Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

VILÁG PBOIETÄRJBI, EGYESÜLJETEK!

PEST ' «é MEGYEI IMM/ßt W

x~Jtina

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A

XXVI. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM

Ára: 1,00 forint

1982. NOVEMBER 6., SZOMBAT

TANÍTÁSNAK szárnya a jó példa

E

zerszer meg ezerszer fölmutatott, de ritkán megértett, követett iránytűként szolgál kezünkben — tetteinkben — a lenini útmutatás: tanulni, tanulni, tanulni. A jelszóvá tömörített véleményt nem öreg oskolák és minden jóval fölszerelt korszerű iskolák osztálytermeibe szánta Lenin, nem a serdülőknek, nem a betűvetéssel ismerkedőknek címezte, hanem a felnőtteknek. Nem jelszót mondott ki, hanem érvényét mindenkor megtartó véleményt, s ezért a jelszónál fontosabb maga a forrás, a szöveg egésze, mert nem csupán biztatásként hat, a sürgetően hangzó tanulni, tanulni, tanulnival, hanem magyarázatot ad a miértre, a szükségszerűre. A Pravda 1923. március 4-i száma közli — Lenin utolsó műve ez! — az Inkább kevesebbet de jobban című cikket. Abban olvashatjuk: Államapparátusunk megújítása érdekében a következő feladatokat kell mindenáron magunk elé tűznünk: először — tanulni, másodszor — tanulni és harmadszor — tanulni, és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű vagy divatos frázis (ami nálunk, minek is tagadnánk, bizony igen gyakran megesik), hogy a tudás valóban a vérünkbe menjen át, hogy teljes mértékben és igazán mindennapi életünk alkotórészévé váljon. így pontos, így teljes az idézet!

Bonyolult világunk formálói és szolgálói egyszerre vagyunk mi, a huszadik század utolsó negyedének felnőttjei. Ahogy elődeink azok voltak. Ahogy utódaink azok lesznek. Nincs olyan korosztály, nincs olyan nemzedék, mely letehetné a történelmi felelősség terhét, ám aligha alaptalanul érezzük úgy: a mi felelősségünk megsokszorozódott, mert sokasodnak azok a történelmi pillanatok, amikor az emberiség jövendője lehet a tét elvek és tettek csatájában. Hatvanöt esztendőn át nézünk vissza, arra a napra, amely új irányt adott a társadalmi-gazdasági fejlődésnek, s nemcsak föltételezzük, hanem tudjuk is: a hat és fél évtizedben a szó szoros értelmében egymást követték az emberiség jövendőjét döntően befolyásoló történelmi pillanatok, ám ez nem kisebbíti, sőt, növeli felelősségünket. Felelősségünket a realitások tiszteletben tartásáért, a mindent mérlegelésért, a célszerű kompromisszumokért, a legfontosabbak meg nem hátráló védelméért, a lényegesek és a lényegtelenek szétválasztásáért. Forradalmi elődeink nem oldhatnak meg semmit sem feladatainkból, holtukból nem támadhatnak fel értünk, ám példájuk tanít és tanulni is kell belőle. Tanulni: humanizmust és könyörtelenséget, a mindenkori legfontosabb láncszem kiválasztását, a konkrét helyzet konkrét elemzését, amit Lenin a marxizmus élő lelkének nevezett, képességét a helytállásra, az áldozatosságra, a sikerek józan elviselésére, a kudarcok utáni feltápászkodásra.

Hűek úgy lehetünk forradalmi elődeinkhez, ha sok tekintetben hűtlenek vagyunk. Hűtlenek; hibáikat nem ismételjük meg, gyengéiket kerülendőként tartjuk számon, zsákutcáikat nem járjuk meg, tévedéseikből figyelmeztető felkiáltójeleket formálunk magunknak. Vállalniuk kellett elődeinknek tévedéseiket, gyengéiket. zsákutcáikat, hibáikat. Mi sem tehetünk mást. Ha már hiba a hiba, zsákutca a zsákutca, vállalni kell és tanulni belőle. Furcsa módon, sem az előttünk jártak, sem a magunk gyengéit, hibáit, tévedéseit, zsákutcáit nem véljük kort. embert, helyzetet, történelmi erőviszonyokat jellemző ténynek, tényeknek, hanem szeretnénk valamilyen csodaradírt, mely eltűnteti a kusza vonalakat, mely elhalványítja a görbét. így emelve ki az egyenest, a két pont közötti legrövidebbet. A történelem nem a geometria ösvényeit járja, nem engedelmeskedik a két pont között a legrövidebb út az egyenes igazságának, sőt. mintha szántszándékkal keresné, járatná meg a kanyargós, magasba és mélybe egyaránt eljutó, kátyús utakat. Jó lenne mindig és mindenben nyílegyenes utakat járni, pontosan tudva, mikor Jutunk el a történelmi fejlődés új és újabb pontjához, de ma — kell-e különösebb bizonykodás? — aligha kínálkoznak ilyen nyílegyenes utak, határidőként kijelölhető pontok, ahogy nem voltak korábban sem, mert nem lehettek.

Mindennapok terhei alatt növekedett fel az új társadalmi rend, az első szocialista ország történelme éppúgy ezt bizonyítja, mint a társként melléje sorakozóké. Ez a teher soha nem volt könnyű! Csupán más volt, ahogy a váljak is, melyek a terhet hordták, mások és mások voltak, s azért többek, erősebbek mindenkor az előzőeknél, mert e vállak — társadalmi méretű és anatómiai értelmű emberi vállak — birtokosai Igyekeztek tanulni elődeiktől. A terhek megosztásának, a terhet hordók csapata gyarapításának, a szükséges és a fölös terhek szétválasztásának tudományát igyekezték megtanulni utódok az elődöktől, sokszor sikerrel, olykor nem. Amint sikerek és fájdalmas kudarcok körftenek bennünket is napról napra

kis és nagy tetteinkben, mert nincs egy csodálatos, egy különleges laboratórium, ahol kipróbálható lenne a társadalmi-gazdasági fejlődés cgy-egy új mozzanata, hanem az szó szerint a vajúdás kínjával jön létre a valóságban, a társadalom és a gazdaság mikro- és makroközegében. Kijutott, kijut e vajúdásból! Nem tudakolja a történelem, vállaljuk-e; beleszületünk, beleszülettünk. Beleszülettünk, de az, mennyit részelünk a vajúdás fájdalmaiból már vállalás ügye, mert vannak, akiknek csak azért fontos a vajúdás, hogy ott lehessenek elsőként az eredménynél, a megszületett újnál, az addig voltot meghaladónál és kérjék, követeljék a részüket. Meg kell tanulnunk azt is, miként váljon szét érdem és üres tüsténkedés, cselekvő részvétel és bólogatás, taps és tett, forradalmi hit és frázisok görgetege. Meg keli tanulnunk azt is. hogy nem terelhető be a világ két barikád mögé, hogy sokféle a barikád és mögöttük a harcos, azaz meg kell tanulnunk a roppant bonyolult világban való eligazodást.

Gyakori rémülete a köznapok emberének: nem oszt és nem szoroz az, amit csinálok, nem számít maga az sem, hogy vagyok, nem vagyok. E rémület nem indokolatlan, ámde alaptalan! A forradalmaknak voltak vezérei, de a forradalmakat a köznapok emberei — a tömegek — csinálták. A történelmet is ők alakítják. éppen mert a forradalmak félreérthetetlenné tették, bizonysággá változtatták a tömegek történelmi szerepét és súlyát, példák teremtésével, elsöprő erejűvé szaporításával, a példák kincsként való őrzésével. Komorabb világban köszöntünk most forradalmat — azt a forradalmat —, mint öt vagy tíz esztendeje. Komolyabb arccal állunk az ünneplők közé, mint öt vagy tíz éve. Változott a világ; nekünk is változnunk kéllett, kell. Fájdalmas fölismerések sorával szolgáltak, szolgálnak hónapok és esztendők, újra és újra arra intenek, tanulnunk kél! a megtcttből és a meg nem tettből egyaránt, a sikeresből és a sikertelenből, leszámolva alaptalannak bizonyult illúziókkal, el nem hagyva hiteket és reményeket népekben, lehetséges holnapokban. A hétköznapi tettek a történelem számológépén összeadásként futnak végig, s bár végső eredményük — béke vagy háború; békés egymás mellett élés vagy hidegháború; a népek egymás iránti kölcsönös tiszteletének táplálása vagy a gyűlölködés felszítása; a gazdasági harc vagy a célszerű érdekkeresés — az egyén, a mindennapok szemszögéből nézve erősen absztrahált, az egyes embernek mégsem fölfoghatatlanul elvonatkoztatott, sőt, nagyon is konkrét, húsbavágó, vérre menő; mindenkinek egy élete van.

M

ilyen vaskos könyvek őrzik tudásunk és tudatlanságunk, tanulni akarásunk és tanulni nem akarásunk krónikáját; a történelmet...! Minden nép, nemzedék tanul múltjából és jelenéből, ám mit, mennyit, mennyire, hogyan tanul meg, ez döntő, ez eszmék, ideológiák, rendszerek közötti cezúra! A történelem a tanú rá: hol víg dalokkal, hol összeszorított fogakkal, de kijártunk már sok-sok osztályt az életiskola szocializmus tagozatán. Tudunk? Tanultunk! Mindent, amit kellett? Sajnos, nem mindent, amit kellett, amit lehetett volna, aminek hasznát vennénk. Unjuk a tanulást, talán ezért e gyengéink, mulasztásaink? Nem erről van sző. Arról Inkább, hogy lassúak az újat felfogó, kívánó, kibontakoztató cselekedeteink, hogy a magunk hibáinak tanulságokat leszűrő elismerése helyett gyakran álokokat keresünk magyarázatként, hogy sok ügyben, sok helyen, sokféle Időben falfehér vagy pulyka vörös arccal restell jük: tanulnunk kellene, ránkfér az okulás? A jelszóvá tömörített lenini intelem úgy Igaz, ahogyan hosszabban citáltuk, azaz, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, ne váljék belőle divatos frázis, hanem vérünkbe menjen át, a mindennapi élet természetes alkotórésze legyen. Ha valamikor, ma igazán, e bonyolult és nyugtalan világban, ez a tanulás, a mindenből okulás a forradalmi tett, a forradalmi mrwntartás. Mert ugyancsak lenini, semmivel sem lényegtelenebb Intelem Aki nem tud tanulni a munkától, holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól.

Mas

2—3. oldal:

Boldogulásunk útja a munka

i. oldat:

A valóság nemcsak szimbólum

?. oldal:

Az önálló otthont alapító

fiatalok segítése

8. oldal:

Sose koptatott lépcsők

9. oldal:

Sziklaszálon szép galamb

11. oldal:

Akik sokat tettek a sportért

Ünnepség a moszkvai Kremlben

A Nagy Október évfordulóján

Kitüntetések a Parlamentben - Fogadás a szovjet nagykövetségen - Avatások, megemlékezések Pest megyében

Ország- és megyeszcrte folytatódtak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Budapesten megkoszorúzták a szovjet hősök emlékműveit, a Parlamentben pedig kitüntetési ünnepségre került sor, melyről

a 2. oldalon számolunk be.

Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete fogadást adott rezidenciáján, amelyen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Bcnke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maró íhy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Várkonyi Péter, a KB titkára és Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Jelen volt a fogadáson az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, továbbá a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet számos más vezető személyisége. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is.

Budapesten a Barátság Házában Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke nyújtotta át a két nép barátságának elmélyítésében kiemelkedően tevékenykedő állami, valamint a baráti társaság által adományozott kitüntetéseket. Az ünnepségen jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője is, valamint Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió nagykövete.

Moszkvában a Kremlben került sor ünnepi ülésre, melyről a 6. oldalon számolunk be.

Technika Háza Vácott

A Pest megyei mérnökök, közgazdászok, agrárértelmiségiek alkotóműhelye lehet a Vácott felavatott Technika Háza — mondta az intézmény tegnapi átadásán Fock Jenő. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke.

A műemlékjellegú. korábban elhanyagolt épületet az MTESZ anyagi segítségével, a váci társadalmi munkások másfél millió forintot érő munkájával határidőre, példamutatóan készítette el a Váci Magasépítő Vállalat. Itt kapott helyet a városi tanács reprezentatív házasságkötő terme és népességnyilvántartó hivatala is.

Az aratás után itt rendezett november 7-i ünnepségen — melyen megjelent Cservcnka Ferenc né, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, valamint a megye és a város más

vezetője — Vágvölgyi József, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról.

Az épületet zsúfolásig megtöltő váciak ezután megismerkedtek az új. minden tekintetben korszerű intézménnyel, melyben lehető lég nyílik országos és nemzetközi tanácskozások, konferenciák tartására is.

Érdemrend a főiskolának

Nagy napra ébredtek tegnap a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola oktatói, dolgozói és hallgatói. A felsőoktatási intézményt — a 35 éve létesített Honvéd Kossuth

Akadémia jogutódát — az Elnöki Tanács a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki.

A főiskola "lakulóterén dél(Folytatás a 3. oldalon.)

ÉLJEN NOVEMBER HETEDIKES

I