Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. NOVEMBER 13.. SZOMBAT PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZ IN Energiagazdálkodás Pest megyében Kimerülőben a könnyen hasznosítható tartalékok Interjú Balogh Lászlóval, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárával Ha energiatakarékosságról beszélünk, azonnal fölvetődik a kér­dés: vajon valóban ésszerűbb felhasználásról van-e szó vagy csupán a pazarlás megszüntetéséről? Az mindenesetre tény: az utóbbi né­hány évben már érzékelhető a változás a hazai energiagazdálkodás­ban. Hogy megfelelő mértékben-e, ez napjaink kulcsfontosságú prob­lémája. % © Két év nem hosszú idő egy ^ gazdaság életében, ennyi telt ^ el az energiagazdálkodási kor* ^ mányprogram meghirdetése % óta. Hatására milyen változá­­sok tapasztalhatók Pest megyé- S ben? — kértük számvetésre ^ Balogh Lászlót, az MSZMP S Pest megyei Bizottságának tit­­kárát. — Kezdjük egy kis általános átte­kintéssel. Az év első háromnegyed évében kedvezően alakult a népgaz­daság energiafelhasználása. Ebben szerepet játszott az is, hogy szeptem­ber végéig — a meleg, nyári hóna­pok hatására — ellensúlyoztuk az év eleji hosszan tartó hideg időjárás miatti többletfogyasztást. Természe­tesen nem lebecsülendő, a takaréko­sabb gazdálkodás terjedése sem, hi­szen, bár nőtt az ipari és a mezőgaz­dasági termelés, a népgazdaság nem használt föl több energiát, mint a múlt év hasonló időszakában. Pest megyében az ipar, a mezőgaz­daság és az összes, szolgáltatás ener­giafelhasználása 1980-ban 77 peta­­joule (közel 2 millió tonna fűtőolaj egyenértéke) volt, akkor az országos fogyasztás 10 százaléka. Idén, az el­ső félévben a megyei székhelyű vál­lalatok és szövetkezetek — a DKV és a DHV nélkül — termelésükhöz 13 százalékkal kevesebb energiát fo­gyasztottak, mint tavaly. Az is lénye­ges, hogy a felhasználás szerkezete ugyancsak kedvezően módosult: a szén aránya 4,4 százalékponttal emel­kedett, míg a kőolajszármazékoké 4,5 százalékponttal mérséklődött. Ez utóbbiak mennyisége is számotte­vően, Icözel egynegyedével csökkent. Kisebb volt a fogyasztás földgázból — 14 százalékkal — és villamos ener­giából ugyancsak. $ 0 Köztudott, hogy Pest me­^ gyében az ország energiaellá­­^ tása szempontjából Is olyan ^ kiemelt jelentőségű vállalatok Ä találhatók, mint a százhalom­­^ battai Dunai Kőolajipari Vál­­lalat és a Dunamcntf Hőerőmű | Vállalat. Mi jellemezte gazdál­­s kodásukat? — A DKV több éves termelésének alakulását elemezve, megállapíthat­juk, hogy jól tükrözi az egész nép­gazdaság energetikai helyzetének változását. A kőolaj feldolgozás ugyanis 1978-ig folyamatosan emel­kedett — akkor 8,6 millió tonnával elérte a maximumot —, s azután esztendőről esztendőre kevesebb alapanyagot használhattak föl. Idén 6,2 millió tonna kőolajból kell elő­állítaniuk annyi származékot, hogy a hazai igények kielégítése mellett, a gazdaságos tőkés exportot is növel­jék: több mint 126 millió dollár de­vizaárbevételt kell elérniük. Mára a vállalat műszaki színvonala közepes­nek minősíthető. Létesítésekor ugyan­is még nem fordult kellő figyelem a technológiai folyamatok kényszer­kapcsolatára. amely az energiaigé­nyes műveletközi lépcsőket — pél­dául: a felfűtést, a tárolást — kiik­tathatta volna. így viszont a DKV önfogyasztása viszonylag magas, a feldolgozott kőolaj 3 százaléka. Ha befejeződik a tavaly megkezdett nagyberuházás, felépül a katalitikus krakküzem, nemcsak több értékes terméket tudnak előállítani azonos mennyiségű alapanyagból, hanem csökken a fajlagos energiaigény is. Miért? Mert az üzem majd a saját működéséhez szükséges energia egy részét is biztosítja. Tény, hogy a vál­lalatnál évek óta sok sikeres kísérlet történt az önfogyasztás mérséklésé­re. szigorú energiatakarékossági ter­veket valósítottak meg. Újabb válto­zást hoz, hogy még az idén dolgozni kezd két új üzem — energiaraciona­lizálási hitellel —, a fáklyaláng­­hasznosítás és az olajiszap-centrifu­­gáló tovább mérséklik az olajváros energiafelhasználását. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat fontos, de nehéz szerepet tölt be az ország villamosenergia-ellátásában. Miután ez szintén szénhidrogénre tervezett létesítmény, évről évre ke­vesebb áramot igényelnek Százha­lombattáról. Tavaly például az öt­ven százalékot sem érte el az erőmű kihasználtsága. A DHV vezetése — annak ellenére, hogy önfogyasztása 5 százalék alatt van, s ez nemzetközi összehasonlításban is jó eredmény — tovább keres olyan műszaki megol­dásokat, amelyek biztosítják a csúcs­erőműként való működtetést és a jobb alkalmazkodást a szakaszos üzemeltetéshez. Tavalyi igyekezetük is említésre érdemes: energiatakaré­kossági és -szervezési intézkedéseik eredményeként 46 millió forint költ­ségcsökkenést értek el. $ • A Pest megyei iparválla­^ latok és szövetkezetek cner- S giagazdálkodási programjukat t beépítették a VI. ötéves ter­­^ vükbe. Különböző termelési ^ ágazatokról lévén szó, az ener­­^ giafelhasználás csökkenésé­­^ nek lehetőségei is különböző ^ mértékűek. Mi a tapasztalat: ^ átalakult-e kellőképpen az $ energiahordozók szerkezete, s | ez elősegítette-e a költségek S mérséklődését? — A megyei székhelyű szocialista ipar ágazati szerkezete jelentősen el­tér az országostól. Nálunk ugyanis — miután nincs bányászat és kohászat — az építőanyag-ipar a legnagyobb energiafogyasztó. Jól illusztrálja ezt két adat: 1975-ben az anyagköltség 44 százalékát tette ki az energia ára, 1980-ban pedig már 51 százalékát. Történtek lépések az energiafelhasz­nálás ésszerű csökkentésére és nem sikertelenül. Míg 1975 és 1980 között a termelés 23 százalékkal nőtt, az energiafelhasználás csupán 5,8 szá­zalékkal. így a fajlagos fogyasztás számottevően, 14 százalékkal csök­kenti Módosult az energiahordozók aránya ist mérséklődött a szén- és a főtűolaj-felhasználás, viszont a föld­gáz mennyisége három és félszeresé­re nőtt. Tavaly további 5 százalék­kal mérséklődött az egységnyi ter­mékre jutó energiaigény és megfo­galmazták az energiafogyasztás újabb csökkentési lehetőségéit is. Például, ha az eddiginél kevesebb hulladék megy elégetés helyett veszendőbe. Az őrbottyáni téglagyár úttörőnek is tekinthető: az égetőkemence-boltozat hulladékhőjét hasznosítják. A váci központú Cement- és Mészművek a VI. ötéves tervidőszakban — a nép­­gazdasági igényeknek megfelelően — ismét törekszik a szénfelhasználás kiszélesítésére; a váci gyárban pedig a földgázfogyasztás növelése a cél. Tervezi a CEMÜ vezetése az újra­­futózásra alkalmatlan autógumik el­égetését is — ennek érdekében ké­szítettek és benyújtottak egy racio­nalizálási pályázatot. E módszerrel 5—10 ezer tonna fűtőolajat takarít­hatnak meg. A gépipar igényli a Pest megyében fölhasznált összes energia 10 százalé­kát. Itt tavaly kedvező változás kö­vetkezett be: a megközelítően azo­nos termékmennyiséghez 7—8 száza­lékkal kevesebb energiára volt szük­ség, mint 1980-ban. S ugyanakkor, 30 százalékkal kevesebb fűtőolajat használtak föl, helyette a szén és a földgáz arányát növelték. Legna­gyobb gépipari vállalatunk a Csepel Autógyár, itt egy sor veszteségfeltá­ró vizsgálattal szűrték ki, hol, mi a teendő. Például: megváltoztatták a szervokormány és a sebességváltó alkatrészek edzését. Ügy szervezik most a hőkezelést, hogy a kemencék maximális töltettel üzemeljenek — ezáltal jelentős enefgiamegtakarítást értek el. Megkezdték és idén be is fe­jezik a préslevegő-hálózat teljes cse­réjét, de felújították a vállalat szén­­tüzelésű kazánjait is. i ©A mezőgazdaság nap­­^ jainkban igen nagy energia­­^ fogyasztónak számít. Megva­­^ lósultak-e a szükséges és ter­­§ vezett takarékossági célkitűzé­­& sek Pest megye gazdaságai­ig ban? — A tény ismert: az 1975—1980 közötti időszakot a gyors ütemű ter­melésnövekedés jellemezte. Ez, az eszközigényes termelési szerkezet térhódításával, a termelés technikai és technológiai színvonalának eme­lésével, valamint az iparszerű ter­melési rendszerek elterjedésével va­lósulhatott meg. Mindezek együtte­sen — és ez természetes is — na­gyobb energiafelhasználást vontak maguk után. Mezőgazdasági nagy­üzemeink energiafogyasztása 1979- ig dinamikusan, évente átlagosan 5,5 százalékkal nőtt — 1980-ban viszont sikerült megállítani a folyamatot: 4,2 százalékos csökkenés következett be. Kedvezőnek tartjuk, hogy a tü­zelő- és gázolajból használtak föl ke­vesebbet a gazdaságok. Változatlanul a talajművelés, a szállítás és a betakarítás a mezőgaz­daság legnagyobb energiaigényű te­rülete — itt fogyott az összes ener­gia 34, a benzin 87 és a gázolaj 30 százaléka. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ajánlásai alapján a nagyüzemek kidolgozták és bevezették a helyi adottságokhoz iga­zodó új üzemanyagnormákat. Ennek eredménye már tavaly jelentkezett. Például a traktorok üzemanyag-fel­használása 8 százalékkal — mintegy 1200 tonnával — csökkent. Bár a te­hergépkocsiknál be\-zctcLi KPM- normák is mintegy ezer tonna üzem­anyag-megtakarítást hoztak, e téren még sok a lehetőség, a tartalék. Rengeteg energia fogy az üzemek szárítóiban — működtetésükhöz tü­zelőolajat és földgázt használnak. Tavaly jelentősen csökkent az ener­giaszükséglet — két okból. Egyrészt alacsonyabb nedvességtartalmú volt a gabona és a kukorica, másrészt az üzemek kevesebb szárított takar­mányt állítottak elő, mint korábban. Sokat várunk a nedvesikukorica-tá­­rolási módszer elterjedésétől is — tavaly több mint 1200 tonna tüzelő­olaj-megtakarítást értek el az üze­mek. Főként az AGROVARSÁNY- módszerek és -technológiák terjesz­tése hozhat jó eredményt. Az iparhoz hasonlóan, o mezőgaz­daságban is célul tűzték ki az ener­giaszerkezet átalakítását, korszerűsí­tését. Folytatódott a fűtőolaj föld­gázzal való helyettesítése több ter­melőszövetkezetben. Például a ve­­csési Ferihegy, a budakalászi Óbu­da, az ecseri központú Rákosmeze­je, a törteli Dózsa, a vácszentlászlói Zöld Mező és a dányi Magvető tsz­­ekben. Jelentős energiamegtakarítást eredményezett az új talajmüvelési technológiák alkalmazása is. Egye­bek között a túrái Magyar—Kubai Barátság, az abonyi József Attila termelőszövetkezetekben, valamint a GATE tangazdaságában Abony­­ban jó kezdeményezést találtunk a mezőgazdasági hulladékok és mel­léktermékek energiatermelésre való fölhasználására is. Kísérleteznek e módszerrel még Ócsán, a Vörös Ok­tóber Tsz-ben; az üzemszerű terme­lés megindulása mintegy 2 millió fo­rint hasznot jelenthet. Az energiaárak emelkedése követ­keztében megnőttek az üvegházak és a fóliasátrak üzemeltetési költségei. Többségük veszteségessé is vált. A fölhasznált energia 40 százaléka föld­gáz, de a legtöbb helyen olajjal és vásárolt gőzzel fűtenek. Természe­tesen kényszerből is törik a fejüket a szakemberek új megoldásokon. Például: eredményesek a Rozmaring Tsz fóliaszigetelési és kisugárzást csökkentő módszerei. A mezőgazdasági üzemek állatte­nyésztési ágazatai szintén a nagyfo­gyasztók közé számítanak. Elsősor­ban a villamos energiából fogy sok. Mi a megoldás? Főként új típusú építési technológiákkal csökkenthe­tik a beruházási és az üzemeltetési kiadásokat. Erre ugyancsak akadnak már követésre méltó módszerek. Például Dömsödön, az új tehenésze­ti telepen a megszokottnál jóval ol­csóbban létesítettek egy tehénférő­helyet. Püspökhatvanban és Ör­kényben pedig rekonstrukciós bőví-Öreg házak Durk'ó Gábor grafikája tőssel teremtették meg az olcsóbb ál­lattartási lehetőséget. Érdekes a da­­basi Fehér Akác Tsz példája is, ahol egy túl korszerű sertéstenyésztésről váltanak vissza a régibb, egyszerűbb, természetes tartásra. 51 © Gazdaságunk belső fe­^ szültscgei és a kívülről ránk i nehezedő nyomás várhatóan k nem mérséklődik. Próbára S tesznek tehát a következő évek | Is, tovább nő a megfelelő, a ^ körülményekhez jobban iga­­^ zodó energiagazdálkodás je« § lentősége. Melyek Pest megyé­­^ ben a soron következő legfon- S tosabb tennivalók? — Azt egyértelműen megállapít­hatjuk: észrevehető az elmozdulás, megkezdődött a fejlődés az energia­racionalizálás tefén. Az eddigi mun­ka eredményes, elértük, hogy nem „istencsapásnak” tekintik az ener­­takarékossági követelményeket a vállalatainknál, a gazdaságoknál. Vi­szont, most, hogy a könnyebben hasz­nosítható tartalékok kimerülőben vannak, az eddiginél több erőfeszí­tésre lesz szükség. Még ahhoz is, hogy az eddigi ütemet tartani tud­juk. Figyelembe kell venni, hogy az energiafelhasználás szerkezetének további módosítása többnyire már nem egyedi elhatározás kérdése. Meghaladja egy-egy gazdálkodó egy­ség erejét. Például a Nagykőrösi Konzervgyárban, a ceglédi Volán­nál, a gödöllői fűtőműnél és az érdi üzletközpontnál megvalósult összefo­gás kedvező tapasztalatai alapján lehet azonban a területi együttmű­ködést erősíteni, bővíteni. És vannak már közös beruházásban megvalósí­tott energiaszolgáltató rendszerek Is — ilyenek újabb kiépítéséhez kéll eszközöket keresni, teremteni. A Pest megyei Pártbizottság és az Ipari Minisztérium kezdeményezé­sére néhány hete megalakult a me­gyei társadalmi energiagazdálkodási bizottság. Ennek feladata sokrétű: segíti májd'az energetikai, a terme­lő és a kommunális ágazatok me­gyei szintű összehangolását. Szeret­nénk, ha ez a bizottság például az energiatakarékossági terveket is fö­lülvizsgálná, véleményezné. Ma már ugyanis elengedhetetlen, hogy a vál­lalatoknál a döntések megalapozásá­hoz előre ismerjék az energiafelhasz­nálási vonzatokat is. Miért? Mert a termékek piaci versenyképességének alapvető feltétele a megfelelő gazda­ságosság, az előállítási költség mér­téke. Indokoltnak tartjuk a kutató­fejlesztési intézetek és a gyártók ed­diginél szorosabb kapcsolatát is. Ezek kialakításában szintén hasznosan közreműködhet a bizottság. A kőolaj-feldolgozás minőségi fej­lesztése — az említett katalitikus krakküzem — jelentősen csökkenti majd a fölhasználható fűtőolajmeny­­nyiséget. Erre szintén föl kell készül­niük az érintett gazdálkodó egysé­geknek. A cél továbbra is több föld­gáz és szén hasznosítása a kőolaj­származékok rovására. Bár a válla­latok és a gazdaságok fejlesztési pénzeszközei beszűkültek, az MNB ezután is kedvező hitelekkel segíti és szorgalmazza az energiaracionali­zálást szolgáló beruházásokat. Kétségtelenül sok a teendőjük a mezőgazdasági üzemeknek. Javíta­niuk kell az erőgépek és a tehergép­kocsik üzemeltetésének szervezett­ségét és erőteljesen meg kell szigo­rítani az ellenőrzéseket. Ezáltal bi­zonyos, hogy csökkenhet az üzem­anyag-fogyasztás. Koncentrált fi­gyelem irányuljon a terményszárí­­tásra; növelni kell a melléktermékek energiaforrásként való hasznosítását; valamint a nedveskukorica-tárolási módszer alkalmazását. Nagyobb fi­gyelemmel sokkalta jobban igénybe vehetők az ipari meleg vizek és a természetes hőforrások — ez tehát ugyancsak feladat. Miután változatlanul fontos társa­dalmi-politikai követelmény a he­lyes energiagazdálkodás, párttag­jainktól is többet várunk, mint ed­dig. Igaz, kommunistáink, különbö­ző szinteken és különböző mérték­ben, már az elért eredményekért is sokat tettek. Még tudatosabban és még többet kell azonban mozgósíta­ni és példát mutatni a helyes szem­lélet kialakulásáért. Mindenütt meg kell értetni a dolgozókkal és a gaz­dasági vezetéssel, hogy az energiata­karékosságra nem csupán a szabá­lyozók, az áremelkedések kényszerí­tik a? egységeket. Ezt diktálja a jó­zan ész is. DODÖ GYÖRGYI

Next

/
Thumbnails
Contents