Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

1982. NOVEMBER 17., SZERDA ~híP' f x/uriap Környezetünk védelme Kedden Straub F. Bruno el­nökletével ülést tartott az Országos Környezet, és Ter­mészetvédelmi Tanács. A testület egyebek között azzal a kérdéssel foglalkozott, mi módon lehet a kis- és kö­zepes településeken egyszerű szennyvíztisztító rendszereket létesíteni. Állást foglaltak ab­ban. hogy minden esetben szükséges megvizsgálni a szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításá­nak, illetve ipari újrafelhasz­nálásának lehetőségét. Foglalkoztak a Balaton kö­rül keletkező szennyvíziszapok elhelyezésével, a vegyipar környezetvédelmi helyzetével és a külfejtések rekultiváció­jával is. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság ipari üzeme Huniper 600 néven permetezáberendezéseket gyárt, évente csaknem 250 darabot. A háztáji traktorra szerelhető gép az egyéni termelők, főként a szőlősgazdák körében kedvelt termék. Veress Jenő felvétele Nogyköjösön tanácskoztok a közlekedés biztonságáról A balesetet meg kell előzni (Folytatás az 1. oldalról.) napjainkban a közlekedést. Akár, a minap átadott Ml-es pálya új szakaszát, a tavasszal birtokba vett pilisi feltáró utat vagy Gödöllő város útjá­nak egy szakaszát, a közked­velt szentendrei belső körutat, s ki ne maradjon: az M3-as autópályát, vagy a közeljövő­ben átadandó M5-ös szakaszt emlegetjük (de a valóság en­nél jóval több példát kínál) mindenki képet alkothat a ha­talmas fejlődésről. S remény­kedhet már Dunakeszi lakos­sága, a Vác felé utazók: a fő­városból négysávos út vezet majd ki, Budapestet Szent­endrével hasonlóan négy sáv fogja majd egybe... Megfelelő társakkal A vállalatok, üzemek, tsz-ek mellett az önkéntes rendőrök (számuk 3783), a társadalmi munkások majd másfél ezres tábora szolgálja önzetlenül, fá­radságos napi munka után, szabad időben azt a nemes célt: tanítsák meg közlekedni a gyermekeket, az öregeket; vigyázzák a társadalom testi épségét, ezernyi formában ta­lálják meg a módját, hogy mindenkihez eljussanak, mint­egy érzelemmel, értelemmel hassanak a közlekedőkre. A közlekedéshez úgymond út és jármű kell. De minde­nekelőtt és mindenek fölött az ember, akár gyalogosan, akár járművön közlekedik. A technika fejlődése sok ve­szélyt rejteget, mégsem ki­szolgáltatott az ember. Ennek azonban az a feltétele, hogy felkészüljön a közlekedésre, aktív részese legyen az elővi­gyázatos, biztonságos forga­lomnak. A tanácskozó testület az eredmények sorában számba vette az üzemekben sikerrel szervezett vetélkedőket, a szocialista brigádok tagjai kö­zül több tízezren — a tsz-ta­­gok közül nyolcezren vettek részt valamilyen versenyen, az iskolák, az óvodák KRESZ- parkjait, ahol játszva, szóra­kozva sajátítják el a tudniva­lókat a gyerekek. Javítják a munkát az ez idő alatt alaku't, közlekedésbiztonsági taná­csok Érden, Százhalombattán, Dunakeszin. Méltán ismerték el tegnap a nagykörösiek hasznos munkáját is. Jók a propagandakiadvá­nyok, filmek, előadások, a sajtó, a rádió értő közremű­ködése. Beváltották a reményt a nyári szaktáborok, úttörő­rendezvények. A tervszerű munka eredmé­nye az is, hogy a KBT nem kullog az események után, ha­nem igyekszik megelőző mun­kájával hatást gyakorolni a balesetek alakulására. Felka­rolja a kezdeményezéseket. Sokan mondották el — a nagykőrösi, a ceglédi, a szent­endrei és más Városok, járá­sok KBT-elnökei — példák­kal alátámasztva, hogy a rendőri ellenőrzések mellett nagy felelősség hárul a társa­dalmi aktivistákra: felvilágo­sító propagandatevékenysé­gükre. Miattuk, általuk A sikerek feletti elégedettség sem takarta el azonban a résztvevők előtt a hibákat, azokat a tényeket, amelyek ma még árnyékot vetnek a közle­kedés biztonságára. Változatla­nul nagy az ittas vezetők szá­ma, ami bizonyítja: akadnak akik mit sem törődnek közle­kedő társaik biztonságával. Törvényen felülinek érzik ma­gukat és a tömérdek gyermek­sérülés, olykor ártatlan embe­rek értelmetlen halála sem visszariasztó számukra. Mis egyéb baleset számai biztatóak, addig az ittasságból származó tragédiák vagy balesetek — ha tavalyhoz képest csökkent is az abszolút szám —, még mindig az országos átlag felett vannak. A balesetek közül minden ötödikben szerepet ját­szik az ital. A korábban ismert okok, amelyek gyakran idéznek elő balesetet, ma is fellelhetők: az elsőbbség meg nem adása, az útviszonyoknak nem megfele­lő sebesség megválasztása, az abszolút gyorshajtás, a sza­bálytalan előzés, agresszív ve­zetés, felelőtlen rakodás a te­herautókon — még ezután is sok feladatot ró a közlekedés biztonságával foglalkozókra. Az elnökség tagjai kiemelten tárgyaltak a kerékpárosok helyzetéről, arról, hogy a mi­nimális közlekedési szabályo­kat sem ismerik, ebből szá­mukra, de másokra is sok ve­szély származik. Mint mondot­ták, a kerékpárutak bővítése csak része a tennivalóknak, meg kell találni a módját, hogy a kerékpárral utazók is megtanulják az elemi szabá­lyokat, miattuk, általuk ne ke­rüljenek mások bajba és ön­maguk vesztét, kárát se okoz­zák. És holnap? A balesetet meg lehet előz­ni. A balesetet meg kell előz­ni — mondották. Eddig is számtalan intézkedés szolgál­ta ezt, de napjaink eseményei bizonyítják, még pihenni sincs idő: új tervek, ötletek sora hi­vatott tovább javítani Pest me­gye közlekedésbiztonságát. Egyetlen figyelmeztetés az utóbbi napok történetéből: a váci járásban négy, hét alatt három baleset'történt, hat em­ber halálát követelte meg. Tegnap a csúszós úton — mint lapunk más helyén erről be­számolunk —, egy tehergépko­csi Gödöllő térségében hatmé­teres szakadékba zuhant. Ez esetben csak az anyagi kár volt nagy. És holnap? A közlékedés­­biztonsági tanács elnökségé­nek tervei szerint tovább kell csökkennie a balesetveszélynek. Ami a rendőrökön és társadal­mi segítőin múlik — ők min­den tőlük telhetőt, változatlan áldozatkészséggel megtesznek, hogy az utak, a közlekedés mo­rálját a fegyelmezett emberek határozzák meg. Sági Agnes Ké? kongresszus között (2.) Nem az elosztásra hív a kürt Nincs még a hátunk mögött a kritikus szakasz Elvben mindannyiunk szá­mára egyszerű az összefüggés: amennyit megtermelünk, any­­nyit oszthatunk el. Ami társa­dalmi mértékben éppúgy igaz, mint a kisebb közösségekre. Ennek az elvnek a gyakorla­tát azonban már nehezebben fogadjuk el, nem értjük, ber­zenkedünk ellene. Holott most igazán nem az elosztásra, sok­kal inkább a célszerű terme­lésre hív a kürtszó, némely tekintetben riadót tudatva. Változatlanul lassú A feladatokról így szól a népgazdaság VI. ötéves tervé­ről jóváhagyott törvény — elfogadta az országgyűlés 1980. december 18-án — 1. fe­jezetének 3. paragrafusa: „A gazdasági tevékenység fő irá­nya a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a kül­gazdasági egyensúlynak a helyreállítása és megszilárdí­tása. Ezt a társadalmi terme­lés hatékonyságának növelé­sével és exportorientált fej­lesztése irányzatának erősíté­sével, a belföldi felhasználás­nak a nemzeti jövedelemnél számottevően lassúbb emelke­désével kell elérni." Valamelyest elmaradt a megyében a számítottól az ipari termelés alakulása, mi­vel 1980-ban csökkenés kö­vetkezett be — az 1979. évi­nek 97,4 százalékát érte el a teljesítmény —, tavaly 2,2 százalékot tett ki a növekedés, idén, az első hat hónapban pedig — az országos átlagnál jobban — 3,1 százalékkal emelkedett. Ami kedvező: a XII. kongresszus határozatai­nak figyelembevételével vala­melyest meggyorsult a terme­lési és a termékszerkezet át­alakítása, ám irama — a le­hetségeshez és még inkább a kívánatoshoz, a szükségeshez mérten — változatlanul las­sú. Ebben a két és fél esz­tendőben — ellentétben a ko­rábbiakkal, amikor a min­denütt és mindenben egy ki­csi haladás tűnt az eszmé­nyinek és az bizonyult a ter­melő számára kifizetődőnek — szembeszökővé vált a megye gazdaságában az egyes ipar­területek, vállalatok, szövet­kezetek termelésnövekedésé­nek különbözősége; a szelek­tivitást tükröző jövedelmező­ségi szintek kialakulása; a fejlesztési források gyors bő­vülése, illetve szűkülése. Ezek a figyelmet érdemlő diffe­renciálódásnak ugyan csak kezdeti jegyei, ám kétségte­len: a jövő rejlik bennük. Könnyen kimutatható a me­gyében egyes iparcsoportok, iparágak — például a műszer­ipar, a vegyipar, a hiradás- és vákuumtechnikai ipar — átlagosnál gyorsabb átalakulá­sa, ami nemcsak a termelés mennyiségét illeti, hanem a termelékenységet, a jövedel­mezőséget is, sőt, ezeket első­ként. Itt kell megemlíteni több, kiemelkedő fontosságú vállalatnál, mezőgazdasági üzemnél az eszközhatékonyság javítását mint fontos tényezőt. Mindezek a változások egyéb­ként — a központi irányítás szándékai szerint — tartós fo­lyamattá kell hogy legyenek. Ebbe az irányba hatottak és hatnak a szabályozóváltozta­tások, ezt szolgálták — kény­szerűen és átmeneti jelleggel — adminisztratív kormányzati intézkedések, s ezt kell hogy erősítsék a vállalatok tényle­ges önállóságát megadó, ter­vezett lépések. Ami megkü­lönböztetett figyelmet érde­mel: a nemzetközi összeha­sonlításban gazdaságosan — versenyképes áruikat — ter­melő vállalatok az ipari álta­got kétszeresen, háromszoro­san meghaladó mértékben bővítették eladásaikat, azaz bizonyították: a nehéz piaci helyzet ellenére is a korszerű áruk értékesítése növelhető, igaz, szívós és következetes piaci munkával, a minőség folyamatos ellenőrzésével, a vevő kívánságainak teljesíté­sével. Következmények súlya A szóban forgó időszakban az ipari termelésnek az egy foglalkoztatottra jutó növeke­dése alapján a megye a kö­zépmezőnyben helyezkedik el, korábban is ott volt, azaz nem sikerült az előbbre ruk­­kolás. Ami egyrészt arra fi­gyelmeztet, nem biztos, hogy a fejlesztések eredményeit — tavaly az egy lakosra jutó ipari beruházások értéke 3582 forint volt — maradéktalanul kamatoztatjuk, másrészt arra, meglehetősen elöregedett a megye ipara egy részének technikai, technológiai esz­köztára, azaz sok helyen az egyszerű pótlásra kincsen pénz, aminek hosszabb távon veszélyes következményei le­hetnek. Változatlanul tartja a fővá­ros és Borsod után a harma­dik helyet Pest megye az ipar birtokolta állóeszközök alap­ján, ám ezek összetételére, kor­szerűségére fényt vet, hogy az egy ipartelepre vetített hajtó­erő szerint már csak kilence­íliést fartőit két országgyűlési bizottság Cél: a keretek jobb kitöltése az Állami gazdasa­gok a mezőgazdaság átlagá­nál nagyobb arányban fokoz­ták az árutermelést, és nyere­ségük is jó ütemben nőtt 1970 és 1980 között; az utóbbi idő­ben napjaink követelményé­nek megfelelően helyes irá­nyú fejlődés bontakozott ki — állapította meg az országgyű­lés mezőgazdasági bizottsága a Herceghalmi Kísérleti Gazda­ságban kedden megtartott ülésén, amelyen a mezőgaz­daság állami nagyüzemeinek tevékenységét elemezte. A ta­nácskozáson részt vett és fel­szólalt Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter. Tavaly a termelőik a gazda­ságok történetének legna­gyobb nyereségét érték el — a 4,9 milliárd forintos teljesít­ménnyel — az idei gazdálko­dásuk is csaknem hasonló eredményességgel biztat. Az állami nagyüzemekben már korábban sajátos termelési szerkezet alakult ki összefüg­gésben a termelés mennyiségi fokozásának akkori igényével. Termelési szerkezetük a téeszekétől sóikban eltér; állat­­állományuk például kétszerese a közös gazdaságokénak, a szőlő- és gyümölcstermelés aránya is magasabb azokénál és kiegészítő ipari tevékenysé­gük felét adja az élelmiszer­feldolgozás — a téeszekben a részesedés ennél kisebb • - amelynek eszközigénye ma­gas. Jövedelmezősége viszont más ágazatokéhoz képest ala­csony. Ezekben az ágazatok­ban az anyagfelhasználás is nagyobb az átlagosnál, ilyen körülmények között a bővített újratermelés feltételének biz­tosítása esetenként gondot okoz. Az alaptevékenység ter­melési szerkezeti arányainak alapvető módosítására nincsen lehetőség, ám ez nem is szük­séges — foglalt állást a bi­zottság. Kedvezőtlen termőhe­lyű gazdaságokban azonban az eddiginél jobban figye­lembe kell venni a helyi fel­tételeket, adottságokat, ez a jövedelmező gazdálkodás egvik alapkövetelménye. AZ ALAPTEVÉKENYSÉGEN kívüli munkában az állami gazdaságokban meghatározó az élelmiszeripari tevékeny­ség, az egyéb ipari termelés mértéke szerény. A bizottság megvizsgálta az állami nagyüzemek termelé­sének egyes sajátosságait is. Rámutattak arra: nem lehet az adottságoktól — a terme­lési szerkezettől, az erőforrá­soktól, stb. — függetlenül el­dönteni, hogy a nagyobb — mindig jobb. Ezért ma nem a további területi centralizáció a mezőgazdasági nagyüzemek célja, hanem a meglevő kere­tek jobb kitöltése, a föld, a munkaerő és az eszközök jobb kihasználása. Nem lehet cél az egy vagy két ágazatra való szakosodás sem, de ugyanúgy nem helyes tíznél több ágaza­tai foglalkozni egy-egy mező­­gazdasági nagyüzemben. A nehezülő gazdálkodási viszonyok ma bonyolultabb helyzet elé állítják a termelő­ket, mint amikor a mennyi­ségi mutató túlteljesítése volt a követelmény, amikor nem okozott különösebb gondot az áru elhelyezése. Manapság a termelés növelésével azonos súllyal esik latba, hogy mit, mennyiért és hol sikerül érté­kesíteni. AZ IDÉN ÜJ LEHETŐSÉ­GET kaptak az állami gazda­ságok a kisvállalkozások — szakcsoportok, munkaközössé­gek stb. — szervezésére. Ed­dig 14 szakcsoport és két munkaközösség jött létre. Szervezés alatt van 20 szak­csoport és 17 munkaközösség. Szóltak arról is, a nemzet­közi versenyképesség megkö­veteli, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek közelebb kerülje­nek a külkereskedelmi tevé­kenységhez. Cselőtei László, Pest megye (2. vk.), a bizottság elnöke vi­ta-összefoglalójában a nemzet­közi szakmai összehasonlítás szükségességét hangoztatta; az ilyen részletes elemzések ugyanis előbbre vihetik a nagyüzemi gazdálkodás ügyét. Kifejtette azt is, hogy a gazda­ságok szakemberállománya le­hetővé teszi, hogy a szorosan vett mezőgazdasági tevékeny­ségen túl más feladatokra is bátran vállalkozzanak, ki­használva a vállalati önállósá­got. ★ Bognár József elnökletével kedden ülést tartott az or­szággyűlés terv- éS költségve­tési bizottsága. Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke és Hetényi István pénzügymi niszter tájékoztatta a képvise­lőket az 1983. évi népgazdasá­gi terv és állami költségvetés irányelveiről. A tanácskozá­son részt vett Cservenka Fe rencné, az országgyűlés alel­­nöke, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának első titká­ra. A vitában felszólalt Nyers Rezső, az országgyűlés keres­kedelmi bizottságának elnöke is. dik, némileg hátrább került­­k-.'t és fél év alatt, amit —, országos döntésből követkéz^ helyzet — elsősorban az agg­lomerációs övezetben megtil­tott fejlesztések, lényeges kor­szerűsítések számlájára írha­tunk, hiszen az itt tevékeny­kedő termelőhelyeken rendkí­vül sok az elöregedett — nul­lára leírt — gép és berende­zés, az épületek jó része pe­dig annyira elavult, hogy felújításuk megoldhatatlan. Vessünk egy pilantást né­hány főbb mezőgazdasági jel­lemzőre. A megye megtartot­ta vezető helyét — ami a megszorítások közepette alig-, ha csekélység — a közös gaz­daságok egy hektár termőte­rületre jutó termelési értéke alapján, míg a főbb növények egy hektárra vetített termés­átlagánál nem sikerült jelen­tősebb változást elérni, a me­gye a középmezőnyben van, bár például a búza termeszté­sénél valamivel előbbre jutott a korábbi rangsorhoz mértén. A vizsgált időszakban egyér­telműen megnehezedett a me* gyében jelentősnek vehető kertészeti termelés, szőlő- és gyümölcstermesztés helyzété, gazdaságossága, amit figyel* meztetően bizonyít a termő­­területek folyamatos csökke­nése. Még az előbbi, vázlatos jel­lemzők birtokában is megál­lapíthatjuk, a tárgyalt idő­szakban a korábbiaknál sok­kal nagyobb szerephez jutot­tak a területi adottságokhoz jól illeszkedő fejlesztések, el­sősorban a mezőgazdaságban, de az. ipar némely területén is. A termelők — az iparhan, részben az építőiparban és fő­ként a mezőgazdaságban — fokozott figyelmet fordítottak a gazdálkodás intenzív jelle­gét erősítő tartalékok feltér­képezésére és hasznosítására. Fájó korlátozások Sokféle erőfeszítés ellenére sem sikerült a tervezetteknek megfelelően alakítani a me­gye gazdaságának exporttevé­kenységét. Az egy-egy válla­lathoz vagy termékhez kötődő sikerek ellenére — á behoza­tal emelkedése mellett! — a kiviteli tervek csak részben váltak valóra, az 1981-ben bekövetkezett fellendülést idén, az év első felében visz­­szaesés követte, ami mind a rubel-, mind a nem rubel­elszámolások esetében igaz. A behozatal és a kivitel arányá­nak alakulása, a csereará­nyok további romlása határo­zott intézkedéseket — bennük a termelőknek nagyon ia fáj­dalmas korlátozásokat — kö­vetelt, továbbra is követel, éppen a kedvező átalakulások megindítása, illetve a már el­ért eredmények megszilárdí­tása, erőteljesebbé tétele érde­kében. A szocialista országok­kal folytatott gazdasági együttműködés ugyan bővült ezekben a hónapokban is, de a cserearányok itt szintén számunkra kedvezőtlenül vál­toztak — döntően az energia­­hordozók árának emelkedése miatt, ám ez az ár még min­dig alatta van a világpiaci­nak —, illetve némely part­ner ország nehézségei meg­akadályozták a korábban el­határozott kooperációik valóra váltását. A helyzet józan megítélését tükrözi tehát az'a megállapítás, amelyet Hava­si Ferenc, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizott­ság titkára tett az MSZMP Központi Bizottsága 1982. jú­nius 23-i ülésén, előadói be­szédében. Ezt mondotta: „Ami az 1979. óta folytatott gazda­ságpolitikai gyakorlatunk eredményeit, problémáit illeti, összességében megállapítható, hogy a két alapvető gazdaságr politikai célkitűzésünk — a külgazdasági egyensúly javí­tása és az elért életszínvonal megőrzése — a megvalósítás útján halad, bár a kritikus szakaszon még nem jutottunk túl." Mészáros Ottó Következik: A teljesítmény jogos rangja. Háztáji traktorokra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents