Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

LUOI Befejezés előtt í csarnok A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1982. NOVEMBER 5., PÉNTEK Gimnffizisf<Ék, óvéaiőjeSoItek / Pihenés csak a hét végén Ismét megszaporodtak, la­punk hasábjain is, az ötnapos munkahét, illetve a bevezeté­se óta felszabaduló szombat eltöltésével kapcsolatos hírek, elemzések. Hogy a téma me­gint napirendre került, nem véletlen. Hiszen az év eleje óta eltelt tíz hónap immár ele­gendő tapasztalatot halmozott fel a gyárakban, intézmé­nyekben. Arról persze még szó sem lehet, hogy minden te­kintetben végleges állásfogla­lások szülessenek, de tovább gondolásra, a szükséges intéz­kedésekre, helyesbítésekre így is mód nyílik. Hetedik — nyolcadik A gödöllői Török Ignác Gim­názium és Óvónői Szakközép­­iskolát, mint jó néhány más oktatási intézményt is, bár alapos előkészületek után, de minden előzetes próba nélkül érte a tanítási ciklus átalakí­tása. Korábban csak néhány kijelölt tanintézmény próbál­hatta ki a tizenegy vagy ne­tán a tíznapos ciklust, így nem csoda, ha a tapasztalatok el­lentmondók. Heltai Miklós Gábor igazga­tó tömören fogalmazott: — Mi csak szeptemberben tértünk át az ötnapos tanítási hétre s az eltelt két hónap azt mutatja, hogy a pedagógusok­nak jól jött a változás, a diá­kok azonban még nem szokták meg az új ritmust. Fáradtság­ra panaszkodnak. Pedig az iskola vezetőségé­nél mindent megtett azért, hogy a lehető legarányosabban ossza el a terheket. Sikerült például egy, az átlaghoz ké­pest nagyon jó órarendet ösz­­szeállítani. Két hétre, azaz egy tíznapos ciklusra összesen Öt­ven hetedik és nyolcadik óra jut. Ha ezt a számot elosztjuk az osztályokéval, akkor kitű­nik, hogy egy-egy csoportra, így egy-egy diákra kéthetente legfeljebb négyszer kerül sor. A régi diákok ezzel együtt is minden bizonnyal elször­­nyednek: hetedik, nyolcadik óra? Egykoron még a hatodik is soknak számított, s ha nem csal az emlékezet, arról is azt mondták, hogy nem sokat ér. Délutánra már fáradtak a ta­nulók, lankad a figyelem, ki­merül a memória, eltűnik az érdeklődés. De hát változnak az idők, változnak a követel­mények. Ebéd — idejében S csak ismételhetjük: Gödöl­lőn az átlagosnál jobb a hely­zet e tekintetben, hiszen a me­gye jó néhány középiskolájá­ban rendszeresek a délutáni, igaz többnyire, fakultatív órák. A Török Ignácban arra is tö­rekedtek, hogy az ominózus hetedik vagy nyolcadik óra könnyebb legyen, tehát ne ma­tematika, fizika vagy hasonló, a szokásosnál is nagyobb fi­gyelmet, koncentrálást igény­lő óra zárja a napot, hanem könnyebb: ideális esetben testnevelés, osztályfőnöki vagy ének. A kívülálló nem gondolná azt sem, hogy mennyit kellett sakkozni azon, hogy lehetőleg minél korábban megebédeltes­sék a tanulókat. Hiszen majd­nem mindegyik tanuló, ponto­san háromszázhetven menzás. Elképzelhetjük, hogy ennyi óra mellett nem könnyű mind­­annyiójukat idejében asztal­hoz ültetni. Márpedig ka­maszokról, bakfisokról van szó, akiknek köztudomásúan jó az étvágyuk, s még tízóraivá! is nehezen tűrik, hogy kettő után ebédeljenek. Némi áldo­zattal — az óraközi szünetek egységesen csak tízpercesek — elérték, hogy az ötödik óra után harmincperces ebédidőt iktathassanak be, amikor meg­ebédelhet a diákság fele. A kö­vetkező óra után pedig a töb­biek, így tulajdonképpen két órára mindenki befejezheti az oly nagyon várt kajálást. Kí­vülről ez is kicsiség, belülről nagyon is fontos. Mindez nem változtat azon, hogy a tanulók még nem akk­­limatizálódtak. De hogy ez nem is olyan egyszerű, köny­­nyen beláthatjuk. Gondoljuk csak meg: ha valakinek tör­ténetesen hetedik vagy nyol­cadik órája volt, s ez ugyebár egy héten kétszer is előfordul­hat az öt napból, jócskán délután vagy este ér haza, fő­ként ha hozzávesszük az egyéb elfoglaltságokat, szakköröket, különórákat, edzést és miegy­mást. Ezután kell készülni a következő napra, amikor me­gint hat óra van. Hét közben, ha valaki lelkiismeretesen ké­szül, annyi fáradtság, kialvat­lanság gyűlik össze, hogy a hét végén győzik kipihenni. Szóval még az elején tar­tunk, talán később jobban be­járódik a rendszer. Arra min­denesetre nagyon vigyáznak a gimnáziumban, hogy szombat­ra ne kerüljenek programok. Legfeljebb önkéntes alapú ki­rándulások, közös megmozdu­lások. Ügy tűnik, ezekben szí­vesen vesznek részt diákok, tanárok egyaránt. mám I Rövidesen befejeződik a Gödöllői Agrártudományi Egyetem I sportcsarnokának építése. A modern létesítmény küzdőtere [ 1012 négyzetméter alapterületű, alkalmas a különböző labda­játékok, valamint más sportágak művelésére. A küzdőtér mé­rete lehetővé teszi, hogy egyszerre akár két kosárlabda-mérkő- J zést játsszanak. Nézőterén ötszázan foglalhatnak helyet, s nem feledkeztek meg a televízióról sem: fekete-fehérben, színesben egyaránt közvetíthetnek majd innen. Felvételünk idején az Or- I szágos Szakipari Vállalat dolgozói a vörösréz burkolatot rakták a helyére. Hancsovszki János felvételei Négy nap... Különösen az óvónőképző­sök helyzete nehezedett: náluk | elkerülhetetlen, hogy a hete­dik vagy a nyolcadik órában I ne legyen elméleti tantárgy. Hiszen ők még egy napot az | ötből gyakorlati oktatáson töl­tenek, vagyis négy nap jut az | elméleti felkészülésre. Az iskolaévből még jócskán I van hátra. Az elkövetkezendő hónapok új tapasztalatokat is hozhatnak. De az biztos, hogy az év végén alaposan kell ér­tékelni a változásokat. Erre | készül az iskola vezetése: ösz­­szegyűjtik a véleményeket. G. Z. Műszaki Intézet Értékelték a sűrítményt Nagyobb exportlehetőségek Anyakönyvi hírek A szakemberek becslése sze­rint — e terméstől függően — évente több száz tonna az úgy­nevezett hullóalma, több ez mint olykor egy-egy ország teljes almatermése. Megéri hát a vele való foglalkozást, pél­dául a konzervgyárakban, de a mezőgazdasági üzemekben is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy már eddig is több almasűrít­­mény-készítő üzem létesült az országban. Egy-egy ilyen talál­ható a Szamosmenti és a Hosz­­szúhegyi Állami Gazdaságban. Az egyiket Alfa-havai, a mási­kat az FMC-rendszerű feldol­gozó gépekkel szerelték fel. A MÉM Műszaki Intézet most mindkét technológiát ér­tékelte azzal a céllal, hogy megalapozza azokat a döntése­ket, amelyek esetleg majd ösz­tönzik a hasonló beruházások­ra más gazdaságokat, társulá­sokat is. A jelenlegi üzemek egy-egy szezonban mintegy 120 ezer tonna hulladékalma fel­dolgozására képesek, s azért lehet szükség újabb üzemekre, mert a sűrítménynek idehaza és külföldön is sokáig jó pia­cot jeleznek. Az alma sűrít­ménye feldolgozott formában hosszabb ideig egyszerűen tá­rolható. így értékesítési lehető­sége nagyobb. Ráadásul a gyengébb minőségű gyümölcs is értékesebb lehet. A feldol­gozás költségei megtérülnek. A folyamat legfontosabb mellék­­terméke, az almatörköly sem vész kárba, mivel hasznos ál­lati takarmányt Születettt: Gaskó György és Juhász Klára: Hajnalka Re­náta; Botlik György és Kalo­csai Erzsébet Márta: András; Pápai József és Szabó Borbála: József; Molnár Róbert Zoltán és Körösi Mária: Szilvia; Ruda Győző és Losonczy Anna: Má­ria Anna nevű gyermeke. ’ Névadót tartott: Szabadi Ist­ván és Pleiveisz Margit: Ma­riann; Bata Lajos és Magyar Zsuzsanna: Lajos; Prutek Ist­ván és Szabó Éva Margit: Ist­ván Krisztián nevű gyermeke. Házasságot kötött: Dobrony István és Nyerluc Ilona; Rozó­­ger Gyula László és Szabadi Zsuzsanna; Antal József és Szűcs Ilona; Varró Sándor és Demeter Julianna; Kovács Sán­dor és Pintér Erzsébet; Balogh Zoltán és Lukács Ilona Eszter; Krizsanyik Pál János és Lányi Veronika; Kelemen Elek And­rás és Deák Mária; Széphegyi Géza és Kelemen Mária. Elhunyt: Kampfl József, Gö­döllő, Árpád utca 4.; Vági Ká­roly, Balatonkenese, Fő utca 55.; dr. Koltai Tibor Ödön, Gö­döllő, Nyisztor György tér 2/c; Czeglédi Balázs, Gödöllő, Ár­pád út 8.; Csémi Lőrincné Luk­­szics Mária, Gödöllő, kastély; Ferenczi Jánosné, Gödöllő, Mo­solygó Antal körút 1.; Ézsiás Árpád, Gödöllő, kastély. Múzeumborátok közgyűlése Évi rendes közgyűlését hét­főn, november 8-án tartja az isaszegi múzeumbarátok köre. Az este hat órakor kezdődő összejövetelen beszámolót hall­gatnak meg az idei működés­ről, majd megválasztják a tisztségviselőket. A nap programit! November 5-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 65. évfordulója alkalmából tartandó városi­járási ünnepség 14.30 órakor. A Gödöllői Stúdió No. 2. fo­tókiállítás, 10-től 20 óráig. A munkahely esztétikája cí­mű kiállítás megtekinthető 15 —20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene, kiállítás 14-től 18 óráig. Mogyoród, művelődési ház: Megemlékezés a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulójáról, 17 órakor. Aszód, helyőrségi művelődé­si központ: Községi ünnepség a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójára, 16 órakor. Ünnepi szórakoztató műsor, 19.30 órakor. Veresegyház, művelődési központ: Általános iskolai ünnepsé­gek november 7-e tiszteletére, 12 órakor. Nagyközségi ünnepség, 18 órakor. S»UgYEIET Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce­­len, Szadán, Veresegyházon november 6-án, szombaton 8 órától 8-án, hétfőn 8 óráig: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bá­­nóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val­­kón, Vácegresen, Váckisújfa­­lun, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon november 6-án, szombaton 8 órától 8-án, hét­főn 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth Lajos u. 86. Röplabdások küzdelme Újabb GSCgyőzelem Jól szerepelnek a gödöllői röplabdások, akik az idén ju­tottak fel az NB II-be. Ha­zai pályán eddig százszázalé­kosak. A legutóbbi fordulóban a gyöngyösi gárdát fogadták. A mérkőzés irama hullámzó MOST MÁR aztán igazán itt az ősz. Azon sem csodál­koznék, ha a fázósabbaknak ez a mostani évszak már a telet juttatná az eszébe. Jómagam is inkább az utóbbiak táborát gyarapítóm: a szép, hosszú vénasszonyok nyara után ala­posan rám ijesztett a hideggel beköszöntő október vége, no­vember eleje. Lehet, hogy tévedek, de mintha az idei nyárutó sokkal tovább tartott volna a koráb­biaknál. Nemcsak a kellemes, napsütéses enyhe idő miatt, hanem mert még október kö­zepén is szinte nyári pompá­ban díszelegtek a fák, a bok­rok és sehogy sem akaródzott nekik a barnulás-rozsdásodás. Valójában csak egy-két hete indultak neki a levelek is an­nak a bizonyos utolsó útnak, amelynek végén ma már vas­tagon borítja a fák alját a ké­szülő avar. Száz szónak is egy vége: hi­deg van. Fázósan sietünk, ösz­­szehúzzuk magunkon a kabá­tot, igyekszünk mind mélyebb­re bújni a pulóverben, s las­­san-lassan előkerülnek a bun­dák, meleg sapkák, kesztyűk, sálak. A női csizmákról nem is beszélve, ezeket jó ideje hordja már a gyengébb s csiz­mával a férfiaknál jobban el­látott nem tagjai. Mindez ért­hető, hiszen a hőmérő higany­szála még nap közben sem kú­szik sokkal a tízes fokbeosztás fölé. Hideg a HÉV Miért nulla foknál? MINDEME lírai gondolatok egészen prózai okból jutottak eszembe, de hogy hol és mi­kor, csak félve merem leírni. Nem mintha attól tartanék, hogy utazótársaim megkövez­nének érte, éppenhogy az ő nevükben is írok, hanem mert nem szeretnék a HÉV — mert megint róla van szó — ádáz és vérszomjas ellenségének lát­szani. Ha ilyennek tűnök is fel, hi­szen többször tettem már szó­vá e fontos szolgáltató intéz­mény némely kevésbé tetsze­tős jellemvonását, igazándiból nagyon is sokra tartom a vas­út dolgozóinak munkáját. Azt is tudom, hogy mint a szolgál­tatásban, a kereskedelemben másutt is, az ő tevékenységük sokkal inkább a kirakatban zajlik, mint teszem azt egy gyáré, egy intézményé. A HÉV itt a városban és a főváros felé eső községekben mindennapos, ezrek és ezrek által használt jármű. Sőt: a gödöllői buszvégállomásra érkező utasok nagy része is a HÉV-en folytatja útját: reggel, délben és este a bejárók csúcs­­forgalma terheli. Mindany­­nyiunk megelégedésére az idén januárban valamennyi nap­szakban sűrítették a járatokat, s ha r. vonatok gyorsasága nem is változott, most kevesebbet kell várni a csatlakozásokra s már ez is eredmény. Ilyen körülmények között egy-egy késés vagy egyéb ma­lőr tulajdonképpen nem nagy dolog, a folyamatos forgalom­ban a legnagyobb hozzáértés és a legjobb szándék mellett is előfordulhatnak hibák s bár zsörtölődésünk ilyenkor is jo­gos, mégsem lehetünk maxi­malisták. Igenis ez vele jár. De hadd tamáskodjak: akad olyan bosszúság is, amely im­már évről évre visszatérően gondunk nekünk utasoknak, s amelyeknek nem kéne vele járni. Ezek után nem nehéz ki­találni, hogy miről van szó: a HÉV-szerelvények fűtéséről. Az elmúlt öt-hat évre vissza­tekintve szinte nem volt olyan őszutó-tél elő, amikor ne tettük volna szóvá ezeken a hasábo­kon a fűtés dolgát. Azt kell higgyem, hogy az elkövetkező öt-hat évbén is igy lesz? Mert ez bármennyire apró-cseprő, annál inkább érthetetlen. TÖMÖREN: hiába van kint hideg, hiába húzódnak össze fázósan a vagonokban az uta­sok, a szerelvényeket nem fű­tik. Gondoltam az elején: ez a hideg gyorsan jött, talán még nem is kapcsoltak az illetéke­sek. Várjunk egy-két napot: s ha tartósnak látszik a ziman­kó, talán bemelegítik a fűtő­testeket. De a minap meggyő­ződhettem róla, itt nem vélet­lenről, nem mulasztásról, nem figyelmetlenségről van szó. Az egyik szerelvény előzékeny kalauza ugyanis felvilágosított-' csak akkor kezdik a fűtést, ha a kinti hőmérséklet 0 fokra süllyed. Na, jól is nézünk ki. Lehet, hogy vannak, akik nagyon jól tűrik a hideget, s csak akkor panaszkodnak, ha már lefa­gyott a fülük, de azt hiszem, a többség például 0 és 15 fok kö­zött is fázékony. Főként ak­kor, ha fél-háromnegyed órát kell ülnie egy hideg műbőr ülé­sen, miközben az itt-ott rosz­­szul záró ablakokon a nagy nehezen összelélegzett kis me­leg is elillan. MEGÉRTENÉM én, az e kér. désben meginterjúvolt tár­saimmal egyetemben, ha itt is az oly fontos jenergiatakaré­­kosságról volna szó. Ha mond­juk fa- és szén-, vagy olajtü­zelés lenne a HÉV-en, mint egykor a régi-régi vonatokon. De itt gondolom, villannyal fű­iének. S ha még jobban gon­dolom, esetleg olcsón működő dinamók termelik az ehhez szükséges áramot, s még csak nem is a felsővezetékből lop­ják el. De akár lentről, akár fentről jön, nem lehet olyan drága, hogy megérje az okta­lan rendszabályt, a 0 fokot. Ha így megy, lehet, hogy decem­ber közepéig fagyoskodhatunk. Gáti Zoltán volt, jó és rossz akciók felvált­va követték egymást. A gödöl­lőiek önmaguknak tették szo­rossá ezt az összecsapást, győ­zelmüket lelkesedésüknek és kitartásuknak köszönhetik. S nem szabad megfeledkezni a lelkes közönségről sem, amely mindvégig buzdította a fiúkat. GSC—Gyöngyösi SE 3-2 GSC: Dóczi — Somogyi, Csorna, Bertók, Réti, Cipkin, Somogyi Cs., Edző: Körösfői And-15-Molnár, Kardos, Almási. rás. A játszmák eredménye: 11, 10-15, 15-12, 8-15, 15-4. GSC ifi—Gyöngyösi SE ifi 0-3 GSC: Almási, Somogyi Cs., Kacsuk, Tompa, Pleizer, Pi­­róth, Kovács, Ternyik, Újvári. Az ifiknek nem ment olyan jól a játék, mint a felnőttek­nek, noha így is lett volna le­hetőségük szorosabbá tenni az eredményt. Sz. Zs. Országos sportnapok Záróünnepség Gödöllőn tartják az orszá­gos sportnapok megyei záró­­ünnepségét. A művelődési köz­pontban november 7-én dél­előtt 10 órakor kezdődő ese­mény műsorvezetője Vass Ist­ván Zoltán, a Magyar Rádió főmunkatársa. Bemutatják gyakorlataikat a Damjanich, az Erkel és a Karikás iskola tanulói, 'a városi gimnázium diákjai, a túrái általános is­kolások, a váciak, a ceglédiek, az óbudaiak és sokan mások. A rendezők minden érdeklő­dőt szívesen látnak. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap I

Next

/
Thumbnails
Contents