Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

1982. NOVEMBER 5., PÉNTEK ~<JÚ'iiav Tanácstagi beszámolók dőlt Ha közérdekű, nem lehet rázós Vóíaszolnak a javaslatokra A november 8-tól két héten át lartó időszakban ren­dezik meg a tanácstagi beszámolók sorát a városban. Ezeken a 62 tanácstagi körzet megannyi gondja-problé­­mája terítékre kerül. A tanácstagok választ adnak a városfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekre éppúgy, mint azokra a felvetésekre, javaslatokra, amelyeket éppen az előrelépés szándéka motivál. Névre szóló meghívó Iskolákban, óvodákban, in­tézményekben várják majd a tanácstagok a körzetek ér­deklődő lakóit, s bár minden állampolgárt igyekeznek név­re szóló meghívóval invitálni ezekre a beszélgetésekre, elő­fordulhat, hogy a korábbi választási névjegyzék alapján elkészített listákról kimarad­nak az új lakók. Tavaly a tanácstagi beszá­molókon a választópolgárok 5 százaléka vett részt, s a ké­rés csak egy lehet: a meghí­vottak, s a hivatalos értesítést nem kapók is, minél nagyobb számban jelenjenek meg a beszámolókon, s mondják el tapasztalataikat, véleményü­ket. Wéber Zoltán, a Felszaba­dulás téri ABC-áruhá? veze­tője már a harmadik ciklus­ban áll választói elé, s számol be arról a munkáról, amelyet a körzet gyarapítása, fejlődé­se érdekében az utóbbi évben is tett, s tesz a jövőben is. Járda összefogással — Száz család, s a város legrégebbi része tartozik a körzetembe — kezdi a beszél­getést. — Csaknem egynegye­dük nyugdíjas, ami persze nem jelenti azt, hogy keve­sebb a gondom. Az út, a csatorna — Wéber Zoltán körzetében is kevés. Most épül az úgynevezett ki­segítő út, s szeretnék, ha ez­zel együtt a járda is elkészül­ne a Május 1. és az Árpád úton. A szükséges építőanya­got a tanács biztosítja majd számukra, de a munkáskezek­ről Wéber Zoltánnak kell gondoskodnia ... — A beszámolón kell meg­győzni a jelenlévőket, érde­mes lesz dolgozni, így hama­rabb elkészül a járda, mint­ha a tanácsra meg a kivite­lezőre várunk. S miről kell még beszélnem? Nem kis gond, hogy a már elkészült utak állapotával nem nagyon törődünk, aztán csodálkozunk, ha kezdhetjük elölről a mun­kát. A kereskedelmi ellátás jobbá tétele, az óvodai-böl csődéi elhelyezés is szóba ke­rül majd a teendők között. S fűzzük hozzá, mindkettő­re kedvező választ adhat körzet tanácstagja. A 2-es szá­mú bolt helyén korszerű, ezer négyzetméteres — a váci Ki­eshez hasonló — áruház épülr s várhatóan 1984 végére már át is adják a nagyközönség­nek. Némi átalakítással a böl­csődei elhelyezési gondokon is lehet enyhíteni. Fegyvere at őszinte szó Wéber Zoltán nagyon készül a beszámolóra, s ebben segít­ségére van a tanács, a Haza­fias Népfront is. Azt vallja: csak alaposan felkészülve le­het odaállni a választók elé, s akkor nem lehet rázós egyetlen kérdés sem. Hiszen józan érv, magyarázat min­denre található, s az őszinte szó a tanácstag legfőbb fegy­vere. Veszélyeztetett gyermekeknek Ne az utcán álljanak AZ ÖTNAPOS munkahétre való áttéréssel nemcsak a szü­lők, hanem a gyermekek sza­bad ideje is megnövekedett. S akadnak szép számmal olya­nok, akik nem tudnak mit kezdeni ezzel a többletidővel. Sok családnak az is gondot okoz. mi legyen a gyerekekkel a hét végén. Elsősorban azok­ban a családokban van ez így, amelyek egyébként sem sokat törődnek a gyermekekkel, így Futakeszi... Együtt az egész család November 13-án rendezik A láb mindig kéznél van ... Hasonló bölcsességeket bőség­gel olvashatunk az egészsége­sebb életmódot népszerűsítő kiadványokban. Ami a nyu­­godtabb, kevésbé feszült, s fi­zikai erőnk megőrzését is je­lentő életmódot illeti, annak megteremtésében még bőven akad tennivalónk. Ha más nem, hát az, hogy az egész heti rohanás után, még futunk egy jót. Csakhogy ezúttal nem a napi gondok által vezérelve, hanem tréningruhában, torna­cipőben, a természet lágy ölén. A baj csak az, ha megmoso­lyogják, néha durván kineve­tik a kocogókat... Ez természetesen még vé­letlenül sem történhet meg ak­kor, ha korra és nemre való tekintet nélkül egy egész vá­ros lakosságát kocogásra hív­ják. Egy kis hét végi felüdítő futásra, amelynek tétje, díja Is van, s nem is akármilyen. November 13-án, szombaton délelőtt rendezik meg a város­ban a Futakeszi kocogóver­senyt. A rendezők — a városi tanács testnevelési és sportbi­zottsága, a sportfelügyelőség, a Hazafias Népfront, a KISZ vá­rosi bizottsága és a Szakmakö­zi Bizottság — a készülődés lá­zában élnek. Azt remélik, so­kan kihasználják majd a kí­nálkozó lehetőséget egy kis mozgásra, hiszen rajthoz áll­hatnak akár egész családok is, egymás mellett kocoghat a há­rom generáció. A várhatóan népes mezőny a dunakeszi vas­útállomástól rajtol majd dél­előtt 10 órakor, s a nők a 3000, a férfiak a 6000 méter megté­tele után a Ióversenypályán ki­alakított célban szakíthatják át a szalagot. Bárki indulhat a versenyen, aki a rajtnál megjelenik — az igazolt versenyzők értékelése külön történik majd. Nevezés nem lesz, de mindenkinek ké­szítenie kell egy 10x5 centimé­teres lapot, amelyen feltünteti nevét, életkorát, munkahelyét — a gyerekek az iskolát —, s ezt a lapot a célban átadják az értékelőknek. Természetesen, ha családok Indulnak, vala­mennyi versenyző nevét fel kell tüntetni a lapon. Azon túl, hogy minden részt­vevő emléklapot kap, külön díjazzák a legidősebb férfi, a legidősebb nő, a legfiatalabb fiú és leány versenyzőt, a leg­jobb eredményt elérő férfi, nő, fiú, lány és a családok a duna­keszi vállalatok által felaján­lott díjakat vehetik át. Abban a reményben, hogy mind többen vállalkoznak er­re a kis mozgásra, írjuk a buz­dító szavakat: Hajrá, kesziek! a csemetéik legtöbbször az ut­cán csavarogva tengetik ide­jüket. A veszélyeztetett és hátrá­nyos helyzetben élő gyerme­keknek szeretnének célszerű elfoglaltságot, az önművelés­re, az ismeretgyarapításra al­kalmas fórumot teremteni, az­zal, hogy a városi könyvtár klubhelyiségében gyermekklu­bot hoztak létre. Szombatonként délelőtt 10 órától délután 1 óráig Szabó Imre és Martikán Erika, főis­kolára járó pedagógusjelöltek igyekeznek gondoskodni szín­vonalas és szórakoztató elfog­laltságról az általános iskolai korosztály számára. Bábkészí­tés, . a könyvtárhasználat rej­telmeinek elsajátítása is sze­repel a vonzó programok kö­zött. Bár valamennyi dunake­szi iskolást szívesen látják a rendezvényeken, mégis első­sorban azokat várják, akik szabad idejükkel nem tudnak mit kezdeni, s nem érzik jól magukat otthon sem. A veszélyeztetett környezet­ben élő gyerekek névre szóló meghívót kapnak a könyvtár­tól, s már csak az kell, hogy el is menjenek a felkínált programokra ... GONDOLTAK a felnőttekre is, vasárnap 10-től 1-ig a könyvtár folyóiratolvasója az érdeklődők rendelkezésére áll. DUNAKESZI x J c íiia n A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Zárószerkezet a házgyárból Daru szállítja a tető szellőzűaknáját a házgyár üzem­csarnokában. Két fok miatt Hidegek a lakások? Érdeklődés Panaszkodnak a nyugdíja­sok, s a különböző társadalmi szervezetek felmérései is kide­rítették, nincs minden rendjén azzal a munkával, amit rövi­den így nevezhetnénk: a nyug­díjasok felkészítése a megvál­tozott életre, az életformavál­tással együtt járó nehézségekre. Vannak még tennivalók, mert hiába az igyekezet, azok, akik o korba jutván búcsút vesznek a munkahelyüktől, ér­zékenyen reagálnak mindenre, ami a távozással együtt jár, akár hivatalos ügyintézésről, akár a kollégák magatartásá­ról legyen szó. A dolog azonban kétoldalú. Nemrég három előadásból ál­ló, úgynevezett nyugdíjelőké­szítő tanfolyamot szerveztek a városban. Az idősek egész-, ségügyi gondjaival orvos fog­lalkozott, jogi tanácsokat ugyancsak hozzáértő szakem­ber szájából hallhattak az ér­deklődők. s tanácsokat kap­hattak arról is, hogy a hirte­lenjében sokszorosára megnö­vekedett szabad idejükkel mit kezdjenek. Alaposan előkészítették a rendezvénysorozatot a szerve­zők. Előzetesen tájékozódtak a a Konzervgyárban, a Házgyár­ban, a Járműjavítóban, az Üt­és Vasútépítő Vállalatnál kik azok, akik a jövő esztendőben várhatóan nyugdíjba mennek majd, s ennek megkönnyíté­séhez hasznosak lesznek a fent említett előadások. A meg­hívókat a gyárak Vöröskeresz­tes aktivistái juttatták el a címzettekhez. Mintegy 120 sze^ mély érdeklődésére számítot­tak, de csak a Konzervgyár­ból és a Járműjavítóból ér­keztek leendő nyugdíjasok a beszélgetésekre —■ alig negyed­százán. Tartalmasak, valóban segítő szándékúnk voltak sok­­cok tájékoztatást adtak nekik a beszélgető partnerek. Nem volt hiábavaló a szerve­zők igyekezete, legfeljebb az lehet elgondolkodtató, hogy a többi üzem leendő nyugdíja­sait miért nem érdekelte a ne­kik is szánt előadássorozat, a társadalom törődésének egyik kézzelfogható jele? Panasz érkezett a lakó­telepről szerkesztőségünkhöz, amelyben arról éretesítettek: hidegek a lakások, egyenetlen a fűtés olykor még a húsz fo­kot sem éri el a hőmérséklet. Válaszért fordultunk a fűtő­mű vezetőjéhez, Rif Lászlóhoz. Szigorú rendelkezés — Vannak olyan — főként Idősebb — lakók, akik keves­lik a húszfokos hőmérsékletet. Nem tehetünk semmit, mert az április 15-től életben lévő rendelet értelmében a fűtőmű­nek 20 fokos meleget kell a lakásokban biztosítania. Plusz­mínusz két fok eltérés meg­engedett. Ez biztonsági tarta­lék. azért van rá szükség, hogy egy-egy műszaki hiba alkal­mával, amíg a javítás meg nem történik, ne legyen prob­léma. A szigorú rendelkezések miatt ugyanis, ha az energia­felügyelet ellenőrei a lakásban 22 foknál melegebbet találnak, engem büntetnek meg 2000 fo­rintra. Egyébként erről a módosítás­ról a lakótelep valamennyi családját névre szólóan tájé­koztattuk akkor, amikor az új árak megállapítása folyt. Az időjárástól függ Az idén október 7-én kezd­tük a fűtést. Hatóránként vé­gigjárjuk a lakótelepet, a fogyasztói hőközpontokat el­lenőrizzük, s, ha műszaki bo­nyodalom támad, azonnal vagy néhány órán belül intézke­dünk, a hiba jellegétől füg­gően. Automata rendszer dol­gozik nálunk, a külső hőmér­séklettől függően kapcsolja ki vagy be a fűtést, így elő­fordulhat, hogy nem egyen­letes, hanem szakaszosan vál­tozó — a külső időjárástól is függő — a lakások hőmérsék­lete. ■ Anyakönyvi ■ Hírek I Házasságot kötött: Gáti György és Benkovics Ilona; Szabó Gyula és Szűcs Éva. Névadót tartott: Kotlán An­tal és Szondi Sarolta: Gabri­ella; Ivánkay István és Flösz­­szer Anikó Éva: Krisztina Elfrida; Kiss Huba és Kiss Erzsébet: Virág: Koncsik Ist­ván és Huszár Teréz: Mónika; Nidermár Miklós és Szabó Ilo­na: Eszter; Sztrucska József és Kasza Irén: Ágnes nevű gyermekének. Elhalálozás nem volt. Művészeti napok Amatőrök a gyárban A MÁV Dunakeszi Jármű­javító Üzeme a művészeti na­pok keretében amatőr képző­művészek alkotásainak adott otthont. Immár másodízben Nyugdíjban, de nem tétlenül Jó kezekben van az üzem Életútja szokásos. Azon generáció tagjaihoz hasonló pályát járt be az évtizedek során, amelynek képviselői kétkezi munkás­ból lettek komoly tanulás, sok-sok erőfeszítés árán ér­telmiségivé, vezetővé, má­sok sorsát felelősen irányí­tó szakemberré. Azokhoz tartozik ő is, akik ezekben az években vesznek búcsút a tevékeny munkától, s a mindennapos rohanást fel­váltják a nyugdíjas évek kevésbé zaklatott, de talán nem kevésbé elfoglalt sze­repkörével. Amikor Bakó Károlyt, a Járműjavító immár nyug­díjas igazgatóját beszélge­tésre kértem, elsősorban a fenti érvekkel igyekezett meggyőzni arról: nem volt semmi különös, a nyilvá­nosság érdeklődésére szá­mot tartó a pályájában, az életében. Ha általánosnak is mondható az út, amelyet Bakó Károly bejárt, sem­miképpen sem tanulságok, s az őt követő generáció számára hasznosítható ta­pasztalatok nélküli a há­rom évtized, amelyet a Jár­műjavítóban — csaknem mindvégig vezető beosztás­ban — eltöltött. Az egyre szigorodó gaz­dasági feltételek közepet­te is eredményesen kor­mányozta a dunakesziek hajóját. A város legna­gyobb üzemét irányítani sohasem tartozott a hálás tennivalók sorába. A vasút kocsiparkjának mintegy 70 százaléka őrzi a dunakeszi­ek kezenyomát. Gyártottak villamos kocsit, HÉV-et, régebben még hálókocsit is, exportra. Az olykor saját maguk által magasra rakott mérce „átugrása” bizony nem volt könnyű. S amikor azt ku­tatjuk a beszélgetésben, mi lehetett az oka, hogy mégis helytálltak. Bakó Károly a kollektív vezetésnek tulaj­donítja az érdemet. Tegyük hozzá, azért nem kevés ta­pasztalat, irányítási kész­ség kellett hozzá, hogy a jó felkészültségű, fiatalokból álló műszaki gárdát kiala­kítsa. S talán az sem olyan magától értetődő, hogy a Járműjavítóban a szerelő­­szalagok mellett állók min­dig megértették a nagyon is egyszerű, de a különbö­ző érdekek által gyakran befolyásolt tételt: az egyén csak akkor boldogulhat igazán, ha munkájával mindent megtesz a közös­ség gyarapításáért. Nem voltak könnyű évek, amelyeket az üzem és Ba­kó Károly együttesen eltöl­­töttek. Hiszen a vasút foly­ton növekvő igényeinek mind magasabb színvona­lon kellett eleget tenniük, s ez növekvő felelősséget rótt a vezető gárdára, az élükön álló igazgatóra is. Bakó Károly arcán még­sem látszanak az évek. Nem nyomja a nyugdíja­sok gyakran hangoztatott terhe — a feleslegesség ér­zése sem. Talán nemcsak azért, mert a család kárpó­tolja sok mindenért, s mert a gyári pártalaoszervezet­­ben párttagként tovább te­vékenykedik, hanem azért is: sohasem tartozott azok közé, akik azt hiszik, ha hátat fordítanak az üzem­nek — ott megáll az élet. Első hallásra talán meg­lepő, hogy határozottan ki­jelenti; nem is kívánkozik vissza az üzembe, s ha fel­kérik adjon tanácsot, nem teszi. Nem, mert állítja, ilyen helyzet elő sem for­dulhat. Jó kezekben hagyta az üzemet, a nyomdokaiba lépett fiatalok értik a dol­gukat, felelősséggel tudják irányítani, s arra terelni a kollektíva sorsát, amerre az ő vezetésével annak ide­jén elindultak. Bakó Károly sok évtize­des munkáját magas kitüntetésekkel ismerték el. Birtokosa a Haza Szolgála­táért Érdeméremnek, a Szocialista Munkáért ki­tüntetésnek, a Munka Ér­demrend arany fokozatá­nak, mégis talán a legbüsz­kébb arra az elismerésre, amelyet a megye gyarapí­tásáért. gazdagításáért vég­zett munkájáért kapott. S a munkatársak, a társada­lom megbecsülésének jele az is, hogy az ismerősök, egykori munkatársak rákö­szönnek. meg-megállítiák, ha csak néhány perces cse­vegésre is, amikor nem ritkán Dunakeszin jár.,. került sor arra, hogy a csak kedvtelésből alkotók legjobb munkáit kiállítják a járműja­vítóban. Három olyan amatőr kép­zőművész bemutakozására nyí­lott alkalom, akik önmaguk szórakoztatására, egyéniségük fejlesztésére a napi munka el­végzése után fognak agyagot, fát, hogy a bennünket foglal­koztató gondolatokat, érzése­ket tolmácsolják. Czinege Ist­ván és Péter Nándor tagja a vasutasok amatőr képzőművé­szeti körének is. Számos orszá­gos és nemzetközi kiállításon szerepeltek alkotásaikkal, ame­lyeket ólomból, kőből, vasból formáztak. Czinege István munkái kö­zül érdekes az a mellszobor, amelyet Farkas Bertalanról, az első magyar űrhajósról készí­tett. Péter I.ándor védett vad­virágokat ábrázoló éremsoro­zatával mutatkozott be a „ha­zai” közönségnek. Tóth János, naiv művész, 1965 óta foglal­kozik fafaragással. Témái né­pi ihletésűek. Szívesen ábrá­zolja a falun élő és dolgozó embert. Ezt példázza Juhász című szobra is. Előszeretettel formázza meg irodalmunk olyan nagy alakjait, akik ér­zelmileg közel állnak hozzá, így többek között Petőfiről, Ady Endréről s Arany János­ról is készített szobrot. Utób­biról halálának 100. évfordu­lója alkalmából. Az oldalt írta: Gál Judit Fotó: Hancsovszki lános 1

Next

/
Thumbnails
Contents