Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

tjffáfap ton ______ A PE ST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1982. DECEMBER 12. VASÁRNAP Inkább a veszélyt vállalják Kicsavart égők, poros lábnyomok Az emelődaruk terhei alatt bámészkodnak A villanymozdony százkilo­méteres sebességgel száguld át a vasútállomáson. A sínek mentén felkavarodik a por, vékony papírszeleteket kap fel a légörvény. Nem lassít, amikor az állomásra ér, útja mégis szabályos. Vác ugyanis úgynevezett átmenőállomásnak számít, a gyors- és tehervona- toknak nem kell csökkente­niük a sebességet. A hangos­bemondó ugyan közli a sze­relvények áthaladását, figyel­meztet a veszélyre, de ezzel sokan nem törődnek. Állnak a sínek mentén vonatra várva, előszeretettel szállnak fel a menetirány túloldalán, hogy hamarabb jussanak ülőhely­hez, pedig egyébként is van elég hely a Budapest—Szob vonalon közlekedő személyvo­natokon. A vasút veszélyes üzem. Aki ezzel nem törődik, az a szolgálatot teljesítők ide­gein cimbalmozik. tisztasága nem az egész tár­sadalom, csupán egy kirívó magatartású, szűk réteg fo­gyatékos intelligenciáját tük­rözi. Ám való igaz, nagyon torzítják a képet önmagunk és a hazánkba látogató idegenek előtt is. Ez tehát erkölcsileg kerül nekünk sokba. Az anyagi kár Szabálytalanul Vajon mit szólnának a gyá­rakban, a gépek mellett dol­gozók, ha gépeik között ille­téktelenek sétafikálnának, emelő daruk terhei alatt bá­mészkodnának gyanútlanul? Valójában csendes estének számított a vasút életében az az alkalom, amikor Nagy Sán­dor rendőr zászlós, körzeti megbízott és Mészáros Mi­hály MÁV-körzeti rendészet­vezető társaságában állomás körüli portyára indultunk. Többet és mást láttunk így, mint amikor utasok vagyunk. Azt is, hogy amit gyakran jog­gal követelünk, vagy amiért bíráljuk a MÁV-ot, azokat a feltételeket elég lenne évtize­denként egyetlen beruházással előteremteni, s mégis: a de­viáns magatartású, no meg az irántuk közömbös utazók miatt ezekre szinte naponta kell költeni. Szemléletes példát nyújt er­re a vác—veresegyházi vona­lon közlekedő szerelvények egyike-másika is, melyeken végigmentünk, s szinte kocsin­ként adódott alkalom mind­hármunk számára, hogy jel­háborító dolgokat írjunk fel. A rutinos ellenőrzők senki­nek sem engedik meg, hogy jóval az indulás előtt az úgy­nevezett tárolt szerelvényeken bárki is tartózkodjék. Érthe­tő, hogy már senkiben sem bíznak. Azon már meg sem ütköznek, hogy az ablakok alatti kis asztalkák szinte mindegyikét összefirkálták, kimoshatatlan vegytintával örökítették meg rajtuk va­lakik az Edda, a Beatrice, a P. Mobil és más kedvenc kon­certegyüttesük neveit, míg má­sok a szerelmükét. A mosdók obszcén feliratai és ábrái szte­reotip módon ismétlődnek. Még jó, hogy tudjuk: ezek és a helyiségek kifogásolható — Kinek mire lehet jó a tűzvédelmi berendezés por­oltó készüléke? Ezek több ko­csiban vhiány óznak. A tettesek után akár forró nyomon is el­indulhatna, akinek van rá ideje. Naponta a poroltók után nyomozni, amit ha nem visz el a tettes, legalább megrongál­ja. Miközben járjuk a vagono­kat, azt is megértem, hogy miért tesznek tiszta ruhát az ülésre a naponta utazók, mi­előtt leülnének, hiszen itt-ott gyanús eredetű tócsákat lá­tunk, máshol több vagonon át gázolunk a szétrágott napra­forgómag héjában. A rutinos utazók már beszerezték ma­guknak, egyfajta státusszim­bólum a kocsiajtókat nyitó szabványkulcs, s jönnek-men- nek, mint az átjáróházban. Mészáros Mihály számolja a hőrüléseken öltött varrásokat. Az egyiken például 17 helyen hasított a zsilettpenge, más­hol még friss a vágás, nem ölthette össze a javításokkal szünet nélkül foglalkozó tmk- brigád. Kartámasztók rozsdá­sodó helye a kocsi oldalán. Máshol letörve, az ülésen hagyva, csak úgy, miután a tettes kiélte öncélú romboló ösztönét. Máshol a hamutartó hiányzik, amott az üvegabla­kot törték ki. Számoljuk, hogy hány helyen csavarták ki az égőket, s ezeket haza sem vi­szik, csak kidobják a vonat mellé. Itt, az állomáson is tu­catszámra hevernek a sínek mentén. Az embernek önkén­telenül ökölbe szorul a keze, ösztönösen kiszalad a száján a szó, Barbárok! Vajon egy bírósági tárgyaláson mint né­pi ülnök milyen büntetést kérne az, aki az itteni friss élménnyel térne be a tár­gyalóterembe? — Sok gondjuk van a vá­rosi discoműsorok után — mesélik a vasúti rend őrei, akik szerint az sem ritka, hogy ismeretlen utasok be­húzzák a kéziféket, s ha nem veszik észre, csúszik, a váltó­nál kiugrik a kerék, s kész a tömegszerencsétlenség. Tilos az átjárás Az üléseken hagyott poros lábnyomok, megrongált hamu­tartók s más tönkretett beren­dezések szomorú emlékét ma­gunk után hagyva indulunk a Csikós József utcai üzemi fel­járó felé, mert ott mindig Határidő: december 15. Kihez pártólt a szerencse? A lottó legutóbbi, rendkí­vüli jutalomsorsolásakor a következő tizenegy, Vácott vásárolt őszi tv-lottószelvé- nyek, illetve november havi előfizetéses lottószelvények nyertek: 3000 forintos vásárlási utal­ványt: 9 083 606 — 9 170 595 — 9 183 022 — 76 686 486 — 76 860 464 — és 76 872 891. 4000 forintos vásárlási utal­ványt: 77 991 321. 7000 forintos vásárlási utal­ványt: 76 698 913 és 77 929 186 9000 forintos vásárlási utal­ványt: 8 859 920 és 77 916 759, A nyertes szelvényeket leg­később december 15-ig lehet leadni a váci lottóirodában. akad, aki nem hiszi el, mek­kora kockázatot vállal, ha a temérdek sínpár között megy át a túloldalra, minthogy in­kább az alagutat válassza. Persze, a deákváriak több év­tizedes szabálytalan átjárójá­nál a Malom utcával egy magasságban is volna kit meg­büntetni, mert a sok, sok ha­lálos és csonkulásos baleset után az erre lakók még min­dig nem hajlandók megtenni az az egy-két kilométer kerü­lőt, inkább vállalják a ve­szélyt. Húsz év körüli fiatalembert igazoltatnak. Igazolvány sincs nála, de azért zsebre dugott kézzel áll, míg vele beszélnek. A rendőr éles szeme azt is meglátja, ki a könnyelmű, s kit kell bekísérni. Hányaveti ismerősünk most elmehet. A vasút kára A 204-es Szakmunkásképző Intézet tanulóit jól meg kell leckéztetni, s levél is megy az igazgatónak, mert ők még játszanak, bokszolnak is a sí­nek mentén haladva, s a velük tartó kereskedelmi szakmun­kástanuló még majdnem kiok­tatja a rendőrt, mert így kez­di a mondatot: Nézze, nem kötekedni akarunk, de ... — S az átjárás mellett érvel. A „szerelés” persze koszos, a bakancsot rég nem bokszolták. A társaságnak és a rendőrnek közös ismerőse is akad, egy fiatal fiú, akinek itt vágta le a vonat a lábát, s ezért állan­dóan iszik. Nagy Sándor körzete hatal­mas. Vác és Újpest, Vác és Veresegyház között kell ügyelnie a társadalmi tulaj­donra, a közrendre, az uta­sok testi épségére. Közben nyomoz, jegyzőkönyvet gépel és főiskolai tanulmányokat folytat. Nem irigylem érte. Mészáros Mihály szerint a vasútnak okozott kár már az év háromnegyedében elérte a 20 milliót. Ennyibe kerül ne­künk az a sok fékezni való ga­rázda. Kovács T. István Rendkívüli helyzetben Mentésre készen A gyakorlat értékelése Nemrég került sor a Váci Kötöttárugyárban az őszi, két napos polgári védelmi gya korlat értékelésére. Kovács Imre, az Ipari Minisztérium ágazati polgári védelem fel ügyelője a gyakorlat résztve vői előtt ismertette a minisz térium értékelését. Mint elmondta, a felmérő gyakorlat eredményes volt. A részt vevő állomány jó felké­szültséggel bizonyította be, hogy alkalmas feladata ellá­tására. A résztvevők minden csoportja megértette a gya korlat célját és a végrehajtás során a feladatok szükségessé­gét. A meghatározott felada­tokat fegyelmezetten, jó hoz­záértéssel' hajtották végre. Az értékelés után Tóth B. Zoltán igazgató valamennyi résztvevőnek emléklapot adott át. Külön jutalomban része­sült Peregi József, Árvay Jenő és Mikes Józsefné. A gyakor­lat 26 résztvevőjét tárgyju­talomban részesítették. A következő két év Közös emléktábla 1983. július 29-én lesz 55 éve, hogy Vácott elhunyt Kassai Vidor, a századvég egyik nagy komikusa. 1861—1898-ig a ma­gyar színházi élet kiemelkedő alakja, aki a középvárosi te­metőben nyugszik. 1984. február 4-e, Bornem­issza Géza festőművész szüle­tésének centenáriuma. A Képzőművészeti Főiskolán, Nagybányán és Párizsban ta­nult. 1906-tól Matisse tanítvá­nya. Több nemzetközi kiállí­tása volt. Részt vett a kecske­méti művésztelep létrehozásá­ban. 1966. júniusában hunyt el Vácott. 1984. március 28-án Pikéthy Tibor zeneszerző, karnagy, or­gonaművész születésének cen­tenáriumát ünnepeljük. 1915- től a váci tanítóképzőben ta­nított. Egy ideig a Nemzeti Ze­nede tanára. A városban ala­pít zeneiskolát, amelynek igazgatója. Életművének szá­mos alkotását gyakran játssza Lehotka Gábor orgonaművész hazai és külföldi koncertjein. A Váci Múzeumi Egyesület és a Hazafias Népfront Vác városi bizottságának honis­mereti munkabizottsága e há­rom jeles személyiség emléké­nek a méltó ünneplésén túl emléktáblák elhelyezésével tisztelegni kíván, melyhez a lakóhelyüket szerető magán- személyek és intézmények anyagi támogatását is szeret­nék megnyerni. A Váci Múzeumi Egyesület a tiszteletüket anyagi formá­ban kifejezőknek rendelkezé­sére bocsátja a váci OTP-ben nyitott 389 512 számú egység­számláját. S. J. Az évforduló tiszteletére Vác város felszabadulásának harmincnyolcadik évfordulója és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére az Egyesült Izzó váci gyárának KISZ-bizottsága és MSZBT- tagcsoportja vetélkedőt hirdetett szocialista brigádok részére. Erős küzdelem után a termelési osztály Kilián György szocia­lista brigádja bizonyult a legjobbnak a versengés döntőjében. Papp László felvétele Diákbál A «** rr I r _ rr r% r | jovo hét muscrahol December 13., hétfő: 17 óra­kor dr. Tettamanti Sarolta tart előadást a városi könyvtárban a váci vár idei ásatási ered­ményeiről. — 18 órakor a mű­velődési központ színháztermé­ben Rockwell-koncert kezdő­dik. — Ugyanakkor a 8-as te­remben Kunkovács László ve­tített képes előadást tart az Alföld néprajzi értékeiről. December 14., kedd: 14 óra­kor a Madách Imre Művelő­dési Központban TIT-eLőadás Matejka Jánosról, a váci mun­kásmozgalom nagy alakjáról. — 17 órakor Táncos-zenés év vége című program a deákvá­ri Ságvári klubban. — A Ha­zafias Népfront nőklubjában 18 órakor Pászthory Loránd diasort vetít Budapestről, ha­zánk fővárosáról. December 15., szerda: 14.30­kor a külpolitikai szabad- egyetemen Szentesi György mérnök-alezredes tart elő­adást A technikai forradalom hatása a 80-as évtizedben a haditechnika fejlődésére cím­mel. — 19 órakor kezdődik a művelődési központ 34-es ter­mében Balázs Péter és Tahi Tóth László közös előadóest­je. — A zeneiskolában 19 órá­tól: Nádor György zongoraest­je; a népszerű művész Schu­mann-, Brahms-, Chopin- és Liszt-műveket játszik. December 16., csütörtök: 10 órakor és 14 órakor a műve­lődési központ színháztermé­ben bemutatják a gyerme­keknek a Mátyás aranyszőrű báránya című mesejátékot. — A kis előadóteremben 13 óra­kor Makádi Vilmos tart elő­adást A magyar néphadsereg helye és szerepe a Varsói Szerződésben címmel. — 17 órakor a Dunakanyar eszpe­rantóklubban megemlékeznek Zamenhof születésének 123. évfordulójáról. December 17., péntek: A művelődési központ előcsarno­kában megnyílik Az utakon az életé az előny című köz­lekedésbiztonsági vándorkiál­lítás. — 17 órakor a színház­teremben sor kerül a zárt kö­rű filmklub I/5-ös előadására. — Ezzel egy időben — 24 óráig tartó — diákbál kezdődik a művelődési központ előcsar­nokában. December 18., szombat: 9 órakor a Hajós Alfréd Üttö- rőházban karácsonyi ajándék­készítés, a gyermekkönyvtár rendezésében. — Ugyanott 10 órakor Zsigerelö címmel tré­fás szellemi vetélkedő kez­dődik. — A művelődési köz­pont 22-es termében Berhidai Magdolna 10 órakor kezdi Mézeskalácssütés, betleheme- zés című műsorát, — Az elő­csarnokban 10-től 18 óráig tart a karácsonyi kirakodóvá­sár. December 19., vasárnap: A Madách Imre Művelődési Központ színháztermében 19 órakor irodalmi műsor kezdő­dik Én nem mehetek el in­nen ... (Adytól a Fényes sze­lek nemzedékéig) címmel. Az Ifjúsági bérlet II. előadása, a budapesti Egyetemi Színpad vendégjátéka. P. R. Elmarad az előadás A Madách Imre Művelődési Központ igazgatósága közli, hogy — érdeklődés hiánya miatt — elmarad a december 12-re tervezett, Ambrus Kyri bemutatja új nagylemezét cí­mű műsor. Ahonnét a karácsonyfák érkeznek Messze zeng a motoros fűrész A város és három falu ha­tárán is túl, ott, ahol véget ér a nőtincsi legelő és a gémes- kút kettős ágát se látni, kez­dődik az erdő. Előtűnik a dér­festett fehér táj, a keréknyom­ban megfagyott az esővíz. A titokzatos erdő sárgás-barnás avarral fedett útjain játsza­nak a lombvesztett fákon át­tört, reggeli napsugarak. Az erdő szélén, a tisztáson hosz- szú sorokba rakott