Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

Egészségnevelési hónap Dr. Bágyoni Attila sikeres előadása után Szenvedélyek rabsá­gában című könyvét dedikálja Czangár Gyula felvétele Tartalmas programmal ké­szült fel Szadán a Vöröske­reszt helyi csoportja a novem­beri egészségnevelési hónap­ra. Első összejövetelük, ame­lyen dr. Bágyoni Attila Szen­vedélyek rabságában címmel tartott előadást, nagy sikert aratott. Az előadó hasonló címmel írt munkája is a mér­téktelen dohányzás, italozás, az egészségtelen táplálkozás és a túlhajszolt életmód kö­vetkezményeiről, súlyos ideg­rendszeri megbetegedésekről szól. Az egészségnevelési hónap következő előadását november 15-én tartják a művelődési házban, ekkor A családi életre nevelés címmel dr. Takács Edit gyermekorvos tart is­mertetést. November 26-án fo­gászati vetélkedő lesz, amihez dr. Makra Csaba fogorvos fűz előadást. November 29-én pe­dig az idős embereket várják a műsorral egybekötött ren­dezvényre. Jubilál a Toll-Szem Már a második évfolyamot keltezik a Karikás Frigyes Ál­talános Iskola Török Ignác út­törőcsapatának kis toliforgatói: ifjú laptársunk, a csapatújság szerkesztői, újságírói. A Toll- Szem nevet viselő, tanéven­ként kétszer megjelenő hír­harsonában annak rendje és módja szerint szerepel az is­kolai élet minden fontos terü­lete, az úttörőmunka, az isme­retterjesztés, a könyv, színház és filmismertető, s természete­sen nem hiányzik a lapszá­mokból a sport, a tréfa sem. Nemrégiben a Pajtás szer­kesztőségéből érkeztek vendé­gek a Toll-Szemhez, s elisme­résük jólesett diákoknak, pe­dagógusoknak egyaránt. Sze­rintük ugyanis az iskolaújság saját kategóriáján belül az or­szág legjobbjai közé tartozik. Újabb GSC-győzelem Sikerrel jutott túl a nyolca­dik fordulón is a GSC férfi röplabdacsapata. A vendég Balatoni Hajózás SC ellen nagy lendülettel és magabiz­tosan kezdték a játékot. A harmadik játszmában azon­ban megtorpantak, ki-kiha­gyott a figyelmük, s így nem csoda, hogy ezt a játszmát el­vesztették. A mindent eldön­tő negyedik játszmában a ta­pasztalt és sérülten is pályára lépő Dóczi a társakat is ma­gával ragadta, s nagy fölény­nyel nyertek. GSC—Balatoni Hajózás SC 3-1 GSC: Berták, Somogyi J., Kardos K., Molnár, Réti, Cso­rna, Gorove, Dóczi, Cipkin, Almási, Somogyi Cs. A mérkőzésen Körösfői András edző bátran kihasz­nálta cserelehetőségeit, alkal­mat adva a fiataloknak a sze­replésre. A. játszmák így ala­kultak: 15-8, 16-14, 6-15, 15-4. A csapat következő ellenfe­le az Esztergom lesz. A mér­kőzést ma, szombaton délelőtt 10 órakor rendezik meg az Erkel iskola tornacsarnoká­ban. Megemlítjük, hogy a Pest megyei Röplabda Szövetség rendezésében Gödöllőn bo­nyolítják le azt a női tornát, amelynek tétje a KISZ Kupa. A színhely ugyancsak az Erkel iskola terme, az időpont: va­sárnap, 14-e, délelőtt kilenc óra. Szántó Zsuzsa O tíliá n A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM 1982. NOVEMBER 13., SZOMBAT A korábbi arányban Haszontalan, de szüksége^ A bejárók utazási költségei / Köztudomású: járásunk, vá­rosunk el- és bejáró vidék. Vagyis sokan vannak, akik Gödöllőről, a járás községei­ből járnak el dolgozni, de azok is, akik ide, a városba jönnek munkahelyükre nap nap után. Az utóbbiak közül legtöbben természetesen a környező, járásbeli falvakból. Egy nem éppen friss, de még mindig mértékadó statisz­tika szerint legalább három­­ezerötszázan ingáznak városi vállalatokhoz, szövetkezetek­hez naponta. Azt meg össze­számolni is nehéz lenne, hogy elsősorban az agglomerációból hányán utazhatnak minden reggel a fővárosba. Belső tartalékok A bejárók között, főként az építőiparban, persze szép számmal vannak olyanok is, akik éppenséggel Szabolcsból jönnek, például a Közép-Ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat gödöllői vagy budapesti telephelyeire, épít­kezéseire. Amiért mindezt ilyen hosszasan ecseteltük: a szeptembertől duplájára emelt vasúti és százhúsz százalék­kal megnövelt autóbusz-vitel­­díjak valamennyi, rövidebb­­hosszabb távon utazó be- és eljáró dolgozót érintették. Mi­után az áremelést nyilvános­ságra hozták, de még nem volt döntés arról, hogy a meg­emelt díjakat miként állja a dolgozó és a munkahely, ko­moly ijedelem támadt. A bejárók körében azért, mert ha a vállalat vagy szö­vetkezet elhárítja a költség­­növekedést. bizony jócskán megemelkedett volna az uta­zásra fordítandó összeg. A munkáltatók pedig attól tar­tottak. hogy a bizonytalanság, vagy később az első bérletvá­sárlás arra ösztönzi majd a bejárókat, hogy közelebbi munkahelyet válasszanak. Ha pedig valóban megkezdődött volna a népvándorlás, itt, Gö­döllőn rosszul jártak volna a vállalatok. Hogy miért, ma­gyarázni sem kell: a munka­erőhiányt ma sem sikerül minden esetben átszervezé­sekkel, a belső tartalékok mozgósításával ellensúlyozni. Mennyibe kerül Vegyünk egy másik városi példát, a Ganz Árammérőgyá­rét: jelenleg is legalább ezer bejáró dolgozójuk van. A munkaügyi osztályon arról tájékoztattak, hogy harminc községből, a Gödöllőt övező mintegy negyven kilométeres sugarú körből érkezik a bejá­rók többsége, s jó néhányan messzebbről is. Három-négy olyan buszvonal van, mint például az Ácsa—Püspökhat­van— Galgagyörk—Galgamácsa —Vácegres—Erdőkertes—Ve­resegyház—Szada, amelyről egyszerre sokan érkeznek. Két útvonalat a gyár bérautóbuszai járnak, a többin a Volán me­netrendszerű járatai. Amint Kosztolányi Imre, a gyár munkaügyi osztályának vezetője elmondta, a szep­temberi áremeléseket követő bizonytalanságban vagy tízen léptek ki azzal az indokkal, hogy a jövőben nem tudják állni a megnövekedett utazá­si költségeket. Miután egyér­telmű lett, hogy a gyár a ko­rábbi arányban vállalja a ter­heket, ilyen indokkal nem léptek ki a vállalattól. Ami az arányokat illeti: az autóbusz viteldíjának 80, a vonaténak 86 százalékát állja a gyár. Ko­rábban három, most hat-hét millió forintra rúg az az ösz­­szeg, amelyet az Árammérő­­gyár a bejárók utazási költsé­geinek kiegészítéséhez ad. Nem kevés. Ennél is jóval több, majd húszmillió forint, amibe a Kö­zép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál kerül az utaztatás. Dr. Szabados Pál gazdasági igazgatóhelyettes is hasonlóképpen értékelt: szep­temberben valóban nagy kér­dőjel volt, hogy érdemes-e messzire utazni. S bár a KKMV is az előzőekben el­mondottak szerint járul hozzá továbbra is a megnövekedett költségekhez, van, akinek hosszú távon nem fogja meg­érni a bejárás. Erre példa, hogy az, aki éppenséggel Szat­­márcsekéről jár a KKMV-be dolgozni, havonta 596 forintot költ utazásra. De hogy a vál­lalatnak mennyibe kerül ez, könnyen kiszámíthatjuk, hi­szen ez a majd hatszáz forint csak a húsz százaléka az össz­­díjnak. A nyolcvan százalék a vállalatot terheli. Üzemi kiadások Az átlag természetesen ked­vezőbb képet mutat: ha min­dent egybevonunk, egy-egy dolgozóra havonta átlagosan 45, a vállalatra kis híján há­romszáz forint jut. A saját és a bérelt autóbuszok esetében a dolgozók fizette átlag több: 93 forint. De sok kicsi sokra megy, a már említett húszmil­lió forint körülbelül a fele a vállalati nyereségnek. Ennek ismeretében termé­szetesen az volna a legjobb megoldás, ha mindenütt hely­ben lakók dolgoznának a he­lyi üzemekben, szövetkezetek­ben. Erre azonban a jelenlegi körülmények között gondolni sem lehet; a település- és munkahelyszerkezet, a mun­kaerő-gazdálkodás oly mérték­ben épül az ingázásra, hogy a tulajdonképpen improduktív utazási költségek még megha­tározatlan ideig fogják terhel­ni az üzemi kiadásokat. G. Z. A nap programja November 13-án. Gödöllő, művelődési központ: Ezüsttárgyak a vérségi határban Egy példamutató gépkezelő Sokszor írtunk már a járá­sunkban élő múzeumalapítók­ról, akik valamennyien nagy-nagy akarással, szor­galommal, a falujuk múlt­jáért érzett felelősségtu­dattal darabonként _ hord­ták össze a történelmi* nép­rajzi értékeket. Kevesebb szó esett azokról, akik a padlások pókhálós mélységéből, a pince dohos sötétjéből, sublótok szú­­ette fiókjából szedték elő a megsemmisítésre szánt tárgyi emlékeket és adták ót azokat a mániákusan gyűjtögetöknek, a faluban házaló megszállot­taknak, mert ha nem is értet­ték, de valószínűleg érezték, hogy a közülükvalók szándé­ka igaz: őseik és saját maguk életének egy szögletét, falujuk történelmét kívánják megmen­teni és megmutatni, átadni a jövőnek. Föld alatt Ezért mondom el most a történetet, amit dr. Asztalos Istvántól, az aszódi múzeum igazgatójától hallottam, mert meg szeretném mutatni a név­telenek nagy ’ táborából egy igaznak az arcát. A vérségi Valkó-féle kúria udvarán dolgozott a hatalmas markológép. Üj létesítmény­hez készítette az alapot. A ve­zetőfülkében unottan, egyhan­gúan végezte munkáját Dancs­­házi Gyula, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet traktorosa. Nem gondolt semmire, mert mire is kellene figyelni, ügyel­ni egy volt kúria udvarán, ahol nincsenek vízvezetékcsövek, telefonhuzalok, a nem létező föld alatti csatorna gerincét sem lehet összeroppantani. Faláda a markolóban Az álmos nyugalmat, az egyhangú mozdulatok megszo­­kottságát mégis megzavarta valami. Faládát mutatott fel a márkolo acélkarja. Dancshá­­zi Gyula leállította a gépet, futott a gödörhöz, s úgy érez­te magát, akár a mesebeli sze­génylegény: kincset talált. Már többen is körülállták a föld mélyéből előkerült ládát, bontották ki az 1942-es 43-as újságok papírjába csomagolt tárgyakat. Talán már osztozkodtak vol­na egyesek a sok ezüst hol­min, ha Dancsházi Gyula nem parancsol megálljt, őrzőt ren­delt a kincs mellé, ő maga fu­tott Kelemen Mihályhoz, a fa­lu tanácselnökéhez, mert az volt a gépkezelő véleménye: ebben az ügyben más illetékes nem lehet, csak a községi ta­nács. Kelemen Mihály sürgős jel­zéssel kérte telefonon az aszó­di múzeumot, ahonnan dr. Asz­talos István igazgató sietett a helyszínre, s a föld mélyéből előkerült tárgyakat beszállítot­ta Aszódra, majd intézkedése nyomán egy művészettörténész átvizsgálta azokat, s megálla­pította, hogy a beszállított le­letek egy része ezüst, másik része pedig ezüstözött ötvös­munka, és bár azok az 1830- as években készültek, iparmű­vészeti értékük átlagos, mégis kár lett volna, ha elkallódnak. Az államé A tárgyak — kézmosó tál, kávéskancsó, olaj- és ecset­tartó, virágváza, gyümölcsös­tál, gyertyatartó — most ott sorakoznak a múzeum raktárá­nak polcán, várják a restau­rátort, hogy felújítás után az aszódi múzeum történeti gyűj­teményébe kerüljenek. Ennyi a kincstalálás történe­te, amely azonban a múzeum­igazgató szerint több tanulság­gal is szolgál. — Törvény mondja ki, hogy minden, a föld méhében rej­tőzködő régészeti, iparművé­szeti tárgy, pénz, fegyver az állam tulajdona, és aki meg­találás után azt nem jelenti, bűncselekményt követ el, szi­gorú büntetésben részesíthető. — Természetesen a talált tárgy beszolgáltatója, az érték bejelentője nemcsak elisme­rést, de pénzjutalmat is kap — hívja fel a figyelmemet Asz­talos István hangsúlyozva, hogy Dancsházi Gyula is pénzjutalomban részesül. A történet megismerése után Versegre mentem. Kerestem a gépkezelőt, hogy szót váltsak vele, hogy megtudjam, milyen érzés volt a megtalált kincset a múzeumnak átadni, milyen érzés volt lemondani. A tanácsnak adják A találkozás nem sikerült. Igaz, Dancsházi Gyula néhány munkatársával szót váltottam. — Rendes ember, szerény, tisz­tességes. Mindig megadja min­denkinek, ami jár — mondták. Ismerték a történetet is. Ne­vettek az ezüst kézmosón. — Olajos, kormos kezünknek nem való az — tiltakoztak jó­kedvűen. — Ott lesz jó he­lyen, ahová került, a múzeum­ban, ahol sokan látják. — Nem tudja — kérdezte a legidősebb —, legalább kiírják majd a tárgyak mellé, hogy a Gyula találta és a múzeumnak adta? Megígértem, hogy az újság­ban kiírjuk, ők pedig fogad­­koztak, ha találnak valamit, jelentik a tanácsnak. Fercsik Mihály Gyermekcentrum. Játékszo­­ba 9 órától, 10 órakor mese­mozi, Jó játék a papír! (papír­hajtogatás), játsszunk a zené­vel! 15 órakor- (a barokk ze­ne). Sportdélután 16 órakor (asztalitenisz, zsámoly labda). Irodalmi művek filmen, Jan­­kovics Marcell: János vitéz, 16 órakor. Koncertfilmklub: Szóljon a rock, 19 órakor. Cigány néprajzi kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. A gödöllői stúdió N° 2 ki­állítás nyitva 10—20 óráig. Szolgáltatás: nyelvi labor használata magánszemélyek­nek. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megte­kinthető 10-től 14 óráig. Iklad. általános iskola: Szerpentinbál 19 órakor. Erdőkertes, művelődési ház: Zártkörű minidiszkó az ifjú­sági klub tagjai részére. Belé­pés csak klubtagoknak! Galgahévíz, művelődési ház: Szinkron együttes bálja, utá­na karatebemutató, 20 órakor. Gyilkosság másodkézből. Magyarul beszélő, szovjet bűn­ügyi film. Csak 4 órakor. Kilenctől ötig. Színes, szink­ronizált, amerikai filmvígjáték, 6 és 8 órakor. BSzombati jegyiét« Összefogás Nincs mese, ahogy no­vember közepét írjuk las­san, úgy fordul egyre télie­sebbre az idő. Enyhülések­kel tarkítva ugyan, de ha­tározott léptéknél közelít a didergető évszak, megannyi követKezményével. Például azzal, hogy a nyíltszíni munkahelyeken, a mezőgazdaságban, az épí­tőipar egyes területein megáll a munka. A hideg, a mínuszok nemcsak a mun­kások dolgát nehezítik, hi­szen, ahol muszáj, ott lehet akármilyen dermesztő az idő, dolgozni kell. Annál inkább zavarja a hőmérsék­let a különféle anyagokat. Egy bizonyos határ alatt például már nem lehet be­tonozni. S ahogy az lenni szokott, a társadalmi munkákban is nyugodtabb idők következ­nek. Igaz, télen is van mód bőven arra, hogy a begya­korlott formákat folytassuk, hogy csak egyet mondjunk: az iskolák, az óvodák pat­­ronálása független az idő­járástól. De nem az a jár­daépítés, a parkrendezés, és a többi akció, amelyek ta­vaszra összeadják a számí­táshoz használt kimutatás­ban, hogy mennyit teljesí­tett a város, a község. Köztudomású: évek óta az élvonalhoz tartozik Gö­döllő, s oda jó néhány köz­ségünk is, mint Veresegy­háza vagy Erdőkertes. A megyei településfejlesztési versenyben már számos el­ső helyezést értek el, s re­mélhetőleg így lesz ez az elkövetkező értékeléskor is. De ahhoz, hogy ne csa­lódjunk, sok minden kell, mint ahogy kellett eddig is. Például alapos tervezés, kellő tájékoztatás, jó szer­vezés, s hogy az erőfeszíté­seknek látható eredménye legyen. Mindezt összehozni nem is oly könnyű. Hány és hány panasz hangzott el, a jó eredmények ellenére is! Gyakran megesett: vagy szerszám nem volt, vagy anyag, hogy az összegyűlt társaság hiábavalónak érez­te lelkesedését. Baráti beszélgetéseken el­hangzik néha-néha az is, hogy az értékelés úgy ahogy van, nem túlságosan igazságos. Hiszen a telepü­lések közti versenybe nem­csak a tanácstagi körzetek, a lakosság társadalmi mun­káját számítják be, hanem a vállalatokét, szövetkeze­tekét is. Itt pedig, könnyű belátni, nemcsak a lehető­ségek különböznek, de meg­lehet, hogy az elszámolás, a kimutatás is. Jogos lehet az ellenérv: csak nem vagyunk bolon­dok, hogy éppen mi ne él­jünk ezzel a lehetőséggel! így megengedhetetlen előny­höz juttatnánk a többieket. De azért ismerjük be, sántít ez a következtetés. Mint ahogy előfordulhat: a lakóterületi akciók elszá­molása sem mindig gondta­lan. Hiszen mit tekintsünk tiszta társadalmi munká­nak? Hová soroljuk az anyagot, a szállítást, s az egyebeket, amit például a tanács ad. A nevezetes össz­érték, amely végül a nemes vetélkedés mércéje, bizony sok kétséges tételt tartal­maz. Nehéz állást foglalni a vi­tában. Talán az a szempont adhat jó fogódzót eldönté­séhez, hogy a lényeget ke­ressük. Ha eldöntjük: mi a fontosabb? A verseny vagy az eredmény? Nem akarom megkérdőjelezni a vetélke­dés húzóerejét, de például számomra szinte mellékes, hoay többet teliesítettem-e mint mondjuk a megye in­nen száz kilométerre levő másik városának polgára. Sokkal inkább számít az, hoay elkészült-e a járdánk, hogy ovaravodott-e az isko­lai tantermek szám,a? Hogy aztán ebbe mennyit, segítet­tek a vállalatok, hogy menni ti volt. a tanácsi hoz­zájárulás. mellékes. Mert így már valóban az össze­fogáson, van a lényeg. Gáti Zoltán 0133—1957 (Gödöllői Htrtei.

Next

/
Thumbnails
Contents