Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

Álmaikból valóság *ssz

Egyéni fantázia, közös célok

K Bizonyára kevesen hallottak Alpár Ignácról, a neves építészs röl, aki 1855. január 17-én született Pesten, és 73 éves korában, X 1958 áprilisában halt meg Zürichben.

Kőműves volt, majd Hauszmann Alajos tanítványa. Berlin- S ben szerzett oklevelet, hazatérése után l'82-től 1889-ig Steindl § Imre, majd Hauszmann mellett volt tanársegéd. 1890-töl kezdve már kizárólag tervezéssel foglalkozott. Építészi hírnevét köz§ épületei alapozták meg. ö tervezte például a nyíregyházi S megyeházát, a budapesti Eötvös Kollégium épületét, több 8 templomot és fürdőépületet. A kassai színház, a Magyar Nem* 8 zeti Bank Szabadság téri épülete, az egykori tőzsdepalota (ma 8 a Magyar Televízió székháza) építése szintén a nevéhez fűző^ dik. Fő művének a budapesti városligeti tó partján emelt épü^ letcsoportot, a mai Mezőgazdasági Múzeumot tekintik. A századforduló historizáló és eklektikus sílusának volt nagy felkészültségű képviselője.

5 (Részlet Alpár Ignác életrajzából.)

Csodálatos a környezet, a fák már hullajtják leveleiket Gyomron, a Szabadság téren. Az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat impozáns irodaháza az egyik ékessége a település központjának. Az első emeleten néhány szobában elmélyült arcok szegeződnek a rajztáblákra. Tizenketten dolgoznak a vállalat Alpár Ignác nevét viselő aranykoszorús szocialista brigádjában. Valamennyien a tervezési és előkészítési osztály dolgozói.

Jó feltételek

Boris János építészmérnök, osztályvezető mondja:

— Felelősségteljes a brigád feladata, hiszen mi terveztük az általunk építendő középületeket, iskolákat és egyéb létesítmények nagy részét. Évi munkánk: több mint kétmillió forint értékű tervdokumentáció. Az egyéni fantáziára van bízva, hogy egy-egy középület, üzlet milyen legyen, persze az előírásokat, pontosabban a szabványokat minden esetben be kell tartanunk.

Tavaly óta mi is önelszámoló egység lettünk, így érdekünk a több és jobb minőségű munka. Igyekszünk ehhez a jó feltételeket — a technikai és információbázist — biztosítani.

Az idén egyik „fő művünk” volt Gyömrö központjának megtervezése. A megvalósítás első ütemében a 8+4 tantermes általános iskolának és tornacsarnoknak kellene megépülnie még ebben a tervidőszakban.

Sasné Székely Annamária, a brigád vc.etője:

— Sok-sok társadalmi munkát vállalunk, s azokat igyekszünk is elvégezni. Két évvel ezelőtt a nagyközségi tanács felkérésére elkészítettük gz Arany János utcai óvoda építési, illetve bővítési terveit. Esténként, munkaidő után

felkapcsoltuk a lámpákat az irodákban s dolgoztunk tovább. De például a Pázmány utcai óvoda új szárnyát is mi terveztük, továbbá a káptalanfüredi úttörőtábor bővítése is a mi ötleteink alapján valósult meg.

Az építkezéseknél is ott szorgoskodtunk mindnyájan, mint ahogy ott vagyunk a brigádtagok családiház-építéseinél is. (A vállalat minden dolgozójának elkészítjük a családiház-építési terveit, “ha kérik tőlünk.) Mostani legnagyobb feladatunk a vecsési 8 munkahelyes rendelőintézet tervezése, illetve építése. Éppen a napokban kötöttünk szocialista együttműködési szerződést a MEDICOR vállalkozási főosztályával. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az építkezés befejezése után ők a vállalt határidőnél korábban beszerelik az orvosi berendezéseket, a technológiát ...

Munkaidő után is

A brigád egyik tagja, HaZ- mágyi Rolandné már 1972- ben a vállalatnál dolgozott. Aztán elköltöztek, de néhány év után visszatért. Szerkesztő-rajzolóként dolgozik a kollektívában.

— Jó légkörben, nyugodt körülmények között dolgozhatunk. Néha ugyan szorítanak a határidők, ilyenkor több az idegeskedés, de hát ez mindenütt előfordulhat. Egyébként nekem is segítettek a családi házam építésénél, legutóbb a fiúk a vízóraaknát betonozták munkaidő után. Nemrég végeztem el az egyéves szerkesztői tanfolyamot, nem volt könnyű, hiszen egyedül nevelem 12 és 8 éves fiamat ...

Perger Jenő, a brigád legrégibb tagja, 1971 óta dolgozik a vállalatnál.

— Mi vagyunk a „műszaki

kubikosok” — mondja némi malíciával. — Nehéz a dolgunk, hiszen a vállalat által épített létesítmények tervezési munkáit kell elvégeznünk határidőre és jó minőségben. Azelőtt a BUVÁTI-nál dolgoztam. Hazajöttem, és nem is bántam meg.

Hat éve a brigád tagja Kurgyis Mária, akire szintén mindig lehet számítani.

— Hogy érzi magát a kollektívában?

— Jó közösség a miénk, az elmúlt évek eredményei is tanúsíthatják ezt.

— Érzik az erkölcsi és anyagi megbecsülést?

— Igen, mi mindig reflektorfényben vagyunk. Tévedni nem lehet sem a tervezőknek, sem nekünk, szerkesztő-rajzolóknak. Az én fizetésem 3 ezer 500 forint, de esetenként prémiumot is kapunk.

Az Alpár Ignác brigád átlagéletkora 33,5 év. A vállalati KISZ-alapszervezet vezetőségét is ők adják, de egyéb társadalmi funkciókat is betöltenek. Igényesek a mindennapi munkában, s önmagukkal szemben is. Az önképzésre például igen nagy gondot fordítanak. Az osztályvezető jelenleg a szakmérnöki diploma megszerzéséért küzd, Zima László KISZ-titkár a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára jár, egy brigádtag pedig a szerkesztőrajzoló tanfolyamra. őket nem kell noszogatni, hogy tanuljanak. Brigádtársuk, Garamszegi László szervezi a vállalatnál az országjáró kirándulásokat, színházlátogatásokat — nem kis eredménnyel. Még hosszasan lehetne sorolni eredményeiket, hétköznapi örömeiket. Két évvel ezelőtt megkapták a Monori Járásért emlékplakettet, kétszer az aranykoszorús szocialista brigád címet is magukénak vallhatták.

Ars poetica

Most A vállalat kiváló brigádja cím megszerzését tűzték ki célul. Azt vallják mindnyájan: a szépre, a jobbra való törekvés egybeesik a vállalat és saját maguk érdekeivel. Akár ars poeticának is beillik ez a közös véleményük.

Gér József

Egy kifüaifeffefft portréja

Apja örökét a fiának adja át

— Bocsánat — mondja Varga János, a Rákosmezeje Termelőszövetkezet gyömrői fémalkatrész-üzemének lakatosa, és nem nyújt kezet. Csuklóig sötét olaj borítja az ujjait, a kézfejét. Míg mosakodni szalad, egy üres kölcsöniroda vendége vagyok, némi lelkiismeretfurdalással. De a műhelyekben, a csarnokok zajában beszélgetni képtelenség lenne.

Az üzemben 130 fizikai dolgozó serénykedik több milliós tervek teljesítésén. Egy közülük Varga János tmk-lakatos, alapszervezeti párttitkár. Derűs. jó kedélyű — mondják róla. Most, hogy már velem szemben ül az iratokkal megpakolt íróasztalnál, az arcán valamiféle aggodalom látszik, sőt határozottan borús a szeme.

— Tudja, az ember önmagáról nem szívesen beszél. Meg nem is értem, hogy miért éppen én?

E sorok megjelenésekor az egyik okot már tudja Varga János is: a MÉM által adományozott Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben részesítették. A másik okot a nyitott notesz mellett én próbálom magyarázni: jó lenne megismerni és megismertetni munkájával, közéletiségével másokat is.

— Hát jó! — egyezik bele. — De hol is kezdjem?

Varga János tősgyökeres gyömrői Olyan családban született, ahol sem a kényelmet nem kapta tálcán, sem az indulás zökkenőmentes feltételeit. Világtalan édesapja és édesanyja három gyereket nevelt, nehéz körülmények között.

— Amikor iskolás lettem, a szomszéd maszek lakatoshoz jártam nyaranta segíteni, hogy én is pénzt keressek. Egyre jobban megtetszett a szakma, s amikor az általános iskolát befejeztem, magától értetődő volt, hogy lakatos leszek. A hetes számú tanintézetben a gyakorlat mindig jobban ment, mint az elmélet, nem tudták, hogy a vakációs nyarakon én már jó néhány fortélyt elsajátítottam.

A MÁVAG hídműhelye volt az első állomás felnőtt életében, onnan hamarosan a Lampartba került, ahol édesapja is dolgozott betanított munkásként.

— Apámnak nagyon jó ötletei voltak. Amit ő elképzelt, én megvalósítani igyekeztem, az első kidolgozott újításunkért kilencezer forintot kaptunk. Máig emlékszem rá. Aztán hosszú-hosszú hónapokig csak kályhacsöveket hajlítgattunk, másra nem volt mód. már szörnyű érzéssel fogtam hozzá minden reggel... Ennél én többet akarok tudni, látni, tapasztalni — hajtogattam —. de ehhez új munkahelyet kellett keresnem.

így került Varga János a MÁV pályafenntartási főnökségére. S ahogy most fogalmaz: itt kezdődött igazi szakmai kiművelése, s a politikai munkája is. S bár ingázó volt, nem maradt ki semmiből, ami az üzem életében zajlott. Tizennyolc évesen párttagsági könyvet vehetett át, s a fiatalok élére állt, DlSZ-titkárként.

— Szárnyakat kaptam itt! ötvenhat nyarán a szakma ifjú mestere lettem. Dolgoztam, tanultam, megszereztem az autogén-villanyhegesztő és a betanított, villanyszerelői képesítést is, "s csinálhattam mindent, ami a tmk fogalmába belefért.

De még előtte állt a katonaság, ahonnan 1959-ben szerelt le. Visszament régi munkahelyére, fél év múlva kiemelték, mozgó szakaszhoz került csoportvezetőnek. Aztán megházasodott, s közelebb kellett munkát vállalnia, hiszen a .semmiből kellett teremteniük új házat, berendezést — otthont.

Teremteni igyekezett új munkahelyén, a maglódi termelőszövetkezet Autoker-részlegénél is. Szükség is volt rá, hiszen az alapokról indultak, s a gödörásástól a betonozásig mindenhez érteni kellett, amíg az igazi feladatokhoz hozzáláthattak. Itt végzett munkájáért a termelőszövetkezet kiváló dolgozója lett Varga János. És sokasodtak a tennivalók, mert 1977-ben. a termelőszövetkezetek egyesítése a párttagok elé sem kis feladatokat állított.

— Gondokkal küzdöttünk, az emberek tartottak az újtól, az új vezetéstől, a másfajta követelményektől. Az egyesülés átszervezéssel is járt. Az Au-ŐRI

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXIV. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM

1982. NOVEMBER 7., VASÁRNAP

A mezőgazdaságban nincs holt szezon

Hasznosítani a tartalékokat

8 A határ képe mindig változik. Hol mozgalmasabb, hol 8 csendesebb az elénk táruló kép; teljes holtszezon azon§ ban a mezőgazdaságban — nincs.

^ Az ünnep előtti napok, hetek is szorgos munkával tel^ tek a földeken. A járás mezőgazdasági üzemei össszesen ^ 55 ezer hektáron gazdálkodnak. Ekkora területen kell § megtermelni, megóvni, s ekkora területről kell betaka- i rítani a termést. A járás gazdasági eredményeit, fejlő- 8 dését tehát meghatározza a mezőgazdaság helyzete. Ok- S kai, joggal szerepel ez a téma a legfontosabb helyi po% litikai testület napirendjén is.

A Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatát követően a járási párt-végrehajtóbizottság még ugyanaz év november 29-én tárgyalta — először és átfogóan — a járás mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetét, a fejlesztés feladatait. Az 1978 és 1981 közötti üzemenként), átfogó értékelést munkacsoportok végezték el. Ezek beszámolói és a korábbi tapasztalatok, határozatok alapján nemrégiben készült el a járás tevékenységét összegző anyag, amelyet körülbelül egy hónapja a végrehajtó bizottság is megtárgyalt, értékelt és kiegészítésekkel elfogadott. A testület állásfoglalása alapján ez a témakör hamarosan felkerül a járási pártbizottság napirendjére is.

A fentiek alapján kértünk interjút a járás mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetéről, a fejlesztés feladatairól Szászik Károlytól, az MSZMP járási -bizottságának első titkárától.

— A mezőgazdaság aktuális feladatairól beszélve elkerülhetetlen, hogy az időjárásról is szóljunk. Az idén segítette vagy rontotta a szakemberek munkáját?

— Ez mindig érdekes és sajátos téma. A téli, tavaszi, nyár eleji csapadék összege az

toker-részlegnél pártalapszervezeti titkárként dolgoztam, de hozzánk tartoztak az állattenyésztők, a benzinkutasok — más-más munkaterületeik, másfajta gondokkal. S amikor már úgy éreztük, hogy a nehéz időszaknak vége, megintcsak mozgalmas napok következtek: újabb átszervezés.

Megszűnt az Autoker-részleg. a helyére költözött a Budapesti Mezőgazdasági Gépjavító egysége — mi átkerültünk a tsz budapesti gépjárműjavítójához. Néhányan eltávoztak, a többség megértette, mi a nagyobb közösség érdeke, s különb eredményeket produkált az addigiaknál is.

Varga Jánosra most, a tsz gyömrői fémalkatrész-gyárában van szükség. Bizalmat élvez. Jó érzés ezzel a bizalommal naponta találkozni —

mondja —, bár azt, hogy erre érdemes, a gyakorlati munkával kell bizonyítania elsősorban.

v — Most is sok a gondunk — mutat körbe a hatalmas udvaron, ahol a hosszú beszélgetés után körbesétálunk. — Üj csarnokokat építünk, profilt bővítünk, munka kell és munkáskéz.

Arról már csak a búcsúzásnál esik szó, hogy három gyereke közül a legkisebb, a kisfiú is mennyit segít otthon.

— Állatokat is tartunk, s hallottam már, hogy „ugyan miért cipel ez a kisgyerek zsákokat?" Hogy miért? Mert szeretném őt is munkára, a munka megbecsülésére nevelni. Szó sincs róla, hogy játszani ne hagyjam. De neki is tudnia kell, hogy amit a kis és nagyobb közösségekben teremtünk, az nemcsak hasznos. Öröm is lehet.

Koblencz Zsuzsa

idén elmaradt az átlagostól, és az optimálistól. A nyári betakarítás eredményein ez meg is látszott. Az őszi betakarítású növényeknek viszont kedvezett az időjárás. Főleg a kukorica, de a burgonya is jó termésátlagot adott.

— Mit jelent ez a számok

nyelvén?

— Az elmondottak ellenére a járás mezőgazdasági üzemei 46,1 mázsa búzát termeltek egy hektáron, s ez a tény azt bizonyítja, hogy kialakult egyfajta komoly technológiai fegyelem, amely már önmagában is garancia. Az őszi árpia megsínylette a viszonylagos szárazságot, s kevesebb termést hozott a vártnál. Ez máskor is előfordulhat, a szakemberek mégis bosszankodnak, hiszen minden agrotechnikai tényező változatlan, a hullámzó eredmények oka a csapadék menyisége, szeszélyes eloszlása.

Az őszi betakarítású növények közül a napraforgó hozama a talajviszonyok ismeretében elfogadható. A kukorica törése még nem fejeződött be, de valószínű, hogy az átlagtermés 1—2 mázsával jobb lesz a vártnál. A korábbi éveknél gazdagabb hozamot ígér a szőlő. A kertészeti kultúrákban a tervezettnél szerényebb eredmények várhatók. A répa hektáronkénti átlaga — kedvezőbb csapadékeloszlás esetén — lehetett volna magasabb is.

— Hol tartanak most a határban dolgozók?

— Az őszi vetést az idén sikerült a legoptimálisabb időszakban elvégezni. Gyorsítani kell viszont a még esetleg kim lévő termés betakarítását, hogy minél több gépi kapacitás szabaduljon fel a mélyszántásra, amellyel ebben a hónapban feltétlenül végezni kell.

— Az iránymutató KB-határozat évéhez viszonyítva a járás mezőgazdasági üzemeiben jelentős előrelépés történt. A gazdaságok nyereségesen dolgoznak, a nyolc mezőgazdasági üzem termelési értéke 30, nyereségtömege 43 százalékkal nőtt. Min:k köszönhető ez, s hogyan alakultak a legfontosabb ágazatok eredményei?

— A siker mindig a becsületes, hozzáértő munka gyümölcse. Nagyon fontos az is, hogy a jó eredmények elérése érdekében az üzemi pártszervezetek fokozottan ellenőrzik üzemük tevékenységét, aktívan részt vesznek a feladatok megoldásában, irányításuk mellett javult a szakszervezeti és a KISZ-szervezetek termelést segítő munkája. A járás mezőgazdasági üzemeiben 25 százalékkal több felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember dolgozik. Ennek is köszönhető, hogy nőtt a termelés színvonala, új technológiákat sikerült bevezetni, erősödött a közgazdasági szemlélet.

A növénytermesztési ágazatban javult a területkihasználás, a szántók több mint felén termelési rendszerben dolgoznak. A vetésszerkezet a gazdaságosság alakulásának függvényében módosult. Nőtt a búza, kisebb mértékben a kukorica vetésterülete, tért hódított a napraforgó. A termésátlagokat tekintve nem maradunk el a megyei átlagoktól. Az agrotechnikában előrelépést jelentett a szuszpenziós műtrágyázás bevezetése. Terjed az energiatakarékos talajművelés. A zöldségtermesztésben a vetésszerkezet leegyszerűsödött, s a jól gépesíthetően termesztett növények irányába, tolódott el. Az állattenyésztésben a megváltozott közgazdasági viszonyok miatt a tervezett új létesítmények, a rekonstrukciók egy része nem valósult meg, vagy megvalósulásuk üteme lelassult. Csökkent — hat százalékkal — a szarvasmarhaállomány, 28 százalékkal nőtt a sertés-, 73 százalékkal a juhállomány. A baromfilétszám — huszonhárom százalékkal — szintén csökkent. A tehénlétszám a férőhelybővítő beruházások elmaradása miatt nem emelkedett, a keresztezések révén a fajlagos tejhozam azonban 400 literrel nőtt. Az élelmiszer-feldolgozásban nagy előrelépést jelent a Ferihegy Tsz átadás előtt álló zöldségfeldogozó és hűtőtároló üzeme, s bővítette kapacitását a pilisi Aranykalász Tsz is.

— A VI. ötéves terv második évét éljük, a gazdasági körülmények a mezőgazdasági üzemeknek sem kedveznek. Hogyan látja — mint nemrégen még gyakorló tsz-elnök is — a legközelebbi tennivalókat?

— Az V. ötéves tervben tapasztalt dinamikus fejlődésről nem akarok beszélni, mert az közismert. A mezőgazdasági üzemeink termelési értéke a 23 milliárd, nyeresége a 220 millió forintot. A fejlődés dinamikája a legközelebbi jövőben mindenképpen szerényebb lesz, de ez, a magasabb bázist figyelembe véve, talán temészetes is. Köztudomású, hogy 1983. január elsejétől újabb szabályozó-változások lépnek életbe, s bizonyos elvonásokkal kell számolni. Az cselekszik helyesen, aki már most tudatosan készül erre, számol, s igyekszik kigazdálkodni az elvonásokat. Tartalékok még bőven vannak, akár kapacitásbővítésről, akár új tevékenységek, kooperációk — főleg jáíáson belüli —, együttműködések kialakításáról beszélünk. A költségmegtakarításban, az energiaracionalizálásban is minden gazdaság előbbre tud lépni. Ebben benne van a hozamok ésszerű és gazdaságos — tehát nem mindenáron való — növelése is.

Az előbbrelépésnek objektív és szubjektív feltételei is vannak. Most csak az utóbbival kapcsolatban annyit: egyre inkább értik mindenütt, hogv valós és élő, mindennap újraélesztett munkahelyi demokráciára van szükség. A munkahelyi tanácskozások mindinkább jól működő, élő és testközeli fórumai a téeszeknek. A vezetőknek élniük is kell a munkára, feladatra orientáló lehetőségekkel. Erre sem időt, sem energiát nem szabad sajnálni. Ha egy megbeszélés után mindenki úgy áll fel, hogy tudja, mi a feladata, egyénileg milyen az érdekeltsége, akkor a vezetés mögé áll. Kollektivitásra, összefogásra mindig nagy szükség volt. A mostani időszakban azonban tovább, nőtt ennek jelentősége — a mezőgazdaságban is.

Vereszki János

ISSN 0133—2631 (Monori Hlrla;

*

r