Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
8 PEST MEGYEI HIRLAP MAGAZIN 1982. NOVEMBER SZOMBAT Válaszútján fogadta be Sose koptatott lépcsők Mint minden reggel, először a Pest megyei Hírlapot veszi kézbe Ipacs László. Lokálpatrióta, közvetlen környezetének eseményei érdeklik leginkább. Ma a szokásos hírek, riportok között önnonmagával is szembetalálkozik. S aki soha nem kereste a nyilvánosságot, a reflektorfényt, nem tülekedett, hogy észrevegye a fotóriporter — most élete, munkássága ISO ezer olvasó előtt nyílik meg. m Egyik alkalommal megfigyeltem a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A legtöbb kiállító cég vezetője igyekezett, hogy a protokollvendégek el ne kerüljék termékeik bemutatóját. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki büszke gyártmányaikra, azért vásár a vásár, de Ipacs László nem kerülgette az illusztris vendégeket. Emlékszem, ott állt egymagában a TÜZÉP forgalmazta szép csempék, faáruk között. Maga előtt jellegzetesen összefonta a kezét, talán ebbe feszítette izgalmát —, s a háttérben várta: felfigyelnek-e az ízléses kiállításra ? Ipacs László, a Budapest-környékl TÜZÉP vezérigazgatója hosszú munkáséveket hagyott már maga mögött, de £Óla mindenki tudja a szakmában, jäpgy a Belkereskedelmi. Minisztériumban, a felügyeleti szervénél nem sok lépcsőt koptatott. Ment, ha hívták, ha valóban dolga volt, de csak azért, hogy megmutassa magát. nem kopogtatott. Annál többet jár ma is a telephelyeken, a pártbizottságoknál, a tanácsoknál; érdekli, *mi az igény, a kívánság. Nagy a munkaterülete: Pest, Komárom, Fejér megye. A budapesti Práter utcából nem nagyon lehet eligazgatni, gyakran kell itt és amott megjelennie. A Práter utcai központban pedig, ha ott indítja a reggelt, már háromnegyed nyoüior, amikor a munkaidő kezdődik, végigjárja a szobákat. Nem akar semmit, csak megnézi, mindenki megvan-e? Tájékozódhatna a jelenléti ívről is, de a személyes találkozás más... » zt mondják, kemény, _fegyelik mezett ember, szigorú, min/Ä dig számíthatnak ellenőrzé* *• seire. S mi rejlik a szigorúság, a fegyelem mögött? Kézzelfogható eredmények sora: 1951- ben 47 millió volt a forgalom, 1961- ben már 365 millió forint, s 1970-ben 1030 millió. Idén 4 milliárd 300 millió forint lesz az árbevételük! Ugyanez számok nélkül: az országos átlagnál kétszeresen jobbak teljesítményeik. önmaga számára pedig azt jelenti: harminckét éve ül az igazgatói, illetve a vezérigazgatói székben: de alkalmat soha nem adott arra, hoay csak egyszer is figyelmeztessék. Az is árulkodik munkájukról, hogy a 713 dolgozó nyolcvan százaléka tartozik a törzsgárdához, a nagyobb telepek vezetői nagyrészt itt dolgoznak a TÜKER alakulásától. A belső vezetők közül hatan szintúgy. Ezért nincs szüksége a hivatalos lépcsők koptatására, a felsőbb vezetők megértésének keresésére. Ipacs Lászlóra így is mindig figyeltek. Ki ne hajolna meg tisztelettel a hetvenedik éve felé ballagó ember előtt, aki november 18-án ünnepli a hetedik X-et? Aki ha felvenné valamennyi kitüntetését, kiváló dolgozójelvényét. érmét, érdemrendjét — a sok ezüst, arany lehúzná a vállát. Ha valamennyi Vállalt, választott tisztségét fel akarnánk sorolni, kevés lenne a hely... amióta megalakult a tanács, tag Érden és a megyei tanácsban is. Amióta létrejött a népfrontmozgalom, azóta a Hazafias Népfront elnöke Érden .... ő alakította meg a Közalkalmazottak Szakszervezetében a szakmaközi bizottságot. Annak is elnöke... Számára egy-egy ünnepség, rendezvény is fontos esemény, egyet sem mulaszt el, hiszen akkor is emberek között van, ebből o közegből meríti erejét. Járandóságot kegynek vélve Holnapi önmagunkkal szembenézve Kétszáz esztendővel ezelőtt az európai országokban a népességnek a tizennégy százaléka érte meg a hatvanadik életévét. A huszadik század hetvenes éveiben ez az arány nyolcvannégy százalékra emelkedett. A demográfiai kutatásoknak az emberek gazdasági életrajzát elemző ága a legutóbbi években kimutatta: a csak fogyasztókként elkönyvelt idősek életük folyamán olyan többlettcrmefési értéket hoznak létre, amelynek csupán egy részét hasz.nálják fel öregkorban. Mondják, s így igaz: minden nemzedék önmagáról állít ki bizonyítványt azzal, miként bánik az idősekkel. Törpék szunnyadása ez óriások árnyékában. A vert- és vályogfalú házacskák úgy lapulnak az emeletes, tégla és beton ölelkezésével magasodó épületek között a nagykátai jászberényi úton, mintha bocsánatot kérnének. vagyunk, még itt vagyunk. Még... Meddig?! Nádtetővel, mohalepte cserepekkel, szűk ablak- és ajtónyílásokkal; a ház tanú a valamikori erre jutottról. Egyre kevesebb az a tárgyalás, ahol ezeket a tanúkat faggatják. Mit mondhatnának, s ha bármit is, ki kíváncsi arra?! Félre, félre az útból, jönnek az új seregek, emeletekkel, kocsibehajtókkal, garázzsal, tükörcsempés fürdőszobákkal. Nem szeretnének egy ilyen házat? Szekeres Árpád és felesége úgy néznek rám, mint akinek egy pillanat alatt elment a józan esze, hiszen eddig olyan szépen beszélgettünk, most meg ez az ízetlen tréfa ... Útjuk síkon vezetett Benne vannak ezek egymillióba — mondja sokára a férfi. Jó ez már nekünk — toldja meg asszonya, védekezés es sajnálatot nem tűrő büszkeség felesel a hangsúlyban. Huszonkét esztendeig gürcöltek házasként, míg lett annyi, amennyi erre a házra kellett. Nem úgy volt az akk&~.mnt most — legyM'a fárfi. Most lenne jó fiatalnak lenni, heTl A címzett a feleség, aki nem mellénk ült, hanem oldalt, félre, ahogyan valamikor az asszonyoknak kellett, illett, ha férfiak beszéltek. Embere hetvenkilenc, ő hetvenöt esztendős. Ütjük síkon vezetett, magasba nem vitt; három hold föld. napszám toldotta meg a rajta termetteket, majd szövetkezeti tagság, s most szövetkezeti nyugdíj. Ennyi. Két hold a férfi, egy a nő jussa volt. ezért — itt volt a mi nagy szerencsénk, Indokol Szekeres — ketten léptek be a szövetkezetbe, most a nyugdíj is kettőjüknek jön. összesen háromezerkilencszáz-tizenhat forint. ötezer forint volt a tüzelő télire. Az asszony közli. Nem kommentál.'Minek? Ha nem lesz kemény az idő, elég lesz. Három lányukat úgy lökte szerteszét a történelem, mint balek kezében a dákó a biliárdgolyókat. Nem szorulunk mi senkire, nyugdíjt ad ez a rendszer. Durva bőrű bakancs a férfi lábán, azt nézi, míg ezeket mondja. Hetvenkét esztendős koráig dolgozott. Nyolcéves volt, amikor kezdte. Kövek egy mély folyammeder aljáról. Ha pillanatra napfényre kerülnek is. csöndes csobbanással visszahullnak. Volt munka, amit szeretett? Néz rám csodálkozva. Minden munkát szerettem, az adta a keresetet. Kinek mondhatnám Szekeres érvét úgy. hogy ne vigyorogjon a képembe? Talán a vele egykorú Szekeresnek, ök még értenék. tudnák, mert nem elvárásokkal. önmegvalósításokkal, szociopszichológiai motivációkkal volt dolguk. A csupasz kényszerrel, a nyers nem tehetsz mással. gyünk, ahogy vagyunk, étek van, födél van, nem reszketünk a holnaptól, ez a fontos. Alinak a kapuban egymás mellett, várják, mint az illendőség előírja, élfödjön a forduló a szemük elől. A visszapillantó tükörben látom, ahogy állnak a kapuban. a férfi puha mozdulattal ráteszi asszonya vállára a kezét. Könnyek, könnyek, könnyek. Üjra meg újra, ismét kicsordulnak a k.ét kék szem sarkán, kezdetben még törölgette hullatójuk, most már hagyja, peregjenek le a tiszta selyemblúz fortélyos fodraira — hol varrhatnak ilyen blúzokat ma? —. csíkokat húzva maguk után. A válogatott darabokkal berendezett hallban kellemesen temperált a levegő; elektromos kandalló gondoskodik erről. T. professzor özvegye hetvennégy esztendős. ö sír. öt hónapja én vagyok az első látogató a visegrádi villában. Az özvegy és Annuska. a háztartási alkalmazott a két lakó, egymásba kapaszkodó két asszony. Annuska negyvenhárom éve szolgálja a családot, az özvegynek pedig ő maradt a voltból vannak. Szertartásos mozdulatokkal teszi elém a kávét, úgy csinál, mint aki nem látja asszonya könnyeit, nesztelenül távozik, viszszahúzódva a konyhába, mert ami a hallban elhangzik, ahhoz neki nincs köze. még ha mondanivalója bizonyára lenne is róla. Rendezettnek ítélt világ Étek van és födél is A nagykátai járásban tizenkétezer hatvan éven felüli ember él. közülük kétezérháromszáz szorul segítségre. Jelentős társadalmi összefogással Tápiószentmártonban egy használaton kívüli oskolát alakítottak át szociális otthonná: Szentmártonkátán a megyében elsőként szervezték meg az öregek hetes otthonát; a járásban egy év alatt öt és fél millió forintot adtak ki az Idősek megsegítésére, szociális gondozásra. A járási pártbizottság első titkára: Az idős emberekkel való foglalkozást f nehezíti, hogy közöltük erősen él a' hagyomány, a régi családtípus eszménye. Nem szívesen válnak gondozottá, és ebből eredően gyermekeik terhére sem akarnak lenni. Szekeres Árpád: Kár ám a mifélénkre a ténta, va-Két hírnevessé lett fiú vitte tovább a T. nevet, bár nem abban a szakmában, amelyben édesapjuk akadémiai levelező tag lett. külföldi egyetemek díszdoktora. A professzor erkölcsiekben és anyagiakban tökéletesen rendezettnek látszó világot hagyott maga után halálakor, özvegyének anyagi gondjai nincsenek, nem is lehetnek, hiszen műkincsek tömege fog körül bennünket a hallban, vélem, a villa más helyiségeit sem Varia-szekrénysorral ékesítették. Keveseknek jut részül ilyen környezet aktív kereső korban is, nem hogy nyugdíjasként. S mégis, könvnyek, könnyek. Az özvegy: Amíg élt az uram, búr.sújárás volt, sokszor már kínosan törekedtek ide vagy a pesti lakásunkra az emberek. Amikor az uram meghalt, az első pofont a kisebbik fiamtól kaptam. Azt mondta, neki kell a pesti lakás, költözzem ki ide. Kijöttem. A lakáson viszont összekülönböztek a bátyjával, azóta nem találkoznak, nem beszélnek, ennek tizenkét éve. A második pofon az uram közvetlen munkatársától jött, aki megjelent egy hónappal a temetés után. mondván, a prof. ezt meg azt nekem adta, akkor most elvinném ... Hápogni sem tudtam hiszen az uram nem szólt nekem sémmit, nem készített végrendeletet, természetesnek tartotta, hogy maid én belátásom szerint rendelkezem ... Ismeretlenek sorakoznak fel ismerős maszkban előttem; a ma már néma fa tövében szívósan lapuló cserjék, a törzs dőlésére várva. S amikor ez bekövetkezett, fölhangzott a kórus: mi tartottuk a törzset, rajtunk erősödött! Sakálok fura serege ez, s mert a konc nem volt a reménybeli, egyszeriben minden lett az özvegy, csak nem nagyságos asszonyom. mint addig. Néhány barátnő maradt, de már idősek azok is, nem vállalják ide a kiutazást. Leveleznek tehát. S a két fiú? Az anya: Megkaptak mindent az apjuktól, tőlem is, amit csak lehetett. Talán ez volt a baj. Semmiért nem szenvedtek meg. Szét akartak hordani innét mindent. Azt mondtam: majd ha engem is eltemettetek, addig marad úgy. ahogy az uram hagyta mert így van ma is minden. Csúnya viták voltak, azt hittem, meghalok a szégyentől, nem ismertem rá a két fiamra, azt mondtam, ti nem vagytok az én gyerekeim, ök azt felelték, ne is számíts ránk... Betartják. Többet ide nem jöttek, hozzájuk nem hívtak. Egy-egy lapot írnak karácsonyra.., Könnyek, könnyek, könnyek. Egy anyagiakban rendezett világot erodálnak holdbéli, kietlen tájjá, ahol az egyetlen emberi, kapaszkodó a három unoka közül a legkisebb, aki otthon ezt-azt hazudva, hová megy, szökik ki időnként a nagyanyjához, s visz neki a havi ötvenforintos zsebpénzéből zacskónyi gyümölcsöt, tábla csokoládét... A budai járás lakóinak száma százhatezer, e népesség tizenhét százaléka hatvan éven felüli. Ebbe a tizenhét százalékba tartozik bele Józsva Sándor és felesége, akiknél Budakeszin, az Erdő utcában már harmadszorra járok míg összetalálkozhatunk. Dolgozó nyugdíjasok? Igen. csak éppen nem a pénzért dolgozók .. Társadalmi tisztségek viselői, aktívák itt és ott. tele a kezük tennivalóval, kora délelőtt mennek este érkeznek. Miért? Talán egy köszönömöt Megszokták. Aktív koruk Is így telt. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár volt művezetője, felesége, a volt műszaki ügyintéző a négy gerenda — apjuk nevezi így gyermekeiket — formálása, faragása mellett lelt arra is időt. hogy a nagyobb közösségért tegyenek, túl a fizetett kötelességen Nekünk ez az alkohol... Józsva Sándor tréfának szánja, ám igaz a megállapítás, mert szenvedéllyel teljesítik önként vállalt kötelességeiket, nem várnak érte semmit, talán — de azt is kimondatlanul — egy köszönömöt. Megkapják? Nem mindig... A férfi: Nagyon nehéz a kisnyugdíjasoknak. a csekély özvegyi nyugdíjból élőknek, az árak nem sok tekintettel vannak erre a rétegre. Az öregség amúgy sem örömtánc, ötven felé még legyintettem erre, hatvan körül ráérni fslsszel vártam. most' meg túl a hetvenen tapasztalom, érzem. Ha a lelki, testi bajokat a napi anyagi gondok tetézik, akkor hamar megkeseredik az idős ember, úgy érzi, teher mindenkinek, fölös kölönc a világ nyakán. Volt olyan, akit Irmával — a felesége — szinte szó szerint a kút kávájáról húztunk vissza, de van nekünk olyan ismeretségünk ts. aki a hétezerből még most is a gyerekeit tömi. Az asszony: Figyelje meg, mert mi tapasztaljuk, akinek kevese van, az a csöndes, akinek sokja, az a hangos, az követel. Itt Keszin nagyon sokféle f idős él, volt nagy embertől az olyan nyomorgóig, aki nem fogad el egy fillért sem a nyugdíján kívül, aki öszszeszoritott foggal él, de nem mutogat a világra sértve, dühödten... És maguk? Mosolyognak feleletként. Persze önmaguk, hát vannak szerencsére, elfogadható egészségben, szerény anyagiakkal, beosztva a forintokat, nyitott marokkal szórva ugyanakkor az érzelmeket. Mi a legnagyobb örömük? Amikor a négy gerenda a családjukkal együtt össszejön náluk. Elférnek? A férfi: Ha majd annyi lesz az unoka, akkor sátrat állítok a kertben... Tudja, vannak, akik a szemembe mondják. Sándor, könnyű volt neked az élet. te mindig abban bíztál, hogy holnap sem lesz baj..., de én miben, kiben bízzam? Mire én mindig azt felelem: bennünk. A megyei tanács vb budai járási hivatalának elnökhelvettese: Hasznos együttműködés tapasztalható a tanácsok, az egészségügyi dolgozók, a pártszervezetek és a tömegszervezetek aktivistái között a segítségre szoruló idős emberek felkutatásában. Kedvező a helyzet, mert minden rászorulónak azonnal és megfelelő öszszegü segélyt tudunk folyósítani. Üdvös bizalmatlanság Tavaly a megyében huszonöt szociális otthon, ötven öregek napközi otthona könnyített az idősek sorsán. A tanácsok 63 millió forintot fizettek ki szociális segélyezésre... Lenin 1923. március 2-án: Hasson át bennünket üdvös bizalmatlanság az elhamarkodottan gyors haladással, mindenféle dicsekvéssel stb, szemben. — gondolkozzunk azoknak a lépéseknek az ellenőrzésén, amelyeket óránként meghirdetünk, percenként megteszünk, hogy aztán minden másodpercben bebizonyítsuk róluk, hogy nem szilárdak, nem tartósak és érthetetlenek. mészáros orrú Meg az otthonából. így mondotta: a család — feleségem, lányom, vejem, és unokám —, nyújtja nekem a legnagyobb biztonságot! Ízléses, nagyon egyszerű dolgozószobájában kérdezem a szépen őszült vezérigazgatót: mit szól a mostanában olykor elhangzó vagy leírt bírálatokhoz? Mi a véleménye arról, hogy néhányan megkérdőjelezik eredményeinket, megfeledkeznek a munkásmozgalom küzdelmes, de sok sikert aratott napjairól? Némelyek palettáján több a fekete, mint a pasztellszín. Várom, hogy Ipacs Lászlót elhagyja megszokott nyugalma, s indulatba jön — de hiába várom. Inkább arról beszél, hogy ő nem ismerte az édesapját, az első világháborúban esett el. Hogy mosónő édesanyja öt gyermekkel maradt magára. Hogy sokszor látta sírni, mert egyetlen krumplit sem tudott szerezni számukra. Hogy néha, enynyi évtized múltán is belemar a félelem a tegnaptól. Az: ma van munkám, de lesz-e holnap is? Beengednek-e a gyárba? Ma jóllaktam, de holnap mit eszem? Aki tud gondolkodni, aki becsületes, még ha nem is élte át azt a kort, akkor is tudnia kell, mi változott meg itt. A mai munkások életét hogyan lehetne összehasonlítani a harmincas évek munkásaiéval? Ipacs László 1930-ban fivéreivel együtt Kiskunfélegyházán azzal a jelszóval vonult utcára: Kenyeret, munkát! Ma, aki tisztességesen dolgozik, meg tud élni. Munkanélküliség senkit sem fenyeget. S nem szabadna semmibe venni, hogy a bérhez tartozik a sokféle szociális juttatás. Az ingyen iskola, a betegellátás, az üdülés, az üzemi konyha ... s az, hogy senki előtt sem kell megalázkodni. Ha az én édesanyám ilyen körülmények között élhetett volna — sóhajt fel önkéntelenül Ipacs László, a jóvátehetetlen sors miatt. z volt a jelszavuk a békés tün-B ■' tetőknek: Kenyeret, munkát! ■ —S+y —Mégi* - rrtegka rd 1 a poztá k őket JU a rendőrök. Ipacs Lászlónak is ekkor kellett menekülnie szülőhelyéről. így érkezett Budapestre. majd Érdre. Ha akart, ha nem, be kellett kapcsolódnia a -wiunkásmozgalomba. Ahol szalmaszálat látott a munkás, ott kapaszkodott meg. Asztalossegédként dolgozott 1938- Ig, azután a Weiss Manfréd gyárba került, de 1945-ben terhesnek találta a bejárást, otthon maradt Érden. Nem is tudott elszakadni onnan soha többet, hiszen akkor fogadta be őt a település, amikor válaszút elé került az élete. Hűségét munkahelye is bizonyítja: 1948-ban alkalmazta a TÜKER, 1949-ben a jogutód TÜZÉP lett második otthona, 1951- ben nevezik ki igazgatónak és 1971- től ugyanitt vezérigazgató. Azt vallja, hogy a példamutatásról nem beszélni kell. A tetteknek nagyobb a meggyőzőerejük. Tettek? Mit említsen az újságíró? A dunai árvizet vagy a félelmetes földrengést? A bajba jutottaknak valóban példamutatóan segített a Budapestkörnyéki TÜZÉP. A termelőszövetkezetek átszervezését? — onnan is emlékképek bukkannak fel: Zsámbék, Páty. Neveket, közös ismerősöket emlegetünk, akikkel tízszer, hússzor is találkozott, ha kellett. Emlékszem, milyen türelmesen, emberien beszélt a jövőtől félő parasztokkal. Erőszak? önkéntesség megsértése? Ha úgy lett volna, ma nem övezné azon a tájon is akkora., lisztelet Ipacs Lászlót. Példa? öt még nem látták spiccesen a munkahelyén. Elkésni sem késett el soha... Írók, újságírók hibája, hogy nem pergetjük vissza elégszer az elmúlt éveket, az átélök segítségével. A küzdők. a lehetetlent is vállaló küzdők segítségével. Idill lenne Ipacs László élete? Munkásként indult és kijárt neki a vezérigazgatói szék? Ki képzelhetne el ilyet? Az viszont igaz, ha a Horthy-korszak éveihez hasonlítjuk sorsát, akkor idill. Ha a számokat elemezzük, a vállalati sikereket, a munkával szerzett jogos öröm töltheti el. S ne lenne jó érzés, hogy olyan nagymamák, nagypapák dolgoznak körülötte, akikkel együtt kezdett, és most már a lányuk, fiuk is közöttük dolgozik? Ahhoz azonban, hogy Ipacs László kimondhassa, hogy ő boldog ember, a szavak mögött végig kell gondolnia, semmit nem adtak neki sem ingyen. Ahhoz, hogy legkedvesebb kitüntetését, a Pest megyei Emlékérmet megkaphatta, nem volt elég 1945-ben belépnie a pártba. Kommunistaként is kellett, kell élnie. SÁGI AGNES
