Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

1982. DECEMBER 12. VASÁRNAP xMnav Tár dós Az abonyi Jó­zsef Attila Terme­lőszövetkezetben 1982-ben hétszáz hektáron termesz­tettek kukoricát. A termény szárí­tásához, illetve tá­rolásához nem használtak fel ola­jat. Egy részét hulladék elégeté­sével üzemeltet­hető kazánnal szá­rították, a többit pedig nedvesen tárolják. Képünkön: fo­lyamatosan hasz­nálják fel a ned­vesen tárolt ku­koricát és kukori­cazúzalékot. Fezeket, levert nem A szövetkezetnek is megéri A bedolgozási rendszer ellentmondásai A Texelektro Ipari Szövet­kezet több bedolgozót foglal­koztat, mint telepített munkást. A megye ipari szövetkezetei által erre a célra fordított ösz- szegnek majdnem a felét a Texelektro fizeti ki. — Nem nagyon szeretem, ha erről írnak — tesz elém az asz­talra egy dossziét Varró Ká­roly elnök —„a legutóbbi cikk után is ezt a kötetnyi levelet kaptam. Megrohannak a jelent­kezők és mindenkit nem tu­dunk foglalkoztatni. Mindenki betanítható A levelek is arról tanúskod­nak, hogy nagyon sok olyan munkaképes ember van, aki ilyen vagy olyan okok miatt nem vállalhat állást. Dolgozni azonban ők is tudnának, a pénzre nekik is szükségük len­ne. Az ok lehet mozgást korlá­tozó betegség, felügyeletre szo­ruló gyerekek, de szívesen vál­lalnak keresetkiegészítő fog­lalkozást a háztájiban állato­kat nevelő asszonydk és nyug­díjasok is. Nekik.az esetleg nem túl magas jövedelem is számít. Munkaidejüket maguk osztják be, besegíthetnek a csa­ládtagok is. Jelentkező tehát van bőven. Csak a Texelektro 1800 bedol­gozót foglalkoztat. Minden bi­zonnyal azért, mert a szövet­kezetnek ez megéri. Az elnök egyenesen esküszik ró, hogy ez a leggazdaságosabb termelési mód. Népi kellenek üzemek, gépek, lényegesen alacsonyabb a rezsi. A bedolgozók foglal­koztatásával válik lehetségessé, hogy az összes közvetlen mun­kabér 90 százalékát teljesít­ménybérként fizessék ki. A szövetkezet tevékenysége rendkívül széles skálán mozog. Nem túlzás, hogy a fémöntésen és a vegyipari munkán kívül szinte mindent csinálnak. — S majdnem mindent ki le­het adni a bedolgozóknak. Az emberek betaníthatok valami­re, egy műveletre legalábbis. Ezért előnyös nekünk a sokféle termék, egy-egy szakmából ugyanis véges a munkaerő szá­ma. Csak olyan dolgokba fo­gunk bele. amit a bedolgozók is képesek csinálni. Ha azt mondanák például, hogy gyárt­sunk fazekat vagy lavórt, azt nem vállalnánk. Sokkítl olcsóbb költségek mind meg is térül­nek, illetve eleve alacsonyab­bak, mintha saját üzemen be­lül kerülne sor ugyanazokra a munkákra. A különbség már a munkabérben is jelentkezik: az 1800 bedolgozónak ugyan­annyi bért fizetnek ki, mint az ezer telepített munkásnak. De vannak még ennél is meg­győzőbb adatok. A Texelektró- nál egy forint állóeszközre négy forint árbevétel jut, míg ez más üzemben legfeljebb nyolcvan fillér. Egy forint gép­értékre pedig tíz forint árbevé­telt lehet számolni. Vitathatatlan előnyök ezek. S mégis, a bedolgozói rendszer nem túlságosan népszerű, nem terjed a gazdaság más terüle­tein. Pedig valószínűtlen, hogy csak a Texelektrónak vannak olyan jó gazdasági szakembe­rei, akik képesek fölismerni a módszer előnyeit. — A szemlélet az, ami nem kedvez a bedolgozói rendszer­nek. S a szabályozók sem tá­mogatják, ösztönzik ezt a ter­melési módot. Húsz évvel ez­előtt még kaptunk adókedvez­ményt, ma nem. Sőt, a termé­keinket ugyanolyan áron kell értékesítenünk, mintha a leg­korszerűbb nagyüzemben ké­szültek volna. A mai felfogás szerint az nem jó, ha kevés géppel és sok munkaerővel ter­mel valaki. A hatalmas üze­mek sok-sok automata géppel: ez jelenti a korszerűséget, még abban az esetben is, ha valójá-[ ban nem ez a leggazdaságo­sabb. És gyakran nem az, ép­pen az egyenlőtlenségek miatt. Hiába építünk és szerelünk föl egy nagyon magas színvonalú gyárat, ha a kiszolgáló, ahhoz kapcsolódó üzemek meg sem közelítik annak fejlettségét. Belső kényszer családtagok esetleges segítsé­gét is. De akad még ellentmondás. A bedolgozó például napi száz forint kereset után kaphat táp­pénzt, holott a hozzájárulást teljes jövedelme alapján fizeti. Szeretné a szövetkezet beve­zetni a csoportos bedolgozást is: egy család kapna egy gé­pet, s azon akár tíz ember is dolgozhatna csoportos bérért. Ezt szintén az SZTK- és nyug­díjjárulék fizetésének szabá­lyai akadályozzák. Gazdaságos Több évtizedes gyakorlat — s az elmondottak ellenére sem csak a Texelektrónál — iga­zolja egy termelési mód hasz­nosságát, gazdaságosságát. Olyan módszerét, ami előnyös a szövetkezetnek, a vállalat­nak, hiszen lényegesen csök­kenti a termelés költségeit. S előnyös, vagy éppen egyedüli megoldás sok munkavállaló­nak, ha nem is kecsegtet akko­ra jövedelemmel, mint egy kis­vállalkozás. Térhódítása egyelőre mégis — talán nem áthághatatlan — akadályokba ütközik. M. Nagy Péter A fákat nem lehet visszaültetni Hová kerüljön a buszmegálló? Nemrégiben panasz érkezett szerkesztőségünkbe. A telefo­náló elmondta, hogy Alsóné- mediben közlekedési változá­sokat terveznek. A távolsági autóbusz a lakosság kérésére lekanyarodik az ötös útról és végigmegy a Marx Károly ut­cán. Így a Budapesten dolgo­zóknak není'kell naponta két­szer keresztülgyalogolni a fa­lun, a főútvonalig. Ez jó do­log, de arról, hogy az új útvo­nalon a buszmegállókat hová kívánják helyezni, a községiek már csak akkor értesültek, mi­kor az építkezés megkezdő­dött. Méghozzá — a bejelentő szerint — azáltal, hogy az út mentén ültetett fákat kivágták. Az alsónémediek rájöttek, hogy a buszmegállók rossz helyre kerültek. A lakosság kérésére A tanács a lakosság kérésé­re leállította az építkezést, de o fákat már nem lehet vissza­ültetni. A bejelentő tiltakozott a meggondolatlan fairtás, a környezet rombolása ellen. Gasparik Pál, az alsónéme- di tanács elnöke a következő­képpen mondta el az esetet: — A buszmegállók elhelye­zésének terveit az Ot- és Vasút Építő Vállalat készítette. Még májusban bejártuk a területet a tervezővállalat, a Volán, a PKM ’ szakembereivel. A ter­vek megvitatása viszont egyet­len tanácsülésen sem került napirendre. A legutóbbin, no­vember 15-én, ugyan beszél­tünk néhány szót arról, hogy a buszmegállók nem a legsze­rencsésebb helyre kerülnek, de, mert a szakemberek sze­rint, ezek a pontok feleltek meg a műszaki követelmé­nyeknek, végül egyetlen ta­nácstagnak sem volt ellenve­tése. — Amikor megkezdődtek a munkák, hallottam ugyan ró­la, hogy a bejárók elégedetle­nek a kijelöléssel, mert egyik sincs közelebb a legnépesebb Rákóczi és Hunyadi utcákhoz, mint az eddigi, ötös út mellet­ti megálló. Hozzánk azonban nem fordult hivatalosan ez ügyben. Egymás között beszél­tek róla az emberek, néhányan felkeresték lakásán a megbí­zott vb-titkárt. Az első pana­szos Kiss Tamásné volt, aki november 26-án jött be hoz­zám. Mikor találkoztunk, Kiss Ta­másné még mindig az esemé­nyek hatása alatt állt. Megyek a tanácselnökhöz — Aznap délelőtt vettem észre, hogy munkagépek áll­nak meg a házunk előtt. A cso­portvezető mondta, hogy ide­építik a buszmegállót, és ezért kivágják a platánfáinkat, meg a díszcserjéket is. Erről eddig minket senki nem értesített. Felháborított a dolog, mert a két szomszéd ház előtt például egyetlen növény sincsen. Miért nem lehetett odatenni a meg­állót? Mondtam a csoportve­zetőnek, hogy megyek a ta­nácselnökhöz, hagyják abba addig a munkát. Mire vissza­értünk Gasparik Pállal, már kivágtak két platánt, egy aká­cot és a bokrokat. Hamarosan kitűzték egy ké­sőbbi időpontra a terület újabb bejárását. A tervek mó­dosításánál figyelembe veszik a Hunyadi és a Rákóczi utca lakóinak kérését is. Sajnos, a kivitelező, az Aszfaltútépítő Vállalat azóta közölte a taná­csi vezetőkkel, hogy idén már leállnak a munkával, és a buszmegállókat csak tavasz- szal tudják elkészíteni. Addig a Pestre járók továbbra is gyalogolhatnak az ötös útra. Epilógus Az eset tanulsága, hogy a szakemberekkel történő egyez­tetés mellett meg kell kérdez­ni azoknak az embereknek a véleményét is a buszmegállók elhelyezéséről, akik a járato­kat nap mint nap igénybe ve-, szik. . Márványt Ágnes t Vasárnapi gondolatok Lövőház utca A Marcibányi térhez igyekeztem egyik hétfőn, este. Cseperészett. Az egyik sarkon jármű kanyarodott elém, szőke, mozgássérült lány hajtotta tempósan karizom­motorral előre. A járdaszegélyhez ért. Egy pillanatra megállt a kerék — gondoltam, arra vár: leemeljék, hogy ne huppanjon. Nem ez történt, segítségre nem volt szüksége, csupán összpontosított és körülnézett, — legu­rult a kocsi a lejtősre simított járdán az úttestre és az újabb szegélyhez érve erősített lendülettel felkapaszko­dott a kézzel hajlott járgány az enyhe kaptatón. A másik utcából újabb társ érkezett és egy harmadik is — valamennyien az Állami Szociális Intézethez igye­keztek rendezett libasorban. Mondom, nehézség nélkül, mert a Lövőház utcában minden járda szögletét elsimí­tották szorgos kezek, hogy a mozgássérültek, akiknek er­re épült közös otthonuk — akadály nélkül használhassák e KÖZ-TERET a közlekedésben, sajátos lehetőségeikkel. Az ismert ENSZ-határozat nyomán itt a 11. kerület­ben jól alkalmazták az emberiesség gyakorlatát a moz­gássérültek évében, tavaly. Elképzelem az okos felszóla­lást valamelyik Hazafias Népfront-értekezleten, a jegy­zetelő tanácstitkárt és pártmunkást, a jelenlevők egy­öntetű, szolidáris lelkesedését — a javaslatot íme el­határozás, tett és gyakorlat követte. Olyan egyszerűnek tűnik most mindez. Az, hogy üzemek költségvetéséből hirtelen lett pénz. akadt kőműves, ment minden mint a karikacsapás egészen addig, amíg a Lövőház utcai szo­ciális intézet mozgássérültjei előtt egyszerre kitágult a világ. Ma már természetes az, ami nem is olyan régen még lehetőség volt, elérhetővé tette a névtelen és rejtett hu­mánum — egy egész társadalom lényege és megmozdu­lása. Csak egy dolog bizonyos, hogy a Lövőház utcában valami apróság történt, de nekik, akik kézizom-motorral hajtják magukat előre kerekes járműveken, ez egy világ, az élet meglelt értelme, a meghosszabbodott és elért bol­dogság. Losonci Miklós Műhely az alagsorban Jártasság többféle szakmában A szövetkezet bedolgozói fog­lalkoznak varrással, hímzéssel, kötöttáruösszeállítással, finom- mechanikai munkákkal fői - gácsolnak. Saját gépeiket hasz­nálják, a szövetkezet besegít a karbantartásba, esetleg speciá­lis szerszámokat is ad. Az árut gépkocsival szállítják a dolgo­zó lakására és vissza. Ezek a A bedolgozói rendszertől va­ló húzódozásnak egyik oka az attól való félelem lehet, hogy elvonják a munkaerőt az üze­mek elől. Ennek azonban nem nagy a valószínűsége, hiszen éppen azok kapnak szívesen ilyen munkát, akik nem tud­nak, vagy amúgy sem akarnak kötött állást vállalni. Tehát bi­zonyos belső kényszer ösztönzi a bedolgozókat és nem mond­juk a lényegesen több pénz Mert arról nincsen szó, hogy így nagyobb jövedelemre le­hetne szert tenni, mint egy gyárban, nagyüzemben. t A nyugdíjasok például Í290 forintot tudnak megkeresni havonta. Akik varrással, hím­zéssel foglalkoznak, 3000 forint körüli bért kapnak, a forgá­csolómunkával, finommecha­nikával el lehet érni a 4—5000 forintot S év végén prémiumot is kapnak. Az esetek többsé­gében azonban ezek mögött a fizetések mögött kemény mun­ka áll, s hozzá kell számítani a Többértelmű szó a műhely is. Kezdetben a kisiparos munkájához szolgáló helyisé­get jelentette. A nagyipar kialakulásával a részlegeket, illetve azok helyét nevezték annak. Kialakult egy harma­dik jelentése is. A választékos nyelvben a művészeti, tudo­mányos alkotás színhelyét mondják műhelynek. S innen csupán egy lépés, hogy mind­azokat a tereket, formákat műhelynek nevezzék, ahol va­lamilyen szinten szellemi te­vékenységet folytatnak. Rendeltetésszerűen Irtunk már jó néhányszor műhelymunkáról, a művelődé­si központ egy-egy csoportjá­nak, körének, klubjának éle­tét, munkálkodását bemutat­va. Olyannyira kialakult a műhely szó ilyesfajta haszná­lata. hogy alighanem minden­ki erre gondolna, ha a mű­velődési ház egyik műhelyéről olvasna, hallana. Pedig ez­úttal olyan helvről, tevékeny­ségről szólunk, amely a leg­inkább az eredeti tartalmat közelíti meg. Takaros kis műhely találha­tó a gödöllői művelődési központ egy pontján, ahová a rendezvényekre látogató nem­igen jut el. Ámde, ha jól ér­zi magát a házban, rendelte­tésszerűen használhatja az épület berendezéseit, zavarta­lanul élvezheti az előadáso­kat, a színházat, a zenét, a táncot, a kiállításokat, az ama műhelynek is köszönhe­tő, illetve a gazdájának, Gu­lyás Istvánnak. Feledékenyek Megfontolva írtuk le a gaz­da szót. Egyrészt, mert Gulyás István annak érzi magát, másrészt, munkáját ilyen szel­lemben végzi. Mindenért fele­lősnek tartja magát, s gaz­dálkodik a szó legszorosabb értelmében. — Anyagot nem dobunk el — mondja —, fel­vesszük a leejtett szöget. Min­dent gondosan elteszünk, mert a legkisebb hulladék is jól felhasználható egy másik al­kalommal. Gazda harmadsor­ban. mert ő vásárolja az anya­got, kevés pénzből a lehető legtöbbet. Műhelyében többféle szak­ma szerszámait megtalálhat­juk. akkurátusán elrendezve, jól láthatóan, könnyen hozzá­férhetően Akadt, aki félreér­tette a könnyen hozzáférhe­tőséget. úgy gondolva, ezek az eszközök mindenkiéi, vit­ték is, de gyakra.. elfelejtet­ték visszahozni. Voltak ebből nézeteltérések, ahogyan más­ból is, az összecsiszolódás he­teiben. Ennél többet nem mond er­ről Gulyás István. Rendbe jöt­tek a dolgok, ez a lényeg. Honnan és hogyan került ide? A Ganz Árammérőgyár­ból, ahol tizennyolc és fél évet húzott le, gépbeállító­ként, végig három műszak­ban. Aki dolgozott három műszakban, könnyen elhiszi neki, hogy megelégelte. Munkája nincs pontosan körülhatárolva. Olybá vehet­jük, hogy az épület határolta terület az ^.vé, legyen az rosz- szul záródó ajtó, csöpögő csap, üveg nélkül maradt ablakke­ret, csőtörés. De még annál is több. hiszen a ház műsorait propagáló hirdetőtáblákat is ő készítette. S mindenki ter­mészetesnek veszi, ha segít nagyobb darabok mozgatásá­ban. ha az. újabb rendezvény­hez át kell alakítani a házat hibát minél hamarabb hárít­sa el. Gulyás István nem a min­dent tudó ezermesterek fajtá­jából való, akik a szájukkal bármit képesek megcsinálni. Noha ide tényleg ezermester kell. Hiszen akad kőműves- és asztalosmunka, máskor la­katos vagy vízvezetékszerelő kell. Egyiktől sem ijed meg. Állandón., forgatja a szak­könyveket, az Ezermestert, folyton képezi magát. Ilyetén­képpen nemcsak más szak­mákban való jártasságát mé­lyíti el, de újabb és újabb fo­gásokat is elsajátít Szolgálat Újabb fogások — Kapkodni nem kell — mondja nyomatékosan, Annál inkább ügyelni arra, hogy mi- '.. r és hol lehet dolgozni. A kalapálás, a fúrás zajjal jár. A szellemi műhelyekben pe­dig gyakran van szükség csöndre, miként az előadáso­kon is. Lesni kell az alkalmas pillanatot. Hogy senkit se za­varjon, de a munkát zavaró Bes- '.getésünkön elhangzott a ka bantartó. beállító lakato­sok kedvenc közhelye: akkor dolgoznak jól, ha a gépek működnek, ők pedig a műhely sarkában üldögélnek. Van eb­ben valami, de a művelődési házban a karbantartónak nincs ideje üldögélni. Ahol ez­ren és ezren megfordulnak, minden helyiséget, berende­zést, készüléket folyamatosan használnak, az általános kar­bantartó sosem fogyhat ki a munkából. A természetes kopás és a nem eléggé kíméletes haszná­lat következtében ma ez, hol­nap az mondja fel a szolgá­latot. Munkát adva Gulyás Istvánnak, aki jó gazda mód­jára szolgálja a házat, mind­azokat. akii? ide betérnek, i űvelűdni, szórakozni, fel- üdülni. K- P. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents