Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
~\MiÍia> 1982. OKTÓBER 17., VASÁRNAP Köszöntőként A bujdosó lány A bujdosó lány évekkel ezelőtt — betegség miatt — a zajló világból elbujdosott egy csendes kertben álló, repkény- nyel befuttatott kedves házba. Kínzó légszomját oxigénpalack enyhíti — azt hihetnők, ez köti őt az élethez. Meg az ablakain beköszöntő falombok, a budakeszi hegyek kéklő taraja. Nem így van. Mezei Mária ezer szállal kötődik az élethez, a múlthoz és a jelenhez is. A két évvel ezelőtti veszprémi tévéfesztivál gálaestjén tíz év óta akkor jelent meg először a pódiumon. Elmondta Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című költeményét. Hosszú-hosszú taps köszöntötte, ünnepelte. Emlékezzünk csak a Stúdió ’81 műsorára is, amikor a riporternő otthonában kereste fel: betegágya mellett beszélgettek sok mindenről: életről, pályáról, hitről, szeretetről. Mezei Mária arcán nem volt festék, haját nem rakta be fodrász a kamera tiszteletére. Nem szereplés volt ez: olyannak adta magát, amilyen volt. Betegnek, megtörtnek, akinek szemében életerő, érdeklődés csillogott. Nem akarta kendőzni korát. Ezért érezzük úgy, hogy tőlünk sem udvariatlanság megírni: 70. születésnapján köszöntjük Mezei Máriát. Nagyon nagy élet van mögötte s nemcsak korban. Nagyon nagy utat járt be. Sok fényes siker és sok szenvedés jutott osztályrészéül. Kecskeméten született, s mindössze kéthetes volt, amikor édesanyját elveszítette. Tanárnak készült, színész lett. Rózsahegyi Kálmánnál tanult, Sebestyén Mihály miskolci társulatánál indult pályája. Pesti színésznő 1935-ben lett. Klasz- szikusokat játszott és éjszakai lokálokban lépett fel; beskatulyázták a végzet asszonyának és francia vígjátékok könnyű nőcskéinek. Pedig mindig nehéz fajsúlyú volt. A színészvilág és az akkori sznobizmus íratta, nyomtatta vezetéknevében az i-t y-ná. ö viselte a ráaggatott címeket, és befeléfordulva élte át szenvedéseit. A testieket és a lelkieket. Sokat volt súlyos beteg. És sokszor volt elviselhetetlennek tűnő helyzetekben. Amikor náci tankok vonultak a pesti utcán, s elszabadult az embertelenség, ő a tátrai magányt választotta. A volt vampnak, a nagyvilági nőnek hazatérése után a bizalmatlansággal kellett szembenéznie. Nem törte ösz- sze. Csinálta, amit lehetett. Járta az országot. Verset mondott, énekelt. Aztán a Madách, a Petőfi, majd a Nemzeti Színház tagja lett. Kitüntették. Bejárta Amerikát. Filmezett, már 1936 óta. Egyszer a klinikai halálból hozták vissza, ö játszott tovább, holott tudta: az életével játszik. Aztán egy véletlen hozzájuttatta egy budakeszi házhoz és kerthez, és melléje rendelt egy olyan társat, aki jóságával veszi körül, óvja, gondozza. Aki azt hiszi, hogy tuszku- lánumában remeteként él, téved. Ránk köszön a lemezboltok kirakatából koszorú-fona- tos arca a Bujdosó lány borítójáról. És ír is. Nem kíméli önmagát, másokat sem. De nem bánt, nem vádol senkit. Erdős Márta Körút a monori járásban Egyetlen hétköznap fényképe Mit mutatnék meg egy kedves ismerősnek a környékünkről, ha a falunkban vendégeskedne? El kellene vinni egy műemlékhez vagy a történelmi múlt nevezetes helyeire, s illene valamilyen látványosabb, könnyedebb szórakozási lehetőséget is felkutatni. Fontos dolog lehet az ilyesmi. Am a vendégeskedés mindig különleges napokat jelent. Éppen ezért lényegesebb ennél, hogy o mindennapok során milyen körülmények között és milyen értelmes időtöltésre kínálnak alkalmat egy-egy település művelődési intézményei. Ez utóbbiakra voltunk elsősorban kíváncsiak, amikor a közelmúltban egy napot vendégeskedtünk a monori járásban. Kiránduláson a látogató udvariasságának mércéje, hogy hagyja-e vezetni magát a házigazda által megmutatni kívánt helyekre, hiszen aki otthon van, az bizonyára többet tud a környezetről. A közönség fontos Hármasban indultunk útnak, dr. Csernus Alánné, monori járási közművelődési felügyelővel és Gordos Dénessel, a járási művelődési ház igazgatójával. Ügy hihetnénk, hogy a bőség zavarával küszködtünk, mert a járás mind a 17 településén található könyvtár és művelődési ház, illetve klubkönyvtár. Végül is kiderült: egy napba belefér minden érdemes látnivaló. Pontosabban, ahogy a közművelődési felügyelő fogalmazott: négy olyan település van, ahol az intézmények külső és belső képe, felszereltsége, személyi ellátottsága jó feltételeket biztosít a korszerű közművelődési feltételeknek megfelelő munkához. A kijelentést akár meg Is fordíthatjuk: a monori járásban négy olyan község van, ahol a helybélieket megfelelő színvonalú önművelési és szórakozási lehetőségekkel tudják várni a művelődési házak. Mert végül is a közönség a fontos, a lakosság kulturális ellátottságának minél jobb színvonala. Vecsésen meglepetés éri azt, aki egy fél éve nem járt a Nagyon tetszetős formában és borítóban új sorozatot indított útjára a Kossuth Könyvkiadó. Magyarország megyéi a címe és első kötete Baranyáról szól. Az ott lakó szerzők írták, akik benne élnek a baranyai tájban, s akikben magukban is benne él a táj, a megye történelme, jelene, és akik felelősséget éreznek jövőjéért is. Ez új forma, új megközelítése egy témának. S úgy gondoljuk, jó ötlet, hasznos kezdeményezés, s méltán nyeri el az olvasók tetszését is. Éppen nemrégiben ezen a helyen szóltunk arról, hogy mennyire szükségesek az olyan könyvek, amelyek jobban megismertetik hazánkat az emberekkel. Szükség van erre, mert az iskolában sem kapták meg azokat a történelmi, társadalmi ismereteket, amelyek elengedhetetlenül fontosak hazánk jobb megismeréséhez. Márpedig a szülőföld ismerete, szere- tete nélkül aligha élhet az ember teljes életet. Az útikönyvek, ha azokat forgatják is az utazni szeretők, aligha nyújthatják azokat az általános ismereteket, amelyeknek a birtokában többnek érezheti magát az ember. Ilyen könyv a Baranya, amely ugyan egy megyéről szól, de mégis az egész országnak nyújt ismereteket, hiszen a szerzők az országnak akarják bemutatni szülőföldjüket, szűkebb hazájukat. Mindenekelőtt a megye földrajzát mutatják be. Megtalálható itt a gránit, a vörös színű homokkő, a mészkő és a vulkanikus kőzet. Vannak hegvei. a Mecsek, a villányi hegyek, ismert természeti kincsével, a szénnel, az uránnal, más kőzeteivel, például mészkővel, a karsztterület bő vizet szolgáltat, mint Orfű, ahol megtalálható hazánk legnagyobb karsztos ürege, a Vízfőforrás barlangja. Van ebben a megyében völgy is, meg dombvidék is. Ismert a Zselic, amely szelíd dombjaival teszi széppé a tájat, de Baranyában terül el a mohácsi síkság, a Dráva-ártér és a Fekete-víz síksága is. Tehát nagyon változatos a tája. s kellemes az éghajlata, alig van hőmérséklet-ingadozás, a telek enyhék. Körülöleli a Duna és a Dráva, gazdag a növény- és állatvilága. Gazdag a történelme is. A szerzők leírják, hogy egyes régi római és középkori falmaradványok. sírok, faragott kövek, út- és vízvezeték-maradványok. kétezer éves múltat idéznek. S a hunok, a keleti gótok, a longobár- dok és az avarok után Botond vezér magyarjai teleoültek le. magukba olvasztva később az itt élő szlávokat. A XV—XVI. század fordulóján Baranya még az ország legnépesebb megyéje volt, kettőszázezerre tehető túlnyomórészt magyar lakossággal. A török megszálMagyarország megyéi Baranya lás azonban nagy pusztítást okozott. Kiűzésük után alig maradt húszezer ember a megyében. Németeket és délszlávokat telepítettek ide, akik a mai napig is Baranya egyes vidékeit lakják. A megye székhelye Pécs, történelmi város, tele műemlékekkel, gazdag hagyományokkal; s új, modern épületeivel, ipari és művelődési intézményeivel hazánk egyik szellemi fellegvára. A megyében van Komló, Mohács, Szigetvár, Harkány, amelyekhez történelmi emlékek fűződnek, s amelyek ma virágzó települések. S amikor idáig eljutnak a szerzők, mindjárt rátérnek a megye településviszonyainak ismertetésére, az államigazgatás leírására, majd ismertetik a politikai és társadalmi szervezeteket. Ezután szólnak a gazdasági viszonyokról, megmutatva, hogy milyen a fejlődés Baranyában. Beszélnek az oktatás, a művelődés, az irodalom, a színházművészet, a zenei élet helyzetéről. Bemutatják például a híres Pécsi Balettet, amely méltán érdemelte ki nemcsak Pécs, hanem az egész ország elismerését. Természetesen azt is leírják, hogy ebben a megyében milyen a tudományos élet, milyen az egészségügy, a sport és a testnevelés. Ismertetik a természetvédelem eredményeit, a műemlékvédelmet, az idegenforgalmat. Vagyis teljes képet festenek Baranyáról, erről a nagyon gazdag, sokszínű kedves, derűs hangulatú és levegőjű megyéről, amely egyik nagyon szép tája Magyarországnak. I\em bédekkert olvasunk, hanem attól sokkal többet. Egy megye teljes keresztmetszetét ismerhetjük meg, minden viszonylatával, emberi, gazdasági, társadalmi vetületével. A világos leírás, a jó szerkesztés —, amely Gye- nes László munkája, egyben ő a sorozat szerkesztője is — könnyen áttekinthetővé teszi a kötetet, amely képanyagával hangulatossá varázsolja a Baranyáról szóló mondanivalót. Várjuk az újabb köteteket. Reméljük, hogy Pest megyéről is mihamarabb olvashatunk. A jó kezdeményezés mindig megörvendezteti az újságírót, de a jó könyv az olvasót is, márpedig a Magyarország megyéi első kötete azt bizonyítja: hasznos volt útjára indítani ezt a sorozatot Gall Sándor művelődési házban: az előcsarnokot kitapétázták, kényelmes ülőgarnitúra és olvasnivaló marasztalja a belépőt. A színházteremben Vadász Iván művészeti előadó kalauzol végig Jóna János festőművész tárlatán. Sipos Ká- rolyné igazgató pedig tovább adja az örömét, hogy az üzemek segítségével építenek egy harmonikafalat amellyel szükség esetén kettéoszthatják a nagytermet, s egyszerre akár két előadást is tarthatnak. Azt már csak az irodába menet halljuk, hogy felújították a művelődési ház székeit és asztalait. A képzőművészeti tárlat helyét egy hét múlva bútorkiállítás és -vásár foglalja el. A hónap végén pedig meseszínház szórakoztatja a gyerekeket. Az estéket pedig kilenc szakkör, illetve klub foglalkozása tölti ki, s ezek mellett már megkezdődött a gépkocsi- vezetői tanfolyam és meghirdették az angol, valamint a német nyelvoktatást, a művészi tornát, illetve a szabásvarrást. Közeli terv: a Korona Pódium sikeres előadásai közül négyet bemutatnak. Minden okunk meg lett volna, hogy jókedvűen folytassuk járásnézésünket, de egy kevés elégedetlenséget okozott, hogy szombatonként délután öt óráig vár vendégeket a művelődési ház, vasárnap pedig általában zárva van. A művelődés központja Az ecseri művelődési házban feloldódott a bosszúság. Egy hónappal ezelőtt lapunk hasábjain beszámoltunk az ott uralkodó áldatlan állapotokról. A külsőségekre vonatkozó rosszalló megállapítások közül már egyik sem volna helytálló ... Gyömrőn várták érkezésünket, s jó, hogy nem különleges vendégként. Az intézményben minden úgy volt, ahogyan egyszerű hétköznapon lenni szokott. A zsúfoltsága miatt tenyérnyinek tűnő irodában előbb Gábor Éva szobrászművészt, a képzőművészeti gyermekklub vezetőjét zavartuk meg, miközben Varga Mária művelődésiház-igazga- tóval programot egyeztettek; később jegyekkel jöttek elszámolni, aztán egy percre bekukkantott a mozi vezetője, majd Ünyi István festőművésznek, a Nagy István csoport helyi titkárának akadt elintéznivalója. Volt időnk bejárni az épület helyiségeit. A színházteremben Gyömrőn is bútorkiállításra készülnek, de ez nem egyszerű kereskedelmi akció, mert az alkalmat ízlésformálásra is felhasználják. Előadást rendeznek a Modern otthon és díszei, valamint Dísznövények a lakásban címmel. A kiállítóteremben a helytörténeti csoport tárlóit láthattuk és az egyik sarokban lehetőséget biztosítottak a szobrászkodó, festegető gyerekek bemutatkozására is. Ezen kívül még egy klubszobája van a művelődési háznak ahhoz, hogy tizenhárom szakkörnek, klubnak, tanfolyamnak helyet adjon és ráadásul befogadja a zeneiskolát is. Talán a szükség diktálta, talán a tudatosság: szombaton és vasárnap éppen úgy tartanak szakköri foglalkozásokat, mint más napokon. Amihez nem pénz kell Ha a szerény kivitelű havi műsorlapra néz az ember, akkor nyomát látja annak is. hogy a gyömrői művelődési ház vezetője komolyan veszi az egységes közművelődést: októberben közös rendezvényt bonyolítanak le a könyvtárral, a szakmaközi bizottsággal és az MHSZ-szel. Mindezek természetes kiegészítője, hogy minden szombaton táncestet tartanak. S ehhez — a bátran mondhatjuk — tartalmas, jó működéshez az intézmény nem kap több pénzt, mint sok i oggal bíráható művelődési ház. Monorra érkezve jobbára csak a megvalósulás előtt álló tervekről beszélhettünk, mert a járási székhelyen dolgozó népművelők kicsit irigykedve említik a vecsési, ecseri és a gyömrői házat. Most, hosszú évek egy helyben topogása után — jelentős társadalmi munkával — korszerűsítik a létesítményt; új előtér épül és az átalakítás eredményeként klubszobával, előadóteremmel gazdagodnak. — Ezzel nemcsak a helyi művelődés lehetőségeit tudjuk javítani — mondta Gordos Dénes járási igazgató. — Végre sikerül majd megfelelő feltételeket teremteni a járási munkát összehangoló, folyamatos módszertani segítséghez. És ezt tartom a legfontosabbnak. Ha szakmailag nem segítünk a járásban dolgozó népművelőknek, akkor mindig csak látszateredményeink lesznek. — Valóban nagy gondjaink vannak — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Csernus Alánné. — Sorolhatnánk a községeket Úritól Gombán keresztül Sülysápig. Van, ahol a létesítmények rosszak, s akad hely, ahol a személyi feltételeket nem sikerült még megoldanunk. Azt azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy az utóbbi esztendőben elmozdultunk a holtpontról. És nem elsősorban a pénzügyi követelményeket jelentő problémákkal akarunk foglalkozni, mert nagyon sok olyan gondunk van, amelyeknek a megoldásához nem kellenek forintok, mégis akadályozzák a közművelődési munkát. Kriszt György Szépen, igazul Nagyszámú televízió- és rádióműsor hanganyagát, valamint egy kiválasztott napon megjelent magyarországi sajtótermékek java részének nyelvezetét elemző mű áll megjelenés előtt az Akadémiai Kiadónál. A tömegtájékoztatás nyelvezetét vizsgáló könyv szerkesztője Grétsy László, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője, az egyes tanulmányok szerzői: dr. Buda Béla, Heltainé Nagy Erzsébet, Huszár Agnes, Kemény Gábor és Wacha Imre. Sokan ismerik azt a szinte sokkoló érzést, amelyet a saját, közvetlen beszédük későbbi visszahallgatása, még inkább pedig írásban pontosan lejegyzett változatának elolvasása okoz. Ilyen összefüggéstelenül, hibásan, helytelenül beszélünk? — kérdezhetjük magunktól. Korántsem erről van szó. Nyelvi ízlésünk írott szövegeken nevelkedett, az írott nyelvet tartjuk normának, és ami attól eltér, azt csúnyának, gondatlannak, helytelennek minősítjük. Az írott és a beszélt nyelv némely jól megfigyelhető eltérése azonban mégsem tekinthető hibának. Ezt a megállapítást vallják a szerzők. Céljuk az volt, hogy a kivételes fontosságú s már önmagában is összetett nyelvi réteget, a rádió, a televízió és a sajtó nyelvezetét kommunikációs szempontból elemezzék. E tekintetben a munka mégsem csak az újságíróknak szolgálhat tanulságul. Fontos lehet a könyv azok számára is. akik nyilvánosság előtt szerepelnek: művelődési otthonok munkatársainak, pedagógusoknak, szónokoknak, vagyis mindenkinek, aki szóban vagy írásban közszereplést vállal. Nem mindegy, hogy milyen nyelvi formát választanak. Egyszerűen mondhatnánk: úgy kell beszélni, hogy megérthessenek bennünket. A tömegtájékoztatás nyelvét vizsgáló mű szerzői szükségesnek tartják, hogy kötelező nyelvi és beszédtechnikai előképzést kapjanak, majd rendszeres anyanyelvi, beszédtechnikai továbbképzésben részesüljenek mindazok, akik szóban vagy írásban a nyilvánosság előtt szerepelnek. Szükséges ez, hogy a szó igazán, igazul és szépen hangozzék. R"Á D I ÓFIGYELŐ életmödmodellek. a közelmúltban Visegrádon rendeztek konferenciát az életminőségről, céljainkról, az emberi kapcsolatok alakulásáról, azokról az életforma-ideálokról, amelyek közül mintát választunk magunknak. Hanák Katalin, Szecskő Tamás, Pataki Tamás, Niedermüller Péter és Vidor Ferenc a pszichológia, a szociológia, az építészet és a tömegkommunikáció jelenségeinek szemszögéből igyekeztek választ adni arra, hogyan tudjuk birtokba venni a jobb, az emberibb élet- körülményeket, s ennek nyomán képesek vagyunk-e magunkkal szemben is magasabb igényeket támasztani? Az első figyelemre méltó megállapítás, hogy a nagy többség, mely az elmúlt évtizedben anyagilag egyre inkább gyarapodott, képes volt megtanulni a tárgyak kezelését, az automata mosógépekét, a gépkocsiét, a színes tévéét, de las. sabban tudta befogadni a velük együtt járó önmegvalósítási lehetőséget, értelmesen kitölteni a több szabad időt. A birtoklás vágya a fogyasztói társadalom mozgatórugója sokáig elítélendő jelensége volt közgondolkodásunknak. Változott a helyzet, ahogy a beszélgetés résztvevői fogalmaztak, kétműszakos társadalom lettünk, amikor a vállalkozás, a másodállás, a külön munka már nemcsak nekünk lehetőség, hanem szentesített módja az egyén anyagi előrejutásának. Hiba lenne azonban tagadni, vagy elhallgatni, hogy nem ez az az ideál, amelyet szocialista életmódnak nevezhetnénk. Annál is inkább így van ez — állítják a tudósok —, mert nem fogalmaztuk meg egyértelműen, mit is értünk szocialista életmódon. S ha jó néhány jegyével tisztában is vagyunk, a szavakon túl anyagi ösztönzéssel, vagy más módon nem támogatiuk az ilyen életmód elterjedését. SZEGÉNY BAKANCSOSOK. A szombat hajnali műsorban a Természetjáró Szövetség elnöke panaszkodott Hegedű.s Péter mikrofonja előtt, hogt a vasútijegyárak emelése ótc ezrével lépnek ki a szervezetből tagjaik, s akik maradnak, azokat is csak a megszokás, a hagyomány tartja ott, mert most már semmilyen kedvezményt sem tudnak adni a kiskeresetű fiatalokból és nyugdíjasokból álló országjáró közösség tagjainak. A természetjárók vezetője fájlalja, hogy e nemes időtöltés, a közösségi élet eme igaz fajtája nem érdemes a kedvezményekre, de szerinte később kárát is látja ennek az ország. A bakancsos turisták tömegei nem járnak többet az ország távolabbi, s éppen ezért, drága helyeire, az eddiginél is nagyobb számban keresik majd fel a most is túl zsúfolt közeli kirándulóhelyeket, például a Pilist és a Börzsönyt. Ám ezek az erdők és hegyek nem képesek befogadni ennyi természetimádót, elviselhetetlen a környezetszennyezés, a zaj, az erdőkopás, míg máshol az ország legszebb tájain szaporodnak a senki sem kereste fehér foltok. LEÁNYVÁLLALATOK. Üj gazdasági fogalmak tömege bombázza a magyar honpolgárt. Tárnái Gizellával, e műsor készítőjével együtt magam is úgy gondolom, hogy sokan nem is tudják, miféle különbség van például az új vállalkozási formák között. Eddig oem is lenne nagy baj. Az azonban igen, hogy sok vállalatvezető is tájékozatlan Ez az egyik oka, hogy nem is foglalkoznak az ilyen vállalakozás! lehetőségekkel, például leány- vállalat alapításával. A másik ok, hogy maguk a főhatóságok, a minisztériumok, a tanácsok is bizonytalanok, nehezen igazodnak el a maguk alkotta jogszabályok között, s hogy zavarukat leplezzék, számtalan bürokratikus formasággal akadályozzák az új vállalkozási formák terjedését. S ha még 'gy is eljut néhány makacs ember a célig, akkor sem biztos, hogy egyhamar sikerrel járt, mert a cégbíróság — ahol be- iegyzik az új vállalatokat, s ezzel engedélyt adnak az önálló munkára — nem készült fel ekkora forgalomra. Nem hitték el ugyanis, hogy a kormány vállalkozási-fejlesztési orogramja ennyire eredményes lehet. Cs. A.
