Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-22 / 248. szám
1982. OKTOBER 22., PÉNTEK A felsőoktatásban Munkával kombinált képzés Rohammal nem megy Kis szél is hajthatja a malmot Késlekedve ismerjük fel a minőség jelentőségét A költő emlékére Arany János- kiáiiítás Arany János halálának 100. évfordulója alkalmából emlék- kiállítás nyílt csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeumban; megnyitót Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott. A múzeumban bemutatják Arany János utókorra maradt hagyatékát, irodalmi és tárgyi emlékeket, felidézve ezzel a költő életét és munkásságát. A látogatók elé tárják Dómján Ferenc grafikusművész svájci hagyatékából hazakerült 30 linóleummetszetét is, melyeknek Arany művei voltak ihletéi. * Hallom, amint megszólítják: „Marika néni, szeretném, ha segítene!” S ő máris segít, ha tud. Indul, hogy intézkedjen. Juhász Erazmuszné, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat cipőalkatrész-gyárának szakszervezeti titkára. Számára nem szokatlan, hogy az asszonyok ügyes-bajos dolgaikkal felkeresik. Folyton fő a feje ö maga is sorjázóként kezdte. Lassan húsz éve annak, hogy belépett a gyárba, s már akkor bizalminak választották. A kétkezi munkától ma sem riad vissza, ugyan jelenleg a fizikai munkások csoportvezetője. A bizalomra most is méltó. Bizalmiból előbb a nőbizottság elnöke, majd a műhelybizottság titkára lett, s jelenleg az üzemi szakszervezeti bizottság titkára. A három műszak — hiszen a cipőalkatrész, a fröccs- és kikészítőüzemben is ilyen beosztással dolgoznak — mindig okoz konfliktust. Bizony előfordult az is, hogy az asszonyokkal kellett neki vitáznia, mert nem értették meg: saját érdekeik ellen ágálnak. Példa erre az ötnapos munkahét bevezetése. Nehezen fogadták el, s álltak át sokan. Beszéltek róla, vitatkoztak eleget, míg végül a józan ész legyőzte a felkavart érzelmeket. Már nem szívesen változtatnának ezen a munkarenden. Az igaz, hogy a titsegítsük a fiatal házasokat, három- és többgyermekes családokat. Ezek esetében indokolt lehet az általános elvektől* eltérő hitelezés is. — Milyen szerepe, munkája van az OTP-nek az előtaka- rékosságban ? — Az előtakarékosság egyik legismertebb és legközkedveltebb formája az ifjúsági takarékbetét. Ez igen kedvező feltételeket teremt a fiataloknak, mert az elhelyezett betét után magasabb összegű kamat jár. Lakásépítés, vásárlás esetén ezzel egyező összegű, hosszú- lejáratú kölcsönt kaphatnak kedvezményes kamatozással (3 százalék), az egyébként adható hitel felső határösszege felett. A tanácsoknak is joguk lesz átmeneti lakások kiutalásakor a bérlőt előtakarékosságra kötelezni. Vagy a jobb és nagyobb lakásba való költözést csak akkor teszi lehetővé, ha az ehhez szükséges összeget rendszeres takarékossággal gyűjtik össze. Az OTP jelenleg foglalkozik különböző elő- ! takarékossági formák kidolgozásával, amelyek lakásépítésnél, vásárlásnál, hh-,Colvételi előnyökkel járna. Nagyobb felelősség — Az OTP-nek, mint népbanknak, megnövekszik-e a munkája az új lakáspolitikai törekvések szolgálatában? Csütörtökön az . Országos Pedagógiai Intézetben befejeződött az a háromnapos tanácskozás, amelyet A társadalmi-gazdasági és tudományostechnikai fejlődés, valamint a felsőoktatás fejlődése Magyar- országon címmel a Művelődési Minisztérium és az UNESCO Nemzetközi Oktatástervezési Intézete szervezett. A szeminárium vitaindító előadásai után Csehszlovákia, Franciaország, az NDK, a Szovjetunió, Togo és Tunisz küldöttei, valamint a magya.' oktatásügy szakemberei négy szekcióban folytatták munkájukat. Megvitatták a felsőokkár nem volt rest felkeresni a környező községeket, ahonnan az asszonyok bejárnak, segítséget kérni ahhoz, hogy az óvodai nyitva tartás alkalmazkodjon az asszonyok új munkarendjéhez. Sike.