Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

Közérdek Ajándékok a múzeumnak Ha a fiatalabb korosztá­lyok képviselőit megkérdez­nénk, hogyan jönnek létre a múzeumi gyűjtemények, a többség ezt válaszolná (ha éppen tudja): a ré­gész vezetésével folytatott az ásatásokról származó anyagból a néprajzos, tör­ténész, művészettörténész vásárlás útján jut hozzá a múlt emlékeihez. Nagyjá­ból így alakul ki a kiállítá­si és raktári egység. Pedig korántsem ez a tel­jes igazság. Csak valahogy napjainkban kihalófélben van az a régi, nemes és köz­ismert jótétemény, hogy a lakóhelyüket szerető és tör­ténete iránt érdeklődő em­berek múzeumba vigyék, netán ajándékozzák a szá­mukra már felesleges tár­gyaikat, képeiket, egyéb történeti emlékeiket. Régi­ségkereskedők, magángyűj­temények értékei sokszor szemétdombokra kerülnek. Talán nem kötődünk már a régi módon településünk­höz? No, de erre a kérdés­re nem feladatom most a rövid és más célból Íródó gondolatsorban kitérni. Nézzük ezt a gesztust a mi — váci Vak Bottyán- — Múzeumunk esetében. Már az elmúlt század nyolc­vanas éveiben, amikor for­málódni, érlelődni kezdett egy helyi múzeum alapítá­sának gondolata, találko­zunk ezzel a jogalommal. Több magángyűjtö is jelez­te, szívesen feláldozná fél­tett kincseit egy városi köz- gyűjtemény létesítése érde­kében. Így került ifj. Va- * rázséji Gusztáv gyűjtemé­nye is az 1895-től hivata­losan létező váci Múzeum Egyesületbe, a későbbi mú­zeumba. Ezek után évtizedeken keresztül figyelemmel kí­sérhetjük a váci újságok rö­vid híreiben, hogy ki és mit ajándékozott az utódok nemzedékeinek okítása, esztétikai élménye érdeké­ben a múzeumnak. Ez a forma azonban uz utóbbi évtizedekben mint­ha kihalófélben lenne és ír­ni sem szokás túl sűrűn er­ről. Tiszteletet és köszönetét érdemelnek azonban azok a nem kevés, bár a múlthoz képest nem is sok ajándé­kozó, fiatalok és idősebbek, akik ápolják ezt a nemes hagyományt. Nekünk pedig legalább a múzeumi hónap­ban a nyilvánosság előtt kell megemlékeznünk róluk. Sőt, ajánljuk a tárgyak megtekintését. Bár múzeumépületünk elég kicsi, lehetőségeinkhez mérten annak „előcsarno­kában” mini kiállítást ren­deztünk és nyitottunk meg október elsejével. Tulajdon­képpen egy válogatás mu­tatja az ajándékok legérté­kesebbjeit, amelyek ezen az alapterületen kiállítha­tók. Elnézést kérünk tehát azoktól, akiknek tárgyait nem mutathatjuk be a láto­gatóknak. helyszűke miatt. Ilyen például egy század- eleji vetőgép, simító stb. Ezentúl minden évben, ok­tóberben folytatjuk ezt a kezdeményezést. Mit is láthatunk ebben a négy tárlóban? A 18. szá­zad végétől az 1960-as éve­kig egy teljesen vegyes anyagot. Leveleket, iskola­történeti dokumentumokat, archív fotókat, képeslapo­kat. plakátokat, újságot, naptárt. Minden ajándéko­zott tárgy esetén feltüntet­tük, amennyiben rendelke­zésünkre állt, a segítőkész múzeumbarát nevét. Nem sok értelme lenne, ha most részletesen leír­nám, melyik és miért érté­kes. hogyan szolgálhatja történelmi tudatunk épülé­sét. Inkáb felhívom a tisz­telt olvasók figyelmét arra m lehetőségre, hogy ha a Múzeum utca környékén járnak, szánjanak erre a termecskére néhány percet és gyönyörködjenek. Remé­lem, nem lesz hasztalan időtöltés. Ilon Gábor muzeológus A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 238. SZÁM 1982. OKTÓBER 10., VASÁRNAP Pulpitus és íróasztal Együtt érezni a legfontosabb A bíró. ö az, aki megjele­nik irodalmi alkotásokban, filmekben az emberek életének sorsdöntő pillanataiban. Ű az, aki fekete tógát viselhet, aki mindig a hatalom megtestesí­tője. A munkáját még most is titokzatossság veszi körül, ne­ki kell pártatlannak lenni, mert az ítéleteinek roppant súlya van. A Váci Járásbíróság elnöke dr. Hortoványi András. Fiatal szakember, negyventagú ap­parátus munkájáért felel. — Jó bírónak tartja magát? — kérdeztem. Mosolyog, s aztán azt mond­ja: — Akárhogy is felelek a kérdésre, minősítenem kell magamat. Ezt lehetőleg sze­retném elkerülni. Van egy el­képzelésem arról, hogy milyen a jó bíró, s az ideálom meg­valósítására törekszem. A szak­mai tudást és a gyakorlatot tartom mindenekelőtt fontos­nak. Nem véletlen az, hogy a jog elvégzése után általában öt év múlva tesznek az embe­rek szakvizsgát. Végezzen bár­milyen fényesen az illető, az én véleményem szerint újabb fél évtizedet kell töltenie a pulpituson, hegy bírónak mer­je nevezni magát. Az ügyek megoldását nem mechanikusan, hanem humá­nusan, a jogpolitikai elvek sze­rint kell végeznie. Vallom, hogy a bíró a maga eszközei­vel a belpolitikát valósítja meg. A hatalom jogosítvány, az ítélkezés tudatalakító té­nyező, amely nemcsak az el­ítéltben, hanem a közönség­ben is továbbgyűrűző hatású. Előnyösek a szociálpszicholó­giai ismeretek, s az is, ha az emberi kommunikáció rezdü­léseit is fel tudja fogni. Ezt csak a joggyakorlatban lehet megszerezni. gyakran visszagondolok. A szimpátia a polgári eljárásban gyakoribb, mint a büntetőben. Nehéz esetekben csak napok múlva hirdetek határozatot. Addig konzultálok és gondol­kodom. — A környezete hat-e a bíróra? Például van egy ti­zenhat éves leánya, s tárgyal egy esetet a nemi erőszak kö­réből. — Értem, mire gondol. Ez a kérdés engem annyira foglal­koztatott, hogy felméréseket is végeztem. Meggyőződésem, hogy súlyosabb ítéletet hoz, mint egyéb esetben tenné. A járásbíróság elnöke nem­csak jogi szakember, hanem hivatalnak is. Summásan fo­galmaz: vezetnie kell az,intéz­ményt. E körbe szervezeti fel­adatok, a bírók irányítása, a munkáltatói jog gyakorlása, s a gazdálkodás felügyelete tar­tozik. Dr. Hortoványi András a jutalmazás és a bér problé­makörét tartja a legnehezebb­nek. Az a meggyőződése, hogy a bírákat és az adminisztrá­torokat rosszul fizetik. A leg­szívesebben a kollégáival fog­lalkozik, tanácsokat ad, az esetleges hibákról cserélnek véleményt, vigyáz arra, hogy a teherelosztás egyenletes le­gyen. A bíró konkrét ügyébe a járásbíróság elnöke sem szól­hat bele. Az időzavar ebben az épületben is kísérlet. Az el­nök hétfőn tárgyalást vezet, kedd délelőtt van a fogadó­napja, délután a tárgyalások feldolgozása következik. Ami­kor hónap eleje van és szerda, akkor a bíróvizsgálatok van­nak napirenden, a hó végén, gazdasági elszámolás követke­zik. A csütörtök és a péntek a város és a felügyeleti szer­vekkel való koordinálás napja. Ezekre a napokra meghatáro­zott idejű feladatokat nem ik­tat. Az apparátus tagjaival fő­ként ezeken a napokon beszéli kiég a személyes ügyeket. Dr. Hortoványi András ha­tározott ember. A beszélgeté­sünk ideje alatt egyszer sem panaszkodott az elfoglaltságai miatt. Azt hiszem, hogy a „beosztott” órákban érzi jól magát. Vicsotka Mihály Itt a lehetőség Ki mit tud? A Művelődési Minisztérium, a Magyar Televízió és a KISZ KB 1982/83-ban ismét meg­rendezi a Ki mit tud? amatőr művészeti vetélkedőt. Ez al­kalomból is várják bemutat­kozásra a szólistákat, duókat, kiscsoportokat. Jelentkezni le­het a vokális zene, a hangsze­res zene, a vers és a próza, valamint a bábművészet, a tánc és egyéb művészeti ka­tegóriákban a KISZ járási bi­zottságán, december 1-ig. »Ügyelet Október 11-től 17-ífif az aláb­bi orvosok tartanak ügy eletet: hétfőn: Dr- Steffek Éva, ked­den: Dr. Bénik Gyula, szer­dán: Dr. Tóth Mária, csütör­tökön: Dr. Hajmer Viktória, pénteken: Dr. Füredi Gyula, szombaton és vasárnap: Dr. Áfra Tamás. Gyermekgyógyászati ügye­let: október 16-án és 17-én Dr. Stuhl Aranka. Az ügyelet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525- ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben meg­változhat. Prajume vám dobru chut Az elnök folyton úton Azt tartja a közmondás — minden kezdet nehéz! Jó tíz esztendővel ezelőtt, amikor a szobiak kapcsolata kezdett ki­épülni a lévaiakkal, bizony jócskán akadtak nehézségek. Ma már jóleső érzéssel álla­píthatjuk meg, hogy a terebé­lyesedő kapcsolatok egyik gyümölcse a Szobi ÁFÉSZ egyre erősödő együttműködése a lévai Jednotával, azaz az ottani fogyasztási szövetkezet­tel. Várták az idén is Amikor először jöttek el a lévai szakácsok Vámosmikolá- ra, hogy szlovák ízekkel csalo­gassák be a vendégeket az Ipoly vendéglőbe, a tagok kö­zül sokan felkapták a fejüket, „Kis áfész vagyunk mi ahhoz, hogy nemzetközi kapcsola­taink legyenek” igy gondolkoz­tak a borúlátók, nem sok jö­vőt jósolva a két áfész kez­dődő barátságának. Ám a szlovák vendéglátó napok sike­re, akárcsak a szobiak ven­dégszereplése a lévai szövet­kezet 80 ágyas szállójában a Hotel Rozkvetben, felülmúlt minden várakozást. Nem véletlen, hogy Vámos- mikolán és környékén hetek­kel ezelőtt sokan megkérdezték a folyton úton lévő elnököt, Rasmann Istvánt: jönnek-e megint a lévaiak? Merthogy a környéken nemcsak a szlovák ajkú lakosság szereti a gyetvai gulyást, a juhtúrós sztrapacskát, a tátrai vesepe­csenyét, a szlovák sertésbor­dát és egyéb szlovák ételeket. Nos, északi barátaink ismét eljöttek és a siker ezúttal sem maradt el. És ez nem­csak annak köszönhető, hogy a vendégszakácsok az ízes fala­tok egész sorát felvonultatták az Ipoly vendéglőben, hanem annak is, hogy Deákné Ko­vács Mária, a Szobi ÁFÉSZ vendéglátó osztályának veze­tője és Vámos Miklós üzlet­vezető a legapróbb részletekig mindent előkészítettek. Nem is panaszkodtak később a forgalomra, mert ugyebár egy vendéglőnél ez sem utolsó do­log. Mindig nagy az érdeklődés Ha már a forgalmat emlí­tettük, idekívánkozik: amióta Vámos Miklós került ennek a létesítménynek az élére, — két esztendeje —, figyelemremél- tóan alakult az Ipoly árbevé­tele. Tavaly csaknem kétmil­lió forintot könyvelhettek el, az idén minden bizonnyal si­kerül túlteljesíteniük a í millió 320 ezer forintos ár­bevételi tervet. Ehhez természetesen hozzá­járul a szlovák vendéglátó na­pok sikere, az esemény iránt megnyilvánuló érdeklődés. So­kan felkeresték azokban a na­pokban az éttermet a szobi fogyasztási szövetkezet tagköz­ségeiből. De, hogy a protokollt ki ne felejtsük, itt mondjuk el: Lé­váról háromtagú küldöttség érkezett Szobra, illetve Vá- mosmikolára, mégpedig Prt- beío Mihály, a lévai járási pártbizottság ellenőrzési bi­zottságának elnöke, Milan Michlo, a Jednota Levice (Lé­vai ÁFÉSZ) elnöke és Rosen­berg Árpád elnökhelyettes. És mint megtudtuk, a Szobi ÁFÉSZ létesítményeiben tett látogatásuk során kedvező be­nyomásokat szereztek, olyan tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyeket remélhetőleg ■ tud­nak hasznosítani munkájuk­ban. Találkozott a vendégekkel járásunk több vezetője, így Krima János, az MSZMP Vá­ci járási Bizottságának első titkára, Szalai Árpád, az MSZMP Váci járási Bizott­ságának titkára és Török An­tal, a járási hivatal elnöke. Jó kapcsolatok Mint azt Krima János ér­deklődésünkre elmondta, csak örülni lehet annak, hogy a Szobi ÁFÉSZ is erőfeszítéseket tesz a járásban a kishatár- menti kapcsolatok bővítése érdekében s ezek a kölcsönö­sen megrendezésre kerülő vendéglátó napok jól érzékel­tetik ama törekvéseinket, hogy hívei vagyunk a kapcsolatok elmélyítésének északi szomszé­dainkkal — a kölcsönös elő­nyök alapján. (Ismeretes, hogy járásunknak nemcsak a lévai, hanem az érsekújvári járással is jól kiépített kapcsolata van már, a gyermekek köl­csönös üdültetésétől kezdve a párt, társadalmi és gazdasági szervek tapasztalatcseréjéig. Prajume vám dobru chut! Azaz: Jó étvágyat kívánunk! Ez a felirat fogadta a betérőt egy héten át Vámosmikolán az Ipoly vendéglőben. A rendez­vény sikere jókedvre hangol­ta a szobiakat, akik lassan már készülnek a viszonzásra. Október utolsó hármadéban a lévai Hotel Rozkvetben főz­nek, sütnek egy héten át, alig­hanem tovább öregbítik ven­déglátásunk jó hírnevét a szlovák iparvárosban. Kovái Iván Kék színű tagsági könyv A terheink súlya alatt is — ön hogy viselkedik, ami­kor tárgyalást vezet? — Biztosan szerepet ját­szom, miként a vádlott is. Fő­ként arra törekszem, hogy köz­vetlen legyek. Nem az illető nyelvtanilag megjelenő mon­dataira figyelek, hanem a mö­götte rejlő tartatomra próbá­lok koncentrálni, ö tudja, hogy előttem fog megjelenni, felkészül a szerepre, s a tény­állást ebben a burokban adja elő. Lényegre törő kérdéseket teszek fel, mert az objektív igazságra van szükségem. > — Nem kegyet leníég ez? — Nem. A személyiség leg­rejtettebb szféráiban nem fel­tétlenül kell behatolni. Egy ki­sajátítási perben például a személyiség megismerése ke­vésbé fontos. Ha gyermekel­helyezésről van szó, döntővé válik. Általában arra törek­szem, hogy együtt dolgozzon velem az ügyfél. A szocialista humanizmus elveit feltétlenül betartom. A vádlott ■ érezze, hogy elmondhatta az ügyét a bírónak. Persze vannak olyan 1 esetek is, amikor a végsőkig viszem a kérdezést. Ez már az idegek játéka, logikai mérkő­zés az igazság kiderítése érde­kében. Egy kollégám 'egyszer azt mondta, hogy a bírói mun­ka a kérdezés tudománya. Na­gyon egyetértek vele. — És a szimpátia milyen sze­repet játszik az ítélkezésben? — A bírónak ezen túl kell tennie , magát. Mégis tagadha­tatlan, hogy a szubjektivizmus j jelen van. Valaki megbánja a tettét, részletekre kiterjedő vallomást tesz, őszinte. Olyan | ítéletet is hoztam már, amikor a szívem ellenére az eszemre hallgattam. Az ilyen ^etekre petrusán Jánoshoz mész? * Add át forró üdvözle­tem. Jó és csupaszív kollégám volt a PETÉV-nél — mondja az egykori munkatárs. János, Petrusán János. Bi­zony sokszor előbukkan az emlékezetemben az a néhány esztendő. Munkabarátság volt, mozgalmi. Tudom én, hogy most sem az az ő fő gondja, amiért hívott, hanem inkább egy kis beszélgetés, s talán egy kis nosztalgia is. Mert mi tagadás, volt idő, amikor job­ban oda tudnunk figyelni egy­másra, s nemcsak a második infarktus után tudtuk meg egy emberről, hogy a legna­gyobb baja a magány, hogy egész nap otthon kénytelen ülni a négy fal között, bár ha valakire érvényes, hogy az ember társas lény, hát rá az­tán tényleg az. Mindig ez él­tette. Nem vágunk mindjárt a té­mába. Amennyire lehet, igyek- szem^lazítani a hangulatot. Mustrálgatom az új lakást, amit talán tíz évnél is több, hogy elcseréltek — azóta nem jártam náluk. Aztán az kö­vetkezik, amit vártam. A hatvanas évek, a Pannó­nia, vagyis az akkori Építők Művelődési Háza. Az, hogy mi szerveztük meg itt először a filmklubot, a magányosok klubját, a mi buszaink indul­tak először rendszeresen szín­házi közönséggel Budapestre. No és ami trükk, küzdelem, s anekdota fűződik mindehhez, meg az ifjúsági klubéhoz, ahol az egyéb funkciói mellett ak­kor már tekintélyes atyaként főrendező volt, s minden if­jú és nem ifjú vendég ko­nyakkal akarta megvendégel­ni, vérig is sértődve, ha nem fogadta el. Nem volt puritán, sem szerzetes. Meg is itta a megengedett határig, de az­tán a büfé vezetőjét kellett kioktatnia, hogy milyen színű teát töltsön a konyakos pohár­ba. Meg is nőtt a tekintélye, hogy így bírja az italt. fz utóbbi itt most szóba sem jöhet. Szörpöt iszunk a vacsora után, amit Kati ké­szített, a még itthon lakó nagylány, aki az említett kor­ban csak az egész család tár­sadalmi munkájára való te­kintettel léphette át este a klub küszöbét, mint a ház üd­vöskéje. — Hát így szalad az idő —, sóhajtozunk a finom lecsó mellett, s akire rájár a rúd, arra nagyon rá jár. így van ez Petrusán János életé­ben is. Soha sem kérdeztük: mikor, miért százalékolták le már annak előtte a közénk került méhkeréki fiút. akinek a nyugdíja mellett inkább a munka kellett, mint a pénz, meg a társaság. Talán negyed- századot is eltölthetett a nem­rég megszűnt Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál, ahol volt pártmunkás. szak­szervezeti aktíva, amellett hogy dolgozott is. Legutóbb főrendészként, de ez a ..leg­utóbb 1981 májusában volt, amikor külföldi üdülése alatt érte el egy betegség úgy, hogy a hivatalát át sem tudta adni, s azóta váltják egymást a kór­házban. A kis Kati nemrég jött ki, az anyja most van odabent, ő meg a második infarktus után. — Mennyi a jövedelmetek? Ki tudsz-e takarítani? Hol ebédelsz és mit? — Másfél év óta te vagy az első, aki ezt megkérdezte. Ki­fakad. Nem kértem mást, csak hogy jöjjön ki valaki, hogy a rendezetlen ügyeimet megold­hassam. Nézd, a múlt héten hozták ki végre a szakszerve­zeti könyvemet. 1952 óta va­gyok tag. — Es mégis kék színe van a könyvednek? — Hát milyennek kéne len­nie? — Huszonöt év után piros­nak. Rajta a MÉMOSZ-szék- ház sziluettjével. Pénz nem jár vele erkölcsi elismerés, de én például erre is adok. Petrusán legyint. Átnézzük az iratokat, megbeszéljük a rendezetlen ügyeket, s meg­ígérem, hogy másnap utána járok a dolgoknak. így kötök ki a régi vállalatánál is, amit most a gödi Dunamenti Mgtsz építőiDari főosztályának nevezhek. Homola Mária, az egyik építésvezető, a párttit­kár, aki először kicsit ideges, mert egy leltári bizottságot kellett otthogynia. Még min­dig működik a régi vállalatot felszámoló bizottság. Megle­petve hallom, hogy eddig nem volt, vagyis, hogy itt most „állt helyre a szakszervezet”, s azt, hogy mivel a tsz nem jogutódja a régi vállalatnak, hát a nyugdíjba vonult PE- TÉV-eseknek nincs anyavál­lalatuk, ami rengeteg hátrányt jelent. Nem figyelnek rájuk, nincs ahonnét nyugdíjas üdülési beutalót kérjenek, és sok más egyéb a gond, ami még ezután bukkan majd a felszínre. — Petrusán? Én két évet töltöttem a vállalatnál — mondja Homola Mária. — Hallottam róla, úgy tudom ingerlékeny, ideges ember. — Az ő helyzetében ez nem csoda. Ebben egyetértünk. A párt­titkár nyomban intézné is, hogy aki illetékes nézzen utá­na annak, aminek János a helyzete miatt nem nézhet, de az illető nincs bent. Közben azt magyarázza, hogy ő Pest­ről jár ki, hogy itt mennyi a bai. a dolog, ő azért nem me­hetett el eddig Petrusán Já­noshoz. Tértem én. mindannyiunk- nak megvan a maga ter­he. De ha hajba kerülünk, mi is azt várjuk, hogy becsenges­senek hozzánk, ha többre nem is, csak egv kis diskurzusra. Erről semmilyen körülmények között sem feledkezhetünk meg. Kovács X. István . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) —■ ......... ■ >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents