Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 233. SZÄM 1982. OKTOBER 5., KEDD Zsámbok Megnyitották a falumúzeumot Vasárnap kora délután népviseletbe öltözött asszonyok, lányok siettek Zsámbok főutcáján, hogy a tájház ünnepélyes átadása előtt még egyszer elpróbálják dalaikat, táncaikat. Nem sok szükség volt a gyakorlásra, hiszen a zsám- boki asszonyok és lányok mindennapjaihoz hozzátartozik a népdal és a néptánc. A néphagyományok gazdagságát nem messzi tájakról erőszakolták rá az itt élőkre, hanem örökölték azt őseiktől és őrzik ösztönösen, meg gondos vezetők — Győré Béláné, Széphalmi Pálné — tudatos segítő munkájával, akiknek értő társa és hagyományfája Lapu Istvánná a falumúzeumot alapító parasztasszony. Nehéz lenne számba venni, mennyit fáradozott, dolgozott élete párjával együtt, amíg létrehozta ezt a nem mindennapi emberi teljesítményt. Ősi ruhadarab Dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi-múzeum igazgatója még az ünnepi avatás előtt megsúgta, hogy Lapu Istvánná ezen a napon megkapja a Pest megye Múzeumaiért elnevezéssel alapított kitüntetést. Lapu Istvánná nyugtalan, építő, szervező munkája szinte formálja, alakítja az egész község arculatát. — Olyan falusi asszony ő — mondja az igazgató, aki erejét megsokszorozva dolgozik, mert úgy érzi, valami örökre behozhatatlannal indult útra, s fél, hogy valamiről lemarad, amit már soha nem tud elérni. összeszedte a falusi élet régiségeit, napszámmal fizetett egy-egy értékesebb darabért, s ha kellett a holdvilág fénye mellett futott végig a falun, mert hallotta, valahol van még egy ősi ruhadarab, egy guzsaly, s a lebontásra kerülő ház padlásán bölcsőre akadtak. Lapu Istvánná az elmúlt évtizedekben hasznos életet élt. — Hogy ki hogyan osztja be, használja fel az idejét, azért mindenki saját maga felelős. Ezt kevesen teszik mérlegre — emlékezik csendes szavakkal a múzeumalapító. — De én tudom fiam, mennyi időt po- csékoltattak el velem abból, ami csak kevés ideig van az ember életében. A legjava erőmben lévő időt a legnagyobb nyomorúságban töltöttem el, olyan mélységben, ahonnan csak azért tudtam ki- lábolni, mert lett egy kitűzött célom, amit meg akartam valósítani. Ezért a célért lélekszakadva tört előre Lapuné, Verseny- futásban volt saját sorsával. Az elmulasztott évek üressége hajtotta naponta, nyugtalanítja még ma is. Attól való félelme, hogy valamiről végleg lemarad, ennek rettenete adott neki erőt a fárasztó hétköznapi tájakon percenként fenntartani a konok elszántságot, törekvést, vállalni az örökké többre törő munkát. Ez a rettenet segített neki behozni a sorsával való versenyben ma már annyi mindent, s ennek a mindennek legnagyobb értéke, hogy ma ünnepel Zsámbok, hiszen áll a ház, a falu tájháza. Dr. Cseri László, a nagyközségi közös tanács nevében köszöntötte a megjelenteket, aztán dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke a zsámbokiak közös munkájáról szólt, arról az összefogásról, amely Lapu Istvánná vezetésével kialakult, s végül létrehozta ezt a házat. Anyagi támogatást nyújtott az Országos Műemléki Felügyelőség, a valkói nagyközségi közös tanács, a túrái Galgavidéke Afész,. a vác- szentlászlói Zöldmező Tsz, amelyeknek forintjai segítették az építkezést, de a zsám- boki népi együttes tagjainak, a gödöllői honismereti klub kerékpáros fiataljainak, a szövetkezeti szocialista brigádok dolgozóinak a munkájára is szükség volt. Ez az egész falut megmozgató társadalmi összefogás növeli a táj ház értékét és érezteti a falu közéletére, kulturális tevékenységére valló hatását. Vasutat építők Jó lesz ide elzarándokolni közeli és távoli tájakról. Hallgatni Lapu Istvánná szavait egy eltűnő, mégis halhatatlanná váló világról. Hallgatni a földet kaparok igazságát, a vasutat építők, az otthont teremtők bölcsességét, törvényeit Jogot adott Látni a mesélő szemében rettenetes tudását annak, hogy olyan világban élte élete jelentős részét, amely méltatlan volt hozzá. És jó lesz itt hallgatni Szabó Istvánt, Maká- di Mihályt, az öreg zsámbo- kiaknak azt a nemzedékét, amely szenvedéseivel és munkájával jogot adott itt nekünk hitre és világépítésre, történelemfoglalásra. Jó lesz Zsám- bokon ünnepelni, vendégeskedni, s beszélgetni, emlékezni, jó lesz a zsámboki mindennapok részesévé lenni. Fercsik Mihály A zsámboki Falumúzeum „tisztaszobájának” egy részlete Barcza Zsolt felvétele Hármsii a gyárból A polgári védelem élvonalában A fegyveres erők napja alkalmából a Ganz Árammérő gyárban, a polgári védelemben elért eredményeiért Honvédelmi Érdemérmet kapott 10 évi munkájáért Tóth Mátyás, 15 éves kiváló szolgálatért Rózsa István, míg a 25 éves tevékenységéért Balogh Jenő. Tóth Mátyást arról kérdeztem: Hogyan került kapcsolatba a polgári védelemmel? Akikre számíthatunk — Hirtelen nőtt, beteges gyerek voltam, de rendelkeztem az élni akarás ösztönével. Kamaszkoromban már gyűjtöttem az orvosi könyveket és készültem belőlük „életem megvédésére”. Lassan hatalmába kerített az egészségvédelmi terület. A könyveim száma és ismereteim egyre növekedtek. A régebbi orvosi könyveket, ahogy az újabbak megjelentek, folyamatosan kicseréltem. — Az orvosi gyógyítás területére kirándultam csupán, de a táj szépsége magával ragadott. Apám tüzérként kezdte az első világháborút, de közben rájött, hogy ez nem az ő háborúja. Átkérte magát szanitéc- nek. Ügy gondolta, hogyha az öldöklést nem tudja megállítani, legalább a szenvedéseket enyhíti. Példája is lelkesített. A hatvanas években beosztottként dolgoztam a polgári védelmi egészségügyi alakulatban. Feletteseim hamar rájöttek arra, hogy orvosi amatőr- ködéseimet a polgári védelemben jól tudom hasznosítani. — Hogyan lett oktató? — Először kisebb, majd egyre nagyobb egységek oktatását bízták rám. Itt már pedagógiai képességemre is szükség volt. Fáradozásomat egyre több siker követte. Kezdetben csak gyáron belüli, később városi vetélkedőket nyertünk. A legjobban képzett szakaszok az én kezeim közül kerültek ki. Ez mindig erőt adott a folytatáshoz. 1975-ben megnyertük a megyei versenyt. Erre, némi segédlettel az összes egészség- ügyi szakaszt én készítettem fel. — Mi történt a megyei győzelem után? — Országos hatodik helyezettek lettünk. A régi csapat jórészt átalakult, állománya kicserélődött. Sok, tapasztalt ember azonban ma is aktívan tevékenykedik. Jó érzés velük együtt dolgozni, mert tudom, hogy rájuk mindig lehet számítani. Ilyen csapatot kívánok minden kiképzőnek, azzal a hátsó gondolattal, hogy munkájukra, áldozatos segítőkészségükre sohase legyen szükségRózsa Istvánt, a tmk forgácsolóműhelyének művezetőjét is a kezdetekről kérdeztem. — Gyáron belül kerültem kapcsolatba a polgári védelemmel. Ennek már több mint 15 éve. Kezdetben parancsnoki funkciókat láttam el. Főleg a szervezéssel foglalkoztam, itt vették segítségemet. Nagyon sok társadalmi munkát végeztem ez alatt az idő alatt. Most úgy érzem: nem volt hiába! A megszerzett ismereteket kész vagyok ezután is a gyakorlatban alkalmazni. Sok energia — Számított erre a kitüntetésre? — őszintén meg kell mondanom: nem. Jólesett az elismerés. Az ember az én koromban hajlamos arra, hogy elhiggye: nem teljes értékű harcosként kezelik. Boldog vagyok, hogy ez nem így van. A kitüntetés is azt bizonyítja, számítanak rám. Balogh Jenő a műszerész 1. műhely főművezetője a gyári polgári védelmi alakulat egyik alapító tagjának számít. Hogyan kezdődött? — Szakaszparancsnokként kezdtem. Felderítő egység tagja voltam, pillanatnyilag századparancsnok vagyok. Rendkívül sok energiát fektettem a tanfolyamba, a versenyekre való alapos felkészülésbe. Büszke vagyok megyei, de országos eredményeinkre is. Nemes feladat — Atomkorunkban sokan megkérdőjelezik a polgári védelem létjogosultságát. — Polgári védelemre mindig szükség volt ßs van. Még a modern hadviselés mellett is fenn kell tartani ezeket a szervezeteket. Válságos helyzetben bajba jutott embertársainkon segíteni, mindig szép, nemes feladat. Erre egy jól képzett polgári védelem mindenkor alkalmas lehet. Sződi Sándor MÉMMI Milliárdos létesítmények A meglevő gépesített mező- gazdasági létesítményeink állagának megőrzése, fenntartása, karbantartása fontos gazdasági érdekünk. Nem is milliókra, milliárdokra rúg országosan a létesítmények értéke, így hát érthető a nagyobb figyelem. Ezt mutatja az is, hogy a MÉM Műszaki Intézetben még az idén két alkalommal is megtartják a nagyüzemi mezőgazdasági létesítmények épületgépészeti berendezéseinek karbantartása és energiatakarékos üzemeltetésük témakörben meghirdetett tanfolyamot. Az egyhetes, benntlakásos tanfo- lyomakra már várják a jelentkezéseket. Ami mögöttük van Számok a városról Kétségtelen, hogy mindennapi életünkben nem mindig a számok döntik el a dolgokat. Még. szerencse. Sokkal inkább az emberek, mi magunk. Olykor mégis nehéz szabadulni ezektől a velünk születő és haladó valamiktől, amelyek azonban konkrétan kifejezik a lényeget. Ha számot mond valaki, ritkán kertel, azaz nem A kéf Gregus János Csillagos Iránytű a torsiaknak Az év elején a Magyar Úttörők Országos Szövetsége és a Munkásőrség Országos Parancsnoksága közös pályázatot hirdetett meg. A pályázati felhívás az Iránytű című úttörőlap hasábjain jelent meg. Innen szerezhettek tudomást az őrsök, rajok és úttörőgárdista alegységek arról, hogy Csillagos iránytűt érdemelhet meg az az úttörőközösség, amely szerez magának egy jóbarátot a területükön működő munkásőr alegységek munkásőrei közül. A Csillagos iránytűt végül is 10 úttörőőrs nyerte el és kapta meg Salgótarjánban, az őrsvezetők országos találkozóján. A kitüntetettek között volt a túrái Varjú János úttörőgárda- század munkásőr szakasza is. Segít az apu Azóta három hónap telt el, de ifjú Gregus János úttörő munkásőr rajparancsnok még most is kipirult arccal emlékezik arra a felejthetetlen percre, amikor társai megbízásából átvehette a kitüntetést. Beszélj valamit arról, hogy hogyan hajtották végre a pályázatban megjelölt feladatot — kértem tőle. — Nem kellett messze mennem, ugyanis szakaszunk barátját édesapám személyében találtuk meg. Egyébként ő is Gregus János, ezért kell nekem az ifjú szócskát viselnem. Apu már korábban is segítette az úttörőgárda munkáját, főleg a nagy nyári módszertani táborunk idején. De szombaton délutánonként rendszeres kiképzést is tartott. — Mint munkásőr a legtöbbet velünk, úttörő munkásőrökkel foglalkozott. De sok esetben tartott KRESZ-foglalkozásokat is a közlekedési járőrszakasz tagjainak. Én persze nagyon büszke voltam erre, de sohasem használtam ki azt a lehetőséget, hogy a parancsnokom a papa lett. Ezért úgy érzem, a raj tagjai is nagyon megszerettek mindkettőnket. Harminchét újonc Gregus János — a papa szintén nagyon meghatottam vette tudomásul a magas elismerést. — Hogyan van ideje egy családapának arra, hogy a szabad szombatjait szinte minden alkalommal a gyerekek között töltse? — Én nagyon szeretem a gyerekeket. Amikor először megkérdeztek, hogy legyek tagja az úttörőmunkásőr-szá- zadnak, kissé meglepődtem. Attól féltem, hogy a gyerekek nem szívesen fogadnak be maguk közé. Ez azonban fölösleges aggodalom volt. Nagyon nagy szeretettel fogadtak és utasításaimat valamennyien végrehajtották szinte már az első órában. Természetesen ott maradtam közöttük és ma már nem is tudnám elképzelni nélkülük a szabad szombatjaimat. — Hogyan fogadták a pedagógusok? — Erről is csak jót mondhatok. Egyelőre partnerként kezelnek, az iskola vezetői és az úttörőgárda pedagógus parancsnokai azóta jó barátaimmá váltak. Sokat töprengünk együtt, hogyan lehetne még eredményesebbé tenni a gárdistamunkát, és még több pajtást bevonni az úttörőgárdába. Ügy érzem, törekvésünk nem eredménytelen. Az elmúlt tanév végén harminchét új gárdista tett fogadalmat a távozó hét helyébe lépve. — Hogyan sikerült az idei módszertani tábor? — A táborozásaik sarában az idei már az ötödik volt. Nagyon jól sikerülj az a megoldás, hogy csatlakoztunk a Galga-expedícióhoz. Igv nem direkt továbbképzés folyik a táborban, hanem az expedíció szolgálatellátó alegységeiként dolgoznak gárdistáink. A munkásőrök szervezik a tábori őrséget, az akadályversenyeket, a lövészeteket, sőt az utóbbi két évben az ő közreműködésükkel bonyolítják le a partizánpróba teljesítését. A közlekedési járőrök biztosítják az utat a kerékpártúrák idején, KRESZ-vetélkedőket, kerékpáros-versenyeket szerveznek az egész tábornak. A korábbi években — Milyen tervekkel indultak el az új kiképzési évben? — Szeretnénk több munkásért bevonni az úttörők nevelésébe. Ennek máris vannak biztató jelel. Urr László aszódi munkásőrparancsnok már a korábbi években is velünk táborozott és a módszertani munka egyik legfőbb irányítója lett. De a táborépítésnél és -bontásnál is 5—6 munkásőr siet segítségünkre a gyerekek kérésére. Pályázati rendszer — Szeretnénk, ha a szabad szombatokon az úttörőőrsöket is segítenék munkásőreink és más olyan szülők, akik szívesen foglalkoznak gyermekekkel és tudnak hasznos dologban együtt dolgozni az úttörőkkel. Aztán még az ősszel vendégül szeretnénk látni Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst. Ígéretet kaptunk arra, hogy ez a vágyunk is teljesülni fog. Továbbá szeretnénk az idén névadónk életének további felkutatásával foglalkozni. Végül már kidolgoztuk azt a pályázati rendszert, amely szükséges ahhoz, hogy a jövő évi expedí- ciós — módszertani táborunkban részt vehessenek gárdistáink. Irta és fényképezte: Takács Pál Eligazítás az akadályverseny előtt hamisíthat sokáig, mert hamar kiderül, ha téved. Nézzünk ezek után néhány számot, amely városunk tartozéka, illetve a mögöttük lévő dolgok a lényegesek. A város lakossága jelenleg mintegy 28 ezer ember, nyolcezer lakásban 9 ezer család él. Már ebből is látszik, hogy még mindig van lakásgond. Pedig: 15 év alatt 5 ezer új otthon falait húzták fel, ezek fele családi házban, fele lakótelepi tömbházban van. Gödöllőn mintegy 160 kilométer járda van összesen, ennek nagy része szilárd burkolatú, kilencven kilométeren az elmúlt 10 év alatt épült korszerűbb járda, nagyrészt társadalmi munkával. Az is tény, hogy a lakosság évenkénti társadalmi munkája általában 20 millió forint körül mozog. Jutott belőle iskola építésre is. A mintegy 3 ezer 500 általános iskolás gyerek hozzávetlőeg 100 tanteremben tanul, s érdekes, hogy ezek egyharmada, azaz 33 tanterem — hol pótlásként, hol önáló iskolaként — az elmúlt öt évben épült. A nap programja Október 5-én. Gödöllő, művelődési központ: Biztonságtechnikai bemutató, 10 órakor. A gyermek és környezete című kiállítás. Szolgáltatás: gyermekmegőrzés 16—19 óráig. Bag. művelődési ház: A pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának előadása: Hófehérke és a hét törpe, 10 órakor. Mogyoród, művelődési ház: Hófehérke és a hét törpe, a nécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának vendégjátéka, 14 órakor. Sznda. művelődési ház: Hófehérke és a hét törne, a pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának előadása, 17 órakor. — Mozi Huszár. Kétrészes magyar film. 4 órakor. Az egér cs a macska. Színes, szinkronizált, francia krimi, 8 órakor. ■ SSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap,
