Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
9 PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1982. NOVEMBER 14., VASÁRNAP Milyenek az új hajlékok? Illeszkedjen tájba, hagyományba Falvaink, városaink utcái mindig kínálnak valami látványosságot, itt-ott például egy-egy épülő családi ház képében. A járókelők szeme láttára nő ki a földből az épület. Az alapozáskor még találgatják: mi, hol és mekkora lesz, gusztálgatják az emelkedő falakat, felhasznált anyagokat és természetesen elsősorban a kialakuló építmény külső megjelenési formáját. Anélkül, hogy valamiféle hatalmas szabadtéri néprajzi múzeummá szeretnénk tenni az országot, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi évtizedekben sok ormótlan, ízléstelen, a hazai tájba nem illő családi ház készült. Ugyanakkor kevés olyat álmodott meg építtető és tervező, amely visszanyúl a népi építészet átmenthető értékeihez, akár formai, akár funkcionális megoldásról legyen szó. Korszerű típustervek Százával, ezrével épülnek a ■ családi hajlékok. A legtöbb í mögött hosszú évek megteszi- j tett munkája, fülért fillérhez rakosgató kuporgatas áll, illetve az OTP-hitel törlesztésének évtizedekben, mérhető kötelezettsége. Joggal gondolhatnánk, hogy aki hat-nyolcszázezer forintot (vagy tehetőssége mértéke szerint ennek a többszörösét) önálló hajlékra fordítja, annak valamiféle Ízlésbeli elképzelése is van, a jövendő lakás gyakorlati hasznán túl. Ezért nagy a tervezők felelőssége, mert — számtalan példa mutatja — az emberek egy részében még legfeljebb a csírája ha megvan efféle esztétikai igénynek. Pedig a család létszámát, életmódját, szükségletét, anyagi erejét, ízlését alapul vevő, s azt tükröző tervekre nem szabad sajnálni a pénzt. Különösen fontos, hogy kik és milyen házakat terveznek. Cegléden például eddig általában 100—120 családi ház készült el évente, s a jövőben eléri ez a szám a 150-et is. Ehhez, meg a környékbeli községek, a ceglédi, monori, nagykátai járás egy részéhez a magántervezői névjegyzék szerint városunkban nyolc mérnök, öt üzemmérnök és tizennégy építész technikus rendelkezik jogosultsággal. Közülük kerestük fel Márkus János okleveles építészmérnököt, aki huszonegy esztendeje készít tervrajzokat. — E két évtized alatt milyen változást tapasztalt? — Kezdetben a hagyományos paraszti házak másolása volt a feladat, amilyenben a nagyapák éltek. Gyakori volt az olyan terv, amelyen folyosóról nyíló oldalszobát kért a megrendelő. Akkoriban többnyire kisebb alapterületű épületek készültek. Aztán a hatvanas évek végén már előtérbe került a lakályosság, a helyiségek megfelelő kapcsolódása, célszerű kihasználása. Az alapterületük nem volt nagy, de ezek már korszerű hajlékok voltak. A megjelenő típustervek megkönyítették az építkezők dolgát, bár külső megjelenési formájukban el-1 avultak, hasznosságukat tekintve alig haladta túl őket az idő. A jelenlegi típustervek korszerű, esztétikus és lakható házfajtákat kínálnak — mondotta a mérnök. Modern építőanyagok — Ezek szerint érdemes a tervkatalógust forgatni? — Nemcsak azért válaszolok igennel, mert Cegléden ezeknek a kiadványoknak én vagyok a bizományosa. A társasházak, nyaralók, hétvégi házak, meg a családi házak típusterv-gyűjteménye, a nemrég megjelent pótkötettel, valóban gazdaságos költségkihatású építkezést tesz lehetővé. Magam is sokat adaptálok ezek közül, s kivitelezésre kiválóan alkalmasnak tartom őket. Ám azt is meg kell mondanom, hogy a hetvenes évektől zömmel egyedi házak készülnek, mind igényesebb kivitelben, nemritkán háromnégy szobás méretben. Ezek már összkomfortosak, öt-hat éve megjelentek és gyorsan terjednek a kétszintes megoldások. A jól kihasználható, gazdaságosan megoldható tetőtér-beépítés mind gyakoribbá vált. — Az építőanyagok választéka tudta-e követni a növekvő igényeket? — Ezen a téren is nagy a változás. Húsz éve még sóik volt a vályogépület, bár a kis pénzűeknek nem rossz ma sem. Időközben új falazóanyagok. jelentek meg, s ezekből nagy a választék. A hőtechnikai előírásoknak megfelelő üreges falazóelemek kaphatók. A gázszilikát blokkot különösen jónak tartom, mert ez a hőszigetelést magában megoldja, csak vakolni kell A fa födémet a vasbeton, meg a panel váltotta fel. Az ajtók, ablakok korszerűsödtek, s mind nagyobb felületet töltenek be a mai épületeken. Újszerű tetőfedő anyag a mázas cserép, a színes pala, a homlokzatot előre gyártott nemes vakolattal lehet ellátni. Ami a házak kivitelét illeti, a skála rendkívül széles; az előírást éppen hogy betartó változattól a nagyon gazdag megoldásokig, a reprezentatív előállításig nagyon változatos a kép. Tanácsadó szolgálat — Küllemre másmilyenek lesznek-e a holnap házai? — Már a jelenlegi tervgyűjtemény is tartalmaz néhány szemrevaló, hagyományainkból táplálkozó típust. Az alpesi, meg a manzárd tető sehogyan sem illik a mi településeinkre. A nyeregtetőnek van múltja, a tűzfal és az oromfal lehet szép is, nemcsak rút. A tervezőnek olyan irányban kell formálnia az emberek ízlését, hogy ezt maguk is felismerjék és elfogadják. — Milyen tervezési alapelveket vall? — A hivalkodó épület akkor sem szép, ha valakinek sok pénze van. Az igényes kivitelezésnek nem muszáj magamutogatónak lenni, bár erre még sok példa van ezen a vidéken, hogy az emberek ilyesmiben akarnak túllicitálni egymáson. A természetes anyagok felhasználása mellett vagyok, a legjobb a tégla és a faanyag. Mindenféle imitációt ellenzek. Kandallót csak az építsen, aki abban tüzelni akar, mert ha puszta dísz, mit sem ér. Az otthonokat mindenképpen úgy kell tájolni, hogy minél több napfényt kapjanak. — A tervezőnek milyen javaslata van a további építkezésekkel kapcsolatban? — Szükségesnek tartom, hogy városunkban is mielőbb megalakuljon a családi házat építőket segítő tanácsadó szolgálat. Ott ingyenes felvilágosítást kaphatna mindenki. Magam is fizetség nélkül vállalnám, hogy hetenként egy alkalommal tanácsot adjak ebben a témakörben. Az lenne jó, ha a TÜZÉP és a KIOSZ is képviseltetné magát ezeken a fogadónapokon. — Az építész hol lakik? — Egy Fürst Sándor utcai társasházban. — Milyen tervek foglalkoztatják a közeli időszakban? — Szívesen terveznék láncházat, átriumos házakat az Öregszőlőben. Sok lehetőség, jó megoldás rejlik ezekben. Az átriumos megoldás kis telekméret mellett, alacsony közművesítési költséggel megvalósítható. Intim környezetet ad és egyúttal a természet közelségét kínálja. Ilyen otthont talán még magamnak is elképzelnék. Tamasi Tamás Hétfői muzsika iái Málta zongoraestje Albertirsán, a Móra Ferenc Művelődési Házban, a Dél- Pest megyei Áfész és az abonyi Bihari János Zeneiskola hangversenyre várják'a közönséget november 15-én, hétfőn este 18 órára. Az esten fellép Gál Márta zongoraművész. A hangverseny az előadóteremben lesz. Fogadóórák Szerdán, november 17-én reggel 8 órától déli 12 óráig fogadóórákat tart a városi tanács épületében, hivatali helyiségében dr. Horváth Géza, a ceglédi Városi Tanács vb-titkára. Gyöngy, cserép, csontföredék Ezredévről mesél a göröngy Történeti értékeinket mentik meg A köztudatban a régészet a legismertebb szakmunka. Az emberek többsége a régészek munkájában általában szenzációs, értékes kincsek, aranyak, ékszerek feltárását sejti. Pedig munkájuk legtöbbször nem látványos, hanem aprólékos, de nagyon fontos (a szakember és a tudomány számára nélkülözhetetlen) tevékenységek sorozatából áll. Mivel munkájuk során történeti értékeinket mentik • meg, érdemesek a közvélemény megismerésére. Késiséges segítők Megkérdeztük Dinnyés Istvánt, a ceglédi Kossuth Múzeum régészét: — Milyen ásatásokat végeztek ebben az évben? Először a törteli munkálatokról beszélt: — Pásztor János városi-járási tűzoltóparancsnok, a helyi történeti értékek iránt lelkesen érdeklődő, önkéntes segítőnk 1981 nyarán jelentette először, hogy a törteli Deáktanya melletti homokbányában régészeti leletek — ember- és áilatcsontok — kerültek elő homokhordás közben. A helyszíneléskor néhány sötét foltot láttunk a homokbánya falában és egy hatalmas földröggel együtt kifordult sírt, benne egy csontvázzal. Mellette melléklet nem volt. A felszínen cserepeket, késő szarmata településre utaló nyomokat is találtunk. Többet csak novemberben sikerült megtudnunk e leletről, amikor még egy el bányászott sírt tártunk föl, benne két, korai szarmata, i.sz. I—II. századból keltezhető edénnyel. A sírból egy 7—10 éves gyermek koponyatöredéke került elő. Életkorát tejfogainak, illetve állandó fogainak számából állapíthattuk meg. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az elsőként megtalált embert is ugyanebben az időben temetitek el. — Hogyan fogadták munkájukat a tsz munkatársai? — Kértük, hogy állítsák le a homokbányászást és szállítást. amit ők készségesen teljesítettek. A törteli Dózsa Tsz ez év júniusában is komoly feladatokat vállalt az Kemencéi» Iriiit-p Iralt ásatás előkészítésében. Kérésünkre levágták a területet fedő lucernát, majd tolólappal eltávolították a szántott földréteget, megkímélvén jelentős kézi munkától az ásókat. Társadalmi munkában vagy 30 ember egy napi munkáját végezték el. Segítségük után e késő szarmata telepből több kisebb-nagyobb gödröt tártunk föl, kevés leletanyaggal, állatcsontokkal, edénytöredékekkel. Ezek közül a legérdekesebb az 5. számú gödör lelete volt: egy lókoponya törött alsó állkapoccsal. Eltemetése minden bizonnyal kultikus szertartás, emlékét őrizte meg. Ekkor mindössze egy sírt tártunk föl, amelyben törött edényt és egy gyöngyöt találtunk, illetve még két olyan gödröt fedeztünk fel, melyeknek formája sírra utalt, de bennük semmit nem találtunk. A második héten kiderült, hogy a domb és az említett tanya közötti területen ezelőtt 15—20 évve] silógödrök voltak, korábban pedig szőlő alá megfordították itt a földet. Ez a földmunka az évszázadok során amúgy is lepusztult felületű dombba ásott sírokat, gödröket, a hajdani felszínbe alig bemélyített házakat megsemmisítette. Ezért az ásatást, mivel további eredményeket nem várhattunk, befejeztük. A leletek tudományos feldolgozása még tart. Ha befejeződik, nemcsak a korabeli tenyésztett állatok fajtáiról, hanem a késő szarmata nép táplálkozási szokásairól is képet kaphattunk. Nagykátátó! keletre — Kik dolgoztak az ásatáson? — Az utóbbi években kialakult jókapcsolat eredményeként ezúttal is számíthattunk a 203. számú Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet segítségére. Tíz diák dolgozott az ásatáson, hasznos munkájuk hozzájárult a feltárás gyors befejezéséhez. — Még egy ásatása volt a múzeumnak, amelyet szintén diákok és társadalmi összefogás segítségével végeztek el. — 1982. július'19. és augusztus 13. között Nagykátán végeztünk feltárást. A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz, a telefongyár helyi üzeme, a nagyközségi tanács és költségvetési üzeme, a helybeli áfész. a könyvtár, a pártbizottság és a népfront segített a tárgyi feltételek (lakósátor, ivóvíz, szerszámoskamra) megteremtésében, valamint a szervezésében. A nagykátai Damjanich Gimnázium diákjai pedig társadalmi munkájukkal vették ki részüket. Így viszonylag kevés anyagi teher nehezedett múzeumunkra. Külön köszönettel tartozunk Kisnémeth Józsefnek, a tápióbicskei Április 4. Tsz traktorosának, aki kiváló munkát végzett az ásatási terep előkészítésében, valamint Lakatos Gyulának, a gimnázium helytörténeti szakköre vezetőjének, aki a diákok szervezésében segített. — A Nagykátától keletre lévő szántón, a Magyar—Koreai Barátság Tsz területén emelkedő kis dombon a korábbi helyszínelések és terepbejárá sok alapján kezdtünk neki egy Árpád-kori (XII—XIII. századi) templom és a körülötte lévő temető kutatásához. Az ásatás során föltártuk a templom alapjának maradványait Ez az alapozás döngölt agyagból készült, ami megfelelő alátámasztást adott a téglából és a helyi bányászású, igen rossz minőségű kövekből épült falaknak. A templom hajója téglalap alakú volt, ugyancsak téglalap alakú szentélye alapozásában is beugró diadalívvel különült el. A templom körüli temető jelentős része elpusztult a sok évtizedes mezőgazdasági művelés során. Az egykori felszín erőteljes lepusztulását mutatja az is, hogy az alapozásnak csak 25— 30 centi vastagságú alsó rétegét sikerült megfigyelnünk. Tároló volt — A temetőnek csak kis részletét kutattuk, mintegy félszáz sírt, sírmaradványt tártunk föl, a kornak megfelelő szegényes leletanyaggal (S-végű hajkarikák, íratlan aprópénzek). Az ásatás befejeződése után előkerült egy XII. századi dénár is, amit érdeklődő diákok fedeztek föl és hoztak be a múzeumba. A domb környékén igen nagy, hozzávetőleg 70—80 hektárnyi területen elterülő késő Árpádkori falu a XIII. század folyamán, minden bizonnyal a tatárjáráskor pusztult el. Történetének nincsenek okleveles adatai. Valószínűleg a középkori Nagykáta egyik elődje volt — mondta Dinnyés István. — A városban volt-e valamilyen ásatás? — Márciusban a Pesti úton végeztünk leletmentést. A volt Hámán Kató iskola szomszédságában lebontott épület alól pincegödröt emeltek ki géppel. Az épület alól XVIII. századi településnyomok kerültek elő. Többször megújított házak járószintjeit és többször megújított kemencéket, gabonás vermet figyeltünk meg és részben bontottunk ki. A leletanyag többsége a XIV—XV. századból származik. Néhány szép, népi kerámiára emlékeztető edénytöredék valószínűleg törökkori — fejezte be ismertetését Dinnyés István, aki a múlt hónapban munkájáért Szocialista kultúráért kitüntetést kapott. Reznák Erzsébet Téglára, gerendára Együtt, egymásért Kommunista szombatot tartottak ezen a hét végén a KÖZGÉP 2. ceglédi gyárában. A vállalat kölcsönnel támogatja a kislakásépítőket: a kommunista szombat munkabérét a gyáriak támogatásként a vállalati kölcsön bővítéséhez szánják. Ábonyban Találkozás a regényíróvá? író-olvasó találkozót rendez Ábonyban, a felnőítkönyvtárban november 15-én, hétfőn délután 17 órai kezdettel a Dél-Pest megyei Áfész és a nagyközségi könyvtár. Az est vendége Takács Tibor író, számos történelmi témájú regény írója. Mesterek a községért • • Összetartó, tevékeny gárda Vitamindús, egészséges, kedvelt őszi-téli népies csemege a sült tök. Kemencében sütötték egykoron, ma sok helyütt megteszi a gáz- vagy villanytűzhely sütője is. Bőséges belőle a kínálat a ceglédi piacon. Apáti-Tóth Sándor felvétele összetartó, tevékeny gárda az abonyi kisiparosság. Jó példája ennek az a segítségnyújtás, amellyel a közelmúltban hozzájárultak a szolgáltatóház kialakításához. Majd' mind a kétszáz mester részt vett valamilyen formában a munkában. A KIOSZ helyi csoportjának vezetője, Pataki Sándor maga is élen járt a szervezésben, meg a kivitelezésben. A nagyközségi tanács műszaki csoportja ugyancsak mindent megtett a siker érdekében. így aztán a felhasznált anyag és az ingyen végzett munka ellenértéke vagy másfél millió forintra kerekedett. Mindannyian jól tudták, hogy ennek nemcsak a beköltöző kilenc iparos látja hasznát, hanem az egész lakosság. i issn ana-jinn (Ogiecii tfiriap)
