Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

IX. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1982. NOVEMBER 16., KEDD A járás áruellátása Bőséges kínálat tőkehúsból I-UOI cm-—.——«Ei-------­A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA áratnmérogyáta' Bővül a vállalati nyaraló Akik csak két vagy három évenként jutnak el Balaton­almádiba, a Ganz Árammérő­gyár vállalati üdülőjébe, azok sem, de akik hosszabb ideje nem látták, pláne nem ismer­nének -á a nyaralóra. Hiszen nemhogy évről évre; szinte napról napra változik, bővül, csinosodik az épület és kör­nyéke. Csak az elmúlt három évre visszatekintve is lényeges a változás: két faházzal bővült a lakrészek száma, a nyitott ve­­rendákat befedték, linóleumot raktak a folyosókra, bárpult nyílt a terasz konyhai részén, hogy csak a leglényegesebbe­ket említsük. szer már a mostani termelése­ket is csak nehezen bírta, s az új kábellel legalább harminc évre megoldódott üdülőnk vil­lamos energia ellátása. — Valamennyi résztvevő nagy odaadással, lelkiismere­tesen végezte a nem is oly könnyű fizikai munkát — tá­jékoztatott Árvái Ferenc —, s főleg a második csoport telje­sítménye volt figyelemre mél­tó. Az üzemfenntartás jelen­legi állományával nem lett volna képes ezt a munkát úgy elvégezni, hogy a jövő május elsejei átadás biztos legyen. Azt is megtudtuk a főosz­tályvezetőtől, hogy a szorgoe munka közben sikerült tovább mélyíteni a vezetők egymás közti és a beosztottakkal ki­alakult barátságát, a hasznos beszélgetéseken újabb jó kap­csolatok alakultak ki, ami szintén nem közömbös egy ilyen összejövetel alkalmából. Maradt még munka tavaszra is, akkor a csatornázás és • járdaépítés kínál újabb alkal­mat a társadalmi összefogás­ra. Ezzel aztán lényegében be is fejeződik az évek óta tartó rekonstrukció, utána már csak kisebb felújítási munkák lesz­nek. M. G. Huszonöt község 110 ezer lakosát érintő kérdésekről volt szó a hét közepén tartott értekezleten, amelyet a járás áruellátásának helyzetéről és javításáról tartottak. Bízvást hozzáadhatunk még 28 ezret, hisz ugyanazok a vállalatok, szövetkezetek kereskednek Gödöllőn is. A lakosság kép­viseletében vett részt a meg­beszélésen a járási pártbizott­ság titkára és a járási hiva­tal helyettes elnöke, aki a vitaindítót is tartotta. Növel­te az eszmecsere jelentőségét, hogy itt voltak az árut szállí­tó gyártók és nagykereskedel­mi vállalatok emberei. Hat a közérzetre A négyórás értekezleten a mai kereskedelem jószerivel minden gondja szóba került, alapvetően kétféle megvilágí­tásban. A lakók képviselői in­kább a hiányosságokat tették szóvá, a kereskedők és a szál­lítók, részben vagy egészben elismerve a panaszok jogossá­gát, megvilágították az oko­kat is, nem védekezésként, inkább magyarázatként. A járásban 561 bolt, üzlet, vendéglátóhely található, ter­mészetesen nem eszményi el­helyezkedésben. Kerepestar­­csán például foghíjas a háló­zat, itt tehát egészen mások a gondok, mint ahol elegen­dő az üzlet. Ez a csaknem hatszáz kereskedelmi egység lényegében alapellátó felada­tot old meg. Árukészletük, kínálatuk, dolgozóik magatar­tása jelentős mértékben be­folyásolja az itt élő emberek mindennapjait, közérzetüket, hangulatukat, véleményüket. A kenyér minősége például Jó ideje beszédtéma némely helyeken, néhány hete pedig a tej, a tartalmukat idő előtt kieresztő zacskók okoznak bosszúságot a vevőknek. Is­mételten hallhattunk kifogá­sokat az eladók némelyikének magatartása ellen. Magyarán: nem elég udvariasak. Megvannak az örökzöld pa­naszaik a kereskedőknek is. Ilyen a hiánycikk, a késedel­mes szállítás, s nem utolsó­sorban a szállítók magatartá­sa, ami legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy jogtalan ellenszolgáltatást várnak el azért, amiért megkapják fize­tésüket. Hogy ne kelljen is­mételten elnézést kérni a tisztességesen dolgozó több-. ségtől, szögezzük le, amikor helytelen dolgokról szólunk, nem gondolunk mindenkire, aki az adott területen tevé­kenykedik, hanem azokra cél­zunk, akik a szóban forgó hi­bákat elkövetik. Nyilvánvalóan nem szolgál örömünkre, de tudomásul kell vennünk, hogy az unalomig ismételt megnehezült gazda­sági helyzet miatt, a korábbi­hoz hasonló színvonalat nem mindig várhatunk el, illetve, ha igen, az a gyártók, szállí­tók, kereskedők nagy erőfeszí­tésébe kerül. S ha többnyire azt ígérték, jövőre is igye­keznek az ideihez fogható el­látásról gondoskodni, azt szintén az értékelendő tettek­hez kell sorolni. Az új helyzetben újfajta normák szerint kell élnünk, ezt sem árt ismételni. Keres­kedőknek, vásárlóknak egy­aránt. A kereskedőnek szün­telenül kutatni kell például a hiánvcik'k lehetséges helyette­sítőjét, még ha az esetleg nem éri el az eredetinek a minőségét. Megnyilvánulhat a rugalmasság abban is, amint azt a monori raktárházban tették, ahol másfél hónapja önkiszolgáló raktárt hoztak létre, hogy a profiltól eltérő termékeket forgalmazzanak. A monoriak élelmiszerrel és vegyicikkekkel foglalkoznak, az önkiszolgáló raktárban ha­risnyanadrágot, zoknit, egész­ségügyi papírt is tartanak. Az egyik tejipari vállalat képviselője arról szólt, meny­nyire helytelenítették eleinte, hogy a kereskedelem ugyan­azt a terméket több helyről szerzi be. Hadakoztak ellene, de mivél a boltosok nem hát­ráltak meg, belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, s in­kább azon törik a fejüket, miképpen kedveltessék meg magukat, illetve áruikat. Kö­zölte, vállalata rövidesen va­lamennyi termékét zárt kocsi­ban szállítja, így minden bi­zonnyal nagyobb lesz irántuk a bizalom, mint a konikurren­­ciának, amelyik nyitott jár­művel viszi áruját. Elmondta, Pécelre is szívesen szállíta­nak. Oda, ahol most sok a panasz a folyós tejre. Ezzel kapcsolatosan mond­juk el a Galgatej gondját. Az a baj, hogy a legutóbb vásá­rolt fólia gyenge minőségű, vastagsága egyenetlen, poró­­zusos. S hiába emelték két­szeresére a leszedők számát, s vesznek kézbe minden zacs­kót, képtelenek kiszűrni a rosszat, mert csak több óra múlva kezd ereszteni. Nagyobb mennyiség Ha van alapvető élelmezési cikk, a hús mindenképpen az. Megtudtuk, a járás községei­ben évente 290—300 vagonnal értékesítenek. Ennél nyilván jóval többet fogyasztanak, gondoljunk a vágásokra, vagy a máshonnan beszerzett mennyiségre. Elmondta a vál­lalat képviselője, hogy tőke­húsból kínálati helyzetben vannak, de más termékekből is elfogadható ellátást ígért az év hátralevő heteire. Mos­tanában nehezen lehetett zsírt kapni. A húsipar képvi­selője szerint ők a szerző­désnél többet szállítottak. Az átmeneti hiánynak minden bizonnyal az az oka, hogy na­gyobb mennyiségű étolajat si­került exportálnunk. Fűtés és tüzelő Egyetlen termékre térünk még ki, a tüzelőre. Fűtőolaj lesz bőven. Ennek azonban csak részben örülhetünk. Az volna jó, ha egyetlen decit sem tüzelnénk el, feldolgozott formájában is minél takaré­kosabban használnánk. De hiába, nem mindenki tudott a járásban sem áttérni más fű­tésre. Egyéb tüzelőből is lesz, de hogy nem mindenki veheti meg a szíve szerinti fajtát és a kívánt mennyiségben, az majdnem biztos. Ezen a téren is alkalmazkodnunk kell, sőt, itt kell csak igazán. K. P. Az előző két faházhoz ha­sonlóan most is a szakszerve­zeti bizottság segítette ki a vállalatvezetést a hasznos kez­deményezéshez szükséges anyagiak előteremtésével. Az szb keretéből vásárolt újabb két faház közül egyiket a fa­házsor végén, a másikat jobb híján a tanácsi bérleményű telken helyezik el. A telepí­tendő házikók alapozását és egyéb munkákat két hét vé­gén vállalta a dolgozók ön­kéntes alapon toborzott két brigádja. Mindkét csoportnak Árvái Ferenc személyzeti és szociális főosztályvezető volt a szervezője és irányítója. Tőle érdeklődtük meg, hogy mi volt az akció célja. — A tíz szobához már régen kevésnek bizonyult az egy-egy férfi és női zuhany, újabb né­­gyet-négyet kap az épület. Bő­vítettük a vizesblokkot, elvé­geztük a faházak alapozását és lefektettük a konyha korszerű­sítéséhez szükséges kábeleket. Az utóbbira azért is nagy szükség volt, mert a régi rend-A nap programja November 16-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Illyés Kinga Fagyöngy című előadóestje a művelődési köz­pont színháztermében. Műso­ron: Horváth István, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Ki­rály László, Kárnyádi Sándor, Szilágyi Domokos, Hervay Gi­zella versei, 19 órakor. Rendhagyó órák és napkö­zis foglalkozások: Prokofjev: Péter és a farkas. Közreműkö­dik: M. Kecskés András és pantomimegyüttese, 14 órakor. Cigány néprajzi kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. A gödöllői stúdió „No 2” kiállí­tás, megtekinthető 10—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás megte­kinthető 14—18 óráig. Iklad, Ipari Műszergyár: TIT-előadás A vegyszerek hatása környezetünkre címmel. Mogyoród, művelődési ház: Jancsó Adrienne műsora (rendhagyó irodalmi óra isko­lásoknak), 16 órakor. b&mbi Mozi Fehérlófia. Színes magyar rajzfilm. Csak 4 órakor! Megbocsátás. Színes, szink­ronizált szovjet film, 6 és 8 órakor. Hideg éjszaka, váróteremmel Emlékezetes történetekhez alkalmasint nemcsak a sze­rencsés véletlenek összeját­szása vezethet, hanem mu­lasztások szerencsétlen soroza­ta is. ★ Még csak háromnegyed egy! Sajnos nem a déli harangszó­tól. hanem éjféltől telt el negyvenöt perc. Fedél igen, de takaró nincs fölöttem. Így las­san telik az október 24-ről 25- ra forduló éjszaka a veresegy­házi vasútállomáson. Szívesen mennék tovább, ebben a hidegben semmi von­zó nincs az alvó községben. Lefekszem a várterem padjá­ra — jó fagyos —, nem tudok úgy elaludni, mint ketten ve­lem szemben, a túlsó oldalon. A sarokban egy asszony meg egy férfi perlekedik, nem hagynak, csak bóbiskolni. A pénztárteremben még hi­degebb van és ott nem is olyan biztonságos, mint itt, ahol legalább nem egyedül várom a hajnalt. Éjjel, isme­retlen helyen a nem éppen bizalomgerjesztő emberek tár­sasága is megnyugtatóbb, mintha magam maradnék. öt perccel három előtt, nem bírom tovább a mozdulatlan­ságot. Energiatartalékaimat felőrölte a hideg, mert, ha járkálok — hova menjek? — akkor is vacogok. Legalább melegebben öltöztem volna! Kinn sűrűsödik a köd, szin­te hihetetlen, hogy a tócsára még nem fagyott jéghártya. A harmadik vágányon fáradha­tatlanul jár egy sötét személy­vonat mozdonyának motorja. A kocsikban talán meleg van, felszállók. Á! Csak félálomban hihettem, hogy azért dolgozik a masina, mert fűti a szerel­vényt a még igazak álmát al­vó hajnali utasoknak. Ha az eljáratott energia fe­lét a váróterem kályhája kap­ná, nem kellene megfázástól félnem. A hidegre jellemző: a másik teremben még mindig nedves az este felmosott kö­vezet. Amikor nincs vonat, akkor a váróteremben tartóz­kodó ember persze nem is utas, meleggel senki sem tar­tozik neki. Nem a hideg bánt igazán, hanem az, hogy itt kell len­nem. Ki adja vissza nekem ezt az elveszett éjszakát? Hogyan is történt? ★ Későre nyúlt a beszélgetés. Nem baj, ne izgulj, negyed ti­zenegykor indul Gödöllőre a busz, biztattak távozásomkor. A megállóban aztán kiderült, hogy régi menetrend volt a tanács alapja. Sebaj, legyin­tettem rá, ezt még elviselem, másfél óra múlva, éjfél előtt tíz perccel lesz egy, olvastam a kifüggesztett tájékoztatóról. Az a busz azonban valahol elveszett. Éjfél után tíz per­cig vártam a vasútállomásra vezető út torkolatánál. (Talán azért indul később — keres­tem a választ —, hogy ne ér­jen sietve Gödöllőre, hiszen kevés lesz a felszálló.) Elkeseredve kutyagoltam egy ismerősöm házához. Üres volt a lakás? Túl mélyen alud­tak? Nem sikerült bejutnom. Sorsomba törődve fáradtan támolyogtam vissza az állo­másra. Utolsó csapásként el­olvashattam, az ottani menet­rendből, hogy elszalasztottam az éjféli hazatérés utolsó lehe­tőségét. Hétfőn különleges, más napokon nem közlekedő járat indul fél egykor Gödöl­lőre. Dühömet keserítette, hogy bagi lakásomtól csupán 25 ki­lométer választott el, kerékpá­ron legfeljebb kétórányi út. Gyalog is közelebb, mint a négy órakor induló Ikarusszal. De ilyen hidegben és sötét­ben? ★ A buszkaland csak a betető­zése volt a hétfőbe nyúló va­sárnap kellemetlenségeinek. Megalapozásáról a vasút „gon­doskodott”. Azt terveztem, hogy Galgamácsán és Vácrá­­tóton átszállva utazom majd VeresegyhÉTzra. Ám hiába ké­szültem az Aszódról késve in dúló balassagyarmati vonatról Galgamácsán leszállni, a váci vicinális nem volt a helyén Pedig nem késtünk húsz per­cet, annyit, amennyit a menet­rendkönyv szerint várni szo­kás a csatlakozó szerelvény indításával. Ácsán szálltam le, onnan busszal utaztam Vácra, majd vonattal Veresegyházra. Ne­gyed nyolckor indultam, dél­után egy órakor érkeztem. És még azt hirdetik a nagy világjárók, hogy igazán lassan csak nagyon messzire lehet utazni... B. G. November 14-én a megyei II. osztályú labdarúgó-baj­nokságban az őszi forduló utolsó mérkőzéseire került sor. A második helyen álló dányiak a Nagykőrösi Kinizsi csapatát fogadták. Még a mér­kőzés előtt beszélgettem Mol­nár Györggyel, a Tsz SK ed­zőjével, aki kérdésünkre: — milyen eredményt vár a Dány—Nagykőrös összecsa­pástól, azt felelte: A két csa­pat tudása között nincs lénye­ges különbség. Sinkó a 18. percben fejes­góllal szerzett vezetést a ha­zaiaknak, majd Várnai a 30. percben sakk-matt helyzet után fokozta az előnyt. Két­gólos vezetés után a dányiak lefékeztek és nagykőrösi per­cek következtek. Virág a 41. percben szabadrúgásból szé­pített. Két perccel a félidő le­fújása előtt Szabó tizenegyes­ből egyenlített. A szünet jót tett a Tsz SK csapatának. Sor­ra vezették veszélyes támadá­saikat, melynek eredménye­ként az 57. percben Csákó be­állította a 3-2-es végered­ményt. A szakadó eső áztatta két csapat küzdelmes csatát vívott. Ez volt a főpróba, hiszen a Dány—Újpesti Dózsa Magyar Népköztársasági Kupa mérkő­zésre november 17-én került volna sor. Közös megegyezés­sel azonban ez az időpont mó­dosult. A két csapat összecsa­pása 21-én, vasárnap déli fél egykor kezdődik. A dányiak által várva várt találkozóról ismét az edzőt faggattuk: — Hogyan készülnek a bu­dapestiek fogadására? — Ugyanúgy, mint más bajnoki mérkőzéseinkre! A Dózsa az esélyes. Számunkra már az is megtisztelő, hogy NB I-es csapat búcsúztat ae MNK-tól. — Ezek szerint csapatánáli semmi esélyt sem ad? — De igen. Sokszor előfor­dult már, hogy a kisebb tu­dást kiegészítette a nagyobb lelkesedés. Csak ebben bízha­tunk. — A bajnokság úgy indult, hogy azt pontveszteség nélkül nyerik. Később jött egy dön­tetlen, majd vereség Vác­­szentlászlón és Bagón, Elfá­radt a csapat? — Pontveszteség nélkül rit­kán lehet bajnokságot nyerni! A két vesztett mérkőzés nem erőnléti, inkább egyéni hibák­ra vezethető vissza. Játéko­saim sajnos azt hitték, hog? ők a mezőny legjobbjai. A Real Madrid elbúcsúztat­ta az Újpestet a KEK továb­bi küzdelmeitől. Ahhoz, hogy jövőre ismét ebben a kupában indulhassanak, a Dózsának * többi között a Dányt is le kel! győznie. Sződi Sándor Kézilabda GSC-győzelem az MNK-ban A kézilabda Magyar Nép­köztársasági Kupa megyei se­lejtezőjének harmadik fordu­lójában kapcsolódott be a küzdelmekbe a GSC csapata. Akkor, mikor már nem is gondolták, hogy sor kerül a játékra. Szerencsére, a csapat nem állt le a bajnokság befe­jeztével, s így nem érte fel­készületlenül a gyömrői mér­kőzés. Ezen a találkozón már alkalom nyílt a következő évi elképzelések gyakorlati kivi­telezésére: Zsembery kapus a kezdő csapatban kapott helyet, s beváltotta a hozzá fűzött reményeket. GSC—Gyömrő 22-21 (9-10) GSC: Zsembery — Béres (1), Mezei (1), Szlifka (7), Horváth (8), Urbán (5), Cser­ven. Csere: Fibecz (kapus), Pocsai. A most is tartalékosán el­utazó GSC-t fűtötte a vissza­vágás vágya az őszi szezonban hazai pályán elszenvedett egygólos bajnoki vereségért. Ennek szellemében dolgozta ki a taktikát Urbán edző. A mérkőzés elején rögtön táma­dólag lépett fel a csapat, s hamarosan háromgólos előny­höz jutott. Ezután a gyöm­­rőiek egyre agresszívebben védekeztek, s a játékvezetők páros kiállításokkal igyekez­tek fékezni az indulatokat. A GSC játékosait megzavarta az ellenfél diktálta harc­modor, s a félidő végéig már nem sikerült rendezi a sorokat. Ennek eredménye­ként egygólos hazai vezetéssel fordultak a csapatok. A játékidő második felé­ben nem vált be a gödöllőiek kapuscseréje, s 10 perc alatt négy gólra nőtt a vendéglátók előnye. A lábá't fájlaló Fibecz nem érezte kellőképpen a ka­put, így ismét Zsemberyt cse­rélte be az edző, ami végül jó húzásnak bizonyult. A GSC az 50. percben egyenlített, • három perccel a mérkőzés Vé­ge előtt 22-20-ra vezetett. A mérkőzésnek ebben a szaka­szában elsősorban Szlifka és Horváth eredményessége tűnt ki, Zsembery pedig a többi között bravúrosan hárított egy büntetőt. Az utolsó perc­ben még szépítettek a hazaiak és fél perccel a hármas sípszó előtt, egész pályás letámadás­ra tértek át az egyenlítés re­ményében. Urbán vezényleté­vel azonban sikerült eldugni a labdát, s megszerezni a győ­zelmet. A GSC így továbbjutott * tavaszi negyedik MNK-fcr­­dulóba, amelyet március vé­gén rendeznek. Az év hivata­los zárómérkőzésén kiemél­­kedően játszott Zsembery, Horváth és Szlifka. Öröm az is, hogy jól mutatkozott be a felnőttek között a 14 éves, ifista Pocsai Róbert. Markó Gábor Popzenetorténet Gazdag az e havi programja az aszódi Űj Tükör klubnak. A múlt héten Country és Western címmel Áprily Géza. énekes adott műsort, tegnap, hétfőn pedig a popzenetörténe­­tl sorozatban Bálint Péter tar­tott zenével fűszerezett elő­adást a 60-as évek beatmoz­­galmáról. A hónap második felében a Vígszínházba szer­veznek látogatást, s fogadják Gálán Gézát, aki Petőfi-össze­­állítással jelentkezik. Novem­ber 29-én bált rendeznek ar Erzsébetek és Katalinok tiszte­letére, majd Télapó-est követ­kezik. Igaz, ez már december­ben, a Mikulás előestéjén. SSN 0133—1957 (Gödöltót Hírlap. Labdarúgás Várják az Ú. Dózsát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents