Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982. OKTOBER 1«., SZOMBAT kMHop Barátom, figyelsz? Gyakorta panaszoljuk, hogy elszegényednek, formálissá vál­nak emberi kapcsolataink, hi­szen nem érünk rá, futtában kérdezzük egymástól, hogy mi újság, hogy vagy, és rohanunk tovább. Hová tűnt az önfelál­dozásra késztető, az életre szó­ló nemes érzelem? Tizenévesek sorolják bará­taik nevét. Mit tudnak róluk? Sokszor nagyon keveset. A csúfnevét, külső ismertető je­gyeit, azt, hogy hol szoktak ta­lálkozni, milyen közös elfog­laltságuk, szórakozásuk van. Ennyi elég volna a barátság­hoz? Ellenvetésként mindjárt felötlik, hogy a barátsághoz alapos ismerettség kell, netán valami közös cél, a gondolko­dás hasonlósága és így tovább. A tizenévesek értetlenek. Ne­kik annyi is elegendő, hogy Jo- cóval jót lehet dumálni a zene­karokról, Ferivel a fociról, Ju­lival a szerelemről. Vajmi ke­vés sikerrel kecsegtet a kiok­tatás. Nem lehet kívülről be­táplálni senkibe az érzelmi igé­nyességet. Arra azonban vál­lalkozhatunk, hogy példákkal — elsődlegesen a magunk pél­dájával — bizonyítsuk, mely emberi tuladonságok érdemel­nek tiszteletet. Mert egyebek között a barátság alapja is a kölcsönös tisztelet. Mellékesen megjegyzendő, hogy a rossz is lehet vonzó, ha nem így vol­na, aligha találnának társra példának okáért a bűnözők. A közfelfogás szerint a barátság pozitív fogalom, következés- képoen elválasztjuk tőle a kül­sőségeiben azonos, ám tartal­mában más érzelmi megnyil­vánulásokat. Egyfajta konvenció persze, hogy a barátságról szólva a ti­zenévesek jutnak eszünkbe. Merthogy a nagy barátságok gyerekkorban, az iskolában köt­tetnek. Igaz lehetett ez valaha, amikor a gyerekkori társak fel­nőttként sem távolodtak el egy­mástól — térben sem, társadal­mi hovatartozásban sem. De- hát az elmúlt évtizedekben igencsak mozgékony életet él­tünk. Egykori osztálytársaim szétszóródtak az országban, mindenféle foglalkozású és ér­deklődésű került ki közülük. Hébe-hóba látjuk egymást, s fölemlegetjük kalandjainkat. Ám a barátságunk visszavon­hatatlanul emlékké vált. Üj kapcsolatokat teremtünk, új barátokat szerzünk, immár jóval a felnőttkor küszöbén túl. Kevesebbet érne ez a többnyi­re a közös érdeklődésen, kedv­telésen, szakmai rokonságon alapuló barátság? Esete válo­gatja. Sok minden teheti pró­bára. Olykor elegendő a ba­rátság kiürüléséhez a pozíció- változás. Gyakran semmivé foszlik szövetségünk, csak azért, mert a másik nálunknál maga­sabbra tört, avagy jócskán el­maradt. No meg — tisztelet a kivételnek — a barátságról ki­derül, hogy mindössze érdek- szövetség volt. Tönkrement há­zasságok, nemegyszer a ba­rátság is áldozatává válik. Mert férj is, feleség is elvárja, hogy a család barátai neki adjanak igazat. Holott nem a barátok­tól hidegültek el, hanem egy­mástól. Hányszor kérdezzük: ugye, a barátom vagy, feltételezve, hogy az igenlő válasz után, helyes­lést, biztatást kapunk valamely tettünkre, elhatározásunkra. Csalódunk, ha más következik, pedig örülnünk kellene. Ismé­telgetjük persze, hogy a bará­tunktól fogadjuk el a legkemé­nyebb kritikát is, ám a való­ságban a megértéssel együtt az egyetértést is megkívánjuk. Mégis tapasztalom a barátság létét. Meggyőződésem, hogy nem tudjuk nélkülözni. Kell va­laki — kellenek valakik —, aki figyel ránk, és aki a mi figyel­münket igényli. Szükségünk van rá, hogy a barátom, fi­gyelsz? kérésünkre-kérdésünk- re megértő hallgatás legyen a válasz. Valakié, akit becsülünk, s aki megbecsül. Maros Dénes Majd a maszeknak megéri? A bevásárlás útvesztőiben Portlázon a József Attila utcában levő — 111. számú élelmiszerboltban az árukat nézegetve akaratlanul ki­hallgattam egy idős és egy középkorú asszony beszélge­tését. Az idősebbik mondta: — Azt mondják, hogy ez jó bolt, itt majdnem minden van. Még a kenyér is finomabb ... Lázár Antalné és Nagy Gyuláné boltvezető-helyette­sek tájékoztattak, hogy az el­adótér mintegy 100 négyzet- méter, az árukészlet pedig több mint egymillió forint ér­tékű. Bőven van konzerv, s minden alapvető élelmiszer, sok az édesség, gazdag a ház­tartási, a vegyi, a kozmetikai cikkek kínálata és választéka. — A nyáron kevés volt az ásványvíz, az üdítő ital, de most már szállítanak — mondta Lázár Antalné. A kenyeres, az késik Azaz kenyeret újabban hét­főnként több órás késéssel. Még szerencse, hogy a friss péksütemény a 7 órai nyitásra megérkezik, de az első ke- ny érszállítmányra két-három órát várni kell. Sőt, szep­tember 6-án és 20-án már dél is elmúlt mire friss ke­nyeret kaptak. Szentendre legnagyobb élel­miszerboltjának, a bevásárló- központban lévő ABC-áruház- nak az igazgatója is o sütő­iparra panaszkodott. — Péksüteményt kapunk időben, kenyeret azonban hét­főnként 9 óra körül — mond­ta. — Természetesen tartalé­kolunk szombatról, de az em­berek többsége a friss, a ro­pogós kenyeret szereti. — Miért késnek hétfőn a kenyérrel? — érdeklődtem Fülöp Bertalantól, az Észak- Pest megyei Sütőipari Válla­lat 101. sz. —szentendrei — üzemének vezetőjétől. — Egy kemencénk van, és éjszaka mindig péksüteményt készítünk. Nagyon elkelne már az új üzem. Ha majd az is munkába áll, nem lesz gond. Most ráadásul műszaki hiba miatt leállt a tahitótfalui üzem. Mi pedig vasárnap is dolgoztunk, de még Szobról, Vácról és Gödről is szállítot- turtk kenyeret. Elfelejtették kiírni A szentendreieknek nem le­het különösebb panaszuk — más településekhez képest —, az élelmiszerboltok nyitva tar­tására. Egy üzlet például té­len, nyáron, négy pedig az idegenforgalmi szezonban va­sárnap is nyitva tart. A nagy ABC minden reggel fél 7-kor nyit, s hétfőn, szerdán, csü­törtökön és pénteken este 7-kor, szombaton délután fél 3-kor zár. A huszonöt élelmi­szerbolt többsége szombaton­ként 13-14 óráig várja a vá­sárlókat. Mindezt egyébként a bevá­sárlóközpontban a zöldség­bolt és az ABC kirakatában látható tájékoztató tábláról tudtam meg. Ezzel is meg­könnyítik a vásárlók tájéko­zódását. Szükség is van erre, mert az ötnapos munkahét miatt némely üzlet nyitva­tartási rendjét szinte képte­lenség fejben tartani. Míg Szentendrén egy üzlet kirakata előtt azonnal tájé­kozódhattam, Budakalászon a nagyközségi tanácsnál az il­letékes előadónak, Kovács Jó- zsefnének különféle nyilván­tartási füzeteket kellett fel­lapoznia. Lejárt a szavatosság Budakalászon a HÉV-meg- állóhoz közeli — 5. számú — élelmiszerbolt bejárata mel­lett például üvegezett keret­ben látható a nyitva tartási rend ismertetésére hivatott formanyomtatvány, csak hát elfelejtették kitölteni. Németh Antalné boltvezető-helyettes ugyan azt mondta, hogy a napsütés, meg az eső hatására eltűnt a szöveg. Nem tűnt el viszont bent a boltban például a Pom Pom fantázianevű karamelles tej­csokikról. Az egyikre azt ír­ták, hogy az új ára 18,10, a másikon 18,20, a harmadikon 18,40. Azt is sikerült kibetűzni, hogy a minőségét megőrzi 5 hónapig. Gyártási idő: 1982. I. R. A Santos kávés tejnugát gyártási ideje 1982. április 1., s minőségét 4 hónapig őrzi meg. — Most, a múlt héten kap­tuk o Fűszért tárnoki leraka- tától — szabadkozott a bolt­vezető-helyettes. Találtam június 4-én készí­tett Pom Pom csokoládét is. Ezek szerint a Fűszért, illetve új nevén Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalat kiviszi a friss árut, meg a régit is? Az olyat, aminek már rég lejárt a szavatos­sága? Nem hiszem, de Varga Gyula, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat értékesítési osztály- vezetője sem, akitől megkér­deztem, hogy mit tehetnek az üzletek az olyan áruval, amelynek lejárt a minőség­megőrzési ideje? — A forgalomból ki kell vonniuk és a boltintézőnek be kell jelenteniük. Mi ellen­őriztetjük a minőségét, és ha még fogyasztható, akkor ol­csóbban eladhatják — hang­zott a válasz. Leltár csúcsidőben A budakalászaiak méltán elégedetlenek a kereskedelmi ellátással. Furák Andrásné nyugdíjas mondta; — Egész nyáron sokat szen­vedtünk. Nem kaptunk sem­mit. Mind a két bolt zárva volt nálunk. Kalász-felsőről be kellett jönnünk a Len­fonóhoz. de olyan sokan ide­jártunk, hogy nem volt elég a tej. meg a kenyér. Kovács Józsefné, a tanács igazgatási előadója szerint most sem zavartalan, a nyá­ron azonban kimondottan rossz volt az ellátás. — A szentendrei Áfész mint­Érdemes-e az írott sajtó ha­sábjain a közösségen esett minden egyes apró sérelmet szóvá tenni ? Egyet talán nem, hármat azonban ... ? No. 1. A solymári lakótele­piek naponta kapaszkodnak fel, ereszkednek le otthonuk és a legközelebbi kékbusz-meg- élló közötti meredek útszaka­szon. Nos, a fővárosból haza­érkezőt, a buszról leszállva, egy sántalépcsőnek nevezett kiszámíthatatlan lejtésű be­tonjárda örvendezteti meg, ami már nappal is a bolond­ját járatja vele. Ám igazán elemében akkor van a mű- építmény, amikor teljes sötét­ség borul az utcácskára. Az egész botorkálást persze le­hetne viccnek is tekinteni, amint a cekkerét cipelő anya, apró gyerek, idős ember lá­bát előre nyújtogatva tapogat hazafelé. Igen, felfogható tré­fának. Egyszer, kétszer. Csak­hogy ezt a viccet a lakótele­piek négy év után már ko­ha nem törődne a budakalá­sziakkal — mondta. A Szegfű utcai zöldségbolt a nyáron egy hónapig szabadság miatt zárva volt, az ABC-ben is lel­tároztak, s mert kevés az em­ber, csak egy műszakban tar­tanak nyitva... Legrosszabb a szombat. Az üzletek dél körül, legkésőbb 2 órakor sorra becsuknak. Mindössze egy vegyesbolt — a magánkereskedő — tart nyitva este 7-ig. Rövidesen újabb maszek nyit üzletet — újságolta Kovács Józsefné —, aki biztos nem restell majd a vásárlók igényéhez igazodni. — Az állami, szövetkezeti boltok nyitva tartási rendjét is a helyi tanácsnak kell jóvá­hagynia. Miért írják alá, amit benvújtanak? — Nincs emberük; kénysze­ríteni nem lebet őket. Csak éppen ára nincs A vásárlók tájékoztatása ta­lán sehol sem tökéletes. Még Pomázon a dicséretesen jól dolgozó 111. sz. boltban is ta­láltam árcédula nélküli árut, s két nappal előbb lejárt sza­vatosságú habtejszínt. Sok félreértés, vita meg­előzhető pedig a pontos tájé­koztatással. Nem kerülhet ki az eladótérbe úgy áru, hogy nincs rajta mennyibe kerül. Pláne fontos ez most, amikor oly gyakran változnak az árak. Szente Pál Bertopack automatók Tasakokba zárt tej A törökbálinti tejüzemben három Bertopack automata gép segítségével egy műszak alatt mintegy 45 ezer liter tej kerül tasakokba. Halmágyi Péter felvétel* Caesar és Gergely refenaiai Időbeosztásunk írásos térképe Hányszor, de hányszor vetünk pillantást naptárunkra, Jegy­zőnk be fontos határidőket egy-egy dátumhoz, nézzük meg egy-egy ünnep, névnap vagy születésnap idejét. Megszoktuk, hogy a naptár adja időbeosztásunk tágabb kereteit, fontos ha­tárköveit. Az viszont talán kevésbé ismert, hogy mai naptá­runk két nagy reform eredményeképpen jött létre. Az egyiket még időszámításunk előtt 45-ben rendelte el Julius Caesar, amikor a 365 napból álló esztendőt és a 4 évenként következő szökőévet — a több száz év előtti magyar kalendáriumok szó­használatával közbetétett, avagy ugró esztendőt — rögzítette. Több mint 1600 év múltán, 1582-ben, vagyis éppen 400 esz­tendővel ezelőtt, XIII. Gergely pápa tíz nappal előre igazította a naptárt, s a jövőre vonatkozólag jelentéktelen számban csök­kentette a szökőéveket; így jött létre a Gergely-féle vagy más néven Gregoriánus-naptár. Gribojedovtól, a neves orosz vígjátékírótól származik a mondás: A kalendáriumok mind hazudnak! S valóban, teljesen pontos naptár nem lé­tezik. A természeti népeknél nem is időtartamokat mértek. Az egyiptomi parasztkalendá­rium például a Nílus áradásá­tól a következő áradásig szá­mította az éveket. Jáva szige­tén a népi naptár a mezőgaz­dasági munkákhoz igazodva osztja 12 egyenlőtlen részre az esztendőt: a leghosszabb hó­napjuk 43, míg a legrövidebb 23 napos. Borneó őslakói rizs­aratástól rizsaratásig mérik az esztendő hosszát, s ezért ez az időjárástól függően változik. A későbbi, csillagászati nap­táraknál az időegységeket az égitestek mozgása határozta meg, A Föld egyszeri fordula­ta tengelye körül — ez a nap. A Hold Föld körüli keringésé­nek tartama — a hónap, míg az év a Földnek a Nap körüli keringését jegyzi. A muzulmánok mindmáig holdhónap szerint számítják az ünnepeket, s így időszámí­tásukban 29. illetve 30 napos hónapok váltakoznak. Mivel a holdévek átlagosan 11 nappal rövidebbek a napévnél, a mo­hamedán újév a mi naptárunk szerint mindig 11 nappal előbb köszönt be, mint az előző év­ben. Ismerni kell a csíziót A könyvnyomtatás feltalálá­sa előtt az emberek nem is­merték a zsebnaptárt sem. A papokat, szerzeteseket, apácá­kat a liturgikus könyvek táb­lázatai igazították el. S mit tehetett a szegény laikus civil? Hát ő bizony csak úgy férkőz­hetett közelebb a kalendári­umhoz, ha — ismerte a csíziót. Vagyis azt a középkorban versbe szedett ünnepnaptárt, amelyet az iskolában is taní­tottak. A szótagszámok alap­ján ebből meg lehetett tudni, hogy január első napja a Kis­karácsony (Jézus körülmetélé­sének, latinul circumcisiónak az ünnepe; ebből lett a csí­zió!), a hatodik napja a Víz­kereszt, míg a tizedik Remete Szent Pál ünnepe. A könyvnyomtatással új sze­repet kapott a naptár, a ka­lendárium is. Az emberek va­lahogy úgy érezték: a nyom­tatott naptárral mintegy urai lettek az időnek, sikerült kor­dába fogniuk. Ezzel magya­rázható tehát a nyomtatott kalendáriumok egyre nagyobb népszerűsége külföldön és ha­zánkban is. Információs érték is Lapozzunk bele például az 1664. esztendőre megjelentetett kalendáriumba. Ebben még egymás mellett szerepelnek a hónapok mai és középkori magyar nevei: Januarius — Boldog asszony hava, Februa- rius — Böjt előhava, Martius — Böjt máshava, Április — Sz. György hava, Május — Pünkösd hava, Június — Sz. Iván hava, Július — Sz. Ja­kab hava, Augusztus — Kis­asszony hava, Szeptember — Sz. Mihály hava, Október — Mindszentek hava, November — Sz. András hava, December — Karácsony hava. Ez a ka­lendárium terjedelmes érvágási tanácsadót is tartalmaz. Tá­jékoztat az 1664. esztendő kezdetéről, a testi betegsé­gekről, a várható hadihelyzet­ről; a Magyar országi és er­délyi sokadalmakról, vagyis az országos vásárok időpontjáról. Rendkívül érdekes végiglapoz­ni a kis kalendáriumot a be­jegyzésekért is. Például no­vember 18-át kis kereszttel je­lölte meg a naptár egykori gazdája ma is jól olvasható: Gróf Zrini Miklós Horvát or­szági bánt vadászásban egy bölény megölte. Ez csak- egy példa a sok kö­zül. A kalendáriumok infor­mációs értéke különösen a XVII—XVIII. században volt jelentős, amikor az újságot — s minden egyéb hírközlő esz­közt — ez helyettesítette, vagyis a tömegtájékoztatás csaknem egyetlen formájaként szolgált. Napjainkban viszont a magyar nyelv oktatásának lehetnek kitűnő segítői a régi kalendáriumok, amelyek a gazdaságtörténet, a gazdálko­dási szokások, a néprajz, a né­pi életmód, a népi orvoslás ku­tatásának is gazdag tárházai. A világnaptáré a jövő? A Gergely-naptárt — mint említettük — 1582-ben vezet­ték be; ebben az esztendőben október 4. után október 15. következett. S hogy elkerülhe­tő legyen a következő nagy ug­rás, a Gregoriánus-naptár úgy módosította a szökőnapokat, hogy a századfordulók közül csak négyszázzal pontosan oszthatók szökjenek egy napol. A Gergely-naptár egyébkék meglehetősen pontos: a naptár evőnek átlagos hossza csupán 26 másodperccel tér el a nap- év hosszától. Ez' azt jelenti hogy ez a különbség 3000 év alatt duzzad fel egyetlen tel­jes napra. Ám ez a tökéletes­ség sem jelenti azt, hogy ne lehetne még jobb naptárt ké­szíteni. Mind több szó esik az úgy­nevezett világnaptárról, amely­nek tervezetét már több ízben megvitatták az UNESCO ülé­sein. E naptár lényege: min­den év vasárnappal kezdődne és szombattal végződne. A ne­gyedévek első hónapja öt va­sárnapos és 31-napos, a másik kettő négy vasámapos és 30 napos lenne. A világnaptár nagy előnye, hogy ebben a? azonos dátumokhoz azonos na­pok tartoznának. így példán! április 4. és május 1. mindig szerdára, a karácsony minder alkalommal hétfőre esne; a húsvét dátumát egyszer s min­denkorra április 8-ra lehetne rögzíteni. Mivel az év így 384 napból állana, az esztendő végén úgynevezett világnapot iktatnának be. A szökőévek­ben június 30. után is lenne egy, a héthez nem tartozó vi­lágnap. amelyet az egész föld­kerekségen — ünnepként — a világbéke gondolatának szten- ' telnének. Cjlaki László i Variációk bosszúságra — Csak kávéra tudok adni. A cigarettát a presszósnál fi­zeti — így a kasszánál ülőt aki csodálkozó tekintetemből rög- venst kiolvassa szakmai di­lettantizmusomat. A kávé­főzőnő nemkülönben. — Egy csomag Sopianae-t kérek — szólok szerényen. — Csak nyugati márkájút tartunk. — De miért? Csak külföl­diek vásárolnak itt? — érdek­lődöm tovább. — Ha magyar cigarettára van szüksége, vegye meg a csemegerészlegben — utasít el. Azt persze elfelejti közölni, szombat lévén, az élelmiszer- üzletben hosszú sorok állnak a pénztárgépek előtt. S hogy ettől megkímélje magát az ember, mégsem adhat ki csu­pán ezért az egy csoipag ci­garettáért 50 forintot! V. B. rántsem tartják olyan humo­rosnak. No. 2. T 2-es, telkes busz­járat. Üj szolgáltatás, utazás végállomástól végállomásig. Szóval suhanunk. De csak Pesthidegkútig. Férfi lengeti karját felénk, az autóbusz na­gyot fékez. A stoppos felszáll, s a következő pillanatban már szélesre tárja a gépkocsivezető fülkéjének ajtaját, önfeledten cseveg a sofőrrel. Rövid út után, ismét megálljt vezényel, leszáll. A kéjptazás persze egy fillérjébe se kerül, miközben mi három forintot fizetünk a gyorsasággal jelzett, ezúttal el­maradt szolgáltatásért. No. 3. Egy feketére és egy csomag Sopianae-ra szeretnék blokkot váltani a Corvin Áru­ház földszinti büféjének pénz­táránál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents