Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

Munkaidőmérleg A munkaidő mindenütt adott, törvényekkel, rendeletekkel és az elvég­zendő feladatok által pon­tosan körülhatárolt ténye­zője a termelésnek. Nem kell drága valutát adni ér­te, csupán végig kell dol­gozni, hasznos tevékeny­ségre fordítani. A feleslegesen elveszte­getett idő nem pótolható túlórázással, „ráhajtással”, mert az így felhasznált időt már egy másik, újabb fel­adat elvégzésére kellene fordítani. Az mindenesetre máris megállapítható, hogy az ipari, mezőgazdasági üze­mekben öt nap alatt is megtermelik a korábbi mennyiséget és minőséget. Nincs különösebb gond a közlekedés, a javító-szere­lő szolgáltatás, a közművek munkája és az egészség- ügyi ellátás területén sem. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a kereskedelmi el­látás, a hatósági ügyintézés tekintetében. A korábbinál zsúfoltabbak az üzletek, nincs jól megoldva a hét végi kenyér-, hús- és tej­ellátás sem. A kiadandó szabadnapok miatt pénte­ken, hétfőn sok kis üzletet zárva tartanák, és ezzel sok bosszúságot' okoznak a vásárlókörzet lakosságának. A kísérleti év tapasztala­tai alapján még nem lehet pontosan megállapítani, hogy a rövidített munkahét miyen hatással lesz az ok­tatási intézmények életére, az oktatói és nevelőmunka hatékonyságára, mennyire és mi módon pótolható a kiesett tanulmányi idő. Az ifjúsági, kulturális, sport- szervezeteink sajnos még nemigen tudnak mit kezde­ni a fiatalok megnöveke­dett szabad idejevel. Az sem tisztázott még, hogy a szülők mennyire tudna« és akarnak partnerei lenni a fiataloknak. Ezek a sommás megálla­pítások természetesen szá­mos apróbb részletből te­vődnek össze, amelyek na­gyon is befolyásolhatják a végeredményt. Előszór ta­lán néhány jellemző pél­dát. Megfigyelték például, hogy a Balatonhoz vezető autópálya péntek délutáni forgalma pontosan olyan, mint a korábbi szombat délutánokon, amikor hiva­talosan is rövidebb volt a munkaidő. A régi félnapos szombatok helyett most már pénteken délben meg­kezdődik a csúcsforgalom. Pénteken délután nagyon sok hivatalban, intézmény­ben már alig-alig dolgoz­nak, pedig arra az időre még teljes napi munka du­kál. Ezt az üzemekben nem tehetik meg, hallom az el­lenvetést, aminek — ha így van — .nagyon örülök, de a hivatalok, az irodák is munkahelyek, ott is óriási anyagi és szellemi kapacitás eshet ki az el­bliccelt péntek délutáno­kon! És nemcsak a péntekkel van baj, a hétfő sem sok­kal különb. Nemrégiben olvastam, hogy a budapesti élelmi­szer- és iparcikkszaküzle- teink 12,7 százaléka min­den hétfőn zárva van, 19 százalékuk pedig szomba­ton sem nyit ki. A magán­üzletek, a kisiparosok az oly sokszor hangoztatott hiánypótló mivoltukkal el­lentétben szombaton szinte kivétel nélkül zárva tarta­nak. Gyanúsan sok a nyári időszakban a betegség, iparszüneteltetés, szabadság miatt zárva tartó kisipari műhely is. Nem mennek persze „jó” ötletekért ‘a szomszédba az állami bol­tok, szolgáltató kisegysé- g°k irányítói sem. F eltételezi a rövidebb munkaidő a tényleges munkaidő intenzív kihasz­nálását, az élet, a terme­lés, szolgáltatás, ügyinté­zés, a fizikai és a szellemi munka minden területén. Most öt nap alatt kell el­végezni mindazt, ami ko­rábban hat napig tartott, hasonló vagy még jobb mi­nőségben, úgy, ahogyan azt népgazdaságunk jelen­legi helyzete megkívánja tőlünk. Ezért nagy kincs a munkaidő! V. F. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1982. OKTOBER 16., SZOMBAT Szlovákul szélűi PUspökhafvanbssn A családi örökségre építenek A község intézményein, köz­épületein kétnyelvű feliratok tudatják velem, hogy nemze­tiségi településen járok. Erről egy nemzetiségi kulturális se­regszemlére emlékezem visz- sza, ahol a helybeli gyerekek nagyon kitettek magukért. Már akkor eltűnődtem, hogy az ilyen gazdag kultúra ünne­pélyes pillanatai mögött mi­lyenek lehetnek az anyanyelvi oktatás hétköznapjai? A püspökhatvani óvodában Berény Józsefné vezető óvó­nőnek, úgy látom, kedves a téma. Hetenként egyszer — 1975-től rendszeres az óvodánkban a szlovák nyelvű foglalkozás. Szerencsés hely­zetben vagyunk, mert az óvó­nők közül többen végeztünk Szarvason, ahol nyelvtudásun­kat is csiszolhattuk. Heti egy alkalommal nemzetiségi napot vezettünk be az óvodában. Ezen a napon szlovákul beszé­lünk, mert különben a hetven­egy gyerekünk egyre keveseb­bet hall szlovák szót. Kicsit szegényes ugyan az eszköztár nink, mert egy-egy szlovák film vagy hangszalag, esetleg óvo­dásoknak való képes mese­könyv is sokat emelne a fog­lalkozásaink színvonalán. A községi ünnepeken gyakran fellépnek a gyerekek népvise­letbe öltözve egy-egy kis szlo­vák csokrot bemutatva. Na­gyon örülnek a bemutatkozá­soknak. 198ü-ban már a rádió­ban is szerepeltünk, természe­tesen szlovák nyelvű foglalko­zással. Az iskolával írásos együttműködési kapcsolatunk van. Én úgy érzem, hogy egy­re gazdagabb az óvodai örök­ség, gazdag szókinccsel kerül­nek tőlünk a gyerekek az is­kolába. „ Otthon mér keveset Az általános iskolában Tö­rök Eszter igazgatóhelyettes fogad. — Nálunk tizenegy éve fo­lyik nyelvoktatás. Jelenleg ti­zennégy tanulócsoportban ok­tatunk szlovákul tantárgy sze­rint. A beiratkozás önkéntes alapon történik, gyakran elő­fordul, hogy az itt lakó ma­gyarok is jelentkeznek. Az utóbbi években szaktanárok, vagy szlovák gimnáziumot végzett nevelők tanították a nyelvet. Időközben előkerül Laukó Pál, aki ebben az évben szer­zett tanári diplomát a Szegődi Tanárképző Főiskola levelező tagozatán. Róla bízvást el­mondható, hogy sok szállal kötődik a nyelvműveléshez. Tótkomlósi születésű lévén, több éve itt hasznosítja tudá­sát. — Milyennek látja a köz­ségben a szlovák nyelvműve­lés helyzetét? — Mi elsősorban az otthon­ról hozott nyelvtudásra és az óvodai örökségre építünk. Saj­nos, ma már a gyerekek otthon egyre kevesebb szlovák szót hallanak. A szülők általában nem használják rendszeresen a nyelvet, a nagyszülők nyelv- használata pedig sokszor kri­tikát kap az unokáktól. Mond­ják, hogy ők nem így hallot­ták a kifejezéseket. Az irodalmi nyelv kissé más, mint a tájanként árnyálatai- ban változó itthoni. Itt ciklu­sonként az első — második osztályosok öt-hat órát, a -harmadik-negyedik és a hat felsős csoport Hét-hét órát ta­nulhat szlovákul. A szülők örömmel fogadják a lehetősé­get, érzik, hogy a nyelv tanu­lásának lehet haszna, de se­gíteni alig tudnak. A gyere­kek kedvvel tanulják a nyel­vet. Községünk már helyet adott a járási nemzetiségi út­törő fesztiválnak. Az idén egy szlovák cseretábort akar­tunk szervezni, ami sajnos rajtunk kívül álló okok miatt nem valósult meg. Jövőre vi­szont Tótkomlóson fogunk tá­borozni. Az iskolai könyvtá­runknak van nemzetiségi könyvállománya, ahol a képes mesekönyvek, ifjúsági köny­vek alkotják az állomány leg­nagyobb részét. Iskolánknak több példányban jár a Ludo- ve Noviny és a Priatel. Jó a kapcsolatunk a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetségével, még húszezer forintos anyagi támogatást is kapott alakuló nemzetiségi út­törő zenekarunk. Beszélgetési lehetőség — Milyen lehetőségek van­nak a felnőttek nemzetiségi nyelvhasználatára, a nyelv művelésére? A kitüntetett vezető Megvan már az utánpótlás Szokol Istvánt, a Forte Fotó­kémiai Ipar személyzeti és ok­tatási osztályának a vezetőjét vagy 30 év óta ismerem. Fia­tal éveiben labdarúgó volt, s ezt a sportos mozgást, fürge­séget magával hozta munkahe­lyére is. . A közelmúltban Méhes La­jos ipari miniszter — a közmű­velődésért végzett kiemelkedő tevékenységéért — Kiváló Munkáért kitüntetésben része­sítette. A hír nem lepett meg, hiszen köztudomású, hogy 1977 — a közművelődési törvény életbelépése — óta a nagyüze­meknél a személyzeti-oktatási vezetők hatáskörébe tartozik a művelődéspolitikai feladatok elvégzése. Ezt a munkát — Vácott is — hol Jól, hol kevésbé jól foly­tatják. A Fortéban sikereket, eredményeket mutattak fel az elmúlt öt esztendőben. Szokol István együttműködik a válla­lati szakszervezeti bizottsággal, ezt Országh Ferenc szb-titkár is megerősítette. Van a Vám utcai vállalat­nak is függetlenített közműve­lési titkára. Sokszor hallunk olvasunk arról, hogy népes hallgatósága volt a Fortéban egy-egy TIT-előadásnak, he­lyet kapott az üzemben vala­milyen tárlat vagy kiállítás. Szerveznek csoportokat szín­házlátogatásra, mozielőadásra, kirándulásra. Szokol Istvánnak nagy ér­deme van abban, hogy gyár­kapun belül megoldották a szakmunkásoktatást. Magyar- országon fotokémiai szakmun­kásképzés nincsen. Saját erő­ből kellett megoldani ezt a feladatot. A fővárosi Thököly úti 6. számú Szakmunkáskép­ző Intézet kihelyezett — fotó­kémiai — tagozatának helyet, működési lehetőséget biztosí­tottak, s így megvan a szüksé­ges utánpótlás. Ez az oktatási forma vegyianyaggyártó szak­munkásképzést biztosít, s a bi­zonyítvány jogosít más vegyi- anyaggyárak (Taurus stb.) munkahelyeinek a betöltésére is. A sporthoz sem hűtlen Szo­kol István. Jelenleg is a Váci Izzó SE vezetőségének a tagja és saját üzemén belül segíti a Forte NB Il-es kézilabdacsa­patának a működését. Papp Rezső — Ezt eléggé meghatározza, egyben korlátozza is az isme­retek színvonala. Az időseb­bek közt még sok az, aki fo­lyékonyan, olykor magyar ki­fejezésekkel tűzdelve termé­szetesen használja a nyelvet, de a negyven év körüliek már alig. Az általános iskolából kikerülők közül mindig volt aki a szlovák gimnáziumba került. A közigazgatási terü­lethez tartozó Csőváron volt ismeretterjesztő előadás a Magyarországon élő szlová­kokról. A galgagyörkiek talál­kozhattak Tőzsér Árpád költő­vel és Karol Wlochorsky kri­tikussal. A községi könyvtár­ban van szlovák nyelvű könyvállomány. Jelenleg nem, de régebben amatőr művésze­ti csoportok ápolták, gyűjtöt­ték az itt élő nemzetiségiek kulturális hagyományait. Ezekre a folklór műsorokra, író-olvasó találkozókra szíve­sen eljártak az emberek. A művelődési házban elkez­dődött egy szlovák nyelvtan- folyam, melyet Laukó Pál ve­zet. A csoportnak az lenne a célja, hogy a nyelvtanulás mellett több beszélgetési le­hetőséget biztosítson a tagok­nak a hétköznapokon is. Surányi János Oriscttyén új középülete Hamarosan megnyitja kapuit az őrbottyáni új tanácsháza. Az épületet a Váci Magasépítő Vállalat szakembergárdája ter­vezte cs építette. Sokat segített a lakosság is a munkálatok el­végzésében azért, hogy kedvezőbb körülmények között intéz­hessék hivatalos ügyeit. Hancsovszki János felvétele Discozene, humor, hagyomány Diákok októberi vigalma A szőlő- és bordicsérő nép­szokás megjelenési formája napjainkban is a szüreti mu­latság. A Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola tanulói minden év­ben visszatérnek ehhez a kedves hagyományhoz. Az idén a nap fénypontjának számí­tott a főző- és tálalási ver­seny, amire 5—10 tagú csopor­tok neveztek be, legtöbben a fiúk közül. Lehet, hogy a magyar konyha mégsem fog túlzottan elnőiesedni? ^ Ä fiúk jobbat főztek Szemvillanásnyi gyorsaság­gal tűntek el a kondérok mé­lyén a finomságok, hogy értő kezek által ínycsiklandó éte­lekké váljanak. Az ifjú sza­kácsok szakmai felkészültségét bizonyították az étlapjaikon szereplő ételkülönlegességek, mint a jászsági sertéspörkölt, Vendégvárás, vendéglátás Érdemes kísérletezni A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat váci igazgatósá­ga az idén is megrendezte az „őszi vendégváró napok”-at. A rendezvénysorozat kezdetén már bemutatkozott a bolgár gasztronómiai napokkal a Fehér Galamb, börzsönyi étel­különlegességeivel a Maros, csallóközi ételritkaságaival a Kőkapu kisvendéglő. Mi a vá­ci igazgatóság termékeivel akartunk megismerkedni, s egyúttal megismerni a közvé­leményt. Milyen cukrásztermékeket keresnek a váciak? — Ez a kérdés ösztönözte sétánkat. A Margareta eszpresszóban cuk­rászati bemutatót és vásárt láthattunk. A szépen feldíszített asztal­sor előtt sorban álltak a ven­dégek, akik főként becsoma­golva kérték a süteményeket. Igen sok dísztortát, francia- krémest és krémest rendeltek, még az utánszállítás is kevés­nek bizonyult. Ötszörösére emelkedett for­galmunk a vásár alatt — mondta Bessenyei Arpádné üzletvezető. Megfigyeléseink szerint ezt két tényezőnek kö­szönhetjük. Először, hogy szé­pen, dekoráltan raktuk ki a termékeket, másodszor; hogy a kiállítás, a vásár ideje alatt az eszpresszóban nem lehetett dohányozni. — Mindezt nem lehet vég­legesen is bevezetni? — Nem — felelt az üzletve­zető —, mert hosszabb időn túl a süteményeket már hűtő­ben kell tárolni. A mai hűtő- berendezések pedig nem al­kalmasak a termék reprezen­tatív bemutatására. A vendé­gek viszont nem mondanak le a cigarettáról. Nem a mi dolgunk eldönte­ni, de talán el kellene azon gondolkodni, hogy érdemes-e Vác belvárosában egy-egy ni­kotinmentes cukrászda meg­nyitása. A hűtőpultokat gyár­tó vállalatot arra kellene kész­tetni, hogy a tejhűtőhöz ha­sonló ital- és süteményhűtőt készítsen. Ez utóbbi nemcsak esztétikus, de jobban a keze- ügyébe esik a kiszolgálónak is. — Igény van az ilyen kiállí­tásokra, vásárokra — közölte a beszélgetésünk végén az üz­let vezetője. — Éppen ezért saját kezdeményezésünkre, a múlt év . karácsonya előtt, ezüstvasárnapon is próbálkoz­tunk hasonló rendezvénnyel, s az is meglepően jó ered­ménnyel zárult. Ezt követte a farsangi termékbemutató, ahol nagy sikert aratott a farsangi fánkok sorozata. Az „őszi vendégváró napok” eredmé­nyei alapján lehet, hogy még az ezüstvasárnap előtt ismét jelentkezünk. M. Gy. Őszi mulatságok Kosdi szüret, csikósbál A kosdi KISZ-szervezet régi hagyományt elevenített fel ok­tóber 9-én szombaton. Csikó­sok és betyárok járták körül a falu utcáit lovagolva, mint a felvonulás előhírnökei. A szüreti felvonulás régen az egész falut felbolygatta, apra- ja-nagyja részt vett a készülő­désben. Az idősebbje virágot küldött a hintók díszítéséhez, a fiatalok díszítették a hintó- kat szalagokkal és a kapott vi­rággal. Sípszóval jelezték, hogy a menet elindult. Élén a csikó­sok, a betyárok jöttek felsza­lagozott lovaikon, majd két- lovas hintókon a lányok piros pruszlikban, fehér szoknyában, pártában. A kisbíró igazi ökrös szeké­ren jött, a falu egyetlen pa­rasztgazdája, s fia. A művelődési ház előtt ért véget a felvonulás, melyet es­te szüreti bál követett. a székelykáposzta, Székely rakta palacsinta, a rántott tál gombából, húsból. Az étel megnevezése mellett technológiai leírást is közöl­tek. A sülttálat készítő „Csir­ke-fogók” csoport technológiai leírása például így hangzott; „A vad becserkészése és el- kapása, malaclopóba süllyesz­tése, kopasztás, nyársra való húzás, nyúzás, sütés, forgatás, terítés, csülökre ereszkedés.” Nemcsak szakmai felké­szültségről, hanem a lelemé­nyességről is tanúságot kellett tenni az ifjú mestereknek. Ugyanis két csoportra jutott egy vágódeszka, így aki kap­ta, az marta. Még a szemer­kélő eső sem tudta megzavar­ni a hangyaszorgalommal nyüzsgők munkáját, akik a szurkoló tábor biztatására még nagyobb lendülettel kavarták, keverték, sütöttek, főztek íze­sítettek. A zsűri figyelmét azonban semmi sem kerülte el. Asztal­tól asztalig járva ízlelgették a finomságokat. Elismerésként elégedett mosollyal nyugtázták a finom, pikáns ízeket, s di- csérőleg szóltak az ízléses, né­hol népies tálalási formákról. A nagydíjat, egy zsúrtortát a Ill/b. osztály „Erdélyi cso­portja” nyerte, akik székely­káposztával remekeltek. A többi győzteseket helyezésük­nek megfelelő méretű faka­nállal jutalmazták. Az első helyezést a „Harcsa-csuka” csoport érte el, akik halászle­vet és vegyes palacsintát ké­szítettek. A második helyezettek olyan finom sertéspörköltet főztek, í hogy a zsűrin kívül a fél diáksereg kondérukhoz járt kóstolóba. A harmadik helye­zést a II/a-sok érték el, akik marhapörköltet készítettek. Nagy sikert aratott Székely Zsombor rakott palacsintája. Kis idő múlva a terített asz­talok és a kondérok kifosztot­ta^ magányosan álltak az ud­var közepén. A helyezésekből furcsamód kiderült, hogy a fiúk nagyszerűen, a pikáns ízek sokféle változatát bátran alkalmazva, jól tudnak főzni, egyszóval helyük van a ma­gyar konyhán. Most volt szüretjük Ezután az iskola irodalmi színpada lépett fel. Dr. Hor­váth Károly tanár vezetésével a II/b-sek a Kukorica Jancsi modern kifigurázott változa­tát adták elő. Játékuk ötletes, könnyed volt, a szereplők a szó szoros értelmében játszot­tak. A disco sem maradha­tott el, ezt Veres Tibor szol­gáltatta. Sándor Zsuzsa har­madik osztályos meg is je­gyezte: „Most van szüretjük a diákoknak!" A III /a osztály még fölaján­lott a főzőverseny nyertesének egy láda szőlőt, és rudakra fel­fűzött szőlőfürtöket, amit az­nap reggel szedtek szakadó esőben. Jó hangulatban ért véget az idei első diákmulat­ság. Szórád Ágnes . ISSN 0133—2759 (Váct Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents