Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-28 / 253. szám
1982 OKTÓBER 28., CStlTÖRTÓK ’xMSan Kesses ívken Mint már közöltük, kedden megindulhatott a forgalom a Flórián téri felüljárórendszer egyik ívén — a budapestiek, illetve a [Szentendre felől utazók nagy örömére. A teljes beruházás 1984 végétől könnyíti meg az Óbuda és az Árpád-híd közti forgalmat. Koszorúzás, tudományos ülés Erdey-Grúz Tibor emlékére Erdey-Grúz Tibor síremlékénél szerdán koszorúzási ünnepséget tartottak a Farkasréti temetőben. Most lenne 80 éves. Tudományos pályafutását 1924-ben a tudományegyetem kémiai intézetében kezdte. A fizikai kémiában, ezen belül az elektrokémiában fejtett ki maradandó tudományos kutatói tevékenységet, emellett a természettudományok filozófiai problémáival is foglalkozott. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Éveken át az Akadémia főtitkára volt, 1952—56 között a felsőoktatási, illetve az oiktatási minisztérium élén állt. 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották; 1976-ban halt meg. Születésnapján síremlékét az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Knopp András osztályvezető-helyettes és Radies Katalin, a Művelődési Minisztérium nevében Köpe- czi Béla miniszter és Hanga Mária miniszterhelyettes, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Szentágothai János elnök és Beck Mihály akadémikus koszorúzta meg. ★ Erdey-Grúz Tibor születésének 80. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia kémiai tudományok osztálya szervezésében szerdán tudományos emlékülést tartott az Akadémia Roosevelt téri épületében. Elsőként Beck Mihály osztályelnök tartott előadást Erdey-Grúz Tibor, a tudós, a tudománypolitikus és a tudománynépszerűsítő címmel. Az előadó utalt arra, hogy Erdey-Grúz Tibor már fiatal tudós korában egy életre elkötelezte magát az elektrokémiai kutatásokkal. Részt vett a budapesti egyetem új fizikai-kémiai és radiológiai tanszékének megszervezésében, majd irányításában. Céltudatos tudományos és tudománytervezői tevékenysége hozzájárult az egyetemen folyó munkatársak eredményeinek gyarapításához, a kémiai tudományok hazai fejlődéséhez. A felszabadulást követően részt vett a Tudományos Akadémia újjászervezésében is, majd élete során mindvégig felelős tisztségekben szolgálta a magyar tudomány ügyét. A tudományos emlékülésen további előadások hangzottak el az elektrokémia területéről, Erdey-Grúz Tibor munkásságáról. (irányelvek bérlőközösségek létrehozására Közvetlen érdekeltség alapján A lakásügyi jogszabályok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a bérlők — írásbeli megállapodás alapján — a lakbér elengedésének vagy mérséklésének ellenében a bérbeadót terhelő kötelezettségeket részben vagy egészében magukra vállalják. Számos központi fűtéses épületben már több éve eredményesen működnek azok a lakó- közösségek, amelyek a házke- zelőség helyett gondoskodnak a központi fűtésű kazánok üzemeltetéséről, a fűtő foglalkoztatásáról. a tüzelőanyag beszerzéséről és egyéb hasonlókról. Ügy látják, hogy közvetlen érdekeltség alapján, az ingatlankezelő szervezet közvetítése nélkül rugalmasabban, gyorsabban intézhetik ezeket az ügyeket. Fontos társadalmi érdek, hogy tovább) segítséget, lehetőséget kapjanak a bérlakások lakói ahhoz, hogy átvállalják és maguk szervezzék meg a lakóház karbantartásának és üzemeltetésének egyéb feladatait is, s ehhez rendelkezzenek a lakbér arányos részével. Erősítsék a társadalmi ellenőrzést is a lakóház-kezelésben és -fenntartásban. E munkák szervezett lebonyolításának egyik formája lehet a bérlő- közösség. Létrehozásának és működésének lehetséges módjairól és követelményeiről együttes irányelvet dolgozott ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium. Ez az útmutatás most jelent meg az Építésügyi Értesítő 28. számában. Önkéntes elhatározás Alapvető cél, hogy a bérlő- közösségek közreműködésével fejlesszék a lakóház-kezelést és -fenntartást, gyorsabban és gondosabban végezzék a javítási munkákat, s fokozott ellenőrzéssel ösztönözzenek a jobb minőségű és takarékosabb munkára, az indokolatlan többletköltség és pazarlás megszüntetésére. Célszerű, hogy a bérlőközösségek több fokozatban — lehetőségeik és a feltételek gazdagodásával arányban — kössenek megállapodást a házkezelőséggel a különböző bérbeadói feladatok átvállalásáról. A kellő tapasztalatok összegyűjtése érdekében indokolt az is, hogy a lakbérek rendezésével összhangban a jövő év közepétől — egyelőre kísérletként — alaki tsanak bérlőközösségeket, s a tapasztalatok alapján dolgozzák ki a kölcsönösén előnyös és legmegfelelőbb megoldások helyi szabályait, rendjét. Jó az, ha valamennyi lakó belép a bérlőközösségbe, de megalakíthatja azt a bérlők egy része is, s nincs szükség valamennyi lakó hozzájárulására. A bérlőközösség tagjai tulajdonképpen társasági szerződést kötnek, s aki ebben nem vesz részt, arra nem vonatkoznak a bérlőközösség intézkedései. A bérlőközösségnek többféle formája és feladatköre lehet, amelyet maguk a szerződő felek választanak és határoznak meg. A bérlőközösség első fokozata a különböző ellenőrzési feladatok ellátása, amely kiterjedhet arra, hogy a bérbeadó a jogszabályi előírásoknak megfelelően gondoskodik-e az épület karbantartásáról, a központi berendezések üzemképességéről, a takarításról, a ház megvilágításáról stb. A tapasztalatokról, hiányosságokról tájékoztatják a ház- kezelőséget vagy az ingatlan- kezelő szervezetet, a szükséges intézkedések elmaradása esetén pedig a tanácsot. Célszerű, ha... Második alapformája szerint a bérlőközösség meghatározott üzemeltetési feladatokat lát el, mint az épület és a közös helyiségek takarítása, járda- tisztítás, szemétösszegyűjtés, felvonókezelés, kertgondozás, központifűtés- és melegvízszolgáltatás, kapunyitás, világítás be- és kikapcsolása stb. Ilyen bérlőközösség létrehozása akkor célszerű, ha tagjainak képzettsége, foglalkozása e munkák elvégzésére kellő lehetőséget ad, bár mód nyílik arra, hogy a bérlőközösségekbe nem tartozó személyekkel vagy más szervezettel is megállapodjon bizonyos munkák elvégzésében. A harmadik alapforma a karbantartási feladatokat ellátó bérlőközösség, amely egyebek között vállalja, hogy gondoskodik a külső közös helyiségeket határoló falak javításáról, festéséről, az ablakok, ajtók mázolásáról, a kaputelefon, a házvilágítási hálózat, a víz-, a csatorna- és gázvezetékek, a központifűtés- és melegvíz-szolgáltató berendezések stb. karbantartásáról és javításáról. A bérlőközösség a négyféle alapformából és feladatkörből a számára legkedvezőbbet választhatja ki, s a változatokat a helyi körülményeknek megfelelően kombináltan is alkalmazhatja. A bérlőközösség tagjai az egymás közötti jogviszonyt társasági szerződésben szabályozzák, amely lehet polgári jogi társaság vagy gazdasági munkaközösség is, Az, önálló gazdálkodás anyagi és egyéb feltételeiről, az elszámolás módjáról pedig az ingatlankezelő szervezettel kötnek megállapodást, amelyben részletesen rögzítik mindkét fél jogait és kötelezettségeit. Arányosan Különösen fontos, hogy egyértelműen határozzák meg az átvállalt kezelői és karbantartói feladatokkal arányos lakbérelengedés vagy egyéb anyagi eszköz mértékét. Ezért célszerű, hogy az általában felmerülő költségtényezőket vállalati normagyűjteménybe foglalják. A hatékonyság kulcsa (1.) iégi kölcsönpénz sem ajándék Fejleszteni, bővíteni, korszerűsíteni, versenyképesebbé válni, azaz — beruházni. A vállalati gondolkodásmód sémája így írható le még napjainkban is, bár sok minden történt, hogy ez a séma a tényleges társadalmi érdekekhez jobban igazodjék. Hatalmas pénzeket költenek ugyanis a megye gazdaságának különböző területein beruházásokra, a szocialista szektor ilyesfajta kiadásainak teljes összege tavaly 12,1 milliárd forintra rúgott. A befektetései súlyára fényt vet, ha leírjuk: az 1975 és 1891 cozöiti esztendőkben mindig tízmilliárd tori nt ölött vi It a beruházásokra kiadott nénz. Elvi követelmény Baj-e, hogy évről évre ilyen tetemesek a fejlesztési ráfordítások? Ez természetes kísérője a gazdasági tevékenységnek, egyben előfeltétele a társadalompolitikai, életszínvonal-politikai célok elérésének. A gond ott van, hogy gyakran nem áll arányban a ráfordítással a hozam, azaz olyasmire is költöttek, költenek, ami kamatként alig valamit, vagy semmit sem fizet. Az új kórház, az új iskola csak közvetve lehet — de. lehet! — gazdaságos. ' A termelőtevékenységben azonban alapvető, hogy a beruházási eszközöket ott kell összpontosítani, ahol a befektetés a legtöbb hasznot — nem okvetlen pénzbeli hasznot! — hozza. Ez az elvi követelmény nem érvényesült megfelelő mértékben sem a megyében folyó, sem az országos beruházási tevékenységben. Az ismert gondok — a határidők és a költségek túllépése, a befejezetlen állomány tartós növekedése, a megtérülési idő háttérbe szorulása stb. — végül is a központi szabályozás módosítását, tették szükségessé, ám ezek a változtatások immár jó ideje tartanak, hol föloldva a merev megkötöttségeket — mint amilyen a nyereség kötelező kettéosztásának előírása volt —, hol új korlátokat — beruházási járulékot, építési illetéket követelve például — teremtve. Tagadhatatlanul fokozódott a vállalatok, a szövetkezetek önállósága. Amíg 1975-ben a megyében a beruházási kiadások 54 százaléka fölött döntöttek a vállalati és a szövetkezeti vezetők, addig 1981-ben ez az arány 62 százalékra emelkedett, kerekítve a kétszerese annak, mint amilyen arányban az évtized elején | 1970-ben, 1971-ben határozhat- | tak. A termelőhelyek dolgát azonban gyakran és ismétlődően megzavarta, hogy a szabályozási feltételek — korántsem a központi irányítás szeszélyességéből, hanem kényszerűen, ám ez a már folyamatban levő fejlesztések finanszírozása szemszögébői mindegy — váratlanul és némelykor visszamenőleges hatállyal változtak. A fejlesztésre fordított nyereség adómentessége, majd adóztatása, az értékcsökkenési leírás teljes összegének visszahagyása fejlesztési célokra — ami a megye élelmiszeriparában, építőanyag-iparában egyenlő volt a fuldoklónak dobott mentőkö téllel —, majd különböző hányadának elvonása, zárolása elbizonytalanította az amúgy sem valami határozott vállalati, szövetkezeti vezetést. Közhely a közgazdaságtudományban, hogy a hatékonyság kulcsa a ráfordítás, ám ennek a közhelynek döntő a jelentősége napjainkban. Érthető és indokolt volt tehát az állami támogatás szűkítése, megszigorítása, az ingyenesség fölszámolása, a hitelek szerepének növelése. Kimondatott: a hitelt akkor is vissza kell fizetni, ha a fejlesztésnél a várt — de sokszor csak remiit — eredményt nem érik ei. Ami bevallottan azt szolgálta, hogy jobban, körültekintőbben mérlegeljenek a beruházók, nemcsak a fejlesztési célokat és utakat, hanem azt is, mikor és mennyit eredményeznek haszonként, vállalati és társadalmi jövedelemként a befektetések. Azt, hogy itt valóban szándékos, évenként kimondott terelésről van szó, bizonyítja, ma már a nagyberuházások költségeit is vissza kell fizetni, például a megyében a hatodik ötéves tervben megvalósuló legjelentősebb fejlesztés — a 6,1 milliárd forint értékű fluid katalitikus krakk üzeme oport a Dunai Kőolajipari Vállalatnál — nem más, mint vállalati feladat, hitelből végrehajtva. r Áldásos hatás Szigorodtak a gazdaságossági mércék olyan értelemben is, miként alakul a megtérülési idő, illetve, hogy a tervezettnél nagvobb költségek a beruházó saját pénzügyi alapját terhelik, s nem mint korábban, az államháztartást. Fokozódott tehát az érdekeltség a költségek betartásában, a kivitelezési határidők sértetlenségében, aminek áldásos hatását igazolja, hogy amíg tíz éve a megyében minden három beruházásból kettő késve és a költségeket túllépve készült el, napjainkra ez az arány három az egyhez mérséklődött. Hiba lenne azonban úgy vélni, hogy az említett — és a hozzájuk kapcsolódó, valamint a januártól érvényes — rendelkezések, intézkedések majd rendet tesznek mindenütt és mindenben, s úgy fog menni a beruházási munka, mint a karikacsapás. A megye ipirának állóeszköz-állománya hat év alatt 42 százalékkal bővült, ezzel azonban koránt sincsenek zsinórban a gazdaságossági eredmények, bár javultak a korábbi időszakhoz mérten, de nem olyan iramban, amilyen ritmusban a befektetések összege emelkedett. Mosolyogtak Fényt vet a tartalékokra a konvertálható árualapot bővítő exportfejlesztési hitelből — pályázati alapon nyerhető el — megvalósuló beruházások sorsa. Bebizonyosodott, hogy a megyében vállalatok, mezőgazdasági szövetkezetek népes csoportja képes rövid idő alatt jelentős fejlesztéseket megvalósítani, mégpedig olyanokat, ahol a hozamok az átlagosnál magasabbak, illetve a megtérüléshez szokatlanul rövid idő kell. Egy példát erre az utóbbira; a Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat egy 122 millió forintos beruházást — új gyümölcslé-előállító és -besűrítő üzemet — tizennégy hónapra tervezett, s a szobiak tartották a feszes tempót, bár elhatározásuk realitásán sokan mosolyogtak. Megfogalmazható persze a kérdés, miért nem tették meg az ilyen és hasonló lépéseket korábban, export- fejlesztési hitel nélkül is a termelőhelyek? Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt rá pénzük! Amiből bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy a fejlesztési források nem okvetlen ott képződnek, képződtek, ahol azok felhasználása a legnagyobb eredménnyel járt volna, járna, továbbá, hogy az állami támogatások sem mindenkor azt segítették a napvilágra, ami a ráfordítás nézőpontjából kifizetődőnek látszott. Mészáros Ottó Következik: Neriibánomból lesz majd a bánom Valóban országos gond Szerdán az országgyűlés jogi, igazgatá- S si és igazságügyi, valamint szociális és S egészségügyi bizottsága együttes ülést tar- ^ tott a Parlamentben. A képviselők — meg- ^ hivott szakértők bevonásával — megíár- 8 gyalták az alkoholizmus elleni küzdelem 8 helyzetét, a további teendőit. A témának S előbb az egészségügyi vetületéről szólt s Medve László egészségügyi minisztériumi ^ államtitkár, majd Bories Gyula igazság- ^ ügyi minisztériumi államtitkár a rövide- 8 sen várható új jogi szabályozás főbb vo- S natkozásait ismertette. S Szükség van — mondta az igazságügyi S államtitkár — olyan új szabályozásra, s amely mind a polgári, mind a büntető el- ^ járásban elrendelt intézeti gyógykczelés- S re vonatkozik. Ezeknek a célkitűzéseknek 8 tesz eleget a készülő, az alkoholisták kö- S telező intézeti gyógykezeléséről szóló tör- § vényerejü rendelet, amelynek tervezetét S a Minisztertanács már megtárgyalta és el- X fogadta, s most a képviselők is vélemé- ^ nyezték. S A vitában dr. Vámos Marietta (Pest m. 8 5. vk.) a felnőttek múlhatatlan felelősségét 8 hangsúlyozta a jövő generációk egészsé- S ges felnevelkedéséért, mondván, akik a S környezetükben nem látják nap mint nap X a pohár emelgetését, azok inaguk sem fog- v nak utánanyúlni. 6 A közvélemény előtt ma már egyáltalán nem kétséges, hogy az oly sokat ostorozott túlzott mértékű alkoholfogyasztás valójában országos gonddá ■ nőtt. Túl azon, hogy családokat zilál szét, jobb sorsra érdemes életeket tesz tönkre visszavonhatatlanul, tehát nagy kárt tesz a társadalomban, egészségügyi és népgazdasági következményei is megkívánják, hogy az ellene folytatott küzdelem is társadalmi méreteket öltsön. Azok a kísérletek, amelyekről jelenleg országszerte — vagy szűkebb hazánkban, Pest megyében is — hallunk, ez utóbbi irányába hatnak, ám úgy tűnik, nem eléggé. Több alkoholellenes klub is működik a megyében. Tagjai főként azok közül kerülnek ki, akik már túl vannak __ si kerrel — az elvonó kezelésen. Legutóbb arról hallottam, hogy Gödöllőn is készülnek ilyen klubot nyitni, akadt pszichológus is, aki szívesen vezetné a foglalkozásokat, beszélgetéseket, a művelődési központ pedig helyiséget ajánlott föl. Hasznos kezdeményezés. Ám még hasznosabb mindaz, amiről ugyancsak Gödöllőn hallottam; a városi tanács, a rendőrkapitányság, a társadalmi szervezetek akciója. Miért mondom, hogy hasznosabb? Mert eszközeivel a megelőzést szolgálja. Számtalanszor megfordult már ugye a fejünkben, amikor elmentünk egy- egy presszó, vendéglő előtt — vagy ne adj isten betértünk —, vajon miből él az a rengeteg ember, akinek van ideje napközben ilyen helyeken huzamosabb ideig tartózkodni — és bőségesen fogyasztani. Erre a kérdésre keresnek mostanában választ Gödöllőn a rendőrök is. Szolgálatuk közben benéznek az említett helyiségekbe, s megérdeklődik az illuminált vendégektől, milyen alkalomból szórakoznak ily önfeledten, nem hiányoznak-e közben a város valamelyik üzeméből, hivatalából? Ha ez utóbbi derül ki, a rendőrkapitányság értesíti az illető emberek munkahelyét, az akció a továbbiakban ott folytatódik, természetesen nemegyszer a felelősségre vonás legsúlyosabb következményével; megköszönik az illetőnek a további közreműködést. Álljunk meg egy pillanatra, mert érdemes. A következő kérdés az lehetne: a vendéglősöknek nem tűnik föl ugyanaz, ami a cjvil járókelőknek, meg a rendőröknek, hogy tudniillik miből él az a rengeteg ember (stb.), a kellemesen trécselő, vagy már gajdoló ivócimboráknak nem kellene-e inkább ugyanabban az időben valahol dolgozni? Minden teketória nélkül kiszolgálják őket, így szaporodnak a forintok a kasz- szában. Mármint a vendéglők kasszájában. Ez ugyan egyfelől hasznos a népgazdaságnak, nem kívánjuk tagadni. Haszon, de milyen áron? Gödöllőn a városi tanács igyekszik szép szóval rábírni a vendéglátóipart, az áfész-eket, hogy a nagyobb forgalmat ne a borból, pálinkából igyekezzenek kihozni, ne a szeszes italok jelentsék a vonzerőt, hanem a kulturált szórakozás, a jó vacsora, jó ebéd lehetősége — egyre inkább egész családok számára. A szép szó a legtöbbször nem talál süket fülekre, eredményesnek nevezhető a közös törekvés arra, hogy egyeztessék a vendéglátó anyagi érdekeit a társadalom igényeivel. Ahol ellenállásba ütköznek, ott hathatósabb eszközökhöz nyúl a tanács, éppen a társadalomra tekintettel. Hallom, hogy azon a bizonyos — évente egyszer megjelölt — már hagyományossá vált országos alkoholellenes napon Gödöllő városában hat esztendő alatt egyetlenegyszer sikerült elérni: ne adjanak el sehol szeszes italt. Ám szép siker, hogy a Magyar Vöröskereszt centenáriumát megünneplendő, az egybe gyűltek traubival koccintottak. Hogy majd amikor ez általánossá válik? Ahhoz még sokat kell nőnünk. De hiszem, hogy megérjük. Bálint Ibolya
