Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

PEST MEGYEI VILÍS PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xxvi. Évfolyam, 238. szám Ára: 1,40 faríni 1982. Oktober 10, vasárnap 3. oldal: Földalatti 4. oldal: Leleplezett erőszak Hagyományok őrzése 6. oldal: Postabontás 7. oldal: Nagy siker — csapatezüst 8. oldal: Gyerekek a medencében Szállítási nehézségek múlt időben? Édesebb répa a gyáraknak A tervezett mennyiségnek több mint 30 százalékát, vagyis 240 ezer tonna cukor­répát vett át tegnapig a Mát- ravidéki Cukorgyárak hatva­ni, illetve selypi üzeme. A Pest megyei gazdaságokból eddig a szerződött 85 260 ton­nából 23 500 tonna érkezett Hatvanba. A cukorszázalék most már jóval magasabb, mint az idény kezdetén volt. Jelenleg eléri a 15,5 százalé­kot. A legédesebb répát a püs­pökhatvani Galgavölgye Tsz- ben szüretelték: a műszerek 16,3 százalékot állapítottak meg. A gyár és a termelők kap­csolata fegyelmezett: az előb­biek az előre megállapított OKULÁSUL ges élőmunka- és anyag- szükségletét elemezte. Eb­ben a felfogásban térképez­te fel motorcsaládjainak a műszaki mutatóit és költ­ségráfordításait az ikladi Ipari Műszergyár, elektrolit- kondenzátor-gyártásának helyzetét a Mechanikai Mű­vek. Nem csupán az emlí­tett helyeken, hanem másutt is, így a Váci Kötöttáru- gyárban, a Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalatnál, a Forte Fotokémiai Iparnál az elem­zések azt bizonyították, hogy egy-egy termék gaz­daságossága az adott ár- és adózási, visszatérítési vi­szonyok között kideríthe­tetlen. A vállalati vezetők számára ez ugyan nem volt újdonság, ám amikor ta­pasztalataikat óvatosan megszellőztettük, lett nagy ribillió...! Napjainkban, a januártól érvényes szabályozók sze­rint is, a jövedelmezőség nem termékhez kapcsolódó, hanem vállalati kategória, azaz a gazdaságosságot vál­lalati összeségben — és az esetleges termékszerkezeti változtatások alapos mérle­gelésével — lehetséges meg­bízhatóan vizsgálni. Győzött a józan ész, a közgazdaság törvényszerűségeire támasz­kodó tapasztalat, egy divat ismét kimúlt? Igen, igen.de nem ártana óvakodni a ter­melésben a divatoktól, a megítélésekben tartózkodni a múlékony mércéktől, a fölkapott, de meg nem gon­dolt fogalmaktól, módsze­rektől. S okféle energiát, renge­teg időt emésztett fel ugyanis ez a divat, s csak arra volt jó, hogy meg­tudjuk azt, amit egyébként is tudtunk: a termelés nem szabdalható fel önálló, egy­mástól független részekre, mert a nem nyereséges, de jó rezsihordó termék pél­dául nélkülözhetetlen alap­ja lehet más áruk gazdasá­gosságának. A napjainkra elmúlt divatból persze le­hetséges is, szükséges is okulni, mind az irányítás, mind a közvetlen termelés körében. Az okulásul szol­gáló tapasztalatok — így az, hogy termékek soránál va­lójában nem az előállítás hogyanja, hanem a reális gazdasági kalkulációt nél­külöző ár okozta a veszte­séget. illetve teremtett nye­reséget — hosszú távra szólnak. Arra figyelmeztet­nek. gyorsan váltakozó di­vatok helyett folytonos elemzésekre, ismétlődő mérlegelésekre kell beren­dezkedniük a termelőknek s az irányításnak nem rang­sorok számonkérése, hanem a jövedelmezőségről való elszámoltatás a dolga. M. O. Í agadhatatlan, nagy kampány volt, hangos csinnadrattával, büsz­kén lobogtatott papírokkal, lám, mi már megtettük ... A lap hasábjain helyet ka­pott közbeszólásaink jobb esetben legyintést váltottak ki, holott..., holott a kam­pány szép csendben kimúlt, mert bebizonyosodott: in­goványos talajon áll. Az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1977. októberi határoza­ta a külgazdasági politika fejlesztésének hosszú távú irányelveiről indokoltan hívta fel mind az irányító szervek, mind a termelő- egységek figyelmét a jöve­delmezőségre. ljrre a hatá­rozatra hivatkozva, de ko­rántsem annak lényegét megértve kezdődött azután a kampány, állítsák össze a termelőhelyek — az 1976. és 1977. évi mérlegadatok alapján — áruik ún. jöve­delmezőségi rangsorát, azaz készítsenek egy olyan listát, aminek alapján fekete-fe­héren eldönthető, mi a gaz­daságos, mi nem az, mit érdemes gyártani és mi az, amit megszüntetésre ítél­nek. Furcsa módon ezek a lis­ták az irányító szervek szá­mára fontosabbnak tűntek, mint maguknak a terme­lőknek, azaz előbbiek sür­gették azok elkészítését, míg utóbbiak fáztak ettől, nem okvetlen a többlet- munka miatt, hanem mert érezték, itt valami nem stimmel. Néhány, lelkesnek látszani akaró cég rögtön behódolt a divatnak. Napok alatt összeütöttek egy kétes értékű listát, mondván, most már pontos képünk van ar­ról. mi a teendő, s úgy lát­szott, mi sem könnyebb, mint a lista segítségével el­érni a kánaáni állapotokat. A megfontoltabbak, a di­vattól ódzkodók — bár gör­be szemmel nézték emiatt őket — azt mondták, való­ban tisztábbá kell tenni a képet, de nem biztos, hogy így. ilyen rangsorral, ha­nem például termékcsopor­tok, tevékenységek elemzé­sével, jövedelmezőségi vizs­gálatával. Igaz, a rend, a velük szemben támasztott várako­zás kedvéért a legtöbb he­lyen ezeket az elemzéseket termékrangsornak nevezték el. valójában azonban jól elválasztható tevékenysé­gek részletekbe menő mér­legelése volt ez. így járt el például a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyára, amikor az öntészet egészét helyezte nagyító alá, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyára, amikor a fel­újításra, nagyjavításra hoz­zájuk kerülő gépek, beren­dezések indokolt és tényle- V __________________________ üt emben szedik fel a tér ményt, és a feldolgozó sem késlekedik az átvétellel. Ami­kor ettől eltértek, az közös megegyezés alapján történt. Erre akadt példa a kampány kezdetén, amikor egy-két szö­vetkezetben szüneteit a beta karítás. Természetesen a jobb minőség érdekében. Azóta be­bizonyosodott, érdemes volt a kockázatot vállalni, az édesebb répáért most a mezőgazdasági üzemek többet kapnak. A hatvani gyárban — ez együtt jár az idénnyel — éj­jel-nappal egy perc megállás nélkül dolgoznak. Munkájuk eredménye az a sok ezer ton­na kristálycukor, ami már a raktárakban várja, hogy a kereskedelmi forgalomba s aztán a fogyasztók asztalára kerüljön. Nagy István, a hat­vani üzem mezőgazdasági fő­osztályvezetője elmondta, szombatig 84 ezer tonna répát dolgoztak fel. A folyamatos üzemelés létfontosságú szá­mukra, ezért belső telepeiken és a partnergazdaságokban felszedve-raktározva 10 napi készlettel rendelkeznek. így akár egy 3—4 napos esőzés sem kényszerítheti őket vesz- teglésre. Megtudtuk tőle azt is, hogy az 1. számú Volán 11. számú üzemegysége szállítási nehéz­ségekkel küzd, és képtelen arra, hogy a tápiószentmárto- ni tsz-ből napi 400 tonna ter­ményt fuvarozzon Hatvanba. Az eredmény: a termelő rosz- szul használja ki gépeit és a hosszadalmas tárolás során a répa sokat veszít cukortartal­mából. Érdeklődésünkre Cérna Miklós, az 1. sz. Volán ceglé­di üzemegységének forgalmi és szállítási osztályvezetője azt válaszolta, erőiket átcsoporto­sítva vasárnaptól már eleget tudnak tenni kötelezettségeik­nek. Erre az a körülmény is lehetőséget nyújt, hogy' a jö­vő héttől a Szolnoki Cukor­gyár nem kér tőlük egy ideig árut. A válasznak örülnünk kellene, ha nem tudnánk, hogy az említett szövetkezet vasárnap leállítja kombájnjait. Reméljük, valóban csak egy napra. V. B. Megkezdődött a Vöröskereszt kongresszusa . Támasza az ország munkájának helyettese, a Magyar Vörös- kereszt Országos Végrehajtó Bizottságának tagja, a Pest megyei vezetőség elnöke. Az első sorokban a kong­resszus külföldi vendégei, a bolgár, a csehszlovák, a len­gyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvér­szervezetek képviselői ültek. Az elnöki megnyitó után megválasztották a kongresz- szus munkabizottságait. A kongresszus jelölő bizottságá­nak tagja lett Horváth József- né, a Vöröskereszt Cegléd já­rási vezetőségének titkára. A Parlament kongresszusi termében szombaton megkez­dődött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa. A szervezet egymillió-kétszázezer tagját képviselő hatszáz — közöttük 38 Pest megyei — küldöttet és a meghívott vendégeket, a' párt- és állami szervek, társa­dalmi szervezetek, valamint a külföldi testvérszervezetek képviselőit Gegesi Kiss Pál akadémikus, a Magyar Vörös- kereszt elnöke köszöntötte. A kongresszus elnökségében helyet foglalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kornidesz Mi­hály, az MSZMP KB osztály- vezetője, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Du­sch elí Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Szentis.tványi Gyuláné, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára, valamint po­litikai, társadalmi, tudományos életünk számos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. Ahmad Abu- Goura, a Nemzetközi Vörös- kereszt Állandó Bizottságának elnöke és Hans Hoegh, a Vö­röskereszt Társaságok Ligájá­nak főtitkára. Az elnökségben foglalt helyet dr. Csirsay Iván, a Pest megyei Tanács elnök­HANTOS JÁNOS: Az aktív tagok száma száztízezerrel gyarapodott Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára ter­jesztette elő az országos ve­zetőség beszámolóját és hatá­rozati javaslatát. Beszédében elmondta: a kongresszust megelőző vezetőségválasztó taggyűlések, a küldöttértekez­letek értékelése szerint meg­állapítható: végrehajtották a legutóbbi kongresszus határo­zatait. Azóta — öt esztendő alatt — o Vöröskereszt alap­szervezeteinek száma több mint másfél ezerrel, az aktív tagok száma több mint száz­tízezerrel gyarapodott. Hang­súlyozta: szervezeteik munká­jára jellemző, hogy tervsze­rűen és tudatosan vesznek részt szocialista társadalmunk humanista feladatainak telje­sítésében. Az eddigieknél eredménye­sebben támogatták a hátrá­nyos helyzetű egyéneket és családokat. Az eredmények közt említette, hogy a lakos­ság egészségügyi ellátásához szükséges vért az önkéntes véradók több mint félmilliós tábora adta, térítést nem vár­va. Az utóbbi öt év kiemelkedő eseménye volt — mondotta a főtitkár — a szervezet meg­alapításának 100. évfordulója. Gegasi Kiss Pál akadémikus, megnyitja a kongresszust A centenárium alkalmából Budapesten megrendezett III. európai regionális konferen­cián elfogadott hét ajánlás bi­zonyította az európai szintű együttműködés továbbfejlesz­tésének valóságos lehetőségeit. A főtitkár a továbbiakban hangsúlyozta: azok az eszmék és alapelvek, amelyeket a Vöröskereszt képvisel és tevé­kenységével gyakorlattá igyek­szik tenni, megkívánják a mozgalom egyértelmű közvé­leményformáló szerepének nö­velését. Ezt főleg a Vöröske­resztnek, a béke jelentős té­nyezőjének hatékonyabb ér­vényre juttatása indokolja. Meggyőződésünk: hogy a Vö­röskereszt tagsága mozgósítá­sával és nevelésével demonst­rálhatja, hogy a békés alkotó munka pártján áll az emberi életeket pusztító háborúkkal szemben. A nyílt és határozott állásfoglalás nem kerülhető el, ha csúfosan megsértik az emberiség alapvető erkölcsi törvényeit és a nemzetközi jogként elfogadott genfi egyez­ményeket. Hallgatással vagy homályos fogalmazásokkal nem adhatunk felmentést a népirtást elkövetők bűntettei­re. A Nemzetközi Vöröskereszt első békekonferenciáján, 1975- ben elfogadták ugyan a Vö­röskereszt a béke tényezője akcióprogramot, véleménykü­lönbségek a béke fenntartásá­hoz való hozzájárulás módjá­val kapcsolatosan azonban ma is léteznek. Ezért is szük­séges a Vöröskereszt II. béke­világkonferenciájának össze­hívása. Az erre irányuló ja­vaslatot több nemzeti társa­ság támogatta a XXIV. nem­zetközi konferencián, de magr felelő döntés nem született. A Magyar Vöröskereszt állás­pontja, hogy a II. béke-világ­konferenciájának belátható időn belül tanácskoznia kell — mondotta beszéde befeje­ző részében a főtitkár. Ezután Elekes István, az Országos Számvizsgáló Bizott­ság elnöke előterjesztette a bizottság jelentését, majd megkezdődött a vita. SARLÓS ISTVÁN: Kölcsönös megértés és közös cselekvés Ä fűkaszák útra készen A Mezőgép gyáregységei több nagy teljesítményű mezőgaz­dasági betakarítógépet készítenek. Ezek jelentős része kerül tő­kés exportra, de nagy mennyiséget szállítanak az ARGOKER és AGROTEX Kereskedelmi Vállalatoknak, valamint a bábolnai Iparszcrü Kukoricatermesztő Rendszernek is. Képünkön: a Me­zőgép törökszentmiklósi gyáregységében NSZK-ba való szállí­tásra készítik elő a fűkaszákat. Elsőként Sarlós István, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében kö­szöntötte a kongresszust. Be­szédében elmondta, hogy ha­zánknak és népünknek nagy szüksége van a Vöröskereszt humánus tevékenységére. Az önkéntesen végzett, áldozatos munka kapcsolatot teremthet a különböző társadalmi réte­gekhez tartozó emberek kö­zött, ez pedig a kölcsönös megértést és a közös cselek­vést teszi lehetővé, s nemcsak az egyén egészségének védel­mét, hanem az egész társada­lom erősödését és szocialista szellemiségünk fejlődését is szolgálja. A közös cselekvés felbecsül­hetetlen értékű támasza lehet annak az országépítő munká­nak, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A közös munka célja: a jólét, a bizton­ság, a nemzeti egység, a ba­rátság erősítése a világ né­peivel, a béke védelme és az erőszak elutasítása. Az ehhez vezető út nem olyan sima és egyenletes, mint ahogy azt egykor elképzeltük— mondot­ta. A szónok felhívta a figyel­met: sokszor hivatkoztunk ar­ra, hogy az emberré válásban milyen jelentősége volt a munkának, mi azt szeretnők, ha lendületessé válna az a fo­lyamat, amelyben szocialista emberré válunk. Ez feltétele­zi céljaink elfogadását, a he­lyes szemléletet, tájékozódási a világ dolgaiban, a magas színvonalú műveltséget és az ennek érdekében tudatosan végzett, fegyelmezett múmiát is. Ma is és a közeljövőben is érvényes az a szándékunk, hogy a meglevő életszínvona­lat a későbbi évek előrelépé­sének alapjaként megtartsuk. Ez a magatartás egy percnyi mozdulatlanságot sem tűr el: megújuló erőfeszítésekre, a változások gyors és rugalmas figyelembe vételére van szük­ség — hangsúlyozta a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Társadalmunk egésze, a párt, az állami és a társadal­mi szervek nevében mind- annyioknak köszönetét mon­dok — hangoztatta Sarlós Ist­ván, majd így folytatta: —ha tömören kell jellemezni, mi­lyennek látom a Vöröskeresz­tet, akkor azt mondom: a ha­za és a nép ügyét szolgáló, in­ternacionalista szellemiségű humanista szervezet. A kormány elnökhelyettese (Folytatás a 3. oldalon.) i

Next

/
Thumbnails
Contents