Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

Fékdcb Vácszentlászlórél A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet esztergá­lyosüzemében tizenkétezer fékdobot készítenek az idén a gyom­rot Agromechanikai Ipari Szövetkezet részére. A képen: Ju­hász Sándor fékdobot esztergál, műszakonként 14—15 darabot készít el. Bene Mihály felvétele A nap programja ÜLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 249. SZÄM 1982. OKTÓBER 23., SZOMBAT ICerepesfarcsa Márciusra elkészül az Eperjesi út Miért mm víIIdirds viieldíjja! ? Gödöllő, művelődési köz­pont: Gyermekcentrum. Játékszo­ba 9 órától. Játsszunk báb­színházát! (belépés egy báb­bal) 10 órától, hobbisarok 11 órától, játékszoba 15 órától. Filmvetítés: Lakások és ott­honok. Hogyan képzelem el az ideális gyermekszobát? Szí­nek a lakásban. Beszélgetés a Lakáskultúra munkatársával, 16 órakor. Textil a lakásban. Bemutató és vásár a Kéziszö­vők Szövetkezete termékeiből, 10—18 óráig. Szüreti táncház és népszokások. 10—14 éves gyerekek programja, 17—19 óráié. Érdekességek az űrku­tatásban (távcsöves bemutató). Előadó: Zombori Ottó csilla­gász, 18 órától. Legények és lányok mulatsága, 18—21 óráig. Koncertfilm: Scorsese: Az utolsó valcer, 19 órakor. A munkahely esztétikája cí­mű kiállítás. Dallos László Lendítem lábamat című fotó- kiállítása, 15—20 óráig. Szolgáltatás: játékkölcsönzés, A munka és a munkahely szeretete: fontos az egyénnek és a vállalatnak egyaránt. Aki szereti a munkáját és a mun­kahelyét, az nagyobb teljesít­ményre képes, és jobb minő­ségű darabokat ad ki a kezé­ből. A Ganz Árammérőgyár­ban néhány olyan emberrel beszélgettünk, akik az átla­gosnál nehezebb területen, a présöntőben dolgoznak. Még egy közös jellemzőjük: szere­tik azt, amit napról napra csi­nálnak. A beállítok Garai István 1958-ban ke­rült a gyárba. Kezdetben a készreszerelésben dolgozott, kocsizóként. Szeretett volna több pénzt keresni, de a gyár­ból nem akart elmenni. A présöntőbe került. — Olvasztó voltam, majd megtetszett az öntés is. Ké­sőbb egyre inkább megismer­kedtem a gépekkel. Beszabá­lyozó, illetve beállító lettem. Ma sem bánom, hogy így dön­töttem. — Sok o, munkája? — Tíz gépre felügyelek, öt beállító van a műhelyben. Az első és a második műszakban két-két, a harmadikban egy beállító fele! a gyártóeszközö­kért. A hibák persze mindig váratlanul jelentkeznek. Ma például még nem kellett be­avatkoznom, ez azonban rit­kaság. A legtöbb probléma a 16—20 óráig, meseszoba (gyer­mekmegőrzés) 17—20 óráig, varroda, 10—12 óráig, 15—18 óráig, fotólabor, 10—20 óráig, jogi tanácsadás, 15—18 óráig, kondicionálóterem 15— 18 óráig, könyv- és hanglemez­árusítás 15—18 óráig, barkács- műhely 10—16 óráig, építési tanácsadó 16—18 óráig, ház- . tartási takarítóeszközök, lét­rák kölcsönzése 10—18 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Huszárik Zoltán grafikáiból kiállítás. Megtekinthető: 10-től 16 óráig. Bag, művelődési központ: Gyermekjátszóliáz ifjú nép­művészek vezetésével. Bábké­szítés, festés. Néprajzi filmek, vetítése 9 órától. Mézga család című film ve­títése, 14 órakor. Tresy-diszkó 20 órakor. Hévízgyörk, művelődési ház: A Magyar Rádió felvétele az asszonykórussal és a gyermek népi játékcsoporttal, 14 órakor. Iskolai szüreti bál, 17 órakor. Polák mechanikus-hidraulikus géppel van. — Hogyan barátkozott meg a korszerűbb berendezésekkel? — Egyre több hiba okát si­kerül felderítenem. Természe­tesen ez nem ment egyik nap­ról a másikra. Ma sem szé- gyellek tanulni. Jó kapcsola­tot alakítottam ki a tmk mű­szerészeivel, rájuk mindig számíthatok. — Milyen a közérzete? — Jó. Nem panaszkodhatom a fizetésemre sem. Munkámat többször jutalmaztak kiváló dolgozó jelvénnyel. Kratyin Pál valamikor a budapesti Siemens Műveknél vált öntő szakmunkássá. Mi­előtt Gödöllőre jött, a Ganz- MÁVAG-nál töltött tíz évet. Az Árammérőgyárban 1968 októbere óta dolgozik. — Ügy tudom, nem gödöl­lői. — Domonyban lakom. Ez sajnos azt jelenti, hogy na­ponta három órát utazom. De mégse bánom. Szeretem ezt a gyárat, ezt a munkahelyet. Mióta itt vagyok, egyszer vol­tam hosszabb ideig betegállo­mányban. — Mikor és mi történt? — Ez év augusztusában az egyik gépre kalapácsot sze­reltünk fel, ekkor sérültem meg. Eltörött az ujjam, s ezért kényszerültem egyhónapi pihenőre. — Mit mutatna meg a pá­lyakezdő fiataloknak munka­Aki nem a szomszédba jár dolgozni, annak munkába me­net és onnan jövet általában van gondja. Ha nagy a távol­ság, ha sokat kell fizetni, ha ritkán jár az autóbusz, a HÉV, a vonat. Kétségtelen, hogy a nálunk elhangzó pana­szok, észrevételek, javaslatok igen nagy hányada a közleke­déssel, ezzel a különben álta­lában jól szervezett szolgálta­tással van. No, persze, kissé húzódozva írja le az ember ezt a megállapítást, noha igaz­ságos, méltányos, mert a köz­lekedésért felelősek csaknem száz százalékig megfelelnek a követelményeknek. Ügy értem, hogy gyár, üzem, intézmény, iskolai tanítás még egyetlen reggel sem késett teljes egészében amiatt, mert nem ment a HÉV, a busz, a tettük. Csak a határig A gondolatok akkor villan­tak át rajtam, amikor hírét vettem, hogy a Kerepestarcsai Kórházban dolgozók egy ■ ré­szének problémát jelent a köz­lekedés. Arról van szó, hogy panaszolják; miért nem utaz­hatnak villamos viteldíjjal a HÉV-en a kórházi és. a buda­pesti Ilorta-telep ’megálló kö­zött? Egy megállóról van szó, kérdezik: miért kell kétforin­tos vonaljegyet váltaniuk, ami egy oda-vissza útnál négy fo­rint. Kérdéseiket a BKV Cin- kotán lévő, gödöllői HÉV- üzemfőnökségénél mi is fel­tettük. Értjük mi ezt a panaszt, de sajnos, nem tudunk segíte­ni, mivel itt is és minden jából, hogyan győzné meg őket annak szépségéről? — Alapos üzemlátogatás után az öntési módokról, az öntvények szépségéről beszél­nék nekik. Elmondanám, mi­lyen nagyot javultak munka- körülményeink a legutóbbi években. Elmúltak azok az idők, amikor télen nagyka­bátban dolgoztunk, és elvisel­hetőbb a nyári meleg is. íme, most is egy új szellőző beren­dezést szerelnek fel a műhe­lyünkbe. Így nemcsak világo­sabb, de talán tisztább is lesz. — Elégedett a jelenlegi munkájával? — Igen. Ha kellő figyelem­mel dolgozunk, akkor a havi prémiumból is szépen kapunk. Órabérem 33 forint. Meg se fordult a fejemben, hogy munkahelyet változtassak. Az öntő Kovács Istvánná már 1959- ben is az Árammérőgyárban dolgozott. Több területet vé­gigjárt, majd 17 évvel ezelőtt a présöntődébe kérte magát. — Hogyan fogadták? — Nem lehet okom panasz­ra. Gyorsan beilleszkedtem. Hosszú ideig a megmunkáló­ban dolgoztam, tavaly óta dol­gozom a lágy fröccsöntőben. — Nem túl fárasztó ez egy nőnek? — De igen. Napi 8 órán ke­resztül a gép mellett kell áll­ni. A normák szorítanak. Itt HÉV-vonalon azt a régi ren­delkezést kell érvényesíte­nünk, amelyet akkor hoztak, amikor Nagy-Budapest kiala­kult — tájékoztatott Kovács Sándor forgalmi vezető. — Ennek az a lényege, hogy a HÉV csak a főváros határáig vehető igénybe villamosjegy­gyei, a villamos vagy a száz­tíz forintos kombinált bérlet­tel. Jobb hír — Így van ez a ráckevei vo­nalon, ahol csak Millenniumi­telepig, a szentendrei szaka­szon, ahol csak Békásmegyer- felsőig érvényes a kedvezőbb tarifa. Holott mindkét vona­lon jelentős cégek vannak a bérlethatáron kívül. Szerin­tünk valahol, egyforma elbí­rálással meg kellett húzni azt a bizonyos határvonalat. A kórházhoz változatlanul kijár a kék busz, amelyre ér­vényes a pesti száztízes bérlet, noha arról volt szó, hogy mi­helyt a HÉV-megálló elkészül, azt a BKV megszünteti. Mi­után hónap közben adtuk át a vastúi megállót, maradt a járat a hó végéig, később pe­dig olyan döntés született, hogy egyáltalán nem szünte­tik meg. A Volán autóbuszai is kijárnak a kórházhoz: az egyik a Kerepestarcsa-felső HÉV-megállótól jár, a másik Gödöllővel teremt közvetlen összeköttetést. • A kórházban dolgozók má­sik panasza, hogy áldatlan ál­lapotok uralkodnak a lakóte­lepre vezető úton. Jön a latya­kos idő, a tél, kilátástalannak látszik gyalogszerrel és jármű­nem lehet lazsálni. Ennek el­lenére szeretem a munkámat. Valószínűnek tartom, hogy a főnökeim is elégedettek ve­lem, hiszen kaptam már ki­váló dolgozó jelvényt és igaz­gatói dicséretet is. — Honnan jár be? — Itt lakunk Gödöllőn. A férjem is árammérőgyári, ré­gi műanyagüzemi munkás. A megmunkáló Tóth Jánosné 17 éve dolgo­zik a Ganz Árammérőgyárban. Köpenyén a 15 éves törzsgár- datagságot bizonyító jelvény. — Nem bánta meg, hogy a présöntőbe jött? — Nincs miért bánkódnom, nagyon jól érzem itt magam. Kollégáim, munkatársaim ren­desek. Jó a munkahelyi lég­kör — ahogy ezt mondani szokták. — Hány műszakban dolgo­zik? — Jelenleg egyben. Koráb­bi munkahelyemen, Kistar- csán három műszakos mun­kám volt, ezért is jöttem el onnan. Két lányom már férj­nél van, de korábban jó volt, hogy többet tudtam velük fog­lalkozni. — Ügy tudom, a férje is árammérőgyári. — Ö a szerszámmflhelyben dolgozik, harminckét éve. Eh­hez képest az én 17 esztendőm nem sok. — Anyagilag? — Elégedett vagyok a fize­tésemmel. Órabérem valami­vel több mint 20 forint. A pót­lékokkal együtt havonta átla­gosan 4 ezer 200-at keresek. — Nem gondolt arra, hogy kimozduljon innen? — Nem. Úgy érzem, innen megyek nyugdíjba is. vei a lakónegyed megközelíté­se. Az Eperjesi út déli szaka­sza valóban alig járható, in­kább hasonlít építési terület­hez, mint úthoz. Mi a sorsa, mikor lesz rendben, kérdeztük a nagyközségi tanácson. — Nem tagadhatjuk, sok gondunk van ezzel a környék­kel, de most már jobb hírrel szolgálhatok — mondja Mla- doniczky Mihály, a végrehaj­tó bizottság titkára. — A Pest megyei Üt- és Hídépítő Válla­lat építi át az utat, a napok­ban felvonulnak, de addig nem láthattak munkához, amíg az út alatt, illetve a közvetlen mellette lévő közművek teljes feltérképezése meg nem tör­tént. Ennek egyeztetését a na­pokban elvégezte a Budapest- vidéki Postaigazgatóság, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat és az Elektromos Mű­vek, amelyeknek kábele, szennyvízelvezetője, vízvezeté­ke húzódik itt. Négymillióba kerül Hátráltatta az út átépítését az is, hogy a szeptemberben átadott óvoda és bölcsőde köz­művezetékeit is át kellett fek­tetni az út alatt. Ha ugyanis az út készül el előbb, mint a kórházi lakónegyed bölcsődé­jének vezetéke, akkor az új utat kellett volna felbontani, azt pedig öt évig tilos. — Mikor lesz tehát kész a kórházi lakónegyedhez vezető út, s mennyibe kerül? — A megyei útépítő válla­lattal kötött egyezség szerint a mostani betonútnál mintegy két méterrel szélesebb, korsze­rű, minden igényt kielégítő, aszfaltburkolatú út a tervek szerint ez évben elkészül. Ha az időjárás közbeszól, legké­sőbb március végéig akkor is átadják. Mintegy négymillió forintba kerül az átépítés. Fehér István Dány Fiókkönyvtár Bármilyen kellemetlen be­látni: itt az ősz, jön a tél. Azt tartják, hogy ez egyúttal a művelődés, az önművelés idejét is meghozza, hiszen a hosz- szabb téli estéken talán több idő jut a szépirodalmi, s per­sze a szakirodalmi művek ol­vasására. Gondolom, könnyen teszik ezt a dányi Magvető Termelőszövetkezetben is, ahol egy ideje fiókkönyvtár működik. Sződiné Koncz Er­zsébet könyvtáros minden hé­ten egy alkalommal, hétfőn délután fél öttől hat óráig tartja nyitva a kis könyvtárt a termelőszövetkezet tanács­termében, s várja az olvasni- vágyó tsz-tagokat és a kör­nyékbeli lakosságot. A hegyi barlang titka. Szí­nes, szinkronizált szovjet film. Clsak 4 órakor. Egymásra nézve. Színes ma­gyar film, 6 és 9 órakor. ■ Szombati jegyzet« Haszonelv Rendben van, legyünk ha- szonelvűek. Vizsgáljuk meg az emberi cselekedeteket, tevékenységeket, törekvése­ket abból a szempontból, mi hasznot hoznak, származik-e előny belőlük. A társada­lom a huszadik század vé­géhez közeledve átláthatat- lanul bonyolultnak látszik. Még egy-egy tevékenységi kör, gazdasági ágazat, sőt, valamely termelési terület, üzem, vállalat is nehezen tekinthető át az egyes em­bernek. Ha közelebb akarunk ke­rülni a lényeghez, követke­zetesen le kell bontanunk minden mellékest, mindad­dig, amíg el nem jutunk egy pontig, ahol kétséget kizá­róan megtaláljuk azt a va­lamit, vagy valakit, amiért, akiért az a hatalmas, kuszá­nak feltűnő gépezet mozog, lüktet, dolgozik, újabb és újabb mozzanatokkal gya­rapodva egyre bonyolultab­bá válik. Nézzünk szét egy gyár­ban. Mondjuk egy olyan üzemben, ahol mérőműsze­reket gyártanak. Találunk ott üzemeket és irodákat. Az irodákban tervezőaszta­lok, rajzállványok, előttük ilyen-olyan színű köpeny­ben férfiak és nők. Számol­nak, rajzolnak, terveznek. A legjobbnak hitt változatot eljuttatják a műhelybe, ahol megkeresik hozzá a kívánt anyagot, abból elkészítik az alkatrészeket. Elnyerve végleges alakju­kat, az alkatrészek a szere­lőhelyre jutnak. Itt állítják össze belőlük a bizonyos cél­ra alkalmas egységet, a mű­szert, amelyet mondjuk a háztartásokban fogyasztott áram mérésére alkalmaznak majd. Ez fontos, mert így kaphatunk tájékoztatást ar­ról, hogy egy-egy család, egy-egy ember mennyit használt el abból, amit kö­zösen megtermeltünk, a vil­lamos energiából. Eljutottunk tehát a pon­tig, ahol mindennek a mag­va rejtőzik: az ember. A fenti sémát követve minden esetben ide érkezünk. A lát­szólag még olyan távoli ponttól is. Minden eszköz, minden berendezés, minden mozdulat az emberhez ve­zet, az ember életfeltételei­nek a megteremtéséért, lété­nek fenntartásáért történik. Vagy pedig az elpusztítá­sáért. Hiszen minden eszköz építésre és rombolásra egy­aránt alkalmas. A lényegen ez semmit sem változtat. Belátva, hogy az ember az a valaki, akiért a gépe­zet mozog, azt is el kell is­mernünk, minden olyan ténykedés, ami a gépezet működését szolgálja, előse­gíti, lehetővé teszi, hasznos­nak minősül. A gyermek azért tanul meg számolni, írni, hogy elsajátíthassa ké­sőbbi szakmájának alapjait, a fizikai, kémiai, matema­tikai törvényeket. Az isko­la tehát minden kétséget ki­záróan hasznos. Sőt, az óvo­da is, hiszen itt kezdődik meg a gyermek készségének a kifejlesztése, hogy az is­kolában megtanulhassák a megtanulandókat. A középpontban tehát az ember. Minden érte vagy ellene történik. Igaz, van egy további kérdés is: mi­végre él az ember? Tudjuk ezt a kérdést, de nem tesz- szük fel, mert a gépezet mű­ködését az erre adott válasz nem változtatja meg, nem is minősíti. Nekünk most elég annak a belátása, hogy a gépezet az ember minél jobb és kényelmesebb éle­tét szolgálja. S mindama te­vékenység. tudomány, isme­ret, jimely a szolgálatért van, hasznos. Az iskolában azonban nem csak olyan tárgyakat oktatnak, amelyek az em­bert szolgáló gépezet mű ködtetéséhez nélkülözhetek len. matematikát, fizikát kémiát, hanem történelmet, irodalmat és — éneket, ze­nél is. Ezek is hasznosak? Emlékezzünk vissza: a gé­pezet akkor és azért is hasz­nos, mert az ember életét kényelmesebbé teszi. Az ének, a zene élvezete — szebbé teszi. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap, r Árammérőgyár Emberek a műhelyben

Next

/
Thumbnails
Contents