Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

zet Színek, <iangu§afok Pereg, forog az élet ke­reke, miközben a termé­szet törvényei nem változ­nak. Az évszakok érlelte növények termésének nagy részét learatta már az em­ber, s a letarolt gabona? földek felett elnéz a mun­kás tekintete. Lehiggadt a nyár tobzódó heve. Hűvö­sebbek az esték is. A ter­mészet díszes páholyában helyet kér az ősz. Hiszen ő is gazdag kincsekben, s ti­tokzatos szépségektől telí­tett. Szőlők édes nedűje forr a hordókban türel­metlenül és gyümölcseik súlyos terhétől megszaba­dulva megkönnyebülnek a fák is. A rovarhadaktól megtermékenyült virágkely- hek becsukódnak. Az érle­lő nap hevében elégett magház, betöltve, hivatását, lehull, hogy a megérett magvak kiperegve a földbe jussanak. Sóhajtva zsugoro­dik össze a levél, hogy el kell válnia az ágtól. Aztán leszakad, kicsit lebeg ég és föld között, végre leér a gyökeret tápláló földre, s ott várja átalakulását. Mindig jóleső örömmel fogadtam, amikor turisták­tól, kirándulóktól hallottam a Börzsöny és a Dunaka­nyar szépségének dicséretét. A jó öreg Börzsöny! Még mindig elég titkot, izgal­mat, látnivalót rejteget ma­gában. Ilyenkor ősszel is szerelmesévé tudja tenni az embert. Elkápráztatja méltóságteljes erdeivel, ro­mantikus völgyeivel, gazdag állat- és növényvilágával. Szinte belélegzi magát az ember szívébe. Ősz derekán már csendesebbek ezek a tájak is. Az ember színgazdag élete meleg az érzésektől, s tartalmas az összegyűjtött értékektől. Tele van erővel, tenniakarással. Szabad aka­rata van, így tőle függ, hogy mit, mennyit használ fel, s mulaszt el. Tovább akar élni tetteiben, családjában, az egész emberiségben. Szenvedésektől, félelmek­től való rettegés nélkül akarja alakítani életét, for­málni gyermekei és ember­társai jövőjét. Megdöbben­ve kell mégis látnia, hogy a megbűvölt világ oly gyak­ran kegyetlen tragédiák, ér­telmetlen, erőfitogtató ha­dakozások színterévé válik, mintha kénytelenek lennénk más életek rovására élni, szüntelenül pusztítani, ve­szélyeztetni a többit. Aki gondolkodik, az tud­ja, hogy az erkölcs és az igazi humanizmus alapelve az élet tisztelete. Ez a tisz­telet számba veszi mások életakaratát is. Bizonyságot szeretne adni emberségéről, könnyíteni szeretne a szen­vedésen, minden életért fe­lelősséget érez. Amint a nagy hullám sem létezhet önmagában, hanem csak az óceán részeként, ugyanígy ■az ember élete is a termé­szeti és társadalmi környe­zet része. A kiránduló- és pihenő­helyek, a turistaházak is­meretlen titkokat rejtő he­gyi útjai, ösvényei lassan elnéptelenednek. Látszólag pihenni tért a Börzsöny. De magánya csak pillanat­nyi. Hiszen akit egyszer már megérintett szelíd va­rázsa, az visszatér minden évszakban. Jöjjenek sokan, sokféléi, békével, barátsággal! Szárúd Ágnes ^3mar híre ment €cnk egy kis ötlet A Naszály Áruházban évekig kísérleteztek a bútor- és ipar­cikkosztály megfelelő átren­dezésével. Pár nappal ezelőtt ismét átalakították az emeleti részt, do most olyan sikerrel, hogy példája lehet bármelyik iparcikk-áruháznak. A város­ban órák alatt elterjedt a hí­re és csoportosan látogatták meg az áruházat az emberek, gratuláltak a dolgozóknak. Több árut tudnak bemutatni, mégis szélesebbek lettek a közlekedő terek. Jobban meg­közelíthetők a pénztárak, az ajándékrészleg is a megfelelő helyére került. ^aíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VA'C VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1982. OKTÓBER 19., KEDD ECisgsszdasszonyok, rajfifkérok A Lenin úti gyermekparadicsom Vannak olyan közművelő­dési intézmények is, ahol a nyár szerteágazó munkájának mérlegét ez idő tájt vonják meg, hogy felhasználva a ta­pasztalatokat, kijelöljék az el­következő időszakra vonatko­zó terveiket. Télen és nyáron is így van ez a váci Hajós Alfréd XJttörőházban is, ahol már a kora délelőtti órák sem csendesek, mert a szomszédos általános iskola gondjain enyhítenek két tanterem köl­csönzésével. Itt nem volt holt szezon a nyáron sem, mert a hosszú évek tapaszta­latai azt bizonyítják, hogy eb­ben az intézményben akkor sem szünetel a munka, leg­feljebb más formát ölt. Mi a feladata az úttöröház- nak? — A városban élő közel öt­ezer gyermek körében a moz­galmi munka és az úttörőélet szerves egységét, az alkotó közösségi nevelésen túl a sza­bad idő hasznos eltöltésének lehetőségét kell megteremteni — mondja Szilágyi Lajos igazgató. Szakági feladatunk, hogy a gyermekek igényeinek megfe­lelően olyan szakköröket mű­ködtessünk, amelyeket az út­törőcsapatok csak nagy ne­hézségek árán, vagy egyálta­lán nem tudnának megalakí­tani. Módszertani segítséget adunk a városban dolgozó úttörő közösségeknek. Rend­szeresen kiadványt jelentetünk meg. Anyagokat gyűjtünk, s ezeket kölcsönadjuk. A lehetőségeinket figyelem­be véve minden évben vissza­térő feladataink közé tartoz­nak a sport- és kulturális rendezvények, az irodalmi, művészeti vetélkedők, szakkö­ri kiállítások. Még inkább a nemzetközi úttörőbarátság ápolása és a már meglevő kapcsolataink szélesítése, el­mélyítése. Jelenleg a cseh­szlovákiai Mariánské Lazné ban működő általános iskola, a Nőve Zamky Üttörőház és az NDK-beli gothai úttörőház pionírjaival van jó kapcsola­tunk. Feladatunk még a po­kolszigeti nyári napközis és úttörőtábor működtetése. Országos bázisok Az úttörőháznak csak szak­köri helyiségei vannak, ennek ellenére nem ritkák a nagy rendezvények sem. Csoporto­san látogatnak el színházak­ba, hangversenyekre. A tudo­mányos-technikai úttörőszem- i :ken, csapatversenyeken tö­megesen vesznek részt és jól szerepelnek a magasabb szin­tű fordulókon is. — Van valami különleges titka az itt folyó szakköri te­vékenységnek? — Nincsenek titkaink — vallja Iványi Károlyné igaz­gatóhelyettes. — A szerencsé­sebb intézmények közé sorol­hatnám magunkat, s ennek több oka is van. Az úttörőhá­zunkban állandósult a szak­körvezetők gárdája, akik nem­csak ezt a munkát veszik ko­molyan, hanem n mozgalmat is. Ném kell nógatni őket, ha a segítségüket kérjük. Szakér­telmük, lelkes munkájuk segít hozzá bennünket a sikerekhez. Harmincegy szakkör, közülük több országos bázisként mű­ködik Vácott. A textilfestők az Eszperan­tó Szövetség által kiírt or­szágos pályázaton elsők let­tek. Munkáikból több helyi üzemben rendeztek nagy sike­rű kiállításokat. A fotósok a „Barátunk a fénykép’’ című országos vetélkedőn III. he­lyezést értek el. A modelle­zők is országos hírnévnek ör­vendenek. A Pest megyei mo­dellezőbajnokságon az úttörő gumimotoros és mechanikai motoros kategóriában első he­lyezést értek el. Eredményes, gyümölcsöző kapcsolatot épí­tettek ki a csehszlovákiai Pa- lásty általános iskolával. Na­gyon népszerű a tűzzománc­szakkör, amely a városban az egyetlen. A legnagyobb lét­számú eddig a járműbarát- szakkör volt. Az elmúlt időszakban nyolc csoportjuk működött, ahol a tagok sikeres vizsga esetén kismotorvezetői jogosítványt kaptak. A kis rádióépítők az alapvető technikai ismereteket sajátíthatták el. A kisgazd- asszony szakkör tagjai jól fel­szerelt konyhán tandlhatják a kulturált felszolgálást, a te­rítést. Nagyon kedveltek vol­tak az angol és a német nyelvszakkörök, amelyekre még a környező községekből is bejártak a pajtások. Nemzetközi kapcsolatok A felmérések szerint volt nótafá-, játékmester-, rajtit­kár-, ifi vezető-, kezdő raj ve­zető-, úttörővasutas-képzés. A vetélkedők, rajzversenyek, ki­rándulások. klubtalálkozók a szakkörök kapcsolatát, a kö­zösségek erősödését szolgálták. A jól felszerelt játékterem naponta várta a játszani kí­vánó gyermekeket. Nemzetközi kapcsolataik tet­ték lehetővé, hogy Csehszlo­vákiában harmincöt, az NDK- ban huszonnégy pajtás ismer­kedhetett meg az ottani pio­nírok életével, munkájával, feladataival. A technikailag jól felszerelt szakköri szobák után a néhány négyzetméteres úttörőszobában ismét talál­koztam az intézmény múltjá­val. Fényképek, érmek, okle­velek mind, mind az itteni ünnepekről, hétköznapokról tanúskodnak. Megkapták a Magyar Úttörő Szövetség Di­csérő oklevelét. Egy másik tabló előtt, amely idegen nyelvű, Iványiné kisegít: — Ezt az idén kaptuk Prá­gában a gyermekek interna­cionalista neveléséért. Surányi János Utaió munkások kérték Elkészül a hangosbemondó = Részlet egy információs jelentésből: „A Forte-gyárba | bejáró vidéki dolgozók kérik a MÁV illetékeseit, hogy | a Vác-alsó vasúti megállóhelyen létesítsenek hangosbe- § mondót. Kérdésük továbbá: mi az oka a személyvona- ! tok gyakori késesének, ami nehezíti, hogy pontosan ér* I kezzenek munkába.” — Én ezzel nem értek egyet — közölte Nagy Lajos, a váci állomásfőnök. — A Szob—Bu­dapest között közlekedő jára­tok nem késnek rendszeresen ez csak ritkán, kisebb, műsza­ki zavarok idején fordul elő. Ezt a megállapítást feltehető­leg az formálta, hogy a közel­múltban többször volt a vona­lon vágányzár, mert a pályán javítási munkálatokat folytat­tak. Más kérdés a hangosítás. Ez1 főként azért kérik az emberek mert gyakran előfordul ezen a forgalmas vonalon, hogy az úgynevezett helytelen vágányra érkezik a szerelvény. Ilyenkor meg kell várni, míg az utasok átjutnak a közlekedési, más szóval menetiránytól eltérő ol­dalra, és felszállnak. Csakhogy az utasok izgulnak, félnek, hogy közben elindul a szerel­vény, s ezért sokan nem kerü­lik meg a vágányokat elválasz­tó kerítést, hanem azon át jut­nak a vagonokhoz. A MÁV Bu­dapesti Vasútigazgatóságátó) azt az értesítést kaptuk, hogy a jövő év első felében meg­szüntetik ezt a gondot, és íesz az állomáson hangosbemondj amin közöljük a vonatok ér­kezését. — Van itt még egy régeb­bi kérdés is, amely időről időre az asztalunkra kerül. A Szob felől éjszakai mű­szakba járók panasza, hogy 22 órakor kezdik a műsza­kot, és már két órával előbb cl kell köszönniük a családjuktól, mert más vo­nat nincs. Illetve van, de azzal már csak késve ér­kezhetnének. — így igaz. Nagymarosig semmi gond, mert onnét 20 óra 15 perckor indul, Vácra 21 óra 15 percre érkezik egy szerel­vény, s a maradék 45 perc bi­zonyára kell a beérkezéshez, meg az átöltözéshez. Szobról viszont 19 óra 21 perckor in­dul az a vonat, amelyik 20 óra 55 percre ér ide, s amelyik ké­sőbb 21 óra 45 perckor indul, az csak 22 óra 15 perckor fut be a váci állomásra. Felmé­rést végeztünk ezen a kritikus szakaszon, és megállapítottuk, hogy 8—10 utasnál több embert nem érint ez a gond. — És ha a 19 óra 21-es in­dulna később? — Sturovóból indul. Nem­zetközi vonat. Államközi egyez­mények szabályozzák a me­netrendet. K. T. J. város tó-*-* ELSŐ OLVASÁSRA talán nagy kérdőjelek támadnak az olvasó tudatában: miért került ez a két településnév egymás mellé? Miért kapta ez a kis írás ezt a címet? Bizonyára többen látták a tv-híradóban, a Stúdió 82- ben, hallottak a rádióban szá­mos riportot, olvashattak jó néhány hetilapunkban a Cor­vin Mátyás és a magyaror­szági reneszánsz című, Schal- laburgban (Ausztria) megren­dezett kiállításról. Sajnos jómagam, de kollé­gáim egyike sem járt a hely­színen, viszont rendelkezésem­re áll az osztrák és a magyar kutatók által készített kitűnő katalógus, valamint bizonyos tudnivalók. Felelőtlen, könnyelmű magatartás Súlyos és halálos balesetek Boros József rendőr száza­dost, a járási KBT titkárát kérdezte meg szerkesztősé­günk az elmúlt napok közle­kedési baleseteiről. A rendőr­tiszt közölte: sokan figyelmet­lenül, ittas állapotban és gyor­san vezetnek, mindez súlyos következményeket von maga után. Foton a Móricz Zsigmond úton gyorsan hajtott személy- gépkocsijával Dobroczi János és összeütközött egy vele azo­nos irányban közlekedő lovas fogattal. A baleset után Dob­roczi János, valamint utasa, Gergócz László fóti lakosok meghaltak. Gergócz Lászlóné és Zsider József ugyancsak fóti lakosok súlyosan megsé­rültek. A lovas fogat hajtója. Csongrádi János könnyű sérü­lést szenvedett. A nagyközség következő sú­lyos balesete a Vörösmarty tér 2. számú lakóház előtt történt. Polgár József autó- buszvezető nem adott elsőbb­séget a szemből érkező Nagy Pál kerékpárosnak, aki súlyo­san megsérült. A Csővárról Pencre vezető úton Plera István csővári la­kos ittas állapotban vezette rendszám nélküli motorkerék­párját, majd a nagy sebes­ség fokozása miatt az árokba borult. Szerencsére csak köny- nyebben sérült meg. őrbottyánban egy patak mel­letti földúton ittas állapotban vezette járművét Botka Dezső őrbottyáni lakos, aki a patakba zuhant és súlyosan megsérült. A Főt és Csornád közötti útvonalon a jobbra ívelő út- kanyarban ?layer Pál buda­pesti lakos, a személygépko­csi vezetője a jobbra ívelő út­kanyarban átsodródott a bal oldalra és a szembe érkező, Horváth László budapesti la­kos által vezetett személygép­kocsinak ütközött, majd az árokba borult. Mayer ittasan vezette személygépkocsiját. Szerencsére csak könnyeb­ben sérült meg. A Királyrétről Szokolyára vezető úton gyorsan hajtott személygépkocsijával Gyön­gyösi Agnes helyi lakos és egy fának ütközött. A balesetet könnyű sérüléssel úszta meg. Őrbottyánban a Téglagyár előtt Bite József budapesti la­kos személygépkocsijával el­gázolta Máté Imre őrbottyáni lakost, aki kerékpárjával köz­lekedett az úton. A balesetet az okozta, hogy egy szembe jövő tehergépkocsi fényszóró­ja elvakította Bitét. Az ügy­ben folyik a rendőrségi vizs­gálat. A Vácról Gödöllőre vezető úton, a sződligeti elágazás előtt szabálytalanul előzte Mester István gödöllői lakos a Tóth Pál által vezetett autó­buszt. A baleset következté­ben a személygépkocsi vezető­je a helyszínen meghalt, míg utasa, Gergely Pálné bagi la­kos a kórházba szállítás után halt bele sérüléseibe. Az anyagi kár mintegy százezer forint. Az autóbuszban utazó 50 utas sérülés nélkül vészel­te át az ütközést. Nagy Péter János Kérem azt a személyt, aki 1902. október 0-án, kora délután, az Ételbárból (Széchenyi utca) vélet­lenül elvitte fiam diplomatatáská­ját és fehér nylon tasakját, szíves­kedjék sürgősen címünkre vissza­juttatni, jutalom ellenében, mert a tankönyvek és a tornafelszerelés nélkül iskolai tanulmányait nem folytathatja. Címünk: Vác, Tabán utca 40/42. III. 5., Barna Gábor. A Mátyás királyunkkal ro­konságban lévő, s valószínű­leg 1474 elején váci püspökké kinevezett Báthori Miklós ko­rának egyik jelentős műveltsé­gű személyisége. Legnevesebb és hazánkban nevéről és mun­kájáról jól ismert barátja és mestere Galeotto Marzio, aki Mátyás királyról szóló történe­ti művében több alkalommal hosszasan értekezik Báthori személyiségéről. Ilyen kapcso­latok mellett nem csoda, ha azt tapasztaljuk, hogy a rene­szánsz művészet szellemében építtetett székhelyén. Történet­író barátja szerint Mátyás mestereit bízta meg a Szent Miklós tiszteletére elnevezett kápolna elkészítésével. A kivitelezés megtörtént, s ennek dátumát — 1485 — őrzi a Báthoriak címerével díszí­tett szépséges vörös márvány. Ennek a kápolnának lehetett talán alkotóeleme a most is a székesegyházban található szentélykorlát. A Báthori-cí- meres faragvány mellett ugyancsak a székesegyház al­templomának féltett kincse a II. Jagelló Ulászló címerével ékesített korláttöredék. Ezt is vörös márványból formázták 1500 után. MEG KELL MÉG említe­nem, hogy múzeumunk gyűjte­ményének egyik ritka darabja, az 1510—1520 között készített sírkő töredéke, ugyancsak he­lyet kapott a válogatásban. összesen tizenegy, Vácról származó műremek került a szomszéd ország nagyközönsé­ge elé. Szomorú, hogy ennél sokkal többet pillanatnyilag nem tudnánk — még ha jár­nánk sem — bemutatni a re­neszánsz korának váci emlé­keiből, ugyanis jelentősebb kőemlékeink nincsenek. Talán a vár ásatása bővíti az erre a korszakra vonatkozó ismere­teinket és tárgyi dokumentu­maink körét. Mégis — mi adja — sok egyéb intellektuális és esztéti­kai élmény mellett — ennek a 803 darabot számláló unikális kiállításnak az értékét? Egy helyen és egy időben te­kinthetjük majd meg azokat a magyarországi reneszánsz em­lékeket, amelyeket csak több éves hazai kirándulások során láthatnánk. Olyan összefüggé­sek (műhelyek, stílus stb.) fel­fedezésére nyílik így majd mód, amelyekre egyébként csak hosszas előképzés, tanulás és időfelhasználás árán juthat — tegyük föl — a kor specia­listája, hogy mást ne említ­BlZOM ABBAN, hogy so­kan élnek majd tavasszal ez­zel a talán soha vissza nem té­rő lehetőséggel a Budapesten is sorra kerülő bemutató alkal­mával. Aki pedig erről elfe­lejtkezne — közel sem olyan sok idő múlva —, a Vácra visszakerülő darabokban lel­heti örömét. Ilon Gábor Vetélkedő kezdődik „Mit tudnak a Hajógyárról?" . gyáregység vezetése a darab­szám fokozatos növelését ha- j tározta el. Űj bérezési forma kialakításával, s a külső ko­operációval segítve a gyár munkáját, ezt valóban sike­rült is elérni. A jelenlegi gyártási terv 4 ezer 150 darab acélkonténer, aminek egy része speciális konténer, s ezeknél igaz nem nagy mértékben, de csökken egy ideig a napi ütem. Az acélkonténer fő terméke a gyárnak, de nem szabad el­feledkezni az 5 tonnás alumí­nium konténerről sem, mely­ből 500—600 darab készül évente, s éppen a múlt hó­napban adták át az ötezredi­ket. A termelésen kívül termé­szetesen új ütemben fejlődött az indulástól napjainkig a gyár szociális, s kulturális el­látottsága és a munkavédelem. Cs. F. Ezzel a címmel hirdetet pályázatot az MHD váci gyár­egységének munkaverseny-bi zottsága a szocialista brigá­dok részére. Ügy gondolom, hogy mások is szívesen is­merkednek meg a gyár törté­netének néhány részletével. Készítettek itt az elmúlt évtizedek alatt mikro-vízi- buszt, uszoda és művelődési ház kupolát, csarnokot a BNV-re, s még sertéshizlaldát is. Húsz éven keresztül gyár­tották a motor-oldalkocsikat is. A nagy termékszerkezet­váltást az 1967-ben beindull acélkonténerek készítése je­lentette. Először napokig tar­tott, míg egyet összeállítottak, később már minden nap gyár­tottak egyet-kettőt. A terme­lés egyenletesen és egyre nőtt, amit bizonyít az is, hogy 1977-ben már a gyártott da­ra bszám elérte a 2 ezer 880-at. Mint utóbbi kiderült, a kon­téner jó választásnak bizo­nyult, s ezért a kedvező piaci lehetőségeket felmérve a . ISSN 0153—2759 (Váci Hírlap) r

Next

/
Thumbnails
Contents