Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
mrcrn VT x/vnitm 1982. OKTÓBER 5., KEDD így élt Arany János Könyvkiállítás Nagyikőrösön hétfőn délután a városi könyvtárban Tóth Tibor, az Arany János Gimnázium igazgatóhelyettese nyitotta meg az így élt Arany János című könyvkiállítást. Az irodalom barátait érdeklő könyvbemutatón a híres gimnáziumi tudományos bibliotéka és a városi könyvtár anyagából kiválogatott, több mint félszáz kötet enged betekintést az Arany Jánosról írt irodalomba. Az első, még kortársi .művektől kezdve a legújabban készült tanulmányokig minden fontosabb, a búvárkodik érdeklődésére számot tartó könyv látható itt. A kiállítás rendezői főként a diákoknak kívántak kedveskedni, akiknek egyébként 13 + 1-es irodalmi totót is készítettek a könyvtárosok. Fények, hangulatok Miháltz Pált sokan a napraforgók testűjeként tartják számon. Van cbl>en valami igazság, hiszen ezekkel a színpompás virágokkal a mester mindent közölni tud velünk. Mégis hamis nyomra kényszerülnénk, ha csak ennyiben látnánk művészetét: a táj megannyi részlete felfedezhető képein. Miháltz festészete mindennapi rezdüléseinket követi nyomon. Göcsörtös fái életigenlő ágaikkal megidézik az idő múlását. Házfalai nem díszletek, sokkal inkább a hozzájuk tartozó emberek ragaszkodását. nyugalmát és békéjét szolgálják. Amikor szemügyre vesszük festészetének képalakító elemeit, először is az épített és az érzett környezet összhangja ragadja meg figyelmünket. Látszólag minden kiegyensúlyozott ebben a piktúrában, ám a mindenkori látvány alatt ko moly és konok feszültségek rejlenek. A tér és az idő változásait nemcsak megfonnyadt napraforgóival, épületromjaival, a felsorakozó figurák sziluettjével szemlélteti. Miháltz színvilága az, amely a tárgyi felismerésen és azonosításon túl messzire mutat. Illanó fények, megragadott hangulatok és megkérdőjelezhetetlen emberismeret — akár Kosztolányi költészetében — jellemzi ezt a művészetet. Nemcsak a régebbi képekben vannak jelen a melegbarnák, sárgák és umb- rák, hanem az ideiekben is. Mert Miháltz Pál szentendrei műtermében most is úgy születnek a képek, mint korábban: az életút tanulságait éppúgy megszívleli, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Csak kiegyensúlyozottabb, derűsebb és bölcsebb lett, miként ösztönei is ezt diktálják. Vasárnap megnyílt és február végéig megtekinthető esztergomi kiállítása — a Keresztény Múzeumban — is ezt példázza, azzal az igénnyel, ahogy egy nvolcvanhárom évesen is ifjan alkotó művész tud a világba előretekinteni. M. Zs. Dunaharasztin, az iskolában Mit ér a szombat, ha szabad? ... A mostani tanév csupán egy különös újdonságot tartogat : 5 napos lesz mindenütt az oktatási hét... Ahol tíznél több gyermek szülei igénylik a szombati tartalmas — a családoknak is mintául szolgáló — iskolai programot, meg kell szervezni a tanulók foglalkoztatását, felügyeletét... Az iskolai napközi, sok tanulót érintő versenyek, vetélkedők időpontjának megállapításánál, figyelembe kell venni a gyermekek elfoglaltságát, ez utóbbiak tehát szinte kivétel nélkül szombaton rendezhetők ... Nagyobb teret kap az iskolák nyitottsága, növekszik kapcsolatrendszerük szerepe ... Életformaváltással jár az ötnapos hét bevezetése. Az iskolák, s minden szombati programot kínáló intézmény szoros együttműködése kívántatik meg, hogy erősítsék a családok nevelő funkcióját, szűkítsék a rést az otthoni és a szervezett nevelés között. • • Az iménti megállapítások azon a váci tanácskozáson hangzottak el, ahol az oktatásügy vezetői vették számba a tanév feladatait. Együtt a család Dunaharaszti, 3. számú általános iskola. A tanulóké a szó, arról beszélnek, hogyan is telnek az idén hétvégéik. Anikó első osztályos, napközibe jár: — A szüleim Pesten dolgoznak, eddig mind a négy szabad szombatot együtt töltöttük otthon. A testvéremmel — ő 11 éves — segítettünk mosni, teregetni, mosogatni. Játszottunk is, kint az udvaron, és én olvastam, tanultam. Vasárnap minden olyan volt, mint szombaton... Gizi szintén elsős: — Mi rokonlátogatóba mentünk a szüleimmel egy szombaton, az unokatestvérem születésnapja volt akkor. Tanultam is, egyszer pedig voltunk pecázni, keszegeket fogtunk, rftiskor meg segítettem otthon. — Kezdjük a péntekkel — mondja a hatodikos Árpád. — Mindig aznap készítem el a leckét, szombaton pedig apu vagy én vásárolunk. Aki otthon marad, a 9 éves húgommal takarít, míg anyu főz. A süteményt apu készíti. Délre rendszerint végzünk a házi munkával, azután elindulunk. Az elmúlt négy hét alatt voltunk a Gellérthegyen, az Ördögárokban, a Ráckevei-Duna partjára is kirándultunk, azután az osztálytársam születésnapjára mentem egyedül. A vasárnapokat otthon töltöttük pihenéssel; apu barkácsolt, anyu főzött, mi a tévét néztük, meg olvastunk. Igaz, volt egy kivétel: elmentünk együtt a BNV-re. Nehezen mozdulnak Tamás nyolcadikos: — Én örülök a szabad szombatnak, mert a hét végén több az időm, mint eddig. Szombat reggelre minden munka összejön, nemrég építkeztünk, most tart a rendezkedés, s a húgommal segíteni szoktunk. Én ebéd után tanulok, mert gimnáziumba szeretnék menni, este a tévét nézem. Apu is tanul, vezetőképző tanfolyamra jár és nyelvvizsgára is készül. A há’tartás eondít közös, az elmúlt négy hétvégen ritkán mozdultunk ki hazulról: az egyik vasárnap kirándultunk, a másikon mi is elmentünk a vásárba. — Nem véletlenül van így. Hét közben reggelente alig találkozom a szüleimmel, esténként is csak egy-két órát töltünk e"vütt. mert hat után érkeznek haza. Amióta szabad a szombat, többet vagyunk egymással ... Edit hetedikes, s a szavai arról tanúskodnak, meglehetősen független: — A szombati tanulás után rendszerint átmegyek a barátnőmhez Máskor a bátyámmal tartok, elkísérem focizni. Vasárnap kilencig alszunk, reggeli után. nézzük a tévét, ameddig tart a műsor, azután társasjátéko- zunk. Ebéd, azután irány a focipálya ... — Szoktam segíteni is, mosogatni, takarítani, bevásárolni. Négy hete nem mentünk sehová. A szüleim inkább otthon maradnak, de én nem szeretek odahaza ücsörögni... Segítő gyerekek Így vélekedik dr. Kovács Gyorgyné, az ötödikesek osztályfőnöke: — Az első néhány családlátogatás, s a szülői értekezlet után már nyilvánvaló, hogy a szabaddá vált szombatot a családok a házi munkának szentelik, de a szülők segítőtársul hívják a gyerekeket. Nem csoda. Az osztályomban akad egy négygyermekes és hat háromgyeremekes família is. Az egyéb programok ideje a vasárnap. Ilyenkor kerítenek sort a rokoni .látogatásokra, kisebb kirándulásokra, sétákra. Nem vagyok meglepődve, hogy ekképpen alakult. Itt, helyben kevés a lehetőség arra, hogy közös szórakozással, pihenéssel, sportolással töltsék a családok az időt. Budapestre egy sokgyermekes család — érthetően — nehezen mozdul. — A szabad szombat mégis jó. Többet pihenhetnek most a gyerekek, a fizikai fejlődésük kiegyensúlyozottabb lehet. — És a szellemi? — Családja válogatja. Arra kértem a szülőket, kísérjék majd el gyerekeiket, amikor egy-egy szabad szombaton közös múzeumi, állatkerti sétára, vagy kirándulásra viszem az osztályt. Még formálódik Török Attiláné, a Dunaharaszti 3. számú Általános Iskola igazgatónője mondja: — ötszáz tizennyolc tanulónk van, a 279 alsó tagozatos közül minden második napközis, a felsősök közül harmincán járnak tanulószobára. A gyerekek némelyike — mert a szülők 90 százaléka ingázó — felügyelet nélkül marad, rájuk bízzák a lakáskulcsot. Erről tanúskodik az adat: hatvanon kértek iskolai étkeztetést a napköziseken kívül. — Az ingázó szülőknek kevesebb idejük jut arra, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak. Korán indulnak munkába, s este 5—6 óra tájban érnek haza. Ezért kellett megszervezni a reggeli iskolai ügyeletet. Hivatalosan 7 órakor nyitjuk a kaput, de a takarítónő beengedi azokat is, akik fél 7 tájban érkeznek. Huszonöt alsó tagozatos szülei jelezték a reggeli ügyelet iránti igényüket, s a gyerekek közül 13-an első osztályosok ... — Az ötnapos iskolai rend még új, nem érezteti minden hatását. Hétköznapokra esnek a szakköri, tanulószobai és úttörőfoglalkozások, a szaktárgyi vetélkedők, a középiskolai előkészítő foglalkozások is. Számítunk arra, hogy a sportversenyek, a nagyobb közös rendezvények, a kulturális programok ideje egyre inkább a szabad szombat lesz. Korábban vasárnaponként vitték kisebb utakra tanítványaikat az osztályfőnökök, ezután majd szombatokra szervezik az osztályprogramokat. Segítőtársunk a művelődési ház. Már felmérték az igényeket, de a szeptemberi műsorkínálatban még nem volt nyoma annak, hogy az iskolákban szabad létt a szombat. Remélhetőleg rövidesen több családi hét végi rendezvényre invitálják majd az itt élőket. Az iskolánk terve, hogy — ha néhány hét múlva elkészül a tornaterem — családi sportvetélkedőkre kerítünk sort. — A szabad szombat lényege az: a család a gyerekekkel legyen. Nálunk a nevelők zöme úgy véli, ebben az iskolának segítenie kell a családokat. Sok szülőt kell megtanítani arra: hogyan használhatják ki legjobban a hét vége két napját — gyermekeik érdekében. V. G. P. Múltunk és jelenünk a művészet otthonában A várpalota kupolája Zluszonöt esztendő nem nagy ■" idő a múzeumok életében. Egy egységes elképzelés megvalósításában azonban annál inkább, mivel nemcsak az elméletben fogalmazódnak meg az elvárások, hanem a gyakorlatban is igazolást nyerhetnek. Ennek lehetünk tanúi a Magyar Nemzeti Galéria huszonöt esztendős eddigi működése során. Negyedszázaddal ezelőtt fogalmazódott meg, hogy legyen a magyar művészetnek egy olyan otthona, amely a kezdetektől napjainkig egy helyen, megfelelő tálalásban és feldolgozásban, tudományos igénnyel bemutatja múltunk emlékeit és jelenkorunk eredményeit. Az 1973-tól új helyére, a Budavári Palotába költözött Magyar Nemzeti Galéria az, amely megfelel ezeknek a követelményeknek és elvárásoknak. Nyári hétvégeken tízezrek — hazaiak és külföldiek — tekintik meg gyűjteményeit, s gyönyörködnek a honi művészet kincseiben. ★ Az egyes gyűjtemények, osztályok évről évre gazdagodnak, miként a Galéria is újabb és újabb meglepetéssel szolgál látogatóinak. A jubileum alkalmából egyedülálló műkincseket tárnak a nagyközönség elé: késő gótikus szárnyas oltárokat. Az évforduló alkalmából erről a jelentős eseményről tájékoztatták a sajtó munkatársait tegnap, s ebből adunk át mi is egy kis ízelítőt, kedvcsinálót azoknak, akik az elkövetkező napokban, de már ma is meg akarják tekinteni ezt az unikumot. Kevesen tudják, hogy a magyar festészet, grafika és szobrászat országos múzeuma két nagy gyűjteményből származik (s ezzel — elődeit tekintve — több mint ötnegyedszáA sajtótájékoztató résztvevői a csíkmenasági Mária-főoltárban gyönyörködnek Felső képünkön a Magyar Nemzeti Galéria épülete látható a Savó- yai-szoborral. zados múltra tekinthet vissza): a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárából és a Fővárosi Képtárból. Törzsanyagát az ezekben a gyűjteményekben őrzött alkotások jelentették, s azóta az állami mecenatúra, valamint az egyéni ajándékozások számos érdekességgel gyarapították a köztulajdont. A műveknek a megfelelő elhelyezést a Budavári Palota jelentette, annak is a B, C, és D épülete. A Galéria állandó kiállításai felölelik a teljes magyarországi művészetet, bepillantást engedve ezzel abba a szellemi pezsgésbe, ami alkalmanként — az egyes korokban — hazáhkat jellemezte. Az érdeklődők koronként, és műfajonként áttekinthetik a magyar művészet fejlődését. Az egykori királyi várban megtalálhatják ma Szinyei Merse Pál Majálisát, Ferenczy Károly Októberét, Mednyánszky László Szerbiában című döbbenetes mementóját, Csontváry Tivadar Önarcképét, Derkovits Gyula Három nemzedékét, Csernus Tibor Üj pesti rakpartját, Kondor Béla nagy angyalos vásznát. Láthatjuk Ferenczy István Pásztorleányká. ját, amit az újjászülető magyar szobrászat jelképes művének tekinthetünk, Izsó Miklós Táncoló parasztját, Med- gyessv Ferenc Táncosnőjét, Mészáros László Parasztfiúját. ■Tv-FIGYELŐ' Kalendárium. Vannak a mi kedves televíziónknak nehezen megérthető műsorpolitikai balfogásai. Míg például a nagy- közönség és a kritika egyértelmű fanyalgással fogadta és fogadja a Telepódium adásait — mert ezek egyrészt erőlte- tetten szellemeskedő, másrészt a fényképezett színház képzetét idéző látványkínálatok —, addig a Kalendárium című népszerű tudományos sorozat jelentkezéseit a nyári hónapokban egyszerűen szüneteltették. Az a magasságos és milliónyi csodát magában rejtő nagy ég tudja, hogy miért. Netán az volt a kellemetlenül hosszú pauza oka, hogy a programgazdák megítélése szerint ebben az enyhültebb időszakban a csillagászat, az orvoslás, a barlangászat stb. stb. iránti érdeklődés is megfogyatkozik? Ha így vélekedett volna valaki, annak csak azt lehet felelni, hogy a Delta minden heti huszonöt perceit nemhogy várják, de okkal, s joggal kikövetelik maguknak a nézők. Nos, a Kalendárium sajnálatosan hosszacskán vakációzott. Vakációzott, de — és ez minden előfizető nagy örömére szolgálhatott —, ezalatt a pihenőidő alatt nem vált meg kedvesen egyszerű formájától, és nem is hígult fel. Jó kimondani, öröm leírni: Juhász Árpádnak, a tudományokhoz bátran és nagy hozzáértéssel közeledő, ideális műsorvezetőnek, ez a vasárnap délutáni traktája úgy tért visz- sza távollétéből, hogy egyetlen riportjáról, kommentárjáról sem kaphatjuk el a tekintetünket. Láttuk — netán az utánzás kedvének felfakadásával fogadtuk? — az aranymosókról forgatott jelentést; jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy 20—25—30 efféle hagyomány- őrző. szokásápoló tábor fogad érdeklődőket hazánkban évente; na és a legkerekebbre akkor mereszthettük a szemünket. amikor dr. Czeizel Endre tudatta: határainkon belül egyszerűen nem érvényes a tej, élet, erő, egészség oly sokat ismételgetett jelszava. Tévedés ne essék, a tej önmagában tényleg élet, erő, egészség, de hiába az. ha lakosságunk egyharmadának a gyomra, bélrendszere nem tudja kellőképpen befogadni. Egy, a televízió segítségével meghirdetett ikergyülekezésnek hála. kiderült, hogy ml, akiknek ősei valahonnan a keleti pusztákról viharzottak ide, olyan vékonybeleket örököltünk, amelyekben nincs meg az az enzim, amely a tejcukrot oldja. Ezért aztán ez a tápértékekben gazdag mirigyváladék sokak szervezetébe nem tud behatolni. (Hadd ne tudassuk, mily módon, s tünetekkel távozik...) Summásan fogalmazva: ez a tudományos fölfedezés már önmagában csillagos ötössel értékelte a Kalendárium októberi visszatértét. Mi, Pest megyeiek pedig nem kis büszkeséggel nézhettük a penci geodéziai obszervatóriumot, amely egyedülálló hazánkban. Amint azt dr. Almár Iván, az intézmény igazgatója elmondta, fő tevékenységükként lézerágyúval követik a mesterséges holdakat. (Ez a penci híradás egyébként abból az alkalomból született, hogy most negyedszázados az űrkutatás.) No, és még egy Pest megyei riport a Kalendáriumból! Nevezetesen az, amely a pilis- csabai szociális otthon tornász- gató lakóit mutatta be, afféle kedvcsinálóként hirdetve, hogy idős korban sem haszontalan egy kis testmozgás. Főképpen a gerinc erőteljesebb foglalkoztatása hasznos, mert annak a csigolyái kopnak a legjobban. Bizony jó lenne — hallhattuk az orvosi magyarázatot —, ha minden mozdulni képes öregünk hajlongana egy keveset. Az meg különösképpen hasznos dolog lenne, ha a televízió külön tornász műsort sugározna az élemedettebb ko rúaknak. könnyedebb gyakorlatok elvégzését ajánlva, megfelelő adásidőben. Hátha egyszer erre is sor kerül... Akácz László Ferenczy Béni Lépő nőjét, Bokros Birman Dezső Rokkant katonáját, Somogyi József Martinászát, Borsos Miklós Szabó Lőrincről készített már- ványbüsztjét. Megannyi grafika, érem és plakett is figyelemmel követhető. Évről évre tanúi lehettünk a gyűjtemények bővülésének. Ami azonban most a jubeliu- mot köszönti, kiemelkedő a Magyar Nemzeti Galéria életében. A palota egykori tróntermében ma megnyitják azt a tárlatot, amely XV. század végi és többségében XVI. század eleji szárnyasoltárokat, táblaképeket és faszobrokat tár elénk. Olyan, magasba szökő, oromzatos szárnyas oltároknak adnak helyet a halványzöldre festett falak, arpelyeknek a java az egykori felvidéki templomok dísze volt. Körültekintő előkészítés, a legjobb restaurátorokat igénybe vevő munka révén vált lehetővé, hogy ezek a sokszor gyújtósnyi darabokból összeállított, méretükben is lenyűgöző alkotások szemünk elé kerültek. A kiállítás kísérőszövegéhek tanúsága szerint a tárlaton a XV. század nyolcvanas éveiben készült négy oltár mellett hat szárnyas oltár látható az 1510-es és 1520-as évekből, míg az 1543- as évszámmal jelzett erdélyi, csikmenasági Mária-főoltár egyben legkésőbbi középkori szárnyasoltárunk. Aki felkeresi a gyűjteményt, bizonyára értékelni tudja a szakemberek hozzáértését. A Magyar Nemzeti Galéria rangjához és hírnevéhez méltóan üli jubileumát. Olyan munkával, amiért mindenkinek köszönet jár, bárki bármit is tett ámulatunk és szimpátiánk elnyerése mellett lelki gazdagodásunkért. Molnár Zsolt Ismerkedés a műkincsekkel Barcza Zsolt felvételei