rönkfák várnak szállításra. Fázom a városi divat szerint szabott vé­kony kabátom alatt, pedig az egyik erdészházban már meg­kóstoltuk az idei ősz tőkén termett aranyát. Még zavaros volt az a bor, de nemesedő színét és erejét már csettint- getésekkel ismertük el. kozva. Itt nem sivít, csak da­lol a motoros fűrész, itt nem holtan dőlnek földre a fák, mintha azt duruzsolná a gép, ennek Balázska fog örülni, ez Jóskához megy, ez a Marikáé lesz. Kint az erdőn — Egy ember naponta ezer darabot tud kivágni — mond­ja Sági Béla kerületvezető er­dész, közben akkurátusán fa­ragva tintaceruzáját, hogy egy lécre rávésse vele a centimé­tereket. — Egy méternél ki­sebbet nem lehet kivágni. A munka neheze a kötözés. Mutatják a kötözőbakot. Sá­gi Béla találmánya. Egy tete­jén, alján is négylábú asztal­ka, felső lábaihoz kell rakni a fenyőt, egy láncos karika és rúd segítségével lenyomni és csavarni egyet a dróton. Az erdész kocsijában indu­lok vissza. Tár méter után jön velünk szembe egy másik autó. Megállunk, néhány szak­mai információ, és már fut is tovább a kocsi. — A vadásztársaság elnöke volt — mondja az erdész. — Németek jönnek, megy előké­szíteni a vadászházat. A falu egyik takaros háza előtt megállunk, ötéves kislány dugja ki fejét az ajtón, hóna alatt a babájával. Indul a szekér Sokfajta fenyő A közel 70 ezer hektáros Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaságnak tizenkét er­dészete van, belőlük az egyik a hétezerötszáz hektáros vá­ci — mondja Németh Sándor, a fiatal erdőmérnök. — A tű­zifát még keresik, de amióta vasbetonból készítik a geren­dákat, a deszkákat műanyag­gal helyettesítik, alig van ke­reslete a szerfának. Ide is be­tört a piac szelleme. Össze kell szedni, minden gondola­tot, le kell hajolni minden öt­letért. Fut tovább az autó, szinte várom, mikor bukkan ki az erdőből Piroska vagy Jancsi és Juliska. Végül több hektáros területen, magas kerítéssel őr­zött karácsonyfaerdő terül elénk. Felfigyelek, hogy tár­saim eddig szakavatottan a fe­nyők fajtáiról beszéltek, ma­gyarázták, hogyan ismerem meg a luc, az eredei, a jege­nye, az ezüst, a fekete, a vö­rös fenyőt. Itt ők is karácsony­faerdőről beszélnek. A karácsonyfákon túl már vadász' őrület van. Látni a ma­gaslest, mögötte mint a hét törpe otthona, áll a kis va­dászház. Itt a karácsonyfa minden fajtája, a pár centi- méteres fiataltól, a hárommé­teres felnőttig, mind nyújto­gatják ágaikat, szinte kínál­— Küldd ki a nagyit! — szól oda neki az erdész a ko­csi ablakán át. A nagymama gyors léptekkel érkezik. — Mondja meg Pistának, hogy fogjon be délután, és menjen ki a karácsonyfákhoz. Vágnak. Be kell szállítani. Délután kihozzák az istálló­ból a lovakat. Az udvaron ál­ló autó mellett befogják őket a szekér elé, és elindulnak Ba- lázska, Jóska, Marika és a töb­biek karácsonyfájáért, melyek már összekötözve várják, hogy a szeretet irányította kezek rakjanak rájuk csillogó dísze­ket, édes cukorkákat. Aztán elárasztja a szobát, az utcát, a várost a békesség hangula­ta. Bárcsak az apró gyertya­lángok mindig csak melegíte­nének, s világemésztő lűzzé so­hasem válna a láng, Mészáros Gyula . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents