak a tanár irányításától függ — egészítette ki dr. Simon Gyula. Fölfújták — Említették, hogy sokat ártott a sajtóvita. Vajon miért? — Az elsősök — amikor átlépik a gimnázium kapuját — még nem tudnak tanulni, szelektálni, logikai láncot fölépíteni. Egyszerűen nem készültek föl a középiskola „másságára”. Az ő munkamoráljuknak tett rosszat a polémia, hiszen azzal érvelnek: nem tudjuk megtanulni, és az újság is azt írta, hogy nehéz — fakadt ki Kreutz Raymundné. — Fölfújták ezt az egészet, holott sokkal több gondunk van, például a szakközépiskolások tanításával. Lenne mit változtatni a gimnáziumi módszertanon is, hiszen ebből a szempontból nem készültünk még föl az új tankönyvre. Igaz, módunk sem igen volt rá, mert akkor láttuk először, amikor a gyerekek. Ügy tűnik, jobb lenne tömbösíteni az irodalom- és a nyelvtan órákat. Visszatérve a tankönyvkérdésre. Olyan művet nem lehet alkotni, amelyet mindenki hibátlannak érez. A gyerekek általában szeretik, érdekli őket az anyag, s ha ez így van, a tanárnak máris összehasonlíthatatlanul könnyebb a dolga. Körmendi Zsuzsa Középkori templom Egy kétszáz évvel ezelőtt lebontott templom feltárására kezdtek nemrég kutatást Pápán, a nagytemplom közelében. A régi épület fönnállásáról két festmény és egy korabeli térkép is tanúskodik, az ásatás mégis meglepő fordulatot hozott: a kereseti templom helyett más korból származó és eltérő méretű építmény alapfalaira találtak. A hajdani huszonkét méter hosz- szú és nyolc méter széles templom alapfala egvik sarkával a mai nagytemplom alá nyúlik. Régészek és művészet- történészek megállapítása szerint nem is ennek elődje, hanem ezy középkori templom alapjai kerültek elő. A feltáró árkokat most a téli időszakra lezárják, a kutatók jövőre folytatják. Puskel Ildikó Kafkából felel Veress Jenő felvétele Papucsos ismeretszerzés? Az élőszó reneszánsza bHeti FILMTEGYZETB Hófehérke és a hét törpe Egy kocka a Hófehérke és a hét törpe című filmből „Pampamm, pampamm, pamm, paararapampamm, pamparaaram, pampaararamm pampamm pampamm pampamm”. Valahogy így lehetne írásban rögzíteni azt a dallamot, melyre hét bumfordi törpe menetelt egy csodálatos rajzfilmben. Frank Churchill zenéje, a törpék indulója, nemzedékeket emlékeztet ma is erre a filmre, s mivel időről időre felújítják Walt Disney alkotását, újabb és újabb nemzedékek tanulják meg ezt a jókedvű dalt. A Hófehérke és a hét törpe ismét a mozik műsorára került, 1937, elkészült dátuma óta ki tudja hányadszor. És most is éppoly nagy siker, mint annak idején. Oscar-dí- jakra ma is esélyes lenne, kasszasikere ma sem lenne kisebb, feltéve, ha csak ma jutna eszébe a még mindig élő Walt Disney-nek elkészíteni ezt bűbájos alkotást. Disney sajnos már nem él (1966-ban halt meg), de amit alkotott, az szinte kortalan. A kérdés most — és minden műve valamennyi felújításakor — az, mitől őrződtek meg sok évtizeden át is csaknem tökéletesen romlatlan állapotban ezek a filmek? A válasz legalább két irányban keresendő. Az egyik: Disney-nek sikerült a Hófehérkében, s más rajzfilmjeiben is, megőriznie valamit a mozi talán legeredendőbb vonásából, a meséből, méghozzá úgy, hogy a mese e filmekben tényleg mese volt, rossz és jó, rút és szép, gonosz és nemesen tiszta harcával, fondorlatokkal, veszedelmes fordulatokkal, de végül is a jó győzelmével, a szép és a nemes felülkerekedésével. Olyan mesék voltak ezek, amilyeneket nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen néztek, mert Disney bennük is fel tudta ébreszteni a hajdanvolt gyermeket, bennük is meg tudta rezdíteni a mese csodálatos húrjait. Illúziókat adtak ezek a filmek, illúziót egy olyan világról, amelyben még uralkodnak az alaptörvények: a jó elnyeri jutalmát, a gonosz megbűnhődik. Felnőtt is tudta, gyerek is sejtette már, hogy a valódi világban ez nincs így — épp ezért esett jól azt látni, hogy a mesében még így van. így lehet. A másik ok, a másik irány: ahogyan mindez a filmen megvalósult. A rajzfilmen — tegyük hozzá, hiszen éppen ebben állt (és áll) Disney különlegessége A nagyon rég megkezdett kísérletek a rajzolt film művészi rangra emelésére tulajdonképpen Disney kezén váltak valósággá. Neki sikerült első ízben komplex alkotássá összefognia a fázisrajzok tízezreit. Az ő filmjeiben kaptak karaktert, rajzban és szövegben is körülírt, eleven figurát a hősök, ö egyénítette igazán a mesehősöket, nála jelentek meg a jellegzetes rajzolt figurák, akik (igen, akik, mert ki állíthatná, hogy Donald kacsa. Miki egér, Plútó kutya, meg a többiek nem akik?) a filmeken kívül is önálló életet éltek, füzetek, poszterek, plasztikus figurák formájában is? Humoruk volt ezeknek a figuráknak, bájuk is, és ha kellett, ijesztő vonásaik is. És minden másodpercben történt velük valami, folyton mozgásban volt a kép, az alakok, a cselekmény. Rajzolt figurák voltak, de emberi tulajdonságokkal — csak éppen ezek az emberi tulajdonságok a rajzfilm technikája révén korlátlanná tágultak. S ha mindezt elmondtuk, még mindig keveset mondtunk Disney filmjeiről mert nem említettük a színeket. Tulajdonképpen pedig ez volt a harmadik nagy tényező, s mindmáig az is maradt. A mai ízlés talán kissé édeskésnek, túlszínezettnek érzi — többek között a Hófehérke — színeit, de hát negyvenöt év alatt sokat változott a raizfilm technikája is, dramaturgiája is, esztétikája is. és sokat változott az emberi ízlés is. Mindez azonban aligha lehet akadálya a Hófehérke újabb sikersorozatának. A látogatás Sajátos film B. Révész László alkotása. Dokumentumfilm, hiszen egy mai ember történetét, élete fordulatait mutatja be dokumentarista hűséggel, — s mégis helyenként a játékfilm erejével hat. A film hőse egy olasz írónő, aki Magyarországon. Tiszaka- rádon született. Edith Britekről van szó. a falusi szegény zsidó mészárossegéd lányáról, aki csodával határos módon életben maradt a haláltáborok szörnyűségei dacára. Könyve, a Ki téged így szeret, nálunk is sikert aratott annak idején, s most magát az írónőt is megismerjük a filmből, barátai, családja írótársai környezetében. majd a faluban, ahová visszalátogat, és drámai perceket él át a régi gyermekkori ismerősökkel, barátokkal. A látogatás tulajdonképpen az emlékezés filmje, noha legnagyobbrészt a jelenben játszódik. De a jelen is folyton a múltra utal benne, azzal függ össze, annak emléktöredékeibe kapaszkodik. Bruck Edith emberi és írói példájából ugyanis azt kell megértenünk — s ezt akarja a film is —, hogy múlt és jelen elválaszthatatlanok: idegeinkben, emlékező agysejtjeinkben kitö- rülhetetlenül ott él a múlt, akkor is. ha néha igen sokáig nem gondolunk rá. És éppen ezt a múltat nem szabad feledni nem lehet feledni. Nem kell megadni magunkat neki, de nem lehetséges úgy sem tennünk, mintha a múlt meg sem esett volna velünk. A csendbiztos Üjabb román történelmi film. ezúttal Dinu Cocea rendezésében Nem jobb elődeinél ez a talán Horia lázadása (1784—85) ideién játszódó alkotás: ez is képeskönyv, sok lakkozással (főleg a csizmák és derékszíjak igen fényesek) és sok gyermekded naivitással. Nagy kár, hogy a történelem ía román sem) nem ilyen mesedramaturgia szerint haladt. Sok minden egyszerűbb lett volna. Takács István