ült. A jó tájékozottság Na persze, akad azért sikertelen kísérlet is. A munkaruha, melyért már annyiszor szólt, még mindig nem érkezett meg. Az üdültetés is gond ma még, kevés a családos beutaló. Csak nagy ritkán sikerül a főidényben kiharcolni egyet-egyet. A vállalati üdülők pedig önellátóak. Az asz- szonyok, ha már üdülni mennek, pihenni szeretnének. De ott vásárolni és főzni is kellene, ám így jóval költségesebb. Negyedévente összeülnek a szakszervezeti tisztségviselők, megvitatják a soron következő feladatokat. Szó kerül mín- dénről, például arról is, hogy a drága védőcipőket nem lehet hordani. A bakancs kemény, nehéz és feltöri a lábukat. De azért is szólnak, ha rövid az idő a tájékozódásra egy-egy tanácskozás előtt. Bizony előfordul, hogy a tisztségviselők nem kapják meg időben az írásos anyagot. Pedig, ha a véleményükre kíváncsiak, nekik időben kell tájékozódniuk, s a csoportjuk véleményét megkérdezniük. Nagy népszerűség Sokat vállal e gondokból a szakszervezeti titkár. Az asz- szonyok viszont jól tudják, — Az Országos Takarék- pénztár munkája összetettebb, felelősségteljesebb lesz. Minden hitelbírálat egyedivé válik, hiszen az eddigi gyakorlattal szemben — amikor is a hitelek nagy részét garantáltan nyújtottuk — vizsgálja a hiteligénylő családok létszámát, jövedelmi, vagyoni helyzetét, tehát a családok hitel- képességét. Ez nyilvánvalóan több és más jellegű munkát jelent; ennek ellenére szeretnénk elkerülni, a hitelbírálatok átfutási idejének növekedését. Az új hitelfeltételek szélesebb körű> változatosabb hitelfelvételi lehetőségeket nyújtanak. Ezért nyilván nagyobb lesz a kísértés a minél nagyobb eladósodásra. Úgy érezzük, a takarékpénztár felelőssége abban is megnyilvánul, hogy megakadályozza a lakosság mértéken felüli eladósodását, mivel az a családok létbiztonságát veszélyeztethetné. Szeretnénk, ha óvatosságunkat, józan ítélőképességünket a lakosság megértéssel fogadná, mert csak így alakulhat ki a lakásépítők, vásárlók és a takarékpénztár helyes, a társadalmi célokkal is egybevágó partneri kapcsolata. Cserhalmi Imre VÉGE tatás tervezését, tervezhetőségét, szerkezeti változásait, valamint a nappali oktatás és a munkával kombinált képzés, továbbá a több fokozatú felső- oktatás lehetőségeit. Külön szekcióban foglalkoztak a tudományos fejlődés és a szakosítás, a felsőoktatási intézmények és a vállalatok közötti kapcsolat kérdéseivel, az alapképzés, a posztgraduális oktatás és az iskolán kívüli képzés összefüggéseivel. Szó esett a társadalmi igények és a népgazdaság munkaerő-szükséglete közötti ellentmondásokról; s a friss diplomások elhelyezkedéséről. hogy náluk a szakszervezet nemcsak bélyeget árul. Amikor egy felhívás jelenik meg a faliújságon, azt mondják: biztos megint a szakszervezet... S nem ok nélkül, hiszen elég, ha csak azokra a kedvezményes árusításokra gondolunk, amelyeket a dolgozóknak szerveznek. Ezzel nagy népszerűségre tettek szert. Ugyanis már évek óta íratlan szerződést kötöttek a környező intézményekkel, vállalatokkal. Eredménye: termékeiket a PEMÜ dolgozói kedvezményes áron vásárolhatják. Volt már zöldségárusítás, de csizmákat és cipőket is vehettek, olcsón, helyben. S ilyenkor a szakszervezeti aktivisták — köztük a titkár is — beállnak a pult mögé, s árusítanak. Amikor pedig az ott dolgozókat hallgatom, tudom, hogy nem üres szólam, mikor azt mondják: Nálunk tekintélye van a szakszervezetnek. Ezt erősíti munkájával az egyik választott vezető: Juhász Erazmuszné is. Az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága és a MÉSZÖV vezetői a közelmúltban Örkényben tartott megbeszélésükön értékelték a takarékszövetkezeteknek és az Állami Biztosító fiókjainak idei együttműködését. A takarék- szövetkezetek átvállalták a kartonok kezelését, a casco, az élet- és a lakásbiztosítás díjbeszedését, sőt, szerződéseket is kötnek. Egyes helyeken a gyorsan orvosolható károkért <például üvegtörésért), járó összegeket is kifizetik. Tavaly Pest megye takarék- szövetkezetei 44,4 millió Ft biz. tosítási díjat szedtek be, idén szeptember 30-ig már többet: 51,5 milliót. Nyolcvanhat községben IS szövetkezet nyújt biztosító szolgáltatásokat a lakosságnak. Mindkét fél jó jár, mert a szövetkezetiek költségtérítést kapnak a partnertől, az ÁB-nak nem . kell beruháznia, új dolgozókat alkalmaznia. Az ügyfeleknek pedig előnyös, hogy mind több biztosítási problémát tudnak helyben elintézni. Nem kétséges, hogy a takarékszövetkezetek dolgozói többletmunkát vállalnak, de — mint Kálmán Béláné, a MÉSZÖV titkára mondta —, céljuk, a lakosság minél színvonalasabb kiszolgálása. Az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága versenyt is hirdetett. Az első helyezett takarékszövetkezet vándorserleget, oklevelet és tízezer forintot, a második hét, a harmadik négyezer forintot kap. Mindkét szervezet vezetői hasznosnak látják az együttFurcsa küzdelem ez, apró mozzanatok zászlóaljai sorakoznak a csatamezőn, s az igény előőrsei, a kényelmeskedés utódvédjei galoppoznak körülöttük. Voltak, vannak közlegények, tisztek, tábornokok, akik úgy hitték, hiszik, egyetlen derekas rohammal beveszik az áhított erődöt, ám mind többen látják be, nem megy ez így és új elemekkel gazdagítják, teszik hatásosabbá stratégiájukat, taktikájukat. Fölhagyva a képletességgel : a csatamező a termelés, az erőd a termékben megtestesülő — a tervezéstől a vevőszolgálatig tucatnyi tényezőt magába foglaló — minőség. Mozgó mérce Csupán négy és hat százalék van az ún. kiváló minőségű áru — az „A” minőségi kategóriába sorolt termék — aránya a hazai cipőipar teljes termelésén belül. A Iábbeliké- szítésben vezetőnek tekinthető külföldi cégeknél ez a szám húsz és negyven százalék közötti. A tetemes eltérésnek vannak objektív okai — a Pest megyei Műanyagipari Vállalat ceglédi cipőgyárában csak a legidősebb szabászok emlékeznek arra, milyen is a nemzetközileg első osztályúnak minősített felsőbőr —, mint az alapanyagok milyensége, a kellékellátás Ismétlődő akadozása stb. A hibák tetemes része mégis technológiai rendetlenségre, a szervezetlenségből fakadó kapkodásra, egy-egy részművelet — pl. a talpragasztás — visszatérő silányságára vezethető vissza, azaz a lehetségesnél is kisebb a kiváló és az első osztályú áru aránya. A csizmáknál a kifogásolt termékek 66 százalékánál — a termelési minőségellenőrzés, a kereskedelem és a vásárlók által tett jogos észrevételek ösz- szesítése ez a 66 százalék — a kifogásolt gyermekcipők hetven százalékánál műszaki — gyártási — hibát állapítottak meg, egy esztendő adatai alapján. A kiváló áruk csekély aránya, a minőségileg kifogáműködést, ám vallják, hogy a lehetőségek még nincsenek kihasználva. sóit termékeknél -a műszaki hibák szembetűnő elsőbbsége lényegében két végpontja a hosszú láncolatnak; azt sűríti tényékbe, adatokba, amit bátran nevezhetünk a lehetőségek elvesztegetésének. Nem okvetlen a kiválót, a már-már tökéletes árut kell értenünk a minőség alatt — bár a közvélekedésben fölbukkan az erre való hajlandóság —, hanem a használati célnak, rendeltetésnek megfelelőt, azaz az előírttal, a tervezettel egyező minőségű — osztályú — terméket. Ráadásul azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkotta mérce nem mozdulatlan; a piaci igények — majd értékítéletek — alapján változik, magasabbra, alacsonyabbra kerül. Minden árufajtának a maga szerepkörében kell megfelelnie a minőségi követelményeknek — a zsebrádiótól nem várható el az a hangminőség, amely az asztali készülékeknél természetes —, amibe a műszaki jellemzők éppúgy beletartoznak, mint az ár, az értékesítés — benne a csomagolás, a szállítási határidő, a szervezett vágy csak ígért szervizelés stb. — feltételei. Summa summarum: a minőség a megbízhatósággal egyenlő, ha a közgazdasági fogalmakat hétköznapival cseréljük fel. Ettől a tapasztalattól vezettetve szervezte át teljes minőségellenőrzési rendszerét például a Forte Fotokémiai Ipar, alakította át a műveletközi ellenőrzések hálózatát az alvázak összeszerelésénél a Csepel Autógyár, iktatott be újabb laboratóriumi vizsgálatokat a Dunai Kőolajipari Vállalat. A megbízhatóságban testet öltő minőség ugyanis a. felhasználó, a vásárló szemében garancia, azaz pénzre, jövedelemre váltható valami, tehát érték, a legnehezebben megszerezhetők közül való. Viharos tenger Kilenc éve vagyunk csak tagjai az Európai Minőségügyi Szervezetnek; nem kapkodtuk el a dolgot, vélhetnénk aligha alaptalan malíciával. Legyünk azonban tárgyilagosak. A gazdasági fejlődés bizonyos szakaszában a mennyiségi igények kielégítése az elsődleges. Ezen a szakaszon — némely kivételtől eltekintve — most már túljutottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy mind a bel-, mind a külföldi vevők szemében döntővé vált az áru minősége. A késedelmes belátás lassú cselekvéssel társul; ez az igazi gondunk. Viharos tenger hullámaira emlékeztet az ipari értékesítés alakulása: 1981 ^decemberében 107 milliárd forint értékű áru hagyta el a termelőhelyeket, idén januárban 69 milliárdnyi...! A fémtömegcikkipar például 236 millió forinttal több árut szállított a belkereskedelemnek idén márciusban — azaz a negyedév végén! —, mint a kezdő hónapban, januárban. Föltételezhető-e, hogy a kapkodás, a túlóráztatás, a mindenáron történő kiszállítás ’ közepette ott állna a minőség, ahol lennie kellene, a fő helyen?! Tapasztalataink szerint a megye híradás- és vákuum- technikai, műszeripari üzemeinek egy részében a negyedévek utolsó hónapjában, de különösen a félév, az esztendő befejező szakaszában az átlagosnak a két-, háromszorosára nő a minőségromlás miatti ún. árengedményes termékek aránya a teljes árukibocsátáson belül. A gépipar egészén belül a legtöbb kár — minőségromlás következtében — a hiradás- és vákuumtechnikai iparban, a villamosberendezés- és -készülékiparban keletkezik. Aminek következményeire fényt vet, hogy a roham idején, azaz a negyedévek végén készített termékek négyszer gyakrabban szorulnak garanciális javításra, mint a többi hónapban előállítottak. Volt olyan remény, talán a termelés növekedésének visszafogottabb üteme — idén az első félévben 3,3 százalék — módot kínál a minőség szerepének erősítésére, az ehhez fűződő követelmények fokozott érvényesítésére. A remények — eddig legalábbis — nem igazolódtak .. Jó lenne ezeknek a reményeknek szilárd támaszt találni, ismereteink viszont e támaszok hiányára figyelmeztetnek. A megye gépipari üzemeinek döntő részében ugyanis a műszakiaknak mindösze két-három, a teljesítménybérben elszámoltaknak pedig csupán nyolc-tíz százaléka az, akinek javadalmazása lényegesen függ mennyiség és minőség viszonyától...! Ha ez egy vállalatra lenne jellemző, azt mondhatnók, nem élnek a differenciálás, az ösztönzés lehetőségével. Mivel azonban itt általános, majdnem mindenütt jelenlevő gyakorlatról van szó, hiba lenne csakis a vállalatoktól számon kérni a termékminőség alakulását. A kört tágítani kell, még ajckor is, ha a következtetések lényegében az ipar egészét a szabályozás teljes rendszerét érintik. Hosszú távra Kimondhatjuk: a szabályozórendszer egésze nem ösztönzött a minőség irányába — hanem a mennyiség felé tereit — és így a termelők szelekció nélkül változtatgatják a termékskálát, a jót, a korszerűt a silánnyal, az elavulttal egy gyékényen árulva. Idén januártól a szabályozók alkotta keretek a korábbinál valamelyest jobban kifejezik azt a társadalmi érdekeltséget, amely a minőséghez fűződik, s a további változtatások — az irányítási és szabályozási rendszer átfogó reformján belül — még inkább ebbe az irányba • kell, hogy mutassanak. Ha a makrokörnyezet ilyen átalakulását gyorsuló ritmusban követi a mikrokörnyezet reagálása — ne feledjük: ahol nem kellően szervezett a munka, ott nincs megfelelő fegyelem, fegyelem híján pedig puszta óhaj a minőség —, akkor átfogalmazhatjuk az eddigi tapasztalatokból leszűrt véleményt. Mert rohammal, kampányokkal nem ment, megy a minőség javítása, másként azonban — a környezet egészének változtatásával — igenis megy. ráadásul az így létrejövő eredmények hosszú távra kínálnak 8 haladáshoz alapot. Mészáros Ottó Vizsgára készül a görgő A Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárában az év végéig csaknem tíz új típusú csapágy fejlesztését kell befejezni. Ezeket az Egyesült Államokba szállítják, ahol minősítik, vizsgáztatják a diósdi csapágyakat. A következő évben mintegy másfél millió csapágyat gyártanak amerikai megrendelésre. A képen: Debreceni Gáborné egy műszak alatt közel 50 ezer görgőt vizsgál meg Barcza Zsolt felvétele Goad az mindig akad Talpal, hogy intézkedhessen Hálunk tekintélye van a szakszervezetnek Sz. M. Gyümölcsöző együttműködés k lakosság szolgálatára
