Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
1988. NOVEMBER 7., VASÄRNAP Góliátok Megtréfálta a természet a baranyai kertészeket: egyes növények valóságos termésóriásokat produkáltak. Más években is előfordult egy-egy ritkaságszámba menő példány, az idén viszont akár a különlegességek kiállítását is megrendezhették volna belőlük. Nyilvánvalóan az idei fordított időjárásnak köszönhető ez a jelenség: nyáron a bőséges csapadék hizlalta, ősszel a sok napfény és meleg érlelte a kerti gőliátokat. A Mohácson lakó Schiszler Józsefnek negyvenkilós sütőtökje termett. Lövész Antal pécsi kertjének dísze egy hetvenkét dekagrammos paradicsom volt. Az ugyancsak pécsi Kelemen Károly több mint negyven centiméter hoszszú jégcsapretket ásott ki a földből. Gál Ferenc komlói kertjében öt kilót meghaladó súlyú karalábé termett, ötszöröse a normálisnak. Több helyütt is találtak a burkonyabokrok alatt egy-másfél kilós gumókat. A politizálás hétköznapjai a DKV-han Hogy ez mekkora felelősség? A jó munka már önmagában is politikai megnyilvánulás és kifejezi a szocialista társadalom céljaival való azonosulást. A politizálás mindinkább szétfeszíti a megszokott formákat; új módszereket követel az élet. Milyeneket? Miként oldják meg a gazdaságirányító feladataikat a pártalapszervezctek? Mcgfelelőek-e a partnerkapcsolatok? Együtt él-e a gazdasági és a politikai vezetés? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestünk választ a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Beszélgető partnerünk Őri József, a pártbizottsága titkára volt. Mozgósító erő Divatos keretek A Látszercszetl Eszközök Gyárának budakeszi telepén havonta 18 000 különféle divatos, műanyag keret készül. Termékeik a világ sok országában kedveltek és keresettek. Veress Jenő (elvétele — Nálunk is, mint mindenütt ma az országban, megnőtt a párttagság felelőssége. Ugyanis ütköznek a különböző érdekek és ezek- hatását mérlegelve kell politizálni, s végrehajtani a határozatokat. Ehhez az szükséges, hogy pártszervezeteink kellőképpen tájékozottak legyenek — és tisztán lássák a gazdasági területek feladatait, s megoldásuk lehetőségeit. Mivel a DKV-nál számos döntés helyi hatáskörbe került, ezzel megnövekedett az alsóbb szintű politikai irányítás jelentősége is. Azaz, jobban érvényesül az adott terület gazdasági döntéseiben a pártvezetés. — Az alapszervezetek gazdaságpolitikai kezdeményezéseiket és javaslataikat — elsősorban a vállalati éves műszaki-gazdasági és üzemszervezési intézkedési terv készítése során vetik föl. Ezt fontosnak tartja a vezetés, mert így a helyi feladatok megoldásában — az egységes szemlélet hatásaként — joggal számíthatnak az alapszervezetek mozgósító erejére, a párttagok példamutatására. — A tavalyinál kevesebb kőolajat dolgozhatunk fel idén, s ez már önmagában is fokozott figyelmet igényel a munkában. Mert tény, hogy a kevesebb olajból is biztosítanunk kell a hazai ellátást. Kell, hogy legyen elegendő háztartási tüzelőolaj, benzin, motorolaj és sok egyéb tovább hasznosítható alapanyag. Ugyanakkor, nőnek exportkötelezettségeink is. Miként tehetnénk meg ezt a pártalapszervezetek aktív közreműködése nélkül? Ide tartozik viszont, hogy nem bízhatunk mindent csupán politikai-tudati tényezőkre! Meg kellett teremtenünk a szükséges anyagi ösztönzést is. Az Állami Gazdasági Bizottság — a többlet tőkés exportért — jóváhagyott számunkra 4 millió Befejeződött egy életút Oscar-díjas ízmester „Ki kóstolja s eszi a te főztöd, az tudja csak: a lelked tündököl lelkesen sürgő kezedben. E szakácsdicsérő sorokat Berda József egy korcsmárosnét magasztaló, ódái hangú versében írta le, de bizonyára írhatta volna a most elhunyt Eigen Egonról is. A Jászságban született 1919-ben, ott ízlelte először az Alföld fűszerszámokat mesteri módon használó, a hagymák ízét, a paprika színét, erejét az étkekbe belekomponáló szakácsainak főztjét. Persze, az itt tapasztalt hagyományos konyhai tudományhoz sok újabb jóízű titkot kellett ellesnie, kikísérleteznie, amíg útja az ország legnevezetesebb vendéglőinek a tűzhelyeihez vezette. Íme, a tiszteletet parancsoló névsor: 1936-ban mutatkozott be fiatal szakácsként a budapesti Országház étteremben. majd a hírős kecskeméti Beretvás fehér asztalaira tette le névjegyét, pontosabban a főztjét, később a Ritz, a Dunapalota következett, de aztán jött a háború. A kanál csak akkor kerülhetett vissza lelkesen sürgő kezébe, amikor a szárazbab és lópörkölt után ismét jutott valami más fazékbavaló is a vendéglátóiparnak. A Viktória és ismét az Országház étterem konyhájában töltött hat évet, innen szerződött át a Duna Szállóba. Űj állása addig tartott, mint maga a szálló, amelyet felrobbantottak, hogy helyet adjon a nyomába lépő úinak: a Duna Intercontinentalnak. Amíg az Inter épült. Eigen Egon a Hungarhotels agytrösztjében tevékenykedett. Kö7ben belebeleszólt kialakuló birodalmának, a Duna Intercontinental konyháinak építésébe. S amikor megnyílt az új szálló, ő lett a hotel három konyhájának csúcsfőnöke. Gyakran volt tagja a külföldi országokban rendezett magyar hetek válogatott szakácscsapatának. A brüsszeli világkiállítás emlékét őrzi a kelbimbó brüsszeli módra nevű, közkedvelt Eigenkreáció. A nevezetes lipcsei vásárokon kilencszer vendégszerepeit a magyar vendéglő konyhájában. Hódolt tudományának a kölni és a londoni szakácsfesztivál vendégserege is, amikor megrendezték az Interconti nentalszállodák konyhaművészeinek találkozóját. 1966-ban Floridában rendezték a Séfek a dobogón mesterek vetélkedőt. és Eigen lutalma az Oscar-dí) volt, majd hat évvel később a frankfurti szakácsolimpián másodszor is Oscar-díjat kapott, ezúttal nem egyénit. hanem a csapatának tagjaként. forint bérpreferenciát, s mi előre, vállalva a kockázatot, mert ez elengedhetetlen, e hetekben kiosztjuk a kapott pénzt. Kiknek-kiknek érdemük arányában. Ha kudarcot vallanánk, a részesedési alapunk látná kárát, azaz, a közösség. Mindezt természetesen előre megmondtuk, megbeszéltük, a pártcsoportokban is megvitattuk. Azt hiszem, nem túlzás: minden üzemi demokráciának alapvető és példaadó része a demokratizmus. Ezen múlik a hitelünk. Ezért nagy kommunistáink hétköznapi felelőssége. Csak meggyőzéssel — Jelenleg 2850 embernek ad kenyeret a Dunai Kőolajipari Vállalat — 520 párttagunk van! —; ennyien felelünk 14 milliárd forint értékű eszközállományért. Hogy ez mekkora felelősség önmagában? Most viszont újabb óriási értékkel gyarapodunk — elkészülési határideje 1984. év vége —, olyan nagyberuházásra kaptunk engedélyt, amely rövid idő alatt hoz hasznot az országnak. A 6 és fél milliárd forint hitellel létesülő katalitikus krakküzemcsoport építésénél — csúcsidőben — 1700 kivitelezővel, szerelővel kell számolnunk, köztük sok külföldi szakemberrel. Milyen lesz a szociális ellátottságuk, miként alakulnak élet- és munkakörülményeik nálunk? Ilyen és még sok más kérdésre kell választ adnunk. Egyetlen munkást sem veszünk föl kapun kívülről, átcsoportosításokkal kell biztosítanunk a munkaerőt. Eredetileg több mint száz ember szükségességét határozták meg gazdasági vezetőink — minden területről a legkiválóbb műszakiakra esett a választás —, de az is lehet, hogy kevesebbel kell megoldani az üzemindítást. Nagy politikai feladat dolgozóink meggyőzése, hiszen több üzemben munka- és üzemszervezési intézkedések tucatjaival, technológiák módosításával, újfajta bérezés bevezetésével igyekszünk, fölszabadítani az embereket, miközben tudjuk, hogy mindenki ragaszkodik a megszokotthoz. Élő tartalékok — Említésre érdemes azonban egyéb fejlesztési tevékenységünk is. Idén ugyanis a néhány éve fölvett 600 millió forint exportárualap-bővítő hitelből több jelentős létesítménynek kell elkészülnie. Olyanoknak, amelyekkel szélesedik termékösszetételünk, importot pótolhatunk. Már novemberben megkezdődik például a mikrokristályos paraffinüzem próbatermelése: energiamegtakarítás szempontjából fontos a fáklyagáz-hasznosító üzem; és ha jövő év elején dolgozni kezd egy új üzemanyaggyárunk — szinte a MALÉV teljes szükségletét kielégíthetjük. Befejezéséhez közeledik már a benzinkeverő automatikarendszerünk — segítségével a minőség javul. Százhalombattának is nagy segítséget jelent az iszapcentrifuga elkészülte, amely alkalmas lesz a városi hulladék elégetésére is, a környezet szennyezése nélkül. — E munkák során természetszerűleg “szintén előfordulhatnak érdekösszeütközések. Ilyenkor nem mindig elég a rábeszélő, bizonygató szó. Arról nehéz lenne bárkit is meggyőzni, hogy nem jogos az igénye. Inkább bátran megmondjuk: nem a kérés indokolatlan, csak épp a teljesítéséhez alkalmatlan az időpont. Ezt megértik és elfogadják az emberek, a csoportok. A kőolajfeldolgozóban ma is élő tartalékként kezeljük a munkaverseny-mozgalmat. Sok segítséget kapunk a szocialista brigádoktól. A beruházások határidős befejezése is elképzelhetetlen nélkülük. Pártszervezeteink már munkaprogramjaikban is meghatározzák saját gazdasági jellegű tennivalóikat — az ismert legfontosabb feladatok alapján. Új megoldások — Nagy szerepük van pártéletünkben a rendszeres beszámoltatásoknak is. Esetenként, az adott üzem munkájától függően, a párton kívüli gazdasági vezetőt is felkérik, és közösen beszélik meg egyegy eltelt időszak tapasztalatait. — Kísérletezünk természetesen új megoldásokkal is. Tavaly indítványozta például a. termelési főosztály pártvezetősége egy újfajta politikai együttműködés kialakítását — a gépészeti főosztály pártvezetésével. Kimondottan a gazdasági munka színvonalának javítására. Ez szintén sok konkrét napi segítséget jelent — a vállalati elképzelések valóra váltásához. Nem avatkoznak ugyan egymás munkájába, de érezhető kooperációjuk hatása: csökkentek a leállási veszteségidők, javult az anyagellátás és hasonlók... A mondat végére hirtelen pont kerül. Telefonon kéri őri Józsefet egy soron kívüli megbeszélésre, az épülő katalitikus krakküzemcsoport irányítógárdája. Dodó Györgyi Szezonzárás előtt Az utolsó rakományok A csepeli Duna Kertészeti Tsz-ben 811 hektárról szedik az őszi karfiolt. Termékük jelentős részét a hűtőházak dolgozzák feL A vállalat nem érezheti meg Vendégmunkások az irodákból Ha egy 750 fős üzemből harminc-negyven ember folyamatosan hiányzik, az már veszélyeztetheti a termelést. A Telefongyár nagykátai gyáregységének vezetői tudják, hogy ennyi embert az utcáról felvenni nem tudnak. Más megoldást kell hát találniuk. A vállalaton belüli gazdasági munkaközösség célravezetőnek ígérkezik. Ennek megszervezéséhez azonban idő kell, különösen, ha igaz az: ezen a környéken ősszel, a mezőgazdasági munkák idején senki nem kisvállalkozik. A termelés viszont nem akadozhat, még átmenetileg sem. Ezért mondták a gyár vezetői, hogy először az alkalmazottak mennek le a műhelybe, s ha kell, az osztályvezetők, utánuk pedig a főmérnök és az igazgató. Felajánlott túlórák A nagykátai üzem amolyan szolgáltató gyáregység a vállalaton belül, itt gyártják a késztermékekhez szükséges alkatrészek 90 százalékát. Ha nem tudják teljesíteni a terveket, azt az egész vállalat megérzi. Nem véletlenül okoz nagy gondot a gyáregység vezetőinek, hogy a fémalkatrész-üzemben krónikus munkaerőhiány alakult ki. Ezen még az sem segített, hogy az utóbbi években itt az átlagosnál magasabb — 7—8 százalékos — volt a bérfejlesztés. A környéken lévő üzemek még ennél is jobb lehetőségeket kínálnak. S a munkafeltételek sem a legrózsásabbak ebben az üzemben: nagy zajban, meglehetősen piszkos munkát kell végezniük az embereknek. A fiatalok nem szívesen jönnek ide, nem tudják pótolni a nyugdíjba vonulókat — Az idén még fokozta a gondunkat — mondja Rigó Mihály főmérnök —, hogy feszítettebb lett a témpó, alkatrészüzemünk túlterhelt. Nekünk legalább negyedévvel kellene megelőznünk a késztermékek gyártását, a jelenlegi helyzetben jó, ha az egyhónapos átlagot tudjuk tartani, de néha mindössze napokra csökken az idő. magyarul, az utolsó pillanatban szállítunk. Azt még mindig elértük, hogy közvetlenül ne akadályozzuk a vállalat termelését. Ehhez önkéntes túlórákra és átcsoportosításokra volt szükség. A különböző brigádok szombat-vasárnap mentek be a gyárba túlórázni, a KISZ-tagok 300 túlórát vállaltak. A tekercsüzemből is átirányítottak húsz embert az alkatrészgyártáshoz, a különböző osztályokról pedig két-két dolgozó ment le az üzembe két hónapra fizikai munkásnak. Mintha nem is ugyanabban a gyárban járnánk. A tekercselőüzem tiszta, világos, csöndes műhelyei után az alkatrészgyártó egy kicsit lehangoló látvány. A zajban nehezen értjük egymá$ szavát, a műhelyek meglehetősen zsúfoltak is. Be kell látnom, nem a legvonzóbb munkahely. Bizonyára az a villanyszerelő-szakmunkás sem repes az örömtől, aki most egy egyszerű gép karját húzogatja nyolc órán keresztül, vagy az a kőműves, aki tőle nem meszsze valami hasonló munkát végez. Az első gondolatom az, nem túlzás-e, hogy egy szakmunkás. szakmunkásbérért betanított munkán dolgozzon. Mégis el kell fogadni a magyarázatot, hogy most itt sokkal nagyobb a tét: az egész vállalat éves eredménye. Szükségmegoldás ez kétségtelenül. Egyaránt az a gyárnak és a munkásoknak. Több pénzért — Az átirányított dolgozók eredeti átlagbérüket kapják — mondja Ambrózi István üzemvezető —. de, ha az ittani teljesítményükkel többet tudnak keresni, akkor azt fizetjük ki. Eleinte persze, nem lehet száz százalékot várni senkitől, még ha betanított munkáról van is szó. így is felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak az üzemnek. Nehezen hihető, pedig van ilyen, hogy néhányan itt is maradnak, nem mennek viszsza eredeti munkahelyükre. A gyár erre ösztönzi is dolgozóit. Három-ötszáz forinttal többet kereshetnek itt az emberek, mint más területeken. Ám még ez is kevés, a jövőben még jobban szeretnék megfizetni az itteni munkát. Zaja Katalin, a könyvelésről jött le a műhelybe, s a két hónap letelte után is marad. — Nem is annyira riasztóé a munka, mint mondják. Igaz, piszkos és zajos is, de változatosabb. mint az irodában. Nem szeretem én annyira a könyvelést. de nem utolsó szempont a pénz sem. Az irodán kerestem 2500 forintot, itt a műhelyben 6—700 forinttal több lesz a fizetésem. Ennyiért már érdemes lemondani az íróasztalról. Természetesen az üzemen belüli vendégmunkások közül nem mindenki gondolkodik így. Mészáros Károlyné, a tekercselőből jött át. — Megtanulni ném volt nehéz ezt a munkát, bár kicsit nehezebb és sokkal piszkosabb. A pénzem nem lesz kevesebb itt sem, talán még többet is kaphatok. Nem, itt azért nem maradnék. Letelik a két hónap, és megyek vissza a tekercselőbe. Vannak vállalkozók Az átcsoportosítás elérte a célját, de végleges megoldást nem jelent. A gyár vezetői sem tartják annak. Bar az első kéthónapos turnust valószínűleg még újabb követi. A gyár főmérnöke sokat vár a dolgozók vállalkozókedvétől is. — Mindenképpen stabilizálja majd a helyzetünket, ha legalább ötven fővel elindul a gazdasági muhkaközösség. Eddig 20—25 jelentkező van. A szabad idejükben dolgoznának, mi a rendelkezésükre bocsátjuk a gépeket és körülbelül ötvenforintos órabért tudunk adni. Ez minden bizonynyal vonzóvá teszi a vállalkozást, hiszen ez jóval több pénz, mint amennyit például a túlóráért tudunk fizetni. Ennek ellenére r.em mondanak le arról, hogy legalább 20 —25 fővel növeljék a létszámot. Üj munkáskezekre még akkor is szükség lesz. ha a gazdasági munkaközösség beválik. S tudják Nagykátán azt is, hogy jelentkezőket csak az eddiginél vonzóbb feltételek mellett várhatnak. M. Nagy Péter
