Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

irrem 4 1982. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Azt írta az újság... Jó tankönyv — alakuló módszer Rádióban Szovjetunió évfordulója Országszerte folynak az elő­készületek a Szovjetunió meg­alakulása 60. évfordulójának méltó ünneplésére. A Magyar Rádió az alkalomból a szoká­sosnál is több, a szovjet nép életével, eredményeivel foglal­kozó, kulturális kincseit nép­szerűsítő műsort sugároz a következő hetekben. A művészeti programok kö­zül kiemelkedik a moszkvai rádió hangarchívumát bemuta­tó zenés műsor, valamint Bo­rodin, Glinka és Hrennyikov operáinak, illetve zenés játé­kainak bemutatója. Műsorra tűzi a rádió a Mai szovjet ze­neszerzők műhelyében című sorozatot is. Az esztendő utolsó két heté­ben a hagyományos napi tudó­sítások mellett nagyobb poli­tikai jelentőségű műsort is terveznek. A 350 éves a tartui egyetem című, 60 perces össze­állítás az Ötödik sebesség mű­soridejében az egyetem törté­netéről. 1917 utáni eseménydús fejlődéséről, a diákok, tanárok életéről, az egykori tudósgár­dáról ad képet, bemutatva a szovjet ifjúságot ízlését, gond­jait. A Szovjetunió turistaútjaira kalauzolja a hallgatókat az or­szág földrajzával, történelmé­vel és a nemzetiségek életével foglalkozó vetélkedő-sorozat; A szovjet állam és a kultúra című irodalmi, politikai doku­mentum-összeállítás pedig a Szovjetunió megalakulását közvetlenül megelőző, majd az azt követő néhány esztendőt tekinti át. Az évforduló fő műsora — december 27-én — Csák Ele­mér összeállítása lesz a moszk­vai rádió muzeális hangdoku­mentumaiból, illetve az egyes köztársaságoknak az ünnepre készített programjairól. Kiállítások Vallomások a szülőföldről címmel a Szovjetunió megala­kulásának 60. évfordulója tiszteletére nyílik kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum­ban december 9-én, csütörtö­kön. A szovjet amatőr képző­művészek tárlata december 31-ig várja az érdeklődőket. Amatőr fafaragók és népi díszítők közös kiállítása nyí­lik meg december 9-én 16 óra­kor Sopronban, a Liszt Ferenc művelődési központban. Bélyegkiállítás nyílik de­cember 11-én 17 órakor Sop­ronban, a középkori belváros­ban levő festőteremben. Több száz régi és új bélyeget mutat­nak be. A televíziózás kezdetén, az új technika üdvözlésével egy időben láttak napvilágot a ha­gyományos művelődési formá­kat féltő publikációk is. Az otthonokba betolakodó szerke­zet úgymond elkényelmesít. A képernyő rabjai megelégednek a papucsos ismeretszerzéssel, ahelyett, hogy elmennének egy jó előadásra, a moziba, színházba. Még ma is jogos az aggódó szó. Csakhogy a köz- művelődés szakemberei idő­közben felfedezték, hogy a te­levízió műsorai szolgálatukba szegődhetnek. Kiváltképp a vi­deotechnika megjelenésével. Avatottan A közvetlen gondolatcsere Igénye népesíti be az előadó­termeket. a klubokat. Az élő­szavas ismeretterjesztés köz­vetlenségét ugyanis semmi sem pótolhatja. A TIT Pest megyei szervezetének elnökségi ülésén megfogalmazták: az utóbbi években megnőtt a rendezvé­nyek száma, az újfajta kezde­ményezések érdeklődőkre ta­láltak. Pest megyében tizen­négy TIT-szervezetben és hu­szonkét szakosztályban zajlik e tevékenység. Az országos át­lagtól eltérően a foglalkozások hetvenöt százalékát tartják a községekben. Ugyanakkor a sajátosságok között számítani kell a sűrűn lakott agglomerá­— Milyen körülmények kö­zött alkotott az Osztrák—Ma­gyar Monarchia Prágájában Franz Kafka? — Mindenekelőtt a családi helyzete határozta meg alkotói pályáját. Befolyásolta a mo­narchia értelmetlen, bürokra­tikus légköre. Mindebből kö­vetkezik szorongásos lelkiálla­pota, magányérzete és pesszi­mizmusa — adta meg a szép, kerek választ egy szőke kis­lány a monori gimnázium IV/E osztályában. A hírhedt vita — Franz Kafka munkássá­gát számos bírálat érte — egé­szítette ki Kreutz Raymundné, Latin—spanyol—magyar sza­kos tanár, megyei szakfelügye­lő. — Sokan tartották nihilis­tának, aki semmiféle értékben nem hisz, egzisztencialistának, aki értelmetlennek ítéli az egész életet, és vallásos misz­tikusnak is. A mi értékelésünk szerint moralista volt, aki örökérvényűen volt képes meg. fogalmazni a szigorú erköl- csiséget. Kiválóan elemezte a „hatalom” természetét, az el­idegenedést, eldologiasodást, az ember és környezete közötti összhang teljes hiányát. A föl­soroltakból fakadt a kiszolgál­tatottság, a szorongás érzése. A gyorsan pergő óra alapos, pontos képet adott a gyerekek­nek Kafkáról, hőseiről, az író fő műfajáról, a paraboláról, vagy példázatról. Megbeszél­ték a rá jellemző abszurditás lényegét, könyveinek stílusát, mondanivalóját. Hihetetlenül sok fért bele ebbe a negyven­öt percbe, de szükség is volt cióra, a főváros közelségére. Éppen ezért a szabadegyete­mekre, a nyelvtanfolyamokra jelentkezők Budapestre járnak. A községekben és városokban a hagyományos előadássoroza­tok helyett a kiscsoportos fog­lalkozásoké a jövő. Azonos ér­deklődésűek szívesen hallgat­ják avatott szakemberek sza­vát. Az előadók a megmond­hatói, hogy tévedések itt is akadnak Legyen bármilyen érdekes a téma. legyen bármi­lyen lelkes a megszólaltatója, ha a résztvevők mást vártak. A félreértések elkerüléséért a szakemberek ötlete: a TIT küldjön vázlatos témajavasla­tot — ami árulkodik a tarta­lomról is — a művelődési in­tézményeknek. Megújulón A megújulás vágya tükröző­dik a küldöttgyűlés utáni idő­szakban, Az általános, elmé­leti fejtegetéseket felváltja a célra irányult szakmai kiegé­szítés. Újdonságként köszönt­hetjük a gödöllői szakmai stú­diót. Fiatal pályakezdő és a gyermekgondozási szabadság­ról munkába álló pedagógu­soknak jelent továbbképzést, egyelőre matematika, fizika szakokban. Budaörsön a hét­végi családi rendezvényeken várják az együttműködést. rá, hiszen köztudott, hogy a gimnáziumok negyedik osztá­lyában nincs irodalomtan. könyv. — Bizony, nem könnyű do­log így haladni a tanítással, hiszen kénytelenek vagyunk annyi magyarázatot adni egy- egy órán, amennyi elegendő ahhoz, hogy a gyerekek se­gédeszköz nélkül is meg tud­ják tanulni a tanterv által elő­írt anyagot — magyarázta Kreutz Raymundné. — Erről a tényről egy kissé mintha megfeledkeztek volna a lassan hírhedtté váló tankönyvvita résztvevői. Sokat ártott ne­künk ezzel a sajtó. Egyébként a magyarszakos tanárok véleménye általában az, hogy a már meglévő iroda­lomkönyvek jók, az embert szinte ösztönzik arra, hogy egy-egy korszakra az előírtnál is több időt fordítson. A hely­zetet azonban mindenképpen nehezíti, hogy egyszerre in­dult az új tanterv és az ötna­pos munkahét. Mindezek elle­nére. ha például az elsős köny­vet összevetjük a régivel, min- denkéDpen az új javára billen a mérleg nyelve. Kiemelhetem, mondjuk a verselemzéseket, amelyek eddig csak tartal­miak voltak, most viszont ala­posak, értékszempontúak. Sokkhatás Három magyarszakos peda­gógus egyöntetű véleménye ez, hiszen az elhangzottakat he­lyeslő bólogatással kísérte dr. Simon Gyula igazgatóhelyet­tes, olasz—magyar szakos, és a magyar munkaközösség ve­zetője, Bakos Koppányné, ma­Ugyancsak Gödöllőn hívják majd életre a leendő pedagó­gusok baráti körét, hogy a kö­zépiskolásokkal megismertes­sék a pálya mindennapjait. A felsőoktatási intézetekben külön működik hallgatói és oktatói szervezet. Zsámbékon a napokban jött létre a tanári csoport. Gödöllőn stafétaváltás történt a hallgatók között. A felsőoktatási intézetekben a szigorú tanrend mellett a kö­tetlen formák élnek meg. tgy legnagyobb sikerük a műhely­munka-szerű kluboknak, s az általános műveltséget kiegészí­tő előadásoknak van. A peda­gógiai szakosztály legnagyobb gondja szintén az, miként nyújtsanak mást, mint a tan­órákon. Így alakulnak meg egymás után például a dabasi járásban a kis fizikusok, Nagy­kőrösön az ifjú történészek. Érden a kis kémikusok, a kis nyelvészek baráti körei Szent­endrén a művészeti nevelés mellé szegődik az ismeretter­jesztés. Ezeken a foglalkozáso­kon a gyerek belső igényből fakadóan érdeklődik, ami fel­szabadultabbá, a tudásanyag mélyebb befogadójává teszi. Korszerűen Hosszú sora lenne az elkép­zeléseket papírra vetni. A Pest megyei szervezet készülő jövő esztendei tervébe beépülnek az új elképzelések Kiszűrik az elavult vonásokat hogy az is­kolák, művelődési házak prog­ramjához korszerűen illeszked­jék a tudományos ismeretter­jesztés. Erdősi Katalin gyár—történelem szakos ta­nár. Egyedül az első könyv be­vezetője volt az, amit kifogá­soltak, mert úgy érzik, ez sok­kolja a gyerekeket. Az ő szá­mukra pedig sokkal inkább si­kerélmény kell. A 14—15 éves gimnazisták úgyis rendkívül félénkek, amikor átkerülnek a középiskolába. Durván két hónap, amit az év elején er­re a bevezetőre fölhasználnak, s miután számonkérés, osz­tályzás nincs, a gyerekek úgy tanulnak, hogy nem kell tud­niuk gyakorlatilag semmit. Megszokják, s ez később gon­dot okoz. — Azok a tanulók, akik sze­retik az irodalmat, minden­képpen többet kapnak, mint régebben — tette hozzá Ba­kos Koppányné. — A gyöngébb képességűek, kevésbé szor­galmasak számára ez a tan­anyag valóban nehéz. Vélemé­nyem szerint azonban nem szabad az utóbbiak tudása alapján általánosítani. A tan­könyv rendkívül sokat ad a kiegészítő anyagból. Alaposan, sokrétűen foglalkozik például a romantikával. Ennek az iro­dalomjegyzetnek a kétharma­da képezi a törzsanyagot, s a többiből szabadon válogathat a szaktanár. Sajnos, éppen erre a szelektálásra nem képes jó néhány kollégánk. Ha összegezném, azt mond­hatnám, az új könyv jót tesz a tanításnak, sokat segít a ta­nárnak, de jóval több munká­val jár a fölkészülés. Persze, most kellemetlen helyzet ala­kult ki. Elsőben, másodikban új tankönyv, harmadikban ré­gi, negyedikben pedig semmi­lyen könyv nincs. Ugyanakkor új érettségi és felvételi köve­telményrendszer lesz, amely­ben még nem tudjuk mi sze­repel majd. Így a gyerekek fölkészültsége egyértelműen csak a tanár irányításától függ — egészítette ki dr. Si­mon Gyula. Fölfújták — Említették, hogy sokat ártott a sajtóvita. Vajon miért? — Az elsősök — amikor át­lépik a gimnázium kapuját — még nem tudnak tanulni, sze­lektálni, logikai láncot fölépí­teni. Egyszerűen nem készül­tek föl a középiskola „mássá­gára”. Az ő munkamoráljuk­nak tett rosszat a polémia, hi­szen azzal érvelnek: nem tud­juk megtanulni, és az újság is azt írta, hogy nehéz — fakadt ki Kreutz Raymundné. — Föl­fújták ezt az egészet, holott sokkal több gondunk van, pél­dául a szakközépiskolások ta­nításával. Lenne mit változ­tatni a gimnáziumi módszer­tanon is, hiszen ebből a szem­pontból nem készültünk még föl az új tankönyvre. Igaz, módunk sem igen volt rá, mert akkor láttuk először, amikor a gyerekek. Ügy tűnik, jobb lenne tömbösíteni az iro­dalom- és a nyelvtan órákat. Visszatérve a tankönyvkér­désre. Olyan művet nem lehet alkotni, amelyet mindenki hi­bátlannak érez. A gyerekek általában szeretik, érdekli őket az anyag, s ha ez így van, a tanárnak máris összehasonlít­hatatlanul könnyebb a dolga. Körmendi Zsuzsa Középkori templom Egy kétszáz évvel ezelőtt le­bontott templom feltárására kezdtek nemrég kutatást Pá­pán, a nagytemplom közelé­ben. A régi épület fönnállásá­ról két festmény és egy kora­beli térkép is tanúskodik, az ásatás mégis meglepő fordu­latot hozott: a kereseti temp­lom helyett más korból szár­mazó és eltérő méretű épít­mény alapfalaira találtak. A hajdani huszonkét méter hosz- szú és nyolc méter széles templom alapfala egvik sarká­val a mai nagytemplom alá nyúlik. Régészek és művészet- történészek megállapítása sze­rint nem is ennek elődje, ha­nem ezy középkori templom alapjai kerültek elő. A feltáró árkokat most a té­li időszakra lezárják, a kuta­tók jövőre folytatják. Puskel Ildikó Kafkából felel Veress Jenő felvétele Papucsos ismeretszerzés? Az élőszó reneszánsza bHeti FILMTEGYZETB Hófehérke és a hét törpe Egy kocka a Hófehérke és a hét törpe című filmből „Pampamm, pampamm, pamm, paararapampamm, pamparaaram, pampaararamm pampamm pampamm pam­pamm”. Valahogy így lehetne írásban rögzíteni azt a dalla­mot, melyre hét bumfordi törpe menetelt egy csodálatos rajz­filmben. Frank Churchill ze­néje, a törpék indulója, nem­zedékeket emlékeztet ma is erre a filmre, s mivel időről időre felújítják Walt Disney alkotását, újabb és újabb nem­zedékek tanulják meg ezt a jókedvű dalt. A Hófehérke és a hét törpe ismét a mozik műsorára ke­rült, 1937, elkészült dátuma óta ki tudja hányadszor. És most is éppoly nagy siker, mint annak idején. Oscar-dí- jakra ma is esélyes lenne, kasszasikere ma sem lenne ki­sebb, feltéve, ha csak ma jutna eszébe a még mindig élő Walt Disney-nek elkészíteni ezt bű­bájos alkotást. Disney sajnos már nem él (1966-ban halt meg), de amit alkotott, az szin­te kortalan. A kérdés most — és minden műve valamennyi felújításakor — az, mitől őrződtek meg sok évtizeden át is csaknem töké­letesen romlatlan állapotban ezek a filmek? A válasz leg­alább két irányban keresendő. Az egyik: Disney-nek sikerült a Hófehérkében, s más rajz­filmjeiben is, megőriznie vala­mit a mozi talán legereden­dőbb vonásából, a meséből, méghozzá úgy, hogy a mese e filmekben tényleg mese volt, rossz és jó, rút és szép, gonosz és nemesen tiszta harcával, fondorlatokkal, veszedelmes fordulatokkal, de végül is a jó győzelmével, a szép és a ne­mes felülkerekedésével. Olyan mesék voltak ezek, amilyene­ket nemcsak a gyerekek, ha­nem a felnőttek is szívesen néztek, mert Disney bennük is fel tudta ébreszteni a hajdan­volt gyermeket, bennük is meg tudta rezdíteni a mese csodá­latos húrjait. Illúziókat adtak ezek a filmek, illúziót egy olyan világról, amelyben még uralkodnak az alaptörvények: a jó elnyeri jutalmát, a go­nosz megbűnhődik. Felnőtt is tudta, gyerek is sejtette már, hogy a valódi világban ez nincs így — épp ezért esett jól azt látni, hogy a mesében még így van. így lehet. A másik ok, a másik irány: ahogyan mindez a filmen megvalósult. A rajzfilmen — tegyük hozzá, hiszen éppen eb­ben állt (és áll) Disney külön­legessége A nagyon rég meg­kezdett kísérletek a rajzolt film művészi rangra emelésé­re tulajdonképpen Disney ke­zén váltak valósággá. Neki si­került első ízben komplex al­kotássá összefognia a fázisraj­zok tízezreit. Az ő filmjeiben kaptak karaktert, rajzban és szövegben is körülírt, eleven figurát a hősök, ö egyénítette igazán a mesehősöket, nála je­lentek meg a jellegzetes raj­zolt figurák, akik (igen, akik, mert ki állíthatná, hogy Donald kacsa. Miki egér, Plútó kutya, meg a többiek nem akik?) a filmeken kí­vül is önálló életet éltek, füze­tek, poszterek, plasztikus figu­rák formájában is? Humoruk volt ezeknek a figuráknak, bá­juk is, és ha kellett, ijesztő vonásaik is. És minden másod­percben történt velük valami, folyton mozgásban volt a kép, az alakok, a cselekmény. Raj­zolt figurák voltak, de embe­ri tulajdonságokkal — csak ép­pen ezek az emberi tulajdon­ságok a rajzfilm technikája révén korlátlanná tágultak. S ha mindezt elmondtuk, még mindig keveset mondtunk Disney filmjeiről mert nem említettük a színeket. Tulaj­donképpen pedig ez volt a harmadik nagy tényező, s mindmáig az is maradt. A mai ízlés talán kissé édeskésnek, túlszínezettnek érzi — többek között a Hófehérke — színeit, de hát negyvenöt év alatt so­kat változott a raizfilm tech­nikája is, dramaturgiája is, esztétikája is. és sokat válto­zott az emberi ízlés is. Mindez azonban aligha lehet akadálya a Hófehérke újabb sikersoro­zatának. A látogatás Sajátos film B. Révész Lász­ló alkotása. Dokumentumfilm, hiszen egy mai ember történe­tét, élete fordulatait mutatja be dokumentarista hűséggel, — s mégis helyenként a játék­film erejével hat. A film hőse egy olasz írónő, aki Magyarországon. Tiszaka- rádon született. Edith Britek­ről van szó. a falusi szegény zsidó mészárossegéd lányáról, aki csodával határos módon életben maradt a haláltáborok szörnyűségei dacára. Könyve, a Ki téged így szeret, nálunk is sikert aratott annak idején, s most magát az írónőt is meg­ismerjük a filmből, barátai, családja írótársai környezeté­ben. majd a faluban, ahová visszalátogat, és drámai perce­ket él át a régi gyermekkori ismerősökkel, barátokkal. A látogatás tulajdonképpen az emlékezés filmje, noha leg­nagyobbrészt a jelenben ját­szódik. De a jelen is folyton a múltra utal benne, azzal függ össze, annak emléktöre­dékeibe kapaszkodik. Bruck Edith emberi és írói példájá­ból ugyanis azt kell megérte­nünk — s ezt akarja a film is —, hogy múlt és jelen elvá­laszthatatlanok: idegeinkben, emlékező agysejtjeinkben kitö- rülhetetlenül ott él a múlt, ak­kor is. ha néha igen sokáig nem gondolunk rá. És éppen ezt a múltat nem szabad fe­ledni nem lehet feledni. Nem kell megadni magunkat neki, de nem lehetséges úgy sem tennünk, mintha a múlt meg sem esett volna velünk. A csendbiztos Üjabb román történelmi film. ezúttal Dinu Cocea ren­dezésében Nem jobb elődei­nél ez a talán Horia lázadása (1784—85) ideién játszódó al­kotás: ez is képeskönyv, sok lakkozással (főleg a csizmák és derékszíjak igen fényesek) és sok gyermekded naivitással. Nagy kár, hogy a történelem ía román sem) nem ilyen me­sedramaturgia szerint haladt. Sok minden egyszerűbb lett volna. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents