Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM. 240. SZÁM 1982. OKTOBER 13., SZERDA Prétnesá£!af-!e3ep Sződon Sarki rókák, csincsillák, export Szód és Csörög között, a la­kóteleptől távol van a sződi „Virágzó” mezőgazdasági ter­melőszövetkezet „tanyaköz­pontja”. Raktárak, gazdasági épüle­tek, különféle hatalmas gépek sokasága között szerényen hú­zódik meg a földszintes iroda­épület, előtte tüdőtisztító, vi­rágos parkkal. A park túlsó végén, fák árnyékában négy­száz négyzetméteres új, föld­szintes épület. Bent csempés nagy termek között csöppnyi irodába tessékelnek. Dr. Ja­kab László állattenyésztési fő- ágazatvezető és XJdvardy Tibor prémesállat-tenyésztési ágazat­vezető fogad. Azonnal elin­dulunk az épület mögötti pré- mesállat-telep felé. Bundának valók Magas kerítés mögött hu­szonegy pavilonban nyolcszáz hófehér, kék, fehér és drapp árnyalatú (sehadow) róka. Mellette, külön elkerített he­lyen nyolc pavilonban ezeröt­száz barna, vastag bundájú gö­rény. Az épület alagsorában öt­száz hamvasszürke csincsilla. Ide csak vegyszerrel átitatott lábtörlők és fertőtlenítő kéz­mosók használata után lehet bejutni. Így is csak üvegfalon át szemlélhetők a Kaliforniá­ból érkezett értékes állatok, miként bóbiskolnak az erre a célra készült faforgácsokon, vagy fürödnek a finom kvarc­homokban. — Két éve gondoltunk elő­ször arra — magyarázza a fő- ágazatvezető —, hogy a szö­vetkezetben keletkezett hulla­dékokat a költséges elégetés, selejtezés helyett olyan álla­tokkal etessük fel, melyek hasznot is hoznak. Hosszú mérlegelés után a sarki róka és a görény mellett döntöttünk. Nagy kockázat volt, mert alig van erre honi tapasztalat. Főként elméleti munkákra alapozhattak. Hazánkban nagy­üzemi görénytenyésztés csak itt van, rókatenyésztés pedig ezzel együtt csak öt helyen. Nyugtalan rókák — Tizenkétmillió forint kölcsönt vettünk fel — foly­tatta Udvardy Tibor. — Ebből felépítettük a két telepet, az új épületünket, ahol bőrfeldol­gozó műhelyek, takarmány­konyha, irodák, szociális helyi­ségek vannak. Ebből a pénzből vásároltunk a takarmány táro­lására három hűtőkonténert és importból az állatokat. Az el­ső szállítmány 1980-ban Len­gyelországból érkezett; Ötven sarki róka és ötven hibrid gö­BSyfefc - -V rény. A második szállítmány Norvégiából jött* Száz görény és háromszáz róka. — Jelenleg nyolcszáz ró­kánk és ezerötszáz görényünk, ötszáz csincsillánk van, mely­nek fele tenyészállat. Görény­ből ötszázat háztáji tenyésztés­re adtunk ki. A tenyésztők ré­szére előadásokat tartottunk, munkájukat szakcsoport irá­nyítja. — Érdemes volt kockáztat­ni? — kérdezem a főágazat- vezetőt, miközben a rókák ugatását hallgatom. Ebédidő van. — Most már eldőlt. Érde­mes volt. Jövőre nemcsak a hitel nagy részét fizetjük visz- sza, de szövetkezetünkben ez az ágazat hozza a legtöbb hasznot. Természetesen az idén van így, hogy jövőre mi­lyen lesz a világpiaci helyzet, azt nem tudjuk előre. — Világpiaci helyzet? Hát nem belföldi forgalomra ke­rülnek a prémek? — Kezdetben gondoltunk ar­ra, hogy a tenyészállatokat, újabb telepek létesítése érde­kében, belföldön értékesítjük, de olyan nagy a külföldi igény, hogy azt sem tudjuk kielégíte­ni. Azt nem kell mondanom, hogy sem a szövetkezetünk­nek, sem a népgazdaságnak nem mindegy, hogy dollárért értékesítünk-e, vagy sem. Az első élőállatszállítmányok 'Ar­gentínába és Norvégiába, a prémszállítások Észak-Európa országaiba indulnak. Ezenkí­vül több megrendelés érkezett az USA-ból, Kanadából, NSZK- ból. Tiszta ügy Ma még a hűtőkonténerektől viszik a takarmányt, míg a fe­dett takarmánykonyha el nem Szavak és érzelmek A 14. Fóti ősz hétfői, nagy érdeklődést kiváltó eseménye volt a váci járási diákok vers- és prózamondó versenye, amelyen 141 gyerek vett részt. A rendezvénynek ünnepi tartalmat adott az is, hogy éppen 140 évvel ezelőtt írta Vörösmarty Mihály a Fóti dal című versét a nagyhírű présházban. A vetélkedést a helyi művelődési házban rendezték. Képünkön a vetélkedő résztvevői Hrabacsik Mihály felvétele készül, mégsem érzek kelle­metlen szagot. — Érthető — mondja az ágazatvezető. — Itt mindenek­előtt a tisztaságra kell ügyel­ni, mely nemcsak az egészség- védelmet, a továbbtenyésztést, de a végtermék minőségét is befolyásolja. Az pedig nem mindegy, hogy hová és milyen áron értékesítünk. A kísérlet sikerült, a minőség már raj­tunk múlik. A „Kiváló Szövetkezet” cím­mel kitüntetett tsz elnöke, Lé­vák József így búcsúzik: — A prémesállat-tenyésztés bevételünknek csak tíz száza­léka. Mészáros Gyula Tanácskozó párttagok a járásban Munkamódszer és munkastílus / Egyetlen szervezet, vagy an­nak vezető testületé számára sem mellékes, hogy tagjai, mi­lyen készségeket, képességeket alakítanak ki a célok elérése érdekében. Politikáról lévén szó, a módszer és a stílus nem alakulhat függetlenül az adott politikai-gazdasági körülmé­nyektől. A pártmunka stílusát és módszereit, mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága is áttekintette, s ezt követően a megyei, városi és járási bi­zottságok is megtárgyalták. Korábban a váci városi párt- bizottság üléséről tudósítot­tunk részletesen. Területpojitika A járásban most zajló tag­gyűlések alkalmából Gödre lá­togattunk el egy olyan népes létszámú területi alapszerve­zetbe, amelynek a tagsága többségében ma már nyugdí­jas. Ám a gödi területpolitika irányítói, a település vezetői kitűnő erőket találhatnak itt, ha a segítséget keresik mun­kájukhoz. Vállalati igazgatók nagy politikai tapasztalatokkal, ve­zetési gyakorlattal rendelke­zők, veteránok folytatnak itt pártmunkát szép számmal. Te­szik ezt meggyőződésből, so­kan azt, amit valaha fontos irányító poszton hagytak abba. Sem ők, sem a fizikai munká­ból nyugdíjba vonult pártta­gok nem tudnák már másként élni az életüket. Ami a tele­pülésnek nyereség, a pártveze­tőség szerint elsősorban ki­osztott feladat, az a legtöbb­jüknek az aktív cselekvés, a közéleti munka örömét nyújt­ja. Akadnak még szép szám­mal aktív korban lévők is, akik szervezeti okokból idetar­toznak, s így megismerve az Ady Klubban összegyűlt kö­zösséget, a krónikás nyugtáz­hatja; ez itt jelentős erőtarta­lék a nagyközségi politika ala­kítói számára. A göd-felsői Ady Klubban megtartott múlt heti tanácsko­záson Kiss Józsefné, az alap­szervezet titkára tartotta meg a beszámolót, jórészt annak tükrében, mit és hogyan csele­kedtek eddig, s mit lehet és kell tenniük, az alapszervezet adottságaihoz igazítva a mun­ka gyakorlatát. Itt , is, mint 7 veszik a feladatterv végleges összeállításakor. Milyen a kép? A gödihez hasonlóan jól elő­készített taggyűlésekről lehet beszélni általában — közölte a járási pártbizottság titkára, akinek itteni látogatása a te­rületi pártszervezetek munká­jának fontosságát is jelentette, no meg kimondatlanul is, kü­lön kijáró tisztelet az idősek éve alkalmából. A stílus és munkamódszer kérdésével összefüggésben ér­demes megjegyezni, hogy a lakóterületen mindenütt jól ér­vényesül a pártirányítás. Az utóbbi időben viszont kelet­keztek már gondok abból, hogy a nagyközségek lakossá­gának és gazdasági egységei­nek dinamikus gyarapodását nem követték rugalmasan a szervezeti változások. A leg­közelebbi taggyűléseken már ezt a kérdést kell megoldani, az új helyzetnek megfelelő koncepciót kell kidolgozni. Taggyűléseinken egyébként mindenütt ott vannak a párt- bizottság tagjai és kiküldött munkatársai. Ezt a gyakorla­tot kell folytatnunk a jövőben is, mert a közös találkozások sok hasznos tapasztalattal gaz­dagítanak bennünket. Nagyobb önállóságot kell, adni a párt- csoportoknak, melyet a váci járásban a munkahelyek szer­vezeti széttagoltsága különösen indokol. A pártvezetőségek r.ek és a tagoknak többet kell önállóan kezdeményezniük, mert „felülről” nem sok irányelv, szempont fog érkez­ni a helyi kérdések megoldá­sára. Bízunk benne, hogy ez sikerül, mert ma már általá­ban értik az emberek: milyen követelményt támaszt a gaz­dasági és társadalmi kérdések megoldása. Kovács T. István Búcsú a kollégától Életének 59. évében tragi­kus hirtelenséggel elhunyt dr. Baráth Zoltán tanár, az MTA Vácrátóti Botanikai Kutatóin­tézetének volt munkatársa. Temetése október 14-én lesz a rákospalotai — Felszabadulás úti — temetőben. Párás a reggel, nagy a forgalom Korán kelik, munkába sietik A városnak a nap minden időszakában más és más az arca, no meg a városrészeké is. Míg reggel hat óra nincs, amikor kilépek a kapun. Deákvár felől sietős léptek­kel tartanak az emberek a vasútállomás felé. Mert váró vonat nincs. Az ingázók min­dig sietnek, s mindig vibrál bennük némi feszültség. In­gázók Vácról, ahol 22 ezer munkahely van és munkaerő- hiány? Érdekes, de így ala­kult. Mennek Dunakeszire, Új­pestre. A budapesti Belváros­ba. És fordítva. Onnét is érkeznek, de inkább a későb­bi vonatokkal. A hajnali sze­relvények zsúfoltak, minden tilalom ellenére dohánysza- gúak. Széles tenyerű munkás­emberek, törékeny alkatú munkáslányok bóbiskolnak az üléseken, a peronon ultizó csoportok. Állva osztogatják a lapokat. Ez a kép Az őszí reggel képe, hangu­lata, amikor még nem sokáig tart a párás, hűvös idő. Az Utasellátó Vállalat italboltja nem túl népes a 9 óráig tartó szesztilalom miatt, de azért fogy a fekete, jellegzetesen köhécselő dohányosok szürcsö- lik. Én egy bécsis zsemlét ké­rek. — Tegnap este szállították — közlik velem a pult mö­gött. — Mai friss zsemlébe té­ve jó lesz? — Jó — mondom megadóan. Kevésnek bizonyul. Megyek a Lottó cukrászdába, ahol két deci kakaót meg egy kiflit ké­rek. Három forint ötven fil­lért fizetek. — No lám! Lehet ma még olcsón is reggelizni — gondo­lom, de amint vagy öt-hat hörpintésre elfogy a kakaó, megváltozik a véleményem. A cukrászdának titulált reggeli­zőhely népszerűsége vitatha­tatlan, mert itt lehet a leg­gyorsabban és viszonylag a legolcsóbban reggelizni, va­csorázni, de ha úgy tetszik, ebédelni is. Persze, csak ka­kaót, tejet meg süteményt. A péksütemény gyakran elfogy. A kis pult előtt, ahol a csé­széket teletöltik és fizetni is lehet, mindig hosszú a sor. Jutna belőle egy tágasabb, modernebb önkiszolgáló hely­re is, amit ha valahol, valame­lyik üzlethelyiségből átalakí­tanának, könnyen, gyorsan amortizálódna a beruházás. A vendégkör egyébként buszhoz, vonathoz igyekszik. Az utcán Most lehet hat óra vagy ne­gyed hét. Sietős, ám derűs ar­cokat látni, s eredeti a Szé­chenyi utca humora. — Mikor megy a repülőd? — kérdezi a túloldalról barát­ját egy farmernadrágos fiú — ezt a vonatra érti —, majd a lábával egy félreérthetetlen mozdulatot tesz a kezdő sebes­ségre célozva. — Igyekezz! Ne­vet. A Beloiannisz utca sar­kán fiatal pár ölelkezik szoro­san. Nem tudni, mikor kezd­ték, s mikor érnek a hosszú csók végére. Kora őszi, vagy hajnali szerelem? Ez is lehetne a jelenet címe. A népszerű nevén 10-es nép­bolt áruház mellett működő büfében nagy a forgalom, s noha itt nem lehet leülni, csak az önkiszolgáló boltok jellegzetes, pultszerű asztalára támaszkodni, szinte kávéházi­nak tűnik a hangulat. Van, aki újságot olvas a párolgó fekete mellett, mások overall- ban, láthatóan munkába tartva tértek be ide, s féldeci helyett feketére invitálják egy­mást. Az árak korrektül, de­koratív, szép táblákon látha­tók a falon külön-külön fel­tüntetve. A pult mögött szor­goskodó törékeny kis asszony­ka keze, mint az automata. Főzi, méri a kávét, nagyon el­fáradhat a műszak végére. Az jut eszembe, amint a sorban állok, hogy mint szakmát ta­nulni a városba induló fiatal­ember, annak idején ünnepé­lyesen letörtem az utolsó cső kukoricát, hogy aztán ezt soha többé nem teszem. Mert — gondoltam — a parasztember munkája a legnehezebb. Azóta sokféle nehéz munka és élet előtt hajtottam fejet nagy- nagy tisztelettel, s hányszor, de hányszor indultam vissza szívesen törni a kukoricát. Hányszor hívtak haza az őszi mezők színei, virágai, s hány­szor hangzik fel emlékezetem­ben a levelek zizegése, a var­jak őszi károgása. Nem szabad elhamarkodni az ítéleteinket. A Duna felé A Március 15. tér szinte néptelen. A Duna fölött pici pára leng, a Liszt Ferenc sé­tány platánjairól madárrajok röppennek a víz fölé. Még csak háromnegyed hét, de Nagy József markolós már ott áll hatalmas gépe mellett, olajozza a szerkezetét, mert pontosan akar kezdeni a Mélyépítő Vállalat itteni mun­kahelyén, a strandbővítésnél, ahol a földmunkákkal nemso­kára véeeznek. — Mikor lehet már úszni? kérdezem a túloldalról, a mozdulatokat imitálva. — Az még odébb lesz. Pár perc múlva már a gép mellett beszélgetünk. A gé­pész itt volt a DCM kőbányá­jának építésekor is, így hát volt és van köze a városhoz, s főként a Dunakanyarhoz. Hajdúhadházáról költözött ide végül a sok hét végi uta­zás után Göd-felsőre. A szülei odahaza maradtak, de azt mondja: ő egyedüli gyerek, ha nagyon megöregszenek az otthoniak, hát majd ide köl­töznek. Mert ő oda vissza már nem megy. A téren A Konstantin tér felé ha­ladva is találkozunk a szere­lemmel. Először két kandúr hangos és karmos vitája de­rít fel, majd István királyunk szobra mögött köszönti a na­pot egy fiatal pár, de a tér rózsatöveit kapálgató két asz- szony erre nem ér rá odafi­gyelni. Holecz Jánosnét könnyű ki­faggatni, mert nyílt, beszédes természetű. Reggel 6 órakor kezdett, s négykor végez. — Több az, mint nyolc óra — mondom. — Mert mi sokat akarunk keresni — válaszol nevetve. Egy éve jár a kommunális üzembe Nógrádsápról. Reggel fél négykor kel, este 6-ra ér ihaza, akkor még az állatok meg a vacsora ugye, mert a férjet leszázalékolták. Koráb­ban a tsz-be járt, de hát itt, ahol 3 ezer 500-at keres, csak könnyebb, mint ott, ahol műtrágyás zsákokat kell emel­ni. — A gyár, igaz, jobb lenne, de hát hol kellettünk mi gyár­ba, amikor még mehettünk volna — sóhajt. És újból haj­ladozni kéz a rózsák között. Ideje, hogy én is munkába induljak. A Lenin úton nyug­díjasforma asszony gázpalac­kot tol egy kétkerekű kocsin a cseretelep felé. — Van en­nek értelme? — tűnődöm. Hi­szen fillérekért kihozza a boy- szolgálat. Nekünk tényleg annyiért. De lehet, hogy neki, ugyanaz a kiadás nagyon sok. Reggel fél nyolc van. K. T. I. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Göd nagyközség számos alap- sz'fervezeieben, es a járás más neiyein, egyéni beszélgetések előzték meg a taggyűlést, s ezt igen hasznosnak ítéiték a párttagok. Mint a beszámoló megálla­pította, a tagság véleménye a íó kérdésekben általában egy­séges, s eszerint alakul a ha­tározatok végrehajtása is. A politikai oktatás módszereiről már megoszlanak a vélemé­nyek, épp úgy, mint akörül is, hogy a helyi, területpolitikai keraésekbe, milyen részletesen szóljon bele a pártszervezet. Töboek között ezekkel kapcso­latban foglalt állást Szigeti Sándorné, a járási pártbizott­ság titkára is, aki részt vett a taggyűlésen. Nem feltétlenül szükséges, hogy az előre megírt füzetek jelentsék — vagy csak kizáró­lag azok — a politikai okta­tás anyagát — mondotta. — Nagyon lényeges, hogy az emoerek az önmagukat és környezetüket foglalkoztató kérdésekre kapjanak és adhas­sanak választ, tájékozottságuk birtokában. A titkár felszóla­lása azután hangzott el, hogy többen foglalkoztak helyi rész­kérdésekkel. Szigeti Sándorné elismeréssel szólt arról, hogy ma már a tagság érdemi mó­don foglalkozik a lakóhely közérzetet befolyásoló kérdé­seivel, ám az is tény, ma már nem a napi kérdések szintjén valósul meg a pártirányítás, s éppen ezért hatékonyabb, korszerűbb. Közérdekű ügyek Abban mindenki egyetértett, hogy ha nem is részletekbe menően, de a pártszervezet fi­gyelmét nem kerülhetik el a--' olyan fontos kérdések, mint például a kereskedelmi ellá­tás, vagy a szolgáltatások, no meg az olyan konkrét dolgok, mint az, hogy az Ilka-patak milliós költséggel járó rende­zése után felelőtlen emberek ismét hulladékokkal dobálják tele a medret, újabb kiadá­sokba sodorva ezzel a taná­csot. Bár a szűkkörű pártvezető­ségben érvényesül a kollektív döntések elve, a titkári beszá­moló és a hozzászólók önisme­retre törekvő megnyilatkozá­sai nem mellőzték a kritikát 1 sem. Mindezt figyelembe is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents