Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1982. OKTOBER 19., KEDD Másfajta ritmus kell Kevesebben járnak zeneiskolába Az 5szi—téli hónapok meg­szokott képe: a szerkesztőségi épület előtt, mögött, hangsze­rekkel felszerelt gyerekek, fiúk, lányok sietnek a szom­szédságunkban lévő zeneisko­lába. A kora délutáni órák­ban, amikor az általános vagy a középiskolában befejeződött a tanítás. Ebből is látható, a zeneiskola alkalmazkodik a többi intézményhez. Az ötna­pos tanítás általánossá válásá­val jogos a kérdés, hogyan al­kalmazkodtak az új körül­ményekhez. Ezzel a kérdéssel kerestük fel a zeneiskola igaz­gatóját, Pálfalvi Ferencet, egyben azt is tudakolva, mi­képpen alakult a létszámuk, egyáltalán, milyennek ígérke­zik az új tanév. Elszigetelten A máskor mindig higgadt, kiegyensúlyozott, halk szavú igazgató ezúttal egy kicsit bosszús. Aki valamelyest is­meri Pálfi Ferencet, ezt nyomban észreveszi és je­lentőséget tulajdonít neki. A beszélgetés során megtudjuk, haragja magántermészetű, de az iskola dolgait tekintve sem felhőtlenül boldog. Mint sok más, ez az intézményünk is kinőtte magát. Bővítésére azon­ban belátható időn belül nem gondolhatunk. Ha azt akarjuk, hogy mindazok, akik szeret­nék gyermekeiket zenére ta­níttatni, azoknak kisegítő meg­oldásokat kell keresni. Tavaly az általános isko­lákban kaptak helyet, ebben az évben az Erkel Ferenc és a Petőfi iskola ad egy-egy ter­met. s megvolna a segítőkész­ség a gimnázium igazgatójá­ban is. A középiskola azonban alig jöhet számításba, Bcsnyő- re nem szívesen vinnék gye­reküket a szülők. A vendéges­kedés más szempontból sem a legjobb megoldás. Aki ott ok­tat zenét, bizonyos, mértékig elszigetelten dolgozik, és saj­nos olyan is előfordul, hogy ugyanazon a délutánon több terembe kell vándorolnia a gyerekekkel. Úttörőkar Létszámuk a múlt évihez képest csökkent. Tavaly csak­nem hétszázan jártak az Ady sétányi iskolába, az idei első félévre hatszázhuszonhatan iratkoztak be. A visszaesés nem, vagy nem csak a hely­hiánnyal magyarázható. Sokan úgy érzik, annyira ki van töltve minden idejük iskolai és iskolán kívüli elfoglaltság­gal, hogy a zenetanulást már nem vállalják. Ennek az ér­zésnek a kialakulásában az ötnapos hét is közrejátszik, hiszen minden feladatot, el­foglaltságot hétfőtől péntekig szeretnének megoldani, letud­ni. Nem csoda, ha túlterhelt- nek érzik magukat. Elképzel­hető, a későbbiekben, amikor kialakul az újfajta életritmu­suk, arányosabban osztják el a terheket az öt napon, oldó­dik majd ez a feszültség. A korábbi években sosem jelentett gondot az iskola ze­nekarának a próbája. Most igen. Az idén még egyetlen olyan próba sem volt, ame­lyen teljes létszámban megje­lentek volna a növendékek. Ha már szóltunk a zenekarról, tegyünk egy kitérőt ezen a vidéken. Gödöllőn többen és többször szóltak már e sorok írójának is, nézzen körül, va­jon miért nincs ebben a vá­rosban úttörözenekar. A ko­rábbi években volt, minden ünnepen sikert arattak. Itt az alkalom, fölteszem a kérdést az igazgatónak. Meg­tudjuk, évről évre csökken az érdeklődés a rézfúvósok iránt. S akik jönnek, azok mind a trombitát választják. Zene­kart pedig csupa trombitásból nem lehet alakítani. Sőt, akad egy-két olyan hangszer, amelyhez bizonyos erő is kell. Például a tubához. A tovább­tanulásra készülődő nyolcadi­kosok kimaradnak, a gimna­zisták, szakmunkástanulók alig jelentkeznek, s így a kör bezárul. De nem zenészek­kel .., Pálfalvi Ferenc arra kért, árnyaltan írjak, nem akar senkit sem megbántani. Re­méljük, sikerül, nem bántó- dott meg senki az eddigieken, s a most következőn sem. Cél­zott ugyanis egy jelenségre, amit persze akárhányan meg­figyelhetünk. Arról van szó, hogy a gyerek már a gimná­ziumban kényszerül vagy tö­rekszik a szakosodásra. Azok­ra a tárgyakra összpontosít, amelyek a további tanulmá­nyaihoz nélkülözhetetlenek. S ebben a felfogásban nincs he­lye úgymond haszontalan tár­gyakra fecsérelni időt és energiát. A zenére, énekre pe­dig egyébként is könnyen rá­fogják, hogy nincs haszna. \ Többség Sok tehát az ellenerő. De azért ebben az évben is több mint hatszázan tanulnak ze­nét Gödöllőn. Több mint hat­száz óvodás, kis- és nagyisko­lás ismerkedik a zene világá­val, a hangjegyekkel, tanul énekelni, játszani valamilyen hangszeren. S, ha nem is va­lamennyien, a zöm minden tv zonnyal nem érzi majd később elpazarolt időnek azt a heti öt­órát, aminek köszönhetően sok-sok örömben lesz ré­sze, akár muzsikusként, akár, s nyilván ez a többség, zene- hallgatóként. Kör Pál A maiak is érzik fontosságukat Ipartörténeti kiállításra készülnek A gödöllői Városi Helytörté­neti Gyűjtemény irodájában ezekben a napokban igen nagy a készülődés. Rohamosan kö­zeledik A gödöllői kisipar múltja és jelene címmel szer­vezett kiállítás megnyitásának ideje. A Hazafias Népfront Városi Bizottsága, a KIOSZ gödöllői alapszervezete és a helytörténeti gyűjtemény au­gusztusban azzal a kéréssel fordult a város lakosságához, hogy kutassák fel és juttassák el a gyűjteménynek a Gödöl­lőn készült kisipari szerszámo. kát, termékeket, egyéb ipartör­téneti dokumentumokat. A felhívásra minden várakozást felülmúló érdeklődést tapasz­taltak a szervezők. Teljes felszerelés — A nagyobb községekben, kis városokban már a közép­korban megszaporodott az iparűzők száma — mondja Po- lónyi Péter, a gyűjtemény ve­zetője. — A vásárokban, vala­mint a vándorkereskedelem révén ők elégítették ki a pa­rasztság iparcikk szükségleté­nek egy részét is. Ily módon nagy hatással voltak a házi­ipar, a paraszti ízlés a paraszt­ság tárgyi kultúrájának ala­kítására is. — A napjainkban egyre na­gyobb becsben tartott népmű­vészet tehát magán viseli ezeknek az egykor idegenből ide telepített mesterembereknek a kezenyomát, de természete­sen a népművészet hatása is érvényesült elsősorban a szűr­szabók, tímárok, mézeskalács­készítő mesterek munkájában. Ez a kölcsönösség, egymásra hatás egészen napjainkig ki­mutatható. Már ezért sem tart­hatjuk véletlennek, hogy kiál­lításaink sorában most a vá­ros egykori kisiparosainak és kisiparának bemutatására ke­rül sor. — A kisiparos tevékenysége, munkája, magatartása és szol­gáltatása hatással volt az itt élők közérzetének alakulására. A mai kisiparosok érzik je­lentőségüket, s tisztességgel, munkával válaszolnak az irán­tuk megnyilvánuló bizalomra. Ezt a bizalmat is erősíteni akarják ezzel a kiállítással. — A helyi kisiparosok — mondja — Polónyi Péter — értik és érzik szándékukat, s ezért siettek segítségünkre. Az augusztusban megjelent felhí­vásra a KIOSZ helyi szerveze­te a régi és jelenleg is dolgo­zó kisiparosok közül rendező­bizottságot választott, hogy ez a bizottság segítse a kiállítás előkészítését, vegyen részt a régi ipartörténeti emlékek fel­kutatásában és összegyűjtésé­ben. Parádi Lajos nyugdíjas szabómester, Gerőfi László üvegesmester, ifjú Csontos Pál kőfaragómester és Czan- gár Gyula fényképész sokat vállaló és értő partnerként dolgoztak és dolgoznak. Hagy gazdag anyagot sike­rült összegyűjteni, abban ne­kik is részük van, de természe­tesen a bizottság munkáján kí­vül is jelentkeztek a segítők. Henkel Győző nyugdíjas vál­lalta, hogy szüleinek egykori mézeskalács készítő műhelyét restaurálja és a kiállításra át­adja. Sokat vállaltak Gödöllő — egyrészt a mária- besnyői búcsúk, másrészt a főváros közelsége miatt — hí­res volt mézeskalácskészítői­ről. Ez a szép mesterség lassan feledésbe megy, pedig a szív, a huszár, a mézesbáb és megany- nyi más portéka a hagyomá­nyos összejövetelek, a vásárok, búcsúk alkalmával igen kere­sett volt. A mézeskalácsosok gazdagon megrakot sátrait mindenki felkereste: a vásár­fia is sokszor innen került a parasztszobák komódjára. A dúsan virágzott, piros, tükrös szívek sokszor évekig megőr­zött szerelmi ajándékok vol­tak. A helytörténeti gyűjtemény birtokába került a Szántai csa­lád és Juhász Dezső kádár­mester jóvoltából egy teljes pintérműhely berendezése, szerszámkészlete. Nem csoda, hogy a famunkások nemzedé­ke alakult ki Gödöllőn, hiszen a települést övező erdők bő­ven biztosították a nyersanya­got. A Dallos család és Elek Sán­dor cipész a cipészmesterség szerszámait adta át a gyűjte­Galgamácsa Vendégváró múzeum Számtalan múzeumban jár­tam, ahol kiírták vagy mond ták, hogy a kiállított tárgyak­hoz ne nyúljunk. Általában természetesen jogos kérés ez. hiszen van, amit egyszerű ta­pintást, megfogást követően akár tönkre is tehet az óvat­lan látogató, teszem azt, ha le­ejti. No és mi lenne a festmé­nyekkel, szobrokkal, ha min­denki megsimogatná, bizony ismerjük el, nem kívánt módon lenne patinás az értékes tárgy kezünktől. Van természetesen jó néhány múzeumi tárgy, különösképpen a modellek, vagy az eredeti eszközök, amelyeket működés közben látna legszívesebben az ember, kipróbálná maga is, mi­képpen dolgoztak rajta régen Vagyis, amúgy élővé szeretné varázsolni gyerek és felnőtt a múzeumokat. Van, ahol már elébe állnak ennek a kíván­ságnak, mint teszik azt októ­ber 24-én, vasárnap Galgamá- csán a falumúzeumban, ahol nyílt napot, ha úgy tetszik, vendégváró napot tartanak. — Annyi az érdeklődő a munkánk és a múzeum iránt, hogy szinte nem győzzük az ér­deklődést kielégíteni. Falumú­zeumunkat nemcsak a köze­liek, az itthoniak, hanem igen sok külföldi is felkeresi, s igen sok látogató igényli, hogy da­lainkat, táncainkat ott, hely­ben mutassuk be, tanítsuk meg nekik — mondja Vankóné Du­dás Juli. — Jó néhányan a kis mú­zeumunk fonószobájában a fo­nást, a szövőszékeken a szö­vést is ki akarják próbálni Vagy például a gyerekek a né­pi játékok készítését is meg szeretnék tanulni. Ezek miatt jutott eszünkbe, hogy a mú­zeumi és műemléki hónap ke­retében vasárnap tartandó vendégváró napunkon élő prog­ramokat bonyolítsunk le. — Én magam festési mun­kámból is ízelítőt adok, bemu­tatót tartok, s ott lesznek ve­lem reggeltől, ha kell késő es­tig népművészeti csoportunk tagjai, köztük a dalokat lemez­re éneklő gyerekek is. Hívják, várják tehát Galga- mácsára a helyi népszokások a régi élet iránt érdeklődőket vasárnapra. Az idén eddig, az eladott jegyek, meg a vendég­könyv bejegyzései szerint leg­alább ötezren látogatták a gal- gamácsai falumúzeumot. Szin­te bizonyos: senki sem távo­zott csalódottan! Az élővé va­rázsolt múzeum vendégváró napján sem lesz ez másképpen. Zöldmező Tsz Áttérés az ötnapos munkahétre A mezőgazdasági nagyüze­mekben is lehetőség van az ötnapos munkahétre való át­térésre. Az előkészületek már több gazdaságban megtörtén­tek, így például az év ele­jén a vácszentlászlói Zöld­mező Termelőszövetkezetben is, ahol a párt, a gazdasági és a szakszervezeti vezetők ko­sos megbeszélését követően került sor számos intézkedés­re. Nem egyszerű ez a dolog náluk sem, hiszen, ahány munkaterület, annyi féle gond, szervezési tennivaló akadt. Mint kiderült: még leginkább a szántóföldi növényterme­lésben oldható meg, hogy az év nagyrészében meglegyen mindenkinek a heti két sza­badnapja. A kampánymunkák idején természetesen ez nehe­zen, vagy alig garantálható. A nagyobb gond, csakúgy mint másutt, náluk is az ál- lattenyésztési ágazatnál van, hiszen ez létszámhiánnyal küszködik, ugyanez mondható el a Zöldmező gesztorságában működő Galgatej gazdasági ménynek. Nagy Ferenc eljut­tatta Nagy Imre teljes tímár­felszerelését. Érdekes adalék ehhez a mesterséghez, a tí­már szó már a 12. századtól szerepel okleveleinkben, s bi­zonyos timsós-faggyús bőrki- készítési eljárást jelentett. A Szendrő család a Neszve- da hagyaték nagy értékű doku­mentációs anyagát és szer­számkészletét juttatta el a ki­állítás rendezőinek. A helytör­téneti gyűjteményben van már egy kisiparos borbély műhelye és teljes felszerelése, és ott vár a kiállításra Moór János laka­tosnak, a kerekeskutak feltalá­lójának felszerelése is. Érdemes felkeresni Természetesen a mai meste­rek, kötélgyártó, ostorkészítő, szűcs és más foglalkozásúak is kiállítanak. Biztosan sokan megcsodálják Kanalas György teknővájó szerszámait és ter­mékeit, és azokat a fényképe­ket, amelyek az egykori mes­tereket ábrázolják munka köz­ben, vagy éppen a végterméket mutatják be. Polónyi Péter mézeskalácssütő mintát vesz a kezébe, majd egy szekercét mutat. — A letűnőben levő szakiparom nemzedéknek ezek az ereklyéi elsősorban emlékeztető funk­cióval bírnak. Emlékeztetnek arra a tisztes iparra, amelynek legjobbjai koptatták simára a régi szerszámnyeleket úgy, hogy azokról még ma is süt, parázslik, fényesen ragyog sok­sok nemzedék erős, szigorú, kétségbeesett és biztató kéz­fogása. Ezért a melegítő kéz­fogásért is érdemes lesz felke­resni az október 28-án meg­nyíló kiállítást. Fercsik Mihály társaság üzemére. Az ipari főágazatuk egyes részlegei már az új rend szerint dolgoznak az év eleje óta, de az ötnapos munkahét általánossá tétele érdekében itt is további teen­dőink vannak. F. I. Időseknek Könyv — hashoz szállítva Egyedülálló, idős, beteg és mozgásukban korlátozott ^em­berek könyvellátását segítő ak­ciót tervez a Juhász Gyula vá­rosi-járási könyvtár. Havonta egy alkalommal meglátogat­ják őket, s elviszik a kért ol­vasnivalót. Kérik az érdeklő­dőket, hogy akik igénybe ven­nék ezt az ingyenes szolgálta­tást, jelezzék a könyvtárnak, Gödöllő, Dózsa György út 10., 2100, telefon: 131. Életveszélyes rövidítés A minap a gödöllői MÁV-ál- lomáson járva figyelmeztetett egy furcsa jelenségre Buskó András főpályamester. Az állo­más Aszód felőli végéhez ve­zetett, hogy a magunk szemé­vel lássuk azt. amit helytelenít. Túl a kis szigeten, amely a vá­gányok között húzódik, áll a pályamunkások szállója és az irodák. Ezek mentén húzódik az az illegális gyalogosút, ame­lyet a Stromfeld lakótelepről jövők tapostak ki az egyetemi sporttelep felé. — Nézzen oda — figyelmez­tetett a főpályamester —, eb­ben az ívben száz-százhúsz ki­lométeres sebességgel robog­nak a vonatok. Az itt átvágok legkisebb figyelmetlensége elég ahhoz, hogy az útlerövidítés az életükbe kerüljön. Nem vitás, hogy akik a fe­lüljárón át közelítik meg a sporttelepet, azoknak 200 mé­terrel többet kell gyalogolniuk. Ámde ha ezt összehasonlítjuk azzal a veszéllyel, ami a sínek között leselkedik rájuk, nem lehet vitás, mi az előnyösebb. Cs. J. Vágánycsere gyorsított munkával Fóliás erősítéssel Pályaépítők szorgoskodnak több napon át a MÁV-pálya- udvar területén, pontosabban a pályamunkások szállója előtt. A munkák színhelyére Buskó András főpályamester­rel érkezünk. — Kitérőlekötéseket vég­zünk, milliméteres pontosság­gal kell dolgozni — mondja a főpályamester. — Hogy ez mennyire sikerül, az csak az elkövetkezendő napokban de­rül ki. A lekötött kitérőket most daruk segítségével vago­nokba rakjuk, és átszállítjuk a fővágányokra. Az állomás Aszód felőli ré­szében hétfőn vette kezdetét a nagy munka. A MÁV Mis­kolci Igazgatósága és a Hat­van—Salgótarjáni Pályafenn­tartási Főnökség éves munka­tervében szerepel a Buda­pest—Miskolc vasúti fővonal gödöllői szakaszán két kettős kapcsolású vágány cseréje. A munka költsége, a felhasznált anyagokkal együtt, eléri a 3 millió forintot. A VI. gépesített mozgó pá­lyafenntartó szakasz dolgozóin kívül részt vesznek a kivite­lezésben mások is, például az aszódi II. pályafenntartási szakasz, a hatvani villamos fe-lsővezeték-építők éc a gödöl­lői állomás forgalmát irányí­tó személyzet egy része is. öt napon át csaknem száz ember, tucatnyi génp^l és szállítóesz­közzel, napi 10 órás vágány­zár mellett igyekszik, hogy határidőre elkészüljön a terve­zett munka. Az ágyazatot körülbelül hét­száz négyzetméteres terüle­ten, 60 centiméter mélységig kicserélik, fóliás erősítéssel 'átják el. A tervek szerint az 5. napon, vagyis október 22­én 9 és 11 óra között mindkét vágányon teljes vágányzár lesz Gödöllő és Asztád állomá­sa között. Ebben az időszak­ban autóbuszok szállítják az utasokat. Megtudtuk, hogy a Volán 20-zs számú Vállalat gödöllői főnöksége tizennégy autóbuszt állít forgalomba a vasúti szerelvények pótlására. A menetrendben feltüntetett, ebben az időben közlekedő gyorsvonatok a Hatvan—Új- szász—Rákos állomásokon át érik el a fővárost, illetve a Ke­leti .pályaudvart. Az említett pályaszakasz felújításával, korszerűsítésével gyorsabbá, biztonságosabbá válik az át­menő forgalom a gödöllői ál­lomáson. Csiba József A nap programja Október 19-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Illyés Gyula Kegyenc című drámája a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjáté­ka, 19 órakor. Szocialista brigádok klubja: Első — kézből — külpolitikai tájékoztató, 15 órakor. A munkahely esztétikája cí­mű kiállítás. Dallos László Lendítem lábamat című fotó- kiállítása, 15—20 óráig. Gödöllő, Helytörténeti Gyűj­temény: Huszárik Zoltán grafikáiból kiállítás. Megtekinthető: 10- től 16 óráig. Éssa'Mozi Az emberevő medve. Jam- buj rossz szelleme. Színes szinkronizált szovjet kaland­film, 6 és 8 órakor. Gödöllőn és Aszódon a gázcsereielep-vezető helyettesítésére időszakonként, meghatározott időre munkaldnat keresünk. Nyugdíjasok jelentkezését is várjuk. A szakképesítés megszerzésére lehetőséget teremtünk. Érdeklődni lehet a személyzeti csoportunknál, Budapest V., Deák Ferenc u. 23. II. em., telefon: 173-525, ISSN 0133—1357 (Gödöllőt Hírlap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents