Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-15 / 242. szám
1982. OKTOBER 15., PÉNTEK kMJ, <W A szolidaritás jegyében Díókfeilálkozó Tegnap délután 3 órakor Érden, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban találkoztak a hazánkban tanuló jemeni diákok képviselői az oktatási intézmény tanáraival és diákjaival. Jelen volt Abdulah Aidanisz, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság nagy- követségének kultúrattaséja és Tóth Károly, a városi Hazafias Népfront vezetőségének tagja. A vendégeket Málnási Gábor, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte. Ru- zsánszky Magdolna negyedikes hallgató a szolidaritás erejéről beszélt, majd a gimnázium tanulói műsort adtak. A jemeni diákok forradalmi dalokkal válaszoltak, s hazájuk néptáncaiból, népdalaiból adtak ízelítőt. A zsúfolásig telt teremben óriási tetszés, nagy taps fogadta a produkciót. A találkozó fontos része volt a kötetlen beszélgetés. A tolmácsnak nem volt ideje a pihenésre, mert záporoztak a kérdések. A jemeni fiatalok jól ismerik hazánk életét. A beszélgetés után a tanulók a városi KISZ-bizottság nevében ajándékokkal kedves-' kedtek a vendégeiknek. Viszonzásul Abdulah Aidanisz meghívta az érdi fiatalok képviselőit a jemeni forradalom kibontakozásának tizenkilencedik és a Jemeni Szocialista Párt megalakulásának negyedik évfordulója tiszteletére rendezendő központi ünnepségre. Csomagtartóra szerelhető A solymári Vegyesipari Szövetkezet bőrfeldolgozó üzemében újdonság készül az autósok örömére. Próbagyártás alatt a csomagtartóra szerelhető, vízálló, cipzáras bőröndvédő huzat Erdősi Agnes felvétele Utalás nélkül vásárolni Egy nem teljes a bébikomfort Az egyévesnél fiatalabb csecsemő ellátása sok dolgot ad, és nem könnyű feladat még akkor sem, ha az édesanya a munkából otthon marad. Igaz viszont, hogy sok múlik a jó szervezésen, a helyi körülményeken, és azon is, egy adott településen milyen színvonalúak a szolgáltatások? Nem közömbös az sem, hogy isme- ri-e a fiatal édesanya azokat a lehetőségeket, melyek munkáját megkönnyíthetik? Lustának mondják Segítséget jelent például (persze, nem minden napra), ha van kéznél bébiétel, pedig sokan még ma is idegenkednek tőle. Különösen • kisebb településeken, ahol elterjed a szóbeszéd, hogy „lusta anya” az, aki nem főz gyermekének, hanem konzervekkel eteti. Ez az álláspont pedig túlhaladott, hiszen a kicsinyek számára gyártott készételek, a szakorvosok véleménye szerint is kiválóak. Arról n^m is beszélve, hogy például télen, mikor nehezebb kapni friss zöldségféléket, milyen jó szolgálatot tesz a konzerv. Különösen akkor, ha megfelelő választék is van belőle. Gyakran előfordul ugyanis (különösen a kisebb üzletekben), hogy csak egy- vagy kétféle bébiételből áll a készlet. Ez a kínálat pedig hamar leszoktatja az édesanyákat arról, hogy a gyermekkonzer- vek között keresgéljenek. Sok minden szükséges még a készételeken kívül — a testápolási cikkektől a ruhafélékig — ahhoz, hogy kielégítő legyen a babakomfort. Nincs bosszantóbb annál, mint mikor például távolsági buszra kell ülni, azért, mert a környéken nem kapható megfelelő méretű guminadrág vagy cucli nélkül árusítják a csecsemők itatásához szükséges üveget. A Pest megyei Tanács kereskedelmi felügyelősége a közelmúltban társadalmi ellenőrök bevonásával vizsgálta a csecsemőellátási cikkek értékesítését. Ami a nagykereskedelem árukészletét illeti, az bőséges, és alkalmasnak látszik az igények kielégítésére. Ugyanakkor azonban a boltokban arra panaszkodnak, hogy a kért árunak csak mintegy 70—80 százalékát kapják. Nagyvonalú rendelés Mi tehát az igazság? A többoldalú tájékozódás és vizsgálódás mindkét fél felületes magatartására utal. Igaz, hogy a nagykereskedelem árubemutatókat tart, melyekre meghívják azokat, akik a forgalmazásra hivatottak. Az instruktorok érvényes cikklistával látogatják a boltokat, majd a rendelést követő rövid időn belül szállítják az árut. A rendelés azonban többnyire úgy történik, hogy meghatározott mennyiségű konzervet kérnek, további részletezés nélkül. A túlságosan „nagyvonalú” rendelés következtében fordulhat elő, hogy egyes boltokban csupa spenót, máshol sárga- répakonzervet találnak a kismamák. Annak ellenére, hogy nem zökkenőmentes az értékesítés, növekszik ezeknek a cikkeknek a forgalma. A Pest megyét ellátó három FÜSZÉRT- lerakat közül a monori és a budavidéki mintegy negyedével többet adott el idén a tavalyihoz viszonyítva. A váci fiók forgalma csak kismértékben emelkedett. Csecsemőápolási cikkekből az alapellátás kisebb üzletekben is megfelelő. Válogatni is lehet a különféle krémekből, hintőporokból, olajokból, samponokból. És ami mégis sok helyen hiányzik? A cuclisüvegekhez gyakran nem tartanak gumit. Igaz, hogy ez filléres cikk, a higiéniás szabályoknak megfelelően kell kezelni, tehát különleges gondoskodást kíván. Ám nélküle az üveg mit sem ér. Leszállított áron A különféle csecsemőruházati holmikból széles választék található az üzletekben, és ha valami elfogy, rövidesen pótolják. Kedvező változás a korábbihoz képest, hogy bébiruhákért már nem kell a fővárosba utazni, mert a helybeli boltok is kielégítik az igényeket. Nagy érdeklődést keltett, hegy a TR1ÁL Sport- és Hangszer Kereskedelmi Vállalat év végéig — saját árrése terhére — a külföldi sport- és mélykocsikat leszállított áron hozza forgalomba. A kedvezmény mértéke csaknem 50 százalék. Vácott legnagyobb forgalmazója ennek az árunak a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat 253. számú boltja, ahol évente átlagosan a gyermekkocsi-forgalom értéke meghaladja a 300 ezer forintot. A nagy kereslet ellenére, amikor az ellenőrök ott jártak, a boltban mindösz- sze tíz gyermekkocsi volt, melyeket leszállított áron kaphattak meg a vásárlók. A helyzet ismeretéhez azonban hozzátartozik, hogy rosszak a tárolási lehetőségeik, és a vevőtér is (ahol az érdeklődők megtekinthetnék az árukat) nagyon szül?. Sajnos, a csecsemők ellátását szolgáló cikkek, (készletek, gyümölcslevek, testápolási szerek, bútorok) bemutatására általában ott sem fordítanak elég figyelmet, ahol erre adottak a lehetőségek. Ezeknél a cikkeknél pedig a kereskedelmi szempontokon túlmenően is fontos lenne az ismertetés, a figyelem felkeltése minden újdonság iránt, hiszen sok fiatal, tapasztalatlan szülő így szerezhetné meg a szükséges tájékozódást. Gál Judit Se kint, se beat Csekély vége nagy készületnek felfesen szokatlan szakítani az átlagossal Ne tűnjék játéknak a szavakkal, ha az első kérdésnek, az én érdekem a mi érdekünk, a fordítottját is megfogalmazzuk, tehát: a mi érdekünk az én érdekem? Mert mindkét formában jogos a kérdés és a válasz egyaránt az igen. Csakhogy: ha valami, akkor az érdekviszonyok valóban bonyolult szövevényt alkotnak. Nehéz kihúzkodni a szálakat, az enyém, a tied, a miénk, a tiéd... ám, ha nehéz is, meg kell tennünk, mert csak így válik világossá, hogy legtöbbször az egyéni és a közös érdekeltség azonos úton jár, azoncs célok felé terel. Bátortalan próbaként ugyan, de a megyei textilipar több vállalatánál két esztendje bevezették azt a — korábbi, formális jegyekre hagyatkozó javadalmazással nem sok rokon vonást mutató — bérezési gyakorlatot, amely fő helyre állította a technológiai előírások szigorú betartását, a fonástól a kikészítésig terjedően a termékminőséget. A próbálkozásnak nagy visszhangja támadt, pro és kontra. Jól ötvözhetek Voltak, akik tiltakoztak, mások helyeseltek. Nem nehéz eldönteni, kik miként viselkedtek, hiszen akik kiváló minőségű árut tudtak előállítani, azt mondták, na végre, akik beérték a mindig közepessel, a gyakran gyengével, azt hajtogatták, mi végre ez az egész?! A viharok elcsitultak — olyannyira, hogy például a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál most már ennek az érdekeltségi rendszernek a továbbfejlesztett változata is érvényesül —, az eltelt idő szolgáltatta tapasztalatok pedig azt bizonyították, hogy igenis, jól ötvözhetek a közös és az egyéni érdekek. Az új rendszerű bérezés hatására az első osztályú áruk arányának növekedése egy-egy vállalatnál három-, ötmillió forinttal gyarapította az árbevételt, ugyanakkor az egyéni keresetek hatszáz, ezerháromszáz forint közötti összegekkel emelkedtek a kiváló dolgozóknál. Ilyen és hasonló tapasztalatok birtokában a bátortalan kezdeményezésből most már a módosított kollektív szerződésben szereplő bérezési rend lett. Jól járt az egyén, a vállalat, a népgazdaság, igaz, akadtak olyanok is, akik rosszul jártak; a minőségre vonatkozó előírásokat nem teljesítők keresete csökkent. Ez utóbbiak közül többen — így a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi gyáregységében — kiléptek, mert igazságtalannak tartották, hogy mások mennyit keresnek ... Túlzás lenne egyetlen iparcsoport néhány vállalatának kezdeményezését és tapasztalatait rendkívüli horderejűnek föltüntetni. Mégis, mint magban a csíra, a történtekben benne rejlik a lehetőségek sokrétűsége, de az is, mennyire szokatlan, bizonyos csoportoknak mennyire elviselhetetlen, ha az értékesebb munkát az átlagosnál sokkal nagyobb bér ismeri el. Azt még úgy-ahogy elfogadják a közepes teljesítménnyel — vagy még annál is kevesebbel — tisztes javadal■P»TTSzaktkáíliizem A háztartásokban sütéshez használatos szalalkálit a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat pilisvörösvári üzemében dobozolják. Fetter Jánosné cs Hubcr Mátyásné napi 4800-at tölt meg az erős illatú, fehér porral. Veress Jenő felvétele mazást elérők, hogy néhány munkatársuknak kétszáz, háromszáz forinttal többje van. Akkor viszont, ha megugranak a keresetek — s a magunk tapasztalatait tetemesen íölerősítik a városi pártbizottságnak a textilüzemekben szerzett ismeretei Vácott —, s a különbség túljut az ötszáz forinton, bizony megszólal a kórus, korlátozott létszámát hangerővel ellensúlyozva. Az ugyanis kétségtelen és nemcsak váci jellemző: ebben a kórusban a kisebbség szerepel. Viszonylag széles körben szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a legtöbb munkahelyen az azonos foglalkoztatási csoportokon belül a jövedelmek havi átlaga közötti különbség, a hetvenes évek elejéhez mérten csökkent. Amíg a hetvenes évtized kezdetén például a legmagasabb szakmunkáskeresetek a kétszeresét tették ki a legalacsonyabb keresetűek csoportjában elért forintoknak, napjainkra ez a távolság 1,4—1,5- re zsugorodott! Egyetlen példa, ám hozzá hasonlót — így a fejlesztési tevékenységen foglalkoztatottak jövedelmének erős kiegyenlítődését — sajnos, keresés nélkül találhatunk mindenütt. Se kint, se bent, hanem a küszöbön állva sóhajtozzuk, hirdetjük, óhajtjuk a célszerű bérezés fontosságát, a benne található erőforrásokat, azaz beszédek, határozatok, rendelkezések, nagy készületek csekély végét mutatja ma is a valóság, bizonyítva, valami nem attól változik, ha sokszor és sokat beszélnek, írnak, határoznak róla. Nem derül ki Túl sok tény figyelmeztet most már arra, hogy a kiemelkedő munkát az értékénél kisebbre, a közepes és az annál is gyengébb teljesítményt viszont valós hasznánál jóval nagyobbra tartja és így is javadalmazza a társadalom ösztönző- és intézményrendszere. Elgondolkoztatónak kell tartanunk például, hogy a megye építőiparában az állami szektorban foglalkoztatott számviteli és más ügyviteli dolgozók átlagkeresete négyszáz, négyszázötven forinttal volt kisebb a legutóbbi években, mint a szövetkezeti szektorban tevékenykedőké, holott a munkaterhek az állami cégeknél jóval nagyobbak, mint a szövetkezeti termelőegységeknél. A szakemberek véleménye szerint az eltérést nem a munkák különbözősége adja, hanem a bérszabályozás ellentmondásossága, illetve az e szabályozásban rejlő rések kihasználása. Amikor tehát választ keresünk a kérdésre, az én érdekem a mi érdekünk-e. akkor azt kell mondanunk, igen, de ez olykor nem derül ki félreérthetetlenül. Amiből logikusan következik, hogy a mi érdekünket az én érdekemmé sem mindig úgy teszik — tesz- szük úgy —, amint kellen: hatásosan, megfoghatóan, erkölcsileg, Anyagilag érezhetően. Márpedig az érdekeltség nem belátás, jószívűség függvénye, hiszen objektíve létrejön a társadalmi termelés folyamatában, de ha érvényesülésének nem teremtjük meg a feltételeit, akkor ... nos, akkor ellenérdekeltség lesz belőle! Napjaink gazdag tényanyagot kínálnak ennek az ellenérdekeltségnek a meglétéhez, egyebek között éppen az egyenlősdít szent tehénként kezelő bérezési gyakorlattal, a differnciálással szembeni, széles körben meglevő ellenérzésekkel, a silány munkába való beletörődéssel, a jók, a közepesek, a gyengék biztonságérzetének mesterséges ki- egyenlítésével. Ami hiányzik Legutóbb az MSZMP Központi Bizottsága 1982. június 23-i ülésén kapott nagy figyelmet az érdekeltség bonyolult rendszere, s elhangzott az is, ami eddig nem: a bérek felső határa ott van, ahol a társadalomnak értékes, jól elvégzett munkafeladatok felső határa húzódik. Való igaz: az én érdekem a mi érdekünk, hiszen a több kereset, a nagyobb megbecsültség fejében nyújtott kiváló minőség, a hatékony, gazdaságos mennyiségi teljesítmény a társadalom bevételeit is gyarapítja. S helytálló az is, hogy a mi érdekünk az én érdekem, hiszen a közös célokban egyéni céljaink is benne foglaltatnak. Egy valami hiányzik, de az nagyon: a cselekedeteknek, intézkedéseknek, ösztönzéseknek és kényszerítéseknek az a szorosan összefüggő rendszere, amely a szavakat átülteti a gyakorlat terepére. Mészáros Ottó Fehér holtai is teljesebb életet A társadalom segítségével A látássérültek nemzetközi napján, október 15-én a világ számos országában a megszokottnál is erőteljesebben irányítják a közvélemény figyelmét a vakok, a gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségét, széles körű és teljesebb értékű társadalmi beilleszkedésük útját. A vakság okozta hátrányok enyhítése csak úgy lehetséges, ha a vak ember a társadalom közvetlen és közvetett segítségével képes leküzdeni a nehézségeket. A látássérült emberek segítésének igazán eredményes, hasznos módja az — s ezt az utat járjuk hazánkban is —, hogy gondoskodunk teljesebb, gazdagabb emberi életük megteremtéséhez szükséges feltételekről. Az utóbbi évtizedekben e törekvés nyomán jelentős eredmények születtek. A vakok közül mind többen jutottak rendszeres munkához, bekapcsolódva így a társadalmi értékteremtő — s az egyéni életben is oly nélkülözhetetlen — tevékenységbe. A munkavállalás, a teljesebb életre törekvés azonban csak úgy lehetséges, ha a látássérültek képesek vállalni például a mindennapi közlekedés gondjait, ügyeik önálló intézésének terheit. Napjainkban megszaporodtak a mindezek megoldását gátló különböző tényezők, folyamatok. Elsősorban a motorizáció nagyarányú fejlődése okoz sok bajt. Ezek elkerülésére például az immár fél évszázada alkalmazott fehér bot amely használójának tájékozódását segíti, egyszersmind környezetének figyelmét is felhívja a fogyatékos emberre — a legegyszerűbb eszköze az önállóan közlekedő vakoknak, indokolt volna tehát használatát általánossá tenni. Örvendetes tény hogy a látássérült emberek mindinkább érzik a társadalom mindennapos segítségét. Hogy ez a támogatás továbbra is hatékony, eredményes legyen, nélkülözhetetlen a közvélemény folyamatos tájékoztatása a vakok és gyengénlátók problémáiról, például úgy, hogy az ismeretterjesztés különböző fórumain helyet kapjanak a látássérültek helyzetével, gondjaikkal kapcsolatos tudnivalók. ]
