Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
1982. DECEMBER 12. VASARNAP 3 Újítómozgalom a PEMÖ-ben Alkotó kezdeményezések sikere A megállapítás nem újkeletű: a műszaki fejlesztés legolcsóbb társadalmi tartaléka az újítókedv eddiginél jobb, erőteljesebb kihasználása. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szellemi töke hasznosítása, forintra váltása. Napjainkban, amikor egyre fokozottabb mértékben érezhetjük, hogy megdőltek a korábbi elképzelések — miszerint men-, tesülhct népgazdaságunk a világgazdaság válságainak hatásaitól —, még inkább reflektorfénybe kerül— kell, hogy kerüljön! —, az újítómozgalom. Különösen így van ez egy olyan nagyüzemnél, mint a solymári központú Pest megyei Műanyagipari Vállalat, amely néhány év alatt hihetetlen mértékben növelte termelését, gyártmányaival kielégítve számos bel- és külföldi igényt. Viszont a felhasznált alapanyag zömét változatlanul csak határainkon túlról szerezhetik be. Akkor is, ha egyre több erőfeszítést tesznek az importfeldolgozás csökkentéséért. Egyúttal pedig — enyhítendő a növekvő költségeket — az energiatakarékosság is kulcskérdéssé vált. HÉT HÍRE MÉRNÖKÖCSKÉK O Az országgyűlési bizottságok a téli ülésszak napirendjéről tárgyaltak. Q Lezajlott a VI. fővállalkozási konferencia. 0 Megtartották a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének közgyűlését. 9 A Közlekedéstudományi Egyesületben a konténerek biztonsági kérdéseit vitatták meg. 0 A hét híre az is, hogy tudományos ülésszakon emlékeztek meg a mérnökképzés kezdete 200. évfordulójáról a fővárosban. — Milyen az újítómozgalom a PEMÜ-ben? Segíti-e kellőképpen a célok valóra váltását ? — kértük számvetésre Mareschné Kustos Cecíliát, a vállalat újítási felelősét. Politikai funkció — Az iparjogvédelem, ezen belül is, az újítómozgalom fejlődését — az országos szinthez hasonlóan — mi sem^ tartjuk elég gyorsnak, dinamikusnak — állapítja meg. — A hazai találmányok szerepe, jelentősége — a legkisebbeké is — pedig egyre nő. Hozzájárulhatnak az olcsóbb termeléshez. Ugyanakkor, műszaki-gazdasági rendeltetésén túl, az újító-feltaláló mozgalomnak nem lebecsülendő politikai funkciója is van: lehetőséget ad a munkások alkotó kedvének fokozásához és a műszaki értelmiség képességeinek kibontakozásához. Nálunk is az volt a cél a VI. ötéves tervidőszakra, hogy a korábbinál hatékonyabban segítsék újítóink az innovációs folyamatok gyorsulását, a termékszerkezet korszerűsítését, a minőségi szint emelkedését. Ennek érdekében viszont a vállalatvezetésnek is nagyobb gonddal kellett vizsgálnia, hogy megteremtettük-e az újítómozgalom fejlődésének lehetőségét, illetve, milyen tényezők gátolják. Elégedettek soha nem lehetünk, de léptünk előre a tavalyi évhez képest is. Hadd illusztráljam ezt néhány számadattal: idén október 31- lg dolgozóink 60 újítást nyújtottak be — tavaly a hasonló időszakban 39-et! —; közülük hasznosításra elfogadtunk 29- et, kísérletre 7-et és elutasítottunk 24-et. Aktívabb műszakiak — Kísérleteztek-e újabb eszközökkel az újítási kedv fölkeltésére? — Nem találtunk ki semmi különöset. De, például, újra meghirdettük ,az újítási versenyt és gyorsítottuk az ügyintézést. A szakszervezeti bizottsággal közösen átvizsgáltuk az újítási szabályzatot is, * azt — a vállalat és az újítók érdekeit figyelembe véve — módosítottuk, ahol szükség volt rá. Emellett a korábbinál szélesebb körben tettük ismertté, hozzáférhetővé; a brigádvezetők is kézhez kapták. Az is érdekes, hogy míg 1981- ben a fizikai dolgozóink álltak elő több hasznos javaslattal, újítással, idén a műszakiak lettek aktívabbak. Igaz, a' feladatok is nehezedtek, változtak. — A PEMÜ-ben szép hagyománya van a szocialista munkaversenynek. Olyan bázis, amelyre joggal támaszkodott mindig, ma is, a vállalatvezetés. Kapott-e benne megfelelő, rangos helyet az újítómozgalom? — Vannak jó példáink. A központi gyár Komplex szocialista brigádja szinte évek óta verhetetlen; az újítási versenyek állandó győztese. Nem egy brigádtag kiérdemelte már a kiválóknak járó újító-kitüntetést, rengeteg a használható ötletük. Célunk, hogy szorgalmazzuk a náluk tapasztalható együttműködést: a munkások és a műszakiak közös fejtörését, összedolgozását, egy-egy jó újítás megvalósításáért, alkalmazásáért. Témák kiválasztása — Jövőre szintén nagy szüksége lesz a vállalatnak minden kezdeményezésre, a belső tartalékok feltárására. Még a legparányibb ötlet is hozzájárulhat a hulladék hasznosításához, az alacsonyabb termelési költségekhez, az importanyag-fölhasználás csökkentéséhez, az energiatakarékossághoz. Mivel kívánnak újabb lendületet adni az újítómozgalomnak? — Vannak gyáraink Cegléden, Zsámbékon és a fővárosban is. Elsősorban náluk kell fölkeltenünk az emberek figyelmét, alkotókedvét. Jó észköz lehet meghirdetni az egységek közötti újítási versenyt. Fontosnak tartom, hogy az elkövetkező időszakban az eddiginél következetesebben, központilag ellenőrizzük a hasznosításra elfogadott újítások sorsát. Mert, ha előfordul, mint volt már rá példa, hogy nem vezették be az újítást, az erkölcsi kár is, nem csupán anyagi. S ezt pedig nem engedheti meg magának a vállalatunk. Arra ugyancsak fölfigyeltünk, hogy változtatni kell az újítási feladatterven is. Idén 49 pontban állítottuk ösz- sze a legfontosabb műszaki tennivalókat, .megoldásukhoz mindenki közreműködését kértük. Mi történt? Mindössze három újítás született. Tehát, az 1983-as újítási feladatterv ösz- szeállításakor nagyobb gondot fordítunk a témák kiválasztására — és az anyagi elismerés mértékére. — A PEMÜ műszaki fejlesztése nagy léptekkel haladt az utóbbi két-három évben. Ehhez, az újítások mellett, néhány hasznos találmány is komoly segítséget jelentett. — Valóban, több szellemi terméket olyan értékesnek tartott a vállalatvezetés, hogy szolgálati találmányként jelentette be az Országos Találmányi Hivatalhoz. Szám szerint 27-ről van szó. Közülük tíz szabadalmat, egy — a műanyag taposórács — ipari mintaoltalmat kapott; tizenhárom még újdonság vizsgálat és közzététel alatt áll, s mindössze hármat utasítottak vissza — az újdonság hiányát jelölve meg okként. Amellett, hogy most folyik még néhány szabadalom nyomán a szükséges fölszerszámozás — tehát a műszaki előkészület a bevezetéséhez, s szerződéskötés —, 5 millió forint hasznos eredmény keletkezhet. Dodó Györgyi A Pest megyei üzletekben a szokásosnál valamivel nagyobb a forgalom, de — legalábbis egyelőre — nincs zsúfoltság, a budapestiekben viszont, különösen az áruházakban rengeteg a vásárló. Persze, sokan Pest megyéből is, főleg a bejárók, a fővárosban veszik meg a fenyőfák alá szánt ajándékokat, s az ünnepi enni-, innivalót. A kereskedelem hatalmas árukészlettel várja a vásárlókat a karácsonyi időszakban. A Skála nagyáruház például 400 millió forint értékű árut szerzett be és tartalékolt erre az időszakra. A Pest megyei Skála-Coop áruházak felkészüléséről, forgalmáról lapunk december 10-i számában írtunk. S vajon mivel várják az élelmiszerüzletek a vevőket az ünnepek előtt? Erről kértünk tájékoztatást a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályán. A kiskereskedelmi vállalatok és az áfészek a karácsonyi, szilveszteri ellátásra külön megállapodásokat kötöttek a termelőkkel, a szállítókkal. Kenyér, péksütemény és egyéb sütőipari termék lesz bőségesen. Kicsi azonban a kapacitásuk, s ezért kénytelenek viszonylag nagy mennyiségű 2 kilós kenyeret előre sütni. Bijgliből és tortalapból a rendelésnek megfelelő mennyiséget szállítanak. Sertés- és marhahúsból, hús- készítményekből kiegyensúlyozott ellátást ígérnek. Az év utolsó két hetében mintegy 890 —900 tonna tőkehús és húskészítmény kerül a Pest megyei üzletekbe. Ez a mennyiség valamivel több a tavalyinál, jóllehet, akkor sem volt hiány. Az ilyenkor igazán kedvelt debreceniből és virsliből az igényeknek megfelelő mennyiséget kötöttek le. A virsli nagyobb része azonban mélyhűtött lesz. Kocsonyának való friss húsrészekből, különösen lábból, fejből csak korlátozott mennyiséget tudnak beszerezni. A tejipar az ünnepi ellátáshoz elegendő tejet és tejterméket visz ki a boltokba. A kijelölt vendéglátó egységekben az ünnepek alatt árusítanak tejet és kenyeret, s az áruutánpótlást is megszervezték. Szaloncukorból a tavalyinál Szentendrei úton is Fényforrások Az energiatakarékosságra való törekvés ma már minden vállalat és háztartás központi kérdése, s egyre inkább kiterjed az olajon kívül például az elektromos áramra is. Az Egyesült Izzó olyan termékeket hoz forgalomba, amelyek többszörösen erősebb fényt bocsátanak ki, mint az eddig szériában gyártott típusok, ugyanakkor energiaigényük jóval kevesebb. Az ilyen korszerű, energiatakarékos fényforrások gyártását most felgyorsították a Tungsramnál. Budapesten és sok nagyobb városban a higanygőzlámpák már korábban is elterjedtek, a gyár nemrég új típusát, a fémhalogén lámpát is kifejlesztette. Ilyen erős fényt adó izzókat szereltek fel a közelmúltban a Népköztársaság útján. Ugyancsak újfajta fényforrás a nagynyomású nátriumgőz-lámpa, amely a Soroksári és a Szentendrei utat világítja meg, szinte nappali fényt árasztva. Igaz ezek a típusok drágábbak elődeiknél, de kevesebb elektromos áramfogyasztással tízszeres fényerőt adnak. Az Egyesült Izzóban most az utcai nátriumgőz-lámpák kisebb, otthoni világításra is alkalmas izzóit próbálják ki. és előkészülnek » szériagyártás megszervezésére. Addig is a lakások energiatakarékos megvilágítását egyebek között a fénycsövek biztosíthatják, amelyekből az idén megháromszorozódott a termelés. Egyik nagy teljesítményű gépsorukról óránként 3600 korszerű fénycső kerül a csomagolóba. Kevesebb energiát igényelnek azok az új tükrözött, irányított fényű lámpák is, amelyekből a korábbi 100 wattos helyett elegendő 60 wattost használni. mintegy 5 százalékkal többet kapott a kiskereskedelem. Marcipánosból ugyan kevesebbet, de ez pótolható mással. Sok például a zselés szaloncukor. A függelék ugyanannyi, mint a tavalyi mennyiség, amikor az elegendőnek bizonyult. Kubai narancsból és grape- fruitból folyamatos az ellátás. Banánt az üzletekbe már szállítanak. Narancsot is várnak, s karácsony előtt viszonylag nagy mennyiség kerül majd forgalomba. Zöldséggyümölcsből általában az időszaknak megfelelő a kínálat. Az italféleségekből bőséges a kínálat. Megfelelő a választék pezsgőből, s lesz elegendő palackozott bor és sör. Az utóbbiból már korábban felkészült a kiskereskedelem, s minőségi import és hosszabb el- tarthatóságú hazai sörökkel töltötték fel a raktárakat. Sz. P. Királyi rendelet foglalta szavakba a szükség fölismerését, 1782-ben így alakult meg a budai tudományegyetem bö.csészeti kara mellett a mérnöki intézet, amely 1850- ig állt fenn, akkor beolvadt a József-ipartanodába. Az egyetemi mérnökképzés létrehozására az első határozatot az 1832—36-os pozsonyi ország- gyűlés mondta ki, de végül is csak — sokféle stáció után — 1856-ban nyílt meg a királyi József-Műegyetem. A múlt mára romantikus ködébe olvadt mindaz, ami már akkor, a kezdet kezdetén vitatta, helyeselte, helytelenítette a mérnökképzés hogyanját; a viták tartanak azóta is erről a hogyanról, világszerte. Vannak akik, sokan, az általános képzésnek adnának elsőbbséget, mások, szintén sokan, az erőteljesen szakirányú oktatásnak szavaznának zöld utat. Nézetek csatája tart, az eredmény váltakozó, ám az tény, a mérnök — a mára több tucatnyi szakmában képzett mérnökök — megszokott, természetes résztvevője a társadalmi munkamegosztásnak. Több mint tízezer mérnök dolgozik a megye anyagi és nem anyagi ágazataiban, természetes, a döntő részt az anyagi ágazatok képviselik, azon belül is az ipar és a mezőgazdaság. Hatalmas sereg ez a tízezer fős tábor, persze akkor, ha valóban mindenki teheti és teszi is a dolgát. Tapasztalatok is figyelmeztetnek rá: a mérnökök munkaidejük jelentős részét nem mérnöki — hanem például adminisztratív, műszaki segéderői — feladatokkal töltik, magyarán, rajzolnak, kimutatásokat állítanak össze, iratokat gyártanak. Ami főként akkor meghökkentő, ha azt is tudjuk, a megye két fő termelőágazatában, az iparban és a mező- gazdaságban másfél évtized alatt e vezető műszakiak száma megkétszereződött! Kétszer többen vannak tehát, ám, korántsem mondhatjuk, munkájuk értéke, haszna is ilyen arányban bővülhetett. Amiről legkevésbé ők tehetnek. Jogos ugyanis az a felfogás, hogy a mérnöki munka feltételeit — s ez a munka azért, azért is drága, mert egy mérnöki diploma a népgazdaságnak hétszázezer forintjába kerül — a termelőhelyeken a vezetésnek kell kialakítania, azaz a mérnök mindig any- nyit nyújt, amennyit megkövetelnek tőle, amennyire kötelezik a feltételek által. Ezért nem abban kételkedünk, valóban kell-e, szükséges-e a megye mezőgazdasági üzemeiben a több mint négyezer mérnök, mert ezt lehetetlen eldönteni. Abban azonban okkal kételkedhetünk, a több mint négyezer mérnök valóban mérnöke-e területének, avagy a körülmények, a feltételek mérnököcskékké fokozzák le őket, amint e gú- nyoros kicsinyítő képzővel emlegetik őket sajnálatosan sok helyen. S azért így, mert látják sokan, a mérnök ezer olyasmivel foglalkozik, amihez nem k.ll diploma, nem kellenek az egyetemi évek. A szakma presztízse, s ezt például a budai járásban, a járási pártbizottság által szervezett vizsgálódás plasztikusan föltárta, erősen csökkent, a mérnöki tekintély zsugorodott, a pálya vonzereje, jóval kisebb, mint két évtizede. Napjainkban többen tanulnak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mint az 1895 —96-os tanévben a mérnök- képzés akkori egyetlen fellegvárában, a műszaki egyetemen, mivel akkor a hallgatók létszáma 1149 fő volt. Érzékeltet ez arányokat, szükségleteket éppúgy, mint azt, mennyire megváltozott a mérnöki munka társadalmigazdasági közege. Megváltozott? A századfordulón a tandíj harminc forint volt félévente, s öt forint a beiratást díj. Nehogy a mai forintra gondoljunk! Akkor ugyanis a mezőgazdasági férfi napszám- bér a megyében harminc és hatvan krajcár között volt, a női ennek a fele. Így számolva a tandíjat... Talán a képzési kiadások és a jövedelmi lehetőségek aránya is beleszólt abba, milyenre értékelte a mérnöki munkát a munkaadó, amint meglehet, szerepe van a mai, mérnököcske-han- gulat, vélekedés kialakulásában annak is, hogy a képzés döntő terhe személyre szólóan senkié, mert hiszen az államé. Ami biztos: nem jó, hogy mérnökeink gyakran mérnö- köcskék csupán. Mert ennek árát is — akár a képzését — közösen fizetjük meg. Marópadon a hengerpersely A mérésben nincs megállás A monorl Mezőgép aszódi gyára idei exportkötclczcttscgét nár teljesítette, s elszállították a több ezer hengerperselyt a őkés megrendelőknek. Az év vegéig még mintegy hétezer lengerpcrsclyt készítenek el belföldi felhasználóknak. A keién: folyamatosan mérik, vizsgálják a marópadon a henger- lersclyckct. Barcza Zsolt felvétele Felkészült a kiskereskedelem? Ünnepek előtt a boltokban Mészáros Ottó Alkalom szüli ? Értékek, akták őrizetlenül E lőre szeretném leszögezni, hogy nem azt a régi éberséget hiányolom, amikor egy nyitva hagyott fiók, egy kint felejtett irat emberi életeket tett tönkre. De egy valami ellen szólni kell. Kollégáim, magam is nagyon sokszor fordulunk meg hivatalos helyeken. Ilyenkor általában a szokás az, amennyiben pontosan meg tudjuk mondani, hogy ki az, aki vár, s kihez megyünk, a portás csupán megtudakolja, bent van-e az illető, s azután mehetünk tovább. Azt azonban, hogy merre, s hová megyünk, a legritkább esetben ellenőrzi valaki Miért is tenné? Mondhatják erre, hiszen az üzemekbe, gyárakba látogatva nehéz lenne egy-egy gépet, egy satupadot hónunk alá csapni. De nem erről van szó! Az egyik városi tanács műszaki osztályán volt dolga munkatársunknak. A portán, úgy mint bárki más, nyugodtan bemehetett, csak az osztályt kellett megneveznie, hová igyekszik. Várt, várt. Az ajtók tárva- nyitva. Fontos, s kevésbé fontos iratok szanaszét hevertek. Az idő múltával a szomszéd szobákba is be-j nyitott, de ott sem talált senkit. Értékeket annál inkább. De nem kevésbé lepődött meg az a munkatársam sem, aki egy nagy irodaházba bement, a szobákban egy lélek sem volt. Nagy betűkkel hirdette viszont az egyik aktán díszelgő felirat: szigorúan bizalmas. Előbb csak nézte-nézte a nem neki szánt irományt, majd egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Mi lesz, ha valaki bejön, s azt találja kérdezni, mit keres itt egyedül? Már szinte látni vélte, valaki még azt is mondja, volt az asztalon egy irat, nem látta? Még jó ideig feszengett, várt, s végül ajtón kívül lélegzett fel. Ezt megúszta! ö Igen! S úgy néz ki, hogy e lassan kórossá váló hanyagság, nemtörődömség már-már természetessé válik. igaz, egy helyütt tréfás kedvű ismerősöm cédulát hagyott hátra, melyben közölte, most nem visz el semmit, de legközelebb majd igen. Nehezen fogadható el például a védekezés: ebédelni voltam, csak éppen kiszaladtam valamiért... A példákat ezenkívül is ** sorolhatnám, hiszen legyen az termelőszövetkezeti iroda, vagy más hivatalos helyiség, bizony naponta megtréfálhatnák ilyesformán az ott dolgozókat. S mi van azokkal, akik nem tréfára veszik a dolgot? S ott hevernek bizalmas iratok és akták őrizetlenül, egyéb értékekről nem is beszélve. Nos, igaz, ezzel csupán azt a közmondást erősítik: alkalom szüli a tolvajt. Még meddig? Szalai Mária
