Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

VÁ Sietni kel, sürget a piac A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM 1982. OKTOBER 30., SZOMBAT Húszmilliós kártérítés Érdemjegyek az ügyfelektől w Az Állami Biztosító munkája Biztosítás — biztonság! A jelszó ma is változatlan, s a tartalom is. Erről legtöbbet az Állami Biztosító Vác Váro­si-Járási Kirendeltségének igazgatója, Nidermüller Fe- rencné dr. tud. A korábbi évek derekas helytállását igazolják az irodát díszítő elis­merő oklevelek. — ön 1982 januárjától ve­zetője a kirendeltségnek, mit örökölt? — kérdezem az igaz­gatót. — Először is nagyon jó szak­embereket. Jelenleg negyven­hármán dolgozunk itt, Pest megye második legnagyobb kirendeltségében. Egységünk sajnos széttagolt, ami kicsit körülményessé teszi a mun­kánkat. Szobon egy fiókot működtetünk. Akik elégedettek — Milyen sikereket hoz 1982 a biztosítónak? — Azt mondhatom, hogy az eredmény kötelez bennünket. Biztos vagyok abban, hogy a korábbi sikereket fokozni tud­juk, de nekünk nem az szá­mít, hogy milyen címet kap ezért a kollektíva. Mi az ér­demjegyet az {ügyfeleinktől kapjuk, örvendetes, hogy na­gyon minimális a velünk kap­csolatban állóktól érkezett panasz. — Korábban az a vélemény járta, hogy a biztosító két nyelven beszél. Másként, ami­kor üzletet köt, és másként amikor kárrendezésre kerül sor. — Valóban volt ilyen ta­pasztalat, de nyugodtan kije­len thetepi; egyaránt fontos­nak tartjuk a szerződéskötést és az ebből fakadó kötelezett- ségeiriket. Sikerült megtalálni a közös nyelvet. Fő a bizalom — Milyén tervekkel kezdték az évet? — Jelentős célfeladatként áll munkánk középpontjában a lakossági biztosítások szerve zése, melyet már szeptember 30-ra 107,4 százalékra teljesí­tettünk. — Hogyan alakultak a kár- kifizetések? — Az első félévben összesen húszmillió forintot fizettünk ki. Ami a bázisévhez képest közel kétmillió forinttal több. Ügy tűnik, hogy a többlet a területen élők bizalmának kö­vetkezménye. Gyakori eset; akiknek nincs szerződése, csak a kár után jön rá; meg­Vendéglátó a fóti KESZ-kórus A jubileumra hangolnak Jelentős kulturális esemény­re kerül sor a fóti nagytemp­lomban október 30-án, szörny baton este fél nyolckor. Fenn­állásának tizedik évfordulóját ünnepli a helyi Ifjú zeneba­rátok kamarakórusa. A Baróz József vezette KISZ>-kórus hosszú évek óta jelentős szerepet töltött és tölt be nemcsak Fót, de a me­gye kulturális életében is. Az arany koszorúval kitüntetett kamarakórus tartalmasán, a látványosságok mellőzésével készül egy évtizedes fennállá­sának megünneplésére. A ju­bileumi hangversenyen köz­reműködnek: a XV. kerületi Csokonai művelődési ház „Ta­vasz” kórusa, a veresegyházi „Cantémus” vegyes kar és a váci „Musica Humana” ka­marazenekar. A jubileumi hangverseny nemcsak a ka­marakórus fiataljainak, ha­nem a közönségnek is felejt­hetetlen ünnepet ígér. Ketrecben, vasláncon A gazdi elfelejtette őket Fóton, a Győrffy úton a hatvanas évek végén Károlyi Mihályné segítségével megala­kult az Országos Állatvédő Egyesület Telepe, a gazdátlan ebek menhelye, Most a telep­vezető Novák Györgynével te­kintjük meg a területet. — Körülbelül Százhúsz ku­tya, negyven macska van a telepen. A százhúszból negy­ven 6—10 éves korú éli itt az életét. Sokan közülük a hetve­nes évek eleje óta vannak ketrecben. Nagyrészük keve­rék fajta. * — Hogyan kerül ide a ku­tya? — Az utcáról. Van aki, az autójával elhozza idáig és ki­teszi; van, aki behozza és le­adja. — Hogy kerülnek el innen' — A legkapósabb a fajku tya, ebből kevés van. A két három évesekért ezer forintot kérünk. Aki kutyát visz el, at tói egy évig tagdíjat szedünk be. — Miből tartják el az álla tokát? — Az idősek jobban szere tik és áldoznak a kutyákra. A> 6 adományuk, s a tagok fo­rintjai jelentik az anyagi fede­zetet. Sokat segített például Rajk Lászióné is. — Hogyan élnek az állatok? — Naponta egyszer esznek. Egy ketrecbe négy kerül. Ami­kor beköszönt az ősz, a ví- kendtelkekről kikerülnek az elhagyott kutyák. Ilyenkor telepünkön 180 is összejön Nagyon sok. Amelyik nem bírja a bokszot, láncra tesszük pár napig, azután újra Vissza. — Az a baj — folytatta No­vák Györgyné —, hogy az idős kutyák senkinek sem kellenek Képzelje el, nyolc-iíz évig egy ketrecben: számukra ez kín­zás. Mi csak négy-öt éves ko­rig fogadunk be újakat. Amint látja, a ketrecek állapota sem valami jó. A MAFILM felvé teleit zavarja a kutyák ugatá­sa. A talaj elfertőződött, egy új telephely, korszerűbb bokszokkal, már nagyon elkel­ne. Félő, hogy egv újabb tél még nehezebbé teszi a helyze­tet. Aztán itt vannak a macs­kák. Senki sem- viszi őket iem bírják a közösséget, ál 'andóan fertőzöttek. Pedig va 'aha mindegyiknek ' volt gaz­dája. Solymosl László gondolatlan volt, hogy nem kötötte meg. Bizakodóak vagyunk, mert az első hat hónapban kiren­deltségünk díjbevételi és állo­mányfejlesztési tervét egy­aránt túlteljesítette. — A nagyobb feladatoknak hogyan tudnak eleget tenni? — Elsősorban kirendeltsé­günk ügyintézőinek hatéko­nyabb munkájával. Eredmé­nyeink megvalósításában je­lentős segítséget kapunk az üzemekben, intézményekben tevékenykedő megbízottaink- tól is. — Hallani időnként arról, hogy az Állami Biztosító kor­rekt magatartása ellenére egyes ügyfelek megpróbálnak visszaélni az adott helyzetek­kel. Találkoztak már hasonló esettel? — Biztosítási csalás kísér­letével még nem. Amennyiben ez előfordulna, társadalmi tu­lajdon elleni vétség miatt kénytelenek lennénk az illeté­kes szerveknél eljárást kezde­ményezni. — Melyek a legfontosabb feladatok az év hátralevő ré­szében? Gyors, kulturált — Szeretnénk továbbra Is azzal a gondossággal dolgoz­ni, ami eddig is jellemezte a biztosítót, kulturáltan, gyor­san szolgálni az ügyfeleinket. Abban bízva szélesítjük a felvilágosító tevékenységün­ket, hogy ezt a jövőben is él­vezni fogjuk. Surányi János Itthon és külföldön is keresett cikk immár a szobi szörp, a Gyümölcslé]dolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat terméke. Pet- róczi Lászlónc és Imre Júzscfné naponta 40 ezer palack útját egyengeti. Így szedik le a töltőszalagról az elkészült meggyszürpöt, két műszak alatt mintegy 80 ezer üveggel kerül a ládákba. Hancsovszki János felvételei Látnivalók Szobán Átalakult a Börzsöny Múzeum A z októberi múzeumi és műemléki hónapra min­dig újdonságokkal próbál­ják meglepni látogatóikat a múzeumok. Űj kiállítások nyílnak. Isaszegen meg pél­dául új épületbe költözött a múzeum. Nálu .k meg —, hogy házunk táján maradjunk —, a görög templom kiállítóte­remben megnyitott. Nagykun­ság művészetét bemutató vá­logatást említhetnénk. Most azonban nem a fen­tiekre, hanem a szobi ‘Bör­zsöny Múzeum új kiállítási egységére, sőt általában erre az intézményre szeretném fel­hívni az érdeklődők figyel­mét. A múzeumot nem túl régen (1960-ban) alapították, de előtörténete több évtize­des. Az 1930-as években Hor­váth Adolf János nagymarosi polgári iskolai tanár lelkes archeológiái tevékenysége eredményeként jó néhány adattal, tárggyal gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye, ahová az általa felkutatott leleteket vitte, ..hátizsák-múzeumában”. Hátizsákkal járta Szobot és környékét, ebben tárolta fél­tett kincseit — és egyre telítő­dött. Napjaink és a jövő régészei szintén haszonnal forgathatják iskolai füzetekbe (rótt jegy­zeteit, kisebb tanulmányait, amelyek jelenleg özv. Laczus Gézáné múzeumvezető tulaj­donát képezik. íseMeg elkép­zelhető, hogy a későbbiekben fakszimile kiadásban köz­kinccsé válhatnak. Horváth A. János 1945-ben bekövetkezett halála után Laczus Géza kántortanító folytatta hasonló áldozatkész­séggel a település és környé­ke történetének kutatását, és ő vetette föl egy múzeum ala­pításának gondolatát. 1960-ban egy- hosszú folyó­són néhány tárlóval jelent meg a gyűjtemény, majd 1968-ban költözött jelenlegi épületébe. A kapu alatti bejáróban a helytörténeti vonatkozású kő­emlékek kaptak helyet, ma is ott állnak. Laczus Géza még több termet is berendezett, ezek képe azonban az idők folyamán megváltozott. Halá­la után felesége gondozta és fejleszti tovább az intéz­ményt. férje terveit kiteljesít­ve. Oj időszaki kiállítási és előadótermet alakíttatott ki, majd 1980-ban felújították a helyiségeket. Két teremben izgalmas ős- és középkori’ régészeti anyag kapott helyet, egyben a Bör­zsöny lakóinak tárgyi népraj­zában gyönyörködhet a láto­gató. A folyosón szorgos női kezek tetszetős textilmunkáit szemlélhetjük. Az udvarról nyíló egyik helyiségben pa­raszt szobabelsőt ismerhet meg az érdeklődő. A vendégkönyv július 14-i bejegyzése: „Érdemesebb vol­na több propagandát kifejte­ni a múzeum látogatá­sáért!.... Dicséret a szaksze­rű anyagrende.ésért, a helyi­ségek tisztaságáért”. A múzeum és gyűjtemény fejlődése azonban — különö­sen a fenti biztatásokat is számba véve — töretlen, így a kiállítás bővítésére lehetőség nyílt. Az idei nyáron tovább építették a kiállítást, amely­ről még csak kevesen tudnak. Az udvar fedett folyosóvá alakított részén, melynek ki­alakításában tevékenyen köz­reműködtek a település lakói, társadalmi munkában he­lyezték el az új egységet négy csoportosításban. Egy kicsi méhes és a ti­pikus börzsönyi foglalatosság: a fagyűjtés tárgyi emlékeiből tanulhat, elmélkedhet ezekről iskolás ó~ a felnőtt. Szőlészet és sírjelek képezik a további csoportokat. Református és katolikus, kő-, fa- és fémke­resztek, fejfák alkotnak esz­tétikus együttest. A fa sírke­reszteket összeerősítő vassze­gek kisebb kollekciója a mű­vészi kovácsmesterséget idézi. Fényképek és feliratok iga­zítanak el és vezetnek körbe az udvaron. A z őszi túrázások egyik ál­lomásaként bátran me­rem javasolni a szobi Bör­zsöny Múzeum látnivalóit. Ilon Gábor ISSN 013»—2T39 (Váci Hírlap) Jegyzet Nélkülözhetetlen Azt hiszem, nagyon he nyolult szociológiai vizsgc lat kellene ahhoz, hogy por tosan kiderítsük: hánya olvasnak rendszeresen a ve rosban és a járásban? Hár kötet lapjait forgatják i évente, miféle irányú éi deklődés a legáltalánosabb — Tudjuk ezt a könyv ári statisztikákból — mono hatná bárki, dolgoznak raj tűk az esztendő végén ép eleget a könyvtárosok. Csakhogy könyvtár több féle is van, a források bő ségesek. Aki az egyiket Iá fogatja, abban felébred a igény a másik, másféle ki nálata iránt is. A statiszti kai számok így aztán átfe dik egymást. A könyveke pedig nemcsak kölcsönözn lehet a könyvtárakból, ha nem vásárolni is a boltok ból. Ha az Állami Könyv terjesztő Vállalat és a; Afész üzleteiben a forga lom, és a kötetszámok alap ján is végeznénk valami­féle számítást, még mindii nem juthatnánk ponto. adatok birtokába. Számbe kellene venni a munkahe­lyi könyvterjesztők ered­ményeit. ez után meg o vonatokon, autóbuszakor olvasgató ingázókat kelle­ne kérdőre vonni, hog\ ugyan hol szerezték be melyik városban a kezük­ben levő kötetet. A forrái tehát bőséges, és az is kü­lön öröm, hogy ebben a vá­rosban haza ugyan nem vihető, de páratlan értékű műveket, ősnyomtatványo­kat is őriznek sokféle könyvtárainkban. Nehéz lenne figyelemmel kísérni azt is, hogy ki hányszor veszi le otthon a polcról a külsőre is muta­tós lexikonokat, s milyen mértékig tekinti a munká­hoz, tanuláshoz, kíváncsi­sága kielégítéséhez szüksé­ges eszközöknek azokat vagy inkább a szoba díszí­tésére is alkalmas dicse­kedni valóknak. Szakem­ber kell tehát ahhoz, hogy a jelenlegi könyvbőség va­lóban szellemi gyarapodá­sunkat l'szolgálja. Az embe­rekben fokról fokra alakul ki az olvasás igénye, s a bőség zavarát elkerülendő, a módszere is. Ez utóbbira való tekin­tettel hagytam a sor végé­re az üzemi könyvtárakat, melyekről sokszor még szakmai körökben is hajla­mosak úgy beszélni, mint a mai modern könyvtárak működése mellett szükség­telenekről. Feltehetőleg ha­sonló a véleményük az olyan munkahelyi vezetők­nek is, akik a kulturált he­lyiségek és felszerelések he­lyett elnézik, hogy egyetlen szekrénybe zsúfolják a szel­lemi alkotásokat, valame­lyik félreeső terem sarká­ban. Szerencsére ez a né­zet és gyakorlat egyre ke­vésbé tartja már magát. Nem is tarthatja, mert a munkáskönyvtárak nem­csak a hagyományok foly­tatói, hanem a könyvolva­sás alapfokú felnőtt intéz­ményei, ahol közvetlenül, bár nagy tapintattal pallé- rozhatók az igények. Aki id.e beiratkozik, azt egy idő után a magasabb rendű szolgáltatásokat nyúitó könyvtárakban is ott lät- ha1 juk. Ha ez így van. különösen nagy tisztelettel kell nondol- nunk a hivatásszerető üze­mi szakszervezeti könyvtá­rosokra, akik közül alig akad egy-két főállású, a többségük a gazdasági munkája mellett hivatásér­zetből segítő, s ha számuk­ra e szakma tudományából valaki egy keveset is haj­landó átadni, azt köszönet­tel fogadják. Ez történt nemrégiben azon a kéthetes továbbkép­ző tanfolyamon is, melyet a Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsa Körzeti Könyvtára szervezett a vá­ros és a környék üzemi könyvtárosainak, a szakma let7job(> előadói közreműkö­désével. Az eredmény bizo­nyára látható lesz az üze­mi könyvtárak forgalmá­ban. Már ahonnét elenged­ték a könyvtárost a tanfo­lyamra Mert néhány nagy­üzemből sajnos, hiányoz­tak. Kovács X, István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents