Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-21 / 247. szám
Egy Vanya hétköznapjai Új családi házak már nem épülnek Sülysáp nagyközség kiterjedt tanyavilágának egyike Kisteleg. A tanyai jelző persze nem teljesen helyénvaló, hiszen a 20-25 lakóház szorosan egymás mellé építve, nem szétszórt, valójában zárt települést jelent. A közeli erdős dombok leszűkítik a látóhatárt, távol a vasút, a főút, mozdulatlannak tűnik itt minden ... Pedig valamikor milyen mozgalmas volt a kép. Népes családok laktak az otthonokban, a fárasztó utat vállalva szinte minden házból akadt bejáró, olykor nem is egy. A távol eső kis települések sorsa itt is beteljesedett. A fiatalok családot alapítottak és a községben telepedtek le, vagy a szomszédos Dányra, Isaszegre költöztek. Csak az idősek maradtak kitartóak, számuk fogyatkozván egyre több lakóház maradt, s áll üresen, egy- kettő lebontásra is került. © S hogy mégsem vált. remélhetőleg soha nem válik népte- lenné a kicsiny település? Milyen különös is, amíg az itt élőik nagy részét útnak eresztette, addig másokat vonzott a tanyasi életforma. Néhány régi háznak máris új lakója van. Kasza Pálék a fővárosból költöztek a tanyasi településre. — Soha nem gondoltam, hogy egykor majd falun, még kevésbé, hogy tanyán élek, jószágot fogok tartani — mondja a feleség. — Akkor miért e választás? — Itt a közelben voltunk látogatóban. Igazán szép vidék, jó a levegő, nyugtató a csend. Hallottuk, üresen álló ház van eladó, nem volt időnk sokat gondolkodni. — Nevetve hozzáteszi: — Belecsöppentünk az egészbe ... Kint beszélgetünk a ház végében. Nyitott karámban hízó bikák. Az etetéssel végezve, a Tápióvölgye Tsz itteni halastavánál dolgozó férj mondja: — A helyi téesszel szerződést kötöttünk és bikákat hizlalunk, egyelőre kilencet. — Megéri, kifizetődő a fáradozás? — Még nem tudjuk, a jószágok szépek, most novemberbén lesz a leadásuk. A fiatal házaspártól az új életformáról szót ejtvén kérdezem : \ — Véglegesnek tartják az itteni letelepedést? A feleség a beszédesebb, ő válaszol. — Februárban lesz két éve, hogy ide költöztünk. Egyelőre jól érezzük magunkat, hasonlóképpen a két óvodás korú kisgyermekünk, akik korábban a fővárosban eléggé sokat betegeskedtek. Itt eddig még egyszer sem kellett orvoshoz menni velük. Jó itt, de hogy miként alakul sorsunk hosszabb távon, azt nem tudhatjuk, a felnövő gyerekektől is függ ... — Pest nem hiányzik? — Sűrűn beszaladunk — így mondja az asszony —, meglátogatjuk édesanyámat. Kocsival, Dányt érintve, rövid az út. Lassan megismerjük e kis település lakóit, s az is jó, hogy a pesti rokonaink gyakran kiruccannak hozzánk, legalábbis amíg az idő engedi. A házaspárral beszélgetve — szavaikból ez derül ki — kedvükre való a maguk választotta „keményebb életforma”. © A kicsiny települést járva, lakóival beszélgetve panaszosan mondja mindenki: „Itt az esős ősz, közeleg a tél. Kora tavaszig elzártan élünk, az ide vezető járhatatlan út miatt megközelíthetetlen lesz településünk.” Ez az itt élők legnagyobb gondja. Az őszi-téli hónapokban megritkulnak az olyany- nyira várt családi, rokoni látogatások, személyautóval megközelíthetetlen a település. Csak késve érhet ide az orvos is, félúton elragadna a sárban a mentőautó ... Van villanya a településnek, de a néhány utcai lámpa hovatovább évek óta nem világít. Űj családi ház régen épült errefelé. Csanádiéké épült legutóbb, valamikor az ötvenes évek elején. Csanádi Jánosék portájára lépve az asszony tartja távol az idegent bizalmatlanul körüljáró kutyát. A kinti munkát rövid időre abbahagyva, a konyhában mondja a férj: — Itt születtem Kistele- gen... E földdarabot örökölve, tízéves házasokként építettük a házat 1952-ben ... Felnőttek a gyerekek, elköltöztek, a feleségemmel ketten lakjuk a házat. — A fiatalok? — Lányunk Isaszegen él, ott -két unoka van, fiunk két éve költözött be családjával Sülysápra. A gyerekekről, unokákról beszélgetve az asszony szeme felcsillan: — Nagyon szeretjük őket, s amiben tudjuk, segítjük. A fiaméknak öt gyermekük van, a legnagyobb Kati, ő a mono- ri gimnázium második osztályos tanulója. Gyakran meglátogatnak minket, nem üres a ház. Mondják is az unokák, nehogy eladjuk a tanyát, ők idejönnek majd. © A ház gazdája pohár borral kínál, tartana a vendégmarasztaló szó. A ház végi istállóból, karámból azonban behallatszik a sürgető, s egyre ismétlődő szarvasmarhabőgés. — Itt az etetés ideje, ötven darab hízó bikát tartunk. Menni kell.... A jószágállomány rengeteg munkát jelent, de a Csanádi házaspár — tőlük tudom — szívesen vállalja ezt, mindig is szerették az állatokat. Jandó István Gyerekeknek Kocor forá% A Mesejáték-színpad előadásában a Kacor király című kétrészes mesejáték kerül bemutatásra október 30-án, szombaton délután három órakor a járási művelődési központban. Jegyek, 10 forintos egységáron a nyitvatartási időben válthatók. ŐRI Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1982. OKTÓBER 21. CSÜTÖRTÖK Brigádok a szövetkezetben Mindig a közösség érdekében Szellemi és ügyességi vetélkedőn is el! vannak Sorakoznak értékes tartalmukkal a bársonytokok a brigádvezető asztalán, a falon pedig az elismerő oklevelek. A tokban a vállalat aranykoszorús brigádérme, a másikA nap kulturális programja Gyomron, 9-től 17 óráig: bútor, lakásdíszek, kerámia, dísznövények bemutatása és vására, a zeneiskola foglalkozása órarend szerint. Az úttörőházban, 14.30-tól: a színjátszó; 15-től: a fotó; 18-tól: a báb- és asztalitenisz szakkör foglalkozása. Monoron, 9-től 18-ig: a járási műszaki napok építészeti kiállítása a Nagy István Galériában, 14-től: az irodalmi színpad próbája (a gimnáziumban), 18-tól: a motoros klub összejövetele (a HNF- székházban). Pilisen, 10-től: a zeneiskola zongoraok tatása, 17-től: a sakkszakkör; 18.30-tól: a fotóklub foglalkozása, 18-tól: az ifjúsági leány beatzenekar próbája. A moziban, 17-től és 19-től: A vőlegény. Vecsésen, 9-től 17-ig: bútorkiállítás és -vásár, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás. A sorompóhoz sorolva Sajncs, mostanában ismét gyakori látvány, hogy hosszú kocsisor áll Monoron, az Ady Endre úti fénysorompó előtt. Felvételünk is egy olyan alkalommal készült, amikor a gépkocsioszlop a Szcrvomechanikai Kisszövetkezet (volt vasipari szövetkezet) épületein is túl ért. Hancsovszki János felvétele A 17-es tárgyalóteremből Most a köszönésre nincs válasz Bírósági folyosó. Kint szakad az eső, veri az ablaküvegeket, vastag csíkokban csorog végig a szemközti tűzfalon A hatalmas, hideg cse- répkáiyha egykedvűen nyeli a 17-es tárgyalóterem előtt várakozók cigarettacsikkjeit. A pádon egy bőrzakós fiatalember, s egy megállapíthatatlan korú, szőke nő snóblizik. A sarokba kuporodva tízéves forma kislány nézi őket. Ítélethirdetés. A megafon recsegő hívására a társaság a terembe indul, a gyereket visszanyomják a padra: —. Te maradj, neked ezt nem kell... Nyílik a tárgyaló ajtaja, a fegyőr egy farmeröltönyös fiatalembert kísér kifelé. A folyosó homályában akaratlanul is oda téved a szem: a kezén bilincs csillog. Hallgatunk. A szőke nő bökdösni a kislányt. — Na, köszönj már az apádnak, ne félj, most már nem harap! A gyerek rázza a fejét, haja az arcába hullik s még kisebbre kuporodna, ha tudna. A fiatal nő is megszólal, halkan: — Hagyjátok! Ügy látszik, rossz hatással van rá, hogy meglátta... B. István harmincéves, három gyerek apja. A járásbeli nagyközségben albérletben szorongtak, s az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy innen nincs is kiút. B. István ugyanis hol dolgozott, hol nem, inni azonban egyre sűrűbben ivott, a feleség tartotta el a családot kétezer forint körüli fizetéséből. Két hónapja már annyira feszült volt a helyzetük, hogy az anya a két kislányt a sógorkezdi , nőjénél helyezte el, s egyre szorgalmazta férje kiköltözését az albérletből. Aki persze nem ment. Mint a tárgyaláson elmondta: szerette volna ösz- szeszedni a családot. De magát sem tudta összeszedni, hiszen júliustól már egyáltalán nem dolgozott, csak az italra teremtett elő pénzt, s amikor megszólalt a lelkiismerete, Se- duxennel csitította. S jött egy csütörtök. A feleség korán munkába ment, a kisfiút óvodába vitte. B. István felébredt, bevett két Seduxent, mert úgy érezte, nincsenek rendben az idegei, azután a közértbe indult borért, pálinkáért. Kisvártatva úgy gondolta, meglátogatja a lányát. A sógornő lakásán azonban csak a nagyobbikat találta, aki örült apjának, s boldogan indult véle fagylaltozni. A presszóban két korsó sör is lement még az apa torkán a Sedu- xenek meg a pálinka után. Hazavitte tízéves kislányát, bezárta az ajtót, plédekkel be- függönyözött, mezítelenre vetkőzött, s levetkőztette a gyereket is. A munkából hazatérő feleség délután azt látta, hogy a kislány szeme ki van . sírva. Nem beszélt sokat, de amit mondott, az elég volt ahhoz, hogy este rendőrök ébresszék kábult álmából B. Istvánt. S most erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletéért állt a bíróság elé. Azért csak kísérletért, mert amit elkezdett, nem tudta befejezni a gyógyszer és az ital hatására elaludt. — Nem emlékszem, csak arra, hogy hazamentünk. De én hiszek a lányomnak, amit mond, biztosan igaz — mondta a tárgyaláson. — Nagyon sokszor volt részeg, s amikor kijózanodott, nem tudott semmiről. A gyerekeket szerette, ezt biztosan állíthatom, különösen a legnagyobb lányunkat. Ő volt a kedvence. Én még rossz álmomban sem feltételeztem volna róla, amit tett... — vallott a feleség. B. Istvánt, a monori járás- bíróságon három pvi fegyház- ban letöltendő szabadság- vesztésre ítélték, három évre eltiltották a közügyek gyakor- lásától, s kényszer-elvonókú- jára kötelezték. Az ítélet nem jogerős, a vádlott és védője fellebbezett. — Na, nem köszönsz apádnak? Mondd, hogy már nem haragszol rá! — nógatja a szőke nő a folyosón a kislányt. A fiatalember oldalra fordul megereszt egy torz mosolyt, odaszói a gyereknek: — Hát... szia. Nincs válasz. ban pedig ott csillog a nagyközségi tanács Érdemes társadalmi munkás kitüntető elismerése is... Persze a Monorvidéki Afész Steinmetz kapitány szocialista brigádja nem érdemtelenül kapta meg az arany színű érmet, 565 óra társadalmi munkát végzett, különösen a gyermekintézmények patronálásában járt elöl jó példával. Mégyezer óra Persze, az Afész 38 szocialista brigádja közül nem egyedül dicsekedhetnek ilyen jelentős eredménnyel, hiszen az Egyetértés brigád tagjai 732, a vállalat kiváló brigádja, az Április 4. — 616, a Fáy András 600, az Osztapenkó 325, a Hámán Kató 265, a Bláthy Ottó 183 és a Dózsa György brigád szintén 183 társadalmi munkaórában segítette elő a közösségek fejlődését. Ezen túlmenően a szocialista brigádok a vállaláson felül 20—150 órában alkalomszerűen segítették az intézményeket, hogy a környezet ott kényelmesebbé, kulturáltabbá váljon. Vállalati össziességben 4 ezer óra az értékes teljesítmény. A köszönőlevelek nem is maradtak el. Tagszervezés Különösen jelentős az a tevékenység, amelyet a József Attila és Március 8. brigád végez, az üllői időskorúak napközi otthonában, a pilisi nevelőintézetben, óvodákban, iskolákban. A brigádtagok a tagszervezésben is példát mutatnak, 271 új taggal gyarapították az elmúlt évben a szövetkezeti taglétszámot, amely elérte az elérhetetlennek hitt 10 ezret. Anyagi támogatás címén külön vállalásokból származó összegek befizetésével is támogatták a mozgássérülteket. A szocialista brigádok persze közös kirándulásokat, színházlátogatásokat is szerveztek, részt vettek — nem is eredménytelenül szellemi és ügyességi vetélkedőkön, .sportrendezvényeken. A terhelésben A termelő munkában végzett aktívabb, szorgalmasabb tevékenység pedig nagyban hozzájárult a szövetkezeti közösség gazdasági eredményeinek megvalósításához. Kiss Sándor $porthIi?ikb«s Kézilabda A vereség nem elkeserítő Sorrendben ötödször győztek az úriak Zajosan szedelőzködnek. Az ablakpárkányról a kályhába kerül a kenyér, a szalámihéj. Kint egyre sötétebb lesz. K. Zs. MEGYEI FÉRFI I. OSZTÁLY: Budakalász—Gyömrő 20-16 (11-10). Budakalász, vezette: Mikus — Peiyerák (sok-sok hibával). A két teljesen formán kívüli játékvezető tönkretette a mérkőzést. Majdnem azt fújták, ami eszükbe jutott, függetlenül a játéktól. Mindazonáltal nem a játékvezetés miatt kapott ki a Gyömrő, hanem mert a Budakalász jobb volt. Sajnos, mindennek ellenére Novák I. a játékvezetés áldozata lett. Egy gyömrői támadásnál alaposan mellbevágták, amit követően piros lappal végleg kiállították őt (?!). Ez azt jelenti, hogy az utolsó fordulóban nem játsz hat. (Hogy miért az áldozatot állították ki, azt csak a játék vezetők tudják — illetve — nagy valószínűség szerint ők sem.) Stílusos, szép kézilabdát játszott mipdkét csapat. Jól védekezett a vendégegyüttes, támadásaiban azonban nem volt igazán átütő erő. Különösen a jobb oldal volt veszélytelen a hazaiak kapujára. Folyamatos játékról azonban szó sem lehetett, hiszen minden pillanatban szólt a játékvezetők sípja, s legfeljebb találgatni lehetett, kinek a javára ítélnek. A vereség (nyolc-négy volt a hetesek aránya Budakalász javára, nyolc-hat a kiállítások aránya), így sem elkeserítő. Egy kérdés maradt csak- hátra. Az nevezetesen, hogv hetedik vagy nyolcadik le.sz-o Gyömrő? Vasárnapi győzelmi a biztos hetedik helyet jelent heti, míg egy vereség az Ik lad ellen Gyomron a nyolca riik helyre lehet elég. Szabi Imre -és Novák István nagyon fog hiányozni, de bizonyította már ez a csapat, hogy itt nincsenek kezdők és tartalékok. Valamennyi játékos nagyon fogadkozik, s vasárnap is győzelemre tör. Reméljük nem is fognak csalódást okozni a hazai szurkolóknak. GÓLDOBÓK: Kiss Zoltán, Kiss Zsolt, Szél Sz. (4—4), Erős J. (2), Érsek T., Novák I. (1-1). JÓ: Szabó István, Szél Sz. G. L. MEGYEI NŐI II. OSZTÁLY: Tápióvölgye SC (Űri)—Nagymaros 16-13 (9-5). A Nagymaroson lejátszott bajnoki találkozón sorrendben ötödször győztek az úri lányok. A szokásosnál idegesebbek voltak a vendégek, de az irányítást így is végig a kezükben tartották. A második félidő 15. percében az egyik hazai játékost ütésért végleg, cserével kiállították a játékvezetők, örvendetes volt ezen a mérkőzésen Árnics Judit javuló teljesítménye. Végeredményben biztosnak és megérdemeltnek mondható az úriak győzelme. GÓLDOBÓK: Árnics (8), Misinszki (4), Bagóczkyné, Szécsényi, Ma- czó, Strobán (1—1). JÓ: Bakos, Árnics, Misinszki. Az ifimérkőzés sajnos elmaradt, mert az úri együttes későn érkezett a helyszínre. A "sápul legközelebb a listavezető Főt otthonában játszik •mrnbaton délután fél négykor. Sz. I. SN 0133—2651 (Mer.őri Hír.
