Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

Ma délután avatás Diákotthonból kollégium JVI a ünnepségen avatják kollégiummá a Ma­dách Imre Szakmunkás­­képző Intézet gödöllői diákotthonát. A hivatalos eseményen képviseltetik magukat a megyei tanács művelődési osztálya, a társintézetek. A KISZ Pest megyei bizottsága zászlót adományoz ebből az alka­lomból a szakmunkásképző kollégiumának. Az otthon lakói műsorukban felidézik a híres elődök történetét, azok szabályait, előírásait. Mi a gödöllői otthon tör­ténetét, rövid életútját próbáljuk felvillantani, be­mutatva azt a folyamatot, amely az alakulástól a fel­sőbb osztályba való lépésig vezetett. Tíz éve még a PÁÉV munkásszállásán laktak azok a gyerekek, akik távolabbi helyekről jártak a gödöllői szakmun­kásképzőbe, ahol különö­sebb közösségi életről szó sem lehetett. Az otthon kétszáz személyes épülete 1977-ben készült el, addig­ra azonban csökkent a ta­nulók létszáma, a helyek felét sem foglalták el. Egy­­egy szintet kiadtak mások­nak, akik nem mindig vi­selkedtek úgy, hogy a diá­kok példát vehettek volna tőlük. Illetve, ha igen, az rossz volt. Három év múlva érkez­tek a mélyponra, amikor néhány gyerek a bűnözés útjára tévedt. A következő tanévben új vezető került az otthon élére, s noha a hat nevelői helyből csak négyet sikerült betölteni, a Kőrösfői András vezette kis csapat hozzáértése és lelkesedése elegendő volt ahhoz, hogy megalapozzák azt az utat, amelyen halad­va rövid idő múlva meg­pályázhatták a kollégiumi címet. Két tanulót év közben még ki kellett zárni, de az egészséges mag megnyeré­sével sikerült az ingado­zókat is maguk köré gyűj­teni. Program, demokratiz­mus és önállóság: ezekben a szavakban foglalhatjuk össze a lényeget. Töménte­len mennyiségű programot szerveztek, emlékezik Kő­rösfői András, lekötve a gyerekek figyelmét, kitölt­ve szabad idejüket. A kö­zösségek mindent elmond­hattak, ami fájt nekik, öt­leteiket is minden esetben meghallgatták, ami ennél is fontosabb, az életrevalókat meavalósíthatták. Nem avatkoztak be kicsi­nyesen az életükbe, szobái­kat, bizonyos elemi szabá­lyok figyelembevételével, kedvük szerint rendezhet­ték be, a falakra ragaszt­hatták kedvenceik fotóit. S mivel a szobákat a tanulók festették, tapétázták, a ko­rábbinál sokkal inkább magukénak, otthonuknak érezték azt az ideiglenes helyet, ahol tanulóéveik egy részét töltik. Szerencséjük is volt. Időközben megnyitotta ka­puit a városi művelődési központ, amelynek vezető­sége készségesen működött együtt az otthonnal, bár­milyen kérdéssel fordultak hozzájuk, segítettek. Meg­élénkült az ifiklub tevé­kenységé, a tánccsoport pe­dig tavaly, a békéscsabai területi döntőn díjat nyert. Időközben Kirchhof er • József né testnevelő tanár személyében új vezető ke­rült az otthon élére, aki hat kollégájával — a két üres állást is sikerült betöl­teniük — eredményesen folytatta a Kőrösfői And­rás által kezdett munkát. Kirchhoferné hangsúlyozza, az állások nemcsak be van­nak töltve, hanem megfe­lelő a nevelők képzettsége is. Rátermett emberek mű­ködnek a kollégiumban. Ez nagyon fontos, hiszen nap­jainkban már több mint kétszázan élnek itt. Az ösz­­szetétel igen vegyes: óvó­női szakközépiskolások, fo­nótanulók, egészségügyiek, túlnyomó többségben lá­nyok. Vendégeknek nem maradt hely, velük nem le­het többé probléma. Kirchhoferné és nevelő­társai alapvetőnek tartják a kis csoportok szerepét, ami esetünkben egy-egy szoba lakóit jelenít, akiket úgy válogatnak össze, hogy minél több közös legyen az életükben, mindenekelőtt a szakma, amiből követke­zik, hogy életritmusuk ha­sonló, feladataik, felkészü­lésük szintén. Szerencsésnek mondtuk fentebb azt a körülményt, hogy az otthon megújhodá­sának idejében nyílt meg a művelődési ház, ugyan­ilyennek minősíthetjük az ötnapos hétre való áttérést. Köztudomású, hogy az üres idő gyakran vezet rosszra. Az új munkarendben sok­kal feszesebb az időbeosz­tás, öt nap alatt kell elvé­gezni a feladatokat, nincs mit töprengeni arról, hogy mit csináljanak. Minden napra jut vala­milyen program. A műve­lődési központtal még szo­rosabb a kapcsolatuk, s mind több áz olyan rendez­vény, előadás, ami házhoz jön. Általános tapasztalat szerint ez a jobb. U eladat és cél: enélkül . nincs hasznos csele­kedet. A gödöllői szakmun­kásképző diákotthona ma a korábbi eredményeiért kapott elismerést ünnepli, az ezüst oklevelet és a kol­légiumi címet. De már ki­tűzték az újabb célt: az arany oklevelet. K. P. LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 857. SZÁM 1982. NOVEMBER 2., KEDD Bskolakavífiés Dányban Társadalmi összefogással Százharmincán gyűltek ösz­­sze szombaton Dányban, hogy folytassák azt a nagy munkát, amelynek eredményeképpen megújul, kibővül és tornate­remmel gazdagodik a községi általános iskola. Legutóbbi ott­­j értünkkor még csak az új is­kolaszárny alapjait ásták. Ma már állnak a falak, s a tető be­fedése. s egyéb téliesítési mun­kák folynak. Négyórás, kemény munkán voltak túl a vállalkozók, ami­kor arra kértük Gádor And­rást, az iskola igazgatóját, hogy pihenésképpen beszélgessünk a nagy építkezésről. Először azt kérdeztük, hogy mikor szó­lal majd meg először a csen­gő az új iskola termeiben, s mikor vehetik birtokukba a tanulók a tornatermet? Tornaterem is — A tervek szerint az épít­kezés három szakaszból állt volna. Az első ütemben a ré­gi épület rekonstrukciója sze­repelt — tájékoztatott Gódor András. — Az Imre téri iskola 1928-ban épült, felújításával már nem várhattunk. A régi olajos padlót parketta, a szén­­tüzelésű kályhákat központi fűtés váltotta fel. Korábban az épület padlásán gabonát tárol­tak, á gerendák teljesen tönk­rementek. Az új tetőszerkezet megépítésével egy időben ki­cseréltük a villamos hálózatot is. A falakat pedig egy új eljá­rás segítségével szigeteltük. — Ezzel a munkával tavaly nyáron végeztünk. A második ütemben az új kétszintes isko­la megépítését, a harmadikban a tornaterem felhúzását ter­veztük. A társadalmi összefo­gás jóvoltából azonban a két szakaszt egybevonták, az új is - kolaépületet remélhetőleg már jövő szeptemberre sikerül át­adnunk, bár a határidő no­vember. S szeretnénk, ha a jö­vő év végére a tornaterem is elkészülne. — Milyen adottságokkal ren­delkezik majd az új épület? — Elkészültével hat torna­teremmel gazdagodunk. Ide költözik majd a tanács épüle­tében ideiglenesen berende­zett igazgatói iroda, s lesz egy tágas zsibongónk is. Lesz ta­nári, végleges helyükre kerül­nek a szertárak, s természete­sen mosdókat, vécéket is épí­tünk a kétszintes új szárny­ban. Hétszáz név — S a tornaterem? — Eredetileg 9 méter széles és 18 méter hosszú lett volna. Ezt kicsinek találtuk, egy új tervet készítettünk, de csak úgy gondolhattunk nagyobbra, ha a költségek nem lépik túl az eredetit. Egyetlen megoldás kínálkozott: a Dányban már sokszor bevált társadalmi ösz­­szefogás. S mert széles körből kaptunk ígéretet, szeptember végén már egy 12 méter széles és 24 méter hosszú alapterüle­tű tornaterem építését kezdtük el. Az építkezés 10 millió fo­rintba kerül, s ehhez jön még a társadalmi munkák értéke. — Mennyi ez pontosan? — A község lakói családon­ként hat nap társadalmi mun­kát ajánlottak fel. Sokan a községfejlesztési hozzájárulá­suk összegét egészítették ki 100 —500 forinttal. — Kiket tudnánk kiemelni azok közül, akik az átlagosnál is többet vállaltak magukra? — Van egy füzetünk, amely­ben a maiakkal együtt már 700 nevet jegyeztünk fel, köz­tük van olyan is, aki már há­­romszor-n égy szer, vagy még többször is dolgozott itt 6—8 órát. Az igazgatóhelyettes, Bu­dai János, a tantestület tagjai, a hivatalsegédek egyaránt ál­dozatos munkát végeznek. — Nélkülözhetetlen a Mag­vető Termelőszövetkezet szo­cialista brigádjainak segítsé­ge, akik konkrét munkájuk mellett kommunista szombat­jaik bevételét, majd’ százezer forintot is a tornaterem építé­sére ajánlották fel. Közülük is a legkiválóbb a Baglyos György vezette Gagarin I. szo­cialista brigád. Nem kevesebb dicséret illeti a tsz építőbrigád­jának ragyogó teljesítményét. Simon József, az építőipari üzemegység vezetője és Török Imre csoportvezető is mindent megtesznek a munkák sikeres befejezéséért. üh'úk és jubilálok Másuknak segíteni kötelesség Az árammérőgyári véradás alkalmat adott arra, hogy négy résztvevőjével megis­merkedjünk. Először Gazdag­­né ltácz Zsuzsannával, az ajánlati osztály fiatal dolgo­zójával beszélgettünk, aki elő­ször adott vért. Belső kényszer — Férjem, aki szintén itt dolgozik, többszörös véradó. Az ő érveit megfogadva dön­töttem úgy, hogy tagja leszek a mozgalomnak. Szeretnék a későbbiekben is segíteni azok­nak, akiknek beteség vagy baleset miatt vérre van szük­ségük. Én még csak szeptem­ber óta dolgozom a vállalat­nál, s már az első adandó al­kalmat kihasználtam a vér­adásra. A Vöröskeresztnek nem vagyok tagja, de egyet­értek a céljaival. Mészáros István 32 évesen határozta el magát erre a ne­mes lépésre. — Miért éppen most? — Augusztus utolsó napján tagja lettem a Vöröskereszt itteni szervezetének. Ügy gon­doltam, ez a véradás jó lehető­ség arra, hogy gyakorlatilag is bizonyítsam, tagságom nem formális. Az a helyzet, hogy ez tulajdonképpen a második véradásom, először a katona­ságnál adtam. Furcsa erről beszélni, de valami belső kényszert éreztem, hogy csat­lakozzam a véradókhoz. A Pattantyús szocialista brigád tagja vagyok, rajtam kívül még két társam vett részt az októberi térítésmentes véradá-Hyugdíjasan is — Ha már szóba került, mi a véleménye az ingyenesség­ről? — Az, hogy aki teheti, mi­nél többször adjon vért. Az a 4—5 deciliter egy egészséges ember számára nem okoz bajt, de másokon segíthet. A vér­adás önkéntes. Ez az egyik legemberségesebb cselekedet. Szerintem pénzért vért adni helytelen. Kakucska hászlóné har­mincnyolcszor adott vért. Hu­szonnégy éve dolgozik az Árammérőgyárban, december­ben nvugdíjba megy. — Mennyi vért adott eddig? — Csaknem húsz litert. Szívesen megyek vért adni. Jó kontroll ez számomra. Amíg egészségem engedi, min­dig adok. — Mi lesz, ha nyugdíjba vonul? — A véradásnak akkor sem lesz. vége. A gyár vöröske­resztes titkárától ígéretet kaptam, hogy mindig értesít a véradás időpontjáról. Szerin­tem másokon segíteni köteles­ség. Ezért nem jár külön elis­merés. Bene László csoportvezető is tapasztalt véradó. Ez a leg­utóbbi mégis különlegesnek számított. — Igen. Ez volt a huszon­ötödik. Az Árammérőgyárban 1983 óta dolgozom, a véradó­mozgalomba 19S6-ban kap­csolódtam be. Húzódozó fiatalok-*■ A Vöröskeresztnek is tagja? — Igen. Az alapszervezet .vezetőségében én vagyok a véradófelelős. — Szép a példamutatás, mást is tesz a véradómozga­lom propagálásáért? — Szigorúan önkéntes, meg­győződéses véradókra van szükségünk. A fiatalok köré­ben végzett munkát tartom a legfontosabbnak, sajnos őket a legnehezebb meggyőzni. Eb­ben azonban mindig számít­hatok a tapasztalt többszörös­­véradó-társaim segítségére. A katonaságtól visszajött fiúkat könnyebb megnyerni, hiszen ők többnyire már átestek az első véradáson. Két testvérpár — Az utóbbi időben sokan bírálták a Vöröskeresztet azért, mert nem elég haté­kony a véradásra szólító pro­pagandája. — Van benne némi igazság. Többször kellene kollektívák­nak, szocialista brigádoknak vetítéssel egybekötött nép­szerűsítő előadásokat tartani. Az egyedi műszerészektől egyébként most is öten men­tünk a véradóállomásra. — Találkozott már olyan emberekkel, akiken éppen az ön vére segített? — Még nem. Voltam viszont olyan ankéton, ahol nagyobb mennyiségű vért kapott embe­rek köszönték meg a segítsé­get. Egyszer például egy 25 és 50 éves testvérpár köszönte meg az életét. Nekik heten­ként, néha naponként le kel­lett cserélni a vérüket. Más­kor szülők fejezték ki hálá­jukat. Sződi Sándor — Ha elkészül az új szárny, a tornaterem, akkor tanulóink nyolcvan százaléka egy mű­szakos oktatásban vehet majd részt. Szaktantermes rendszert alakítunk ki, s emelni tudjuk majd a napközi létszámát. S nem árulok el titkot, hogy utá­na is folytatni szeretnénk; már most egy kézilabdapálya ter­vét dédelgetjük. Az új előnyei Szombaton, a munka végén sokan érdeklődtek az igazgató­tól, aki szerénysége miatt nem említette magát az élenjáró társadalmi munkások között, hogy mikor jöhetnek legköze­lebb. S miközben Gódor And­rás megköszönte valameny­­nyiük munkáját, elmondta; lesz még teendő az idén is, hi­szen a falazást, a téliesítést ha­marosan be kell fejezni. Sz. S. Betanítás helyben Kézügyességet igényel A budapesti Humanitás ipa­ri Szövetkezet kereseti lehető­séget ajánlott fel levelében a mozgáskorlátozottak gödöllői járási-városi csoportja részére. Azok jelentkezését várják el­sősorban, akik jelenleg nem rendelkeznek rendszeres jöve­delemmel, de azok érdeklődé­sét is örömmel veszik, akilk nem tagjai a mozgáskorláto­zottak egyesületének. A felkí­nált munka ülve végezhető, könnyű, kis kézügyességet igé­nyel, s ellenértékeként mint­egy 1600 forintos havi jövede­lem érhető el. A betanítást, megfelelő szá­mú jelentkező esetén a Huma­nitás Szövetkezet dolgozói vál­lalják helyben, a gödöllői szo­ciális otthonban. Jelentkezni a mozgáskorlátozottak járási­városi csoportja titkáránál. Pesti Rudolfnál lehet levélben a következő címen: Gödöllő, Fenyvesi Nagyút 60/a. 2100, 1 mp programja köz-November 2-án. Gödöllő, művelődési pont: A munkahely esztétikája cí­mű kiállítás. Megtekinthető 15—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás. Meg­tekinthető 14—18 óráig. Veresegyház, művelődési központ: Vetítettképes élménybeszá­moló: 88 nap Brazíliában. Tart­ja: Fazekas Mátyás, 19 óra­kor. Aszód Petőfi-szavalóverseny Náhányan hiányoztak Szombaton az aszódi helyőr­ségi tisztiklubban rendezték meg a szavalóversenyt, melyet Aszód kulturális intézményei közösen hirdettek meg az ősz elején a szép verset és az igaz gondolatot kedvelő általános iskolai tanulók és felnőtt vers­mondók részére. A gondosan előkészített versenyre huszon­egy általános iskolás és tizen­két felnőtt jeletkezett. A múzeumi hónap aszódi rendezvényeinek nehezen le­hetett volna rangosabb záró­rendezvénye, mint a Petőfire emlékező versmondóknak ez a seregszemléje. A gondosan fel­készült versenyzők legjobbjai bizonyították, hogy a versmon­dónak teljes, magával ragadó élményt kell nyújtania a vers­ről, szinte láthatóvá, tapint’ha­­tóvá kell tennie a költői képe­ket, fülünkben kell csengetnie a nyelv varázslatát, s ez az, ami nem könnyű. A népes mezőnyből sokan nyújtottak kimagaslóan szép teljesítményt, ezért nem volt könnyű dolga a zsűrinek, amelynek elnöki tisztét Iiovák Lászlóné, a járási hivatal mű­velődésügyi osztályának veze­tője látta el. Az úttörő vers­mondók kategóriájában a sor­rend így alakult. 1. Pecze Tí­mea (Túra), 2. Szabó Andrea (Veresegyház), 3. Balázs And­rea (Bag). Csak néhány pont 'választotta el a dobogós helye­zéstől az isaszegi Kövesdi And­reát és a bagi Pávics Laurát. A felnőttek mezőnyében a következő eredmények -szület­tek: 1. Katona Tibor (Bag), 2. Ladócsy László (Kartal), 3. Balázs Sándor (Bag). Közvet­len az elsők nyomában volt a gödöllői Pálinkás Ágnes és a domonyi Raffay Sándorné. Amilyen jó érzés volt a sok szép teljesítmény értékelése a zsűrinek, legalább olyan nehéz volt tudomásul venni, hogy több község, köztük Galgahé­­víz, Hévízgförk, Galgamácáa, Vácszentlászló gyermek- és felnőtt versmondói nem kép­viseltették magukat ezen az évek óta ismétlődő rangos kul­turális rendezvényen. -­F. M. Mozi Diótörő-fantázia. Szinkroni­zált, japán báb-mesefilm. Csak 4 órakor. Zsaru vagy csirkefogó. Szinkronizált, francia bűnügyi filmvígjáték, 6 és 8 órakor. Huszárik Zoltán grafikái Bezárták Gödöllőn a Huszárik Zoltán grafikáiból, a filmrende­ző halálának évfordulója alkalmából összeállított kiállítást. A tárlat anyaga ezen a héten Huszárik Zoltán szülőhelyén, Do­­monyban, majd az aszódi gimnáziumban látható. Hancsovszki János (elvétel* ISSN 0133—1357 (Gödöllői Hírlap

Next

/
Thumbnails
Contents