Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
Ma AZ EGÉSZ EMBERISÉG VÉDELMEZŐI 3. oldali Tartós kiküldetés Sturovóban Ahol elsőként látják a napot Felruházva 4. oldal] Élet a kultúrcentrumban Mese a könyvtárban Klasszikusok új kiadásban 6. oldal: Postabontás 7. oldal: Több pálya, mint pályamű 8. oldal: Pest megyében befejeződött a vetés Színes televízió OTP-re A Nagy Október évfordulóján Koszorúzás! ünnepségek — Zászlófelvonások A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére szombaton reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. lyettese, a hadseregcsoport törzsének főnöke koszorúzott. Elhozták koszorúikat a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a magyar fegyveres erők, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Főváros Tanácsa képviselői. Elhelyezték a megemlékezés virágait a budapesti üzemek, vállalatok, intézmények, iskolák dolgozói. illetve tanulói. A koszorúzás ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Koszorúzási ünnepséget tartottak a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tegnap koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a felvonulási téren, a Lenin-szobornál. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyezték eL A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége képviseletében Vlagyimir Bazovszkij nagykövet, Valerij Muszatov követtanácsos és Anatolij Popov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé koszorúzott. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében Konsztantyin Kocsetov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnoka, Nyikolaj Sevkun altábornagy, a déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagja, politikai csoportfőnök és Vladlen Koleszov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnokának első he-Díszelőadás az Erkel Színházban Szombat este ünnepi előadáson mutatták be az Erkel Színházban Bejárt három balettjét. A hazai táncművészet kiválóságai a neves koreográfus, Stravinsky, valamint Richard Strauss zenéjére alkotott koreográfiáját vitték színre. Az előadáson részt vett Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke és Maróthy László, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára; megjelent a kormány több tagja, köztük Púja Frigyes külügyminiszter, továbbá a politikai és a társadalmi élet számos más vezető személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, köztük Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, Jevdokija Karpova alelnök vezetésével. Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából tegnap a Kossuth rádióban és a televízióban ünnepi beszédet mondott, melyet az alábbiakban ismertetünk. Korszaknyltó történelmi fordulóról emlékezünk: 1917. októberének Lenin vezette nagy forradalmáról. Vele, általa kezdődött el a szocialista eszme valósággá válásának hoszszú folyamata. Azóta a Szovjetunió — történelmileg villanásnyi idő alatt — az elmaradott cári Oroszország helyén hatalmas ipart, nagyüzemi mezőgazdaságot teremtett, világra szóló tudományos eredményeket produkált, százmilliókat emelt fel a mélyből emberi életre, seregnyi vezetőt, magasan képzett szakembert és tudósgárdát nevelt fel a dolgozók soraiból. A történelemben egyedülálló módon oldotta meg a szocialista állam azt a feladatot, hogy szélsőségesen különböző társadalmi-gazdasági fejlettségi fokon álló népek, nemzetek és népcsoportok számára nemcsak jogegyenlőséget biztosított, hanem tényleges esélyt és konkrét feltételeket teremtett a példátlan méretű egyenlőtlenségek felszámolására. Súlyos áldozatok árán tette országát a szovjet nép nemcsak a saját hazájává, hanem a világ forradalmi erőinek támaszává, a mindenféle elnyomás ellen küzdők reménységévé is. Az első küzdelem azért folyt, hogy a munkásforradalomnak ez a bázisa, a népi hatalom egy országban fennmaradjon. A második világháború tétje az volt, hogy Európában és Ázsiában népek, nemzetek szabaduljanak meg a fasizmus uralmától. A mostani harc, amely a világuralomra törő, s ezért egy nukleáris háború kockázatát is felidéző imperialista erők ellen folyik, már az egész emberiség létét érinti. A Szovjetuniónak döntő része volt abban, hogy a hidegháború nehéz évei után Európában megkezdődött az enyhülés. A békés egymás mellett élés gondolatát ma már nemcsak marxisták képviselik, hanem különböző eszmeáramlatok jegyében küzdő más haladó erők is, közöttük több szocialista párt vezetői és más realista polgári politikusok. Ellentétes tartalmú és irányú változások mentek végbe az elmúlt évtizedben, és zajünnepség Budapesten, a Lenln-szobornál. Kádár János és Németh Károly, az MSZMP KOzpontl zottságának koszorúját helyezték el a talapzaton Bilanak napjainkban is. A tudomány, a technika gyorá fejlődése ellenére súlyos gazdasági visszaesés következett be, amely még a fejlett tőkés országok sok állampolgárának helyzetét is bizonytalanná tette; a világ más régióiban százmilliók szenvednek nélkülözéstől és nyomortól. A politikai színképben is különböző előjelű változások történtek. A gazdasági válság hullámain néhol baloldali előretörés következett be, a legfontosabb tőkés országokban azonban konzervatív, sőt egyesekben kifejezetten agresszív erők kerültek kormányra. Veszélyes feszültségekkel teli a mai világ, nyugtalanság tölti el az embereket, terjed a félelem a jövőtől. Ami a legtöbb aggodalmat okozza: az Egyesült Államok kormányában azok az erők jutottak döntő szóhoz, amelyek megkísérlik a világ fejlődését megállítani, sőt visszafo :dítani. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok ellen támadnak, mert nekik tulajdonítják a népek politikai és gazdanági önrendelkezésre irányuló törekvéseit. Támadásba lendültek az enyhülés ellen; felújították, ismét alkalmazni próbálják a 30—35 évvel ezelőtti hidegháborús módszereket, a gazdasági meegtorlás és megszorítások eszközeit, a pénzügyi és kereskedelmi korlátozásokat, a politikai és a kulturális kapcsolatok szűkítését. Emlékezzünk csak: ez a próbálkozás egyszer már kudarcot vallott, noha a Szovjetunió gazdasági és katonai ereje akkor lényegesen kisebb volt, a béke és haladás erőinek helyzete nehezebb. Most sem várhat e kísérletre más, mint kudarc. A mai Szovjetunió sokszorosan nagyobb gazdasági erőt képvisel, katonai tekintetben erőegyensúlyt ért el. A szocialista országok szerepe és súlya a nemzetközi politikai életben — minden belső problémájuk ellenére — lényegesen nagyobb, mint harmnic éve volt. Az enyhülés pozitív tapasztalatai megnövelték azok számát a tőkés országokban is, akik hívei a normális nemzetközi kapcsolatoknak. Ma minden a béke megőrzésén múlik. Ettől függ a társadalmi haladás, a szocializmus ügye, az emberiség világproblémáinak megoldása, az éhínség és energiahiány megszüntetése, a földi környezet megvédése — az élet megóvása. A Szovjetunió ismételten komoly javaslatokat tesz a fegyverzet csökkentésére, sőt kezdeményező lépéseket is — amilyen például az atomütőerő elsőkénti használatáról való lemondás —, de egy dologban nem hagy kétséget: nem engedi az erőegyensúlyt megbontani. Az segíti a békés viszonyok jövőjét, aki a politikai kapcsolatok fenntartása mellett van, a hátrányos gazdasági megkülönböztetések megszüntetését és az egyenjogúságon alapuló együttműködést mozdítja elő. Erre törekszik a szocialista országok sorában a Magyar Népköztársaság is. Ezért igyekszünk a mostani feszültebb helyzetben is a kontaktusokat fenntartani, sőt ahol lehet, szélesíteni. Az amerikai vezetők fellépései a kialakult politikai kapcsolatok lerombolására irányulnak; az erőfölény megszerzését kormányprogrammá tették, a háborús fenyegetést párosítják más országok belügyeibe való beavatkozással. Mindezek elfogadtatására kenetteljes szólamokat ismételgetnek szabadságról, demokráciáról, ősi nemzeti és családi erények védelméről Ismét a nemzetek bírájának pózában mondanak ítéletet a szocialista országok belső viszonyairól. Pártfogoltjaik tettei, Salvador vagy Bejrút rémségei azonban mást igazolnak. Sajnálatos dolog, de világszerte sokan vannak — talán éppen a modern tudatipar hatására —, akik áldozatul esnek ezeknek a szép, de megtévesztő szólamoknak. A szocialista országokban is akadnak emberek — köztük jóhiszeműek is —, akiket fel lehet használni a frontok öszszekeverésére. Saját belső problémáinkat magunk akarjuk megoldani, mert — ahogyan minden más nép is — csak mi tudjuk megoldani azokat, szocialista társadalmi elveinknek megfelelően. Csodadoktorkodással, légvárak építésével nem lehet egycsapásra hatályon kívül helyezni az előrehaladásunkat nehezítő körülményeket. Csak a realitások számbavételével, összefogott alkotó munkával érhetjük el, hogy — az eddigieknél többet teljesítve — álljuk a következő évek próbáját. Politikánk megfelel ezeknek a követelményeknek. Van programunk a nehézségek leküzdésére és a továbbhaladásra is. A párt iránt bizalom, az emberekben cselekvési készség van. Lehetőséget kell adni arra, hogy ez a köz javát és saját boldogulásukat szolgáló tettekben érvényesüljön. Ügy akarjuk alakítani a munkaviszonyokat, közéletünk intézményeit, a társadalmi légkört és közfelfogást, hogy a dolgozók a sajátjukban érezzék magukat a munkahelyükön, a családok otthon legyenek a lakóhelyükön, á hasznos tettekre kész emberek pedig érezhessék: fontos tényezők a közéletben. Hadd szóljak végül arról, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik ennek az ünnepnek a tartalmához, egész életünk, munkánk, nemzetünknek a világban elfoglalt helye szempontjából: a szovjet—magyar kapcsolatokról. Nemcsak a forradalmi múlt és az igaz, őszinte érzelmek szálai fűznek össze minket: barátságunk elvi alapokon nyugszik. Tartóssá, szilárddá az eszmék, a célok és az érdekek azonossága teszi sokoldalú kapcsolatainkat. A Szovjetunió, a szocialista országok összefogott ereje, annak két intézménye, a KGST és a Varsói Szerződés, jelenti ma is biztonságos és független szocialista fejlődésünk legfőbb támaszát. Bz ünnep alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták, szocializmust építő dolgozó népünk nevében tisztelettel köszöntőm a baráti Szovjetunió Kommunista Pártját, legfelsőbb tanácsát és kormányát, meleg üdvözlettel a testvéri szovjet népet. Szívből kívánjuk, hogy továbbhaladva Október útján, érjenek el újabb kimagasló eredményeket a szocializmus és a béke javába. Vilit PBOUTÍBJKl, EGYESÜLJETEK! PEST «á ___ ! MEGYEI ^ /C í v f a n ÍZ MSZMP PEST MEGYEI BIZ0TTS16A ES 1 TANfiCS LAP» xxvi. Évfolyam, m. szám Ára: 1,40 forint 1982. NOVEMBER 7., VASÁRNAP
