Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
1982. OKTÓBER 20., SZERDA K/lmap Kiskertekben Babfermelés A kis'kerti babtermelés megújítására vállalkozott az ország egyik legnagyobb agrár- üzeme, a bólyi Mezőgazdasági Kombinát. Három megye kistermelőit integrálja a közös cél érdekében: a kombináton belül ágazat alakult, amely összefogja, irányítja, segíti a babtermelést. A nagyüzem már korábban sikeres együttműködést teremtett a baromfi- és sertéshialaló kisgazdaságokkal, moist a kisáru- termelés újabb területét vonta be az integrációba. Az idei — kísérleti — évben hatvan kistermelő kapcsolódott be a bólyi babtermelési integrációba: együttvéve három hektáron. A kombinát hu- szonkétezer hektár termőterületéhez képest semmiség ez, a gazdaság mégis teljes komolysággal foglalkozik vele: vetőmaggal, műtrágyával, növényvédő szerrel cs karóval látja el a termelőket, szaktanács- adással segíti őket és a termést visszavásárolja tőlük. Biztonságosabb energiaellátás A DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatóságának hálózat- szerelési csoportjait decentralizáltan szervezték meg azokban a körzetekben, melyekben a hálózat korszerűsítési és építési igények is jelentkeznek. A hálózat létesítéssel jelenleg 71 fizikai dolgozó foglalkozik, s várhatóan ez a szám marad jövőre is. Az e területen tevékenykedők feladata elsődlegesen a saját beruházások kivitelezése. Jelentős összeg Ahhoz, hogy a hálózatokon a műszaki jellemzők számottevően ne romoljanak, 1983- ban mintegy 10 millió forint értékben kell új, nagy keresztmetszetű 20 ezer voltos gerincvezetéket építeni, valamint 8 millió forintért a lakosságot érintő kisfeszültségű hálózaton átépítési munkákat végezni, mely munkák elsősorban ugyancsak a vezetékek keresztmetszetének növeléséből állnak. Bács-Kiskun megyében a bővülő lakótelepek villamos- energia-ellátása céljából, mintegy 15 millió forintért, Pest megyében pedig 6 millió forintért építenek hálózatot a nagykőrösi szakemberek. Az albertirsal Micsurin Termelőszövetkezet mirelitüzemének energiaellátása kapcsán például 6 kilométeres 3,5 kilovoltos vezetéket és 3 nagyteljesítményű uanszfor- mátorállomást, létesítenek, mely munka önmagában is jelentős összegbe kerül. Gazdasági társulások A DÉMASZ-nál a rendelkezésre álló feltételekkel évente mintegy 58 millió forint értékű hálózat megépítésére vállalkozhatnak E tekintetben javulás, a kapacitás bővülése, a későbbiekben sem várható. Ebből következik, hogy a lakossági, illetve az üzemi megrendelések alapján legfeljebb 14—15 millió forint értékű hálózatépítésre tudnak vállalkozni. Igen ám, de az igény ennél jóval több lenne. — Mit lehet ilyen esetben tenni? — kérdeztük a DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatóságán Fischer János hálózatszerelési osztályvezetőtől. — A jövő évre vonatkozóan már csaknem 16 millió forint értékű munkára kötöttük meg a kivitelezési szerződést — mondotta. — Ugyanakkor már most tudunk mintegy 23 millió forint értékű munkáról, melynek részben már kész terve van, vagy a tervkészítés folyik. Ezen munkák megrendelői zömmel az 1983. évi kivitelezést kérik. Az igény tehát jóval meghaladja a lehetőségünket. — Kapacitásnöveléssel eleget utdnának tenni a megrendelők kérésének? — Nehéz dolog ugyanis a kapacitás növelése nemcsak létszám kérdése, hanem gépjárműé, munkagépé és még sok más egyébé, mely a technikai ellátottsággal függ ösz- sze. A munkaerőgondok esetében bizonyos mértékig megoldást jelenthetne egy több tagú vállalaton belül működő gazdasági társulás. Egyébként a vállalat foglalkozik a gazdasági társulások létrehozásának kérdésével, keresi azok megszervezésének lehetőségét, de pillanatnyilag a társulások működésének megindításától még messze vagyunk. Természetesen tudjuk, hogy aki villamos energiát igényel, és az csak, hálózatépítéssel vagy átépítéssel biztosítható, türelmetlen. A legtöbb esetben joggal az. Minél közelebb Törekvésünk az, hogy az igényeket és a lehetőségeket minél közelebb hozzuk egymáshoz és megrendelőink megelégedésére dolgozzunk továbbra is — mondotta Fischer János, osztályvezető. Kovács Katalin Pirftalan intézmény? Munkával is gyógyít az orvos Kázkoz szállítják a nyersanyagot Az ország talán legnagyobb — 19 községre kiterjedő —, szociális foglalkoztatója működik a ráckevei járásban. Sokatmondó adat, hogy 450 idős, beteg, rokkant ember számára nyújtanak körülményeiknek, egészségi állapotuknak megfelelő munkalehetőséget. Hét telephelye van az intézménynek: Kiskunlacházán, Szigetszentmiklóson kettő-kettő, ezenkívül Dunavarsány- ban, Maikádon és Dabason. Ezeken a helyeken előkészítik a bedolgozóknak szánt nyersanyagot és házhoz szállítják/ hiszen sok csökkent munkaképességű embernek éppen az a gondja, hogy nehezen tud közlekedni. Nem jótíkonyság Szűcs Árpád, az intézmény energikus, fiatal igazgatója azt hangsúlyozza, hogy itt nem jótékonyságról vagy segélyezésről van szí. Tizenöt szövetkezettel, vállalattal állnak kapcsolatban és ötvenféle munkát végeznek. Természetesen mindegyik egyszerű, könnyen megtanulható és egyik sem jár nagy fizikai igénybevétellel. Ami meg az egyéb körülményeket illeti: szerződésben vállalják, hogy megtartják a kívánt határidőket és a minőségi követelményeket. Idén 8 millió forintos bérmunkaibe- vételt értek el, és ez nem csekélység. — Hogyan sikerül megtalálni a minden szempontból megfelelő munkalehetőségeket? — Nem könnyen, hiszen eddig még egyetlen intézmény sem keresett meg ajánlatával. Sok helyre bekopogtatok, elmondom, hogy milyen jellegű betanított munkát kínálunk, és ha van rá kereslet, akkor megegyezünk. Például, jó lehetőségnek ígérkezett az Ar- mafilt Szövetkezet részére a könnyen elkészíthető, egyszerű, apró alkatrészek gyártása. Három présgépet is felkínáltak az előkészítéshez, csak éppen helyiség nem volt, ahol berendezkedjünk. Más nem adódott, így jobb híján kerestünk Dunavarsányban egy kihasználatlan istállót, azt lebetonoztuk, rendbe hoztuk. • • üres a ház — Kik betonoztak? — Persze, nem az öregek és a betegek, hanem főállású dolgozóink. A többi telephelyhez is úgy jutottunk, hogy kibéreltünk és tataroztunk elhanyagolt, rossz állapotú épületeket. Évente 600 ezer forint bérleti díjat fizetünk. Nagy tehertétel egy ilyen jellegű intézménynek. — Szervezett támogatást nem kapnak? — Nemrég részt vettem egy szociális gerontológiával foglalkozó tanácskozáson. Ott úgy fogalmaztam meg a gondunkat, hogy parttalan intézmény a szociális foglalkoztató. Szervezetileg sokfelé tartozunk, de valójában nagyon kevés támogatást kapunk, és saját magunkra maradunk, ha új feladatot akarunk megoldani. Egy nyugdíjas asszony például levelet írt a nagyvállalathoz, ahol korábban dolgozott. Megkérdezte, nem lenne-e mód arra, hogy valamiféle raktározási lehetőséget teremtsenek nekünk? Udvarias válasz érkezett: a kérést Kis- kunlacházára, a nagyközségi tanácshoz továbbították. De a Gombó Pál: .AL ázaóodáó próbája 0 * zvegy Forgács Rezsőné így szólt fiához, Forgács Rudolfhoz: Rudikám, 28 éves vagy és anyás. Ez jó is, mert szívem melengeted gyakori látogatásoddal és gyermeki gondoskodásoddal, ám rossz is, mert szeretnék egy unokát, méghozzá olyant, akinek anyja mellett nagyanyja lehetek. Egy szó, mint száz, ideje megnősülnöd. Rudolfon annál is inkább fogott a szó, mert maga is így gondolta. Autója már van, ha csak Trabant is, lakása úgyszintén, ha csupán egyszobás is, noha lakótelepi kényelemmel — hanem eddig a nőkkel kapcsolatos vezérlő szempontja az volt, hogyan lehet elkerülni egy gyermek létrejöttét, és most kezdte úgy érezni, hogy ez túlságosan is sikerült. Hanem azért nem kicsiny bukfenc a nősülés, együtt is kell élni azzal az asszonnyal. Ezért arra határozta el magát, próbát tesz az esélyes jelöltekkel. Munkaidőben ez irányban sokat töp- renkedett, pénteken azután meghívta hétvégi kirándulásra Emőkét. Emőkének fekete haja, barna teste és fehér lelke volt, ezért világosan kikötötte, hogy egyfelől szívesen, másfelől ő 19 esztendős létére házasságig kizárólag csókolózni hajlandó. Ez a magatartás életében először Rudinak nem letörte, hanem növelte kedvét. Szombaton reggel azután lakása előtt felvette Trabantjába Emőkét és elindultak a Dunakanyar irányába. Emőke fekete haja lingett-lengett, barna kar- ja-lába gusztusosán virított, hófehér lelke azonban enyhén lilásvörösre színezett ajkán át csobogott. — Tudja, Rudi, én azt mondom a becsület mindenekelőtt. És mi a becsület? A becsület szorgalom, helytállás, ös«zetartozás. nem gondolja? Rudi nagynehezen elkerülte a Flórián téren szabálytalanul elétolakodó Zsigulit, és azt dörmögte: „a fene beléd”. — Jaj, de csúnyán beszél, Rudi. ilyeneket ne mondjon előttem. De meg ne haragudjék, maga egv kedves fiú. hevallom tetszik is nekem — mondta és m°gsimogatta Rudi kezét, tekintet nélkül arra, hogy rzzal a kézzel a fiú éppen sávot váltott. — Jaj de ió így autózni — folytatta Emőke —, ilyenkor úgy érzem magam, mintha repülnék, pedig a kerék nem szárny, de mégis. Maga nincs így vele? — De igen — válaszolta Rudi és rácsodálkozott a lány szép mosolyára, miközben átsuhant a piros jelzésen, amiből nem lett karambol, de lehetett volna. Emőke pedig csak beszélt, beszélt, közölte, milyen a nagynénje, miért illik egyéniségéhez kizárólag a lilásvörös rúzs, persze csak enyhén, nézze csak meg, ugye jól áll, ugye alig látni. Továbbá érzékletesen, példákkal körítve ecsetelte vonzalmát a kutyák, ellenérzését a macskák iránt, leírta, milyen pulóvert látott az Aranypóknál, milye cipőt egy belvárosi maszeknál. Rudi Leányfalunál fékezett, egy presszó előtt megállt és mjkor már megitta feketéjét, Emőke pedig még kóstolgatta konyakját, így szólt: — Kedves Emőke, maga szép és angyali lelkű leányzó. De most választás elé állítom: vagy tüstént visszafordulunk, de miközben vezetek, egy szót sem szól hozzám, vagy felül egy autóbuszra. hamar ott van vele a szentendrei HÉV-nél. Emőke sírva fakadt, kijelentette, hogy minden férfi egyforma, Rudi is csak le akarta teperni, azzal felpattant és elindult a buszmegálló felé. A fiú ennek örült, mert nem bízott benne, hogy Emőke a visszafelé vezető úton hallgatni fog. A következő héten Piroskát vitte el, ezúttal a Balaton irányába véve útját. Okulva a tapasztalatokból a szőke és karcsú leányt arra kérte, ne zavarja őt a vezetésben. — Ö — felelte szürke szemét tágra tátva Piroska — nem is beszélnék. Magam se szeretem, ha szólnak hozzám, amikor vezetek. Ugyanis apu kocsiját sokszor vezettem, de most három évre magával vitte Kuvaitba. És tényleg, egy szót sem csevegett, csak mikor meg kellett állni, nyomta ő is a képzeletbeli féket, mikor gyorsítottak, jobb lábfejével mintha gázt adott volna. Világos felé már előzéskor körülnézett és olykor felkiáltott: vigyázzon, az a teherautó ott szemben túl közel van! E zúttal nem került sor vendéglátóipari fogyasztásra, Rudi Aka- rattyán visszafordult és udvariasan hazaszállította Piroskát, a fantomsofőrt, aztán bement egy patikába, bedobott néhány szevenalettát és feltárcsázta Évát, egy régi szerelmét, aki most is szívesen pihentette saját lakásán, amelyet első férjétől válás útján szerzett. A harmadik héten Gyöngyi került sorra, akinek kicsattanó duzzanatai ígéretet hordoztak, amúgy butuska volt, félénk és szótlan, egy autóvezetői vizsgán át sem ment volna. Egyetlen hibája mutatkozott meg, az ugyanis, hogy sűrűn sikított egyet, mert félt az összeütközéstől, a hirtelen irányváltoztatástól, a szarvasveszélytől. Visítás közben egyébként behunyt szemmel kapaszkodott bele a kormányba. Most tessék mondani, lehet egy ilyen nőt feleségül venni? Kész karambol. Teréz viszont otthonosan érezte magát a gépkocsiban is, mosolyogva vette tudomásul, hogy nem ez az a hely, ahol beszélgetni illik. Egészen jól el is foglalta magát mással. Táskáit szétrakosgatta, egyiket a sebességváltónak támasztotta, retiküljéből cigarettát vett elő, a dobozt visszatette, öngyújtott keresett, rágyújtott, a hamutartót kihúzta és sűrűn odapöccintette a hamut, aztán kézitükröt kotort elő, rendbehozta ajkát és szempilláit, a tükröt és a rek- vizitumokat elrakta, majd a tükröt újra elővette, egy másik táskából fésűt, kefét emelt ki és frizuráját igazgatta, Rudi ekkor az út szélére állt és ráparancsolt, hogy minden táskát, ruhaneműt hátra! Teréz nemtörődöm nyugival mindent hátra helyezett — a kilátó hátsó ablak alá. csak a cigarettát és öngvújtót készítette a kesztyűtartóba, továbbá egy túracipőt vett ki a sport- szatvorból, hogy majd a kocsiban útközben kicseréli a magas sarkú kékkel. Éva már nem is csodálkozott, amikor Rudi barátja harmadszor jelentkezett nála szombaton délben. R udi némileg megtörve, de makacsul ötödször Máriával tett próbát, aki kosárlabdázott, de egyébként tériszonnyal küszöködött, ami meglepő összetétel egy magas, júnói idomú fiatal lánynál. A Trabant-tulajdonos most már tartózkodott az előzetes óvásoktól: lesz, ami lesz. Hogy indított rá se nézett Máriára, várta, hogy ő jelentkezzék, csevegjen, izegjen-mozogjon, sikítson. Ám már Gyöngyösre értek, de Mária még nem adott életjelt. A cukrászda előtt, ahol megálltak, derült ki, hogy elájult. Rudi felrázta, Mária mosolygott, megállapította, hogy végre kiszállhat. Limonádét ittak, dobostortát ettek, aztán újra autóba ültek. Rudi vezetett, Mária elájult. Mátraházán a lány felocsúdott, mindketten frissen, pihent idegekkel pattantak ki a kocsiból és az üdülő presszójában megbeszélték, hogy egybekelnek. problémát ott is ismerik, és ott seim tudnak segíteni. Kiskunlacháza központjában található a szociális foglalkoztató legnagyobb üzeme. „Száz- nyolcvan tagú csapat”, ahogy Szűcs ' Árpád nevezi. Az épületben most éppen húszán munkálkodnak az előkészítéssel, s a kapu előtt álló teherautóra rakják a bedolgozóknak szánt, előkészített darabokat. A házhoz szállítás kényelmes megoldás, de vannak, akik inkább bejárnak dolgozni. Dobozokat ragasztanak keménypapírból, golyóstollakat állítanak össze alkatrészekből, naptárakat fűznek. A napi hatórás munkával havonta kétezer forint körül keresnek. — Nagyon egyedül érzem magam, mióta meghalt a férjem — mondja Hefler Istvánná. — Nyugdíj előtt 20 évig a termelőszövetkezet irodájában adminisztráltam, ott megszoktam a társaságot. Közel esik nekem ez a kis üzem, és szívesen bejövök, mert jobban telik az idő. ha elbeszélgetünk munka közben. A mellette dolgozó Répás Józsefné is helyesei. — Rossz egész nap otthon, mióta özvegyen maradtam. A fiatalok dolgoznak, üres a ház. És jobb a több pénz is. kiegészítés a nyugdíj mellé ... Sokat sírtam Fiatalok is akadnak ebben az üzemben, egyikük. Csuka Ernőné, négygyermekes édesanya. A legkisebb háromesztendős, a legnagyobb tizenkettő. A fiatal nő nem tud nehéz fizikai munkát végezni, mert egyik karja még régen egy baleset következtében megsérült. Most dobozokat ragaszt keménypapírból. — A tanács rendezte el a dolgomat, meg azt is. hogy a gyerekekért nem kell napközis ellátást fizetni. Könnyű munka, hatórás, és reggel nem kezdünk túl korán. Gacs Ilonának, aki a nagyközség másik foglalkoztatójában dolgozik, sokáig lakására vitték az anyagokat, hiszen súlyos betegsége miatt 30 éve járókéntelen. Tavaly kapott egy gombnyomásra működő motoros járószéket. és azóta mindennap kimozdul otthonról. a legrosszabb idő sem tartja vissza. Igv mondja: — Sokat sírtam egyedül. 1, Az orvos tanácsolta, hogy legyek minél többet emberek között. Én szót fogadtam és nem bántam meg. Dr. ördög Szilveszter körzeti orvos hetenként megvizsgál mindenkit. És munkaterápiaként is értékeli a foglalkoztatást, mert kevesebb nyugtatót, altatót kell felírnia itteni pácienseinek, mint azoknak, akiknek nincs rendszeres elfoglaltságuk. Gál Judit Kapcsolat a fogyasztókkal HarisnyaíizBefek Kétmillióra tervezték, s várhatóan az év végéig ennek a kétszerese lesz a Budapesti Harisnyagyár óbudai . saját boltjának forgalma. Fz, a gyár tőszomszédságában megnyitott üzlet is bizonyítja, sikeresek a harisnyagyár új üzletpolitikai törekvései. Ami nem más: minél közelebbi kapcsolatba kerülni a fogyasztókkal, s az igények változásait, a kereslet alakulását minél közvetlenebbül és gyorsabban érzékelni. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az évente 70— 75 millió pár harisnyát, zoknit és harisnyanadrágot előállító gyár választéka — a nagy- és kiskereskdelmi vállalatok üzleti kínálatában vem. mindin találkozik a vásárlók igényeivel. A gvár csaknem 300-féle terméket ké«zft. ezek az ajaptírusok. a választék azokban a szín-, a minta-, a kötésvariációkkal esvütf m'ntegy 3500—4000-féle cikkből áll.
