Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1982. OKTOBER 27., SZERDA Több ezer éves mesterség Végleg nyugdíjba vonult a káré A kíváncsiság gyakran visszavezeti az embert egyko­ri kapcsolatai színhelyére, még ha évtizedek emlékei vonzzák is. Többek között így vagyok az őrbottyáni tég­lagyárral, a „régivel”, melynek magas kéménye emlé­keztet a vonat ablakából, hogy valaha volt némi kap­csolatunk egymással. Akkor még nem az volt a gyár hivatalos neve, hogy Épületkerámiai Vállalat 1. sz. gyá­ra, Örbottyán, hanem csak így emlegettük: az őrszent- miklósi téglagyár. Legtöbbször egy motorkerékpár ol­dalkocsijában érkeztem a szakszervezeti gyűlésekre, s más hasonló eseményekre. Télen szembenézve a hideg széllel majdnem mindig könnycseppek potyogtak .végig az arcomon. Az egyre terebélyesedő nagy­község persze azóta úgy átala­kult, hogy az állomáson meg kellett kérdeznem, melyik út is vezet a gyárhoz. Szíves ka­lauzként egy pályamunkás vett pártfogásba, aki valameddig arrafelé tartott, s beszélt Józsi bácsiról, aki nagyon rendes ember. — Mit is mondok? Bá­csi — jegyezte meg. Hiszen pár évvel idősebb vagyok nála, de errefelé mindenki így hív­ja Szoboszlai Józsefet, a gyár mindenes vezetőjét, akit haj­nalban, délben és este is ott lehet találni az üzemben. Aki pedig nem talál rá, azt az utcabeliek éppúgy elkísé­rik, mint engem a lakásáig, s már jön is vissza, hiába járt le a műszak. Mert az bizony lejárt, mire én odaértem, s két hét alatt ez volt a második eset, mert nem jegyeztem meg, hogy reggel 6 órától fél háromig dol­goznak az emberek, mivel egy műszakban is teljesíteni tud­ják a tervüket. Ez a beosztás pedig arra jó, hogy a maradék nappali idő­ben más foglalatosság után is nézhessenek. Téli szünet is lesz, karbantartás, mert a téglagyár­tás idénymunka, bár az itt dol­gozó 65 embert ez alatt az idő alatt sem kell szabadságra küldeni, lesz mit csinálniuk. Lesz mit csinálni Homokos kocsiúton, sárga és vörös szőlőlevelektől tarkálló kertek mentén jöttem ide, s épp a homok miatt kérdezem: hogy megtérül-e az 50—60 ezer köbméter föld mozgatása, amit a bánya területén most végez­nek a karcagi talajjavító vál­lalat gépei. A gyárvezető vála­sza egyben rá is ébreszt: ille­ne emlékeznem arra, amit mond, hogy a felszín, a med­dőréteg alatt értékes agyag szolgáltatja az alapanyagot. Ezért válhatott itt a század- forduló óta hagyományos mes­terséggé a téglaégetés, egészen attól kezdve, hogy a szakmai dinasztiák alapítói még a Vi- czián-féle téglagyárnak ismer­ték meg ezt az üzemet. Amit az udvaron látunk, no és szer­te a faluban, mint beépített, vagy készletként tárolt anya­got, arra ma is esküsznek a kőművesek. Legjobb a kismé­retű 12 centi széles. 25 cm vas­tag kisméretű tégla, s lakó­háznak ennél csak a dupla magasságú lyukacsos ikersejt. .Ez utóbbiból készül itt a leg­több, bár mindent kisméretű egységbe számolnak át, s ez a szám évente 9—10 millió da­rab. — Hatvanötén, egy műszak­ban? — csodálkoznék, ha nem tudnám meg pár pillanaton be­lül, mit változott itt a világ, a technológia a hatvanas évek óta. Kedvezményes áron A szállítás gépesítésével kez­dődött, vagy húsz éve műkö­dik a vedersoros kotrógép, vagy 14 évvel ezelőtt a kemen­cében lett kevésbé meleg a ki­hordáskor, aztán idén tavasz- szal végleg nyugdíjba vonult a káré, a kihordó egykerekű tar­goncája, hogy motoros, villás targoncák váltsák fel, végleg kiküszöbölve a nehéz fizikai munkát. A rakodást is modern gép segíti, s a technikának van nagy szerepe abban, hogy nem nagyon ismerik itt a munka­erőgondokat. Sőt, még a 2—3 bejáró dolgozó is a szomszéd falvakból jön, s divat lett visz- szatérni Budapestről haza, foly­tatni modernebb viszonyok kö­zött az ősi mesterséget. No persze a pénz is szerepet ját­szik, mert nem ritka a 7—9 ezer forintos kereset, túlóra nélkül az 5—6 ezer, az évi át­lag alakulása pedig 51—52 ezer körül várható. Sikerült annyi jó targoncást kiképezni, hogy még tartalék is van belőlük, s lesz aki az idei 10—12 nyugdíjas helyébe lépjen. Mindezt nemcsak Szo­boszlai Józseftől tudom, mert lehet az utcán álldogálókkal is beszélgetni, meg a várakozók­kal, akik munka után veszik át a kedvezményes áron szál­lított burgonyát, amit szintén a gyárvezetővel lehet elintéz­ni. Meglehetősen familiáris vi­szonyok között hozzák létre évente a 17—18 millió forint termelési értéket, a közel 8 mil­lió forint nyereséget, s azt is, ami az erkölcsieket jellemzi: Nyolc család Az idén hat szocialista bri­gádot tüntettek ■ itt ki, két arany-, három ezüst- és egy bronzkoszorú volt munkájuk elismerése. Társadalmi munká­ban gyártottak sok-sok ezer Ez év tavaszáig így hordták ki a téglát a kemencéből Hancsovszki János felvételei téglát az általános iskola épí­tésekor a gyáriak segítettek a tűzoltószertár építésében, s még sok mindennel bizonyítot­ták, hogy készek megtenni, amit tudnak lakóhelyükért. Az őrbottyáni téglát nem kell messze vinni. Kapós a kör­nyékbeli TÜZÉP-eken, s on­nan viszik a magánépítők. — Van-e jövője a téglagyár­tásnak? — Bizonyosan — válaszolja Szoboszlai József. Hisz ez több ezer éves mesterség. A kolóniát hozom szóba. Egy szoba, konyhás lakások. Közös fürdő és mellékhelyiségek. — Még nyolc család lakja. Általában 5 évig, aztán építe­nek. Megnézhetné, milyen há­zakat. őrbottyáni téglából. A kedvezményes telkekhez meg a tanács segítette hozzá őket. Kovács T. István A kárét azóta felváltotta a villástargonca. Hatmillió forintos nyereség Növekszik a forgalom A 2-es számú főútvonal kö­zelében, Vác északi határá­ban — az egykori C-lakótele- pen — találjuk a Pest megyei Pincegazdaság váci kirendelt­ségét. Korábban arról írtunk, hogy a Köztársaság úti — két utcára néző — hatalmas pincék hordóiba hogyan gyűj­tik az új bort. Rövid időre Ez a tevékenység megszűnt, s a váci kirendeltség munká­ja ma már a borok palacko­zására s a Pest megyei gyárt­mányú Márka üdítő ital for­galmazására szorítkozik. Tekintélyes a mennyiség: évenként 25—30 ezer hektoli­tert töltenek üvegekbe a kü­lönböző borfajtákból. Örven­detes, hogy az üdítő ital for­galma is növekedett, a tavalyi 10 ezer hektoliterrel szemben az idén elérik a 13 ezer hek­tolitert. Iglódi Balázs kirendeltség­vezető elmondta, hogy elosztá­si területük változatlan: a váci és a gödöllői járás, vala­mint Vác, Dunakeszi és Gö­döllő városok élelmiszerüzle­teibe, vendéglátóipari egysé­geibe kell eljuttatniok a sze­szes és a szeszmentes italokat. A Dunakanyar területe válto­zatlanul a figyelem közép­pontjában áll. A szokatlanul meleg nyár is segített a terv­teljesítésben, viszont a foko­zódó igények fokozott munká­ra serkentik a kirendeltség kollektíváját. A 22 tagú Zrínyi Miklós bri­gád tavalyi jó munkájáért bronzfokozat minősítést ka­pott s az idei kánikulában is derekasan helytállt. Aránylag kis tételekből kell elérni a 81 milliós forgalmat s a jó gazdálkodás eredményeként nyereségük is eléri a hatmil­lió forintot. A folyamatosságot, rendsze­rességet követelő pincegazda­sági munka néha rövid időre megáll. így történt, amikor Karaba József borász szak­munkást köszöntötték abból az alkalomból, hogy 25 éve dolgozik jelenlegi munkahe­lyén és a törzsgárda megbe­csült tagja. Jó minőségű A nehéz, fizikai munka könnyítése, majd kiküszöbö­lése gond és feladat. Iglódi Balázs arról is tájékoztatott, hogy ma már elérték az 50—60 százalékos gépesítést a rakodásnál. A munkát meg­könnyítette a legutóbb be­szerzett elektromos targonca is. Mit mutat az i983-as előre­jelzés? Szeretnék az ellátás színvonalát fokozni, a válasz­tékot tovább bővíteni. Az idei szőlőtermés minősége nagyon jó, ez az új boroknak is ked­vez. Az üdítő italok családjá­nak további népesedése őket is ösztönzi, hogy az általuk palackozott Márka sokféle változatban, kellő mennyiség­ben és időben ott legyen min­dig a kiskereskedelmi eláru­sítóhelyeken. Papp Rezső Büfé a gyárban Mi hiányzik? Az Egyesült Izzó váci gyá­rában azt kifogásolták a dol­gozók, hogy gyenge a tej-, a kenyér-, a péksütemény-ellá­tás. ritkán lehet kapni felvá­gottakat. A gyárvezetőség intézkedése után, most a helyzet javulása várható. Tisztítják a vezetéket. A DMRW közli Október 28-án, csütörtökön fővezeték-tisztítás miatt a Vác- felsővárosi területen az ivó­víz elszíneződik. Mint azt a vállalat bal parti igazgatósága közölte, ennek ellenére fo­gyasztható lesz, az egészségre nem válik ártalmassá. A múzeumi hónap hírei Séta a nógrádi kúriákban A KÖZÖNSÉG feszült figye­lemmel hallgatta az előadó minden szavát, aki a kriminél is izgalmasabban mondta el, miként ástak a gyerekek játék­ból gödröt, találtak csontokat, szaladtak a múzeumba, miként mentek ki a régészek ásni, és hogyan bontogatták ki egy cse­répdarabból, pár centis bronz­ból egy letűnt kor hétköznap­jait. Szinte hallani lehetett, ho­gyan égett, roskadt össze a pa- ticsfalú ház, amely fölé újat építenek, hogyan ássák gö­dörből az agyagot cserépfaze­kak készítéséhez, és szórják a törött edényeket a szemétgö­dörbe, melyet ma évezredek múltával kutatnak. A múzeumi és műemlék- védelmi hónap váci ren­dezvényeinek keretében ok­tóber 18-án, a szécsényl múzeum két régésze, Tár­noki Judit és Soós Virág a Nógrád megyei ásatásokról és kúriákról, kastélyokról tartott előadást. Beszámolójuk értéke az volt,, hogy színes diafilmek vetítésével ismertetni tudták a régészek aprólékos munkáit, a leletek értékeit, és ezek után a hallgatók a váci múzeum anyagait is jobban megbecsü­lik. Történelmünket bizonyító, omladozó nógrádi kúriák, kas­télyok láttán értékelni tudják fezek után a hallgatók azokat a milliókat, melyeket Vác mű­emlékeire áldoznak. ÜGY ÁLLTÁK FEL a hall­gatók, hogy emlékezetes, kép­zeletbeli sétát tettek Nógrád megye műemlékei között. M. Gy. Luca székeként készül Várják a megnyitót Kíváncsi krónikásként lép­tem be a vácdukai művelődé­si ház ajtaján. Arra gondol­tam, talán még a helybeliek sem tudják, hogy az egykor műemlék épület volt. Azt vi­szont igen, hogy két éve fo­lyik itt a felújítás. Vajon miért ilyen sokáig? — tettem fel a kérdést Sándor István­nak, a sződi községi közös ta­nács elnökének. Ünnepi ajándék — A tervek szerint novem­ber 7-én átadjuk. Valóban Csendes jubileum az óvodában Ünnepség helyett egy kis tabló Ezen az évfordulón nem lesz ünnep, mint ahogy harminc esztendővel ezelőtt sem volt, amikor megnyitották a Ma­gyar Selyemipar Vállalat Vá­ci Bélésszövőgyárának óvodá­ját és bölcsődéjét. Az eltelt há­rom évtized alatt sok minden változott, csak egy valaki ma­radt a régi: Sári Jánosné, aki kezdettől irányítja az intéz­mény munkáját. Egy csendes esti órában, hosszabb időt szánva a beszél­getésre, felelevenítjük a múl­tat, s persze szóba kerül a je­len és a jövő is. — A helyiségeket egy lakás­ból alakították át a gyáriak sok-sok munkával — emléke­zik. — Az átadás csendben zajlott: az egyik novemberi napon kinyitottuk az ajtókat, s jöttek a gyerekek. A harminc kicsire akkor két óvónő vigyá­zott, ma meg... Ma meg het­venen járnak az óvodába, öt óvónő és három dajka van be­osztva a csoportokhoz. A tárgyi feltételek is meg­változtak. Sári Jánosné hosz- szú percekig sorolja, mi min­den újult, szépült meg. Tága­sabbak lettek a termek, tisz­tább környezetben élhetnek a gyermekek. Ma már a min­dennapjaikhoz tartozik a kor­szerű audovizuális berendezé­sek használata, sőt a televízió nekik szóló programját is nézhetik. Az idén például 560 ezer forintos költségvetéssel gazdálkodhat az óvoda és a bölcsőde együtt. De ha valami­re mégis sürgősen kellene pénz, a gyáriak mindig segíte­nek. Szinte nem telik el olyan hét, hogy vagy Somogyi László igazgató, vagy Nógrádiné Fo- garasi Erzsébet főkönyvelő ne érdeklődne az intézmény tévé- j kenységéről. — A változás a három év­tizeddel ezelőtti élethez képest a gyermekekben is lemérhető — folytatja Sári Jánosné. — Napjainkban nem gond az öl­tözködés, a kicsik szebbnél szebb ruhákban járnak. S ami számomra különösen érdekes: sokkal tájékozottabbak, mint azt az ember gondolná. A mai három-hat évesek rendszerint néznek tévét — olykor még olyan műsort is, ami nem ne­kik való —, többet látnak, hallanak a világ dolgaiból. Az átalakulást a gondolkodásmód­jukon is észre lehet venni. Bár a hagyományos gyermekjáté­koknak még mindig nagy ha­tása van az apróságokra, ám megfigyeltük, hogy egyre job­ban vonzódnak a gondolkodást igénylő konstrukciós játékok­hoz. És számukra az is nagy öröm, hogy a szülők érdeklőd­nek gyermekeik sorsa iránt, jó partnerek a nevelési kérdések megoldásában. Az intézmény sok segítséget kap a gyártól. A Komócsin Zoltán szocialista brigád pél­dául rendszeresen könyveket, játékokat ajándékoz nekik, a hajógyártól pedig — merthogy onnan is sok gyermek jár hozzájuk — tévét, mosógépet, centrifugát kaptak. A szülői munkaközösség szintén aktív: amikor továbbképzés van az óvónőknek, a papák, mamák vállalják helyettük a munkát. Sári Jánosné a lelkünkre kö­tötte, nehogy kifelejtsük a fel­sorolásból a KISZ-brigádot, amelynek tagjai esztendőnként kétszer-háromszor takarítják az udvart. Most szombaton a kommunista műszak kereté­ben a gyár alkalmazottai dol­goztak az óvodában. Ünnepség a harmincadik év­fordulón nem lesz, csupán egy apró tablót készítenek, ame­lyen a történelem e kicsike da­rabjának fontosabb esemé­nyeit örökítik meg fényképek­kel, írásos visszaemlékezések­kel. S bizonyára lesznek so­kan, akik személyesen, táv­iratban köszöntik a bélésgyári óvoda dolgozóit, köztük Sári Jánosnét, aki szerény számí­tás szerint is legalább 750 kis­gyermek sorsának formálásá­ban vállalt szerepet, ö két esz­tendő múlva nyugdíjba megy, de ottmaradnak a többiek, munkatársai akik ugyanolyan szeretettel dolgoznak tovább, mint azt mostani vezetőjük­től példaként láthatják. F. Z. voltak építési gondok. Több határidőmódosítás is történt az elmúlt két év alatt. Vol­tak, akik még falugyűlésen is szóvá tették ezt. A Börzsöny Gazdasági Társulás ugyanis nem végzett pontos munkát. Az ablakok nyílászáró szerke­zetei például nem működtek. Eddig elkészült az új tető, felújítottuk a nyugdíjasklu­bot, rendbehoztuk az úttörők klubszobáit. Űj székeket vet­tünk. A felújítás értéke meg­haladja a 750 ezer forintot. Talán, ha nem bízzuk egy kis­iparos kőművesre és a segéd­jére a munkát, még tovább húzódott volna az építkezés. Egyébként a moziban heten­ként egy napon két előadás­ban mutatunk be filmeket. Nagyszerű lesz A befejezéséhez közeledő építkezésen most a lambériá­zás, a festés-mázolás van so­ron. Nagyon remélem, hogy a község apraja és nagyja ezután is szívesen látogatja majd a házat, mint a felújítás előtt. Jó lenne, ha színvonalas KISZ-élet alakulna ki, s az idősebbek is jól -reznék majd magukat a nyugdíjasklubban. Hiszen Gáspár Emil bizonyára szebbé teszi majd az időseb­bek napjait a kirándulások­kal és összejöveteleikkel. Elköszönve az elnöktől a helybeliek KISZ-titkárát, Ol­tói Annát kerestem meg, aki így vélekedett: — Nagyszerű lesz, ha végre kapunk egy termet. Annyi volt már a határidőmódosítás, hogy ez szinte hihetetlen. Hasznosan töltjük majd el a szabad időnket. Nagy Péter János Dunakeszin, Gödön és Vácott a gázcsereielep-vezefiő helyettesítésére, időszakonként, meghatározott időre munkatársakat keresünk. Nyugdíjasok jelentkezését is várjuk. A szakképesítés megszerzésére lehetőséget teremtünk. Érdeklődni lehet a személyzeti csoportunknál: Budapest V., Deák Ferenc u. 23. II. em., telefon: 173-525. . ISSN 0139—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents