Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

Úttörők, KISZ-esek Elismerés kiváló munkáért november 7. alkalmából November 7-e alkalmából kiváló úttörő és KISZ mozgal­mi munkájukért többen kap­tak kitüntetést a járásból és a városból. Kiváló úttörővezető lett: László Domonkosné, a veres­­egyházi általános iskola és Tordai László, az aszódi gimnázium. Az úttörőmozga­lom dicsérő oklevelét kapta: Györki Katalin, a domo­­nyi iskola tanára és Keré­­nyi Katalin, a szadai általános iskola igazgatóhelyettese. A Pest megyei KISZ-bizottság emlékplakettjét vehette át Valkony Antal, az isaszegi is­kola tanára. Kiváló ifivezető lett Bagyin György, az ikladi Ipari Műszergyár szakmunkása és Szabó Zsuzsanna, a Szilas­­menti Termelőszövetkezet KISZ-bizottságának volt tit­kára. KISZ-érdemérmet kapott: Túrái János, a dányi községi KISZ-bizottság titkára, arany­koszorús KISZ-jelvényt: Kiss Erzsébet, a dányi KlSZ-bizott­­ság kultúrfelelőse, és Ruszkai János, a tangazdaság KISZ- bizottságának tagja. A KISZ KB dicsérő okleve­lében részesült: Bagyánszki Mihály, a Szilasmenti Terme­lőszövetkezet KlSZ-bizottságá­­nak tagja, Dudás Ferenc, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyára KlSZ-bizott­­ságának titkára, Jánosi László, a városi-járási rendőrkapi­tányság KlSZ-alapszervezeté­­nek titkára, Horváth Lajos, a tangazdaság 1-es kerületi KISZ-alapszervezetének tagja, Mácsai Tibor, az IMI Lékai János KISZ-szervezetének tag­ja. A városi aktivisták közül aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Bárdi Gabriella, az Ag rártudományi Egyetem KISZ- bizottságának szervező titkára, Bugyik László, a Városgazdál­kodási Vállalat KISZ-alap­­szervezetének agit.-prop. fele­lőse, dr. Farkasné Fekete Má­ria, az Agrártudományi Egye­tem dolgozói alapszervezeti titkára. A KISZ KB dicsérő okleve­lét vehette át: Kapuvári Gá­bor, a Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ bizottságának titkára, Kovács József, a Ganz Árammérő­­gyár KISZ-bizottsága ifjúmun­kás titkára, Kőfalvi Tivadar, a MÉMMI KISZ bizottságának agit.-prop. felelőse Mezei And­rás, a MÉMMI KlSZ-bizottsá­­gának termelési felelőse, Mti­­ka Jánosné, a gödöllői Építő­ipari Szövetkezet KlSZ-alap­­szervezetének gazdasági felelő­se és Szabó István, az Agrártu­dományi Egyetem KISZ-bi­­zottságának tanulmányi fele­lőse. Kiváló úttörő munkájáért a városból dicsérő oklevelet ka­pott: Baracka Judit, rendelő­intézeti asszisztens, Ferenczné Vámos Ilona, az Erkel általá­nos iskola tanára, dr. Pethő Ede főorvos, dr. Rutkai Sarol­ta gyermekorvos, Ursinyi Györgyné, a Karikás általános iskola tanára. Kiváló úttörővezető lett: Vermes Péterné, a Petőfi álta­lános iskola igazgatóhelyettese és Solti Alpárné, az Erkel is­kola tanára. Kiváló ifivezető kitüntetést vehetett át: Borna Brigitta, a Damjanich, és Sza­bó Eszter, az Erkel általános ifi vezetője. A nap programja November 6-án: Gödöllő, művelődési központ: Bulgakov: Félnőtás Jöüriäaln, a veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka, 19 órakor. A Gödöllői Stúdió NO 2. fo­tókiállítása, megtekinthető 10— 20 óráig. Gyermekcentrum 9 órától. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megte­kinthető 10-től 14 óráig. Mogyoród, művelődési ház: A gvermektársastánc-tan­­fólyam zárófoglalkozása; össz­tánc, amelyen szívesen látják a szülőket is, 13 órakor. m Táncest a Meteor és a Titán együttes közreműködésével, 19 órakor. Veresegyház, művelődési központ: November 7. Kupa a nagy­községi KISZ-bizottság szer­vezésében. Az általános isko­la sportpályáján férfi-női kis­pályás labdarúgás 9 órakor; a művelődési központban asztali­­tenisz-, sakk-, asztalifoci- és lövőverseny 14 órakor; Tresy­­diszkó 20 órakor. Galgahéviz, művelődési ház: Arató András Videó-diszkó, 20 órakor. Szombati jegyzet* A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX ÉVFOLYAM, Zil. SZÁM 1982. NOVEMBER 6., SZOMBAT A bírálat után dicséret Borítékot vastagító bérezés Akkor a legkisebb műhelyben is beszéltek róla Nem volt az olyan régen, hogy csak a nagyon öregek em­lékezhetnének rá, a gazdasági folyamatok felgyorsulása, bo­nyolultabbá válása miatt még­is úgy érezzük, a valóságosnál sokkal hosszabb idő telt el a bértömeg-gazdálkodásnak a közvéleményben való felbuk­kanása óta. A legkisebb mű­helyben is beszéltek róla an­nak idején, a munkapadok mellett többnyire abban re­ménykedve, hogy egyrészt töb­bet lehet általa keresni, más­részt megszűnik a jelenlétért, a dologtalanságért kifizetett pénz. Tiszta forma Mint minden újat vagy új­szerűt, sokan ezt is csodaszer­nek vélték. Mások, mint az is­meretlentől ugyancsak általá­ban, féltek tőle. S ami szintén megszokott dolog, az alkalma­zásáig eltelt időben ez a mód­szer is sokat változott, alakít­gatták, formálgatták, hogy le­hetőleg minél több követel­ménynek feleljen meg, illetve mérsékeljék a várható kedve­zőtlen vagy annak vélt hatá­sokat. Aztán megkezdődött a gya­korlati alkalmazása. Először néhány kísérleti helyen, majd egyre több üzemben, vállalat­nál. Ebben az évben pedig a gazdaság nagy részében a bér­tömeg-szabályozás uralkodik, fékekkel vagy azok nélkül. A Gödöllői Építőipari Szövetke­zetben a szabályozás tiszta for­mája érvényesül 1982-ben. Az első három negyedév tapaszta­latai kedvezőek, noha átfogó és mély következtetéseket eny­­nyi idő alatt nem vonhattak le. A szövetkezeteknek kapóra jött a dolog, bár már elkészí­tették idei terveiket a korábbi bérszabályozás szerint. Mégis érdemes volt átdolgozni a ter­veket, mert a bértömeg-szabá­lyozással jócskán ledolgoztak abból a hátrányból, ami a kör­nyező üzemektől, vállalatoktól elválasztotta őket a bérszínvo­nalat illetően. A jövedelem különbségeiből adódó feszültség a környező termelőszövetkezetek építő­ipari részlegeinek megjelené­sekor vált kritikussá. Azok kedvezőbb bérezési lehetőségei csábították az építőipari« szö­vetkezet dolgozóit. Üjabb ér­vágást jelentett az új vállalko­zási rendszer, melynek nyomán a legtöbb nyereséget hozó rész­leg kivált a szövetkezetből. A bérgazdálkodás kidolgo­zásakor arról is döntött a szö­vetkezet vezetősége, hogy az eredetileg elképzeltnél nagyobb nyereségre törekedjenek. Ez elérhetőnek látszott, hiszen a nagyobb bér ösztönzőleg hat a kollektíva és az egyén teljesít­ményére, annál is inkább, mert ebben a bérezési rendszerben csak a produktumnövekedés vastagítja a borítékot. Nagyobb nyereség Nagy gondot fordítottak a valláspolitikára, a különböző kategóriákba sorolt, szabad- és kötöttáras munkák arányárá, ügyelve arra, hogy eleget te­hessenek a város igényeinek, mindenekelőtt a lakásépítés­ben. Végrehajtottak bizonyos szervezeti változásokat. Arra törekedtek, hogy ott döntsenek, ahol a lehető legtöbb informá­cióval rendelkeznek, illetve a feladatokat végrehajtották. Teljesítményarányos bérezés­ről könnyebb beszélni, mint azt érvényesíteni. Nem ritka, hogy egyszerűen nincsenek Parképítők lapáttal, gerelyével Legyen valóság a szép álom Verőfényes október végi délelőtt. A 11-es út mentén szokatlan látvány az Omszki parkban felsorakozott autók, mikrobuszok sokasága, a tréningruhás — lapátos­­gereblyés — parképítő társaság. A főhadiszállásul szol­gáló faházakban az alkalomhoz illő — munkára kész öl­tözékben — négyen hajolnak tervrajz papírlapjai fölé. Bodor Zoltán, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának főelőadója Nagy Jánossal, a park vigyázó gaz­dájával a Vácról érkezett társadalmi munkásoknak ma­gyarázza: körösi brigád felé igyek­szünk — beszél a múltról, a jelenről, s a jövőről is: — Négy éve épül összefo­gással a park, s kicsit talán lassabban, mint ahogyan a tár­sadalmi munkások elvárnák. Idén, a Pest megyei és a fő­városi tanácstól mintegy 4 mil­lió forintot kaptunk fejlesz­tésre, a társadalmi munka ér­téke megközelítőleg ugyan­ennyi. Jövőre is hasonló ösz­­szegekkel számolhatunk. A leg­jobban talán a strandot vár­ják a környékbeliek. Már van egy ideiglenes öltözőnk, öt férfi és öt nő részére zuhanyo­zó is. Megrendeltük • már a szükséges deszkákat, a hon­védségre vár, hogy elkészítse a stéget. Jó időt rendeltek Bodor Zoltán kezében a lis­tával azt sorolja, honnan is jöttek, s hányán, akik a pihe­nőpark tereprendezésénél se­gédkeznek a füvesítés előtt. — Kétszázhatvan Pest me-Előkészítés tavaszra — Itt, a faház mellett lesz az étkezde, ezek a tornyok azok. Amott a strand, 10 ezer négyzetméter, horgászterület, az Óbuda Tsz növénybemuta­tói, s gyermekparadicsom, ahol az apróságok majd kedvükre szórakozhatnak... — Szép elképzelések, de amíg valóság lesz ezekből, bi­zony még eljöhetünk néhány­szor ide társadalmi munkára — sóhajt a váci Teleki Lász­ióné. — Itt voltunk tavaly is, akkor töltést készítettünk. Most az volt az első dolgom, hogy elmentem megnézni, jó-e még? Úgy maradt, ahogyan mi ott hagytuk! A parkolók melletti hatal­mas térségen a gereblyéké s a lapátoké a főszerep. A bri­gádok szorgalmasan szedik a gazt, rendezik a terepet, hogy tavasszal már tisztán várja a további munkálatokat. Nagy János, a parképítés irányítója — miközben a nagy­gyei dolgozott itt a parkban, október utolsó két szombatján. Jöttek Gödöllőről, Ceglédről, Nagykőrösről, Vácról, Dobás­ról, Ráckevéról, Érdről, Dány­­b ól, Nagykátáról, Vasadról, még Örkényből is. Reggel nyolckor kezdtük a munkát, egy óráig tart a műszak. A nagykőrösi brigád vezető­je Csípő Balázs, a helyi nép­frontbizottság titkára csak rö­vid pihenőt engedélyez. — Megszerveztünk mindent, még a jó időt is megrendeltük. Ha már 100 kilométerről ide­jöttünk, legalább dolgozhas­sunk. Adunk ötletet is ha kell. Tavaly a parkolót építet­tük. A kivitelező betonnal akarta kiönteni, ám javasla­tunkra mégis inkább olyan betonelemeket raktunk le, amelyek között kinőhet a fű A vártnál többen Tsz-főágazatvezető, levéltá­ros, szaktanácsadó, kisiparos, kereskedelmi főosztályvezető, párttitkár hajladozik a gereb­­lyékkel, lapátokkal. Az utób­biak ugyan nem a legmegfe­lelőbbek a tereprendezéshez, inkább gereblye kellene, de nem akad elegendő: többen jöttek el, mint várták, és még hány jelentkezőt kellett a ta­vaszi akcióra átcsoportosíta­ni... Jó hangulatban telnek az órák, szépen halad a munka. Csípő Balázs figyelmezteti a többieket, hogy majd az izom­láz is megteszi a magáét. — Tavaly még a toll is kiesett a kezemből a parkolóépítés után, de azért hétfőn jó volt eldi­­csekedríi: feltörte a lapát a ke­zemet ... A ceglédiek Kovácsné Sza­bó Veronika vezetésével hu­­szonketten jöttek. Elhozták az utánpótlást is, Szabóné kisfiát, Zolikát. Ritkán vannak együtt a nagyon is elfoglalt mamával, még ezt az időt is kihasznált ták egy kis közös munkára, kirándulásra. Gyorsítani a tempót A dabasiak a Fehér Akác Tsz autóbuszával érkeztek. Hi­bái Ilona, a HNF járási bizott­ságának titkára kicsit bosszús: — Ennél talán hasznosabb munkát is találhattak volna a szervezők. Ha már jövünk, szeretnénk igazán eredménye­sen segíteni, hogy mielőbb el­készüljön a barátság parkja, s az olyan szép is legyen, hogy lehessen vele büszkélkedni ezt mi építettük. Pest megyé­nek, meg a fővárosnak is, hi­szen Békásmegyer csak egv ugrás ide ... Az ígértnél lassabban épül. szépül az. Omszki park. Er természetesen nem a társa dalmi munkásokon múlik. H;< hívják»- őket, jönnek, de em­bert, időt, eszközt jobban ki­használva kellene gyorsítani a tempót, hogy a felnőtteknek gyerekeknek egyaránt pihenő­­szórakozó paradicsom ne elér­hetetlen álomnak tűnjön. Gáspár Mária meg a mérőegységek, amelyek kimutatnák, mekkorák is a teljesítmények, illetve, hogyan aránylanak azok egymáshoz, bonyolultság, nehézségi fok szerint. A szövetkezetben né­hány embert ilyen feladatokra képeztek ki. Olajozott működés A bértömeg-gazdálkodás kö­zepette nyugodtan mertek üre­sen hagyni állásokat, például műszaki és számviteli terüle­teken. Biztosak voltak benne, hogy az elmentek helyett a megmaradók, a nagyobb bér fejében, azoknak a munkáját is elvégzik, líugy a problé­ma összetett voltára utaljunk, megemlítjük, a brigádszinten javasolt létszámcsökkentés nem vezetett eredményre. S talán itt utalhatunk arra is, hogy az építőipari szakem­berek túlmunkára való ösztö­kélése még a tágabb lehetősé­gek fennállása esetén sem volt mindig sikeres. Szombaton­­vasárnap a kőműves, az ács. a vízvezeték-szerelő olyan össze­gekért maszekot, amilyeneket a szövetkezet képtelen fizetni. Sok minden nyilvánvalóvá vált az új gazdálkodási rend­szerben. Például az, hogy a na­gyobb teljesítményre ez a faj­ta bérezés jobban ösztönöz, többet dolgozni azonban csak akkor lehet, ha mindent ala­posan előkészítenek, körülte­kintően szerveznek, mindig idejében van a helyszínen a kívánt mennyiségű és minősé-­­gű anyag. Egyszóval: olajozot­tan működő szervezetet felté­telez. A Gödöllői Építőipari Szö­vetkezet korábban többször kapott bírálatot a város poli­tikai és állami vezető szervei­től. Az idén ez minden bizony­nyal elmarad, hiszen az eddi­gi adatok azt sejtetik, olyan teljesítményt érnek el, nem utolsósorban a bértömeg-gaz­dálkodás révén, amiért inkább dicséret illeti őket. K. P. Aszód, Galgamáesa Foci Seis­es nagypályán Kispályás labdarúgó-villám­­tornát rendez meghívott csa­patok részére november 13-án, szombaton 12 órától Aszódon, a Fiúnevelő Intézet két pályá­ján az Aszódi AFI és a Galga­­mácsai Tsz SE tömegsport­bizottsága. Részt vesz a tor­nán a Domonyi öregfiúk II., az Aszódi Honvéd, az Iklad- Galgamácsai öregfiúk és az Aszódi Afi -sapata. Ugyanak­kor sakk- és asztalitenisz-ver­senyt is rendeznek a fiúneve­lő intézetben. Újra megalakult a Gaflga­­mácsai öregfiúk labdarúgó­csapata, amely már két nagy­pályás mérkőzést is lejátszott a Galgagyörkkel: pályaválasz­tóként 2-2-es döntetlent, ven­dégként Galgagvörkön 2-0-ás győzelmet ért e! a mácsai csa­­nat. Az ikladi öregfiúk sem tétlenkedtek, íme: Iklad— Kartali MEDOSZ 1-3, Kartali MEDOSZ—Iklad 1-5, Szarvasi Halgazdasági Kutató Intézet— Iklad 2-1. Mozi Szuperzsaru. Olasz filmvíg­játék, 4, 6 és 8 órakor. imbméddeot Onnan indult az egész, hogy valaki kifogásolta a zajvédelem szót mondván, ne a zajt, hanem az em­bert védjük. A csendvéde­­len. ellenben megfelelő. Régi nyelvi vita ez, de már eldőlt. A tűzvédelem, ár­­vízvédelem, munkavéde­lem kifejezéseket és tár­saikat helytelenítők kény­telenek voltak belátni, ki­­irthatatlan szavak ellen hadakoznak, küzdelmük te­hát meddő. 'Sajátos nyelvi logikával van dolguk ebben az eset­ben is, amit botorság vol­na egyéb szabályszerűsé­gek szerint minősíteni. A csendvédelem helyes vol­tából kiindulva azonban megnézhetjük, mi is az egésznek a lényege. Nyelv­tani szempontból a csend­védelem ugyanazt a logi­kát követi, mint a tűz­­vagy az árvízvédelem, csakhogy ez a szóösszetétel közvetlenebbül utal az em­berre, mint társai. A csend jó dolog, a zaj nem. Ha azonban egy kicsit jobban belegondolunk, ki­tűnik, nem ilyen egyszerű a kérdés. A csend is csak bizonyos időben és körül­mények között jó, a zaj sem mindig rossz. A be­széd, a zene általában nem minősül zajnak. De ha va­laki kitartóan ordít mellet­tünk. ha bömböltetik a rá­diót, a magnót, a televíziót, a kellemes hangok elvisel­hetetlen zajjá válnak. A csend is lehet kelle­metlen. sőt olyan fokú, hogy az már zúgó, bántja fülünket, s ha nincs mó­dunk változtatni rajta, szervezetünk megsínyli. Eddigi fejtegetésünkből azt a következtetést von­hatjuk le, hogy a mérték a döntő. Bizonyos határok között kellemes, hasznos, nélkülözhetetlen a zaj és a csend. Ám ennél is több­ről van szó. A zajvédelem­nek, levegő-, tűz, árvíz-, környezet-, természetvéde­lemnek kizárólag akkor var értelme, ha az ember áll a középpontban. Min­den tőlünk indul ki, mi vagyunk a tájékozódási pont. az érték, a mérték és az értelem. Persze, vethetjük önma­gunk eilen, mi vagyunk a károsítok is. Ki pusztítja a természetet, a környezetet, ki szennyezi a vizeket, az erdőket, a levegőt? Ha mindazt nem tennénk, vi­dáman élhetnének mada­rak és halak, háborítatla­nul kószálhatnának az er­dőkben őzek és szarvasok, nyulak és fácánok. Ellen­vetésnek nem rossz, de mit ér az egész nélkülünk? Ha mi nem vagyunk itt, a töb­biek nyugodtabban élde­gélnének? Aligha! Hagyjuk a többit. Itt va­gyunk. S ha itt is akarunk maradni, ha kényelmeseb­ben és jobban, érdekeseb­ben akarunk élni, pusztí­tanunk, szennyeznünk kell a természetet, a környeze­tet Életünk zajjal jár: o gyárakban, a földi, légi és vízi közlekedésben, porral, füsttel és korommal, sze­méttel, hulladékkal, szeny­­nyel. Feloldhatatlan ellent­mondásokkal van dolgunk. Az ellentmondás azon­ban csak annyiban felold­hatatlan. hogy a tisztítás­ra használt víz elszennye­ződik. Ez szükségszerű. De mi arra is képesek va­gyunk. hogy a szennyezett vizet ismét tisztává tegyük. Erre a természet is képes, persze, de nem határtala­nul. A probléma veleje voltaképpen ez: szennye­zésünk olyan méreteket kezd ölteni, amit a termé­szet már nem bír el. Ma­gár'- hagyva elpusztulna Nélküle mi is. Ezért kell összefognunk, segíteni a természetet, hogy öntisztító képességük fennmaradjon. Ha fennmarad, továbbra is szolgálhatnak bennün­ket. Mindenféle védelem tehát elsősorban önma­­qwk védelme, még ha az ember szó ritkán szerepel is az összetételekben. Aki rét megérti, az nem pusz­tít oktalanul. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírtói,

Next

/
Thumbnails
Contents